2016. október 12., szerda

Fontos ennyit rágni a "teremtés csontját"?

Olvasóim egy részének talán már a könyökén jön ki, hogy bizonyos idő elteltével újra és újra visszatérek a teremtés kérdéséhez. Foglalkoztam már vele az evolúció kapcsán, a mítoszok kontextusában, műfaji értelemben és teológiai mondanivalóit illetően (utóbbival például itt és itt). Írtam sorozatot Ádám történetiségéről és a teremtéstörténet funkcionális felfogásáról. Hogyan lehet egy ennyire lerágott csontot ilyen sokszor nyalogatni? És mi értelme van ennek?

Szerintem már ezt is leírtam, ráadásul nagyon is triviális. De annyira idevág, hogy egyszerűen muszáj megint előszednem: a teremtés nem pusztán az a történet, ami a Biblia első két lapján olvasható. Tudom, hogy sokan tisztában vannak ezzel, de mégis fontos kijelenteni, mert ebből az alapállításból fogok most kiindulni. A teremtésteológia, a teremtés és az eredetkérdések, mint koncepciók sokkal többet takarnak a két teremtéstörténetnél. Ám miért foglalkozok megint ezzel? Sefatias blogja legújabb bejegyzésében leírt néhány mondatot, ami miatt úgy határoztam, ismét végignyalogatom ezt a bizonyos csontot:
(Isten...) "Egyáltalán  nem foglalkozott azzal, hogy pontos információval lásson el bennünket az élet létrejöttével kapcsolatban, így nekünk sem kell a kérdést feszegetnünk... ... És ezt az életet nem arra kell felhasználni, hogy olyan múltba és homályba vesző kérdéseken veszekedjünk, aminek akkor se lenne haszna, ha dönteni tudnánk benne..."
Ez persze valahol igaz: tényleg nincs pontos információnk a Bibliában (amennyiben azt valamiféle egzakt, tudományos közlésnek tekintjük) az élet eredetéről. Mégis, a bejegyzés egészéből és ebből a mondatból az cseng vissza az én fülemben, hogy ezért kár is az ehhez hasonló kérdésekkel foglalkozzunk.

A felvetés tehát világos: kell foglalkozni az eredettel vagy sem? Fontos ez valamiért vagy kevésbé az? Nyilván itt és most nem az evolúcióbiológia relevanciájáról vagy a természettudományos eredetmagyarázatok jogos létezéséről van szó, hanem arról, hogy keresztényként játszik-e bármiféle szerepet a hitünkben, ha ebben a témában elmerülünk. Minek rágjuk ezt a csontot? Tényleg csak akkor lenne fontos foglalkozni ezzel, ha pontos információ állna a rendelkezésünkre? Miért révedek én ilyen sokat a múltba és miért törődök ennyire kiemelten a teremtés kérdéseivel?

Nem szeretnék Sefatiasnak félfogról odavetni egy olyan, egyébként nagyon is helyes és igaz választ, hogy az eredetkérdés roppant izgalmas és lenyűgöző téma (számomra legalábbis megunhatatlan és kimeríthetetlen), mert ez még önmagában inkább szólna az én teológiai ízlésemről, mintsem valamiféle objektivitásra törekvő feleletről.

Ám a teremtést és a hozzá kapcsolódó kérdéseket mégis nagyon fontosnak érzem teológiai szempontból is. És úgy látom, a Bibliában sem elhanyagolható ez a témakör: egy zsidó ember számára a teremtés nem önmagában volt érdekes, hanem mint magyarázat a dolgok eredetére. A Genezis könyve nevét is érdemes megjegyezni: ugye maga a "genezis" szó eredetet jelent, de ez nemcsak a világ vagy az emberiség eredetére vonatkozik. Ha végiggondoljuk, a Genezis könyve tele van mindenféle dolog eredetével: kezdve a világgal és a teremtményekkel (dolgok, állatok, emberek), ír a házasság eredetéről, a bűn eredetéről, a gyilkosság eredetéről, vagy éppen a beszélt nyelvek eredetéről. De mintha írna arról is, miért és honnan jönnek a természeti katasztrófák (özönvíz), nomeg mi az eredete a zsidó népnek, honnan ered az "Izrael" név, illetve még olyan kisebb volumenűnek tűnő dologról is, hogy miért nem eszik meg a zsidók a csípőizom inát (Gen 32,33). Tehát ez a könyv mondhatni tele van eredetmagyarázatokkal. És akkor most végigszaladhatnánk az egész Biblián, hogy még hányszor is kerül elő valamilyen formában a teremtés - például Jób könyvében vagy a Zsoltárokban, a próféták szövegeiben, esetleg Pál teológiájában vagy éppen a Jelenések Könyvében, amikor már az új teremtésről van szó.

