2015. március 3., kedd

Az értelmezés sokszínűsége, mint szelekciós előny

Teológusként is idegesítő tud lenni számomra, amikor a Biblia egyes passzusait az exegéták áttekinthetetlenül sok jelentéssel látják el. Vajon előny vagy hátrány, hogy a Szentírást millióféleképpen lehet értelmezni? Kulturális evolúciós jelenség, vagy az interpretálók egyszerű ravaszsága áll a háttérben? (Esetleg mindkettő?) Idegbajt kapjunk tőle, vagy használjuk ki a lehetőségeit?

Egy kedves olvasóm, Deák Péter (aki nem mellesleg genetikus) kissé csípős hangon felvetette, hogy a bibliaértelmezések állandóan változtak, ezzel mindig fenntartva a Szentírás jelentőségét. Ez azonban nem tarthat a végtelenségig, mert az egymásnak ellentmondó szövegek miatt egyre nehezebb lesz az értelmezések variálásával lavírozni a jövőben. Megjegyzésére - ha már Péter az evolúció alapjairól szemlélődik - egy hozzá nem értő ember evolúciót érintő hangos gondolkodásával válaszolnék.

Tény és kiindulási alap: az evolúcióelmélet ma már sokkal többet jelent a biológiánál. Az evolúciót a kutatók többsége a biológián kívül más rendszerekre, így az emberi kultúrára is alkalmazza. Hogy ez mennyire jó vagy rossz, ezen el lehet vitatkozni. Mindazonáltal ha feltesszük ezt a szemüveget, azt látjuk, hogy társadalomtudományi szempontból a vallások és hiedelmrendszerek is aktív szereplői a kulturális evolúció folyamatának. Maguk a hiedelmek, a szokások, a babonák, és a vallások esetében a különféle teológiák, nézetrendszerek, szellemi áramlatok replikálódnak, azaz másolódnak, például az adott komplex világnézet (esetünkben a kereszténység) világába beépülve terjednek, és bizonyos értelemben "megmérkőznek" egymással. Az életképesebb, azaz vallási értelemben hihetőbb, vonzóbb teóriák logikusan nagyobb tömeget vonzanak majd, és ezért nagyobb körben terjednek, adott esetben a kevésbé népszerű vetélytársaik kárára, ezzel biztosítva maguknak a túlélést. Tágabb perspektívából szemlélve pedig maguk a vallások is versenyhelyzetben vannak, főleg egy olyan kontextusban, amilyen a multikulturális Európa, ahol találkozhatnak, konfrontálódhatnak, vagy akár párbeszédbe is elegyedhetnek egymással. Nyilván azt, hogy melyik vallás "kerekedik felül" a történelem bizonyos pillanataiban (ha ez bekövetkezik), elképesztően sok paraméter együttállása határozza meg, ezért én úgy látom, csak sémákat lehet felvázolni anélkül, hogy elvesznénk az apró részletekben. A sikertényezők halmazából most csak egyetlen egy elemet ragadok ki, mégpedig azt, amit Péter kommentjében említett.

Szerintem egy vallás sikerességének, társadalmi túlélésének, elfogadottságának egyik kulturális evolúciós ismérve az lehet, hogy az általa használt szent szöveg - esetünkben a Biblia - mekkora szemantikai rugalmassággal rendelkezik. Számomra plauzibilisnek tűnik, hogy egy olyan összetett és nagyobb lélegzetű könyv, amit minden körülmények között szigorúan csak egyféleképpen lehet értelmezni, nem lesz egy világvallás szent iratává. Egy világvallástól azt várjuk - más szavakkal az méltó hozzá -, hogy rugalmas, számos lehetséges interpretációt lehetővé tevő szent szövegből táplálkozzon. Hosszú távon az értelmezéseknek ez a diverzitása biztosítja, hogy az adott vallás bármilyen történelmi helyzetben és bármilyen kulturális közegben megállja a helyét, alkalmazkodva az éppen aktuális kihívásokhoz. (Mielőtt valaki felvetné: nyilvánvaló, hogy nem csak a szent szöveg szemantikai flexibilitása a döntő egy vallás sikerességében. Valószínűleg vannak más kulcstényezők is, például hogy mennyire nyitott az adott hitrendszer új tagok befogadására. Erre jó példa lehet, hogy a kezdődő kereszténység egyik legnagyobb riválisát, a Mithrasz-kultuszt azzal is leszorította a versenypályáról, hogy mindenki felé elfogadónak bizonyult, míg a Mithrasz-kultusz alapból kizárta a nőket, és többnyire katonákat tömörített a soraiban).

