2015. november 22., vasárnap

A házasságról (2) - miért jó az elkötelezett kapcsolaton nyugvó család?

Egy jól működő házasságban jó élni, a jól működő házasság pedig társadalmi léptékben is hozzátesz az emberi faj fennmaradásához - inkább, mint a laza, elkötelezettség nélküli kapcsolatok.

Csányi Vilmos etológiájában azt írja, a szexualitás az ember esetében alapvetően háromféle funkció ellátását tölti be: először is az örömszerzés és stresszoldás egyik hatékony formája, másodszor a fajfenntartás és szaporodás természetes eszköze, végül pedig párkötő funkció, azaz olyan tevékenység, amely a két fél egymáshoz való ragaszkodását erősíti. Utóbbihoz érdemes hozzátenni (a kivételeket nem kizáró) veleszületett monogám hajlamunkat is.

A monogámiának egyszerű evolúciós magyarázatot szokás tulajdonítani: a nőkért való vetélkedés növeli a csoporton belüli agressziót és megnehezíti (akár lehetetlenné is teszi) a kulcsfontosságú társas életet. Célszerű volt tehát kialakulnia fajunk fennmaradása szempontjából egy olyan funkciónak, ami erősíti a párok közötti tartós kötődést, és ehhez társítja a nemi örömszerzést is, mint kohéziós erőt. Emellett azt is meg kell említeni, hogy szinte egyetlen kultúrában sem nézik jó szemmel a házasságon kívüli gyermekvállalást (erre ki is alakítottak különféle negatív töltetű kifejezéseket...), melynek biológiai háttere lehet az a tény, hogy az ember - a legtöbb állatfajtól eltérően -  hosszú időn keresztül rászorul a gondoskodásra. Egy gyerek felneveléséhez pedig az az ideális, ha az anya és az apa is folyamatosan rendelkezésre áll. A monogám hajlam tehát valahol a család egyben tartását is szolgálja. Ehhez még hozzátenném a fejlődéslélektan és más tudományterületek egyértelmű megfigyeléseit is, miszerint a normális személyiségfejlődés szempontjából az anyai és apai szerepminták együtt kell, hogy rendelkezésre álljanak, mert ez járul hozzá a gyermek értelmes szocializációjához.

Ezek után talán nem is meglepő, hogy a család minden kultúrában ismert, s mindenhol ez számít a szaporodás normális intézményes keretének. Ugyanakkor fel lehet vetni azt a gondolatot is, hogy a monogámiát úgy értelmezzük: az ember egyszerre csak egyetlen partnerrel tart fenn kapcsolatot, de időnként cserélgeti azt. (Mai szlenggel élve, a férfi vagy nő "beújít" és lecseréli partnerét vagy házastársát.) A megfigyelések szerint a bensőséges kapcsolatok kb. négyévente meggyengülnek, ekkor pedig sokszor az történik, hogy vagy egy új gyermek születése erősíti meg ismét a kapcsolatot, vagy a pár esetleg szétválik. Azt jelenti ez, hogy akkor négyévente gyereket kell szülni vagy preferáljuk innentől kezdve a négyévenkénti válást?

Nyilvánvalóan nem. Ahogy az előbb említettem, egy gyermek felneveléséhez hosszú idő kell, egyértelműen sokkal több, mint négy év. Nem lehet tehát biológiai alapokon kijelenteni, hogy egy házasság az utolsó gyermek születése után négy évvel minden további nélkül felbomolhat. Egyértelműnek tűnik, hogy a biológiai eredetű monogám hajlamot kulturális eredetű motivációval kell kiegészíteni. Egy család léte és tartós fennmaradásának erkölcsi követelménye tehát biológiai és társadalmi tényezők együttes fennállásán alapul.

Az sem mindegy, hogy egy családban a vér szerinti szülők nevelik a gyermeket vagy sem. Az ember genetikailag olyan, hogy optimális mennyiségben akar örökül hagyni a következő nemzedékre olyan egyedeket, akik az ő génjeit hordozzák. Ezért alakultak ki bennünk olyan mechanizmusok, mint például a férfiúi féltékenység: a saját gének örökítésének esélyét az növeli, ha a férfi minden módon biztosítani próbálja a nő hűségét, hiszen genetikailag nem érdeke, hogy a feleség házasságtöréséből származó, idegen géneket hordozó gyermeke legyen. Érdemes megfigyelni azt az amerikai felmérést, amelyből kiderül, hogy a gyermekek fizikai bántalmazásának valószínűsége negyvenszeresére növekszik az olyan családokban, ahol a szülők egyike nem vér szerinti szülő.

