Interjú dr. Random Imre teológussal 2050-ből

 "Az a szerencse, hogy most 2050-et írunk, amikor már a hátunk mögött tudhatunk minden fölös társadalmi vitát a melegkérdésről" - mondta egy friss interjúban Dr. Random Imre, a Teológusok a Nagyon Melegekért Alapítvány (TNMA) elnöke, aki arról is beszélt, hogy a heteroszexuális kisebbség csak egy hangos lobbicsoport, ami egyházpolitikai hatalmat akar a magáénak tudni, ennél többre azonban nem képes.

- Ön jelenleg az Egybesült Katoprotestáns Felekezet egyetemén tanít eiszegetikát, aminek nem sok köze van a szexualitáshoz. Mégis, akkor mennyire van egy ilyen pozícióban álló embernek mértékadó hangja a nemiség kérdéseiben?

Random Imre: Azt hiszem a szexualitáshoz valamiképpen mindannyiunknak köze van, ez nem szakma vagy hivatás kérdése. Az elmúlt évtizedek nemiséget illető skálázásai elég meggyőzően kimutatták, hogy a nemi irányultság meglehetősen fluid fogalom. Ma már tudjuk, hogy nem csupán nők és férfiak léteznek - sőt, ezeket a kategóriákat lassan már a múlt csökevényes ismerethiányához kell sorolnunk -, hanem férnők és nőferek, ahogy ma divatos mondani. Más hermeneutika szerint úgy is felfoghatjuk az egészet, hogy léteznek hideg emberek, aztán langyosak, ezután jönnek a melegek, a nagyon-nagyon melegek és végül a skála másik pontján állnak az ún. tűzforró irányultságúak.

- Amiket mond, ma már trivialitás, de továbbra sem világos, egy teológus miért foglalkozik ezzel. Mi az Önök alapítványának a célja?

RI: Nézze, az egyház tanult a múlt hibáiból, de még mindig vannak olyanok, akik próbálják visszafordítani a kegyességi fejlődés szekerét abba a világba, ami 2050-ben már elfogadhatatlan és régóta nem létezik. Egyesek addig is elmennek, hogy heteroszexuális lelkészeket szentelnek fel, ráadásul olyanokat, akiknek gyermekeik vannak - és ezek a gyermekek bizony szexuális úton fogantak meg, így jöttek világra. Ez teljesen nonszensz. Ráadásul, nagyon nehéz ezzel mit kezdeni. Az Alapítványunk igazából ezeket az ún. "nagyon hideg" embereket szeretné érzékenyíteni, és ahogy teológusnyelven szoktuk mondani, "megforrósítani" őket (a görög hevülosz kifejezésből származik az elnevezés), azaz melegebbé tenni.

- De miért nem lehet a nagyon hidegeket egyszerűen élni hagyni? Ha ők így élik meg a szexualitásukat...

RI: Az egyháznak Krisztustól kapott felelőssége van, hogy Isten szeretetét és az ebből következő erkölcsi viszonyulást minél jobban bemutassa és támogassa a társadalomban. Nyilvánvaló, hogy katoprotestánsként nem támogathatunk olyan folyamatokat, melyek a társadalom kihűléséhez, azaz teljes heteroszexualizációjához járulnak hozzá. A genetika fejlettségének köszönhetően ma már nem probléma az emberi populáció tetszőleges számú reprodukciója. Egyébként nem is azzal van baj, ha két hideg ember megéli egymással a szexualitását - ez egy bizonyos határig az ő dolguk, csinálják a négy fal között, csak ne vonuljanak utcára vele! -, hanem ha gyermek fogan ilyen esetben. Miért kockáztatnánk bármit is, amikor kezünkben vannak olyan reproduktív eljárások, melyek kizárnak minden rendellenességet, a rossz dolgok szülőktől való öröklését? Ha az egyház olyan lelkészeket szentel fel, akik hidegek, ráadásul gyerekeik vannak, ez nem lesz meggyőző üzenet a külvilág felé és tovább csökkenhet a létszámunk.

- Őszintén szólva, most sincsenek túl sokan...

RI: Ez sajnos igaz. A TNMA egyik nem titkolt célja az is, hogy ezen segítsen.

- Hogyan? Mi lehet a titka az egyház növekedésének?

