2014. április 9., szerda

A káosz megmaradt

Mi okozza a világ minden baját és szerencsétlenségét? Tíz keresztényből tizenegy azt válaszolná erre a kérdésre, hogy a bűneset: Ádám és Éva nagyon elszúrták a dolgokat ott az Édenben, azóta pedig a világ megromlott, a dolgok ellenünk fordultak, a problémák a nyakunkra nőttek. Nos, ez ebben a formában nem teljesen igaz.


A légy már korábban a levesbe került. A világ teremtése előtt már adott volt valami, ami nem nevezhető ideálisnak, sőt sötétnek, rombolónak, ijesztőnek tűnik. Ez maga a káosz. Kietlen és puszta, titokzatos és mély, sötét és ijesztő. A káosz ősi ellenség a mítoszokban, ellenhatás, agresszív erő, amit az isteneknek le kell gyűrniük ahhoz, hogy egyáltalán elkezdhessenek teremteni. A babiloni Marduk megküzd vele: legyőzi a tengert, azaz Tiámatot, ezzel pedig méltónak bizonyul arra, hogy az igazi istenként imádják. Az ugariti Baál is azért lett a legnagyobb isten Kánaánban, mert megverekedett a káosszal, azaz legyőzte Jammot, a tengeristent. És bizony pontosan így járt el a Biblia Istene is, ahogy a zsoltárban olvassuk:
"Te szorítottad vissza erőddel a tengert, te törted össze a tengeri szörnyek fejét."
Isten a teremtés első három napját azzal töltötte, hogy visszaszorította a káosz erőit. A sötétség megkapta a maga időkeretét (ez lett az éjszaka), a vizek először is kettéváltak felső és alsó régiókra, végül a tenger visszaszorult, így lett látható a szárazföld. Egy hasonlattal élve úgy is mondhatjuk, Isten első három napi munkája az volt, hogy rendet vágott, lesöpörte az asztalt, helyükre tette az elemeket, hogy azután a második három nap nekifogjon új dolgokat teremteni.

Ami azonban feltűnő, hogy Isten nem semmisítette meg a káosz erőit. A káosz már a kezdet kezdetén jelen volt a világban, és ott is maradt. Nem az ember bűne tehet róla. Az idilli állapot, az édeni békesség, a bűntelen harmónia a káosz erőinek háttérzajában került kialakításra. Teljesen és abszolút nyugalom tehát soha nem volt ezen a világon. A kaotikus erők azóta is kilépnek medrükből, képesek rombolni és pusztítani. Csak Isten tudja visszaszorítani őket saját medrükbe.

Ez a világkép szerintem sokatmondó lehet a mi számunkra is. Vajon mennyire vagyunk képesek együtt élni a káosz erőivel? Mennyire vagyunk képesek beépíteni a bizonytalan dolgokat a gondolkodásunkba? Mennyire viseljük el, hogy a rend mögött mindig ott munkálkodik a rendetlenség, ami bomlasztani akar? Úgy látom, nagyon nehezen. Az a tény, hogy a világon egy csomó dolog bizonytalan, rengeteg kérdésre nincs válasz, hogy bizonyos dolgokat nem lehet gyorsan és egyszerűen megoldani, valljuk be őszintén, kegyetlenül frusztrál bennünket. A bizonytalanság idegesítő.

Az emberek - köztük én is - válaszokat akarnak. Miért történnek úgy a dolgok, ahogyan történnek? Miért halnak meg ártatlanok? Miért van ennyi betegség, éhezés, nyomorúság? Miért nem oldja meg Isten ezeket egy karcsapással? Hosszasan sorolhatnánk az újra és újra visszatérő dilemmákat, melyek tulajdonképpen sokszor a káosz erőire kérdeznek rá: miért képesek a dolgok ennyire szétesni, a normális és egészséges elemek hanyatlani? Néha találunk rájuk bizonyos válaszokat, néha csak próbálkozunk a válaszadással, de egy dolog biztos: megnyugodni soha nem tudunk. A káoszt nem lehet véglegesen kiszorítani, megoldani, megsemmisíteni, mindig itt marad velünk a világban. A vitatkozók kibékülhetnek egymással, de valószínűleg lesznek még vitáik az életben. A betegeket meggyógyíthatja Isten, de előbb-utóbb az egészségesek megint betegek lesznek. Lázár életre kelhetett Jézus csodája által, de később megint meg kellett halnia. A káosz tehát marad.