Összefoglalva az eddigieket, én azt látom, hogy a szexualitásnak három alapvető célja van:

(1) örömszerzés és stresszoldás
(2) szaporodás, fajfenntartás
(3) kötődés, a család egybentartása

Szerintem azt a célt, hogy gyermekek szülessenek, akik erős családokban nőnek fel, ahol egészséges személyiségfejlődésük szempontjából apai és anyai mintákat látnak maguk előtt, s lehetőleg vér szerinti szüleik nevelik őket, leginkább az elkötelezett, szereteten alapuló monogám házasságban fogjuk megtalálni. Még akkor is, ha a részletekben a különféle kultúrák változatosságot mutatnak.

Ebben a bejegyzésben most eddig akartam eljutni, s anélkül, hogy alapos kritika alá vonnák más kapcsolati formákat, vázlatosan megemlítem, hogy azokban nem egyesül ilyen hatékonyan, ami az elkötelezett házasságon alapuló családra jellemző. A fenti három pont közül, illetve a gyermek szempontjából, valahol mindig kilóg a lóláb. A szexpartnerségen alapuló kapcsolat csak az örömszerzést tartja szem előtt, kötődés és fajfenntartás nélkül. A homoszexuális kapcsolat nem nyújtja az apai és anyai mintákat, és nem szolgálja a fajfenntartást sem. Az élettársi viszony áll legközelebb a házassághoz, de a kötődés szempontjából kevésbé elkötelezett, hiszen a felek bármikor könnyedén kiléphetnek a kapcsolatból. (Persze a házasságot is fel lehet bontani, de ez valamivel komplikáltabb).

Mindezek alapján a magam részéről a jól működő házasságot jobbnak tartom a jól működő élettársi vagy más kapcsolatnál. Innen folytatom legközelebb.

22 megjegyzés :

  1. "(1) örömszerzés és stresszoldás
    (2) szaporodás, fajfenntartás
    (3) kötődés, a család egybentartása"

    Kicsit megtámogatná a kifejezni kívánt üzenetet - a házasság 'jó' -
    ha a sorrenden picit változtatnánk?

    I. szaporodás, fajfenntartás
    II. kötődés, a család egybentartása
    III. örömszerzés és stresszoldás




    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Lillanyó, Isten hozott a blogban!

      Én nem akartam kötött sorrendet, nem is biztos hogy lehet vagy kell ilyet felállítani, de persze igazán gondom sincs vele. :-) De a szaporodás legelsővé tétele miben támogatná meg a "házasság jó" üzenetemet? Hiszen ahhoz nem kell a házasság, szaporodni azon kívül is lehet, nem?

      Törlés
    2. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

      Törlés
    3. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

      Törlés
    4. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

      Törlés
    5. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

      Törlés
    6. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

      Törlés
  2. Ez a poszt most egy kicsit túl biológia-szagúra sikeredett - és egy kicsit propaganda-ízű is :).

    Szép-szép, minden, amit a házasságról írsz. Azonban mégis azt látjuk, hogy a válások száma igencsak sok. Ha mindez ennyire jó, miért olyan nehéz egy életen, vagy akár csak évtizedeken át is megtartani? Az én környezetemben egyetlenegy idős pár van csak, akik boldog(nak mondható) házasságban éltek, élnek, és az ő életük is tele volt viszontagsággal.
    Ha már a házasság előnyeit ecseteljük, érdemes figyelembe venni, mennyire nehéz a fogadalmakat a gyakorlatban megtartani, és elgondolkodni azon, mit lehetne jobban csinálni. Esetleg tanítani a társas kapcsolatokban való létezést, az együttműködést és az együttélést?

    Van néhány gyönyörű társadalmi közhely, aminek a realitásokhoz nem sok köze van, innentől pedig máris átlép a csalóka ámítás kategóriájába. Érdekes, hogy például az én ismeretségi körömben az első gyerek megérkezése (amitől a boldogság rózsaszín felhőjében kellene úszni, ahogy a plakátokon, a reklámokban látjuk és ami szerint szocializálódunk) szinte egytől egyig megrázott minden kapcsolatot. Miért? Mert az embereket senki nem készíti fel arra, hogy milyen mély változásokkal jár a család egyik pillanatról a másikra való felállása. Kötelezettségekkel, elvárásokkal, a függetlenségünk valamelyes feladásával, alkalmazkodással, addigi életünk gyökeres megváltozásával.

