2018. november 28., szerda

Mártír vagy halálkereső?

Nincs olyan nap mostanában, hogy ne jönne szembe velem legalább egy cikk John Allen Chau-ról, vagyis arról a 26 éves fiatalemberről, aki vakmerően ellátogatott a világtól több tízezer éve elzárt szentineléz törzshöz, hogy megossza velük az evangéliumot. A küldetés nem sikerült, Chaunak időközben többször is volt lehetősége kiszállni az egészből, ám végül az őslakók közelébe merészkedett, akik azonnal megölték. Ráadásul a hatóságok mára a holttestének visszaszerzéséről is lemondtak.

Szélsőséges helyzetek kapcsán az ember szinte csak szélsőséges reakciókkal találkozik. Így történt ez most is, amikor az internet népe vagy a mártírt és a hithőst, vagy egy ostoba és megtévedt szerencsétlent látott meg ebben a fiatalemberben. Az utóbbi csoport talán a hangosabb. Szerintük Chau olvashatott volna a jelekből, melyek a halálát megelőzően arra mutattak, nem kellene hittérítéssel zaklatnia a szentinelézeket. Első körben ugyanis csak a Bibliáját lőtték át egy nyílvesszővel, s bár a ő maga is megsebesült, végül ezt a kalandot még megúszta. A történtek ellenére azonban újra visszament a szigetlakókhoz, akik másodjára már nem kegyelmeztek neki, és kivégezték. Arról nem is beszélve - hangoztatják a kritikusok - hogy egyébként sem az életet, hanem a halált vitte volna el hozzájuk. A szentinelézek többek között azért sem tűntek el a föld színéről, mert a civilizált ember összes baktériumától és fertőző betegségétől mentesen élik mindennapjaikat. Vagyis gyakorlatilag azért léteznek, mert a civilizáció nem megy el hozzájuk és békén hagyja őket. Igazán ostoba és felelőtlen tett volt tehát, amire ez a fiatal hittérítő srác vetemedett, hiszen puszta jelenlétével egy egész népcsoport pusztulását kockáztatta - még ha a jó szándék vezérelte is. Eddig a kritikusok.

Természetesen a keresztény portálok egy része homlokegyenest az ellenkezőjét látja meg ebben  a történetben. Egyesek igazi vértanúnak nevezik Chau-t, aki a haláltól sem félve elment a világ legeldugottabb zugába, hogy Jézus Krisztusról beszéljen az őslakóknak. A klasszikus-romantikus missziós út képe sejlik fel mindebben, ráadásul a fiatalember nem teljesen tapasztalatlan a misszió tekintetében. Chau az Oral Roberts Universityn tanult, ezen túl igazi sportember és természetjáró volt, ráadásul Dél-Afrika vidékein részt vett már missziós úton is. Egyik ismerőse azt nyilatkozta róla, hogy Chau nem sima kalandorként érkezett a szentinelézekhez, hanem valóban az evangélium jó hírét akarta megosztani velük: jobban szerette Jézust a saját életénél, s amit bátor mártírként véghezvitt, arra mindig emlékezni fogunk - tette az örökkévalóságban is visszhangzik majd.

Minek lássuk tehát ezt a srácot? Bolond módon odadobta fiatal életét, vagy hősi halált halt a hitéért? Példánk lehet az elszántsága, vagy intő jel a fanatizmusa? Az ember nehezen veszi rá magát, hogy ilyen kérdésekre valami konkrétat válaszoljon. Nem tűnik fairnek, hogy egy fűtött szobából, kellemes körülmények között eldöntsük, mi játszódhatott le egy számunkra teljesen idegen ember szívében, aki minden bizonnyal tényleg jóakarattól hajtva megpróbált belebocsátkozni egy nagyon kis eséllyel működőképes történetbe. A magam részéről erre még akkor is képtelen lettem volna, ha a kockázatok elenyészőek és a szentinelézek barátságos kézfogással üdvözölnének. Mártír volt akkor tehát Chau? 

