2019. július 2., kedd

A két legfontosabb indok a bizonyságtétellel szemben

Egyre több hívő küzd azzal a nehézséggel, hogy vallási kérdésekről vagy akár saját konkrét hitéről  képtelen egy nem hívővel beszélgetni. Nem akarunk előhozakodni a hitünkkel a munkahelyünkön vagy baráti körben, és sokszor nem akarunk embereket sem meghívni a gyülekezeteinkbe. Vajon valamiféle gyávaság ennek az oka? Szégyelljük a hitünket mások előtt, vagy más indokok állhatnak a háttérben?

Szögezzük le az elején, hogy az amerikai kereszténység természetesen rengeteg dologban különbözik a magyarországitól, mindazonáltal sok ponton mégis csak hasonlítunk egymásra. Utóbbi tény ellenére óvatosan szeretnék bármiféle következtetést levonni abból a kutatásból, amit az ismert és már többször emlegetett Barna Group végzett el Amerikában. A felmérés során azt a kérdést vizsgálták, vajon miért nem alakítanak ki a keresztények többször olyan szituációt az életükben, ahol hitbeli kérdésekről beszélhetnek egy nem hívővel. Illetve azt is megnézték, hogy a nem hívő emberek miért nem szívesen vállnak részévé egy vallásról szóló eszmecserének.

Röviden tehát: mi a fő oka annak, hogy a keresztények nem akarnak beszélni a hitről, és miért nem kívánnak dialógusba bocsátkozni ugyanerről a másik oldalon állók?

Nos, hosszú lenne itt a felmérés részletes adataiba belemászni, a lényeget ráadásul két mondatban is összefoglalhatjuk. A kutatás arra a következtetésre jutott, hogy... 

(1) ... a keresztények szerint a vallásról való beszélgetés mindig feszültséget és vitákat okoz... 

(2) ... míg a nem hívők többsége egyszerűen azt válaszolta, hogy nem érdeklik a vallással kapcsolatos kérdések. 

Persze voltak még más magyarázatok is. Így például visszatartó tényezőnek bizonyult, hogy a vallási kérdések túlságosan átpolitizáltak (ezen Amerikában nem nagyon van mit csodálkozni), vagy éppen az ismerethiány, mely megnehezíti a vallási kérdésekről való értelmes eszmecserét.

Mindenesetre a két legfontosabb indok, melyeket fentebb említettem, tulajdonképpen egymást magyarázza, és össze is lehet fésülni őket egyetlen értelmes mondatba: a vallásról való párbeszéd eszerint amiatt is okozhat feszültséget, mert a nem vallásos embereket egyszerűen nem érdekli ez az egész téma. Az igazi kérdés ennek következtében tehát nem is az, hogyan tehetne bizonyságot egy keresztény egy nem kereszténynek, hanem valami olyasmi, hogy mitől alakult ki ez a nagyfokú közömbösség és érdektelenség - főleg egy olyan nemzetben, amely nem győzi hangoztatni önmagáról, hogy mennyire keresztény.

A trendek Európában is hasonlóak, és ezt valószínűleg mindenki tapasztalja. Nehéz az emberekkel vallási vagy hitről szóló kérdésekről beszélni, mert azonnal visszahúzódnak, többen közülük anyagi lehúzástól vagy valamilyen erőszakos térítési kísérlettől tartva. A hívők közül pedig többen, miközben nagyon is szeretnének megosztani másokkal a hitük tartalmát, nem kívánnak ajtóstul a házba rontani. Ugyanakkor valahol sokakat nyomaszt a Szentírás számos felszólító üzenete, mely nemcsak felhatalmazást, hanem erős ösztönzést is ad az ilyesféle párbeszédre. Jézus mintha arra kérné a követőit, hogy menjenek az emberek közé és bárhogyan is, de osszák meg hitbeli meggyőződésüket velük. Lecsupaszítva tehát, ha nem megyünk, akkor úgy érezzük, hogy ennek a jézusi imperatívusznak nem teszünk eleget, ha pedig megyünk, akkor tolakodónak látjuk magunkat, mint akik rá akarják erőltetni másokra a hitüket. Ha erre valaki azt mondja, hogy "akkor ne tolakodóan tálaljuk a hitünket", annak ismételten felhívom a figyelmét a fent kiemelt második mondatra az érdeklődés általános hiányáról. Nem a stílust utasítják el a nem hívő emberek, hanem magát a témát. Nyilvánvaló, ha a bizonyságtétel stílusa is szalonképtelen, az csak még erősebb elutasítást von maga után.