Mármost, én úgy gondolom, amit sokan (hívők és nem hívők, hangulatomtól függetlenül pedig néha jómagam is) forrongva a teológia szemére vetünk, nevezetesen hogy állandóan variál a Szentírás szövegeivel, valójában nem más, mint egy létező adottság felhasználása, ami a Szentírás inherens tulajdonságából következik. A bibliai szöveg változtathatóságát alapvetően nem a teológia garantálja, nem a teológusok agyszüleménye, nem ők találták ki, hanem egyszerűen a szöveg struktúrája ilyen, amit egyébként a teológusokon kívül is mindenki kihasznál a maga módján az egyházban. Persze mindez nem jelent mentséget a visszaélésekre, hiszen sokszor a teológusoknak sem kell a szomszédba menni, ha magyarázkodni és csavargatni óhajtják a szöveget. A Biblia alapvető rugalmassága ettől függetlenül létezik, mégha nem is garantálja, hogy az emberek nem élnek vissza vele. 

Mindazonáltal mégis úgy gondolom, hogy az "értelmezések evolúciója", azaz adaptációja az adott kulturális kontextushoz alapvetően nem ördögtől való jelenség, hanem természetes velejárója a kibontakozásnak, melynek hátterében egy valóban sokszínűen értelmezhető Biblia áll. (Ezt a sokszínű szövegértelmezést egyébként - nem véletlenül - nemcsak a kereszténységben, hanem más világvallások esetében is látjuk.) Erre a szemantikai variálhatóságra szerintem jó alapot ad, hogy a Bibliában igen nagyfokú a műfaji változatosság, ráadásul a mitikus szövegekben a reális történelem és az üzenet is keveredik egymással. Mindehhez még hozzá lehet tenni, hogy a bibliai alapnyelvek (a héber és a görög) amúgy is jól használható struktúrájúak az ilyen variáláshoz, valamint az évszázadokon át alkalmazott szájhagyomány sem csak a konzerválást, hanem a perikópák értelmező továbbadását is szem előtt tartotta. Ez azt jelenti, hogy a szöveget szájról-szájra hagyományozó emberek szemlélete is rugalmas volt abban a tekintetben, hogy nem a betűszintű egzaktság vonzotta őket, hanem adott esetben az, hogy az elmesélt elbeszéléseket az adott hallgatóságukhoz (is) igazítsák. Vagyis a bibliai szakaszok sok esetben eleve egy képlékenynek tűnő hagyományozási folyamat végén kerültek a papirusztekercsekre. A változékonyság bele van kódolva a szövegbe.

Ha a Biblia alapvetően sokféle értelmezést tesz lehetővé, és ez egy olyan belső tulajdonsága, amit nem mi vetítünk rá, hanem valóban rendelkezik vele, akkor vajon hogyan és milyen szempontok szerint zajlik le bennünk ez az értelmezési folyamat? Miért van az, hogy a prédikátor szavait, aki pedig egy végtelenül egyértelműnek tűnő szövegről beszél, a hallgatók egészen másként értik, mint ahogy ő szeretné? Hogyan oldódik fel sok esetben az objektívnak tűnő határ és válik szubjektívvé az értelmezés folyamatában? Köze van ennek a korszellemhez is? Legközelebb ilyesmikről szeretnék írni - tudom, nem egyszerű témák ezek, remélem még bírjátok cérnával...

