2015. november 4., szerda

A Mária-szakadék (6) - Záró gondolatok

Nem árulok el nagy titkot, ha kijelentem, Mária szerepe egészen más a katolikus és a protestáns kereszténységben. Ennek oka egyértelműen abban keresendő, hogy míg protestáns oldalon a mai napig erős a Sola Scriptura ("Egyedül a Szentírás") elv hatása, addig a katolikus dogmatika a szenthagyománynak is komoly területet biztosít teológiai gondolkodásában. Mégis, utóbbi tény rávilágít számomra egy ellentmondásos helyzetre...

Mária köré rengeteg népi hiedelmet, szokást, rajongásig fokozott magatartást szőttek az évszázadok. Azt hiszem elég, ha csak a Mária-jelenéseket, a könnyező szobrokat, a körmeneteket, vagy éppen azt az állítást említem, miszerint mi "Mária országa" vagyunk. A népi jámborságnak is nevezhető jelenséget akár maguk a pápák is tovább bátorítják, vagy legalábbis olyan kijelentéseket tesznek, melyek inkább egyetértőeknek tekinthetők. XVI. Benedek egy vele készült interjúkötetben például ezt mondta (kiemelések tőlem):
"Mária Istenhez vezető nyitott ajtó. Olyan kötetlenséggel beszélhetünk vele, olyan gyermeki kéréssel és bizalommal fordulhatunk hozzá, amilyennel az ember magához Krisztushoz gyakran nem mer." 
Az egykori pápa nyilatkozatához az interjút készítő újságíró még ezt is hozzáteszi (amit a pápa helybenhagy): "Az Egyházban senkit sem tisztelnek úgy, mint Isten anyját, megszámlálhatatlan templomban és oltárnál, énekkel és litániákkal, Mária-ünnepekkel és zarándoklatokkal. A Mária zarándokhelyek ezrei mintegy hálót alkotnak az idegsejtekből, amely háló átfogja az egész földgolyót." Mária tehát globális és rajongói számosan vannak! XVI. Benedek megjegyzése márcsak azért is érdekes, amikor Máriát Istenhez vezető ajtónak nevezi, mert az ajtó képét a Szentírás éppen Krisztusra használja. De azt vajon honnan gondolja, hogy Máriához nagyobb és gyermekibb bizalommal fordulhatunk, mint Jézus Krisztushoz? Miért kellene ennek így lennie?

De most nem erről a kérdésről van szó. Azt hiszem a fentieket nyugodtan összegezhetjük úgy, hogy Mária hallatlan népszerűségnek és figyelemnek örvend a katolicizmusban. A kérdés természetesen az, minek is köszönheti Mária ezt a népszerűséget?

Ha valaki nem olvasta el az előző bejegyzéseimet, és nem rendelkezik bibliai műveltséggel sem, a fentiek alapján azt gondolhatná, Mária valamiféle központi szereplője lehet a Bibliának, aki jelentőségében felül kell múlja Ábrahámot, Mózest vagy éppen Pál apostolt is. Ez magyarázhatná a rendkívüli kiexponáltságát, ám mint a korábbiakból kiderülhetett, erről szó sincsen. Mária jelenléte súlyát tekintve gyakorlatilag mellékszereplő az Újszövetségben. Csak az evangéliumok foglalkoznak vele, de még ott is partikuláris jelenség. Ezt nem tiszteletlenséggel a hangomban írom, pusztán a tényt említem meg.

Mária hihetetlen népszerűsége mögött természetesen az a tény áll, hogy a katolikus egyházban nemcsak a Biblia, hanem a szenthagyomány is komoly súlyt képvisel. Hadd mondjam el máris: magam is tisztelek hagyományokat a saját hitemben. Természetesen a protestánsoknak is vannak hagyományaik, ahogy minden szellemi mozgalomnak. S ha úgy vesszük, tulajdonképpen a bibliai szöveg jó része is hagyomány, amit évszázadokon át adtak tovább, mielőtt kanonizálták volna.