RI: Erre nincs egyértelmű válasz. Az viszont biztos, hogy többet kell beszélnünk Jézus szeretetéről - és kevesebbet a bűnről. Isten szereti a melegeket, a nagyon-nagyon melegeket és pláne a tűzforrókat. Ez a lényeg, ezt kell megérteniük az embereknek.

- Erre egy hideg azt mondaná, Isten őket is szereti.

RI: Nos, itt kezdődnek a teológiai problémák. Persze, Isten valahol szereti őket is, de a hidegség és a nagyon hidegség nem feltétlenül pozitívumok. Itt azért válasszuk ketté, hogy Isten szeret, meg hogy Isten a pokolba küld. A kettő természetesen nem áll ellentmondásban, hiszen Isten jót akar azzal, hogy a hidegeket a pokolba küldi: gondoljunk csak bele, a pokolban meleg van - tehát azt kívánja itt érzékeltetni a szöveg, hogy Isten mintegy felmelegíti (hevülosz) a hidegeket, vagyis normális, meleg emberré akarja tenni őket. Döbbenetes, de még a 21. század elején is akadt olyan teológus, aki a poklot valamiféle örök ítélet helyének tartotta és nem a felmelegítés helyének. Pedig világos, hogy ez a hely a hidegeknek van fenntartva, hogy melegek legyenek. Aztán végül mindenki üdvözülten és felforrósodva megy a mennybe.

- Ön, mint az eiszegetika professzora írt is erről egy könyvet "Meleg leszek" címmel, amit az Önök alapítványa adott ki. Milyen visszajelzések érkeztek a kiadványról?

RI: Eddig én csak pozitív visszajelzéseket kaptam, mindösszesen egy esetről hallottam, amikor egy heteroszexuális kisebbségi egyesület egyik tagja ledarált egy példányt belőle - de ezek partikuláris jelenségek, nem kell törődni velük.

- Engedjen meg azért még egy kérdést, hiszen a nagybetűs Könyv, vagyis a Biblia az elkeseredett hideg teológusok szerint nem beszél túl pozitívan a melegségről. Erre mi az eiszegetikai válasz?

RI: Először is, kíváncsi lennék melyik revideált ferdítést használják ezek az ún. teológusok? Alapítványunk egyik küldetése az is, hogy revideálja a revideált bibliafordításokat, majd az így revideált fordítást újabb revideálásnak vesse alá, aztán következhet az újrarevideált ferdítés újrarevideálása. Ez egyébként az eiszegézis egyik feladata is a teológiában. Ha valaki egy olyan bibliaferdítést használ, ami korszerű és szakmai alapú munkának volt alávetve, kizárt hogy a múlt hibás bibliafordításai befolyásolják.

- Ezek szerint akkor minden rendben.

RI: Abszolút! Van okunk reménykedni, hogy a katoprotestáns felekezet létszáma akár elérheti az ezret is a közeljövőben!

Tovább

Protestáns életveszélyben

Dermesztő élményben volt részem a közelmúltban, amikor protestánsként - életemben először  - betettem a lábam egy görög katolikus templomba. A helyzetet csak súlyosbította a tény, hogy magam kisegyházhoz tartozom, vagyis precíz spirituális térkép van a fejemben a levegőbeli hatalmasságokról és erőkről. Így aztán gyorsan felmértem a terepet, hogy mekkora veszélyben is voltam. Elég nagyban.

Szerencsére aznap nem nekem kellett szolgálnom, hanem csak kísérőként vettem részt egy zenei alkalmon. A templomot jó akusztikája miatt - nomeg az atya konstruktív hozzáállásának köszönhetően -  választották ki a szervezők. Elhatároztam, hogy nem engedem magam megfertőzni a katolikus démonoktól, úgyhogy leültem valahol  a háttérben, sajnos pont egy palack szenteltvíz mellé, János apostol színes ikonjának társaságában. Ahogy ránéztem az ikonra, János meredten nézett vissza rám. Tekintete éppen olyan üres volt, mint hitem szerint minden, amit a nagyobb egyházak csinálnak, ellentétben velünk, akiktől hamarosan kitör majd az ébredés. Láttam ott azután aranyozott gyertyatartót (erre bezzeg van pénz!), valamint a jobb kezem mellett a falon egy füstölőt is, és ebben a pillanatban szinte hallottam, ahogy az egész mennyországban az angyalok sírva ezt mondják: "Sytka, Sytka, mit keresel te itt, Babilonban? Mi köze van az igaznak a hamishoz?"

