2018. június 17., vasárnap

Minden csak értelmezés kérdése...?

Mi köze a posztmodern dekonstrukciónak a kereszténységhez? Semmi - jöhetne az azonnali felelet, amiben volna is igazság. A posztmodernt a legtöbb keresztény egy zavaros és mindent relativizáló szemléletmódnak tartja, ami szöges ellentétben áll a hitével. Tényleg ilyen kibékíthetetlen az ellentét? Nem feltétlenül, és erre meglepő módon éppen az előző bejegyzésben emlegetett Szenthagyomány lehet egy jó példa.

Aki öt percnél többet foglalkozott a posztmodernnel, valószínűleg az is belebotlott már a francia filozófus Jacques Derrida nevébe. Ha Derrida filozófiáját egyetlen, egyébként általa hangoztatott (és sokszor félre is értett) mondatban kellene összegezni, az ez volna: "there is nothing outside the text", vagyis "nincs semmi a szövegen kívül". Derrida alapvetően a szövegek megértésével foglalkozott, és úgy találta, hogy maga a nyelv akadályozó tényező az értelmezés számára, ami egyfajta lencseként a szöveg és az értelmezője közé furakodik. Egy butácska példával élve olyan ez, mint a "Kis Hableány" című mesefilmben a sellő Ariel sztorija, aki a mese főszereplője. A tenger mélyén élő Arielhez egy szép napon eljut egy közönséges villa az emberek világából, ám amikor kézbe veszi, fésűnek hiszi azt, és így is bánik vele. Számára a villa szó jelentése és valósága nem egy evőeszközre utal, hanem a szépítkezés kelléke. Persze mindez csak mese - vagy mégsem az, mondja a posztmodern filozófia.

A dekonstrukció szerint a pőre valósághoz sosem juthatunk el, mert mindent a világon a nyelv torzító lencséjén keresztül értelmezünk és utána az értelmezéseink szerint viszonyulunk hozzá. Mindez azt jelenti, hogy sosem tudunk igazán a szöveg mögé kerülni, hogy egyfajta tiszta és garantáltan objektív jelentéshez jussunk. Nagyon-nagyon dióhéjban erre gondolt Derrida, amikor azt mondta, hogy "nincs semmi a szövegen kívül", vagyis nincs olyan valóság, amit ne interpretálnánk a nyelv közvetítő lencséin keresztül. Tovább fokozva ezt a posztmodern megközelítést, itt nem csupán a szó szerinti leírt szövegről (könyvekről, újságokról, internetes felületekről) beszélünk, hanem gyakorlatilag az egész világról, hiszen a körülöttünk lévő dolgokat is szakadatlanul értelmezzük. Ha valaki például lát egy kutya közönséges poharat, még ez az egyszerű látvány is értelmezést követel, az értelmezés pedig számos körülménytől függ majd: például a kontextustól, a saját hátteremtől, az előfeltevéseimtől, melyeket mind a tapasztalathoz társítok. Nem mindegy, hogy itt egy borospohárról van szó, amit egy buli közepén a magasba emel a vőfély, vagy arról a pohárról, amiről Krisztus beszél a Gecsemáné-kertben gyötrődései közepén.

Derrida ennél persze sokkal többet is állít, például azt, hogy gyakorlatilag minden szöveget behálóznak apóriák, azaz ellentmondások és talányok, rések, lyukak, amelyeket le lehet leplezni ha igazán elmélyedünk a szövegben. A dekonstrukció, mint szövegolvasási módszer pontosan ezt a célt szolgálja: lebontani a szöveget egészen addig, amíg napvilágra nem kerülnek az ellentmondásai és így világossá nem válik, hogy itt konstruált és bizonyos szándékok által vezérelt alkotásról van szó. 

Nos, mindez talán nem túl szimpatikus és valószínűleg nem is hangzik túl jól a keresztény füleknek. Ahogy Pethő Bertalan irodalomtudós fogalmazott:
A dekonstrukció "... minden hagyományt felforgat (...) visszautasít bármiféle autoritatív vagy privilegizált olvasást; eloszlatja az objektivitás, a fölény és a konszenzus illúzióját."
Magyarul úgy tűnik, senki sem mondhatja meg, mi a dolgok helyes értelmezése, a helyes olvasat és ha valaki mégis megpróbálja, az valószínűleg manipulálni akar, érdekeket szeretne érvényesíteni, hatalomra kíván törni.

És akkor most teszem fel megint a kérdést: mi köze ennek, lehet-e köze egyáltalán a kereszténységhez?

