Valószínűleg egyetlen olvasóm sem forog éjjelente az ágyában, mert nem hagyja nyugodni a gondolat, vajon a pápaság történetében pozitív vagy negatív szereplőnek számít-e XII. Piusz, aki Hitler rémuralma alatt diplomatikus úton mentette meg számos zsidó életét? Nos, nekem sem kenyerem ilyen kérdéseken sokat tipródni, de egy most napvilágra került friss dokumentum meglehetősen erős árnyékot vetett az egykorvolt pápára - illetve megint rámutatott arra, hogyan tudunk viszonyulni az ilyen fordulatokhoz...
A vatikáni levéltárból előkerült ugyanis egy eddig nem ismert és titkosított levelezés XII. Piusz pápa és egy német jezsuita pap, egy bizonyos Lothar Koenig között. Úgy tűnik az egykori pápa igenis tudott arról, hogy Lengyelországban naponta akár 6000 zsidó embert kivégeznek, mitöbb a levelezés részletesen tárgyalja még azt is, hogy a zsidókat elgázosítják, majd kemencében elhamvasztják. Mindezt egy katolikus ellenálló tollából olvashatta a pápa, aki ráadásul korábban személyes jó barátja volt - ám ő éppen a megbízható információk hiányára való hivatkozás miatt nem ítélte el nyilvánosan a nácik rémtetteit...
Vagyis úgy tűnik, XII. Piusz mégsem volt olyan jó fej, ahogy többen eddig gondolták, és egyfajta romantikus érzülettel ábrázolták a titokban csendes diplomáciai megoldásokkal zsidó életeket megmentő pápát. Hát, a romantikának itt a vége, megérkezett a valóság! Vagy talán mégsem.
Lehet, hogy nem is olyan forró az a bizonyos kása.
Mondjunk ki néhány tényt. Először is azt, hogy XII. Piusz pápa (1876-1958) egy borzasztó időszakban volt pápa egy nem kevésbé borzasztó földrajzi helyen - a második világháború náci-fasiszta uralmának egyik epicentrumában, Olaszországban. Ezt persze nem a mentegetőzés miatt írom, csupán tényként, mint ami hozzátartozik a teljes képhez, és egyáltalán nem mellékes körülmény. Másodszor, mielőtt teret engedünk az ilyenkor tipikus reakcióknak a katolikus egyház istentelen és mocskos viselkedéséről, érdemes észrevenni, hogy a most kiderült tényeket maga a Vatikán publikálta, sőt Ferenc pápa kérésére kutatták és tették elérhetővé. Ez a tény ugyancsak nem elhanyagolható szempont az egész jelenség megítélésében. Harmadszor az is a fent említett levelezéshez tartozik, hogy Lothar Koenig (a pápával levelező jezsuita pap) maga kérte, hogy ne hozzák nyilvánosságra amit feltárt, mivel féltette a saját és ellenálló informátorai életét. Ezt szeretném még egyszer kihangsúlyozni: itt olyasvalaki írt az egykori pápának, aki katolikus ellenállóként egy csoporttal együtt szembement a Führerrel. Erősen valószínűtlennek tartom, ha a pápa keményen felszólalt volna Hitler ellen, annak bármi mentő hatása lett volna a zsidók megmenekülésére - viszont jó eséllyel veszélybe sodorta volna az ellenállókat, akiktől az információk érkeztek. Számomra plauzibilis azt gondolni, hogy miközben XII. Pius egyre világosabban látta mi folyik, bár érces hangon nem szólalt meg a nyilvánosság előtt, de a maga eszközeivel támogatta a zsidók kimentését.
A téma kapcsán érdemes beleolvasgatni a közelmúltban elhunyt vallásszociológus Rodney Stark könyvébe, melyben fontos adalékokat közöl XII. Pius-ról. Még pápává választása előtt többször is nyíltan kifejezte nemtetszését a nácik kapcsán, 1935-ben például nyílt levelet küldött a kölni püspöknek, amiben "Lucifer büszkeségével teli hamis prófétáknak" nevezte a nácikat, 1937-ben pedig egy prédikációjában azt mondta, hogy Németországot rossz pásztorok vezetik félre "a rasszista ideológia nevében". Egyébként az sem igaz, hogy Pius soha nem szólalt meg pápaként Hitler ellen - erre megint csak egy ellenpélda a The New York Times 1941. december 26-i szerkesztői cikke, melyben a következőket írják: "XII. Piusz hangja töri meg idén karácsonykor a némaságba burkolózó Európa csendjét... a pápa nyíltan kiállt a hitlerizmus ellen." Azt is tudjuk, hogy Hitlert annyira dühítette Pius közbelépése a holokauszt feltartóztatása miatt, hogy a német propagandaminisztérium tízmillió röpiratot nyomtatott, amelyben XII. Piuszt a "zsidópárti pápának" nevezték, 1943-ban pedig Hitler egyszer meg is kíséreltette elraboltatni a pápát. Nem folytatom tovább - pedig egyébként lenne mivel.
Én nem vagyok katolikus, nem akarom "kimosdatni" az egykori pápát és valami fenegyerek hősnek beállítani. Meglehet viselkedhetett volna erélyesebben a hitleri rezsim és a holokauszt ellenlábasaként. Nekem úgy tűnik, egy tényleges (katonai) hatalom nélküli miniállam szellemi figurájaként nem volt túl sok használható ütőkártya a kezében, nem volt potenciális ereje, hogy egy katonai birodalommal szembeszálljon. Ugyanakkor mégis résztvevője volt számos zsidó bújtatásának, megmentésének, kimenekítésének. Feleslegesnek tartom a szentségelést és a katolikus egyház gyalázását miatta, ennél sokkal szimpatikusabb számomra amit Ferenc pápa jelen ügy kapcsán mondott: "az egyház nem fél a történelemtől." Így legyen, de nem elég nem félni, értelmezni is kell azt, ami történt.
A XII. Pius körüli viták tulajdonképpen ezt az értelmezést próbálják megoldani, ám sokszor eleve olyan képet festenek róla, ami eleve a katolikus egyházzal szembeni prekoncepciók miatt meglehetősen torznak tűnik. Befejezésül ajánlom a kedves olvasónak a fent látható fekete-fehér képet, ami úgy terjed az interneten, miszerint itt XII. Pius pápa barátságos látogatást tesz Adolf Hitlernél. A képen valójában Hitlerrel szemben Cesare Orsenigo bíboros látható, aki a Vatikán akkori nagykövete volt Németországban. Nem a kép tehát csak a lényeg amit látunk, hanem az is, miről szól valójában és mit akarunk benne látni... Hiába, a múlt képlékeny dolog.