2014. január 5., vasárnap

Szerencsére baj van

"Ecclesia semper reformari debet" - mondja a latin, ami magyarul annyit jelent, az egyháznak folytonos megújulásra van szüksége. Az egyház folyton bajban van, állandóan rászorul a reformációra, mindig van mit csiszolni rajta. Minden bizonnyal furcsán hangzik, de az egyház betegségtünete éppen annak a jele, hogy normálisan működik.

Legutóbb Sefatias írt egy nagyon őszinte bejegyzést olyan problémákról, melyek bennem és azt hiszem sokan másokban is felmerültek. Veszekedő teológusok, egymásnak ellentmondó tanrendszerek, kevés gyakorlat és sok elmélet, jellemtelen emberek, kiskorú hívők. A sort elképesztő hosszúságban folytathatnám. Lábjegyzetként azért hozzátenném, hogy az internet jelentősen felnagyítja a problémákat. A hírportálok többnyire csak a negatív történéseket kürtölik szét az egyházzal kapcsolatban, a blog eleve problémafelvető műfaj, a fórumok által nyújtott anonimitás pedig egyfajta legális szelepként használatos többek számára, hogy mérgüket és keserűségüket kifecskendezzék magukból. Néha már egyenesen azt hiszem, aki a virtuális világból ismeri meg a keresztény egyházat, az nem is a valóságossal találkozik. Ám akárhogy is magyarázzuk, nem foghatjuk mindezt a netre. Mindannyian érezzük, hogy az egyházban sok probléma halmozódott fel.

Amikor évekkel ezelőtt építkeztünk a családommal, többen is mondták nekem: egy kertes házat csak elkezdeni lehet, befejezni soha. A mondat állandóan eszembe jut. Valami mindig akad. Koszos lesz a fal, kiég egy izzó, eltörik a vízvezeték, a vihar kitép egy kis fát, bedöglik a szivattyú, kiszáradnak a növények. Kisebb és nagyobb problémák állandóan felütik a fejüket, és ahogy megoldok egyet, máris kopogtat a következő. Egy dologban vagyok csak biztos: soha nem leszek kész sem a házzal, sem a kerttel.

Az egyházat egyre inkább ilyen kertes háznak látom. Sokan hangoztatják, hogy elegük van belőle, csalódtak a papokban és az egyházi személyekben, csalódtak a hívőkben, unják már a sok magyarázkodást, a kihűlt szertartásokat vagy éppen az erő látszatát keltő pótcselekvést. Ahogy Timothy Keller kiváló könyvében írja, ezek a vélemények nagyban függnek attól, kivel hozott össze bennünket a Sors. Ha az évek során sok bölcs, szerető, kedves és éleslátó kereszténnyel találkozunk, és valamennyire épkézláb gyülekezethez tartoztunk, a kereszténységet magát is "hihetőbbnek" fogjuk találni. A másik oldalon, ha névleges hívőkkel, önigazult fanatikusokkal vagy erőszakos emberekkel töltöttünk időt, akkor egyre erősebb érvekre lesz szükség, hogy ne veszítsük el a hitünket. A döntés tehát sok esetben nem teológiai okok vagy filozófiai reflexiók mentén, hanem személyes tapasztalatokon és emberek által keltett benyomásokon múlik.

Mindez persze nem ment fel senkit sem saját hibái alól, sem nem jelenti azt, hogy a problémákkal nem kell foglalkozni. De tudomásul kell vennünk azt, hogy a konfliktusmentes egyház, ahol az emberek nyájasak, a teológusok egyetértenek, a különféle nézetek nem ütköznek és minden harmóniában áll, csupán délibáb. Olyan illúzió, mint a befejezett kertesházé, ami csak papíron létezik, a valóságban semmiképpen.

Némelyek abban bíznak, ha kitörne az ébredés, az majd végre kisimítaná a ráncokat. Az egyház révbe ér, végre a lényegről lesz szó, eljön a paradicsomi állapot. Hallottam már olyan hitszónokot, aki ehhez hasonlóan prédikálva mondta, hogy Magyarországnak az ébredés hozná el az igazi megoldást. De miért lenne így? Vajon egy olyan helyzet, melyben emberek százezrei hirtelen - nagyon rövid idő leforgása alatt - beáramlanának az egyházba, az nem lenne óriási tehertétel számunkra? Mihez kezdene ezzel a helyzettel a gyülekezet? Tényleg reális abban bízni, hogy az újonnan érkezőknek nincs saját véleményük, egyéni ízlésük, látásmódjuk? Ez abszurd! Meglátásom szerint a konfliktusok és nehézségek száma súlyosan megnövekszik ott, ahol megnő a tömeg. Ahogy Phil Collins énekelte: "too many people making too many problems".