32 megjegyzés :

  1. Kedves Sytka! Én azok közé tartozom, akik számára a Biblia konkrét földi útmutatást jelent, és nem elvont égi malasztot. Ebből következően meglehetősen szűknek látom az ésszerű értelmezés mozgásterét. A tudható tényeket figyelembe véve a variációk száma egészen lecsökken.

    Másrészt, akinek mindegy, hogy Gizike vagy gőzeke, csak ájtatosan hangozzon, annak az értelmezési kerete rendkívül tág, csak mire megy vele?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Laci, akkor ez azt jelenti, hogy számodra az olyan értelmezések lesznek a mérvadók, melyek az ilyen igényednek megfelelnek. Az egyháztörténelemben azért virágzott sokféle értelmezés, mert sokfélék vagyunk és a Biblia is sokféle - mert sokféle emberhez akar szólni. Éppen a Biblia sokfélesége az egyik oka, hogy mindenkit képes megragadni és mindenki megtalálhatja azt, amit keres.

      Törlés
    2. "számodra az olyan értelmezések lesznek a mérvadók, melyek az ilyen igényednek megfelelnek"
      - Igazad van. Számomra az olyan értelmezések mérvadók, amelyek konkrét világi útmutatással szolgálnak a mindennapi boldog életünkre nézve itt a földön.

      Visszakérdezek: aki nem igényel ilyen értelmezést, az pontosan mit igényel, és miért? Még érdekesebb: honnan tudja ellenőrizni, hogy egy nem világi értelmezés helyes-e? Aki a világban él, az csak a világi értelmezések helyességéhez tud hozzászólni tapasztalati alapon.

      Törlés
    3. Laci, alapvetően mindannyian azt szeretnénk, amikor értelmezünk, hogy valami útmutatással, irányadással, pragmatikus tanáccsal szolgáljon számunkra a szöveg. De mégis az a tapasztalat, hogy mindenki más útmutatást, tanácsot olvas ki akár UGYANABBÓL a szakaszból is. Pedig mindenkinek azonos szándékai voltak.

      Nyilván ennek több oka van (pl. mindannyian más műveltséggel, háttérrel, habitussal, előismerettel és előítélettel közelítünk felé), de az egyik oka kétségkívül az, hogy maga a szöveg is többféle értelmezést tesz lehetővé. Ezt próbáltam érzékeltetni.

      Ez nem azon alapul, hogy kinek milyen igényei vannak. A szöveg maga ilyen, és mi is ilyenek vagyunk. A Bibliát nem azért értelmezzük sokféleképpen, mert az ördög megszállt minket, hanem mert mások vagyunk, szüntelenül jelentést viszünk bele a szövegekbe, és a szövegek is tálcán kínálják magukat ehhez.

      Vannak persze olyan nézetrendszerek - akár a valláson belül is - melyek nem tűrik meg az ilyesmit. A fundamentalista exegézis is ilyen. A merev rendszerekben az egyoldalú értelmezést szerintem csak erős, már-már diktatórikus módon lehet fenntartani. Talán nem is véletlen, hogy a kemény fundamentalizmus nemcsak az értelmezéseiben, hanem teljes rendszerében kemény: érzelmileg merev, zártságra törekvő, türelmetlen, rugalmatlan.

      Vajon ez előnyös? Szerintem nem. Ami nem hajlik, előbb-utóbb törik...

      Törlés
    4. Szerintem ez nem átgondolt álláspont. Honnan tudjuk, hogy a matematika következetes? Sehonnan. Kipróbáljuk, egészen szűk értelmezési tartománnyal is elboldogulunk, ebből arra jutunk, hogy a matematika következetes. Viszont versként is értelmezhetjük a szorzótáblát, és akkor szétesik a rendszer, Gizika-gőzeke lesz belőle. Ezzel bebizonyítottuk, hogy a matek mégsem következetes? Nem. Azt bizonyítottuk be, hogy lehet nem következetesen is próbálkozni vele.

      Pont ezt tesszük a Bibliával. Ha kipróbálnánk a következetesség elvárásával, kiderülne, hogy következetes. Mivel kevesen próbálják ki, ezért ma nem ez a domináns álláspont.