Merthogy a Biblia is szöveg, a hitünk szövegeken alapul, a dogmatikánk szövegszerű, és amikor hirdetjük az Igét, szövegeket hozunk létre. A fentiek értelmében azonban a dekonstrukció elmarasztal bennünket, hiszen mi sem nézhetünk a szövegek mögé és ha ezt nem tehetjük, akkor az sem mondhatjuk meg, mi a helyes értelmezés. 

Érdekes azonban, hogy Derrida értelmezői sokkal barátságtalanabbak, mint maga Derrida, aki későbbi munkáiban pontosította felvetéseit - pontosan azért, hogy tompítsa a relativizálás erejét. Amikor azt állította, hogy "nincs semmi a szövegen túl", valójában arra utalt, hogy a szövegkörnyezeten túl  nincs semmi. Csak kontextusok vannak, amelyek behatárolják a szövegek jelentéseit. A kontextusokat pedig meg kell tölteni értelmezésekkel, és ennek kapcsán beszél Derrida egy szerintem fontos kulcsfogalomról: az értelmező közösségről. Nyilván, a Biblia szövegéről is sokféle értelmezés kialakítható, de ez nem jelenti azt, hogy mindegyik értelmezés jó is. A dekonstrukció nem jogosít fel arra, hogy egy szövegről bármit mondhassunk. Derrida azt mondja, a kontextusnak van egy legitim meghatározója, mégpedig az értelmező közösség, mely akkor jár el helyesen, ha alapot teremt egy szöveg kontextusához, amiben azt érteni kell. A közösség szabályai nélkül nincsenek kritériumok sem, amik egy szöveg értelmezését uralják.

Nos, a helyzet az, hogy az előző bejegyzésben emlegetett Szenthagyomány pontosan ilyesminek tűnik. A Szenthagyományt egy értelmező közösség, az egyház hozta létre egyfajta keretként, ami vezeti az embert abban, hogyan kell a bibliai szöveget érteni - és nem engedi meg a túlzott relativizálást, az egyéni interpretációk csapongását sem. Míg a dekonstrukciós gondolat arra figyelmeztet, hogy soha nem léphetünk teljesen a "szöveg mögé" az objektív jelentésért, addig az értelmező közösség abban szabályoz, hogyan járjunk el a "szöveg előtt". Logikus, hogy a Biblia megértését azok határozhatják meg leginkább, akikre maga a Biblia is rábízatott, akikhez a legközelebb áll, azaz az egyház. Egy ilyen, elképzelt "dekonstruktív gyülekezetben" a bibliai szöveg áll a középpontban, melyen lekciószerűen megy végig a közösség. Mi a jó ebben? Például megnehezíti a privát vélemények lehetőségét, ahogy azt is, hogy a pásztor mindig a kedvenc textusairól prédikáljon. Ezen felül az elmúlt korok értelmezéseivel is segít utat találni az érvényes olvasat irányában. Ha az egyházra, mint értelmező közösségre tekintünk, mely jó értelemben "felügyeli" a keringő felfogásokat, az számos balesettől, tévedéstől és értelmezési zsákutcától megóvhat minket. Azt kell mondjam, a katolikus egyház éppen a Szenthagyománnyal jobban megvalósította ezt a funkcióját, mint mi protestánsok - és bármilyen furcsa, ezzel közelebb is került a posztmodernhez, mint a magukat haladóbbnak vélő más felekezetek. Tanulhatunk egymástól!

22 megjegyzés :

  1. Na köszi, most már legalább tudom, hogy dekonstruáltam Pált:-). Azt hiszem sikeresen. Ūdv: balivi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :-)

      "Azt hiszem sikeresen"

      Nono! Az egyház, mint értelmező közösség adta a te értelmezésed keretét? Mer' ha nem, akkor nem végeztél jól dekonstruálást! :-)

      Törlés
    2. Ha "senki sem mondhatja meg mi a helyes olvasat', akkor az egyház se teheti ezt meg. Hiszen akkor maga az egyház "érdekeket akar érvényesíteni, hatalomra akar törni" ami igaz is. Csakhogy sztem ez az állításod nem kõvetkezik a pethői definícióból
      A dekonstrukció nem hagyományokra épül. A pethői definíció alapján az egyház nem képes dekonstrukcióra. Mert dogmatikus és hagyományelvű. A kettő kizárja egymást.

      Törlés
    3. A dekonstrukció kizár minden értelmezési keretet. Ha nem így tenne, már nem lenne dekonstrukció.