    Én azt gondolom, jó családban élni igenis nehéz, és nem az a jó taktika, ha mindenki előtt meglengetjük a mézesmadzagot, mindez milyen csodálatos és milyen jó. Igen, az is, de csak akkor, ha tudjuk, nagyjából mi vár ránk, vagy legalábbis nem lepődünk meg túlságosan. A válások jó része éppen az első gyerek megszületése utánra tehető, ez is sokat elmond.

    Összességében úgy gondolom, gondot kellene arra is fordítani, hogy a család képét ne csak reklámcélokra használjuk fel, de készítünk is fel lehetőleg mindenkit a várható nehézségekre, változásokra. Azaz, húzzuk félre a rózsaszín függönyt, ami eltakarja a valóságot, és lássunk tisztán.
    Az is vicc, ami terhesgondozás címszó alatt zajlik, tudom, mert tapasztaltam. Minden csupa "biológia", de semmi ember. Semmi igazán fontos nem hangzik el, aminek később hasznát vehetnénk, viszont a magnézium fontosságát kellőképp a fejünkbe vésik.

    Szóval ideje lenne félretenni a jól hangzó közhelyeinket, és megnézni, miért is nem működnek a gyakorlatban úgy, ahogyan kellene. Azt szeretnénk, hogy többen házasodjanak? Akkor szoktassuk rá a fiatalokat arra, hogy az együttéléssel a másik elfogadása, az iránta való figyelem, érdeklődés, a hozzá való alkalmazkodás is együtt jár. Ugyanis sokak nem látnak mást a házasságban, mint a szerelem betetőzését, megpecsételését, aztán jön a meglepetés, a másik véglet pedig az, amikor mindenfajta elköteleződéstől óvakodunk. Mégis nagyon ritkán látni az arany középutat.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. "Ez a poszt most egy kicsit túl biológia-szagúra sikeredett - és egy kicsit propaganda-ízű is :)"

      Egyik sem véletlen, de ez talán előre sejthető volt az előző bejegyzés után, ahol leírtam, most mellőzném a teológiát így első (és második) körben, és pusztán természetjogi és racionális érvek alapján próbálok érvelni a házasság mellett.

      "Ha mindez ennyire jó, miért olyan nehéz egy életen, vagy akár csak évtizedeken át is megtartani? Az én környezetemben egyetlenegy idős pár van csak, akik boldog(nak mondható) házasságban éltek, élnek, és az ő életük is tele volt viszontagsággal."

      Ez egy egészen más kérdés, mint amivel én foglalkozni akarok. Nem állítottam, hogy a házasság, mint szövetséges forma magától értetődően abszolút tökéletes házasságokhoz vezet. Az emberi kapcsolatokat (nemcsak a házasságot) nehéz megtartani, ez nem vitás. Ettől függetlenül törekszünk erre, ha pedig olyan kapcsolati formát választunk, ami inkább elősegíti ezt a megtartást, akkor jó eséllyel jobban járunk, mintha más formák esetében.
      Egyébként az én környezetemben sokkal több idős pár van, akik boldognak mondható házasságban élnek, szóval ez is némileg szubjektív tapasztalat.

      "Miért? Mert az embereket senki nem készíti fel arra, hogy milyen mély változásokkal jár a család egyik pillanatról a másikra való felállása."

      Ezt a témát kicsit érinteni fogom azt hiszem a következő bejegyzésben. Valóban, az emberek sokszor felkészületlenül mennek a házasságba, de erre nem biztos, hogy az az orvosság, hogy a házassághoz képest kevésbé jó kapcsolati formát választunk - inkább erőfeszítéseket teszünk arra, hogy az emberek felkészültebben menjenek a házasságba. Az egyház általam ismert részeiben (nagyegyházi és kisegyházi fronton egyaránt) létezik jegyesoktatás, és ha azt jól csinálják, szerintem tud segíteni. Mindazonáltal ez a felkészítés persze leginkább és elsősorban a szülők dolga lenne.