A Szentírás normatív funkcióját, mint a hit kiindulóbázisát a katolikus egyház sem vitatja. A fontos különbség azonban az, hogy míg a protestánsok hagyományaikat is a Szentírásra vezetik vissza, addig a katolikus szenthagyomány nem feltétlenül ragaszkodik ehhez. Éppen ezt láttuk a Máriát körülvevő dogmatikai konstrukciókban. A protestánsoknak még akkor is fontos a hittételek bibliai beágyazottsága, ha gyarlóságuk miatt elfeledkeznek erről és persze tesznek és mondanak bibliátlan dolgokat. Mindazonáltal a protestantizmusban mégiscsak alapelv az Ige a teológia mögött: elképzelhetetlen egy nagyobb teológiai traktátust - például a krisztológiát, az eszkatológiát vagy éppen az ekkléziológiát - úgy felépíteni és kifejteni, hogy szinte semmiféle kapcsolata ne legyen ezeknek a Bibliával. Mindez annyira triviális, hogy szinte szóra sem érdemes.

A katolikus mariológiáról viszont az előző bejegyzések alapján éppen az derülhetett ki, hogy többségükben az Újszövetség utáni kor évszázadaiban keletkeztek, elenyésző vagy semmilyen bibliai gyökérrel nem rendelkeznek, és némelyikük még a katolikus egyházon belül is megosztást és ellenérzést váltott ki.

A mariológia ilyesféle teológiai-bibliai gyökértelensége azért is nagyon meglepő volt számomra, mert egyébként a katolikus dogmatika komoly hangsúlyt helyez arra, hogy a dogmatikai tételeik a Szentírás kijelentésein alapuljanak. Nézzük csak meg a kegyelemtant, a szentségtant vagy az előbb említett teológiai területeket: mindegyik tárgyalásánál egymás után sorakoznak az igék, a szentírási magyarázatok. Láthatóan a szerzők maguk is úgy érezték, hogy nem nélkülözhetik ezeket. Ám ha az összes többi terület esetében ilyen következetesen ragaszkodnak a bibliai bázishoz, vajon miért tesznek kivételt a mariológiánál? Természetesen kényszerből, hiszen a Biblia nagyon keveset mond, és még kevesebbet állít Máriáról.

Talán meglepi az olvasót ha azt írom, valamilyen szinten még ki is békülnék azzal, hogy a katolikus egyházban "továbbgondolják" Mária életét, és elméláznak azon, hogy nem halt meg, hanem a mennybe repült. Az ember használhatja a fantáziáját, ez egész biztosan nem bűn. Ami viszont igazán zavar, hogy ez a fajta bibliátlan-gyökértelen "továbbgondolás" egy szinte rajongásig fokozott, világméretű, már-már babonába hajló, milliós tömegeket megmozgató Mária-értelmezéssé vált, ami ráadásul pápák által hitelesített dogma is lett. Finoman szólva is túldimenzionáltnak érzem azt, ami Mária köré épült, ami a személyét körbeveszi, és  a folklór alapján indokolatlanul magasra emeli.

Azt hiszem nekem Mária megmarad olyannak, ahogy a Szentírásban elém lép. Egy kedves, alázatos, engedelmes hölgy, aki megszülte Jézus Krisztust. Ez az, és szerintem nem is sokkal több, amit a Biblia róla mesélni akar. A történelem egy olyan pillanatában élt, amely bizonyos értelemben egész civilizációnk arcán rendkívül komoly nyomot hagyott. Szereplőjévé vált egy történetnek, ami felülmúlhatatlan, csaknem érthetetlen, ami úgy vág a földhöz, hogy fel is emel onnan, és ami az édesanya helyett a Fiára mutat: Jézus Krisztusra. Az evangélium potenciálja nem az anya és a Fiú, hanem az Atya és a Fiú kapcsolatában van. Az evangéliumi narratíva kulcsjelenetei kettőjük relációjában játszódnak, a levegő Jézus körül vibrál, ott sűrűsödik össze. Hozzájuk képest mindenki csupán mellékszereplő ebben az óriási drámában - köztük Máriával, az édesanyával is.