      Viszont a Messiás miért adott volna bármi mást az emberiségnek, mint egy következetesen, a földi hétköznapokban alkalmazható tanítást? Nincs ésszerű okunk mást feltételezni, mint hogy a Messiás következetes, a mindennapi földi életben konkrétan alkalmazható tanítást adott nekünk.

      Törlés
    5. Bocsánat, eszembe jutott, min alapszik a bibliai következetességtől való iszony: hátha baj lesz belőle, mármint erőszak.

      Tuti, hogy nem lesz. Régen világképet is vártak a Bibliától, időszámítást, régészetet, kémiát, genetikát, stb. Plusz ezoterikát, és ebből lett a baj, nem másból. Parttalan vita lenne, hogy hány fokos a tisztító tűz, sőt hogy van-e ilyen, meg hogy Jézusnak asztrálteste volt-e, és hogy a széder vacsorában átváltozott-e - de mai ésszel ki akarna ilyen idióta vitákat indítani?

      Ma már nem lesz baj a következetes értelmezésből, mert tisztába jöttünk a korlátainkkal. Egyszerűen a ma már rendelkezésünkre álló intelligenciát kell bevetni, és a Biblia útmutatása feltárul. Mármint a személyközi kapcsolatokra (etikára) nézve. A személyközi kapcsolatok szabályrendszere örök, amíg ember az ember, és Jézus tanítása teljesen világosan értelmezhető e tekintetben.

      Törlés
    6. Nem tudom elképzelni, hogy László hogyan tévedhetne, ha egyszer igaza van, na!

      Törlés
  2. Szia Sytka! Ebben a szövegben az "értelmezés" alatt mit értesz? Szigorúan csak valamiféle racionális magyarázatot/segítséget valamiféle racionális megközelítéshez/életvezetéshez, vagy bővebben érted. Például úgy is, hogy az "értelmezés" lehet "liturgikus" is, azaz nem értelmezed, csak recitálod a templomban? (Vagy erre nem gondoltál, amikor írtad?)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, erre így nem gondoltam (mármint liturgikára), inkább hermeneutikára. A következő bejegyzésben szeretnék röviden írni egy nemigazán könnyen érthető irodalomtudományi elvről, a recepcióelméletről. Félek, megfekszik majd sokak hasát, pedig szerintem érdekes. Megpróbálom parasztos egyszerűséggel, remélem menni fog...

      Addig ha gondolod, nyugodtan írd le ide, hogy te mire gondoltál!

      Törlés
    2. Kedves János! Néptáncos értelmezésre gondoltál már? És csujjogatósra? És kerítésfestősre? Jézus tartott akár egyszer is liturgiát az Újszövetségben? (Leszámítva, hogy megette a hagyományos széder vacsorát, és a vonatkozó judaista szöveget kiegészítette két rövid gondolattal.)

      Törlés
    3. "Jézus tartott akár egyszer is liturgiát az Újszövetségben? "

      Igen, persze, hiszen zsidó volt. Valószínűleg minden zsidó ünnepet megtartott az előírt formák szerint. Amikor a zsinagógában felolvasott Ézsaiásból, az is a liturgiának megfelelő elem volt. Sőt, Jézus tanítványai Isten "az imádkozás óráján felmentek a templomba imádkozni" (ApCsel), mert ez volt a szokás.

      A liturgia az feltétlenül valami sötétlelkű pótcselekvés kell legyen? (Ráadásul ha jól tudom, te katolikus vagy?!)

      Törlés
    4. Ha így van, akkor mi miért nem tartjuk a judaista liturgiát?

      Törlés
    5. Laci, mert nem vagyunk judaista zsidók. De liturgiánk van, mindannyiunknak. Rítus lehet vallás nélkül, vallás nincs rítus nélkül.

      Törlés
    6. Laci, erre még a marxisták is azt mondanák: Lyézus! :-D

      Az Egyetemes Egyház (értsd az első évezred még osztatlan kereszténysége) elsősorban liturgikus könyvként használta a bibliai iratokat, ennek recitálása, a liturgiában való megjelenítése az értelmezés és nem a racionális/racionalizáló magyarázat.

