2015. augusztus 10., hétfő

A mítosz és a történelem szétválasztása a Szentírásban (1)

Gyakran nekem szegezik a kérdést, hogy milyen módszerrel tudom szétválasztani a mítoszt és a történelmet a Bibliában? Végülis milyen alapon határozok, hogy egyes perikópákat mitikusnak, míg másokat történelmi beszámolónak tekintek? Vezetnek ebben jól körülírható, érvekkel alátámasztható és objektív módszertani eszközök, vagy csak hasraütésszerűen végzem a dolgom? Nem félek attól, hogy a csodákat egyszerűen "lemítoszozom" és ezzel megfosztom a Bibliát az értelmétől? Szeretnék válaszolni ezekre a kérdésekre.

Mindenekelőtt nagyon fontosnak tartom megjegyezni, hogy ezeket a felvetéseket alapvetően rossznak gondolom, mégpedig két okból. Az első, hogy a kérdések mögött egy hamis állítás húzódik meg. Ez az állítás pedig nem más, minthogy a mítosz és a történelem két olyan dolog, amit szükségképpen szembe kell egymással helyezni, illetve szét kell választani egymástól, ha a színtiszta igazságot keressük. Ez a szemlélet tipikusan a (poszt)modern ember sajátja. Ám a helyzet az, hogy a mítosz nem a történelem opponense, nem anti-történelem, mely titkolni akarja a valódit, hanem sokkal inkább értelmezett történelem, illetve üzenettároló és közvetítő konténer, melyben többnyire vallási-teológiai-spirituális mondanivaló rejtőzik. A mítosz persze előfordulhat vegytisztán, minden reális történelmi alap nélkül, de még ekkor sem az a célja, hogy hazudjon a történelemről, hanem egyszerűen nem érdeklődik iránta. A második, amiért a kettő szétválasztására erőszakosan törekvő kérdéseket nem szeretem, hogy a mítosz általában egybefonódik a reális történelemmel és nem is lehet őket szétválasztani. Az a tény, hogy a Bibliában a kettő többnyire mintegy "összeölelkezve" jelenik meg, és a szöveg jelentését ez a szintézis adja ki igazán, arra utal számomra, hogy nem szerencsés erőltetni a különválasztásukat. "Amit Isten egybeszerkesztett", ember minek akarja szeparálni? Van egy olyan érzésem, hogy a daraboló művelet miatt mindkét komponens kárt szenvedhet, és az egymástól így szétvágott szövegelemek értelmezését is rossz felé viheti el. Két jó példa is van erre. Az egyik Bultmann "mítosztalanítási" módszertana, ami egyfajta univerzális savként marta fel az Újszövetség jó részét, és már mindent hiteltelennek minősített, ami természetfeletti az evangéliumban. A másik a kreacionizmus, ami mindenhol csakis történelmi beszámolót lát, még akkor is, ha ott nem az van. Bármelyik irányban is akarjuk széthúzni a narratívákat, vagy több történelmet "beletölteni", esetleg kevesebb mítoszt "bennehagyni" a textusokban, az a tapasztalat, hogy maga a Biblia mintha belülről állna ellen az ilyen erőszakos aktusoknak.

Ugyancsak probléma, hogy ehhez az elválasztó művelethez nincsenek igazán jó, letisztultan objektív, éles eszközeink sem. Nem tudunk úgy eljárni, mint amikor megfogunk egy deszkát és egy jó fogóval kiszedegetjük belőle a görbe szögeket. Nincs jó fogónk, nincs célszerszámunk a művelethez, és bizonyos értelemben vak emberként tapogatjuk a deszkát a kezünkben. Ennek pedig - ismételve magamat - az az oka, hogy a bibliai szerzők úgy írták meg a textusokat, hogy nem tartották rossznak, ha abban nem az egzakt történetírásra törekednek, hanem adott esetben a mítoszt, mint üzenethordozót alkalmazzák, összekeverve a történelmi eseményekkel. Nyilvánvalóan bele sem gondoltak abba, hogy eljön majd egy tudományos-modern kor, amikor az emberek feje éppen azért fáj, mert a szöveg nem felel meg a modern követelményeknek és megpróbálják majd az egyik rétegről a másikat lefejteni.

