2017. október 26., csütörtök

Rendezte: Marton László

Beteg világban élünk, és ez a betegség talán leginkább a világ nemi szervére húzódott rá. Ideje, hogy közbelépjen az ÚR-ológus, vagy a kór tovább fertőz bennünket és más szerveinket is eléri, de mintha az agyunk bizonyos részéig már el is jutott volna... A legújabb tünetet Marton László, a neves színházi főrendező produkálta, aki nagyon profin adta elő saját rendezésében, hogyan nem kell bocsánatot kérni egy bocsánatkérés keretében.


Az egyszeri néző csak kapkodja a fejét és még azt sem tudja eldönteni, hogy drámát vagy vígjátékot lát élő adásban: ahhoz túl sok minden van ebben a bűnnel vastagon átszőtt történetben. Itt van mindjárt a főszereplő, ez az ember, aki némi erőszakot vagy legalábbis egyfajta inzultálást követett el. Egyelőre nyolcnál áll a számláló, ennyiről tudni, azaz nyolc lányt fogdosott, kérlelt, akart belevinni szexuális játékokba a művész úr, vagy pontosabban azt mondhatjuk, élt vissza a saját tekintélyével és a különféle helyzetekkel. Aztán ez most végül kiderült és a felszínre zúdult, mint gadarai ördöngösből a démonok.

A díszletek tehát készen, a terem elsötétül és elkezdődik az a groteszk színdarab, amit Marton önmagának rendezett, mi pedig most páholyban ülve nézhetünk végig. Fordulatokban, csavarokban nincs benne hiány!

Az első jelenetben hősünket látjuk, aki egészen szürreális tett elkövetésére ragadtatja magát: elhatározza, hogy feljelenti az egyik áldozatát! Beteg egy világban élünk, de ez azért még ezen a skálán mérve is abszurdnak tűnik. Ákos szavai jutnak eszembe az Élj a mában című dalból: "És aki elvágja a torkodat / Az lesz a hírekben az áldozat". Valami ilyesmi van kialakulóban, de mielőtt a dolog megtörténhetne, hirtelen sötétség borul a színpadra.

Aztán az egész jelenet elforog, a helyszín vált, új események vannak kibontakozóban. Más szereplők lépnek a deszkákra, a szerepeket a kiváló erkölcsi múlttal rendelkező Stohl András és Verebes István játsszák. Az egyikük a közönség felé fordulva kijelenti: hát nincs is abban semmi különös, hogy Marton ilyesmit csinált, hiszen mindenhol ez megy! Ne legyünk ilyen prűdek, a nőket erre használják a cégek is, a főnök végigmegy rajtuk, ezt mindenki tudja, ilyen világban élünk, most minek is csodálkozunk tulajdonképpen? Stohl meggyőző alakításához a Verebes alakította karakter is csatlakozik, de ő nem a nők megalázásában akar jeleskedni, hanem inkább arra hívja fel a figyelmet, szegény elkövető micsoda meghurcoltatásnak van kitéve. A végén még teljesen összeomlik, talán öngyilkosságot követ el, meg amúgy is esendő emberek vagyunk, előfordul az olyasmi, amit Marton elkövetett. Ami pedig igazán fontos: sosem fogjuk megtudni, kinek van igaza ebben a történetben!

"Azért ez nem egészen így van!" - csattan fel hirtelen a semmiből Marton László hangja, aki váratlanul előlép a függöny mögül és szavaiból világos lesz, nem tagadja tovább a vádakat. Nem akar már feljelenteni, ő valami mást szeretne: bocsánatot kérni. A zene elhalkul, a fények a főszereplőre irányulnak, a hegedűk ideges cincogásba fognak, a nézők tenyere izzadni kezd az izgalomtól. Úgy tűnik, közeledünk a történet csúcspontjához, egy nagymonológhoz, amit a főszereplő megpróbál hitelesen artikulálni. Itt világos lesz a publikum számára is, hogy az egész drámai helyzet átfordul bohózatba. Marton óriásit alakít, bár nehezen mondja ki a szavakat, amiket a helyreigazítás, beismerés, megbánás kellene, hogy áthasson, de végül nem ezek hatják át. Szó sincs arról, hogy elismeri, hányszor és hányszor viselkedett ocsmányul a tekintélye alatt álló fiatal lányokkal. Arról sem beszél, hogy akkor esetleg méltatlan arra a sok szakmai megbecsülésre, díjakra, sikerre, ami körbeveszi. Nem mondja ki, hogy ráébredt az ilyen tettek mögött álló perverz gondolatok disznóságára, ami ráadásul saját bensejéből fakad. És bár a nézők nem tudják, de elfelejti a szövegéből az egyik kulcsszót kimondani: "lemondok". 

