2014. március 19., szerda

Beszédes számok, hallgatag egyházak

Mint tudjuk, a statisztika objektív, de az értelmezése nem az. Nem élek a számok bűvkörében, ennek ellenére figyelemreméltónak találom a 2011-es népszámlálási adatok vallásokra vonatkozó eredményeit. A statisztikát egy véletlen folytán találtam meg az interneten, és átfutva az adatokat azt gondolom, a hazai keresztényeknek nem sok okuk lehet az örömre - mármint ha az egyházak teljesítményét számokban mérjük...

A 2011-es népszámlálási eredmények valahogy mintha kevesebb figyelmet kaptak volna a kelleténél. A népszámlálás igen nagy publicitással zajlott, de az eredményeket ehhez képest már nem visszhangozták a falak. Egyházi fronton teljes szélcsend honolt, ám egy pillantást vetve az eredményekre, azt hiszem ezen senki nem csodálkozhat. A vallási hovatartozásra vonatkozó tartalmat illetően (noha a kérdésről több száz oldalas külön tanulmány is készült) egy villámgyors áttekintés után is érzékelhetővé válik néhány tény. Ám először lássuk nagyon röviden a számokat, legalábbis az ismertebb felekezetek tekintetében. Vajon mennyi tagja lehetett 2001-ben és 2011-ben az egyházaknak?
A számok még akkor is beszédesek, ha értelmezésükben számos dologra ügyelni kell. Nyilvánvaló például, hogy a Hit Gyülekezete sem 2001-ben, sem 2011-ben nem ennyi taggal rendelkezett (különösen irreálisnak tűnik a két szám közti differencia), ahogy a Magyar Pünkösdi Egyházhoz az egyháztörvény kapcsán igen sokan csatlakoztak, mondhatni kényszerből: az "igazi" pünkösdiek tehát kevesebben vannak. A történelmi egyházak esetében azt sem tudni, hogy mekkora a hitét valóban megélő, aktív keresztények rétege a statisztika mögött, és hányan voksoltak csak azért rájuk, mert egyfajta identitástudattal rendelkeznek gyermekkeresztségük, esetleg egyházi esküvőjük okán. No és persze mi lehet azzal a tömeggel, mely nem válaszolt a feltett kérdésre? Ki az, aki igazán, biblikusan éli meg a hitét? Mennyire vehető komolyan ez a felmérés?

Konkrét és minden porcikájában hiteles feleletet adni véleményem szerint lehetetlen. Ám bizonyos tendenciák érzékeléséhez a fenti számok elégségesek - és bizony beszédesek is. Ha az átgondolás kedvéért bizalmat szavazunk ezeknek a számoknak, annyi jól látszik belőlük, hogy a történelmi egyházak tíz év alatt kemény vérveszteséget voltak kénytelenek  elkönyvelni. A kisebb felekezetek pusztán a számok alapján valamennyire tartják magukat, sőt pici növekedést is mutatnak, ami azonban valószínűleg a törvényi átrendeződésnek köszönhető. A vallási kérdésre nem válaszolok tömege ugyanakkor jelentősen megnőtt.

Összegezve a fentieket, a magukat kereszténynek nevező egyházak stagnáló, vagy romló teljesítményt mutatnak Magyarországon. Nyilvánvaló, hogy ennek számos oka lehet, kezdve a kiöregedő gyülekezetektől, folytatva az egyház korszerűtlen és érdektelen válaszaival egészen a más világvallások és mozgalmak konkurrens jelenlétéig. Egy biztos: a történelmi múltra való hivatkozás, a hideg hagyományőrzés, és a száraz, doktrinális légkör konzerválása nem segíti a nagyobb egyházak boldogulását. Szép dolog a múltat megőrizni, de ez önmagában nem tapossa ki a jövőt. Persze az eredményeket figyelembe véve a természetfeletti erő jelenlétét, a nyitott és modern paradigmákat hirdető kisebbek sem mondhatják el magukról, hogy olyan lehengerlő fejlődést mutatnának. Főleg ahhoz képest, hogy sokuk szerint ők viszik az "ébredés" ügyét Magyarországon.

Ami a számok szerint legalábbis, még el sem kezdődött.