21 megjegyzés :

  1. Sytka,

    csak egyetérteni tudok a megállapításaiddal, örülök, hogy megírtad ezt a sorozatot. C. S. Lewis - aki egyébként rokonszenvezett a katolicizmussal - nem véletlenül nevezte a mariológiát a római egyház egyik eretnekségének (a másik a pápai tévedhetetlenség dogmája). A Mária-kultusznak nincs helye a valódi katolikus, apostoli hitben, melyet a római egyház által is elfogadott bibliai kánon tesz egyszer s mindenkorra normatívvá. A katolikus mariológia ugyanúgy félreteszi Isten igéjét az emberek hagyományai kedvéért, mint Jézus idejében az ún. "atyák hagyománya" (Mk 7,9.13). És ez nem elhanyagolható tévedés, hanem nagy baj.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ádám, én nem akartam ilyen élesen fogalmazni, de a gondolatiság szintjén azt hiszem te meg én ugyanott állunk. Én szívem szerint azt kívánnám, hogy a katolikus egyház újragondolja Mária szerepét - és nemcsak az ökumenikus párbeszéd utáni igény miatt, enyhítve, de a háttérben megtartva a mariológiai kijelentéseket, hanem őszintén és önmagában mélyre nézve. Ez persze, tudom, egy naiv várakozás részemről.

      Bevallom, azért is szeretném ezt, mert nagyon sok értékes gondolatot, embert, testvért ismerek a katolikus egyházban.

      Törlés
    2. Nem akartam élesebben fogalmazni, mint te a cikkeidben, bár lehet, hogy így jött át. Én is sok értékes gondolatot és testvért ismerek a r. katolikus egyházban. A katolikus hagyomány jelentős részében osztozunk, a mariológia viszont olyan szakadék, ami felett hozzád hasonlóan én sem tudok könnyen átlépni, és azt hiszem, nem is akarok.

      Törlés
  2. Lenne egy, számomra legalábbis fontos kérdésem még a témához kapcsolódóan. Látjuk ugye, hogy Mária, mint Jézus anyja inkább háttérszereplő, és előttünk van az a rendkívül fontos jelenet, amikor Jézus azt mondja a körülötte lévőknek, miután Mária hívja: Íme az én anyám és az én testvéreim!

    Sokat foglalkoztat az, hogy ez mit is akar jelenteni - ránk nézve, és figyelembe véve azt, hogy Jézus az ember előtt mint követendő példa áll. Konkrétabban: tágabb dimenzióban hogyan kell szerintetek a hozzátartozóinkra tekinteni? Jézus számára, úgy tűnik, ők nem jelentettek többet a hitben való testvéreknél. Azonban ne felejtsük el, hogy Jézus maga Isten (volt). Tehát Isten fordulhat felénk úgy, ahogyan az a mi számunkra sosem lesz "metafizikai" lehetőség, vagyis ezzel azt akarom mondani, hogy talán az Istenhez legközelebbi állapotban is valamilyen módon kiemelkednek számunkra legközelebbi hozzátartozóink.
    De az is lehet, hogy a kapcsolatok ilyen minőségi különbségei elmosódnak majd.

    Ti mit gondoltok erről? Ebben is követni kell Jézust? Ha nem, akkor miért írták le ezt a jelenetet, ha igen, akkor hogyan képezhető ez le például gyakorlati szintre, hogyan forduljunk ennek tudatában a hozzánk legközelebb állókhoz?

    VálaszTörlés
  3. Illetve az Ádám által felhozott szövegrészben megemlíttetik az az igen fontos parancs: tisztelt atyádat és anyádat!
    Jézus esetében persze a szülőség köre egy kicsit körmönfont :), azonban számunkra adatott konkrét isteni parancs a szüleink tiszteletére. Na most ha a szüleinket végeredményben - Jézus példája után - nem kell megkülönböztetett figyelemben részesíteni, akkor mi végre ez a parancs? Szerintetek nem áll feszültség a kettő között?

    VálaszTörlés
  4. "Íme az én anyám, és az én testvéreim! Mert aki az isten akaratát cselekszi, az az én fiútestvérem, nőtestvérem és anyám."

    Kedves Laura! Bár nem engem szólítottál meg, engedd meg, hogy válaszoljak az első felvetésedre. Jézus maga adja meg a választ: az az anyám, akiben a bennem való hit megfogan, majd megszületik, és ezzel a testvéremmé, azaz a követőmmé válik.