      "Én azt gondolom, jó családban élni igenis nehéz, és nem az a jó taktika, ha mindenki előtt meglengetjük a mézesmadzagot, mindez milyen csodálatos és milyen jó."

      Nem tudom, ezt a bejegyzésemmel kapcsolatban írtad-e, de én nem mézesmadzagot kívánok elhúzni az olvasók orra előtt. Pusztán arra szeretnék pozitív érveket mondani (etikait és teológiait egyaránt), miért a legjobb az elkötelezett, szerelmen alapuló házasság.

      Törlés
  3. "a legjobb az elkötelezett, szerelmen alapuló házasság."

    Bingo :)!
    Ezzel teljesen egyetértek, valóban ez a legjobb, csak én úgy gondolom, hogy ha ilyen fontos, a gyakorlati megvalósulást is komolyan érintő, vagy csakis gyakorlati alapra helyezendő dologról beszélünk, akkor azt járjuk körbe, és az elmélet mellett egy picit - legalább - ejtsünk szót a gyakorlatról is.
    A házassággal kapcsolatos keresztény kommunikációban általában az zavar, hogy nagy, szép szavak hangzanak el, melyek mégis kicsit üresen hatnak. Üresen azért, mert éppen a gyakorlati megvalósulás síkjára van kevésbé tekintettel, hogy a mondandója magva megmaradjon.

    De értem, hogy mi a szándékod, a házasság, mint földi jó mellett érvelni, ellenben más kapcsolati formákkal - hogy a vértesi szóhasználattal éljek :).

    Én azonban annyira szeretném látni - persze nem feltétlenül tőled -, hogy a kereszténységben megindul egy komoly törekvés arra, hogy az igazságot a maga MÉLYSÉGÉBEN és VALÓSÁGÁBAN kutassák és próbálják megérteni, és ehhez az kell, hogy ne féljünk magától az igazságtól, például ilyen területeken is. Merjünk szembenézni azzal, amik vagyunk, és egymással, amilyenek egymás mellett vagyunk, a legkülönfélébb kapcsolatainkban. Én azt látom, ezzel a fajta szembenézéssel komoly problémák vannak, a legtöbben lazán kikerülik, és ezt csak tovább segíti a felszínen mozgó kommunikáció, ami egyszerűen nem KÉNYSZERÍT rá arra, hogy olyannak lássuk magunkat, amilyenek vagyunk.

    Nemrég azt hallottam valakitől, és nagyon tetszett, hogy Jézus valójában "hacker" volt. Szerintem ez igaz, ha azt nézzük, hogy feltörte a hamis valóságot, és rávilágított a valódira. Szembesítette az embereket azzal, amivel nem akartak szembesülni, a saját képmutatásuk által keltett illúziók hamis voltával.

    Hát szerintem ma nem csak a vallás területén, de szinte minden társadalmi dimenzióban szükség lenne hackerekre, akik feltépik a kényelmesnek tűnő, de valójában illuzórikus "valóság" szövetét, és felmutatnak egy darabot abból, ami sokkal kevésbé kényelmes, de hosszú távon egyedül üdvözítő és gyümölcsöző. Ez az a valóság, amiben az ember önmaga számára is átlátszóvá válik, nem takargat már semmit sem önmaga elől, és képes meglátni magát olyannak, amilyen, még ha kellemetlen is a látvány.
    Ezzel szemben a mai tendenciák afelé visznek, hogy mindenki tupírozza fel magát olyannak, amilyennek csak LÁTSZANI akar, és amilyennek a többiek is nagy eséllyel szívesen látnák, a beszéd tárgya a csillogó felszín, nem pedig az önmagunk számára is kockázatokkal járó mélységbe való bepillantás, vagy ezen túl, az erre irányuló komoly megismerési szándék.

    VálaszTörlés
  4. Ja, és még egy fontos dolog, ami viszont már tutira kapcsolódik a poszt témájához :).

    Gondolom, te az egyház által szentesített házasságra gondolsz, tehát a polgári és az azt követő egyházi házasságkötésre.
    Na most ha valaki a szó szoros értelmében nem keresztény, ezért a keresztény egyházi házasságkötést nem akarja igénybe venni, viszont a polgári házasságot többé-kevésbé üres formalitásnak tartja, akkor mi a teendő?