Egyszóval és röviden: szerintem nehéz azt mondani, hogy nem kell feszegetni olyan kérdéseket, melyek valami létrejöttével, azaz eredetével kapcsolatosak, mert a Genezis könyve maga feszegeti őket. Nekem ebből úgy tűnik, az eredetkérdések hangsúlyosak és nem mellékesek, már csak mennyiségüknél fogva is. Az egy más kérdés, hogyan értelmezzük ezeket a szakaszokat, de az értelmezés fontossága szerintem nehezen vitatható - ehhez túl sokszor kerül elő a téma a szövegekben. De miért izgatták a zsidókat az eredetkérdések ennyire?

Helyesen írja Rózsa Huba, hogy a zsidók úgy gondolták, ha valami alapvető kérdésre keresnek választ, akkor azt legjobban az eredetnél lehet megragadni, vagyis az adott dolog kiindulópontjánál. "A pillanatnyi jelen, amiben most élünk, azért olyan amilyen, mert ilyen és ilyen volt a múlt, ahol az egész elkezdődött" - szólt a logika. A teremtésteológia egyik lényege tehát az, hogy feltárja a múltat, mert csak akkor értjük meg jobban a jelent. Ez az alapelv és gondolkodásmód szerintem ma is elsajátítandó és gyakorolt itt és most a mi világunkban is. Ösztönösen nyúlunk vissza a múlthoz, hogy megmagyarázzuk azt a helyzetet, amiben most élünk. Mai példa (és nem vitaindítónak említem!): a menekültek azért érkeznek ilyen nagy számban Európába, mert a nyugati országok szétverték az arab államokat és ez káoszhoz vezetett - így szól az egyik lehetséges eredetmagyarázata az aktuális migránsáradatnak. Ez tipikusan aetiológia: a múltat értelmezem, hogy a jelent magyarázzam vele. Annyira jellemző és hétköznapi eljárás ez, hogy szinte szót sem érdemel, és sokat is használjuk.

A bibliai teremtés és eredetkérdések is valami későbbi dolgot akarnak magyarázni, és ezért foglalkoznak ilyen sokat a kezdetekkel. Szerintem ez a "későbbi dolog" keresztény szemmel nem más, mint az egész Szentírás legfontosabb rétege, vagyis a megváltás. Én úgy látom, a teremtés és a megváltás bizonyos szempontból két összetartozó elem. Bár engem érdekel az evolúcióelmélet, mégis valahol rossznak gondolom, hogy mára a teremtésteológia szinte elveszett a "teremtés vs. evolúció" vitákban. Nekem az a véleményem, hogy a teremtést nem az evolúcióval, hanem a megváltással együtt lehet jól megérteni. Másként fogalmazva, a teremtés mondja el annak a teológiai hátterét, miért van szükség a megváltásra. A megváltás teológiája pedig arról (is) beszél, hogy mi az a múlt, ami a megváltás eseményének a kiindulópontját képezi - ami felől nézve összeállhat a kép. A kettő dialektikája ad ki egy teljes üzenetet, amiért talán az egész Biblia íródott.

Tudom persze, hogy vita az mindig, mindenről megy, a teremtésről és a megváltásról is. Mégis azt hiszem, egyik sem nélkülözhető, és a sok agyalás, verbális pofozkodás vagy teológiai koncepció ellenére is kirajzolódhatnak olyan üzenetek, melyeket nem lehet feleslegesnek nevezni. Én tehát valahogy ezen a nyomvonalon indulnék, ha a teremtés fontosságáról gondolkodnék, és ebben a kontextusban semmiképpen sem mondanám feleslegesnek a teremtéssel és az eredettel kapcsolatos felvetéseket. Úgyhogy, olvasóim egyike sincs biztonságban: számíthatnak rá, hogy időről-időre előszedem még az ehhez hasonló témákat...