Nos, aki olvasott már erről, az tudja jól, hogy az egyház első évszázadaiban valódi problémát okozott a mártíromság kérdése. Nem feltétlenül csak az jelentett kihívást, hogy van-e elég bátorság a hívőben ahhoz, hogy akár az életét is feláldozza a hitéért. Az is kérdésnek számított, mihez kezdjen az egyház a halálkeresőkkel, akik szándékosan hozzák magukat olyan helyzetbe, melyben jó eséllyel véget ér az életük. Végül aztán az a döntés született, hogy a mártíromságot nem szabad keresni, sőt egyenesen tilos, de nagyon is erényes lehet, ha elkerülhetetlennek látszik. Chau történetéből kiderült, hogy ő egész biztosan nem kívánt mártír lenni, hiszen családjának címzett utolsó levelében ez áll: "Istenem, nem akarok meghalni". Természetesen mondhatjuk, hogy azzal kereste a halálát, amit tett. Ugyanakkor semmi sem utal arra, hogy kifejezetten a "meghalás kedvéért" ment volna el a szentinelézekhez.

Ezzel szemben viszont nemcsak halálkeresőnek, de igazi mártírnak sem igazán tudnám nevezni a fiatalembert, mármint ha a szó eredeti jelentéséből és annak korai felfogásából indulunk ki. A görög martürosz kifejezés alapvetően tanút és tanúskodást jelent, vagyis valahol minden keresztényre vonatkozhatott, aki bizonyságot adott a hitéről. Később viszont olyan hívőkre kezdték használni, akik adott körülmények között az életüket is feladták a bizonyságtételért. Ilyenek voltak például Jézus tanítványai, akik hirdették az evangéliumot, ezért - Jánost leszámítva - mindannyian vértanúhalált haltak. Az üldözések után az egyház már a "vértelen vértanúkról" is beszélni kezdett, azaz olyan személyekről, akik aszkézisükkel és főként a szüzesség vállalásával a kanonizált szentek sorába emelkedtek. A vértanú tehát tanúskodik a hitéről és ez akár számára végzetes körülményeket is jelenthet, melyeket nem próbál minden erővel elkerülni. Nekem viszont úgy tűnik, eddig a pontig már el sem jutott Chau missziója: már azelőtt megölték, mielőtt a tanúskodás megtörtént volna. És ami fontosabb: nem azért ölték meg, mert a hitéről tanúskodott, hanem egyszerűen azért, mert ott volt.

Márpedig az igazi mártírt igazi mártírrá az igazi tanúskodás teszi. De milyen is lett volna az igazi tanúskodás, ha Chau esetleg szót értett volna a törzs tagjaival, akikkel hatvanezer évig senki nem találta a fonalat? Vajon hogyan és milyen fogalmakkal mesélt volna nekik megváltásról, bűnről, a zsidó Krisztustól, akit Jeruzsálemben megfeszítettek? Meglehet, erre volt neki valamiféle forgatókönyve, nem tudom, mindenesetre nagyon valószínűtlennek látszik. Nehéz felkészülni egy olyan népből, amelyről senki nem tud semmit.

Én persze most könnyen beszélek, hiszen ezeket a sorokat egy fűtött szoba melegéből írom, tisztes távolságra a szentinelézek nyilaitól. Nem is tartom magam hősnek, és bizonyára szegény Chaunak jobb képességei voltak a fizikai kondíció terén, mint nekem valaha is lesznek. Ám azért kis kóstolót már kaptam a missziózásból én is. Fiatalabb korom "buzgalmár" időszakában megmásztam az albán hegyeket, hogy a viszonylag elszigetelt (ám nem ellenséges) falusi parasztoknak bizonyságot tehessek a hitemről. (Aztán olyan rosszul lettem, hogy végül csak egy szamár hátán görnyedve tudtam lejönni - ennyit a dicsőséges próbálkozásomról...) Egyszer skorpiókkal aludtam egy ágyban, Ukrajnában meg volt olyan is, hogy veréssel fenyegettek meg, mert nem voltam szimpatikus egy félrészeg, kétméteres fickónak és a cimboráinak. Mesélhetnék még ezt-azt, most csak azért villantottam fel ezeket az apróságokat, hogy jelezzem: nem tisztán az íróasztal mögül okoskodom. Talán nem jártam olyan vadregényes tájakon életveszélyben, mint ez a fiatalember, de elég sokszor voltam sok helyen, hogy bizonyos tapasztalatokra szert tegyek. Ezeket a tapasztalatokat úgy tudnám a legjobban összefoglalni, hogy a misszió nem egyéni vállalkozás, amire jól teszi az ember, ha nem egymaga megy - különösen nem ilyen környezetben. A befogadó kultúra nyelvének, történetének, szokásainak, észjárásának minél jobb ismerete ugyancsak az induló csomag része. És mindez csak a jéghegy csúcsa. 