21 megjegyzés :

  1. Egyébként miért véled úgy, hogy a Hit Gyülekezete taglétszáma nem valós? Itt egy fegyelmezett, sokat fizető tagokból álló gyülekezetről van szó, ahol elvárás lehet a hovatartozás megvallása is.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azért gondolom ezt, mert egyrészt a HGY sokszor sokkal nagyobb számokat mond magáról (beszéltek 30-40 000 főről is), másrészt 2001-ben sokkal többen voltak 3708-nál: már azelőtt is tízezres nagyságrendű volt a közösség. Egyébként úgy tudom, hogy ők bojkottálták is ezt a népszavazósdit - sok hites egyáltalán nem vallotta be, hogy a Hit Gyülekezetéhez tartozik.

      Törlés
  2. Igen, most hogy írod, a "Lúzer bagázs"-t még olvastam is - köszönöm az emlékezetfrissítést. :-)

    Valóban, elsősorban a vezetői, vagy mondhatnám hangadó réteget értettem szélcsend alatt. Kicsit úgy tűnik, mintha "lenyelték" volna ezeket a számokat, pedig egyfajta kortünetként kellene kezelni őket. Természetesen nem vészharangok megkondítására gondolok, vagy sopánkodásra arról, milyen borzasztó a helyzet, hanem megoldások keresésére.

    Kíváncsi vagyok van-e ilyen "hivatalos szinten", még ha nem is publikálták.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. 51% tartós keresztényre van szükség, nem többre. Ez a következő évek feladata.

      Törlés
    2. Ezt gyorsan összefoglaltad. :-)
      De hogyan lehet elérni? Miért lenne baj, ha több lenne?

      Törlés
    3. Dehogy lenne baj! Technikailag nem szükséges, de attól még örömteli és lehetséges. Szerintem úgy lehet elérni nálunk a tartós keresztény többséget, hogy tudatosítjuk: a demokrácia, a szabadság, a jogállamiság és a jólét a kereszténység nyugati (azaz autonóm, belső meggyőződéses) változatából sarjadt, és semmilyen más környezetben nem alakul ki. Ha az ateizmus tudna ilyen kunsztot, akkor a Szovjetunió sosem omlott volna össze, hanem fejlettebb lenne a nyugatnál. Amint ezt világossá tesszük, nyilvánvalóvá válik, milyen pozitív szerepe van a kereszténység a világban, és egyre többen vállalják majd fel nyíltan.

      Törlés
    4. Helyesen: milyen pozitív szerepe van a kereszténységnek a világban

      Kicsit fogósabb levezetni, hogy a nyugati ateista humanizmus sem képes a szabadság/demokrácia/jogállamiság/jólét együttesét előállítani, hiszen a fejlett nyugati országokban látszólag azok irányítják a közvéleményt, akik szerint ezeknek semmi közük a kereszténységhez. A hallgatag többségnek egyre kevésbé tetszik ez az álláspont, ami persze még nem bizonyíték rá, hogy más az igazság.

      A nyugati sajtó semmi ésszerű magyarázatot nem tudott arra adni, hogy az arab forradalmakat miért nem követi demokrácia. A lehetőség megvan, de nem élnek vele, nincs is rá igény. Demokratikusan megszavazzák, hogy NE legyen demokrácia. Az iszlámtól ugyanis idegen a "legyen, amit a többség akar" szemlélet, a többség gyorsan és önként lemond arról, hogy ő irányítsa a közügyeket.

      Ne feledjük Észak-Koreát, ahol ugyanaz a kommunizmus pusztít dühöngve, amivel húsz éve még nekünk is dolgunk volt, és amely a közvéleményt ügyesen alakító nyugati értelmiség szerint nagyon is jó ötlet volt, a világnak ebbe az irányba kellene haladnia. Ugyanazok, akik Hitlerre köpnek, Che Guevara-t büszkén hordják a pólójukon, és nem értik, mi lehet ezzel a gond. Strasbourgban is van Che Bar, ahol nem cseh sört mérnek, hanem Cuba Libre-t. Egy francia kollégámtól hallottam, hogy ő ugyan nem tudja, mit gondoljon a kommunizmusról, de minden értelmes ember, akivel valaha találkozott, Marxista volt... Ezek az emberek tömegkommunikációs hipnózisban élnek.

      Legalább ennyire fontos, hogy a kereszténységnek nem mindegyik (formailag megfelelő) változata eredményez szabadságot, demokráciát és jólétet, hanem kizárólag az amerikaiak által kifejlesztett autonóm, belső meggyőződéses változat. Ezt a változatot kell terjeszteni, és a demokratikus keresztény többség hamarosan kialakul.

