"Ez az év a változások ideje lesz. A legjobb és a legrosszabb idő. 2011 valakinek aratásidő lesz, másnak pedig ítéletidő." - olvasom az egyik próféciában, melyet valaki erre az esztendőre mondott. És megint az jut eszembe, mint a legtöbb ehhez hasonló kijelentéssel kapcsolatban: nem tudok mihez kezdeni vele. Ez a "se veled - se nélküled" állapot, ami a leginkább zavar az ilyesféle jövendölések kapcsán. De mit mond a Biblia?
Tudjuk mindannyian, hogy a próféta dolga nem elsősorban a jövő kijelentése. Maga a próféta elnevezés kétféle formában fordul elő a héber szövegben: a
nabi kifejezés azt jelenti, hogy "(ki)hirdetni, közölni", míg a
róeh fordítása "látó". A próféta tehát lát valamit, amit Isten mutat neki és azt kihirdeti - ez pedig nem csak a jövőre vonatkozhat. Most azonban kifejezetten a jövőre vonatkozó próféciákkal szeretnék foglalkozni.
A problémám ezekkel a kijelentésekkel nem az, hogy egyértelműen hamisak lennének. A baj inkább ott kezdődik, hogy egyértelműen igaznak se tudom mondani őket.
Nem tudok velük semmihez kezdeni. Éppen ezért gyanúsak. Most mire véljek egy olyan próféciát, miszerint a 2011-es év a legjobb lesz, ugyanakkor a legrosszabb is? Valakinek jó alkalom lesz az aratásra (azaz megtérnek emberek, beérnek folyamatok), másnak pedig éppen az ellenkezőjére.
A dolog pont olyan, mintha a 2010-es, a 2009-es vagy tetszőlegesen bármely más évről beszélnénk a legnagyobb általánosságokban. Mit szólnátok például, ha a következő esztendőre a következőket mondanám:
- nehéz év lesz, egyeseknek jobban, másoknak kevésbé
- lesznek keresztények, akik többet imádkoznak majd, mások kevesebbet
- előfordul majd, hogy emberek tüntetnek kormányuk ellen és olyan helyek is lesznek, ahol ez kevésbé lesz jellemző.
Nos, az ilyen üzeneteket terjesztő prófétáról milyen kritériumok alapján lehet eldönteni, hogy Isten szavait tolmácsolja vagy sem? Az ehhez hasonló kijelentések számomra teljességgel megfoghatatlanok és kezelhetetlenek. És azt látom, minél több van forgalomban belőlük, annál jobban növekedik a zűrzavar és értetlenség, a sok, egymásnak ellentmondó magyarázkodás. Persze a bibliai próféták körül is állt a bál, ezt azonban nem az üzenetük többértelműsége és kezelhetetlensége, hanem éppen azok egyértelműsége váltotta ki. Utálták hallgatni Jeremiást és lehazaárulózták konkrét próféciája miatt, végül mégis neki lett igaza.