Ez a történet számomra - és ezt nagyon sajnálom - ékes példája annak, meddig fajulhat, amikor egy missziós vállalkozás nincs előkészítve. John Allen Chau szerintem nem mártír, de nem is halálkereső, hanem valószínűleg egy nem kellően végiggondolt misszió, mint baleset szerencsétlen elszenvedője. Sajnálom, hogy egy fiatal életbe került mindez, mert ennyit nem ért meg - innen nézve legalábbis úgy tűnik. 

18 megjegyzés :

  1. Tényleg gyanús, meglehet, hogy valamiféle hamis becsvágy miatt lett rossz vége a történetnek. De én óvatosabb volnék. Azonnal megölték? Ezt látta valaki? Vagy egy feltételezésre épül a cikk végső mondanivalója? A másik, hogy a nyelv ismerete, helyi szervezés, segítő nélkül ... hát volt erre példa Bruce Olson a vad (teljesen elszigetelődő) motilon törzshöz például így ment el és ezt a missziót siker koronázta (Wikipédia).

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ja, a nevem: Ajtay Szilárd :)

      Törlés
    2. Nem látta senki, de mivel lenyilazták és tologatták a holttestét, ez igen valószínűnek tűnik. Bár nyilván nem láttam bele a srác fejébe, de szerintem nem volt becsvágyó: én el tudom fogadni, hogy őszintén csinálta, amit csinált. De azt nagyon nem tartom valószínűnek, hogy alaposan felkészült egy olyan embercsoportból, amelyről még a hozzáértők se tudnak szinte semmit.
      Értem Bruce Olson példáját, de ott gondolom csak egy idő után koronázta siker a missziót - itt viszont, ahogy Chau odament, azonnal megölték. Ezt nehezen tudom akárhogyan is sikerként elkönyvelni.

      Törlés
    3. Az "azonnal" szót természetesen úgy értem, hogy órákon belül, hiszen előző nap sebesülten tért vissza, másnap meg már - amikor visszament - halott volt. Nehezen tudom elképzelni, hogy Isten ilyen missziókban gondolkodna, no persze az Ő fejébe sem látok bele, csak a gyümölcsökből próbálok következtetni.

      Törlés
    4. igen, közben visszanéztem, hogy építetted fel a logikádat és igazat adtam Neked; a lehetséges eredmény szempontjából tényleg azonnal; az egy kérdés még a szememben (de ki tudja és ha ??): ha Isten úgy tervezte el, hogy kb. 20 mártír evangélista után a 21-edik által fognak újjászületni, akkor ... mi majd a mennybe belépve és ezt konstatálva hogyan fogunk pislogni és nevetni magunkon :D :D

      Törlés
    5. Valóban. A magamon való nevetés opcióját mindig meghagyom... :-)

      Mindenesetre azért az is fura, hogy évezredekig nem érdekelt senkit a szentineléz törzs, most meg tele van velük a napi sajtó. :-)

      Törlés
  2. "Jurassic Park" + "lám, az önveszélyes rajongó keresztény típus" :)

    VálaszTörlés
  3. "Allen Chau szerintem nem mártír, de nem is halálkereső, hanem valószínűleg egy nem kellően végiggondolt misszió, mint baleset szerencsétlen elszenvedője."

