A most következő bejegyzést nem valamiféle új gondolat megfogalmazására szánom, sőt a helyzet éppen az ellenkezője: egy unalomig ismételt téma kapcsán kopogtatom a billentyűzetem. Hodász András atya egyik friss vlogposztjáról van szó, amiből kiderül, rászálltak a véleménye miatt, mivel azt találta mondani, nem a melegkérdés a legfontosabb ügy Magyarországon.
Hodász András ma már sztárpap - még ha a kifejezés ellen egész biztosan tiltakozna is. Ezt a suta titulust azért használom vele kapcsolatban, mert meglehetősen sokan olvassák a gondolatait, hallgatják a véleményét, követik vloggeres tevékenységét - hívők és nem hívők egyaránt. Egy ember persze önmagában nem intézmény és nem is lehet egy személyben egy akkora felekezet képviselője, mint a katolikus egyház, de gyaníthatóan ha András atya kijelent valamit, akkor az átlagember valahogy úgy nyugtázza majd ezt fejben, hogy "a katolikus papok így gondolják".
Valószínűleg ezért is csípte a szemét néhány médiamunkásnak, akik most kifejezték nemtetszésüket Hodász András véleménye miatt. Szerinte ugyanis nagyobb baj is van, mint a folyton napirenden tartott LMBTQ-probléma. Olyanokat mondott, hogy hiába érjük el a fiataloknál, hogy megmaradjanak a saját nemükben - ha felvágják az ereiket, depresszióval küzdenek vagy egyszerűen csak boldogtalan felnőttek lesznek. Ezek olyan gondok, melyek nem "majd valamikor" begyűrűznek Magyarországra, hanem nagy számban már most is jellemzik a fiatalok életét. (A részleteket lásd ebben a videóban.) Mindezt olyan emberként mondja, aki rendszeresen foglalkozik fiatalokkal és testközelből látja a mindennapjaikat. Ezt a szubjektív(!) véleményt és magát András atyát aztán a "keresztény" kormánypropagandisták az eretnek, liberális és békepap jelzőkkel reflektálták, sőt azt is előszedték, hogy Hodász pszichológushoz szokott járni és állítólag nárcisztikus hajlamai vannak.
Első látásra talán nem világos, mire fel ez az öblös nagy indulat, amivel a "keresztény" médiamunkások rázúdulnak egy papra. Ráadásul egy olyanra, aki egyébként nem tagadta a melegkérdés létjogosultságát, azt sem mondta, hogy az nem kihívás az egyház számára, sőt meglehetősen világosan megfogalmazta a véleményét is "melegügyben". Mintha maga András atya sem értené miért fajult személyeskedésbe a helyzet, amikor már nem pusztán a személyes véleményével, hanem a magánéletével is elkezdenek csipkelődni. Úgy döntöttem, akkor elmondom én neki.
Kedves András, téged elsősorban nem azért támadnak, mert szerinted nem a melegkérdés a legfontosabb. Gyanítom, ez azért nem annyira egyedi álláspont, valószínű elég sokan magukénak érzik. Téged azért támadnak, mert a legrosszabb verziót képviseled ebben a produkcióban, ami csak létezik ezen a világon. Mégpedig azt, hogy egyszerre vagy pap és olyasvalaki, aki szembemegy a központi narratívával. Amely narratívához egyébként az egyházad java része is önként csatlakozott. Ilyen embernek nem szabadna léteznie ebben az országban, talán még a galaxisban sem. Ha valaki meleg vagy csak nem tartja problémának az LMBTQ lobbitevékenységeket, annak könnyen neki lehet menni és rámutatni, hogy ellenség, nem gondol a jövő generációjára, támogatja a nemváltó műtéteket és talán még látens homoszexuális is. Ugyanez a helyzet azokkal a lelkészekkel és papokkal, akik saját felekezetük tanításával szembeszállva megáldanak meleg párokat vagy esketik őket, esetleg egyszerűen csak kiállnak mellettük - sima célpontok, jó példa erre Perintfalvi Rita. De sokkal nehezebb fogást találni egy atyán, aki miközben egyháza tanítását követi és bírálja a homoszexualitást, ezzel párhuzamosan kifejezi a nemtetszését a központi narratívával szemben, világosan kritika alá vonva a téma harsány túldimenzionálását. András az a baj, hogy a te egyházad már döntött ebben a kérdésben. Ma már nem elég elutasítani a melegeket és magát a homoszexualitást: úgy kell elutasítani őket, ahogyan az elő van írva. Ha pedig az van előírva, hogy most ez a legnagyobb probléma, akkor ez a legnagyobb probléma. Katolikus stílusban: roma locuta, causa finita - Róma (vagyis a Központ) szólt, az ügy le van zárva.
Sajnos az a lehetőség az egyházakban fel sem merül, hogy miközben nem kell elhallgatniuk a korszellem nyomásának engedve a véleményüket, lehet beszélniük a homoszexualitással kapcsolatos aggályaikról, azt önállóan is kifejthetik, a politikai akarattól függetlenül, olyan módon és kontextusban, ahogyan szeretnék. Ehhez már sajnos túl sokat vesztettek el saját függetlenségükből. Ha az egyház ebben az ügyben megszólal, azt csak úgy teszi, hogy a központi narratíva kakofóniájába beleolvadjon a hangja. Ezért igazán bátor dolog, hogy miközben a hatalomtól erősen függő egyház munkása vagy, hallatod a saját hangodat és ilyen ügyekben megszólalsz - meglehet, csak a következő püspöki találkozóig. A rád zúduló mocskolódás - mely elvileg ugye "keresztényektől" érkezik - ne tántorítson el ettől. Én most csak annyit akartam, hogy kicsit felerősítsem a hangodat, mert szükség van rá. Hátha más is veszi a lapot.