      " λειτουργούντων δὲ αὐτῶν τῷ κυρίῳ καὶ νηστευόντων εἶπεν τὸ πνεῦμα τὸ ἅγιον Ἀφορίσατε δή μοι τὸν τε Βαρναβᾶν καὶ τὸν Σαῦλον εἰς τὸ ἔργον ὃ προσκέκλημαι αὐτούς" ApCsel 11,2

      Erről nagyjából ennyit.

      Törlés
    7. „Lyézus!"
      Ez tetszik, lopom. :)

      Nem sikerült megértenem, hogyan vetődhet fel benned, hogy bármit lehet nem racionálisan értelmezni. (Hacsak nem az interpretáció szó mint előadás értelmére utalsz. Az azonban magyarul előadás, nem értelmezés.)

      Jól csak a szívével gondolkodik az ember? Lehet, de akkor jól csak az agyával szeret?

      Törlés
  3. Kedves Sytka!
    Megnyugtató álláspontodat olvasni, miszerint " az "értelmezések evolúciója", azaz adaptációja az adott kulturális kontextushoz alapvetően nem ördögtől való jelenség, hanem természetes velejárója a kibontakozásnak, melynek hátterében egy valóban sokszínűen értelmezhető Biblia áll.". Bárcsak ez lenne az általános hozzáállás, és nem a merev, fundamentalista prooftexting.

    A sokszínű értelmezhetőséget tehát tekinthetjük értéknek, de azért legalább két veszélyt is rejthet magában. Az egyiket te is említed, a felesleges csűrés-csavarás, a szubjektív belemagyarázás. A másik az, amikor az evolúció fékeveszetté válik (bocs), azaz elképesztően heterogén értelmezés valósul meg. Talán ennek az eredménye az, amit hitetlenkedve olvastam a Wold Christian Encyclopediában: a világon több mint 33 000 keresztény denomináció létezik. Lehet-e így egyetértésre jutni, vagy maradnak a harcias és sokszor rosszindulatú viták?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A heterogenitás kezdettől fogva jellemzője az egyháznak, mégsem akadályozta meg a "túlélésben", sőt egyik elősegítője volt. Nyilván, ha már túl nagy a diverzitás, az is káros, de én úgy látom ez nem is hit kérdése: az ember maga ilyen.

      Az egész társadalmi valóság, amiben most élünk, rendkívül kedvez a fékeveszett változatosságnak. Buta példával élve, ma már nem tudsz venni "csak úgy" egy autót: áttekinthetetlen kínálatdzsungelbe kerülsz, ha elkezdesz belemélyedni a piaci lehetőségekbe. Az "ideológiai piactér" is egy dzsungel, függetlenül a kereszténységtől. Felfoghatatlan izmus, szekta, irányzat létezik, amelyek mellett még ott a DIY-vallásosság is. Mindez minden bizonnyal a pluralisztikus, posztmodern világ miatt is van.

      Szóval, van veszélye persze, de a kereszténység alkalmazkodni fog ehhez a világhoz is. Történelmi tapasztalat, hogy az ilyen kihívások sokszor jót tesznek neki, tisztítják a hitét, mert rákényszerítik az alkalmazkodásra.

      Törlés
  4. Ha valóban érdekel, mit tanít a Biblia, szánj rá 5 percet: http://kozlogika.blogspot.com/2015/03/bibliaertes-5-percben.html

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. "Természetesen betartandó a tíz parancsolat". Remélem a szombatot tartod! :-D

      Törlés
    2. Jogos a kérdésed. Az Úr napját megszentelem, ez Jézus óta vasárnapra esik. Egyébként semmi kifogásom ellene, hogy visszategyük Sábeszre.

      Törlés
  5. "Az "ideológiai piactér" is egy dzsungel, függetlenül a kereszténységtől. Felfoghatatlan izmus, szekta, irányzat létezik, amelyek mellett még ott a DIY-vallásosság is. Mindez minden bizonnyal a pluralisztikus, posztmodern világ miatt is van."

