2015. augusztus 26., szerda

Elmenekültek... Megmenekülnek?

Szélsőséges helyzetekben magától értetődőek a szélsőséges vélemények. A jelenleg zajló migránsáradat bizonyos értelemben szélsőséges és polarizáló, ami a véleményeket és a hozzáállást illeti. Mégis azt hiszem, vélekedjen bárhogyan is egy keresztény, van egy lelki minimum, aminek a hozzáállását jellemeznie kell, s amely független politikai ízlésétől vagy a problémát érintő súlyos társadalmi, gazdasági kérdésektől is.

Volt, aki kiment hozzájuk, munkahelyem évek óta napi szinten támogatja őket, de őszintén szólva a legtöbb reakció, melyet keresztények részéről tapasztaltam, az bizony az elutasítás volt, melyet valószínűleg az ismeretlenektől való félelem táplál. Ebben a félelemben sötét jövőkép is rejtőzik. A menekültek idejönnek, csendes honfoglaló művelettel meghódítják Európát, s végül évtizedek múlva az öreg kontinens iszlamizálódik. A folyamat első lépésének vagyunk tanúi, s ha nem teszünk semmit, végünk van, muzulmánok leszünk vagy meghalunk.

Röviden így tudnám összefoglalni azokat a negatív reakciókat, melyek az elmúlt időszakban utolértek különféle keresztény testvéreim részéről. Nem akarom azt mondani, hogy mindez képtelenség, mert nem látom mit hoz a jövő. Azt is aláírom, hogy van a menekültek között sunyi, agresszív, a helyzetet kihasználó, fanatikus muzulmán, aki valóban egy ilyesfajta "csendes aknamunkán" dolgozhat. 

Mégis meglepett, hogy azok az emberek, akik egyébként Isten harcosainak, felkent szolgálóinak és a hit embereinek tartják magukat, szinte pánikhangulatban és félelemmel telve fordultak a migránsok felé. Nem az a gond, hogy van bennük félelem - hiszen ki az, aki ne érezne ilyesmit, amikor idegen emberek ezrei özönlenek az országába? -, hanem hogy ez a félelem meghatározza minden gondolatukat, ez irányítja a hozzáállásukat, a viselkedésüket a menekültekkel szemben.

Egy kedves tanár ismerősöm a minap kiment hozzájuk, hogy szolgáljon feléjük, ahogyan csak tud. Megkapó volt, amit mondott. Nem ért a politikához, de ért az emberi lélekhez. Azt mondta, ő nem terroristákkal találkozott. Nem találkozott erőszakos emberekkel sem, akik idejöttek hont foglalni. Sőt, nem találkozott muzulmánokkal sem. Ő csak csórókat látott, leírhatatlanul ágrólszakadt embereket. Szenvedőket, kiszolgáltatott és reményvesztett családokat, köztük anyákkal és gyermekekkel is. Nem azért ment ki, hogy megoldja a menekültkérdést. Nem azért, hogy ezzel kinyilvánítsa, politikailag hol áll az ideológiai palettán. Csak rajtuk akart segíteni. Ez az emberi minimum, függetlenül attól, milyen sunyiképű és gyanús kinézetű arcok állnak sorba ételért vagy használt cipőkért. Függetlenül attól, hogy megérdemlik a segítséget vagy sem. Függetlenül attól, hogy milyen világnézetű és ideológiai hátterű közegből érkeztek hozzánk. De nem függetlenül attól, amit Krisztustól tanultunk, mint az Ő követői.  

Én is voltam közöttük néhány éve a szerbiai bozótosban, ahonnan megpróbálnak Magyarországra átjutni. Ahogyan beszélgettem a menekültekkel, és megtudtam egyet s mást az életükről, a félelmem is csökkent velük szemben. Felperzselt földön állva meséltek nekem az afgán, a szíriai vagy éppen a líbiai helyzetről. Akkor már túl voltak azon, hogy megkóstolják a szerb rendőrcsizmák ízét és átéljék milyen az, amikor a hatóság az éjszaka közepén - míg ők álomba mélyedve fekszenek - rájuk gyújtja nyomorúságos, fóliából és szemétből összehordott sátraikat. A durva rendőri erőszak ellenére többen mondták nekem, hálásak jelenlegi sorukért: az ilyesféle alkalmi attrocitások is jobbak, mint amit saját hazájukban átéltek, s ami elől tulajdonképpen menekülnek. Akadt köztük olyan anyuka, aki végignézte, amint a házába vacsora közben betörnek és agyonlövik a férjét. Ehhez képest mit számít neki egy kihúzott kerítés és némi szögesdrót, ha ott áll egy érzése szerint jobb világ küszöbén! Ha visszafordul, az eddigi utat is hiába tette meg.