A legnagyobb kérdés ezért nem is az, hogy mit miért tesz vagy nem tesz Isten. Sokkal inkább az, hogy képesek vagyunk-e megtanulni együtt élni a káosz erőivel ebben az életben? Erre ugyanis megvan a lehetőségünk. A káoszból lehetséges elindulni a rend irányába, csak Istent kell bevonni az életünkbe, aki már a kezdet kezdetén bizonyította, hogy a káosz erői megfoghatók és visszanyomhatók. Ezek az erők nem fognak megszűnni, újra és újra lerohannak hívőt és hitetlent, ám előbbi csoportnak mindig megvan a lehetősége, hogy Istennel együtt szembeszálljon a káosszal. Ezért látunk olyan alkoholistákat, vagy drogfüggőket, akik a hitüknek köszönhetően talpra állnak, leteszik az üveget és eldobják a tűt. Megszabadulnak, új életet kezdenek: garancia ez arra, hogy soha többé nem csúsznak meg? Dehogyis. A káosz vissza akarja húzni őket, de Isten erőt adhat nekik a szembenállásra. Pont úgy, ahogy nekünk is.

21 megjegyzés :

  1. Hjahj...
    Ez az elmélet:
    1) biblikusan nagyon gyenge,
    2) teológiailag az istenkáromlást közelíti (ritkán mondok ilyet),
    3) filozófiailag téves, mert
    a) dualista,
    b) örökkévaló téridőbeli múltat feltételez.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Béla, mi lenne ha értelmes véleményt írnál?

      Ez nagyon nem volt az...

      Pontosan mit tartasz nem igaznak? Mitől lenne istenkáromló? Nem értem.

      Törlés
    2. Sytka,
      Bocsánatot kérek, ezt így nem volt értelme posztolnom, csak indulatgerjesztésre jó. Én sem örülnék egy ilyen kommentnek.

      Az állításaimat viszont helytállónak és védhetőnek tartom, remélem, este lesz időm kifejteni őket. Addig is van egy fontos kérdésem, mert a válasz függvényében lehet, hogy a kritikám nagyja irreleváns (ezért sem volt bölcs az előző kommentem): A káosz Jahve teremtménye, vagy vele együtt öröktől fogva létezik (esetleg egyik sem, mindkettő vagy valami egész más)?

      Törlés
    3. Én is meglepődtem, mert ennél igényesebb kommentelőnek tartalak, köszönöm a korrekt hozzáállásodat.

      Nem akarok "túlnyújtózkodni" a bibliai szövegen. A teremtéstörténet nem beszél arról, hogy Isten teremtette a káoszt vagy sem, hanem azt kiindulópontnak tartja. Éppen úgy, ahogyan a mítoszok teszik. A szöveg ezzel azt akarja érzékeltetni, hogy a világ teremtése nem a "semmiből valami", hanem a "káoszból rend" aktusa. Ez szerintem nagyon is biblikus és megalapozott.

      Írásomban a következőket állítottam:
      1. A világ teremtésének kezdetén (a teremtés előtt) káosz volt.
      2. Isten az első három nap visszaszorította a káoszt.
      3. Isten nem pusztította el a káosz dolgait, hanem "csak" visszaszorította.
      4. A káosz meglétéért nem az ember felelős (és a bűneset), hiszen a teremtéstörténet szerint akkor még ember sem volt.
      5. A káosszal bizonyos mértékben meg kell tanulnunk együtt élni ebben az életben.

      Ezek közül pontosan mi az, ami eretnekség, az istenkáromlás határát súrolja? Őszintén nem értem. Ráadásul az általam ismert teológusok, kutatók, ószövetségesek elsöprően így gondolják - nem akarok tekintélyekre hivatkozni, de tényleg mind eretnekek és istenkáromlók lennének?

      Törlés
    4. Egyébként (ez kimaradt) Von Rad is foglalkozott a dilemmáddal.