    - Így van: az "elmegyek hozzád, és agitállak, üdvözítlek az életed árán" típusú térítések ideje réges-rég lejárt. (Talán mindig is tudatlanság volt így téríteni.) Mára a világ egésze értesült, és élvezi a kereszténységből fakadó jólét előnyeit. Aki rosszlétben él, és szeretne benne megmaradni, nem veszélyeztetve minket, hagyjuk békén; majd a gyerekeivel vagy unokáival értekeznek az unokáink, ha addigra mégsem tetszik nekik a rosszlét. Aki rosszlétben él, és nem tetszik neki, annak egyszerűen megmondjuk, hogy "menj a sarokra, én is ott kaptam a kereszténységet".

    Totál felesleges, sőt káros ma már a hagyományos térítés, helyette tudatosan fel kell mutatni, hogy mi a kereszténység miatt élünk olyan jól, ahogy. Nézd meg a civilizációnkat, és ha irigykedsz, átmásznál a kerítésen, ne tedd. Nem lesz az jó sem neked, sem nekünk. Inkább megtanítunk a jólét titkára: légy keresztény - OTTHON, A HAZÁDBAN! Ez a térítés és tanúságtétel mai formája.

    VálaszTörlés
  4. Most egy kicsit kemény leszek, de én a fiatalember vállalkozását nem meggondolatlanságnak és felkészületlenségnek tartom, hanem tudatos rombolásnak. Amit szerencsére nem sikerült véghezvinnie. Sajnálom, hogy egy ember halála kapcsán így kell fogalmazni, de akkor is kimondom, hogy szerencsére. Alig van már a világon a civilizációtól teljesen érintetlen nép, így ők pótolhatatlan értéket képviselnek. Már ennek az érintetlenségnek a megtörése is elpusztítaná ezt az értéket, a betegségek általi fizikai veszélyről nem is beszélve. Ha már a történelem viharai szinte csodával határos módon érintetlenül hagyták ezt a kis népet, ne akarjunk már ebbe tudatosan belerondítani. Legalább olyan barbár akció volt ez, mint amikor a tálibok és az ISIS ókori műemlékeket pusztított el. A jószándékot persze nem vonom kétségbe, de hát a tálibok is a hitük szerint a legnagyobb jószándékból akarták megsemmisíteni a veszélyes bálványokat (az ISIS-ben már nem vagyok olyan biztos).
    Egyébként is úgy gondolom, hogy missziózni a saját házunk táján kellene, a nyugat elvallástalanodása okán bőven lenne rá lehetőség, és erkölcsi felelősséggel is elsősorban a saját szűkebb környezetünk felé tartozunk. A távoli missziózást én mindig is kicsit pótcselekvésnek láttam, amiben viszonylag könnyű gyors, látványos sikereket elérni.
    Bár Vértes Lacival ellentétben én nem gondolom, hogy szorosabb összefüggés lenne a kereszténység és az életszínvonal között, de abban egyetértek vele, hogy a kereszténységet - és egyébként bármilyen kulturális mintát - csak példamutatással lehet hitelesen és hatékonyan terjeszteni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. "a nyugat elvallástalanodása okán bőven lenne rá lehetőség, és erkölcsi felelősséggel is elsősorban a saját szűkebb környezetünk felé tartozunk" ... "én nem gondolom, hogy szorosabb összefüggés lenne a kereszténység és az életszínvonal között"
      - Akkor mire hivatkozva akarnánk meggyőzni bárkit is, hogy kell kereszténység? Minek? Mire? Ha nincs belőle jólét, akkor totál felesleges, nem?

      Törlés
    2. Szerintem ezt majd egy másik poszt alatt vitassuk meg, ahol jobban passzol a témához!

      Törlés
    3. Sz'tem ez nem off, hanem a téma lényege: pontosan mit akart hirdetni a balga ifjú a szentinelézeknek? Legyetek keresztények, lám, én is ettől szenvedek, szenvedjünk együtt?

      Ha a keresztények összerakják az alaplogikát, mindjárt összeáll, hogy mi a teendő. Ha kereszténység -> jólét, akkor ezt lehet ésszerűen hirdetni. Ha ebben nem hisznek, akkor nincs többé mit hirdetni, senkinek. Sürgősen át kell térni valami másra, ami tényleges jólétet hoz.

