2014. március 2., vasárnap

A hatnapos teremtés művészi kompozíciója

Lassan már lerágott almacsutkának érzem, ha leírom: a teremtés hat napjának szó szerintisége vitatott kérdés a keresztény teológiában. Nem kívánok hosszas elemezgetésbe belefutni korszakokról, réselméletről és más teóriákról, inkább arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a hatnapos kreacionizmus és az irodalmi értelmezés ebben a dologban legalábbis egyetért: a hat napot szó szerint hat napnak kell venni.

A két felfogás barátsága azonban ezen a ponton véget is ért. Míg a hatnapos kreacionisták alapvetően történelmi kronológiaként kezelik a szöveg hat napos leírását (azaz kis túlzással úgy is fogalmazhatunk, hogy Isten vasárnap "nekiállt világot teremteni", majd szombatig azt befejezte), addig az irodalmi értelmezést követők irodalmi szerkezetként látják a hat napot - még akkor is, ha a kozmogenezis sorrendje egybeeshet mindkét álláspont felfogásával. Utóbbi csoport a szöveg szimmetriájára hivatkozik - és szerintem nekik van igazuk. Miről van szó?

Képzelje el az olvasó, hogy építkezésbe fog: egy családi házat szeretne felhúzni frissen vásárolt telkén. A ház alapja már le van rakva, most tartunk a ház tulajdonképpeni kivitelezésénél. Hogyan fogunk eljárni? Nyilvánvaló, hogy először felhúzzuk a falakat, kialakítjuk a ház szerkezetét, a szobákat, aljzatbetonozást végzünk, szerelvényezünk, festünk, hideg- és melegburkolatokkal látjuk el az épületet. És ha mindennel végeztünk, csak ezután jöhetnek a bútorok, szekrények, polcok, lakberendezési tárgyak. Igen, ezek a lépések időben is követik egymást, alapvetően azonban logikai sorrendet takarnak, a kivitelezés metódusát tárják elénk. Nem azért nem csináljuk másként, mert időben ez lehetetlen lenne. Azért teszünk így, mert másként nem lenne logikus házat építeni. Úgy is fogalmazhatunk: elsőként kialakítjuk a tereket, megalkotjuk az élethez szükséges kereteket (szobáinkat), majd ezeket a kialakított tereket feltöltjük elemekkel.

A Genezis teremtésleírása pontosan ilyen szimmetrikusnak tűnik. Hat napról beszélünk, melyből az első három napot joggal nevezhetnénk a "szétválasztás műve" jelzővel, míg a második három nap a "benépesítés műve" nevet kaphatná. A teremtés hat napja tehát valahogy így alakul:
Első nap: világosság és sötétség
Második nap: égbolt, alsó és felső vizek
Harmadik nap: szárazföld és tenger, növények
Negyedik nap: égitestek elhelyezése
Ötödik nap: tengeri állatok, madarak elhelyezése
Hatodik nap: szárazföldi állatok, ember
Színekkel próbáltam jelölni az egymással összetartozó napokat. Az irodalmi értelmezés szerint tehát Isten először - ahogy egy ház építésénél mi is eljárunk - megalkotja a tereket, a kereteket, majd később betölti azokat teremtett dolgokkal. Az első naphoz az égbolti szférák tartoznak, amihez a negyedik napi elemek, az égbolt elemei tartoznak. A második nap a vizekről szól, amihez az ötödik nap elemei illeszkednek. Végül a harmadik nap a szárazföldre összpontosít, melyhez a szárazföldi élet való. Isten "bebútorozza" a teremtett világot és kulcsrakészen átadja a saját képére és hasonlatosságára teremtett alkotásának: az embernek.

Ez az irodalmi keret több szempontból is jobb a hatnapos kreacionizmushoz képest. Mindenekelőtt olyan szimmetriára hívja fel a figyelmet, mely nem erőltetett, hanem természetes módon következik a szöveg szerkezetéből. Ahogy Blocher írja, a fenti szerkezetben "nem okoznak értelmezésbeli nehézséget" a két teremtéselbeszélés (Gen 1 és 2) közötti sorrendbeli eltérések sem. Végül nem kell felesleges tudományos spekulációkba és magyarázatokba bonyolódni az égitestek teremtésével kapcsolatban: bár a kreacionizmus megteszi ezt, az irodalmi értelmezési keretben ez szükségtelen. A Napnak a negyedik nap "rublikájában" kell szerepelnie, mert a fenti szerkezetben nem is lehet máshol! Ez azonban irodalmi elrendezés és nem tudományos, melyben a sorrend kötöttsége magából a kompozícióból következik.

Blocher józanul felhívja a figyelmet, hogy az irodalmi értelmezést nem szabad azért elfogadnunk, mert kényelmes: mellette voksolni akkor tisztességes, ha maga a szöveg kínálja ezt a lehetőséget. A szöveg pedig bizony ezt kínálja. Bevallom őszintén, ez a fenti szimmetriára alapozott szemléletmód még mindig meglep eleganciájával. Nem igénytelen, nem kerüli meg a tisztességes átgondolást, de mentes minden erőlködéstől és kényszeres magyarázkodástól, ami sokszor jellemzi a teremtés leírásának értelmezését. Ráadásul olyan jelenség, ami még mindennapi tapasztalatunkkal és gyakorlatunkkal is egybevág: aki építkezett valaha, tudja hogy így van.

A bibliai szerző igazi művész volt. Precízen, átgondoltan és csodálatra méltóan komponálta meg a szöveget, akár egy zenemű kiváló darabját. Azt hiszem a sok vita mellett újra és újra érdemes erre felhívni a figyelmet!