      A Gen 1,1-ből nem olvasható ki a semmiből való teremtés, de a kérdés felmerül: honnan van a világ? Von Rad ezt írja: "Nem állítható az első versre hivatkozva, hogy a káosz teremtetlen, azaz előzetes adottság Isten számára. Másfelől az az elgondolás sem igen állja meg a helyét, amely szerint a káosz teremtett, hiszen az, ami teremtett, nem kaotikus".

      Ha jól értettelek, erre kérdeztél rá te is.

      Törlés
    5. Mai ismereteink egyáltalán nem támasztják alá a káoszelméletet.

      Egyrészt a világ problémái kiválóan és maradéktalanul megmagyarázhatók három egyetemes tényezővel, amelyből kettő minden élő szervezetre jellemző: 1. önzés; 2. mértéktelenség; 3. ártó szándék.

      Mindhárom evolúciós termék, de az ártó szándékhoz memória és absztrakciós képesség is kell, ezért csak a fejlett agyúak sajátossága, így a miénk is.

      A teremtés paradoxona az, amikor Ádám tudatra ébredve problémának tartja a természetes állapotát. Az evolúció sok millió éve alatt önreflexió nélkül műveltünk mindenféle, a túléléshez és szaporodáshoz szükséges dolgot, amiket az isteni szabályok ismeretében már cikinek tartunk, ez a kiinduló emberi léthelyzet. Nem változtathatunk rajta, a törzsfejlődést nem lehet visszacsinálni, az önreflexió képessége nem fejleszthető vissza. Mi köze ennek a káoszhoz? Szerintem semmi.

      Mégis oka van annak, hogy a káoszelmélet ősidőktől hódít. A magzatból kifejlődő ember nem emlékszik a kezdeteire, a tudatélménye a sötétségből a világosság felé haladás, egyszerűen ez fogalmazódik meg abban a naiv elképzelésben, hogy a káoszból rend lett. Igen, a fejünkben, de ebből nem következik semmi a külvilágra nézve.

      Törlés
    6. Nem hiszem, hogy érdemes nagyon nagy mélységben belemennem a vitába, de összefoglalom a gondolataimat, csak nem szedem össze az összes azokat alátámasztó igeverset és hasonlókat.

      Szerintem kardinális kérdés az őskáosz örökkévalósága, aminek az elfogadásával szerintem valóban közel kerülnénk az istenkáromláshoz.
      a) Egyrészt, mert az örökkévalóság egyedül isteni tulajdonság.
      b) Másrészt, mert ha Isten csak a mellette eleve létező anyagból dolgozhatott, az alapot ad a mindenhatóságában való kételyre.

      Továbbá szerintem ez a nézet filozófiailag cáfolható.
      a) Az (modális) ontológiai istenérvvel, ami egy maximálisan nagyszerű (great) lény létét bizonyítja, beleérve a mindenhatóságot.
      b) Ha az őskáosz természete szerint téridőbeli, akkor a végtelen múltban eltelt idő elképzelésének kritikájával (pl. William Lane Craig).
      c) Az őskáosz metafizikai szükségességének a hiányával, tehát kontingenciájával, tehát teremtettségével.

      Továbbá bibliai ellenérveket sem nehéz találnunk.
      a) A Biblia elég erősen ex nihilo-párti.
      b) A teremtéstörténetben (és pár mitikus jellegű zsoltárban) az, amit őskáosznak neveztek, általában "víz"-ként jelenik meg (sőt, a föld föléje lett 'rakva') - erről viszont többször kijelenti a Biblia, hogy Isten teremtette, az éggel és a földdel együtt.
      c) A káosszal kapcsolatban többször hivatkoznak arra a mondatra a teremtésnarratívában, hogy a föld 'tohuvavohu' volt. De ez a földre vonatkozik, ami az 1Mózes 1:1 szerint egyértelműen a teremtés elején lett létrehozva -- most akkor melyik is a káosz?