Ilyesmik nem hangzanak el a "bocsánatkérésben". Helyette arról beszél, hogy neki mennyire nehéz ez a helyzet. Hogy ő mindig arra törekedett, soha senkit ne alázzon meg (a pénisze mutogatása egy autóban nem megalázó), és hogy mennyi mindent tett az emberiségért. Aztán persze ha valaki mindezt esetleg, netalántán, mégiscsak, valamiért, nehezen érthető módon, de sérelemként élte volna meg, akkor bocs. De ami a lényeg: ő továbbra is a művészvilág rendelkezésére áll. Hiszen szeretne még átadni valami társadalomjobbító üzenetet, van még mondanivalója, erkölcsi tartalmú közlendője a színházszertő magyar emberek számára!

A függöny lezúdul, ezzel egyelőre vége a darabnak, a nézőtér pedig felrobban az érzelmektől. Az emberek a szemükből törölgetik a könnyeiket, van aki a sírástól, van aki a nevetéstől, hiszen ilyen világban élünk, ahol a dolgok összekutyulódnak, nevetve sírunk és sírva nevetünk. Nem lehet itt már igazán igazságot tenni, a jót a rossztól elválasztani. Csak tátjuk a szánkat, ahogy egyik színdarabot nézzük a másik után: ez most a szekularizálódó nyugati világ erkölcsi tere, melynek a legtöbben csak fogyasztói, és nem azt alakító szereplői vagyunk. Színház az egész nyugati világ!

16 megjegyzés :

  1. Nagyon rátapintottál a lényegre Sytka!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hagyjuk most a tapintásokat inkább... :) Egyébként köszönöm!

      Törlés
  2. Nagyjából osztom az érzelmeidet, de a logikám azt mondja, hogy zavarosan gondolkodunk az efféle történetekről: abban a világban, ahol Marton úr nyomul, nem a mi erkölcseink érvényesek. Nem csak rá, hanem az összes szereplőre egy sokkal lazább szabályzat vonatkozik, mint amiben mi gondolkodunk. Ama lazább szabályzatot Marton úr valószínűleg nem szegte meg olyan mértékben, mint amekkora szabálysértőnek látjuk mi kívülről.

    Ezért aztán inkább úgy merül fel a kérdés, hogy mi motiválta az áldozatokat az előlépésre: pontosan mi az a szabály, ami szerintük érvényes, és ami megszegődött a sérelmükre?

    Amikor nézőként asszisztálunk a posztban írt előadáshoz, nem tévedünk-e a saját normáinkat rávetítve a színpadra, amelyen valójában nem érvényesek a mi normáink? Szép lenne, ha érvényesek lennének, és érdemes is ezen dolgozni, de közben észlelni kellene a normák közötti szakadékot, amely nem akar áthidalódni.

    Próbálok valami hasonlatot találni: egy börtönben verekedés tör ki, és aki a földön maradt (5 éve), az „feldobja” az őt leütő rabot, hogy tiltott vascsövet használt. Mi felháborodunk, hogy nahát! Az alávaló! Monnyon le! Közben figyelmen kívül hagyjuk, hogy a börtönszabályzatban a széklábbal leütés teljesen normális és megengedett, csak vasat nem lehetett volna használni. Palira vesznek minket ezzel a műbalhéval.

    Más lenne a véleményem, ha a kitálalások nyomán általános erkölcsi elgondolkodás és reform indulna be, de nem úgy fest a helyzet. A szórakoztatóipar erkölcsei nem tűnnek idomulni a közönség erkölcseihez, a kitálalók eddig sem osztották a mi normáinkat, és a jövőben sem szeretnék. Pedig ez lenne a hasonló visszaélések elkerülésének útja.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szemünk előtt zajlik mindez, de beszélni is kell róla, nekik bennfenteseknek is, és nekünk kívülállóknak is, mert bizonyos értelemben minta/tükör a rivaldafényben állók viselkedése. Korunkban már nem szegény, lenézett csepűrágók a vándorszínház szekerén utazva, hanem sztárok, "véleményvezérek". Közszereplők, akik füredőznek a közismertségben, ugyanakkor a "magánéletük" is rendre közbeszéd tárgya ('nyista intimitás!). A Művész az arcát, a testét adja a színházi szerephez ... 'jó karakterhez, 'rossz karakterhez ... teljes átéléssel, hitelesen ugye, ezt el is várja tőle a hivatás és ne legyünk álszentek, mi, a közönség is. Ja és még azt is, hogy érdekes legyen, izgalmas, különben kutya be nem menne a színházba, nézni, ahogy jól fésülten rendezett ruhában, fegyelmezetten ülnek vagy épp jönnek-mennek a színpadon a színészek és jól nevelten társalognak, szigorúan nyomdafesték tűrő modorban, válogatott, szalonképes témákról, állig begombolkozva, hölgyek ugye minimum térdig érő szoknyákban ... Ja.