      Törlés
    4. Ja igen még annyit, hogy aki dekonstruál az nem feltétlenül akar hatalomra törni, manipulálni, ezt a kõvetkeztetésedet nem is értem

      Törlés
  2. Nagyon mély téma, és sokmindent lehetne reflektálni...:)

    "Nyilván, a Biblia szövegéről is sokféle értelmezés kialakítható, de ez nem jelenti azt, hogy mindegyik értelmezés jó is. A dekonstrukció nem jogosít fel arra, hogy egy szövegről bármit mondhassunk. Derrida azt mondja, a kontextusnak van egy legitim meghatározója, mégpedig az értelmező közösség, mely akkor jár el helyesen, ha alapot teremt egy szöveg kontextusához, amiben azt érteni kell. "
    Szerintem a dekonstrukció bármire feljogosíthat, hiszen próbál kilépni azon keretek közül, amik eleve azt is meghatározhatják, mire jogosult. Ha továbbmegyek, akkor pedig...ki dönti el, mi a jó értelmezés? Az a közösség, amit az idézettekben vázoltál? Ki ad legitimitás egy közösségnek? És/de ha valami legitim, akkor ott már eleve meghatározott szabály és szimbólumrendszerekben lehetséges csak értelmezni, vagyis, ez szerintem már ellentmondás volna. Azon felül, pedig azt ki dönti el, hogy az adott közösség értelmezése a helyes, főleg ha több legitim közösség is létezik? Vagyis, milyen alap az, amire építkezhet? Érdekelnek ezek a kérdések. :)
    Válaszokat is találtam(bár sok esetben felkavaróak, viszont nem nagyon tudok vitázni velük), remélem, nem baj, ha megosztom, bár nem keresztény a szerző. Viszont minden, amit írtál, Sytka, olyan, mintha onnan szólalt volna meg, csak nem Derrida hangján. :)
    https://drive.google.com/file/d/0B6zjt6zowP8pdWgwaXNDbWluYk0/view
    Már az előszó ezzel foglalkozik, kicsit tágabb értelemben.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezek a kérdések bennem is felmerültek, mégis Derrida igyekezett hangsúlyozni, hogy nem valamiféle abszolút relativizmust értett a dekonstrukció alatt. Ha lehet így fogalmazni, ő nem egy "szabadon engedett dekonstrukciót" kívánt népszerűsíteni - hanem egy olyat, ami bizonyos, autoritással rendelkező értelmező közösség által megszabott játszótér keretein belül működik.

      Mert tényleg, ha ilyen nem létezik, akkor olyan lesz a dekonstrukció, hogy mindent felmar - beleértve saját magát is. Utóbbi kapcsán egyébként sokan kritizálták Derridát, ha ennyire úgy véli, hogy egy szövegnek nincs jelentése, akkor ez az ő munkáira is igaz, meg az egész dekonstrukciós izébizére. :-) Gondolom ezért is beszélt a későbbiekben az értelmező közösségről.

      "Ki ad legitimitás egy közösségnek? "

      Szerintem alapvetően annak joga ez, aki a közösséget létrehozta. Mivel az egyház Krisztusé ("Isten népe"), Ő adott hatalmat és felhatalmazást a tanítványainak, akik ezt átruházták másokra. Ezért írtam, hogy az értelmezés szimbólumrendszereit (ami a Bibliát illeti) az egyháznak van joga elsősorban kijelölni. Okoskodni persze lehet az egyházon kívül is, de hogy mi az érvényes olvasat, leginkább még mindig az egyháznak van joga eldönteni. :-)

      Törlés
    2. Mérhetetlen cinizmusról, arroganciáról és tekintélyelvűségről tettél tanúbizonyságot ismét. Nem tisztességes a gondolkodásod.

      Törlés
    3. Kedves Sytka!