29 megjegyzés :

  1. Mindig büszke vagyok, ha rám reagálsz :P

    De szerintem ez nem finomítása annak, amit én írtam. És nem is ad választ az eredetre. Én nem az eredetet vontam kétségbe, hanem egy kérdést tettem fel magamnak: " Biztos, hogy választanom kell, a teremtési beszámolók és azok magyarázatainak alternatívái között? "
    Itt vagyunk és ez a lényeg. Hogy milyen módon kerültünk ide az pedig semmilyen módon nem ellenőrizhető. Épp ezért kár lenne arról vitázni, és egymás kereszténységét kétségbe vonni emiatt, hogy 14 órás, vagy 7000 éves volt egy teremtési nap, illetve mi volt előbb, az ember vagy a fa. Ezek a viták semmilyen eredményre nem vezetnek, és szerintem hasznuk sincs. Viszont megosztja a kereszténységet

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sefa, értem, és egyet is értek azzal, hogy kár egymás kereszténységét kétségbe vonni az ilyen viták miatt. Aki a teremtésértelmezés alapján gondol valakit kereszténynek vagy nem, szerintem is téved.

      De azt már másként látom, hogy itt akkora lenne a homály, hogy nem lehetne dönteni. Nem az ellenőrzésről beszélek persze, hanem a valószínűségről. Nyilván, senki nem utazhat vissza az időben, hogy ellenőrizze hogyan történt mindez (az volna talán az abszolút ellenőrzés), de ez nem azt jelenti, hogy a különféle teóriák azonos súlyúak volnának.

      Nekem éppen az volt a legnagyobb felfedezésem, hogy amikor elmélyedtem ebben a témában, akkor azt találtam, hogy a meghatározó gondolkodók, akiknek lehetett adni a szavára és láthatóan komoly kutatómunka állt mögöttük, mást mondtak, mint akik a konyhaablakon kikönyökölve elemezgetik a teremtést. Eleve nem bocsátkoztak ilyen "24 órás vagy 7000 éves volt" jellegű vitákba és nem minősítgették mások kereszténységét. Viszont azt is észrevettem, hogy mindegyikük közel azonos irányba mutat: mégpedig a teremtés irodalmi-vallástörténeti értelmezése felé a betűrágó szó szerintiség helyett. Szóval, a hülye viták csak azokat osztják meg, akik erre adják magukat. :-) De ez nem azt jelenti, hogy akkor nincs értelme ezzel a kérdéssel foglalkozni - márpedig nekem néhány megállapításodból ez jött le. Mintha azt mondanád, hogy úgy sem lehet dönteni, nem tudjuk hogy kerültünk ide, sok a hülye vita - tehát akkor hagyjuk is az egészet...

      Amikor ezt írod, nekem ebből is egy ilyen hang csendül ki:

      "Hát így vagyok én a Biblia két teremtési beszámolójával. Nem tudok mihez kezdeni velük. Esélyem sincs, hogy eldöntsem melyik az igaz, mivel semmilyen eszközöm nincs, hogy utána járjak."

      Nekem ebből úgy tűnik, hogy úgy alapvetően tartod feleslegesnek az utánajárást. Na, én ezzel vitatkozom. :-) De igen, vannak eszközeid az utánajáráshoz: a józan eszed, a felhalmozott tudásunk, az elérhető források, stb, stb... Én is ezekből tájékozódom és ki is tudtam alakítani egy véleményt. Biztos vagyok benne, ha nem is kapsz végső választ, ahhoz elegendőt igen, hogy erre képes legyél. Anélkül, hogy más kereszténységét minősíteni kellene ehhez. :-)

      Törlés
    2. "Nem az ellenőrzésről beszélek persze, hanem a valószínűségről. "
      Mit lehet építeni a valószínűségre?

      "úgy alapvetően tartod feleslegesnek az utánajárást. "
      Olyan kérdésekben igen, aminek nem tudunk utánajárni. Márpedig az élet létrejötte, a hozzám hasonló egyszerű földi halandónak ilyen kérdés. És ebben sem a józan ész sem a felhalmozott tudás, sem az elérhető forrás nem segít

      Törlés
    3. "Mit lehet építeni a valószínűségre?"

      Azt, hogy eldönthesd melyik megközelítés a helyes. 100%-ot elérő biztonsággal persze soha nem tudod megmondani semmiről, hogy igaz-e, de ez nem azt jelenti, hogy akkor semmiről sem lehet dönteni. Ilyen alapon gyakorlatilag minden tudásunkat a kukába hajíthatnánk.

      Törlés
    4. és szerinted hogyan zajlott le a teremtés?