De a nagy kérdés nemcsak az, mit tesznek a menekültek, hanem hogy mit tesznek az egyházak, mit tesznek a keresztények. Az első századokban a kereszténységet meghatározta a kharitasz, azaz a kegyelemből fakadó jótétemény a rászorulók felé - pedig ezekben a századokban maga a kereszténység is rászorult volna a segítségre. Tudjuk őket követni ebben? Vajon ha meg is marad bennünk némi érthető félelem, képes-e annyira háttérbe húzódni, hogy más érzések fontosabbá váljanak, ha ezekre az emberekre gondolunk? Vajon gyorsabban meglátjuk-e a segítségre szoruló nyomorultat bennük, mint az illegális határátlépőt? Vajon tudjuk-e szeretni őket úgy, ahogy Krisztus szerette még az ellenségeit is, vagy csakis a kitoloncolni való iszlám hódítókat fedezzük fel a vonásaik mögött? A válasz ezekre a kérdésekre nem politikai, hanem személyes jellegű, melyet mindannyian magunknak kell megadjunk.

Egy azonban jelenleg biztos: a migránsok már elmenekültek otthonról, de ez nem jelenti azt is, hogy megmenekültek volna. Hogy mi lesz a sorsuk, az részben a mi kezünkben is van.

10 megjegyzés :

  1. Én sem láttam köztük semmi félelmeteset. Teljesen egyetértek a tanár ismerősöddel

    VálaszTörlés
  2. Én sem láttam köztük semmi félelmeteset. Teljesen egyetértek a tanár ismerősöddel

    VálaszTörlés
  3. Szerintem két dolog keveredik ebben a kérdésben, az aktuálos migrációs népvándorlás és a távolabbi nyugati civilizáció féltése. Nem is a jelenlegi migráció a valódi gond, hanem azok leszármazottjai, akik a jenlegi nyugati tapasztalatok alpján(is) nagyon is elképzelhető, hogy egy-két generáció múlva (erőteljes népszaporulat, teljes beilleszkedési ellenesség, Iszlám radikalizmura való befolyásolhatóság, sari törvénykezést bevezetni akarás stb) nagyon komoly valódi konfliktust szülhet majd. Jelenleg persze ez a félsz nem nyithat utat a gyűlölködés előtt.

    VálaszTörlés
  4. Szerintem két dolog keveredik ebben a kérdésben, az aktuálos migrációs népvándorlás és a távolabbi nyugati civilizáció féltése. Nem is a jelenlegi migráció a valódi gond, hanem azok leszármazottjai, akik a jenlegi nyugati tapasztalatok alpján(is) nagyon is elképzelhető, hogy egy-két generáció múlva (erőteljes népszaporulat, teljes beilleszkedési ellenesség, Iszlám radikalizmura való befolyásolhatóság, sari törvénykezést bevezetni akarás stb) nagyon komoly valódi konfliktust szülhet majd. Jelenleg persze ez a félsz nem nyithat utat a gyűlölködés előtt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egyetértek: szerintem a gyűlölködés márcsak azért sem járható út, mert még jobban izolálja a már eddig is elzárt muszlim közösségeket Európában a társadalomtól. Még az esélyét is elveszi annak, hogy a helyzet változzon. Bizonyos értelemben én is "féltem" az európai civilizációt és latolgatom az esélyét mi történhet, ha a muzulmánok jelentős kisebbséggé válnak, de ez a "féltés" nem sarkallhat gyűlöletre.

      Törlés
  5. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  6. Belga felmérést olvastam, miszerint az idősebb muszlim bevándorlók 70%-a számára „nagyon fontos" az iszlám, az ott született fiataloknak pedig 80%-a számára. Minél inkább ott születtek, annál muszlimabbak.

    Olvassátok ti a Koránt? Én igen. Mohamed vért, szenvedést és halált ígért minden másként gondolkodónak, és áldotta ezért a végtelenül nagy, hatalmas, dicsőséges, kegyes és irgalmas Allahot. Az nem úgy van, hogy a valódi iszlám békés és toleráns, lapozgassátok a Koránt, és világosodjatok fel.