    A vallási heterogenitás jóval nagyobb volt a nagy világvallásokat megelőző korokban, de legalábbis volt akkora, mint most. Rengeteg különféle politeista kultúra élt és virágzott, különleges és speciális jegyekkel, az egyes népcsoportokhoz kapcsolódóan, és ezeket jócskán megnyirbálta például a keresztény misszió is.
    A vallások különösen érzékenyek a sokszínűségre, az egymás mellettiségre, gyakorlatilag "halálos veszélybe" sodorják egymást. Minden egyes kinyilatkoztatást kizárólagosnak tekintenek a köré csoportosuló vallási közösségek, és tapasztalatom szerint nem úgy fogják fel ezt az egymás mellett, egyszerre létezést, mint Isten különböző arcainak, a különböző közösségek felé való odafordulásának megnyilvánulását.

    És vajon mi lenne a kereszténység szerint az ideális állapot? Nyilván az, ha mindenki kereszténnyé válna, és a világ egyszerre üdvözülne.

    De ha a lelkünkbe nézünk, és a közösségek szintjéről átlépünk az egyén szintjére, ott is megvalósítható-e az "egységesítés"? Még egy adott vallás keretein belül is minden hívő kicsit másképpen viszonyul Istenhez, és ez így természetes, hiszen különálló személyek vagyunk (ahogy Sytka ki is emelte ezt az egyik kommentben).
    És ha az egyén szintjén elfogadjuk a pillantások változatosságát, akkor csoportszinten miért kell elvetni?

    Ilyen alapon azt sem értem, mi a probléma az ún. "DIY" vallásossággal? Nem saját alapvető jogunk-e, hogy úgy és azt gondoljuk a világról, és esetleg Istenről, ahogy azt a tapasztalataink, az életünk, képességeink lehetővé teszik és implikálják?

    Sosem értettem, hogy az egyes vallások követőit miért zavarja az, és miért háborodnak föl azon, ha valaki saját bizonyosságokkal is rendelkezik, és saját maga is szeretne tapasztalatokat szerezni, és nem közvetetten, hanem közvetlenül - úgyis a saját bőrét viszi a vásárra.

    De egyébként érdekes ez a hajlam az emberben, már ami az egységesedést illeti, mintha lenne bennünk valami "mágnesezettség" arra nézve, hogy végül eljussunk az állapotba, amelyet mai szemmel elképzelhetetlen szellemi és fizikai összetartozás jellemez...




    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Számomra nehezen érthető, talán te meg tudod magyarázni, hogy miért ragaszkodik annyi keresztény az elképzeléshez, hogy a Biblia kizárólag túlvilági malaszttal kecsegtet, aminek az ára, hogy egész életünkben szenvedjük itt, a földön. Erre a nótára egymillióféle értelmezést lehet felépíteni, ami ellenőrizhetetlen, mert csak a túlvilágon derül ki, hogy az ilyen keresztény zseni volt, vagy idióta. Ez efféle tisztázatlan agyi állapotú keresztény aligha fog másokat lelkesíteni, hiszen a világi emberek világi boldogságra vágynak.

      Amikor a Biblia földi haszna + égi haszna merül fel lehetőségként, akkor pedig jön a megrökönyödés, hogy ilyen nincs, nem lehet, botrány, stb. Miért nem lehet? Ez egy lényegesen átgondoltabb értelmezést igénylő módszer, és sokkal kevesebb értelmes variációt ad, de az a kevés mind hasznos és lelkesít. Azokat a világiakat is lelkesítheti, akik a világban szeretnének boldogságot.

      Boldog akarsz lenni a földön, és azután az örök életben is? Légy keresztény, kövesd a judaista Messiás tanítását.