      Törlés
    5. Szerintem a Biblia nem igazán ír arról, hogy hogyan zajlott a teremtés. Nem ez az a kérdés, ami foglalkoztatja. Inkább a "miért?" típusú kérdésekre akar válaszokat adni.

      Törlés
    6. A posztom pont arról szól, hogy a Biblia valójában nem ír arról, hogy miként zajlott a teremtés, és emiatt kár lenne róla vitatkozni, hiszen képtelenség utánajárni

      Törlés
    7. Igen, a teremtés hogyanjáról bibliai alapon kár is vitatkozni, de a teremtésről, mint teológiai rétegről nagyon is érdemes élénk eszmecserét folytatni - én erre utaltam. :-)

      Törlés
    8. Mit értesz az alatt hogy teológiai réteg?

      Törlés
    9. Sefa, ezt leírtam a bejegyzésben. Erre gondolok:
      " És akkor most végigszaladhatnánk az egész Biblián, hogy még hányszor is kerül elő valamilyen formában a teremtés - például Jób könyvében vagy a Zsoltárokban, a próféták szövegeiben, esetleg Pál teológiájában vagy éppen a Jelenések Könyvében, amikor már az új teremtésről van szó."

      Tehát a teremtés témája nem a világ teremtése csupán, hanem mint egy réteg, végigvonul látens vagy nyíltabb módon az egész Biblián. Már csak ezért is kell foglalkozni vele. :-)

      Törlés
    10. :) értem. A posztban nem azt írtam, hogy magával a teremtés tényével, illetve a teremtésből levonható következtetésekkel nem kell foglalkozni, hanem: "Biztos, hogy választanom kell, a teremtési beszámolók és azok magyarázatainak alternatívái között?"

      Törlés
  2. "...kár egymás kereszténységét kétségbe vonni az ilyen viták miatt. Aki a teremtésértelmezés alapján gondol valakit kereszténynek vagy nem, szerintem is téved."
    Teljesen egyetértek, sőt magam is folyamatosan azon töröm a fejem, hogy lehet valami közös értelmezési alapot találni. Ilyen szempontból nagyon jónak tartom Sytka megközelítését. Csak az a baj, hogy mára a teremtésértelmezés vált a fundamentalista vs. liberális (kényszerűségből egyszerűsítek) bibliaértelmezési vita állatorvosi lovává: Hiába mondod, hogy nem vonod kétségbe annak kereszténységét, aki szerint a világ ötezer-egynéhány évvel ezelőtt keletkezett, ha ő viszont kétségbe vonja a tiédet, mert szerinte te a Biblia megbízhatóságát vonod kétségbe, és ez rosszabb, mint ha nyíltan Istentagadó lennél; Ezért tart ma ott a kereszténység, ahol tart, stb stb. (Érdekes, hogy sokkal kevesebb vita folyik arról, hogy vajon szószerint kell-e értenünk Keresztelő János szavait: "ha valakinek két ruhája van, adjon annak, akinek nincs") Jogos Sefa felvetése is saját blogján abból a szempontból, hogy ez a törésvonal (fundamentalista/liberális) Krisztus követői között legalább olyan jelentős, mint a felekezeti létformából adódó törésvonalak. Egyik sem használ a világnak a fő üzenet szempontjából, amire Sytka is utalt. De hogy mi az ami működhet, egyelőre sajnos én sem tudom.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A muszlimok közeledtével megoldódik ez a jóléti természetű vita. Túl magas a GDP, tehát elvitatjuk egymás kereszténységét valami buta ürüggyel. A jólétükért és az életükért aggódó nyugatiak majd abbahagyják az elvitatást.

      Amúgy félig Sefának van igaza, a vita eldönthetetlen. Viszont ha a Biblia nem tudományos-történeti, hanem erkölcsi rendszer, akkor azt célszerű nézni, hogy mi következik belőle a magatartási szabályokra nézve.

      Itt viszont Sytkának van igaza, aki mintha szeretné, hogy a Bibliából következzenek magatartási szabályok. Én ezt tartom helyes megközelítésnek. A teremtést csak apropóként használja a gondolat életben tartásához. Jól látom, kedves Sytka?

      Törlés
    2. Laci, nem gondoltam magatartási szabályokra. A teremtésteológiának nem az a szerepe, hogy abból levezessünk magatartási szabályokat, hanem az, hogy jobban megértsük a megváltást: erről írtam a bejegyzésben. Teremtés és megváltás - két egymáshoz tartozó terület.