    Ugyanis az ember a lelkében, hallgatólagosan is megesküdhet Isten előtt, hogy a másikhoz mindig hű marad, ekkor pedig az emberi dimenziót egyáltalán nem veszi igénybe, viszont ettől még az elköteleződése lehet ugyanolyan erős, mint aki mindezt szertartásos formában teszi.

    Tehát a kérdésem az, hogy a lélekben, hallgatólagosan, közvetlenül Istennek tett ígéretnél mennyiben több az, ha mindezt emberek előtt is megtesszük? Vegyük úgy, hogy a pár másik tagja tisztában van mindezzel.

    VálaszTörlés
  5. Nagyon erdekes volt ezt olvasni, koszonom. Annyit szeretnek hozzafuzni ,hogy nagyon egyetertek azzal, hogy tanitani kellene mar iskolaban azt ,hogy mit jelent pl. a szerelem nyelvezet es azt is ,hogy ha nekem az okoz oromet, hogy viragot kapjak es kiranduljak akkor a ferjem talalja meg ennek a modjat mert en megtalalom a modjat,hogy neki ami fontos az meglegyen. Egyenloseg es tisztelet! ne kelljen az elso 2, 4 ev utan konyorogni dolgokert. Valahogy ezt hallom a legtobb hazassagbol, hogy mindenki dolgozik megis a nok legtobbje panaszkodik, hogy szeretnenek tobb szerelmet, odafigyelest,mert egy ido utan csak a munka , a gyerek es hogy elmeletben minden milyen konnyu , de valosagban nem. Ugy gondolom akiben megvan Isten igazi szeretete es az akaratero az az ember nem faradt ,mert ha faradt is Isten ad erot a szeretethez a tevekenysegekhez. Sosem ertettem minek a hazassag ha szinte mindenki szomoru benne. Szeretettel: http://biblia.hu/a_biblia_a_hazassagrol/a_hazassag_celja_isten_terveben

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Enikő! Isten hozott a blogban! És köszönöm az értékes megjegyzésed.

      Törlés
  6. S meg azt is,hogy elvileg olyan embert kapunk Istentol, akitol tanulunk, alazatot, szeretetet, turelmet, josagot,elfogadast. Igen am csak hol van a hatar? Sok cikk szol arrol, hogy aki tul kedves es elfogado, az a vegen olyan szomoru es faradt lesz, hogy mar ami volt benne orom is, elmegy vandorutra. En kulonoskepp tanitanam azt, hogy az erett szerelem nem jelenti azt, hogy nem szerelmeskedunk vagy mar nem kell a langot melegen tartani, mert ez egy akcio reakcio. A ferfi dolgozik azt hiszi ez eleg, ezzel tartja fent a csaladot,de mar a no is dolgozik, es kerem szepen ha emlekezunk naponta miert is szerettem bele Jozsiba vagy Zsuzsikaba stb akkor, a szerelem napi szinte fent tarthato. Halat adok a felesegemert, ferjemert Uram. Hala adas es ennek leirasa,hogy figyelmeztessuk magunkat miert is szeretjuk mi a masikat mielott az egyik fel olyan szomoru lesz,hogy mar nincs kiut. S tanitanam a ferfiakat a bokolasra (napi szinten) a noket pedig a csendre! Kevesebb beszed.

    VálaszTörlés
  7. Kedves Sytka! Örömmel olvastam a posztodat, köszönöm.

    A kommentelők között eddig nem tűntek fel a párkereső fiatalok, remélem, ők is megjelennek, mert leginkább nekik van szükségük útmutatásra.

    Az idősebbek - nekem úgy tűnik - valamiféle gyári tökéletességreceptet keresnek, ami természetes törekvés, csak nem fog teljesülni. Egy elkötelezett monogám heteró párkapcsolat sosem tökéletes, csak jobb, mint az alternatívái.

    Van arra megoldás, hogy Juliska virágot szeretne esténként, és forró szerelmi vallomást, Jancsi hideg sörre és csábítóan szexi feleségre vágyik, miközben mindketten túl fáradtak a napi munkától ahhoz, hogy lángoljanak egymásért? A napi munkát is el kell végezni, a gyerekeket is nevelni kell, különben más gondok nehezítik majd a közös életüket. Semmi sem tökéletes, és mégis: ez a legjobb dolog, ami párkapcsolatilag történhet velük.