      Az élet nem ilyen, így hát a színház sem ilyen. "Palira vesznek minket ezzel a műbalhéval." mondotta László. Igen is, meg nem is. Nem lehet, hogy csak a valóságshow műfaja kitört keretei közül és láss csodát, valóra vált: "Színház az egész világ. És színész benne minden férfi és nő: Fellép s lelép: s mindenkit sok szerep vár Életében..." ?!

      Milyen szép végszó is lenne ez az unásig citált idézet, de jusztis elrontom azzal, hogy tisztázom, fentiekkel együtt is egyetértek az előttem szólókkal, miszerint van egy határ, amit közmegegyezéssel húzunk meg, épp most is azt húzzuk: Az emberi méltóság tiszteletéből -legyen szó bármely nemről- nem kaphat felmentést senki, bármely 'hivatásra tekintettel sem!

      Törlés
    2. Bocsánat, szignó lemaradt: Lillanyó

      Törlés
    3. @ Vértes László: Ha ezt úgy vesszük, hogy csak a szórakoztató iparról van szó, és egy "külön világ" laza/lazább erkölcsiségéről, akkor minden amit mondtál, végülis helytálló és érthető. De ez jó is? Fogadjuk is el? Tagadjuk le azt a belső, zsigeri érzést - már akinek még működik az önvédelmi, belső érzelmi rendszere- hogy ezek a történések nem okék?

      Törlés
    4. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

      Törlés
    5. „Tagadjuk le azt a belső, zsigeri érzést - már akinek még működik az önvédelmi, belső érzelmi rendszere- hogy ezek a történések nem okék?”
      – Szerintem ne tagadjuk le, hanem örüljünk, hogy bennünk működik. Ha a kitálalókban is működne, nem kerülnének újabb kitálalási helyzetbe.

      Érdekes kombináció azok háborgása, akik egyébként olcsó, egyéjszakás, jelentéktelen dolognak tartják a szexet, most meg méltatlankodnak. Ezek szerint a mélyszerkezetükben ők is érzik, hogy a szex – valamilyen, nehezen kifejthető értelemben – szent.

      Törlés
    6. „miszerint van egy határ, amit közmegegyezéssel húzunk meg, épp most is azt húzzuk: Az emberi méltóság tiszteletéből -legyen szó bármely nemről- nem kaphat felmentést senki, bármely 'hivatásra tekintettel sem!”
      – Ezt úgy érted, hogy a női erény hivatalból védendő, akkor is, ha egy konkrét nő egyébként nem védi, sőt tiltakozik és harcol az ilyen szemlélet ellen?

      Ebből a „botrányból” szerintem csak a közönség jön ki emelt fővel, az „elkövetők” és az „áldozataik” egyaránt beégtek, belezavarodtak az ellentmondásaikba.

      Kicsit olyan a helyzet, mint amikor a piramisjáték fősikkasztója megvádolja az egyik alsikkasztót, hogy még őt is meglopta. A hallgatóság meg hümmög, hogy mi van?! A tanulság legfeljebb az lehet, hogy ne keveredj a sikkasztók köreibe, mert nem lesz az jó neked. Vagy hogy ne sikkassz, úgy általában.

      Törlés
    7. "Az emberi méltóság tiszteletéből -legyen szó bármely nemről- nem kaphat felmentést senki, bármely 'hivatásra tekintettel sem!”- Szerintem egyértelmű, de azért legyen még egyértelműbb: pro és kontra senki se kapjon felmentést a másik ember méltósága tiszteletének kötelezettsége alól ... Amúgy jó a felvetés, ha jól értem mire gondolsz, miszerint saját magunknak is van egyfajta kötelezettségünk a saját emberi méltóságunk megőrzése, tiszteletben tartása tekintetében. Ez sem függ nemtől ... ha értelmezünk ilyen fogalmat, hogy "női erény", úgy értelmeznünk kell férfi erényt is ... ugyanarról a tőről fakadót.