      Ettől függetlenül abban igazad van, hogy a teremtésből következnek erkölcsi viselkedést illető minták is. Erre szerintem jó példa a Példabeszédek könyve, ami nagyon is tele van teremtésteológiával: eszerint az a bölcs ember, aki felismeri a teremtésben a rendet, a világ Isten által meghatározott működését, és ahhoz igazítja a szavait és a tetteit. Ebben az értelemben igazad van, hogy a teremtésből, illetve a rend felismerésének és elismerésének vannak gyakorlati etikai következményei.

      Törlés
  3. A teremtésről folyó vita durván egyszerűsít: ha Isten 6 nap alatt teremtett, akkor ne legyen melegházasság, ha meg nem 6 nap alatt, vagy nem teremtett, akkor legyen? Csacskaság.

    A melegházasság előfeltétele az, hogy 1. ne Isten teremtsen, 2. tisztán emberi nézetben (közösségi jóléti és párkapcsolat-igazságossági szempontból) se legyen hátrányos. Utóbbi igen nehezen adható el, különösen most, hogy a nyugati civilizáció pont a melegházassággal való félig-meddig megbékéléssel egy időben indult el meredeken lefelé a lejtőn.

    A teremtés csak az egyszerű fejekben kapcsolódik ezzel össze.

    VálaszTörlés
  4. László, én épp azt szeretném hinni, hogy a teremtés-vita nem szükségszerűen sorol be minket melegházasságpárti kontra hagyományospárti kategóriákba, ahogy ez történik az "egyszerű fejekben" a politikával kapcsolatban: Ha konzervatív értékekről beszélsz akkor fideszes vagy, ha meg szociális érzékenységről akkor szoci.
    Viszont az én olvasatomban Sytka nem arról beszél, hogy a Biblia pusztán erkölcsi rendszer, magatartási szabályok összessége. "A teremtésteológia egyik lényege tehát az, hogy feltárja a múltat, mert csak akkor értjük meg jobban a jelent. Ez az alapelv és gondolkodásmód szerintem ma is elsajátítandó..." Tehát én nem az erkölcsi olvasatot állítanám szembe a tudományos-történetivel, hanem - ahogy valamikor tanultuk - a világnézetet a világképpel: A Bibliának szerintem nincs világképe. Világképe az egyes kultúráknak van, ami természetesen megjelenik a Bibliában is. De nem kell lemondanunk arról, hogy a világnézetünk formálódjon a Szentírás, benne a teremtéstörténet által is.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Omnium, attól tartok, hogy az egész teremtésvita semmi másról nem szól, mint hogy melegpárti vagy-e. Ha ugyanis nem vagy az, akkor teljesen felesleges egy eldönthetetlen kérdésről l'art pour l'art patvarkodni. A melegjogon kívül semmi sem motivál erre.

      A teremtéstörténet védelme más kérdés, arra az alapvető vallási feltevések motiválhatnak, de mivel az evolúció sokkal rendezettebb elmélet a hatnapos teremtésnél, ez a vita lezártnak tekinthető. Így annyi marad, hogy a Biblia nem tudományos, hanem erkölcsi keret, ám továbbra is érvényes.

      Érdekes oldalszál, hogy akkor a Biblia mit mond az eredetről: igazából és a lényeget tekintve szinte semmit. Annyit, hogy Isten teremtette a világot valamilyen módon és formában, majd tól-ig szabályokat adott, amiket jóléti érdekünkben áll betartani.

      Törlés
    2. Ha neked mindenről a homoszexualitás jut eszedbe, akkor szerintem benned van a hiba. Tudod, mint amikor a pszichológusnál nézed a foltokat a papiron, és mindenről a szex jut eszedbe. Szóval nem az kiabál, akinek a háza ég? :P

      Törlés
    3. Laci: nem igazán értem hogyan keveredett most ide a homoszexualitás. Illetve, azt érteni vélem, hogy annak is köze van a teremtésteológiához - ahogy kismillió más dolognak is. De miért pont azt vetted ki a kalapból?

      Omnium:
      "A Bibliának szerintem nincs világképe. Világképe az egyes kultúráknak van, ami természetesen megjelenik a Bibliában is."