Természetesen ez nem jelenti azt, hogy ne legyen ébredés. De arra igenis rámutat, hogy ameddig az egyház itt van, addig jelenléte állandó küzdelemmel és belső feszültséggel jár. Ha valaki képes elfogadni ezt a tényt, szerintem sokat léphet előre. Soha nem lesz makkegészséges állapot, ez pedig egyáltalán nem probléma: pontosan az állandó gyengeség emlékeztethet bennünket arra, hogy szükségünk van Orvosra. Isten szereti és nagyra becsüli azokat, akik küzdenek vele. Az igazsághoz az illik, hogy harcolni kell érte, a küzdelem pedig rengeteg tévúttal és feszültséggel jár együtt. Ám ez nem jelenti azt, hogy soha, semmi előrelépés nem történik: ahogy a kertesházban megjavított szivattyú is húzza a vizet, a kigazolt kert gyümölcsöt terem, úgy az állandó problémák ellenére is vannak remek kezdeményezések, pozitív fejlemények, előremutató változások a kereszténységen belül.

Ebben a blogban sok problémás teológiai témát, vitatott kérdést és nehéz dilemmát szeretnék felvetni. Mindezt azonban nem azért teszem, hogy az olvasók elcsüggedjenek: "már megint nem értenek egyet a teológusok!". Inkább azt szeretném, ha meglátnánk, hogy az igazság keresésében zajló viták az együtt gondolkodást kívánják segíteni, ahol szakértők és laikusok is odaférnek az asztalhoz, elmondhatják amit gondolnak és mérlegre tehetik saját elképzeléseiket. Csak az építő eszmecserék kohójából kerülhet ki néha olyan érték, ami ha nem is ad tökéletes megoldást, de továbblendíthet bennünket a hitben. Az egyház kertesházán állandóan dolgozni kell, és ez a munka nem csak fáradtsághoz vezet, hanem örömet is képes nyújtani.

14 megjegyzés :

  1. Sytka, ha ilyen lesz a blog, szeretni fogom.:)

    Sok csalódástól kíméljük meg magunkat, ha emlékezetbe véssük a régi, bölcs különbségtételt ecclesia militans és ecclesia triumphans között. Teljes nyugi majd csak odaát lesz.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem is tudtam, hogy már erre is van latin... :-)

      Valóban. Azt hiszem kezdek túllépni azon, hogy felkapjam a vizet az egyház butaságai miatt. A problémák persze most is foglalkoztatnak, de szeretném inkább átgondolni és megoldani őket (amit lehet), mintsem állandóan hangot adni a felháborodásomnak.

      Törlés
  2. Na végre! :-D Ezek szerint máshogy is hozzá lehet ehhez állni, mint felelősségtologatással vagy durcás panaszkodással.

    Egyébként meg örülök a folytatásnak :-) még sok ilyet!

    VálaszTörlés
  3. :) Hát először is szeretném megköszönni, hogy belinkelted a posztomat. Komolyan nagy dolog ez nekem.

    Másodszor azt szeretném hozzáfűzni, hogy én személy szerint nem örülnék annak, ha a teológusok mindenben egyetértenének. Én szeretek egymásnak ellentmondó írásokat olvasni. Szeretem az én nézeteimet támadó, vagy azok ellen érvelő keresztények társaságát. Számomra a teológiával való ismerkedés rendkívül izgalmas. Olyan pontja az életemnek, mint egy hobbi, amire az ember költ, és sokat foglalkozik vele, és élvezi, hogy egyre jobb benne. Élvezem, ha vitákat olvashatok, vagy a magam szintjén részt vehetek benne. Szerintem nagyon építő. Csiszolja az elmét.
    Nekem egyetlen dolog nem tetszik. Az, hogy a másként gondolkodó keresztényt pillanatokon belül elítélik, és esetleg kizárják a kereszténységből. Valószínüleg igazad van abban, hogy ez az interneten, a személytelen nicknév mögé bújva, de anélkül is mintha könnyebben menne. És a "való világban" ez nem látszik ennyire erősen. De azért nekem úgy tűnik, hogy aki ezt meg tudja tenni, az a jellemében ott hordozza az ítélkezésre való bátorságot.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Megértem, amit írsz, hiszen magam is találkozom azzal, hogy a másként gondolkodót kizárják (engem is zártak már ki).