Ha nem is tudjuk kihúzni a szögeket a deszkából, azaz elkülöníteni a mitikus hangokat a tisztán történelmitől, azért bizonyos mértékig megtalálhatjuk mi a szög és mi a deszka. Maradva a buta példámnál, egy vak ember ki tudja tapogatni a szögek helyét és legalább valamennyire azonosítani képes őket, még ha nincs is fogója a művelet elvégzéséhez. A szögek beazonosításához azonban tudni kell azt is, milyen értelemben történelmi beszámoló például az Ószövetség. Nem várhatjuk el, hogy majd a Biblia alkalmazkodik a mai, modern, tudományos történelemszemléletünkhöz, ehelyett nekünk kell "visszamennünk az időben" és alkalmazkodni a Biblia, mint forrás jellegéhez. Megpróbálok néhány motívumot említeni, amit Izrael szem előtt tartott, amikor leírta saját népe eseményeit:

  1. Először is, a történeteket nem kívülállók írták, hanem a néphez tartozó, vallásilag elkötelezett emberek. A leírt szövegek is vallási érdeklődésűek és az a meggyőződés munkál bennük, hogy Izrael történetében Isten mutatkozott meg. Nyilván egy mai történetírásban ez elfogadhatatlan lenne.
  2. A modern történetírás azt szeretné elérni, hogy rekonstruálja mi történt a múltban. Izrael vallásos történetírásában az emlékezés célja, hogy jelenvalóvá tegye a korábbi eseményeket, mint aminek mi is részesei vagyunk. Ezért a történetekben kidomborodik, hogy azok egyféle értelemben időtlenek. A múltban egy ideális jelen tükröződik, ráadásul a történelemnek célja is van, vagyis egy bizonyos jövő felé tart. Mindent ebben a keretben kell értelmezni.
  3. A mai történetírásban az események elbeszélését és azok értékelését (kritikáját) szét kell választani. A bibliai történetírásban a kettő sok esetben összevegyül, ezért át van szőve teológiai és tanító motívumokkal, szimbolizmussal. A szerző számára ezek sokszor még fontosabbak is a tényeknél, amit lehet hogy ő sem tud jobban nálunk, olvasóknál.
  4. Ellentétben a mai történetírással, a bibliai történetírás szépirodalmi jellegű is, ami azt jelenti, hogy nem szikár, objektív, kimért, hanem az is a célja, hogy magával ragadja az olvasóját. Ezért aztán a szövegek kialakítása során erős szempont volt, hogy a kornak megfelelő népszerű irodalmi fordulatokat és eszközöket megjelenítsék bennük, mert ezekkel egy olvasó könnyen tud azonosulni. Ide vezethető vissza olyan irodalmi eszközök használata, mint például a túlzás vagy a legenda. Nyilvánvaló, egy mai történészi munkában ez lehetetlen volna.
  5. Fontosnak tartom még megemlíteni, hogy Izrael történetírása Dávid király idejétől indul meg. Addig maga Izrael is egészen más formában létezett. Szokás háromféle értelemben beszélni Izraelről, ez a felosztás igen szimpatikus számomra. A pátriárkák korától a bírák kora végéig Izrael, mint nép áll előttünk, nomád és törzsi jelleggel, szájhagyományok alapján továbbadva saját kultúráját és történelmét. Az egységes és kettészakadt királyság korszakától a fogságig Izrael, mint királyság jelenik meg az olvasó szemében. Ez lesz az a korszak, amikor először leülnek és átértékelik, leírják az előző korszakból felhalmozott szájhagyomány anyagait. Igazából innen kezdődik meg az előző pontokban említett vallásos történetírói munka. Végül a fogságból hazatérve a diaszpóra kezdetétől az újszövetségi korig Izrael, mint vallási közösség látható a Szentírásban. Mindhárom szakasznak megvoltak a maguk jellemzői a történetírás tekintetében is, ami hatással lett arra, hogyan alakították és szerkesztették a szövegeket.

