2014. szeptember 21., vasárnap

Amikor Izrael beszól Istennek - vita Istennel (2)

Továbbgondolva az előző bejegyzésben leírtakat, melyből kiderülhetett, hogy az ószövetségi zsidóság az "ellen-tanúságtétel" folyamatában igenis konfrontálódik a saját hitével, ezúttal azt szeretném közelebbről szemügyre venni, Izraelnek egyáltalán mikor és milyen alapon jutott eszébe Istent kérdőre vonni. A kérdés pesties stílusban megfogalmazva talán így hangzana: nem túlságosan nagy pofátlanság imádat és tisztelet helyett Jahvehoz vádló hangnemben fordulni?

"Izrael hite egy vizsgáló, kérdező, kitartó, diszjunktív hit" - írja Brueggemann, és az ellen-tanúságtétel anyagai alapján valóban úgy fest a dolog, hogy Izrael nem félt kifejezni az érzéseit, ami a vele szövetséges Istent illeti. Persze nem akarok túlzásokba se esni: az Ószövetség alapvető tanúságtétele (lásd az előző bejegyzésben) egy olyan Jahve karakterét mutatja, aki fenségesen szuverén, hatalmas szabadító és figyelemmel kíséri saját népe sorsát. Mégis, minden magasztos kijelentés ellenére Izrael a hétköznapok valóságában sokszor volt kénytelen szembesülni ennek az ellenkezőjével, és ez meg is jelenik a bibliai szövegben. A feszültség tehát az alapvető tanúságtétel és az ellen-tanúságtétel között áll fenn, de utóbbi az előbbi igazságán nyugszik!


Brueggemann három külön csoportba sorolja azokat a szakaszokat, melyekben Isten nem kifejezetten pozitív szereplőként vagy entitásként jelenik meg Izrael retorikájában. 

Mi ez a három csoport? 

Egyfelől Isten rejtett valóság a zsidók tapasztalatában, ahogy erről egy korábbi bejegyzésben már szó esett. Isten rejtettsége persze nem kifejezetten negatív, pusztán szembenáll azzal az istenképpel, mely az alapvető tanúságtételből kiolvasható, vagyis az aktív, beavatkozó, cselekvő Istenével. Törvényei, szabályai szerint persze ott van Isten a folyamatok hátterében, de mégis távolinak tűnik. Ennél már egy fokkal nehezebben emészthető, amikor Jahve titokzatosnak és kiszámíthatatlannak mutatkozik, mintha direkt szembefordulna azzal, ahogy az alapvető tanúságtételben Izrael beszélt a személyéről. Isten rászed embereket, indokolatlannak tűnő különbségeket tesz közöttük, sőt a szó bizonyos értelmében "csábítja" őket valamire, amit maguktól nem akarnának. Meglehetősen furcsa viselkedés ez egy Mindenhatótól, de a Biblia nem hallgatja el ezt a problémát, ha pedig így van, nekünk is foglalkozni kell vele. Végül Isten negatívsága a legdurvább szint, mely ugyancsak többféle viselkedést magába foglal, kezdve Isten erőszakos beavatkozásától egész addig, hogy átkokkal sújt le az engedetlenségért - mégpedig úgy tűnik olyanokkal, melyek nincsenek arányban az elkövetett bűnökkel.

A két terület tehát, mellyel a rejtettségen kívül szeretnék Brueggemann alapján többet foglalkozni Isten kiszámíthatatlan viselkedését és negatív hozzáállását érinti. Távolról sem akarok olyan színben feltűnni, hogy tudom a végső választ ezekre a problémákra, de nagyon fontosnak érzem már azt is, hogy egyáltalán beszéljünk róluk, ahelyett hogy illedelmesen kerülnénk őket.

De pontosan mit is értünk azalatt, hogy Izrael "beszólt" Istennek? Hogyan fejezte ki az érzéseit? Egy jóval korábbi írásomban már Brueggemann alapján igyekeztem ezzel foglalkozni. A szövegben alapvetően három olyan kérdőszó fordul elő, melyek Jahve irányába hangzanak el: meddig, miért és hol. "Meddig tart ez Uram? Végképp megfeledkeztél rólam?... Uram, meddig nézed ezt el?" - sorolja mardosó kérdéseit a zsoltáros, ahogy teszi ezt a másik két kérdőszó használatával is: "Miért állsz oly távol, miért rejtőzöl el a szükség idején?", illetve "Hol vannak, Uram, régi kegyelmes tetteid, hűséged, amelyet esküvel fogadtál Dávidnak?".