      Sajnos nem volt időm hamarabb válaszolni, de most bepótolom.
      Nekem több vitatnivalóm is van azzal, amit mondasz, részben az általam eddig megtapasztaltakból kiindulva.
      "Ezért írtam, hogy az értelmezés szimbólumrendszereit (ami a Bibliát illeti) az egyháznak van joga elsősorban kijelölni. Okoskodni persze lehet az egyházon kívül is, de hogy mi az érvényes olvasat, leginkább még mindig az egyháznak van joga eldönteni." Számomra azt jelenti a dekonstrukció ebben a kontextusban, hogy eljutunk odáig, ahol csak a kinyilatkoztatás marad, mert tovább nem lehet menni. Viszont, az általad is említett átruházás során az emberi tényező miatt szerintem igencsak csorbulnak az értelmezési lehetőségek(vagy eleve már egy kész szimbólumrendszerekkel létező rendszerbe illesztik be), főként, ha a közösség olyan szimbólumrendszerekkel "dolgozik", amik már szintén átvettek. Példa erre mondjuk a keresztény ünnepek integrálása,stb...Vagyis itt jó esetben a dekonstrukció csak annyit tesz, hogy lehántja az emberit. Arról, hogy az értelmezés kereteit pl. az egyház jelöli ki, és hogy ott lelhető érvényes olvasat nagyobb valószínűséggel, és hogy nekik van erre igazából joguk, pont a felsoroltak miatt kérdéses.(Számomra.) Elég, ha végignézi az ember az egyháztörténetet. Néprajzi, antropológiai megközelítésben(értelmezésben, ami főként a szimbólumokra irányul) a kutatók ugyanolyan következtetéseket vonnak le, mint az egyház. De pl. mivel őket nem köti ez a rendszer, sok esetben tovább is tudnak menni, és mennek is.(pl. Eliade.)Szerintem emiatt(is) nem állja meg a helyét , amit erről mondasz. Ha továbbmegyek, akkor pedig még elszomorítóbb, hogy pontosan ez az a terület, ami miatt nincs egység a keresztények között. Saját autoritásukat őrző(Helyesen, vagy sem, ezt ki tudja...)közösségek állítják, hogy ők értelmezik megfelelően a biblia szövegét, állítják, hogy tudják/ismerik azokat a szimbólumokat, amikkel ezt elősegítik, de ha csak a kinyilatkoztatást nézem, akkor csodálkozom, hogy azt mennyire nehezen, sok esetben pedig teljesen eredménytelenül integrálják az életükbe. Ugyanakkor egy egyszerű kulturális antropológus pl. a kereszténységet, mint vallást, szinte ugyanazokkal a szimbólumokkal még párhuzamba tudja rakni másik két hasonló vallással. (pl. zoroasztrizmus) Ha itt továbbmegyek, számomra ez elég sok következménnyel jár, és sok esetben óhatatlanul is a dekonstrukció "hibájába" esem. És sajnos, sok esetben erről(főként az ilyen témába vágó gondolataimmal) nem nagyon lehet keresztény körökben beszélni, mert már eleve a szavak szintjén nem értjük egymást. Ez vissza is kapcsol a szimbólumokhoz(is). Úgyhogy(bár ez nekem nem baj különösebben)ebben a kérdésben elég nehéz normálisan kommunikálni, félreértések nélkül. Viszont az biztos, hogy Isten nem marad csendben, és építi az egyházát(bár szerintem nem mindig úgy, ahogy például az elkötelezett egyházfiak elképzelik), bármit is jelentsen ez. Ennek az értelmezésében pedig csak (számomra!) a hiteles az, amit megélünk, integrálunk, és annak van köszönőviszonya az élettel, ami Istenből ered. És ehhez engem eddig sok esetben a dekonstrukció vezetett, vagyis, többször, mint az egyház, és annak a különböző értelmezései. Főleg, ha utóbbiba bele is merül az ember, mert akkor csak a zavar támad fel legtöbb esetben. Szóval, összességében, ebben vitáznék veled, és itt jegyezném meg azt, hogy a dekonstrukció nem tudja felmarni sem magát, mert az is csak arra képes(jó esetben, jófelé indulva-de hogy ez is mit jelenthet?!), hogy lebontsa az emberit az örökkévalóról.

      Törlés
  3. Na ok, rendben, te az egyház oszlopos tagja vagy, döntsd el, hogy mi a helyes olvasata az alábbi résznek:
    "Mert nem merjük magunkat azokhoz számítani, vagy hasonlítani, akik magukat ajánlják; de azok magukat magukhoz mérvén és magukhoz hasonlítván magukat, nem okosan cselekesznek." (2 Kor 10:12)