    Szóljanak hozzá a párkeresők is!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. "Az idősebbek - nekem úgy tűnik - valamiféle gyári tökéletességreceptet keresnek"

      Így is fel lehet fogni, meg úgy is, hogy ha tudjuk, hogy a dolog nem lehet tökéletes, és mi magunk sem, akkor megpróbálunk priorizálni, és azokra a dolgokra fektetni a hangsúlyt, amik a másik számára valóban fontosak. De honnan tudjuk, hogy neki mi a fontos? Úgy, ha odafigyelünk rá. És általában itt kezdődnek a problémák, ugyanis szerintem nem figyelünk eléggé. Ez lenne a legfontosabb pedig, a figyelem, hogy valóban a másik igényeit lássuk, és ne a magunkét vetítsük rá.

      És én azt tapasztaltam, hogy ezen a téren például a férfiaknak nagyobbak az elmaradásaik. Nem csak a személyes dimenziókban, de nagyobb léptékekben, társadalmi szinten is elég jól látszik, hogy a férfiak a női tapasztalatok iránt sokkal kevésbé érdeklődnek, mint elvárható lenne. Általában a nő az, aki alkalmazkodik, akinek többet és jobban kell alkalmazkodnia - ezek a társadalmi elvárások ugyanis, akkor is, ha nem mondjuk ki, mert azt gondoljuk, nyugaton már elértük az "egyenlőség" igazságos szintjét. Holott még csak nem is az egyenlőségre kellene törekedni, hanem az eltérő szerepekben élő másik helyzetének megértésére.

      Törlés
    2. Laci, szépen megfogalmaztad azt a központi problémát, amivel a "mindennapi házasságnak" szembe kell néznie. Nyilván ez is változik időszakonként, de valóban, ilyen körülmények között kell a házasságot fenntartani!

      Sokaknak túlzottan romantikus elképzeléseik vannak a házasságról és azt hiszik, a lángoló szerelem egy életen át kitart - aztán amikor jönnek az általad jól leírt hétköznapok munkával, sűrű elfoglaltsággal, akkor már nem annyira izgalmas a házasság... Mintha a házasság az izgalmakról kellene szóljon! (Ez nem azt jelenti persze, hogy nem kell bele az ilyesmi, de ha valaki csak érzelembombát lát benne, az szerintem tévesen szemléli a lényeget.)

      Törlés
  8. A párkeresők vágyaikat fogalmazhatják meg, ennyit mondhatnak, amit igen frappánsan össze is foglaltál: "Juliska virágot szeretne esténként, és forró szerelmi vallomást, Jancsi hideg sörre és csábítóan szexi feleségre vágyik"

    Csak éppen három lényegi dolog hiányzik ebből az álmodozásból: először is a tapasztalat, no és a gyermek és a felelősség. Laura éppen az ezekről való "felvilágosítást" hiányolta fentebb - tökéletesen megragadva a köznevelés ebbéli hiátusát.

    A házasságról azok beszélhetnek hitelesen, akik már próbálták ...

    ... a sikeres házasságról pedig a sikeres házasságban élők.

    Szóljanak hozzá a sikeres házasságban élők! : )

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. „Szóljanak hozzá a sikeres házasságban élők!"

      - Ez jó ötlet, egyetértek. Magamat is közéjük sorolom, bár engem nem kell kifejezetten biztatni a hozzászólásra. A tapasztalatomról ennyit: az alapfeladatokat vállalni kell akkor is, ha fárasztóak. Pár év múlva ebből lesz a boldog családi élet. Aki először önmagát akarja kiteljesíteni, az elveszíti önmagát, és nem teljesedik ki. Aki a családját akarja kiteljesíteni, az áttételesen önmagát is kiteljesíti. Mindenkit biztatok, hogy próbálja és csinálja.

      Hátha nem én vagyok az egyetlen boldog házasságban élő ember itt a környéken.

      Törlés
    2. Én is simán felvállalom, hogy sikeres házasságban élek, majdnem húsz éve. Nem tökéletesben, mert olyan nincs, de a sikereset nyugodt lelkiismerettel rá merem mondani.

      Törlés
    3. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

      Törlés

Megmondhatod te is... de kérlek, NE tedd névtelenül!
(A szerző a beírt kommentek közül bármelyiket előzetes figyelmeztetés és minden magyarázat nélkül törölheti. Kommentedben ne használj túl sok hivatkozást, mert a rendszer automatikusan moderál!)