      Törlés
    2. "De egyébként érdekes ez a hajlam az emberben, már ami az egységesedést illeti, mintha lenne bennünk valami "mágnesezettség" arra nézve, hogy végül eljussunk az állapotba, amelyet mai szemmel elképzelhetetlen szellemi és fizikai összetartozás jellemez... "

      Kedves Gondoknő! Ezt nagyon szépen ragadtad meg, tetszik a szóhasználatod. És valóban, sok valláskutató szerint ez az "előre huzalozott" gondolkodásmód az egyik oka annak, hogy a politeizmusból sokszor átvezet az út a monoteizmusba. Egyetlen Elmét, egyetlen Istent feltételezni a világ mögött, erre talán könnyebben hajlik az elménk, mint a sok istenre... Ugyanakkor ez mégsem jelentheti a vallások összeolvadását, mert azok alapjaikban különbözők.

      Törlés
    3. "Minden egyes kinyilatkoztatást kizárólagosnak tekintenek a köré csoportosuló vallási közösségek, és tapasztalatom szerint nem úgy fogják fel ezt az egymás mellett, egyszerre létezést, mint Isten különböző arcainak, a különböző közösségek felé való odafordulásának megnyilvánulását." - Szimpatikus ez a gondolat, én is hasonlóan látom.

      Törlés
    4. De persze ez még nem jelenti a vallások összeolvadásának szükségességét, azt én sem tartanám jónak. Inkább a vallások közötti testvériségre kellene gyúrni.

      Törlés
  6. "a szöveget szájról-szájra hagyományozó emberek szemlélete is rugalmas volt abban a tekintetben, hogy nem a betűszintű egzaktság vonzotta őket, hanem adott esetben az, hogy az elmesélt elbeszéléseket az adott hallgatóságukhoz (is) igazítsák. Vagyis a bibliai szakaszok sok esetben eleve egy képlékenynek tűnő hagyományozási folyamat végén kerültek a papirusztekercsekre" - és itt el lehet játszani a gondolattal, hogy mi lenne, ha nem történik meg az írásba foglalás (vagy csak jóval később, már a modern korban) és addig szájhagyomány útján maradtak volna fenn a tanítások. Mi változott volna az idők során és mi maradt volna viszonylag változatlan?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát igen, de ez tényleg csak játék... Némi támpontot adnak a szövegben lévő dublettek (kettős történetek), ahol valamennyire látható, mi van akkor, ha egy történet két verzióban kering.

      Törlés
    2. A kereszténység nem folklór, hanem egy átgondolt, következetes világnézet és földi erkölcsi rendszer.

      Míg nagyjából konszenzus van a körül, hogy a hegedű, a furulya és a citera mind szép és értékes hangszer (folklór), a körül nincs konszenzus, hogy 2+2=3, vagy 7, ízlés szerint, és ezek egyenértékű megoldások a 4-gyel. A kereszténység nem folklór. Nem egyenértékű a többi vallással, mivel átgondolt, következetes, és olyan földi előnyökkel jár az emberiség számára, amilyenekkel semmilyen más vallás nem jár.

      Törlés
  7. Vértes László:

    Én személy szerint úgy gondolom, hogy Istennek nincs kötelessége velünk szemben, és nem is várhatunk el tőle semmit, ami az életünket - szerintünk! - jobbá és szebbé teszi.
    Ugyanis arról az abszolút horizontról, ahonnan nagy valószínűséggel ő ránk tekint, teljesen más tűnik jónak és más rossznak, mint ami számunkra a földi életben adódik. Mindemellett meggyőződésem, hogy ő mindenkinek jót akar, és mindannyian jók is vagyunk a szemében. A világot szintén jónak látja, meg van elégedve a teremtésével (nem véletlenül hangzik el többször a Teremtés könyvében: "És látta Isten, hogy jó.").

    Na most ha arra gondolunk, hogy Isten alapvetően a világot és minket is jónak lát, akkor ennek csak örülhetünk, és talán több okunk van ebben a világban a szépséget keresni és az örömet, mint a szenvedésre, a rosszra koncentrálni, ami nagyrészt a mi korlátozottságaink hozadéka.
    Jézus örömhírt hozott, és sokan hajlamosak erről megfeledkezni. Ráadásul többször is emeli szavaiban maga mellé az embert, ezzel mintegy "fénykörébe von" minket. Én azt mondom, mint Isten teremtése és fő műve, a világ és mi benne magunk, a földi életünkkel együtt nagyon is megbecsülendő, és fontos, hogy igyekezzünk tartalommal megtölteni, vagyis szerintem igen, a földi élet alapozza meg a továbbiakat, és mind innen, mind onnan nézve van jelentősége és súlya az itt történteknek.