      A komoly teológusok és kutatók között azonban nagyon ritka az ilyesmi. Magam régóta olvasok teológiai műveket, diskurálok és ha kell, vitatkozok teológusokkal, de százból egy olyat találok, aki sértődötten a személyemet kezdi támadni.
      A másik véleményének bírálata, szakmai alapon megfogalmazott kritika viszont rendszeresen előfordul - de a tudományos világban ez teljesen elfogadható, sőt elvárt jelenség. Ha tényleg érdekel a teológia, szerintem koncentrálj inkább erre a világra, ahol érvek feszülnek érvekkel szemben és nem a személyében támadják az embert.

      Törlés
    2. Nekem tetszik ez a világ, és élvezem, mikor érveket olvashatok pro és kontra egy témában. Én magam ritkán foglalok állást, mert gyakran túlnőnek rajtam az érvek. De ettől még élvezem. Ám azt tapasztaltam, hogy a vitapartnerek nem tudják elvonatkoztatni az érveket az érveket felhozó személytől, és ha nem értenek egyet az érvvel, akkor nem értenek egyet az állítással, és már meg is bélyegzik a krisztusban hívő személyt eretnekként, tévtanítóként, és hevesen támadják.

      Törlés
    3. mezítlábas lány2014. január 11. 0:42

      Sziasztok!
      Bocsánat, hogy belepofátlankodok a szóváltásba, de ahogy olvastalak titeket, mondanivalóm támadt.
      A legfontosabb, hogy teljesen egyetértek azzal, hogy a vita egy hasznos és építő dolog, sőt kifejezetten szeretem olvasni, amikor értelmesen, színvonalasan, egymás ellen feszülnek az érvek, és összecsapnak a nézetek. Egy igazán jó vita tanulságos és üdítő tud lenni. De sefatiasnak igaza van abban, hogy sajnos az ilyen elég ritka. A tudományos világban, az igényes érvütköztetés nyilván teljesen más, mint a hétköznapok hitvitái. Ott lehet, hogy tudják higgadtan és intelligensen kezelni a nézetkülönbségeket (vagy nem), de azon a körön túllépve ennek vége. Tagadhatatlan, hogy a kemény húsz évemmel, és nulla teológiai érdekeltségemmel, nem vagyok különösebben releváns a témában, de én nem sok olyan szituációval találkoztam, amikor a vita nem fulladt személyeskedésbe. A keresztények legtöbbje egyszerűen nem tud vitázni.
      Nemrég egy igen nagy tudású lelkipásztorral kerültem szembe. Elmondtam a véleményem a témában, amiről épp beszélgettünk (semmi szélsőségeset nem fogalmaztam meg, csupán más nézőpontból közelítettem), mosolyogva végighallgatott, majd kedélyesen, görög szavakkal - amiket nem értettem - valamint egy halom igehellyel a földbe döngölt, és lezártnak tekintette a témát, esélyt sem adva bármiféle reakcióra. És szerintem ezzel van probléma. Mert szinte biztos vagyok benne, hogy egy teológián szerzett doktorival a farzsebemben is csak egy ilyen lekezelést kaptam volna. Mert vannak emberek - elég sokan sajnos - akik valamiért félnek más véleményt hallani, mint a sajátjuk. De lehet, hogy csak én vagyok mindig rosszkor, rossz helyen.

      Egyébként pedig nagyon tetszik a blog továbbra is, örülök, hogy visszatértél, Sytka! :)

      Törlés
    4. Kedves Mezítlábas lány, azt hiszem megértem a problémádat, valóban a legtöbben nem tudunk vitatkozni. Szeretném ha ez a blog nem ilyen lenne, itt senkinek - neked sem - kell földbedöngöléstől tartanod. Ha elő is fordulnak görög szavak, magyarázat nélkül remélem nem hagyom majd őket. :-)

      Törlés
  4. Őszintén örölük,hogy éjraindítottad a blogot!A poszt reélis képet fest a mai
    egyházi/gyülekezeti állapotokról.Nem terjeszt hamis illuziót,az egyházat és
    a gyülekezeteket gyarló emberek alkotják.Ha már említetted Timothy Kellert,
    a második magyarul megjelent könyvében("A tékozló Isten és két elveszett
    fia)is ezt a problémát feszegeti nagyon eredeti módon.Jó indul a blog,és en-
    nek őszintén örülök :).Egyébként nem akarok névtelenségbe burkolózni,én
    vagyok az egykori Spectator(Árpád)akivel már többször vitéztál.Most egysé-
    gesítem a nevem "káposztafej" néve alatt.Ezt a nevet nem dobta vissza a
    blog.hu és őgy döntöttem,hogy egységesen ezen a néven jelenek meg
    minden általam követett blogon.Így könnyen felismerhető leszek.
    Summa summarum:jó és még jobb posztokat kívánok Neked és ezáltal
    magunknak is! :) .És ne haragudj ha majd néha kritkusod leszek.
    Shalom