Legnagyobb rémületemre a templom teljesen tele volt emberekkel. Hovatovább ahelyett, hogy néhány idős anyóka és járókeretes öreg bácsi szunyókált volna a padokban, a tömeg jó része normálisnak kinéző családokból, középkorú és fiatalemberekből állt. Rémületemet tovább fokozta, hogy a közösséget nem egy lógó szakállú öreg pátriárka vezette, hanem egy harmincas éveiben járó fiatal pap, akit a többiek Ákos atyának szólítottak. Ákos atya elmondta, hogy a gyülekezet létszáma a láthatónál sokkal nagyobb, gyakorlatilag annyian vannak, hogy háromszor is megtöltik a templomot. Ennek egyik oka nyilván az, hogy nem sok görög katolikus templom van, a másik pedig, hogy az emberek - valószínűleg engedve az ördög megtévesztő befolyásának - még szeretnek is ehhez a közösséghez tartozni.

Biztos voltam benne, hogy Ákos atya pillanatokon belül előszed valamilyen erős dogmatikai érvet, amivel megpróbál sarokba szorítani, milyen hitehagyott is vagyok protestánsként az ő szemében. Természetesen én se voltam rest, és felkészültem az évezredes sérelmekből, az ikonok csókolgatásából, és úgy általában is a katolikus tévtanításokból. Ám ehelyett az atya nagyon taktikusan még kedvesnek is tűnt, sőt még annak a lehetőségét is felkínálta, hogy a templomban bármikor szívesen lát engem és a többieket: ha szeretnénk náluk szolgálni a jövőben, ennek nincs semmi akadálya.

Szégyenkezve bár, de valljuk be őszintén, ha az ember megérez bármi szeretethez hasonlót, akkor hajlamos meginogni egy pillanatra. Persze ilyenkor kell előszedni gyorsan a dogmatikus énünket, ami majd jól lehűti a felesleges lelkesedést, ezzel megelőzve a további szellemi eltévelyedés lehetőségét. Fontos újra és újra megismételni, hogy bármilyen együttműködés lehetetlen a két oldal között - a jószándék ide kevés, hiszen a pokolba vezető út is azzal van kikövezve. A jó orrú protestánsokat ezekben a pillanatokban máris elkapja a gyanakvás, és megérzik az ökumenizmus romlottságának bűzét. Úgyhogy illedelmesen megköszöntem Ákos atyának a lehetőséget, közben arra gondolva, ha esetleg mégis visszajönnénk ide, akkor én egészen biztosan csak azért tenném, hogy felvéve a szellemi fegyverzetet, kitakarítsam a templomból a démonokat és elmondjam ennek az eltévedt atyának az Abszolút Igazságot. Talán én vagyok neki az utolsó esélye ebben az életben.

Tovább

Tíz éve megmondom... vala

A mai napon tíz éves a blogom. Egy évtizede írom le azt, amit gondolok azoknak, akik szívesen olvasnak sytkául. Mivel ez nem egy amerikai szépségkirálynő választás, így nem szeretnék valamiféle giccses felsorolásba kezdeni kiknek vagyok hálás azért, hogy eljuthattam eddig a pontig, de Istenen kívül mégis szeretnék egy valakit kiemelni: az olvasót. Neki küldöm a következő sorokat, a blog témaválasztásának megfelelő stílusban. :-)

1 1 Sytka, Krisztus Jézus szolgája, a Magasságos Rendszergazda bloggere, a blogot követő minden szentnek és pogánynak. Kegyelem nektek Jézusban, a mi Urunkban.  2 Valahányszor rátok gondolok, hálát adok ama Magasságbélinek tiértetek, hogy igen nagy figyelemmel olvastok engem. 3 Bizony mondom néktek, hogy teljes elégedettséggel látám kitartástokat és felettébb nagy az én örömem bennetek.