Lehetetlen ezekből a kérdésekből nem kihallani a keserűséget és a csalódottságot. Nyilvánvaló, hogy Izrael a "miért?" kérdéseivel nem magyarázatra kíváncsi. A kérdő alak inkább vád célját szolgálja Istennel szemben, aki megígérte, hogy jelen lesz és az alapvető tanúságtétel szerint így is kellett volna tennie - mégsincs sehol sem. Ehhez hasonlóan a "hol?" kérdés sem Isten térbeli helyzetére kíváncsi, hanem számonkérő módon fordul Jahve irányába, azt hangsúlyozva, hogy Isten nincs itt a jelen gondterhes körülményei között, pedig elvárt lenne, hogy jelen legyen.

Akkor ez azt jelenti, hogy Izrael szemtelen módon és vádló hangnemben is tudott beszélni Istennel? Igen, ez bizony azt jelenti, noha a szemtelenség helyett az őszinteséget jobb jelzőnek érzem. Az ószövetségi zsidóság nem volt szívbajos, és kifejezte elégedetlenségét Istennel szemben - valamikor persze jogtalanul, de azt hiszem sok szituációban őszinte meggyőződésből és nem lázadozásból. Brueggemann egy másik munkájában keserűen jegyzi meg, hogy a mai egyház szinte teljesen elvesztette a képességét a panaszkodásra. Pedig nem minden panaszkodás gyomorforgató, nem minden felcsattanás és düh értelmetlen vagy indokolatlan. Egy igazi, élő, szövetséges kapcsolatban igenis helye van az ilyesminek. Persze azt érdemes hozzátenni: Izrael úgy öntötte ki a haragját és csalódottságát, hogy azt éppen az alapvető tanúságtételében megfogalmazottakra hivatkozva tette. Tehát nem a pálya széléről kiabálva "szólt be" Istennek, hanem úgy, mint aki tisztában van azzal, kicsoda Isten. Véleményem szerint ez az egyik pont, ami miatt a vádló hangvétel nem válik istenkáromlássá. 

A következő bejegyzésekben megpróbálok arról írni, miért tűnik Isten kiszámíthatatlannak és igazságtalannak. Rázósabb talajra lépünk.

17 megjegyzés :

  1. Az egyik legjobb sorozat, amivel találkoztam. Abba ne hagyd!!! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kösz Sefa, igyekszem folytatni, bár eléggé lanyhulónak tűnik az érdeklődés. Lehet, hogy csak nagy az egyetértés, azért nem szólnak hozzá, vagy éppen a közömbösség. Mindenesetre én befejezem ezt a sorozatot, ha már elkezdtem.

      Törlés
    2. Érdekes része ez a statisztikának. Én is észrevettem, hogy bizonyos témák nem fekszenek a hozzászólásoknak. Nem hiszem, hogy ez érdektelenség lenne. Példa erre az én fenti kommentem.A témához nem tudtam hozzászólni, mert csupán a nagy egyetértés van bennem. Az egyértelmű dolgokkal nehéz vitába szállni. Még akkor is, ha valaki más állásponton van, de egy titkos belső hang azt súgja neki, hogy itt nem lehet labdába rúgni. Szerintem ez a sorozat ilyen. Itt csak bólogatni lehet

      Törlés
    3. Örülök, ha ez a helyzet, s egyébként sem kell állandóan mindenen vitatkozni. Természetesen tovább írom ezt a sorozatot, mert nagy szükségét érzem, hogy a benne lévő témák napvilágra kerüljenek, függetlenül a kommentek stílusától és számától.

      Törlés
    4. Csatlakozva Sefatias hozzászólásához én is bátorítalak,hogy
      folytasd.Tömény a téma és én sem érzem elég képzettnek,hogy
      érdemben hozzászóljak.Vitára pedig nincs ok.Talán majd
      jelentkezik egy nagyobb kaliberű hozzászóló.Az pedig ne
      bátorítson el,hogy kevés a reakció.Sokkal többen olvassák a
      blogokat mint akik hozzászólnak.Egy blogger nézve a saját
      statisztikáját ágy látta,hogy a blogjának olvasói közül csak
      kb.2o% szól hozzá a többi kb.8o% csak olvassa.Főleg akkor
      csükken a hozzászólások száma amikor teológiai dolgok
      kerülnek terítékre.A mindennapi témákkal,eseményekkel
      kapcsolatos témákhoz természetesen sokkal több a hozzászólás
      mert ott az átlagos tudással rendelkezők is jobban meg mernek
      szólalni.Nem haszontalan amit írsz,...sőt.Várom a folytatást!

      Törlés
    5. kimaradt a "képzettnek magamat..."-elnézést!

      Törlés
    6. Arpicus, köszönöm a biztatást!

      Törlés
    7. Kényes téma, őszinte kérdések, mi kell még...?
      Követjük, várjuk a folytatást!!!!

