Egyháztűznéző körutam első állomása a Golgota Gyülekezet központjába vezetett. Nagyon régóta szerettem volna elmenni és jól megnézni magamnak Magyarország egyik legnépszerűbb kisegyházi közösségének istentiszteletét, és nem is kellett semmiben csalódnom. Ha egyetlen szóban lehetséges összefoglalni, amit ez a gyülekezet nyújtott számomra, az az egyszerűség lehetne, a kifejezés legnemesebb értelmében.
Tizenkét éves kislányom a hónom alá csapva tehát nekivágtam, hogy felmásszam a Golgota hegyére. A Budapest belvárosában, igen forgalmas helyen szerveződő gyülekezet idén ünnepelte huszadik életévét, a fejlődés pedig szó szerint meglátszik rajtuk: az épület bejáratánál fiatalos design csalogatja a népeket. Mint kiderült, vadiúj kávézót nyitottak "Híradó" néven, ahova hétköznap is várják az utca emberét egy jó kávéra, süteményre vagy szendvicsre. Fizetni persze kell, mégis "térítésmentes" a szolgáltatás, mármint abban az értelemben hogy senkire nem kívánják rátukmálni az evangéliumot, aki csak azért tér be, hogy egy kicsit megpihenjen.
Az ajtón belépve jelentős tömeg fogadott, nomeg egy idősebb bácsi, aki koordinálatlan mozgásunkból valószínűleg egyből kiszúrta, hogy még sosem jártunk feléjük. Mindjárt elmagyarázta mit hol találunk, kislányomnak javasolt egy tiniprogramot, aztán a ruhatárhoz navigált bennünket. Az ajtónálló szolgálat tehát hibátlanul működik, külön jó pont, hogy ekkora tömegben is van szemük észrevenni a vendégeket!
A Golgota egyébként az egykor dicsőséges Horizont mozi termét használja, jó pár székkel jelentősen kibővítve. Három istentiszteletet is tartanak vasárnaponként, mert akkora az érdeklődés, de ahogy körbesétáltam, gyerekszolgálat, büfé, a pincében pedig még csocsóasztal is van a
Golgota Rádió stúdiója mellett. A több száz fős tömeg nagy része középkorúakból és fiatalabbakból állt: úgy tűnik az aktív dolgozó réteg alkothatja a közösség kemény magját, köztük fiatal családokkal.
A délelőtt tíz órára hirdetett istentisztelet szinte percre pontosan kezdődött. Ahogy kisegyházi körökben megszokott, egy jó félórás dicsőítés nyitotta meg az alkalmat a szokásos dob-gitár-ének felállással kísérve. Talán a reggeli fáradtság okozta vagy éppen rossz napot fogtam ki, de a gyülekezet nagy része nem igazán volt aktív, inkább csak tudomásul vette a zenészek motiválását, érdemben azonban nem reagált rá. A zenebona után rövid hirdetések következtek, majd mikrofon mögé állt a Golgota pásztora,
Phil Metzger, hogy hintse a szót. Tudni kell, hogy a "golgisoknál" határozott koncepció mentén forgatják a Szentírást, azaz fejezetről-fejezetre veszik végig az egyes szakaszokat. Felcsigázott, hogy pont egy provokatív és igen kemény vitákra alapot adó igerészről hallhattam prédikációt. A téma az első korinthusi levél alapján az a férfiszívet megdobogtató(?) kijelentés volt, hogy a nőknek hallgatni kell a gyülekezetben. :-) Phil láthatóan lubickolt a helyzetében és a legkisebb idegesség nélkül, a lehető legegyszerűbben tanított. Nem tudni, hogy a hölgyek bekészítettek-e pár krumplit, tojást vagy téglát arra az eshetőségre, ha a pásztor rájuk nézve sértő kiszólásokat tenne, ám elnézve az igen kiegyensúlyozott hangvételt, a muníciót mindenki vihette haza. A prédikáció tartalmáról nem kívánok írni, hiszen az visszahallgatható
a gyülekezet weblapján, azonban meg kell említenem, hogy Metzger az egyik legletisztultabban és legkövethetőbben beszélő szpíker, aki valaha elém került. Kellő mértékben humoros és közvetlen, ugyanakkor szókimondó és határozott is. Mellettem ülő kislányom csak néha-néha kalandozott el az igehirdetés alatt, többnyire azonban lelkesen figyelte az üzenetet. Apaként mondom, hogy nagy szó ez. Tizenkét éves tinilányok általában nem éppen a filozofálgatós réteghez tartoznak és minden képes fárasztani őket, ami nem zajos, színes és rózsaszín. Ha már a gyerek is lélekben jelen van, az egy igencsak reménykeltő prédikációt sejtet!
Az igehirdetés után jött számomra a legnagyobb meglepetés: Phil Metzger imádkozott az istenadta népért, majd annyit mondott, hogy mindenkinek legyen egy áldott hete és ezzel nagy hirtelenséggel lezárta az istentiszteletet. Kész, filmszakadás, függöny zárul. Az egész alkalom pontosan 1 óra 20 percig tartott, és őszintén szólva nekem semmiféle hiányérzetem nem támadt! Az emberek felálltak a moziszékekből, nyüzsögni kezdtek, beszélgettek egymással, láthatóan senki nem rohant sehova. Ezt hívják közösségnek.
Summa: A Golgota gyülekezet jelen népszerűségének kulcsa úgy vélem az egyszerűségben rejlik. Minden olajozottan működik, a dicsőítés kockázatmentes, a Szentírást részről-részre haladva veszik, a prédikáció tiszta és világos, az alkalom maga pedig minden sallangot és szellemi mócsingot nélkülöz. Ráadásul rövid és határozott, mint Usztics Mátyás nyilatkozatai. Ez az, amikor az egyszerűség nem megy a tartalom rovására, hanem gatyába rázza a terjengősséget. Élmény volt, menjetek el ti is!