 A kommentelés áldásairól, a rendetlenségek helyretételéről

4 Igen nagy örömömre szolgál pediglen a ti összes kommentetek, még azok is, amelyek nem az én szájízem szerint valók valának. Bizony mondom néktek, a velem ellenkezőkkel sem hamarkodám el a moderálást, még ha meg is kísértett többször a Sátán, hogy takarítsam ki az ilyeneket magunk közül. 5 Ám a Gonosznak ama mesterkedése nem juthatott célba, hiszen hozzá vagyunk szokva a kommentelés kemény szavaihoz, melyeken hasznos azért, ha néha egy-egy szmájlival tompítotok. 7 Hanem előfordulnak közöttetek rendetlenségek, melyek egyesekben zavart okozhatnak. 8 Vannak némelyek, akik névtelenségben kommentelnek, pedig tudjátok testvéreim, hogy az ilyeneknek nincs jövőjük a blogban.  9 Kérlek tehát benneteket, mint a Magasságbeli Adminisztrátor bloggere, hogy kerüljétek a névtelenséget, mert az nem kedves a (Sytka) úrnak. 10 Keményen beszélő bányászok is előfordulnak közöttetek, meg olyanok, akik állandóan a júdaista Messiásra hivatkozának. 11 Az ilyenekkel kapcsolatban pedig azt mondom néktek, hogy fogadjátok be őket, nem ítélgetve vélekedéseiket, sőt álljatok szóba is velük, hiszen tudjátok, hogy egyik kommentelő sem nagyobb a másiknál. Egymás kommentjeit tehát le ne becsüljétek, nehogy ama napon tele legyen a gatyátok emiatt, amikor mindannyian megjelenünk moderálásra a Magasságos Adminisztrátor előtt. 12 Ezt a saját kezemmel írom nektek én, Sytka, aki a bloggerek között is az utolsó.

A blog témaválasztásáról és céljairól, az elsytkásodás szükségességéről

12 Azt pedig nem szükséges említenem nektek, hogy a blogoszféra más blogjait is kövessétek, még ha azok között sokan esetleg mást is mondanak, mint mi. (Bizony, elveszik majd jutalmukat.*) 13 Ti pedig tudjátok, hogy provokálni kívánlak benneteket, hogy használjátok ama szerveteket, melyet mi csak szívnek nevezünk. S ha nem értitek itt most mire gondoltam vala, akkor mondom nektek: annál inkább szükségetek van ama testrészetek használatára. 14 Mindezt nem büszkeségből írom nektek, hiszen magam is rászorulék vala a szívem használatára. 15 Nem kell mondanom nektek, hogy az utolsó időkben megszaporodának azok, akiknek viszket a fülük és az egészséges sytkásodástól elfordulnak. Ezek bizony nyughatatlanok, akik a kegyelmes tanítást el nem viselhetik, a sytkásodást pedig messzire elkerülik. 16 De ne így legyen ti közöttetek, hanem teljes nyitottsággal gondolkodjatok szabadon, ahogy az a Magasságbeli Adminisztrátor követéséhez illik! Mert illik a blog olvasóinak sytkául tudnia.

2 1 Testvéreim, hálás a szívem értetek, ha az elmúlt évekre gondolok. Bizony megemlékezém számos vitánkról a teremtésről és a majomelméletről**, ami gyakran fordult elő közöttünk. 2 Visszagondolok a számos alkalomra, amikor isteni tanról*** esett szó a blogban, és látám néhány kommentelő megnyúlt arcát magam előtt. 3 Az értelmetlen vitákat pedig kerüljétek és ne minősítsétek egymást egymás személyében, mert senki sem konzerv vagy libsi, hanem mindnyájan a Magasságbeli Adminisztrátor saját képére teremtettetek. 4 Ki(ne)vettessék közöttetek az olyan, aki a címkézést gyakorolja. 5 Ám ha valaki konzervnek gondolja magát, ne ítélje el a libsit, ahogy a libsi se ítélje el a konzervet. 6 A fundikat próbáljátok meggyőzni és ha nem engednek néktek, velük együtt se kommenteljetek!

Elköszönés, jókívánságok

7 Nem győzőm hangsúlyozni mennyire hálás vagyok tiértetek. 8 Kérlek pediglen benneteket, hogy a blog olvasását el ne hanyagoljátok, a kommenteléstől meg ne szűnjetek, a sytkásodásban felettébb állhatatosak és kitartók legyetek! 9 Minden fafejűség pedig szűnjön meg köztetek, noha tudjuk, hogy egy fafej még mindig jobb vala, mint egy fejfa. 10 Békesség és kegyelem adassék nektek bőségesen, sok vitaindító bejegyzéssel!

* ez állítólag betoldás, az eredeti, sytka-nyelvű szövegben nem szerepelt

** egyes értelmezők szerint itt az evolúcióelméletre utalhatott a szerző

*** teológia

Tovább

Jézus feleségének evangéliuma?