11 megjegyzés :

  1. Köszi, Sytka. Ezt én is így látom.

    VálaszTörlés
  2. Köszi! Olvasva a blogokban zajló polémiákat, elkezdtem belegondolni abba, hogy mi lehet az a teológiai minimum, mely nem hipotézis hátán hipotézist szül, hanem a bejegyzésben említett elegáns könnyedséggel állítható a szövegről.

    Tehát: a szöveg szerkezetén kívül mi van még olyan, amit nem kell körmönfont magyarázatokkal illesztgetni a teremtéselbeszélések értelmezésekor. hanem tisztán, logikusan következik a textusokból?

    Lehet, hogy egyszer megérné ezeket összeszedni és rendszerezetten leírni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sytka, ha nem bánod, belinkelem néhány cikkemet, ahol épp erre tettem kísérletet:

      http://divinity.szabadosadam.hu/?p=2637
      http://divinity.szabadosadam.hu/?p=2434
      http://divinity.szabadosadam.hu/?p=4592
      http://divinity.szabadosadam.hu/?p=10250

      Törlés
    2. Ádám, köszönöm, szép sorban el fogom olvasni az írásaidat!

      Törlés
  3. "Precízen, átgondoltan és csodálatra méltóan komponálta meg a szöveget, akár egy zenemű kiváló darabját."

    Tetszik ez a megfogalmazásod. Ha korábban írtad volna, talán bekerül a 119. zsoltárba is. :)

    VálaszTörlés
  4. Igen, ez nagyon jó! Itt is szépen jön az 1+2x3-as szerkezet, mint a Menóránál, a templomnál, a Dávid csillagnál és az ünnepeknél is. Gondolom akkoriban az absztrakt időfogalom használata még nem volt jellemző, a napot inkább, mint munkaegységet értelmezték, ez egyébként is relevánsabb, hiszen a teremtésről, mint munkafolyamatról van szó. Az este és reggel kifejezések sem napszakokat jelölnek, a negyedik nap előtt ez amúgy sem lenne értelmezhető, hanem inkább a folyamat irányát hangsúlyozzák. Sötét volt és lett világosság, rendezetlenség volt és lett rend.

    VálaszTörlés
  5. "Az este és reggel kifejezések sem napszakokat jelölnek, a negyedik nap előtt ez amúgy sem lenne értelmezhető, hanem inkább a folyamat irányát hangsúlyozzák. "

    Szerintem az este és reggel napszakokat jelölnek, és ezek a negyedik nap előtt is tökéletesen értelmezhetők. :-) Éppen ez a lényeg, hogy nem egy helyszíni riportról van szó: tökmindegy mikor keletkeztek az égitestek, a sorrend csak azért alakult így, mert a szerző(k) egy irodalmi keretbe rendezték a teremtés aktusait.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Valóban nem szükségszerű a teljes egymásutániság a folyamatok sorrendjében. A szétválasztás-benépesítés kategóriák ugyan meghatároznak egy sorrendet, sőt a kategórián belüli sorrend is logikus. Igen, inkább valószínű, hogy párhuzamról van szó.

      Törlés
    2. Mit szólsz ahhoz a tipphez, hogy teremtéstörténet lejegyzője az ókorban közforgalomban lévő motívumokat rendezte úgy egybe, hogy azokkal megmagyarázza, legitimálja a szombati pihenőnapot? Ezen a kereten belül azután érvényesnek tűnik a posztban kifejtett ritmus.

      A szombati pihenőnap még nem egyértelmű Babilonban (az újholdhoz igazítják a ciklusokat), náluk a Kr.e. 6. században jelenik csak meg. Az egyiptomi fogság idején a hét mind a hét napján dolgozni kellett. Kínába a Kr.e. 4. században ért el a hétnapos hét, de a pihenőnap a mai napig sem általános. A hindu kultúrában egyáltalán nincs egyezményes és általános pihenőnap.

      Ahogy Káin és Ábel történetében a földművelő és az állattartó életmód csap össze szimbolikusan egymással, a teremtéstörténet értelmezhető irodalmi formába öntött szakszervezeti programfüzetként. Ettől függetlenül rámutat a lényegi igazságra, miszerint - így vagy úgy - a világ Istennek köszönheti a létét, a struktúráját és az optimális szabályait.

      Törlés
    3. Az mindenképpen helyesnek látszik, hogy az első teremtéselbeszélés a szombat teológiáját fejti ki. Az elbeszélés legalábbis erre a pontra (és az ember teremtésére) van kihegyezve, a hat nap + pihenőnap szerkezet pedig ugyancsak a Tízparancsolattal vág egybe.

      A kutatók jó része úgy gondolja, az elbeszélés történeti aetiológia, azaz narratívában elhelyezett világmagyarázat, melyben Izrael válaszokat ad alapvető kérdésekre (honnan van a világ? honnan van az ember? miért van ennyi bűn és erőszak? miért tartjuk a szombatot?, stb...). Sajátos jellemző, hogy az ókori népek szerint egy jelen kérdésre a választ legjobban az eredetnél lehet megragadni. Ez az egyik oka, hogy az Őstörténet létrejött.

      Törlés

Megmondhatod te is... de kérlek, NE tedd névtelenül!
(A szerző a beírt kommentek közül bármelyiket előzetes figyelmeztetés és minden magyarázat nélkül törölheti. Kommentedben ne használj túl sok hivatkozást, mert a rendszer automatikusan moderál!)