    Van rá módod és lehetőséged, hívjad az egyház megmondóembereit, (sztem neked sincs fogalmad kik ezek) mert a duma a jogosságról meg az egyház tekintélyéről csak akkor nem lesz duma, ha eldöntitek közösen a helyes olvasatot. A "nemválaszolokmertúgyisegyhülyebaromegyházonkívülieretnek" opció nem megengedett oké!! De most komolyan! Várom AZ EGYHÁZ HELYES OLVASATÁT! Ha kell egészen addig foglak mindennap emlékeztetni, ameddig nem lesz meg a "helyes olvasat", vagy ameddig nem tiltasz. Rendben van?
    Balivi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Csak azért, hogy megmutathasd az egyház tekintélyét, még egy idézet helyes olvasatra:
      "Hogy megismerjem Őt, és az Ő feltámadásának erejét, és az Ő szenvedéseiben való részesülésemet, hasonlóvá lévén az ő halálához;" (Fil 10)

      Várom AZ EGYHÁZ HELYES OLVASATÁT! Felőlem a váci megyéspüspök véleményét is kikérheted. Ő is az egyház tagja.

      Törlés
    2. Remélem világos, hogy a "nemválaszolok" opció lehívásával nem engem köpsz pofán, nem engem alázol meg. Válasz nélkül a fagyi visszanyal, és aztán törölgetheted a tükrödet reggelente. Bezony:-)
      Szóval még MINDIG VÁROM AZ EGYHÁZ HELYES OLVASATÁT!

      Törlés
    3. Kedves Balivi!


      "Mérhetetlen cinizmusról, arroganciáról és tekintélyelvűségről tettél tanúbizonyságot ismét. Nem tisztességes a gondolkodásod."
      "Szóval még MINDIG VÁROM AZ EGYHÁZ HELYES OLVASATÁT!"

      Sajnálom, ha arroganciát, cinizmus, tekintélyelvűséget olvastál ki a soraimból - ezek egyike sem állt szándékomban, csupán leírtam a gondolataimat, azt hiszem korrekt hangnemben.

      Viszont bosszantónak tartom azt a kirohanást, követelőzést és KIABÁLÁST, amit itt megengedsz magadnak, visszaélve a blog által nyújtott lehetőséggel. Ilyen kommunikációban nem vagyok hajlandó részt venni, viszont megengedni sem fogom. Eddig szívesen teret engedtem neked és a Pállal kapcsolatos - témától függetlenül újra visszatérő - kommentáradatodnak, mert úgy gondoltam, ez valamiféle terápiás haszonnal is járhat számodra, de mostantól élni fogok a moderáció lehetőségével, ha megint ebben a hangvételben szólalsz meg.

      Törlés
    4. És hogyan gondolod? Ne szóljak ebben a hangnemben úgy általában semmilyen írásod ellen, vagy ne szóljak ebben a hangnemben az igazság mellett?

      Törlés
    5. Terápiás haszon:-)))) Túl sokat képzelsz magadról.

      Törlés
  4. Kedves Balivi! Egyáltalán nem tartom indokoltnak ezt a vehemens kirohanást. Jogszabályok egyes paragrafusaival is előfordul, hogy bizonytalanság alakul ki az értelmezésben. Ilyenkor a bíró kénytelen állást foglalni, VÉLELMEZVE, hogy mi lehetett a jogalkotó szándéka. Kérhet akár állásfoglalást is egy jogi-szakmai testülettől, de nem a Mari nénit fogja megkérdezni a piacon, és nem is egy Nobel díjas atomtudóst. Ez az eljárás épphogy szemben áll azzal, hogy a bíró - kihasználva a bizonytalanságot - önkényesen úgy döntsön, ahogy kedve tartja. Különösen, hogy a döntése megfellebezhető. Ha jól értem Sytka sem állított ennél többet. Ha pedig valaki azt állítja, hogy egy szöveget nem lehet AKÁRHOGY értelmezni, abból nem következik, hogy magának vindikálja az egyetlen, örökre érvényes olvasatot.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Ezt ne nekem mond. Sytka az, aki az egyháznak vindikálja az egyetlen és örökre érvényes olvasatot. Mintha rá tudna mutatni valamire, hogy tessék, ez itt az egyház.
      A bírót pedig precedensek segítik a döntéshozatalban, de a Sytka féle hozzállás precedensellenes.
      Amúgy meg nem a vehemenciám a lényege, hanem az, hogy a két idézetre milyen ÉRVÉNYES ÉS HELYES OLVASATA VAN AZ EGYHÁZNAK. Persze tudom, előbb elő kell keresni az egyházat, de hajrá, időnk rengeted, én ráérek. Üdv.