    Nem tudom, elégedett vagy-e ezzel :).

    ----

    Sytka és Discipline: örülök, hogy tetszett a megfogalmazásom.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. „nem is várhatunk el tőle semmit, ami az életünket - szerintünk! - jobbá és szebbé teszi"

      Köszönöm a választ, érteni vélem, mire gondolsz: ne akarjuk megmondani Istennek, hogy mit tegyen velünk/értünk. Ezt helyesnek tartom.

      Csakhogy: bocsi, a boldogságot nekünk kell érezni belül. Ezt nem teheti Isten helyettünk, nem bízhatjuk Rá. Nekünk magunknak kell boldognak éreznünk magunkat itt, a földön (kivétel: mazochisták).

      Mivel biztasson egy túlvilági szemléletű keresztény másokat a kereszténységre: látod, mennyit szívok a földi életemben, légy te is keresztény! Jó érv ez? Vagy inkább mindenkit lebeszél a kereszténységről?

      Törlés
  8. Éppen arra akartam célozni az előző kommentemmel, hogy a földi élet nem csak mint szenvedés jelenhet meg előttünk. Azt hiszem ez nem annyira vallás-, mint inkább személyfüggő.

    Az már érdekesebb kérdés, hogy vajon a szenvedés növekedésével arányosan automatikusan változik-e egyre szenvedés-központúbbá a világnézetünk, hiszen lehet, hogy valaki még a legnagyobb szenvedés közepette is megőrzi a reményt és hitét egy alapvetően jó világban - más pedig a legkisebb szenvedésre is sértődötten hátat fordít Istennek.

    Illetve, tehetjük-e egyáltalán mérlegre a szenvedéseinket, például másokét a magunkéval együtt, fel tudjuk-e mérni mások életének öröm/szenvedés mutatóját, vagy a szenvedést csak és kizárólag saját életünkre vonatkoztathatjuk, és azon keresztül kezdhetjük megérteni?

    VálaszTörlés
  9. Kedves Sytka és kommentelők!
    Mi a közös metszete a „világi" jó dolgok halmazának és a „keresztény" jó dolgok halmazának? Semmi, nulla?

    Mi az, amire egy „világinál" hivatkozhatnánk, hogy na, ezért légy keresztény? Semmi?

    Ha így lenne, ez azt jelentené, hogy a világinak előbb ki kellene lépnie a világból, és csak azután méltányolhatná a kereszténység előnyeit. Miközben a keresztény sosem tud igazán kilépni a világból, ezért egyfolytában méltányolhatja a világiság előnyeit. Lehetetlen érvelési helyzetbe kerül, az ép esze is megkérdőjelezhető („világi" szempontból). Ez lenne képességeink legjava, erre kellene szabnunk a Biblia értelmezését?

    Mi van, ha létezik a Bibliának olyan olvasata, amely szerint a kereszténységgel elérheted az összes ÉRVÉNYES világi célodat? (Lehet vagyonod, de nem mások lenyúlásával. Lehet testi-lelki társad, de nem mások társának elszeretésével. Érvényesülhetsz olyan arányban, amilyenben jobbá teszed az emberiség helyzetét a világban.)

    Ha van ilyen értelmezés, akkor ez egy a sok lehetőség közül, vagy több annál? Esetleg épp ez vág egybe a judaista Messiás szándékával?

    VálaszTörlés

Megmondhatod te is... de kérlek, NE tedd névtelenül!
(A szerző a beírt kommentek közül bármelyiket előzetes figyelmeztetés és minden magyarázat nélkül törölheti. Kommentedben ne használj túl sok hivatkozást, mert a rendszer automatikusan moderál!)