Tisztában vagyok vele, hogy ezzel az alapkérdést még nem válaszoltam meg. A következő bejegyzésben szeretnék olyan konkrét jeleket, motívumokat, lehetséges árulkodó "tüneteket" leírni, melyek a biblia szöveg "mitikusságára" vagy éppen a "történelmiségére" utalhatnak. Mindezt egy konkrét példán keresztül igyekszem bemutatni.

6 megjegyzés :

  1. A Katolikus lexikonban többek között ez áll a mítoszról:
    "Az ősi emberi gondolkodásban a mitikus elképzelések minden létezőre vonatkoznak; a ~ nem föltételezés (fikció), hanem igaz történet, megtörtént és a jelenben is ható események elbeszélése. A ~ tehát nem elmélkedés, hanem tényleges valóság. Lényegéhez tartozik, hogy szavának hatalma van: amikor újra elmodják a ~t, alakítóerő árad ki belőle, életet fakaszt, és ezáltal nyer a világ maradandóságot és szilárdságot. Az időben lejátszódó történések a ~ban általánossá és örökkévalóvá válnak: ami a természetben minden nap megtörténik (napfölkelte), az a ~ban egyszeri s attól kezdve mindig döntő esemény. Ezen ált. és normatív mitikus történések időfelettiek. A ~ tehát túllépi a történelem határait (transzcendens), eseménye az ősidőkben v. a végső időkben játszódik; ezáltal minden történés kezdetét és végét határozza meg. Az idő fölötti mitikus események azáltal teszik lehetővé az időben történő dolgokat, hogy az ember a →kultuszban megismétli a mitikus eseményeket. A ~ azáltal teszi hihetővé a kultuszt, hogy az ősidőkben lezajlott első szent cselekményekre utal. A kultikus cselekményben elhangzó mitikus szó (hierosz logosz) a világ és az élet fenntartásához szükséges erőt hordozza. A kultikusan megismételt mitikus szó megvalósítja és érvényre juttatja a mitikus ősesemény örökkévalóságát. Éppen ezért a ~ minden változtatás nélküli továbbadása alapvető követelmény. - A ~t az emberek addig élik át teljes valóságként, amíg a „töretlen” ~ világában vannak.
    [...]
    A mitikus képek szemléletessége és drámaisága nélkül az igazság pusztán fogalmi megragadása nagyon halvány ismeretet adna az üdvözítő Istenről. Ezért a helyesen értett mitikus felfogás nem mond ellent a kinyilatkoztatás megismerésének, hanem arra van rendelve, és analógiákat szolgáltat annak a misztériumnak a megismeréséhez, melyet az ember csak tükörben és homályosan ismerhet meg itt a földön, de így megismerheti és meg is akarja ismerni."
    :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Discipline, ez szép volt, több szavam nincs hozzá. :-)

      Törlés
  2. Ha jól értem, akkor ez alapján az, hogy valami mítosz vagy sem, nem mond semmit az mitikus történet objektív történetiségéről, hanem egy attól teljesen független dolog. Azért mítosz, mert a szóban forgó történet az adott kultúra számára valamilyen értelemben egy alapkérdéseket megválaszoló, identitást, kultúrát, világlátást, igazodási pontot nyújtó, végső magyarázatot biztosító dolog.

    Ilyen értelemben viszont azt is mondhatjuk, hogy az egész Biblia mítosznak számít a nyugati zsidó-keresztény kultúrkör számára. Ettől még az utolsó szóig lehet a Biblia történeti és objektív szempontból is akkurátus, a nyugati kultúrában betöltött "mítosz" szerepét ez nem befolyásolja.

    A zavart bizonyára az okozhatja, hogy a mítosz kifejezést a modern ember a inkább enyhén "lesajnáló" értelemben használja. Így ha valaki a Bibliát mitikus írásnak állítja be, akkor a beégetett reflexek alapján mindenkinek az az első gondolata, hogy az illető azt akarja mondani, hogy az egésznek annyi a valóságtartalma, mint a mondjuk Kalevalának. De erről persze szó sincs!