    "Tisztelt atyádat és anyádat!" De ne mindenek felett, és főleg ne állítsd őket Isten helyére. A szülőkhöz való viszonyunk alapvetően befolyásolja Istenhez való viszonyunkat, és gyakran előfordul emberekkel, hogy a szüleiket mindennél és mindenkinél előbbre helyezik érzelmileg, a saját boldogságuknál, sőt Istennél is előbbre. Ez érthető, hiszen életünk legképlékenyebb szakaszában rajtuk múlik a túlélésünk. Mégsem lehetnek ők a legfontosabbak életünk felnőtt szakaszában.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves György,

      köszönöm a választ, bár valamit félreértettél. Nem Istent és a szülőket állítottam egymással szembe, hanem a szülőket és a TÖBBI EMBERT. Tehát nem az a kérdés, hogy a szüleinket Istennél előbbre helyezzük-e, hanem hogy hogyan tekintsük rájuk a többi ember mellett, hozzájuk képest. A kérdésem csakis az emberi közösségen belül értelmezendő.

      Törlés
  5. Köszönöm a Mária-sorozatot, nagyon érdekes és tanulságos volt. Én is így érzem, mindenben igazat adok.
    A többi bejegyzést is értékelem!

    VálaszTörlés
  6. Egyetértve azzal, hogy a Sola Scriptura elvre stabilabb teológiai rendszert lehet építeni, úgy látom ugyanakkor, hogy ez a stabilitás merevséghez is vezet, ami talán sokak számára riasztóan hat. (Persze azt sem állítom, hogy a katolikus egyház mentes lenne a riasztó merevségtől...)

    Laura felvetéseivel is egyetértve azt gondolom, hogy a merev rendszer esetleg olyan utakat zár el, amelyeken közelebb juthatnánk Istenhez. Nem vagyunk egyformák, van aki kapaszkodókat, van aki rácsokat lát ugyanott...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Discipline, az igazság általában a stabilitás és a rugalmasság helyes arányában van, és természetesen erről is lehet vitatkozni. :-) Mindazonáltal én továbbra is azt tartom helyesnek, ha egy épület (legyen az teológiai értelemben álló dogmatikai épület is!) stabil alapokon áll.

      Nem hiszem, hogy a mariológia kizárása utakat zárna el Isten és ember között. Megmondom őszintén, szerintem éppen a mariológia az, amely ha nem rendelkezik gyökerekkel, Isten és ember közé képes ékelődni, például a bejegyzésben említett módon is, amikor XVI. Benedek arról beszél, az ember olyan bizalommal fordulhat Máriához, amilyennek Krisztushoz nem mer. Mi ez, ha nem "akadályképzés" Jézus és az ember között?

      Mindez azért is furcsa, mert a szónak ebben az értelmében Krisztus éppen azért jött, hogy "akadálymentesítsen": a kárpit ezért szakadt ketté, hogy az ember eljuthasson az Istennel való találkozásig.

      Törlés
    2. "éppen a mariológia az, amely ha nem rendelkezik gyökerekkel, Isten és ember közé képes ékelődni"
      Szentírási alapon nyilván igazad van, és azzal együtt, hogy én is kicsit furcsának érzem a katolikus mariológiát, még mindig az a kérdésem, hogy jó-e ha kizárunk olyan "alternatív" utakat, mint a népi jámborság, vagy vallásos "folklór"? Nem Isten felé irányulnak ezek az utak is?

      "Krisztus éppen azért jött, hogy "akadálymentesítsen": a kárpit ezért szakadt ketté, hogy az ember eljuthasson az Istennel való találkozásig"
      De mi van, ha valakinek mégis akadályt jelent? Ha mondjuk nem mer közeledni Krisztushoz, aki Isten is egy személyben, inkább Máriához vagy valamelyik szenthez fordul, akik mégiscsak emberek? Ha valakinek Krisztus bármilyen okból "túl nagy falat"? Nem hasznos-e ha ilyen esetben vannak olyan utak, melyek ha nem is a legegyenesebben, de mégis a cél felé közelítenek?
      Egyszóval: a Szentírás által kijelölt út az egyetlen út Istenhez?
      A kérdés persze költői, protestánsként nyilván csak egyféleképpen válaszolhatsz erre.

      Törlés
    3. "jó-e ha kizárunk olyan "alternatív" utakat, mint a népi jámborság, vagy vallásos "folklór"? Nem Isten felé irányulnak ezek az utak is?"