      Ez egy rendkívül frappáns és fontos kijelentés! Talán egy pici finomításként annyit tennék hozzá, hogy a Bibliának azért igenis van világképe, de nem azt akarja kidomborítani: az csak adottság, de nem üzenet. Tervezem, hogy írjak a mítoszok és a Biblia különbözőségéről is (eddig főként a kettő hasonlóságáról írtam), és ennek egyik markáns pontja éppen a világkép.

      Törlés
    4. Sefa, a poénod jó.

      Sytka, a melegházasság az a mai forró krumpli, ami miatt egyáltalán szó van a teremtésről. Melegházasság helyett képzelhetünk bármi más erkölcsi kérdést is, aminek egyébként szigorúan nincs köze a teremtéshez, de ami érdekessé és aktuálissá teszi a vitát. Ma pont a melegházasság a legizgalmasabb, de előző korokban lehetett akár a misére járás is. Járjunk-e misére, ha Isten nem hat nap alatt teremtett, vagy egyáltalán nem teremtett. Szigorúan nincs köze a teremtéshez, de motiválja a vitát.

      A teremtés mint tudományos kérdés eldönthetetlen, mint erkölcsi tényező irreleváns. Csak az emberiség valami miatt nem veszi észre, hogy a tudomány szakadékkal van elválasztva az erkölcstől, a kettő között nincs semmiféle átjárás, sem logikai kapcsolat.

      Törlés
    5. Laci, ha a melegházassághoz teológiai szempont szerint közelítünk, akkor abban a mérlegelésben valóban van helye a teremtésnek. De azért a teremtésteológia fő hangsúlyai mégsem a melegházasságról szólnak, és teológus berkeken belül nem is ezért foglalkoznak vele. Ha leveszel bármilyen teológiai művet a polcról, ami a teremtést taglalja, nem igazán találsz benne túl sok mindent a homokosokról. :-)
      A teremtés teológiája sem a homoszexuális téma miatt íródott, hanem azért, hogy érthetőbbé tegye miért olyannak látjuk a valóságot, amilyennek. Ennek része a házasság kérdése is, de tényleg csak egy része.

      Törlés
  5. Egyetértek Sytkával, a teremtés nélkül nem lehet értelmezni a Biblia általános üzenetetét, beleértve a megváltást és a véget.

    Ha nem értjük meg Isten kezdeti tervét és tetteit, miszerint hogy mind az egeket, mind a földi szférát Ő teremtette, valamint szuverén döntéséből benépesítette különféle szabad akarattal rendelkező lényekkel azért, hogy az uralmát velük együttműködve kiterjessze, akkor nehezen érthető az összes többi esemény. A mindkét szférát érintő lázadás ezt az eredeti tervet nagyjából keresztülhúzta. A Biblia többi része pedig azt taglalja, hogy mindezek ellenére Isten milyen módokon igyekszik az eredeti tervét helyreállítani. Erről szól Ábrahám elhívása, Izrael kiemelése és a nemzetek közül, a Messiás munkája és az Úr napja, ami végül azt eredményezi, hogy mind a szellemvilágban, mind a földön újra kiteljesedik Isten uralma, és az egész föld édenné válik az ember fia által (ami az eredeti terve volt Istennek), és minden nemzet visszakerül Isten közvetlen uralma alá.

    Természetesen lehet mindebben nem hinni (ami egy más kérdés), de ha a Biblia üzenetét meg akarjuk érteni, a teremtést nem lehet figyelmen kívül hagyni, mert anélkül nem kerek az egész.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Steve, a teremtés szerintem nem tud mit mondani sem a megváltásról, sem a végső célról.

      Ezeket inkább általános emberi keretben célszerű vizsgálni. Pl. logikátlan, hogy Isten direkt megváltásra szorulónak teremtett volna bennünket, mert az nem lenne a lehető legjobb mű, vagyis a teremtés úgy nem lenne Jó.

      Az sem logikus, hogy a végső cél visszatérni Istenhez: ez a cél jobban megvalósult volna, ha nem teremtődünk meg. Vagyis e szerint a teremtés nem Jó.

      Általános emberi keretben viszont logikusabb és hasznosabb válaszokat kapunk: annyit tudunk biztosan, hogy Isten a lehető legjobbat teremtette, és a lehető legjobbat akarja nekünk, de ennek nem ismerjük a részleteit. Viszont Isten szabályainak az a céljuk, hogy nekünk a lehető legjobb legyen itt, a Földön és aztán az örök életben, ezért járunk jól, ha betartjuk a tőle kapott szabályokat. Ez a narratíva nem tulajdonít nekünk több tudást, mint ami következetesen levezethető, viszont több jót eredményez, mint a fenti logikátlan, a levezethetőnél több tudást posztuláló feltevések.