    Viszont ha a fentiek igazak, akkor nem látom, hogy mit kell szétválasztani, mi értelme van szövegrészek "mitikusságára" vagy "történetiségére" utaló nyomok után kutatni, mivel ez végül visszavezetne arra, hogy a fenti előfeltevés (vagyis hogy a mitikusság és a történetiség egy teljesen eltérő koordinátarendszerben mozgó dolgok) nem állja meg a helyét.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Steve, úgy néz ki jó felé indultál el. :-) Valóban, a mítosz sokszor (nem mindig) nem foglalkozik az objektív történelmi háttérrel, nem zárja ki, nem erősíti meg, csupán nem érdekelt benne, mondhatni "nem ez izgatja". És valóban, az adott kultúra (vagy akár az emberiség) számára identitást, üzenetet, akár örökérvényű tanulságot akar szolgáltatni, igazodási pontokat.

      "A zavart bizonyára az okozhatja, hogy a mítosz kifejezést a modern ember a inkább enyhén "lesajnáló" értelemben használja."

      Pontosan erről van szó! A mítosz szó mára elveszítette eredeti jelentőségét (sajnos) és egy kinevetni való, hazugságot jelentő dolog lett, amivel a modern ember szerint csak a régi "buta emberek" foglalkoztak. De hát mit tegyünk? Ha a Bibliában vannak mítoszok, akkor a teológia kutya kötelessége ezt kimondani, és nem lehet tekintettel arra, hogy ez nem tetszik a mai kor emberének, vagy akár a (többségében fundi) értelmezőknek, mert megsértődnek rajta.

      "Viszont ha a fentiek igazak, akkor nem látom, hogy mit kell szétválasztani, mi értelme van szövegrészek "mitikusságára" vagy "történetiségére" utaló nyomok után kutatni, mivel ez végül visszavezetne arra, hogy a fenti előfeltevés (vagyis hogy a mitikusság és a történetiség egy teljesen eltérő koordinátarendszerben mozgó dolgok) nem állja meg a helyét."

      Igen, én sem értem, ezt próbáltam leírni a bejegyzés elején, hogy nem szeretem már a kérdést sem feltenni. Bevallom, most is csak azért foglalkozok vele, mert állandóan felteszik NEKEM ezt a kérdést. Ráadásul márcsak módszertani okokból sem nagyon lehet a kettőt elválasztani, mert alaposan össze van gyúrva. Igen, persze vannak olyan műfaji, stilisztikai jellegek, melyek utalnak a mítoszra vagy utalnak a szikár történetírásra, de azért a Biblia nagy része nem ilyen.

      Örülök a kommentednek, mintha most leesett volna kicsit a tantusz neked, ha jól értettelek! :-)

      Törlés
    2. Szia,

      igen, szerintem jól értettél (feltéve, ha én jól értettelek ;)). Amennyiben az objektív történetiség kérdését ez a kérdéskör nem érinti (és az írásod alapján azt értettem meg, hogy márpedig nem, hanem csak én magyaráztam bele a szóba az "előítéleteimet"), akkor valójában ezen az alapon nincs sok vitára ok. Talán annyit kötözködhetnék, hogy jó lenne egy némileg semlegesebb, kevésbé terhelt szót találni a "mítosz" kifejezés helyett a félreértések elkerülése végett - de mivel ez egy szakszó, aminek gondolom speciális jelentése van a szakterületen mozgó emberek számára, ez vélhetően nehezen kivitelezhető.

      Ettől függetlenül szerintem a látásmódunkban a történetiség tekintetében továbbra is vannak eltérések (lásd a korábbi beszélgetéseket az evolucióról, bűnbeesés-halál-Ádám kérdésköréről, évszázadokig élő emberekről és óriásokról), de ezeket a különbségeket tisztelettel tudomásul vettem. :)

      Üdv,
      Steve

      Törlés
    3. Steve, a kettőnk közti különbség maradhat, de annak továbbra is örülök, hogy most valami átment neked a csomagból. :-)

      Törlés

Megmondhatod te is... de kérlek, NE tedd névtelenül!
(A szerző a beírt kommentek közül bármelyiket előzetes figyelmeztetés és minden magyarázat nélkül törölheti. Kommentedben ne használj túl sok hivatkozást, mert a rendszer automatikusan moderál!)