Néhány évvel ezelőtt egyfajta médiaszenzációnak számított az a papirusztöredék, mely egy 4. század kopt irat részletét tartalmazta (tulajdonképpen "ókori cetlinek" is nevezhetnénk mérete miatt), és arra utalt, hogy Jézusnak talán volt felesége. A papír végül hamisnak bizonyult, ám a most előkerült friss lelet - egy ugyancsak kopt apokrif töredéke - már a "Jézus feleségének evangéliuma" címet viseli...

A lelet érthetően nagy érdeklődést váltott ki - de egyelőre úgy néz ki, csak a szakmából. E. Haroldson és J. Foster, a harvardi egyetem kutatói azt mondták, korát illetően a töredék hitelesnek tűnik. Ennél azonban fontosabb a tartalma, ugyanis a töredék nyitómondatából az "ez Jézus feleségének evangéliuma, mely..." mondatrész olvasható ki, mármint ha a hozzáértők jól olvasták: a pairusz ugyanis palimpszesztnek tűnik (azaz olyan anyag, melyen korábban más szöveg szerepelt, de azt eltávolították). Maga a szöveg egyébként elég rövid, hiszen ugyancsak egy kisméretű papiruszról beszélhetünk, ráadásul a kopt egy ritka, afért-nek nevezett dialektusában íródott, ami egyébként sem teszi egyszerűvé a megértést. Ahogy fentebb említettem, a jelek szerint palimpszesztről is szó lehet, azaz a Jézus feleségére utaló mondattöredék lehet, hogy más módon, de már eredetileg is része volt a papirusznak.

Fontos ugyanakkor megjegyezni, hogy a lelet kortörténeti hitelessége nem jelenti azt, hogy Jézusnak tényleg volt felesége: csupán annyit takar, hogy a papiruszdarabka megfelel saját korának. Erre utal az is, hogy a tinta vegyelemzése, melyet egy UMAK-nevű, ilyen célokra készített készülékkel végeztek, ugyancsak megerősíti a 4. századi származást. A szöveg mindazonáltal valószínűleg gnosztikus eredetű lehet (annak is népszerű "zagimen"-nek nevezett ágára utal). A médiaszenzáció tehát egyelőre elmaradt, mindenesetre a kutatók abban bíznak, hogy a közeljövőben előkerülhetnek még ehhez hasonló leletek, melyek világosabbá teszik az ilyesféle apokrifok tartalmát is - még ha minden bizonnyal nem is volt felesége Jézusnak...

Update: minden kedves olvasómnak boldog április elsejét kívánok! :-) Ebből talán már rájöttetek, hogy Jézus feleségének evangéliuma csupán az én bolondozásom, ha úgy tetszik, bolondoknapi ajándékom mindenkinek! Olvassátok csak el visszafelé a bejegyzésben írt "afért" dialektus, UMAK-készülék és "zagimen" gnosztikus ág elnevezéseit...!

Természetesen, ha mégis előkerülne egy ilyen furcsa apokrif, én leszek az első aki tudósít róla! :-) Köszönöm mindenki együttműködését!

Tovább

A személyválogatás elkerülése

A Biblia felszólítása egyértelmű: „Testvéreim, amikor dicsőséges Urunkba, a Jézus Krisztusba vetett hitetek szerint éltek, ne legyetek személyválogatók” (Jak 2:1). Mégis, nehezen tudjuk teljesíteni ezt a kérést. Mit szólna például Balati vagy Szabados Ádám, ha valaki kipécézné őket? Valószínűleg nem örülnének.

A személyválogatás nem kellemes dolog. Minden bizonnyal senki nem tudja ezt olyan jól, mint Balati vagy Szabados Ádám. Mindketten átélhették már – nem egyszer – azt a torokszorító érzést, amikor kiemelik őket a tömegből és róluk beszélnek a hátuk mögött. Az ilyesmi pedig nem esik jól – sem Ádámnak, sem Balatinak. Különösen egy internetes blogban nem.

Amit nem szabad: ne tegyünk ki fotókat másokról az Internetre!

A kérdés adott: miért kell emberekre ráakaszkodni? Miért kell állandóan emlegetni, megkülönböztetni egyeseket másoktól? Mintha Szabados Ádám vagy Balati  jó nyersanyag lennének ahhoz, hogy név szerint unos-untalan róluk beszéljünk! Jakab azt írja, hogy ne legyünk személyválogatók. És ebbe Balati épp úgy beletartozik, mint Ádám. Velük sem kell állandóan foglalkozni. Nem kell mindig emlegetni őket.