      Ha az őskáoszt teremtettnek gondoljuk, akkor a vádam nem áll fenn, de ettől még szerintem jócskán vannak problémái annak a nézetnek, amit a posztodban támogatsz.
      a) A bibliai világképben a "víz"-hez vagy a káoszhoz nem kapcsolódik erkölcsi rossz.
      b) Isten a káosz teremtésével erkölcsi rosszat teremtett? Egyetértek, hogy a hat nap leírása elsősorban káosz-rend és nem teremtés a semmiből mintájú, de a rendezetlenség és az erkölcsi gonosz között szerintem van különbség.
      c) Az eszkhatonban, a parúszia után (két teológiai idegen szó, hogy okosabbnak tűnjek, mert eddigre valószínűleg a többségetek enyhén frusztrált) a káosz még jelen lesz? Az új ég és az új föld teremtése nem fogja eltörölni a félelmes 'vizet' (de igen, Jel 21:1b)?
      d) Viszont a világvége erősen helyreállító jellegű is -- mégis azt mondjuk, hogy a bűnbeesés előtti állapotban volt elemi rossz?
      e) A Biblia az ember és a teremtett világ gondjait igenis elsősorban a bűnbeeséssel magyarázza. Semmi okunk azt gondolni, hogy valamiféle mitikus "káosznak" ebben szerepe van -- az újszövetségi szerzők gyakorlatilag biztos, hogy nem gondolták ezt, különben csak megosztották volna velünk.

      Záró gondolatként megjegyezném, hogy szerintem túlzásba lehet vinni a bibliai teremtéstörténet az ókori közel-keleti mítoszok fényében való értelmezését -- azért, mert régi, még nem biztos, hogy igaz, nem? Plusz, elvileg azért mi itt mind hiszünk valamiféle ihletettségtanban. És ha ezek után ez az elmélet bibliailag... hm... gyengécske, sőt, a bibliai világnézet MÁS válaszokat ad a kérdésekre, mint az ókori mitológiák káosz-elmélete, akkor miért fogadjuk ezt el?

      Áldás, békesség!

      Törlés
  2. Jó a poszt felvetése, én nem látok ebben semmi veszélyt, netán eretnekséget.
    Akárhogy is nem tetszetős sokaknak, de bizony a káosz már létezett az ember bűne előtt(tohuvavohu). Nincs abban semmi különös, ha nem mindent a paradicsomi bűnesethez rendelünk. Egyébként a Sátán bukása is megelőzte azt(ez is jó téma, mert közvetlenül erről a Biblia nem tanít).
    Az már csak elmélet kérdése, hogy hogyan magyarázzuk a őskáosz eredetét és mibenlétét.
    Van aki ebben nem is annyira a negatívat látja, hanem az Isteni teremtés egyik úgymond velejáróját, következményét. Egy építkezésnél amikor rendetlenségnek, kaotikusnak látszódnak dolgok, azoknak valójában van okuk. Isten kezében ott volt az agyag(a maga kaotikus formájában) és egyszer csak formázni kezdett...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. NaZo, az 1Mózes 1:2-ben a föld a tohuvavohu, a Biblia többi részében viszont a víz vagy a tenger jelenti a káoszt, amit a földtől meg is különböztet az 1Móz 1:2. Akkor most mi van?

      Törlés
    2. Semmi :) Nem hinném, hogy 1M.1:2 tohuvahoho a víz szinomíja(de nem is ezt mondtad).
      Máshol pedig a tenger mint káosz ez egy analógia, ami semmit nem von le abból, hogy a káosz(pozitív vagy negatív ért.- kinek hogy tetszik - már létezett), sőt, erősíti, mert az embernek szüksége van analógiákra, metaforákra(irodalmi eszközökre), hogy valamelyet értse a valóságot.

      Törlés
    3. "Akkor most mi van?"

      A kortörténet és a bibliai kontextus ismeretében mindkettő a káosz erőit szimbolizálja. A sötétség és a vizek is - ez megfelel annak a világképnek, amivel az ókorban rendelkeztek. Általános elképzelés volt, hogy a vizek kaotikusak, és ha belegondolsz ez meg is felelt az ókori emberek mindennapi élettapasztalatának. A tengert, ami mély és sötét, nem lehet megfékezni. Van úgy, hogy kitör, kiönt, emberek százait ragadja el, pusztít. Nem meglepő, hogy féltek tőle és úgy épült be a világképükbe, mint roppant erő, amit csak az istenek tudnak megfékezni.

      Törlés
  3. Ödönbélának: fejtegetésed arról, hogy az őskáosz örökkévaló vagy nem, teljesen jogos. De nem erről a kérdésről szólt a poszt, sőt ezzel egyáltalán nem is foglalkozott.