A Biblia szerintem a próféciák megítélésével kapcsolatban két hibalehetőségre figyelmeztet bennünket. Az egyik, ha figyelmen kívül hagyunk egy próféciát, melyet valóban Isten mondott:
"Prófétát támasztok nekik atyjukfiai közül, olyant, mint te. Az én igéimet adom a szájába, ő pedig elmond nekik mindent, amit én parancsolok. És ha valaki nem hallgat igéimre, amelyeket az én nevemben mond, azt én felelősségre vonom." (5Móz 18:18-19)
Ez a kijelentés nem csupán az előbb említett hibás szemléletről beszél, hanem önmagában is prófécia, ami Jézus Krisztusban beteljesedett. Az Újszövetség utal is erre az igére:
"Maga Mózes mondta: Prófétát támaszt nektek testvéreitek közül az Úr, a ti Istenetek, olyat, mint én: őt hallgassátok mindenben, amit csak mond nektek." (ApCsel 3:22)
A másik hiba a próféciákkal szemben, ha tekintélyt adunk nekik, noha semmi közük Istenhez. A két eset közül itt valamivel nyersebb szavak hangzanak el, mint az előzőekben:
"Ha pedig egy próféta elbizakodottan olyan igét mond az én nevemben, amelyet nem parancsoltam neki, vagy ha más istenek nevében szól, az a próféta haljon meg! De gondolhatnád magadban: Miről ismerjük meg, hogy nem az ÚR mondott egy igét? Ha egy próféta az ÚR nevében mond egy igét, de az nem történik meg, nem teljesedik be: azt az igét nem az ÚR mondotta, hanem a próféta mondta elbizakodottságában; ne félj tőle!" (5Móz 18:20-22)
Egyértelmű tehát, ha valaki olyasmit állít
Isten nevében, amit Isten nem mondott neki, esetleg idegen istenek nevében beszél, az hamis próféta. A kitétel pedig az, hogy egyszerűen nem történnek meg azok az események, melyeket a jövőről szóló prófécia beígért. Az ilyen próféta egyszer hibázhatott, aztán vehette fel a kőálló ruháját...
Manapság azonban rafinált módszerrel úgy fogalmazzák meg a kijelentéseket, hogy
nem beszélnek egyértelműen, hiszen csak az egyértelmű beszédet lehet megítélni. A Szentírás kétségtelenül arra kér bennünket, hogy az elhangzott próféciákat ítéljük meg. Ez a puszta felszólítás több dolgot elmond számomra a fent emlegetett értelmezhetetlen üzenetekkel kapcsolatban:
(1) A "megfoghatatlan" próféciákkal szemben sem lehetünk közömbösek, hiszen
minden próféciára vonatkozik a megítélés parancsa. A "mittudomén" tehát nem válasz.
(2) A próféciák nem "vegytisztán" szállnak le a mennyből: nem fordulhatunk azzal a bizalommal feléjük, hogy azok alapértelmezetten mind Istentől származnak. Ha így lenne, beszélni sem kellene a megítélésükről.
(3) Az, hogy meg kell ítélni a próféciákat, előfeltételezi, hogy az adott prófécia
megítélhető. A Biblia tehát abból indul ki, hogy egyenesen, konkrétan beszél a próféta és kész arra, hogy üzenetét mérlegre tegyék. Nem kérné senki, hogy megítéljük a prófétai kijelentéseket, ha azok nem lennének megítélhetőek.
Mindebből számomra az következik, ha egy próféciáról nem lehet sehogy eldönteni, hogy Istentől származik vagy sem, vagyis a megítélhetőség kritériumának sem felel meg, akkor vagy nem nevezhető próféciának, vagy hamis prófécia. Ez persze csak a szubjektív véleményem, amit megfelelő érvek súlya alatt bármikor hajlandó vagyok korrigálni. :-)
Befejezésül figyelmetekbe ajánlok egy próféciát, mely széles nyilvánosság előtt hangzott el
Stefan Driess-től egy gyülekezetben, idén áprilisban. Az egész szöveget nem szeretném idézni, csupán egyetlen gondolatot belőle: "A következő öt évben meg fogjátok látni, hogy Isten megrázza ezt a nemzetet úgy, hogy az emberek azt fogják mondani, semmi sem olyan már, mint amilyen régen volt. Soha nem gondoltuk volna, hogy ez megtörténhet. Egy ember a nemzetetekben, akiben nagyon-nagyon bíztak le fog esni arról a trónról, amit magának épített. És sokakra rászáll az Úr félelme. Az ő családjában baleset történik, egy fiú elvétetik. Ez egy autóbaleset lesz és az újságok írni fognak erről. Majdnem olyan, mint amikor Diana meghalt egy autóbalesetben".
Ezt nevezem én konkrét beszédnek, melyhez ráadásul konkrét dátum is kötődik. Óra indul, a hátralévő 4 és fél évet figyelemmel kísérjük!