      Maradva a melegházasság nevű forró krumplinál: ha Istenhez térünk vissza, és Isten jó, akkor megbocsátja nekünk a melegházasságot, tehát akár lehet róla szó, legalábbis összekalapálható ilyen érvelés, és hatni fog, ahogy látjuk is, hogy hat. Utat tévesztettünk.

      Ha meg Isten szabályai a mi jólétünkről szólnak, akkor a melegházasság elleni szabály azért betartandó, hogy nekünk jó legyen. Megszeghetjük, csak az nem lesz nekünk jó. Praktikus példa: ne azért ne feküdj a sínre, mert apád nagyon mérges lesz, bár utána megbocsát. Azért ne feküdj a sínre, mert ketté vág a vonat, és ez neked lesz Rossz. Tök mindegy, megbocsát-e apád, ez rajtad nem fog segíteni. Ebben a narratívában már nehéz összekalapálni és népszerűsíteni a melegházasságot támogató érvelést. Ha a Bibliában ilyen önsorsjavító eszközt látunk, az jó lesz nekünk. Sytka munkássága összességében ebbe az irányba mutat, miközben ő maga valószínűleg nem is ért egyet ezzel az értékeléssel/látásmóddal. A lényeg nem az elmélet, hanem a gyakorlat. A-ból B felé úgy is haladhatunk, hogy közben nem tudunk róla.

      Törlés
    2. "Steve, a teremtés szerintem nem tud mit mondani sem a megváltásról, sem a végső célról."

      Azért az egyháztörténet arról tanúskodik, hogy a teremtésteológiát mégiscsak felhasználta a keresztény gondolkodás a megváltástanban. Lásd például az ősevangéliumot a Genezis könyvében.

      A teremtés nem konkrétan a megváltásról szól, hanem a világ és az ember helyzetéről és állapotáról: vagyis érthetővé teszi miért vagyunk olyanok, amilyenek, és miért szorulunk rá a judaista Messiásra (ahogy te szoktad fogalmazni) :-)

      A végső célról, vagy inkább a végsőkről is van mondanivalója, hiszen nem véletlenül fejeződik be az egész Biblia a jövőbeli (újra)teremtéssel.

      Törlés
    3. Szia László,

      őszintén szólva nem teljesen látom a logikai összefüggést a válaszod és az én hozzászólásom között. :)

      Én azt akartam kifejteni, hogy a teremtéstörténetből érthető meg Isten eredeti terve és szándéka sok mindennel kapcsolatban. Például az embernek az volt a dolga, hogy a látható világ ura legyen, népesítse be azt, kvázi terjessze ki az édennek, Isten földi lakhelyének a határait az egész planétára. A bibiliai történet többi részét ennek az eredeti küldetésnek a fényében lehet értelmezni - hogyan hatott minderre a bukás, és hogyan oldja meg Isten azt, hogy mindezek ellenére végsősoron az eredeti víziója megvalósuljon. Ezzel párhuzamosan, az ember történetével összefonódva azt is megismerjük, hogy a lázadás mögött álló természetfeletti lények (amelyek az emberi lázadásban is közreműködtek) hogyan szenvednek vereséget és pusztulnak el.

      Tehát ha a teremtés történetét nem tartjuk fontosnak, az olyan, mintha egy izgalmas könyv elejét átugornánk, és valahol a cselekmény közepébe bekapcsolódva próbálnánk, kontextus nélkül megérteni, hogy mi történik.

      De nekem úgy tűnik, hogy még akik fontosnak is tartják a teremtés könyvét, gyakran szintén nem a megfelelő szemüvegen keresztül vizsgálják azt, és ezért nem is igazán értik meg az üzenet lényegét. A modern nyugati agyunk teljesen máshogy fog fel bizonyos dolgokat, mint egy ókori közelkeleti világképpel és kultúrális háttérrel rendelkező ember.

      A teremtés könyve alapján a föld koráról és az evolúcióról vitázni is ilyen kontextuszavarnak tűnik nekem. Mert persze lehet és kell is ezekről vitatkozni, de a teremtéstörténet valójában nem ezért van ott, nem ez a célja.