    Mitől éreznék jól magukat a muszlimok Európában, amikor a saját kultúrájukból hozott szakértelemre itt nincs szükség, amire meg itt van szükség, az őket nem érdekli, nem vonzza (mármint statisztikailag szignifikáns számban)? Nem szerzik meg az európai sikerhez szükséges szakképesítéseket, nem tudnak jó munkahelyekhez jutni, nem tartják olyan sokra a tanulást, mint az európaiak többsége, így halmozott hátrányban vannak, és a frusztráltságuk legalább annyira radikalizálja őket, mint a Korán és a radikális igehirdetőik. Minek ezért Európába jönni, nekik nem használ, nekünk meg árt, mert évezredekkel előbbre tartunk. A jóléti demokráciában női kvótákról és 21. századi gondolkodásról vitázunk, miközben a muszlimok 7. századi gondolkodásmóddal élnek, és kvóta helyett zsákot húznak az analfabéta háztartásbeli nők fejére.

    Aki tényleg segíteni akar, mert úgy szereti embertársait, mint önmagát, az mondja el nekik az igazat: „muszlimok, nektek Mohamed miatt rossz, nekünk Jézus miatt jó. Ne hozzátok ide Mohamedet, mert akkor mindannyiunknak rossz lesz. Vigyétek haza tőlünk Jézust, és jóléti demokráciában fogtok élni, a szeretteitekkel együtt. Vegyétek át a nyugati kereszténység 3 alapelvét - forma helyett tartalom; a vita hangos, de nem tettleges; nem kötelező egyetérteni, mindenki legyen szabad és boldog a maga elgondolása szerint, amíg nem korlátozza más szabadságát és boldogságát. Ha ezt megvalósítjátok, ugyanolyan jólétben fogtok élni, mint mi nyugaton.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. @László: a Korán mellet vedd néha kézbe a Bibliát is. Ahogy az utóbbiban található kegyetlenségekre és agresszióra való felszólítást te kiszelektálod és nem hajtod végre a legtöbb muzulmánnak is van annyi esze, hogy ezt megtegye. A te mesekönyved nem jobb mint az ő mesekönyvük, és te sem vagy jobb náluk.
      Éveket dolgoztam muszlim diákokkal. Ugyanolyanok, mint a keresztények. Van köztük olyan amelyik pedálozik, hogy jó szakember legyen és olyan is, amelyiket nem érdekli a tanulás.

      Törlés
    2. László, ez a "ne hozzátok ide Mohamedet, de vigyétek haza Jézust" gondolat - amellett, hogy tudnék vele vitatkozni - most elgondolkodtatott. Olvasva a Koránt és a Bibliát is, az a véleményem, hogy a kettő nem említhető egy lapon. A kereszténység pedig már nevében is jelzi, hogy Krisztushoz kötődik, mind etikájában, mind az Ószövetség értelmezésében, mind életgyakorlatában - ha a helyén van. Természetesen, ahogy bőséges példák igazolják, ezt a fókuszt lehet szem elől is téveszteni.

      Mindazonáltal a bejegyzést nem teológiai vitaalapnak szántam, pusztán arra kívántam rámutatni, hogy milyen jó, ha a hitünk arra indít bennünket, hogy segítsünk ezeknek az embereknek.

      Törlés
  7. Cypriánus vagyok:

    őszinte sajnálatom a menekülteké, de az hogy a kereszténység meg az iszlám voltaképpen hasonló, meg mindkettőnek egy mesekönyv az alapja, meg effélékre egy SZUNNITA MUSZLIM HITVÉDŐ oldal egyik írását raknám be .
    (Amúgy némi vonakodással, de az oldal azt is beismeri, hogy a hitehagyottakat mind meg kell ölni, bár 3 nap gondolkodási időt kapnak a saría szerint...ooh, amazing Grace...és ez egy viszonylag mainstream oldal. Amúgy még a "liberális" mainstream muszlimok szerint is meg kell ölni azt, aki elhagyja az iszlámot. )

    Szóval a politikáról, a napnál világosabban, összevetve bónuszként a kereszténységgel:

    http://www.islamreligion.com/articles/224/basics-of-political-system-in-islam-part-1/

    VálaszTörlés

Megmondhatod te is... de kérlek, NE tedd névtelenül!
(A szerző a beírt kommentek közül bármelyiket előzetes figyelmeztetés és minden magyarázat nélkül törölheti. Kommentedben ne használj túl sok hivatkozást, mert a rendszer automatikusan moderál!)