      Szerintem itt nem kizárásról, hanem módszertanról van szó. A protestánsok sem zárják ki a "népi jámborságot", csupán úgy vélik, ezeket a folklorisztikus elemeket meg kell szűrni a Szentírás segítségével. Mert ha ezt nem teszed, hanem válogatás nélkül minden népi elképzelést beengedsz az ajtón, egy idő után már a saját hitedet sem fogod felismerni. :-)

      Itt megint a katolikus teológia következetlenségével van a bajom. Hogyan lehet az, hogy a katolikus teológia is ragaszkodik az "igeiséghez" (buta szó, elnézést), amikor NEM mariológiáról van szó? Vannak speciálisan katolikus tanítások (például a tisztítótűz és ehhez hasonlók), amelyekkel a protestánsok nem értenek egyet, de még ezek a tanítások is bibliai háttérből nőnek ki a katolikus teológiában. A következetlenséget ott látom, hogy Mária köré olyan konstrukciókat húztak fel, ahol hirtelen már nem számít az igei háttér, elég a népi jámborság - míg minden más esetben nagyon is fontos a bibliai megalapozottság. Ez a kettős hozzáállás olyan jelenség, mellyel a katolikus teológia önmagának mond ellent.

      "Ha mondjuk nem mer közeledni Krisztushoz, aki Isten is egy személyben, inkább Máriához vagy valamelyik szenthez fordul, akik mégiscsak emberek? "

      Ilyen alapon akkor azt is felvethetjük, hogy ha valaki nem mer Krisztushoz közeledni, akkor forduljon a lelkipásztorához, aki mégiscsak ember. Sajnos protestánsok között is, sokan eddig is jutnak el... Bevallom őszintén, nagyon sokféle emberrel találkoztam az elmúlt évtizedekben, de soha egyetlen eggyel sem, aki ne mert volna közeledni Krisztushoz. Különösen, hogy a Szentírás egyik alapvető kijelentése, hogy nem is az ember közeledik Krisztushoz annyira, hanem Krisztus közeledik az emberekhez - az ő jósága és közelsége az, ami végül megtérésre indít. A kérdés tehát az, hogy itt az embert lássuk kezdeményezőnek, vagy inkább Istent?
      A másik pedig: ha valaki mégsem mer Krisztushoz közeledni, annak valami oka van. Talán jobb ezt az okot felderíteni, mintsem alternatív megoldásokat választani.

      "a Szentírás által kijelölt út az egyetlen út Istenhez?"

      Igen.

      Kedves Discipline, egyébként nagyon tetszik, hogy katolikusként képes vagy leírni olyanokat, hogy érzed a mariológia furcsaságát és bizonytalanságát. Ez a hozzáállás (is) azt sugallja számomra, hogy igencsak értelmes ember vagy.

      Törlés
    4. Kedves Sytka!
      Köszönöm a választ! A sorozatban kifejtett álláspontodat teljes mértékben el tudom fogadni, és nehezen tarthatónak érzem ebben a kérdésben a katolikus álláspontot. A dicséretet viszont méltatlannak érzem, ugyanis nem kötődöm igazán szorosan a katolikus egyházhoz, nem is érzem kötelességemnek a katolikus álláspont védelmét, az ilyen jellegű kérdésekhez objektíven próbálok közelíteni.
      A fent leírt kérdéseim, kétségeim abból adódnak, hogy számomra nyitott az a kérdés, hogy vajon a Szentírás-e az egyetlen út Istenhez, nem csak a Szentírás / Szenthagyomány vonatkozásban, hanem szélesebb perspektívában is. És úgy érzem, hogy ennek a kérdésnek már a felvetődése is a nemleges választ implikálja.

      Törlés
  7. Tetszett a sorozat. Köszönöm!

    VálaszTörlés
  8. Kedves Sytka! Ígértem, hogy - katolikusként - válaszolok a cikksorozatodra, vagyis hogy én miért fogadom el és tartom helyesnek - a Biblia alapján is - a Mária-tiszteletet. Mivel azonban a terjedelem messze túlnő a kommentek adta határokon, cikként teszem, a Talitán. Az első rész már fent van, a második jövő hétre várható. Nem meggyőzésnek szánom (a meggyőzésben nem hiszek), hanem párbeszédnek, vagyis inkább csak a véleményem elmondása helyett írtam. Itt olvashatod: http://www.talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=2411:miert-tisztelem-mariat-1-ami-a-bibliabol-kideruel&catid=43:lelki&Itemid=69

    VálaszTörlés
  9. Cypránus vagyok:

    Kedves Sytka és Ádám!