Nyilvánosan pláne. Mindenki utálja, ha kiprédikálják – bár nem beszéltem velük, de Szabados Ádám biztos így van ezzel. Szerintem Balati is. A személyválogatás, a másik ember kipécézése, többiek fölé emelése teljesen idegen a Szentírás szellemiségétől, éppen ezért kerülendő magatartás. Nekem, neked, Balatinak, Szabados Ádámnak egyaránt. Nincs kivétel.

Egy kellemetlen élmény jut eszembe minderről. Éppen a Balati Balatonnál nyaraltam, élvezve a nyári szabados szabadságot, amikor hallom, hogy valaki az én nevemet mondja a hangosbemondóban, mert elvesztettem a személyi igazolványomat. Teljesen felháborodtam! Hát hogy jön bárki is ahhoz, hogy név szerint nagy nyilvánosság előtt leégessen? Ma már mindent lehet? Mikor tettem én ilyet bárkivel, hogy széles publikum előtt emlegettem?

Remélem mindenki – Balatit és Ádámot beleértve – osztozik a fájdalmamban. Ne legyünk személyválogatók, hanem egyként ragaszkodjunk a hitünkhöz – akár Ádámnak, akár Balatinak hívnak bennünket. Vagy Norbsnak.

Tovább

Tiltakozó levél!

Itt az idő: szólaljunk fel együtt az érthetetlen keresztény szakzsargon, vagy ismertebb nevén a „kánaáni nyelvjárás” ellenében! Legyen minden letisztult és egyszerű, hogy a teljesen kívülállók is bekapcsolódhassanak az egyházi dolgokba, anélkül hogy előtte évekig folytatnának bibliaiskolai tanulmányokat! Az alábbiakban egy felszólító, sőt toborzó levelet teszek közzé, remélem sorra érkeznek majd tőletek a reakciók!

Kedves Testvérem!

A názáreti Jézus Krisztus nevében köszöntelek tégedet, aki megmostad ruhádat a Bárány drága szent vérében!

Bizonyára te is észrevetted, hogy ekklézsiaszerte komoly problémával küszködünk, miközben ebben az utolsó idős, eszkatologikus korban futunk az előttünk lévő versenypályán ama nap felé. Problémánk nem más, mint az érthetetlen beszéd. Tisztán kell látni: nem tűrhetjük tovább, hogy kánaániul beszéljünk, ezáltal kirekesztve a nem hívőket a Testnek ama koinoniájából, melyben megigazultakként mindannyian részesülhetünk!

Furcsa is, hogy egyesek nem törekszenek az érthetőségre, hiszen itt az "euangelion"-ról van szó, melyben Az, Akiben Isten minden ígérete igenné és ámenné lett, a kenózisban letette önmagát értünk, és inkarnálódott azért, hogy Vele találkozzunk – például amikor isszuk a vérét és esszük a testét. Az élő Logosz, az Utolsó Ádám, főpapunk melkisédek rendje szerint mindent elkövetett, hogy az egyszerű emberek is – teológiai szakkifejezések nélkül – vele együtt új életre támadjanak fel, miután óemberük megfeszíttetett a halálban. Most őszintén: ilyen előzmények után hogyan jövünk ahhoz, hogy a folyton bibliai szófordulatokat idéző nyelvezettel megnehezítsük mások dolgát? Távol legyen!

Éppen ezért van egy megoldási javaslatom. Itt a kairosz pillanata, amikor lépnünk kell. Beállva Dávid fia kenete alá és bírva az Atya áldó kezét, szervezzünk olyan agapéval egybekötött konferenciasorozatot, ahol újra meg újra átbeszéljük mit tehetnénk a szakzsargon használatával szemben. Ha megoldást találunk a problémára, akár az elegy-belegy nemzetek is félelem nélkül csatlakozhatnak majd Krisztus Mennyasszonyához!

Ha egyetértesz ezzel a kezdeményezéssel, vedd fel a szellemi fegyverzetet és állj őrhelyedre: ne feledd, a mi harcunk nem test és vér, sem testvér ellen van! Legyen rhémáddá ez a beszéd! Erősítsen meg tégedet Jeshua, aki a trónszékben ül és akinek lába alá vetett zsámoly a teremtett világ!

Elcsöppenő szeretettel:

Fa Pál

  pap

Tovább