      Törlés
    8. Az emberi méltóság kifejezést itt ködösnek és tartalmatlannak érzem, szerintem nem passzol a beleegyezéses, majd utólag megbánt szexhez.

      Weinstein és Márton szerintünk megsértette az „áldozatai” méltóságát? Szexet kértek tőlük, és ők ott, a helyszínen ebbe beleegyeztek, csak utólag bánják a dolgot. Hogy jön ide a méltóság? Amikor beleegyeztek a szexbe, még rendben volt a méltóságuk, majd amikor utólag megbánták, akkor sérült, visszamenőlegesen?

      Ha jogilag kimutatható a méltóság sérelme, akkor a vád „az emberi méltóság megsértése” lesz? Lesz-e bármiféle vád? Szerintem nem, mert nincs olyan megnevezhető jogszabály, ami sérült volna.

      Ami sérült, az az átlagember lelke mélyén lakó ösztönös, illetve Jézus által is tanított szexuáletika, amire az érintettek magasról tesznek, amit a mindennapi ténykedésükkel igyekeznek lerombolni, nevetségessé tenni. Szerintem ezért ellentmondásos a helyzetük, és ezért van, hogy csak az ép erkölcsű közönség jön ki emelt fővel ebből a „botrányból”. Szerencse, hogy még van ép erkölcsű közönség.

      Törlés
    9. "abban a világban, ahol Marton úr nyomul, nem a mi erkölcseink érvényesek"

      Laci, én értem mit akarsz mondani, mégis óriási veszélyforrást látok ebben a megállapításban. Innentől kezdve akkor ízlés kérdése lesz az erkölcs, hiszen ha valaki elkövet valamit, mondhatjuk rá, hogy az ő sajátos világában tulajdonképpen más erkölcsiség érvényes, csak mi "kívülállók" nem ismerjük az ő belső szabályait?

      Azt hiszem, ha itt és most nem ilyesféle attrocitásokról lett volna szó, hanem komolyabb bűncselekményről (pl. nemi erőszak), egyetlen épkézláb bíróság sem fogadná ezt el érvként. Arról nem is beszélve, hogy Marton áldozatainak sem merném ezt így a szemébe mondani, hogy "értsétek meg lányok, Marton világában mások az erkölcsök!"

      Azért, mert a börtönökben természetes, hogy a bentlévők adott esetben kegyetlenül összeverik egymást és szexuális abúzusra kényszerítik a gyengébbet, azt sosem nevezném azt jónak - és amikor rossznak nevezem, akkor sem jutna eszembe, hogy én csak a saját erkölcseimet húzom rá a börtönben lévők világára.

      Nem, amit Marton művelt, az egy gyomorforgató gusztustalanság. Minden koordinátarendszerben, a magyar társadalomban (egyelőre) konszenzuálisan elfogadott értékek mentén. De ahogy a friss híreket elolvasom, máris aratja ennek a következményeit.

      Egyébként még annyit hozzáteszek, hogy Stohl és Verebes is szégyellhetné magát - persze nem fogják. Valami egészen elképesztő az a sok sületlenség, amit Verebes összehordott Marton védelmében. Se füle, se farka hablaty, ami éppen csak a lényeget kerülgeti. És még olyan mondat is elhangzott benne, ha igazak a vádak Marton ellen, akkor is maga mögött tudhatja Verebes együttérzését. Ilyenkor úgy érzem, a világ valahol kifordult a sarkaiból.

      Törlés
    10. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

      Törlés
  3. Hogy valami optimistát is mondjak: a közönség reagálása a kitálalásokra azt mutatja, hogy a társadalom többségének továbbra is van határozott szexuáletikai értékrendje, továbbra is elkötelezett monogám párkapcsolatban él, és továbbra is hisz a nő erényének értékében. Csak akkor háborodunk fel a nem kívánt szexen, ha egyébként hiszünk a szex – valamilyen értelemben vett – szentségében, és nem tekintjük azt egyéjszakás profán, értéktelen, vagy piti előnyszerzésre használható árucikknek.

    Jó hír, hogy legalább a közönség értékrendje rendben van.

    VálaszTörlés
  4. Végül kidobták - és ez így helyes:
    http://index.hu/kultur/2017/10/27/marton_laszlo_vigszinhaz/

    VálaszTörlés

Megmondhatod te is... de kérlek, NE tedd névtelenül!
(A szerző a beírt kommentek közül bármelyiket előzetes figyelmeztetés és minden magyarázat nélkül törölheti. Kommentedben ne használj túl sok hivatkozást, mert a rendszer automatikusan moderál!)