      Bevallom, én és csak mostanában kezdek sok mindent megérteni, ahogy némileg beleásom magam a témába, legalább érintőlegesen megismerve az ókori mezopotámiai kultúrák releváns mondavilágát (ezt is csak másodkézből), és egy picit leporolom a hébertudásomat is, hogy néhány dolognak magam utánanézzek. Azt kell, hogy mondjam, elég sok eddigi elképzelésemet felül kellett vizsgálnom, az átlagkeresztényként pár évtized alatt felszívott tudásom és véleményeim - finoman szólva is - felületesnek és szegényesnek bizonyultak.

      Törlés
    4. "Azt kell, hogy mondjam, elég sok eddigi elképzelésemet felül kellett vizsgálnom, az átlagkeresztényként pár évtized alatt felszívott tudásom és véleményeim - finoman szólva is - felületesnek és szegényesnek bizonyultak."

      Ez egy felcsigázó mondat volt részedről, és azt kell mondjam, ismerem az érzést is, amivel ezek a felülvizsgálatok járnak. :-)

      A többivel amit írtál egyébként egyetértek.

      Törlés
    5. Szia Sytka,

      de mielőtt túl sok mindent beleértenénk abba amit írtam, nem éltem át semmilyen drámai hit összeomlást, és teljes megrendülést. :)

      Inkább azt mondanám, hogy rá kellett döbbennem, hogy bizonyos témaköröket talán felületesen és sematikusan közelítettem meg, és ezeket most át kellett értékelnem. Ennek a folyamatnak részeként egyes dolgokról, amelyekhez korábban szigorúan ragaszkodtam, most úgy gondolkodok, hogy nem is igazán a lényeghez tartoznak, miközben más dolgokat, amiket eddig észre sem vettem, frissen megértve, új megvilágításban látok korábban mellőzött, vagy zavarosnak tűnő koncepciókat.

      Ahhoz hasonlítanám ezt, mint amikor valaki elolvassa a gyerekbibliát és a fejezet végén jóhiszeműen elfogadja a szerző által kissé szájbarágósan levont egyszerű tanulságot. Aztán idősebben elolvassa a történetet a felnőtt bibliában, és rájön, hogy némileg cizelláltabb a valóság, mint ahogy azt eddig gondolta, és a tanulság sem annyira egysíkú. Aztán még idősebben néhány kommentárt, alternatív tradiciót képviselő közösségek véleményét is megismerve, jobban megértve egyes kijelentések Biblián belüli és kívüli kontextusát, és jobban odafigyelve arra, hogy egy-egy kifejezés az eredeti szövegben hol és milyen módon fordul elő, újfajta megértés jön. Néhány ilyen után aztán feldereng, hogy miért is vannak olyanok, akik egy-egy témakörrel képesek évtizedeket elszöszmötölni, folyamtosan gyönyörűséget lelve abban, hogy rakosgatják a mozaik darabjait, amit látnak maguk előtt.

      Mindannyiunkra ráragadnak dolgok, amelyek a "keresztény köztudatban" ott vannak, az ember hallott róluk egy-két jószándékú tanítást, beépülnek a gondolkodásába mint axiómák. Aztán pedig mélyebbre ásva kiderül, hogy a dolog mögött félreértések, az összefüggések nem teljes megértése, vagy felületességek is állhatnak. Ezt felismerve az ember bizonyos kérdésekben óhatatlanul elkezd máshogy gondolkodni, mint ahogy a közösségében az szokás, és ha újra hallja a megszokott jószándékú tanítást, akkor magában talán hümmög ezen-azon és inkább a szóló jó szándékát kezdi értékeli. :). Én azt gondolom, hogy ez egy egészséges dolog, ezek az eltérő mélységű vagy orientációjú megértések beletartoznak abba a szabadságba, amit az embernek el kell fogadnia az egyházon belül (azaz lehetnek a különféle, Krisztusban való egységet nem zavaró "vélekedések", ahogy ezt Pál is említi kicsit más ügyben a Róma 14-ben).

      Törlés
    6. Steve, köszönöm a precíz leírást. Nem is akarok semmibe semmit belemagyarázni ezzel kapcsolatban, egyszerűen csak tudom miről beszélsz. Egészséges dolgok ezek.

      Törlés

Megmondhatod te is... de kérlek, NE tedd névtelenül!
(A szerző a beírt kommentek közül bármelyiket előzetes figyelmeztetés és minden magyarázat nélkül törölheti. Kommentedben ne használj túl sok hivatkozást, mert a rendszer automatikusan moderál!)