      Törlés
    2. Sytka írta: "Ezen felül az elmúlt korok értelmezéseivel is segít utat találni az érvényes olvasat irányában. Ha az egyházra, mint értelmező közösségre tekintünk, mely jó értelemben "felügyeli" a keringő felfogásokat, az számos balesettől, tévedéstől és értelmezési zsákutcától megóvhat minket." Először is Sytka ÉRVÉNYES nem pedig HELYES olvasatról beszél. Szerintem lényegi különbség van a kettő között. A precedens-jog, amire hivatkozol, az pedig pont az ellenkezőjét bizonyítja, mint amit te akarsz igazolni. A precedensek figyelembevétele egy bírói döntésnél azt jelenti, hogy a bíró nem él azzal a lehetőséggel, hogy egy jogszabálynak lehet többféle olvasata is, hanem igazodik a korábbi joggyakorlathoz, amennyiben az valamiféle egységes értelmezés felé mutat.

      Törlés
    3. Felőlem tekinthet a Sytka az egyházra mint érzelmező közösségre, csak akkor meg mutasson rá az egyházra. Mert ha jól értem, a katolikus egyház nem az egyház. Felőlem a déli baptista egyházszervezetet is megjelõlhetné, vagy mondjuk 1-től végtelenig azokat a személyeket akiket az egyházzal azonosít, de úgy tűnik valahogy nincs meg az egyház. A precedenssel meg de, ezt akartam igazolni.

      Törlés
  5. Üdv. Igazad van, volt is blogom, (terápiás jelleggel) persze nem a magam terápiájára gondolok, mint Sytka, de megszüntettem és töröltem minden bejegyzést, miután tudatosult bennem, hogy a hagyományok és a dogmatikus gondolkodás ellen nincs esélyem. Ha olvasta is valaki (sztem olvasták akár még ezen blog szerzője is, nem tudom) én nem láttam, hogy elértem volna akárcsak egy embernél is azt, hogy blogkeretek között érdemben, akár egy rövid kérdés erejéig is komolyan vegye kutatási eredményeimet. Így aztán ezt a megoldást választottam, addig élek is vele, ameddig lehet, és nem érdekel ki mit gondol rólam, mert tudom, hogy igazam van.
    Esetemben ugyanis nem arról van szó, mint a mesében, hogy viccelődésből farkast kiáltok (széttrollkodok mindent:-), ez nem az én stílusom. A farkas tényleg itt van, (leginkább báránybőrben) csakhát senki nem veszi komolyan azt, aki farkast kiált.
    Minden ami keresztény írás és blogolás meg keresztény egyház címén jelen van ma a világban, az mérhetetlenül Isten és emberellenes, és ez Pál apostol gyümölcse, és csak egy nagyon sötét gondolkodás eredménye, hogy ennek még helye lehet bárhol is. A megnemértés pedig senkit nem ment fel a felelősség alól. Én szótam... és szólni is fogok. "Én nem fogom be pörös számat..." majd kimoderálja aki akarja, meg akinek hatalma van rá. Ezt már több helyen meg is tették, Sytkának sem kell játszania a pszichológusomat.
    Üdv.: balivi

    VálaszTörlés
  6. Egyébiránt meg kedves Lightsword ha mit tudod te, hogy kinek vam igaza, vagyis magyarul és érthetőbben fogalmazva nem ismered az igazságot, akkor most miről is van szó? Nem arról van inkább szó, hogy nagyon jól megvagy a hazugsággal? Netán még szereted is?
    A kérdéses részekre te is megadhatod a választ nem szükséges kioktatnod az egyház mibenlétéről. Megnyugtatlak, hogy az idézett versek szövegösszefüggéssel együtt is ugyanazt jelentik. Az igazság ismeretének hiányában a szövegösszefüggést hiányolni ócska félrebeszélés semmi más.

    VálaszTörlés
  7. "Érdekes azonban, hogy Derrida értelmezői sokkal barátságtalanabbak, mint maga Derrida, aki későbbi munkáiban pontosította felvetéseit - pontosan azért, hogy tompítsa a relativizálás erejét. Amikor azt állította, hogy "nincs semmi a szövegen túl", valójában arra utalt, hogy a szövegkörnyezeten túl nincs semmi."

    Tetszik, hogy Derrida írásainak helyes értelmezését fejtegeted arról, hogy a szövegeknek nincs helyes értelmezésük :P

    VálaszTörlés

Megmondhatod te is... de kérlek, NE tedd névtelenül!
(A szerző a beírt kommentek közül bármelyiket előzetes figyelmeztetés és minden magyarázat nélkül törölheti. Kommentedben ne használj túl sok hivatkozást, mert a rendszer automatikusan moderál!)