      Törlés
    5. Érdekes gondolatok írsz, de nekem úgy tűnik, hogy a jelenlegi (a statisztikák által is bemutatott) rossz tendencia megoldási kulcsait a politikai-közéleti síkon keresgéled. Nem mondom, fontos tudatosítani, hogy demokratikus alapjaink zsidó-keresztény világnézeti alapokon nyugszanak, és a mai civilizáltnak nevezett nyugati társadalmak ugyancsak a kereszténység talajából nőttek ki... De ez önmagában nem fogja az egyházak jelenlegi gyatra teljesítményének hátterében álló mély gyökereket megropogtatni.

      A válasz szerintem szellemi síkon keresendő, csak ahogy elnézem, senki nem tudja pontosan hol. Azt érzékeljük, hogy csökken a kereszténység hatása a társadalomra, tapasztaljuk, hogy ma már az emberek többsége nem az egyházhoz fordul érvényes válaszokért (sőt, inkább menekül ezek elől), azt is látni véljük, hogy egyelőre nem találtuk meg a kulcsot, ami az emberek szívéhez vezet. Mit tegyünk? Konkrétan milyen dolgok szólítják meg a posztmodern nyugati embert, amik perdöntő fordulatot hoznak az életében?

      Törlés
    6. Szerintem nagyon egyszerű kulcsa van a kereszténység térvesztésének: a világiak kiváló tudatipart építettek ki, amelyik a keresztények hátán él, és még olyan meggyőződést is képes kialakítani bennük, hogy tulajdonképpen szégyellhetik magukat, miattuk rossz a világ...

      Ezzel szemben a keresztények nem tudtak érdemi ellenüzenetet felmutatni, nem tudták tematizálni a közéletet, így szellemileg visszaszorultak. A közéleti sík itt összeér a szellemivel. A megoldás mindezt visszafordítani.

      Törlés
  3. Az a hipotézisem, hogy a kereszténységnek és bármelyik más hitrendszernek, amelynek a középpontjában egy természetfeletti lény áll nehéz dolga van a tudásalapú és jóléti társadalmakban. Ott, ahol az emberek többsége hamarabb ismerkedik meg a naturalista tudománymódszertannal, mint a hit alapjaival a hit beépülése a keletkező kezdeti kognitív disszonancia miatt nehezebb. Magyarul az aki fejlett kognícióval rendelkezik egy ilyen országban még az elején hülyeségnek gondolja a hitet. Ezen keretek között a történelmi egyházaknak több lehetősége van, feltéve ha kultúrális intézménnyé válnak vagy egyre bonyolultabb és misztikusabb hitrendszerhez nyúlnak. Ebből a szempontból fontos "beleszületni" egy hitbe, mert ez már valamiféle kötődést jelent az adott egyházhoz.
    A másik lehetőség a saját példám, ha valaki akkor ismerkedik meg a hittel, mikor kognitív képességei és ismeretei még visszafogottabbak, például tizenévesként. Ebben az esetben viszont fennáll annak a veszélye, hogy ahogyan fejlődik és növekszik a tudása válaszúthoz érkezik. Én a tesztelhető valóság útján folytattam. Vannak akiknek viszont sikerül megőrízni hitüket minden kognitív disszonancia ellenére. Ennek egyik lehetséges módja a Szentírás átértelmezése, az istenkép változása.
    Érdekes kérdés ez, ha pszichológus lennék, foglalkoznék vele mélyebben is!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Norbi, ez egy érdekes hozzászólás, sok igazság van benne. Nem lesz időm most egy vitát végigvinni, de felvetek egy-két gondolatot a kommentedhez kapcsolódóan.

      1. A 60-as években Peter Berger vallásszociológus megjósolta, hogy a szekularizáció a vallások hanyatlásához fog vezetni. A 2000-es években ő maga ismerte el tévedését: a 20. század második fele a vallások (és elsősorban az evangéliumi kereszténység) robbanásszerű növekedését hozta, elsősorban a fejlődő országokban. Míg nyugaton a modernizáció a szekularizációhoz vezetett, a fejlődő országokban a jelenleg zajló modernizáció egyelőre inkább egybeesik a kereszténység növekedésével.