    Amit én állítottam, hogy a teremtés elején ott van az őskáosz. Ez tény. Akkor is, ha valaki csak a Földre vonatkoztatja, akkor is ha a mindenségre. A teremtés előtt káosz van, ezt a bibliai textus félreérthetetlenül közüli. A sötétséget Isten nem teremti meg, hanem az alapvető adottság.

    Igazad van abban, hogy a bűn erkölcsi rossz, a káosz pedig nem erkölcsi kérdés: ettől függetlenül a káosz is rossz. Soha, sehol, sem a mitológiák, sem a Biblia nem tartja pozitívnak a káoszt. A sötétség, a kaotikus vizek ellenséges erők, pusztítóak, ráadásul a sötétség a Szentírásban mindenhol az erkölcstelenség, istentelenség fogalma is.

    Mindannyian távol vagyunk attól, hogy megfejtsük a világ nagy kérdéseit, de ezzel a poszttal nem is ez volt a célom. Csupán arra akartam rávilágítani, hogy a káosz bár visszaszorult, nem veszett ki a világból, nekünk pedig nem kell azon erőlködnünk, hogy tökéletessé tegyük a világot, hanem meg kell tanulnunk együtt élni a káosz állandó jelenlétének tudatával.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sytka, biztos, hogy egyértelműen ki lehet mondani, hogy az őskáosz rossz volt?
      Ha a Sátánhoz kötöm, akkor igen,
      de ha a teremtési aktushoz akkor már nem olyan biztos. Lehet, hogy Isten előbb "csak" kézbe vett valamit(anyagot?), összegyúrta mint az agyagot a formázó mester, hogy utána dolgozni tudjon vele.

      Törlés
    2. Szerintem annak alapján, amit tudunk, egyértelműen ki lehet mondani, hogy a káosz rossz dolog. A Bibliában a teremtett rend a norma, minden ami azzal szembemegy, rossz.

      A bibliai szöveg erősen párhuzamos a közel-keleti mítoszok káoszfogalmával, azokkal közös alapról indul. A mítoszokban a káosz megszemélyesített, gonosz erő, amit az isteneknek le kell győzniük.
      Mivel Izraelnek monoteista hite volt, nyilván a káosz nem lehetett valamilyen istenség: ezért Isten "simán" csak a vizeket szorítja vissza, illetve mitikus lényekkel (Ráháb, Leviátán, tengeri szörnyek) harcol. Tehát Izrael is átvette az őskáosz képzetét más népektől, de megfosztotta a politeista hatásoktól, és átalakította saját céljai szerint.

      Egyébként a Biblia többi része is úgy ír erről, hogy a káosz, azaz a vizek legyőzése mindig szörnyek legyőzését is jelenti Istennek. Nem csak a sokszor idézett 74. zsoltár fogalmaz így, hanem pl. az Ézs 51,9-10 is. A szörnyek nyilván nem pozitív erőt testesítenek meg, Isten harcol velük, betöri a fejüket, leveri őket: azaz ellenségnek, elpusztítandó, gonosz erőnek vannak ábrázolva.

      Én ezt nem tudom másként értelmezni, csak úgy, hogy a káosz nem jó dolog. Nem egyszerűen alapanyag, sokkal inkább valami olyasmi, amitől meg kell szabadulni, hogy rend lehessen.

      Törlés
  4. Had utaljak Szabados Ádám egy korábbi cikkére, ez is jól kivesézi a kérdést.
    Inkább exegetikai úton boncolgat.
    http://divinity.szabadosadam.hu/?p=2864

    VálaszTörlés
  5. Zoli, én is újraolvastam a napokban Ádám érdekes írását. Azt kell mondjam, nem ad megnyugtató választ és nem képes kizárni az általam felvetett lehetőséget A káosz alapanyag Isten kezében? Szerintem ez szerencsétlen szóhasználat - akkor is, ha egyébként általam komolynak tartott teológusok használják (pl. Von Rad). A sötétség nem tűnik alapanyagnak, sokkal inkább kiindulóállapotnak.