      Törlés
    8. Engem nem érdekel ez a téma, azért nem szóltam eddig hozzá. Fantázialényekkel annyit vitatkozik bárki, amennyit akar. Ennek a pszichológiája nem áll hozzák közel. Keresztényként, mikor Istent még valósnak gondoltam, csaltam: csak a pozitív eseményeket és érzéseket tulajdonítottam Istennek, nem emlékszem, hogy valaha vitára száltam volna vele.

      Törlés
  2. Norbert Moldován:ha nem érdekel a téma akkor minek szólsz hozzá?
    Már régóta tudjuk,hogy hívőből lettél ateista(ha egyáltalán hívő voltál
    akkor,vagy csak beszuggeráltad magadnak),nem kell ezt minden hónapban
    egyszer elmondani.Furcsa ez a színvonaltalan hozzászólásod,mert
    azért te tudsz nagyon jó és tartalmas hozzászólásokat hozni.Vagy az
    lehet az egész mögött,hogy azért a lelked mélyén még nincs igazán
    lerendezve ez az "Isten-kérdés" és az ateizmusod.Ilyet,hogy Fantázialény eddig csak ateista trollok-tól olvastam.Ez nem volt hozzád méltó
    hozzászólás és nem értékeled a poszt írójának a poszt írásába fektetett
    munkáját."Fantázialényekkel annyit vitatkozik bárki, amennyit akar. Ennek a pszichológiája nem áll hozzák közel."-kik vagytok ti így többes számban?
    Kinek a nevében szólaltál itt meg?Beismerem:messze vagyok alattad vagyok
    intellektuális szinten,de mivel neked van tudásod értékes hozzászólást is
    írhattál volna.Egy cáfolatot például.Azt mondod,hogy múlt életedben hívő voltál,szerintem képes lennél abból a perspektívából egy hasznos hozzászólást kreálni.Ezért kár volt.Ez a nyegle hangnem nem méltó sem hozzád, sem a bloghoz.Sajnálom,hogy ezt kellett írjam,mert színvonalas
    hozzászólónak tartalak akitől lehet tanulni.Nekem csak egy szó jut az eszembe amikor ezt a hozzászólásodat olvasom:dac.Kár...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Norbert késztetést érez, hogy újra és újra büszkén deklarálja az ateizmusát. Nem baj. De tényleg jobb amikor érdemben szól hozzá a témához.

      Törlés
    2. "Ennek a pszichológiája nem áll hozzák közel."-kik vagytok ti így többes számban?" Az "m" a "k" alatt van. Néha félregépelek.

      Törlés
  3. Kedves Sytka!
    Véleményem szerint Isten "csak" ígéretét teljesíti, amikor ítéletével sújtja népét: 5 Móz. 30,19
    Bizonyságul hívom ellenetek ma a mennyet és a földet, hogy az életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot: válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod;
    Az elkeseredett "beszólás" csak azt mutatja, hogy nem a bűnbánat, a töredelmes szív hangja szól, hanem a dac, az Isten hamis ismeretéből fakadó vád. Ennek ellenére jól teszi, aki Istennek mondja el, hogy mivel van tele a szíve, mert egyedül Ő tudja kivenni a keserűséget, és tud helyette bűnlátást, bűnbánatot adni, ami után jön Isten szabadítása. Így valósul meg ígérete, Izrael szabadulása.

    VálaszTörlés
  4. Gratulálok, fontos az ilyen rezümé, mert kevesen tudnak a szerzőről, és még kevesebben fogják végigolvasni a vaskos könyvét.Az Ószövetség azonban minden kereszténynek kihívás,: nem akar szabadulni tőle, de félve olvassa. Érzi és tudja, hogy az Újszövetséget csak ezáltal lehet megérteni és elfogadni, de hát hát az aranymondásokat mégis könnyebb befogadni, legalábbis az ószövetségi versekhez képest. Viszont az Ószövetség nélkül kevés értelme van. Nagyon jó sorvezető, amit írsz.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves István, köszönöm, szerintem jól ragadtad meg a lényeget, tényleg valahogy így vagyunk sokan az Ószövetséggel: nem akarjuk figyelmen kívül hagyni, de távolságtartóan olvassuk. Remek a téma, és lehet hogy egy újabb sorozatot is megér, hogyan érdemes viszonyulni egy kereszténynek az Ószövetséghez.

      Törlés

Megmondhatod te is... de kérlek, NE tedd névtelenül!
(A szerző a beírt kommentek közül bármelyiket előzetes figyelmeztetés és minden magyarázat nélkül törölheti. Kommentedben ne használj túl sok hivatkozást, mert a rendszer automatikusan moderál!)