    "Róma eretnekségei"..és mi ahelyzet a keleti Orthodoxia, a kopt, káld, asszír , szír stb. egyház eretenekségeivel ?
    Nem gyanús hogy minden IV-V. században már létezett Egyház hasonlóban hisz?

    VálaszTörlés
  10. Cypránus vagyok:

    azzal sem értek egyet, hogy a Mária-dogmák öncélúak.
    Körüljárják a NŐ antropológiáját, a valóban szabad akarat mibenlétét, és Ószövetségi párhuzamokkal dolgoznak: Éva- az Új Éva. (Ezt a párhuzamot a János Evangéliuma elég erősen elkezdi, mind a Genezisben, mind a János evangéliumában megjelenik az "asszony" aki áll egy fa alatt, amin függ valami...az egyik a kárhozat gyümölcse, a másik az örök életé.)
    A mennybevétel (elragadtatatás!!!! ) pedig Énók és Illés életére és halálára (!) hajaz-ugyanis ez a fajta eltünés földi értelemben halál, Sytka. Legfeljebb nem marad holttest.
    Amúgy Ádám tudom nem hisz az "elragadtatás" késői protestáns fikciójában 8szerintem is joggal nem hisz :-) ) , de érdekes, hogy a mai evangélikál és pümkösdi keresztények vagy fele szerint lesz idő, amikor minden hívő elragadtatik- ugyanez viszont az Istenszülőre nem lehet igaz...tényleg?

    Tehát Mária katolikus szemmel az Új Éva, aki ténylegesen választhatott, és választott is, ahogy az eredeti Éva is. Mária a létező szabad akaratából döntött a Megtestesülés mellett, ez konszenzuális volt, tehát nem ráerőszakolta magát a Szent Lélek. (Már elnézést a kemény képért...)

    Erről szól a "Szeplőtelen Fogantatás " dogmája. A Szabad akaratról és a NŐ antropológiájáról. Ki volt választva, hogy valóban szabad legyen .

    A Mennybe vétel pedig NEM Mennybe menetel!
    Passzív folyamat és nem aktív cselekvés !
    Nem Jézussal párhuzamos, hanem a régi idők igazaival, Énokkal és Illéssel, akik " Istennel jártak, aztán eltűntek."

    Amúgy számomra a gyermek jézust tartó Mária ikonja erősen az Ószövetség ölén megjelnő Újszövetséget idézi. Belőle jön, még is minőségi különbség, de szembe állítani nem szabad és nem lehet.

    Talán nem véletlen, hogy a "Napba Öltözött Asszony" képe a Jelenések könyvében összekapcsolja Izraelt és az Egyházat, és ezt a képet az Óegyháztól Máriára is vonatkoztatták.

    VálaszTörlés
  11. Itt a válaszom második része a Talitán (bár nem szeretném ezzel "sokkolni" a protestáns testvéreket :-), és lesz még 3. rész is!
    http://www.talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=2417:miert-tisztelem-mariat-2-egi-anyaa-szenthagyomany-tuekreben&catid=43:lelki&Itemid=69

    VálaszTörlés
  12. És itt a vége: Miért tisztelem Máriát? 3. - Korona, köpeny és a jelenések
    http://talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=2422:miert-tisztelem-mariat-3-korona-koepeny-es-a-jelenesek&catid=43:lelki&Itemid=69

    VálaszTörlés
  13. Még egy friss hír (2015. adventjén): a pápai ház szónoka az ökumené szempontjából is beszélt a katolikusok Mária-tiszteletéről, ami protestánsoknak is érdekes lehet: http://www.magyarkurir.hu/hirek/a-papai-haz-szonokanak-harmadik-adventi-predikacioja-maria-krisztus-es-az-egyhaz-titkaba

    VálaszTörlés

Megmondhatod te is... de kérlek, NE tedd névtelenül!
(A szerző a beírt kommentek közül bármelyiket előzetes figyelmeztetés és minden magyarázat nélkül törölheti. Kommentedben ne használj túl sok hivatkozást, mert a rendszer automatikusan moderál!)