      2. A kognitív disszonancia minden hitrendszer esetében felmerülhet, így a naturalizmus/materializmus esetében is. Rengeteg ismerősöm éppen a materializmus miatti jelentős kognitív disszonancia miatt lett keresztény. Mindkét irányba lehet mozgás. Neked a kereszténység általad ismert formája okozott belső meghasonlást. Számomra a naturalizmus olyan hitrendszer, melynek ellentmondásait képtelen vagyok magamévá tenni. Erről hosszasan tudnék írni, de most nem fogok.

      3. Azt írod, hogy a tesztelhető valóság útján folytatod. Kíváncsi vagyok, hogyan teszteled, hogy valóban csak az anyagi valóság létezik, hogyan teszteled az ateizmusodat, hogyan teszteled az erkölcsi döntéseidet, hogyan teszteled a metafizikai előfeltevéseidet, és egy halom olyan feltételezésedet, melyre esélyed sincs (sőt, az emberiség egészének sincs esélye), hogy valaha is tesztelni tudd. Norbi, ugyanúgy a hit útján jársz, mint korábban, csak most egy másik hit útján.

      Törlés
    2. A hozzászólásodból azt értem, hogy kapóra jönne neked, ha a metafizikai naturalizmus bizonyíthatósága csak akkora lenne, mint a teizmus bizonyíthatósága. Nincs pozitív élményem kettőnk beszélgetésével kapcsolatban, ezért nem kívánok belemenni a vitába, amire úgy sincs időd. Rádbízom, hogy kielégítsd az itt felvázolt kíváncsiságod.

      Törlés
    3. "A hozzászólásodból azt értem, hogy kapóra jönne neked, ha a metafizikai naturalizmus bizonyíthatósága csak akkora lenne, mint a teizmus bizonyíthatósága."

      A kettőt egy lapon sem említeném. A naturalizmus bizonyíthatósága szerintem végtelenül kisebb, mint a teizmusé.

      https://www.youtube.com/watch?v=GsMLqCIMKhY

      Törlés
    4. A nemlét bizonyítása természetesen lehetetlen, jó a videó. Ennél azonban három ütősebb istenérv is létezik: a végső mozgató, Pascal fogadása és Kant erkölcsi érve.

      Különösen Kant elgondolkodtató: aki Isten nélkül erkölcsös, az irracionális. Ha tehát azért nem hisz Istenben, hogy racionális legyen, akkor nem jön be, nagyobb irracionalizmushoz vezet.

      Törlés
    5. @László: Az, hogy a nemlét bizonyítása lehetetlen egy általánosítás. Néha igaz néha nem. Tegnap reggel érzékeltem a kijelentés lesújtó hamisságát, amikor is minden lehetséges helyet megnéztem a konyhában és NEM TALÁLTAM FŐZHETŐ KÁVÉT. Sajnos sikerült igazolnom, a kávé nemlétét a konyhában a fenenagy empirizmusommal. Ráadásul a "nemlét-bizonyítékot" néha ateisták néha meg épp keresztények használják a saját állításaik igazolására.
      Bertrand Russell a kozmikus teáskanna érvében azt állítja, hogy senki se tudja bizonyítani, hogy valahol a Nap és a Föld körül nem kering egy teáskanna (Megjegyzem, hogy a technológia fejlődésével egy ilyen objektum létének az igzaolása lehetővé vállhat). Ott van aztán a Mikulás esete is, akinek a nemlétét lehetetlen 100% biztonsággal igazolni. Azonban mindkét esetben közelíthatjük a valószínűségét ezen entitások nemlétének.
      Isten nemlétezésének bizonyítása során az első dolog amit tennünk kell, hogy definiáljuk Istent. Amíg nincs egy jó istendefiníció, addig lehetetlen a létezésének vagy nemlétezésének az igazolása is.

      Az erkölcsi érv pedig hamis, mióta tudjuk, hogy az erkölcsnek evolúciós eredete és funkciója van és más szociális állatokra is jellemző tulajdonság.