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, hogy "felfedted" a kilétedet, nem haragszom a kritikáért sem, ha szalonképes - pusztán a blog régi atmoszféráját nem kívánom viszontlátni, melyben túlzottan éreztem némelyek reakcióját.

      Törlés
  5. Miközben olvastam soraidat egyszerre keseredtem el, és egyszerre gyűltek bennem a gondolatok. Egyház : igen, nagyon sok problémát okoz, mégis építhet közben. Ha nincsenek hibák, amiből tanuljunk, mindig ugyanazon a szinten maradunk. Több teológiai könyvön túlesve az a meglátásom, hogy a Prédikátornak igaza van: "nincs új a nap alatt". A vitázás az egyházon belül kb 1980 éves :-), és ez érthető szerintem. A Vita örök :-). Ha nem megyünk bele teológiai súrlódópontokba, csak az emberi oldalát nézzük, természetes a vita. Férjemmel, akivel együtt élek majd 12 éve, egy két dolgot kivéve semmiben nem értünk egyet. És én ennek örülök. Hogy miért ? Mert amíg nincsen egyetértés, addig biztosan tudunk újat mutatni egymásnak. Az egyházban is mindig fogunk olyat találni, amiről még nem hallottunk. És ahogy egyre mélyebbre ások a teológia tudományában, annál inkább érdekel. És annál inkább meglátom, hogy ez az egész annyira " lényegtelen". Nem mindegy hogy "et filique" vagy nem? De ezeknek a nem mindegyeknek köszönhetem, hogy igazán rátaláltam Krisztusra. Levethettem a gyülekezeti, keresztény béklyókat, és szabadon élhetek, hihetek Jézusban. Nekem csak Ő maradt. És mi van a lényegtelen teológiával? Nagyon szeretem. Így én is megmaradok vitázó teológus tanoncnak, hogy egyszer kipróbált Krisztus hívővé válhassak.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. " És ahogy egyre mélyebbre ások a teológia tudományában, annál inkább érdekel."

      A boldog jövő kulcsa! :-) Evés közben jön meg az étvágy.

      Több közhelyet nem írok, a lényeg az, hogy tetszik neked is, amit csinálsz. Az értelmes vita és egyet nem értés valóban fontos generátora a fejlődésnek - házasságban, teológiában, tudományban egyaránt.

      Törlés
  6. Szia Sytka,

    Először is természetesen örülök, hogy újra sytkulsz, a kommenteket viszont meg fogod még bánni! ;)

    Nem szorosan, de kapcsolódik a témához, amiről szeretnék itt beszámolni, nem akarván feleleveníteni egy két éves posztot. Szóval két éve írtál egy könyvről (http://megmondoka.blogspot.hu/2012/01/nem-tetszik-rendszer.html), ami teljesen véletlenül most került a kezembe. Már akkor is felkeltette az érdeklődésemet, de valahogy a feledés homályába merült. Most viszont elolvastam és számomra aranyalma volt ezüstálcán. Teljes mértékben egyetértek a könyvvel, megfogalmazza és rendszerbe foglalja mindazt, ami bennem kavarog évek óta. Gondoltam, elmondom.

    A bloghoz sok örömet!

    (balati vagyok, ha a blogmotor nem ismerne rám. Amúgy már másodszor pötyögöm be ezt a kommentet, mert az elsőt elsikálta a rendszer. Na de most először ctrl-a ctrl-c.)

    VálaszTörlés
  7. Köszi, a kommenteket egyelőre nem bánom: ha úgy érzem majd, hogy mégis, akkor azonnal megszüntetem a kommentelési lehetőséget.

    Inkább, mint a blogot!

    VálaszTörlés

Megmondhatod te is... de kérlek, NE tedd névtelenül!
(A szerző a beírt kommentek közül bármelyiket előzetes figyelmeztetés és minden magyarázat nélkül törölheti. Kommentedben ne használj túl sok hivatkozást, mert a rendszer automatikusan moderál!)