      Van ötleted, hogy mi hoz hosszú távú, egyéni és közösségi jólétben többet a kereszténységnél? Ha van ilyen, remélem, máris azzal foglalkozol, és azt hirdeted.

      Törlés
    4. László, szerintem a kereszténység nem egyenlő a jóléttel(ha jól értelmezem a jólétfogalmad, az életszínvonal és a jogi, berendezkedési háttér viszonylagos biztonságát értheted ezalatt). És ezzel főként akkor nem értek egyet, mikor a mi jólétünk alapjai valahol máshol másoknak a kárára van. És ide hadd ne soroljak ezernyi példát. Az, hogy ez keresztény alapvetésekre épül, nem azt jelenti, hogy keresztény is. "Ha kereszténység -> jólét, akkor ezt lehet ésszerűen hirdetni. Ha ebben nem hisznek, akkor nincs többé mit hirdetni, senkinek. Sürgősen át kell térni valami másra, ami tényleges jólétet hoz." Ha az evangéliumot így fordítod, akkor annak szerintem amúgy sem sok köze van a kereszténységhez. Jézus sehol nem beszél arról, hogyha őt követem, akkor jólétben fogok élni, sőt, a gazdag fiúnak adott válaszában pont az ellenkezője áll.
      És könnyen meglehet(de ne legyen igazam), hogy az ilyen jólétben élő keresztények tudatlan közeledése alkalmával ez történik, ami a sráccal.

      Törlés
    5. Kedves Discipline, szerintem nem vetetted el annyira a sulykot! Mondjuk azt azért kicsit erősnek érzem, hogy egy (kissé talán naivnak tűnő) fiatalember balul elsült akciójára azt mondod, hogy "tudatos rombolás". Szerintem ő bele sem gondolt ebbe az egészbe, hanem egyszerűen vette a cipőjét, hogy elmenjen Jézusról beszélni a szentinelézeknek. Ez persze még nem menti fel a butaság alól, de azért nem említeném egy lapon őt az ISIS valóban tudatos romboló tevékenységével.

      Törlés
    6. Notáhol: "Jézus sehol nem beszél arról, hogyha őt követem, akkor jólétben fogok élni, sőt, a gazdag fiúnak adott válaszában pont az ellenkezője áll."

      1. Ha Jézus a kerékpározást hirdette volna 1990-ben, akkor nem mondhatta volna, hogy "jólétben fogsz élni, egészséges leszel, és rengeteg pénzt megspórolsz". Kezdetben ugyanis nincs így; szívod a benzin- és dízelgőzt, nem egészséges leszel, hanem tüdőbeteg; plussz még elütnek húszszor; nem spórolsz, mert rengeteg pénzt költesz bicikliutakra, és elveszítesz egy csomó jövedéki adót. Ezt Jézusnak mind figyelembe kellett volna vennie, 1990-ben. Ám ha a biciklizés elérte a kritikus tömeget, akkor már igaz, hogy jólét, egészség, spórolás!

      Jézus az ókorban tanított, amikor még nem volt kritikus tömege az új etikának. Mára pedig van -> jólét.

      Törlés
    7. "Szerintem ő bele sem gondolt ebbe az egészbe, hanem egyszerűen vette a cipőjét, hogy elmenjen Jézusról beszélni a szentinelézeknek."
      Jó, ilyen szempontból tényleg nem volt tudatos a rombolási szándék, de akkor az "orbitális butaság" minősítés az, ami minimum kijár. :) Potenciális hatásában viszont ez ugyanolyan romboló tevékenység, mint amit a muszlim szélsőségesek követnek el, ezt továbbra is fenntartom.

      Törlés
    8. Ha a szentinelézek Európa kerítését rázzák, hogy alapjogon be akarnak nyomulni, akkor majd lehet nekik kereszténységet tanítani.

      Törlés
    9. A térítés a hatalomról szól.

      Törlés

Megmondhatod te is... de kérlek, NE tedd névtelenül!
(A szerző a beírt kommentek közül bármelyiket előzetes figyelmeztetés és minden magyarázat nélkül törölheti. Kommentedben ne használj túl sok hivatkozást, mert a rendszer automatikusan moderál!)