Megérkezés a Tóra lelkéhez - út a Tóra lelkéhez (5)

Csupán emlékeztetőül írom, hogy rövidke sorozatom valamiképpen egy virtuális sétaút kívánt lenni, melynek lépéseit azzal a céllal tettük meg, hogy így talán közelebb férkőzünk az ószövetségi törvényekhez, melyek számunkra meglehetősen idegenül hatnak. A Tórát egy keresztény sokféle módon szemlélheti, de bárhogyan is olvassuk, észre kell vennünk, hogy van az egésznek egy központi magja...

Ne legyen zsákbamacska, kimondom mindjárt az elején: ez nem más, mint a szeretet. A Tóra lelke, szíve, közepe, lényege maga a szeretet és itt a pont a mondat végén. Vagyis, ha a törvényekhez a lehető legközelebb akarunk jutni, az csakis a szeretet által lesz lehetséges. Tudom, ez szörnyen giccsesen és sziruposan hangzik, pedig a Biblia erről beszél. Ahhoz képest, hogy a szeretet áll a törvény centrumában, mégis ritkán gondolunk erre a lehetőségre. Ahogy korábban már említettem, a törvény kifejezésről a keresztények elsöprő többségének számos, meglehetősen negatív jelző jut az eszébe (például a rendszabályozás, az ítélet, a szigorúság, stb...), de a szeretet, az valószínűleg sosincs ezek között. A szeretetet leginkább Jézushoz akarjuk kötni, ő meg ugye az Újszövetségben van, ami oldalszámban és történelmi léptékben is messze található a Tórától. 

Ez az egyébként csak félig-meddig érthető gondolatmenet aztán elvezetett addig, hogy a szeretet és a törvény két gyökeresen különböző halmaz a fejünkben, melyeknek nincs is metszéspontja. Azt hisszük, hogy dönteni kell a kettő között: vagy a törvény szigorát, vagy a szeretetet gyakoroljuk. A törvény büntet, a szeretet épít. A törvény dolga, hogy számon kérjen, a szeretet dolga, hogy megbocsásson. A két fogalom egymással teljesen szemben állóvá vált. Pedig nemcsak maga Jézus, hanem még Pál apostol is többször említi (pl. Róm 13,8-10 vagy Gal 5,14), hogy a törvény igazi megvalósítása és veleje az Isten és a másik ember szeretete. Másként fogalmazva, az érti mélységében és az tölti be igazán a törvény, akiben igazán van szeretet. A törvényből pont akkor lesz törvénykezés, amikor a szeretet komponense teljesen kimarad belőle.

De hogyan van jelen konkrétan a törvényben a szeretet?

Magyarázatként tulajdonképpen elegendő lenne itt és most Jorsits Attila barátom kiváló írását belinkelnem (sajnos jelen bejegyzés írásakor a Teológia Blog nem működik), mert nagyon frappánsan mutatott rá a Tízparancsolat kapcsán arra, miért is olyanok ezek a parancsolatok, amilyennek olvassuk őket. Némileg módosítva és kiegészítve az ő táblázatát, kiemelve néhány parancsolatot illusztrációként, a lényeget így fogalmaznám meg:

A fenti példákból jól látszik, hogy a törvény valójában a hiányosságainkra mutat rá, a törvényeknek való engedelmesség pedig ezeket a hiányokat tölti be. A törvény betöltésének igazi motivációs faktora, ami úgymond hajt bennünket előre, hogy akarjuk is betölteni, maga a szeretet. Persze való igaz, hogy némileg kényszerből vagy a megtorlás miatti félelemből is betölthető a törvény. Lehet nem ölni, nem lopni, nem paráználkodni fogcsikorgatva - aztán ez az, ami egy idő után kitör a maga medréből, mivel nem végiggondolt és belső elhatározásokon nyugszik, és borzalmas károkat okoz. Mennyivel másabb viszont azért megtartani a törvényt, mert egyszerűen szeretem Istent és a felebarátomat - vagyis a szeretet által motiváltak a cselekedetek. Így lesz a legigazibb és legteljesebb megoldás, és így áll az egész Tóra közepében, a különféle parancsolatok rendszerének lelkében maga a szeretet, ami motorjává válik a törvény megtartásának.

Érdemes azt is megjegyezni, hogy itt nem jézusi vagy páli találmányról van szó: már az Ószövetség is a szeretetet jelöli meg, mint a törvény közepét. A Babiloni Talmud Sabbatjának 31a szakasza pedig ezt írja:

"Amit magadnak nem szeretnél, azt másnak ne tedd! Íme, az egész Tóra, a többi csak kommentár." 

Ha ez nem is pontosan ugyanaz, de mégis kicsendül belőle, hogy a törvény szálai mind a szeretet felé tartanak, és ha a szeretet ott van a törvény megértésének és megcselekvésének közepében, a többit magyarázatnak tartjuk ehhez képest.

Leírva tehát mindez egyetlen, rémségesen egyszerű mondatban így néz ki:

(4) A szeretet a törvény közepe - a többi kommentár.

A sorozat befejező részében szeretnék még néhány értelmezési szempontot nyújtani - a végső konklúzióm levonása előtt.