      Törlés
  4. Sytka,

    Általános tendencia a nyugati világban, hogy a nominális kereszténység drámaian fogyatkozik, míg az evangéliumhoz hű, a Bibliát komolyan vevő, konzervatív teológiájú felekezetek és gyülekezetek többnyire tartják magukat, sőt, növekedést produkálnak. Szerintem ez összességében nem rossz folyamat. A megszáradt, elhalt kulturális héj szétmállik, eljött az ideje annak, hogy az evangéliumra támaszkodjunk, ne történeti érdemekre. Kierkegaard kétszáz éve még csak sürgette ezt, ma már ezt a társadalom és a kultúra változásai kényszerítik ki. Megyünk vissza a Konstantin előtti időkhöz...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ádám, örülök neki ha így van, és ez tényleg általános tendencia. Sajnos azonban azt kell mondjam, Magyarország megint kivételnek tűnik ebben a globális képben. A fenti számok ugyanis csalókák a kisebb felekezetek esetében: itt azért látsz minimális növekedést (de inkább stagnálást), mert az új egyháztörvényi szabályozás miatt nagyon sok kis apró gyülekezet - összességében több ezer fő - csatlakozott a pünkösdi és baptista felekezethez. Ha ez a törvény nem lett volna, akkor a fenti statisztika értelmében a kisebb felekezetek is veszteségekkel zárták volna az elmúlt tíz év mérlegét.

      Sajnos tehát errefelé nem igaz az általad felvázolt kép arról, hogy a történelmi egyházak csökkennek, a kisebbek növekedést produkálnak. Nem így van, de tenni lehetne azért, hogy így legyen.

      Törlés
    2. Szerintem is a tartalmi, belső meggyőződésből élt kereszténység a lényeg, de még ehhez is kell némi forma, lásd a kvékerek szomorú esetét. Már vagy kétszáz éve görcsölnek a formátlan tartalmon, és világméretekben 300 ezren vannak, ebből 200e Kenyában, ami finoman szólva gyanús, miszerint az ottaniak valamit félreértettek a koncepcióban. Tartalom hosszú távon nem létezhet forma nélkül, a legbelsőbb kereszténység sem állja ki az evolúciós próbát szervezett egyházi keretek nélkül. A sors iróniája, hogy a valamikori református egyházak ma mereven konzervatívak, míg a katolicizmus folyamatosan megújul.

      Törlés
    3. Sytka, lehet, hogy Magyarország kivétel. Viszont biztos vagy abban, amit a népszámlálási adatokról és a pünkösdi egyházról mondasz? A népszámlálás 2011. októberében zajlott, az új egyházi törvényt 2011. júliusában fogadták el, viszont csak 2012. márciusában lépett érvénybe, és előtte is és utána is együtt küzdöttünk a pünkösdiekkel a megváltoztatásáért. A pünkösdi egyház 2011-ben még nem lett hivatalosan egyházzá (vissza)minősítve, tehát a népszámlálás előtt más kisegyházak sem csatlakozhattak hozzá. A befogadásuk később történt, a népszámlálás nem tudom, hogy tükrözhetné tehát ezt a tendenciát. Nem kötekedni akarok, csak mintha ez máshogy lenne, mint ahogy mondod.

      Törlés
    4. Ádám, tényszerű és számszerű, reprezentatív statisztika van a kezemben a Magyar Pünkösdi Egyházzal kapcsolatban, mely tavaly nyáron készült. Ezt nem szeretném itt az interneten megtárgyalni. A felmérésben lévő számok egészen mást mutatnak és finoman szólva elmaradnak a fenti, 9326 főt számláló mérettől.

      Mivel a felmérések szerint az MPE jóval kisebb létszámú, így valami más indokolja ezt a kilencezer fős létszámot.

      Másrészt hozzáteszem, ez a létszám elképesztően kicsi. A néhány ezer fős teljesítmény azt jelenti, hogy amit pünkösdi mozgalomnak nevezünk és baptistának, az együttvéve is jóval kevesebb, mint az a kisváros, ahol én lakok. A számok alapján ráadásul régebben (nem egy évtizeddel ezelőtt, hanem annál korábban) sokkal több volt ez a szám - vagyis nagyobb mintavétel szerint Magyarországon a kisebb egyházak is hanyatlanak.

      Törlés
    5. Sytka, én csak azt kérdőjeleztem meg, hogy a népszámlálási adatokban szerepet játszanának az új egyháztörvényi szabályozások. Minden másban akár igazad is lehet.

      Törlés

Megmondhatod te is... de kérlek, NE tedd névtelenül!
(A szerző a beírt kommentek közül bármelyiket előzetes figyelmeztetés és minden magyarázat nélkül törölheti. Kommentedben ne használj túl sok hivatkozást, mert a rendszer automatikusan moderál!)