    Ráadásul Ádám bejegyzése teljesen mellőzi a mitológiát és a bibliai kontextust is. Lehet, hogy blogom kedves olvasói unják már, hogy mindig ezzel jövök elő, de higgyék el, nem bosszantásnak szánom. Az őskáosz kérdésében erős a párhuzam más mítoszokkal, ráadásul a zsoltárokban és Ézsaiás fenti idézetében ez tetten is érhető. Nem volt a világon olyan mérvadó nép az ószövetségi időkben, amely ne mitikusan gondolkodott volna. Nincs ezzel semmi gond - de közös megegyezés a mítoszokban, hogy a káosz rossz dolog, ellenség, sötétség, ellenerő. Ha a Biblia vonatkozó részeit átgondoljuk, szerintem nem nagyon lehet más következtetésre jutni, minthogy a káosz (mint állapot) rossz volt. (Ha jobban érdekek a téma, ajánlom Czövek Tamás "Teremtés és misszió" című könyvét, ahol foglalkozik ezzel a kérdéssel, illetve Brueggemann ószövetségi teológiáját.)

    Mindez persze felvet néhány masszív filozófiai kérdést, de ez már más lapra tartozik.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sytka, azt hiszem értem amit mondani szeretnél, nomeg más típusú a felvetésed természete is.

      Ádámé inkább szigorúbban exegetikai, a tiéd inkább filozófiai (noha persze a Szentírásból indultok mindketten).
      Személy szerint kíváncsi lennék a masszív filozófiai oldalra is, amit most nem tárgyaltál.
      Én ebbe még nem ástam be magam, úgyhogy lebegtetem a témát magamban.
      Egyébként tényleg jó és érdekes a cikked felvetése.

      Törlés
  6. Káosz = rendezetlenség!
    Amúgy ha jól tudom afelé halad ismét a maga útján minden.
    Ha ilyen vitát nyitnék, ezzel kezdeném, nehogy valaki félre értse amit írni akarok.

    VálaszTörlés
  7. Én nagyon köszönöm ezt a posztot! Az elmúlt hónapokban nagyon foglalkoztatott ez a kérdés, és kereszténység ide, kereszténység oda, azt látom, hogy a rossz létezésére, és annak működésére nem feltétlenül jók a vallásos válaszok. Az "eredendő bűn", számomra az igazságtalanság határát súrolja. Az ádámi bűn miatt szenvedni nem túl igazságos. Nem értek egyet azzal, hogy a világ problémái visszavezethetőek erre a három dologra: 1. önzés; 2. mértéktelenség; 3. ártó szándék.
    Szerintem sok kínszenvedés ok nélkül történik, és ha meg is próbáljuk visszavezetni egy gondot e három tényezőre, az még nem teszi azt igazságossá. Én is arra a következtetésre jutopttam, hogy kell lenni valamilyen alapnak a világban, ami önmagában nem jó, és nem ráfogni valami másra, mert az olyan, mintha a pékségben szeretnénk megjavítani a szomszéd autószerelő műhelyben álló autót. Rossz helyen leszünk a probléma megoldáshoz. Egy szenvedő, haldokló embert nem vigasztal a feltámadás, és nem vigasztal az eredendő bűn. Őt csak a teljes gyógyulás vigasztalná meg.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. "kereszténység ide, kereszténység oda, azt látom, hogy a rossz létezésére, és annak működésére nem feltétlenül jók a vallásos válaszok."

      Mondjuk a bejegyzésben írt felvetés is "vallásos válasz" - mármint teológiai és bibliai szemléletmód.

      Törlés
  8. "Hogy megtudják napkelettől és napnyugattól fogva, hogy nincsen több rajtam kivül; én vagyok az Úr és több nincsen!

    Aki a világosságot alkotom és a sötétséget teremtem, ki békességet szerzek és gonoszt teremtek; én vagyok az Úr, a ki mindezt cselekszem!"

    .

    "És ez az az üzenet, amelyet tőle hallottunk és hirdetünk nektek:
    az Isten világosság és nincs Őbenne semmi sötétség!"

    .

    Bocs, ha esetleg. (8

    VálaszTörlés

Megmondhatod te is... de kérlek, NE tedd névtelenül!
(A szerző a beírt kommentek közül bármelyiket előzetes figyelmeztetés és minden magyarázat nélkül törölheti. Kommentedben ne használj túl sok hivatkozást, mert a rendszer automatikusan moderál!)