Ez így egy tökéletes patthelyzetnek tűnik, akárcsak egy mozdíthatatlan forgalmi dugó - a kérdés már csak az, milyen konkrét módon lehetne ezt a vallási közömbösséget megváltoztatni? Mivel tudnánk kihúzni ezt a dugót, hogy újra megindulhasson a forgalom?

21 megjegyzés :

  1. Két szó: hiteles élet.
    Szerintem itt vérzünk el a legtöbbször. Egyszerűen a körülöttünk élők kevés különbséget látnak sokszor a hívők és nem hívők között, ami pedig van, az nem feltétlenül vonzó.

    Hogy pozitivabbat is megfogalmazzak, ugyanakkor azt látom, hogy ma is nyitottak az emberek, ha látnak barátságos hívő embereket. Most pénteken pl hozzánk egy kerti partyra legalább fele létszámban (még :)) nem keresztény barátaink jönnek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egyetértek, a hiteles élet (noha nehezen tudnánk megállapodni ez pontosan mit jelent, szerintem körvonalakban mindketten hasonlóra gondolunk) biztosan része a válaszcsomagnak.

      De én többet sejtek ennél. A kívülállók egyszerűen már nem kíváncsiak arra sem, hogyan élünk. Tisztelet a kivételeknek, akiket te is említettél a kerti party kapcsán. Egyszerűen a hiteles hívőkre se kíváncsiak, a felmérés szerint a vallási kérdések tárgykörébe sorolnak mindent, ha a "Jézus" vagy "Isten" szót meghallják - és valószínűleg ezek a kifejezések összekapcsolódtak az egyház, papság, Vatikán és más szavakkal - mert így működik az agyunk.

      Nagyon nehéz ezen változtatni.

      Törlés
    2. Szerintem a fő ludast elkaptad már korábban :) Minden vallás körvonalazza valamilyen alapproblémáját az emberiségnek, amire valamilyen megoldást is igyekszik adni. A kereszténység esetében az alapprobléma a bűn, a megoldás Krisztus. Ha az alapprobléma, vagy annak a következémnyei égetők, akkor van "kereslet" a megoldásra. Napjainkban annyira nem tudunk mit kezdeni a bűnfogalommal, és annyira természetesnek gondoljuk a bűn következményeit is az életünkben (amit nem is feltétlen kötünk a bűnhöz), hacsak nem lehetetleníti el teljesen a többé-kevésbé funkcionáló életet, hogy nem kell a vallás, mint megoldás. Esetleg a pszichológia, mint valláspótlék. A betegeknek van szükségük orvosra, akik sokat vétkeztek, azoknak sok bűnük bocsáttatik meg. Mi pedig egyet tudunk - vakok voltunk, most már látunk. Amit valahogy láttatni kéne, ha erre van lehetőség, az az, hogy nem azért van ez, mert mi ügyesebben csináljuk, mint mások, vagy mert nagyobb az önismeretünk, többet dolgoztunk magunkon (bár ez is igaz lehet), hanem azért, mert Isten hozza ki az életünkből, amit mi nem tudunk. Nehéz ezt úgy csinálni, hogy nincs kép arról a más életről, amihez képest a "normális" élet annyival kevesebb. És itt vissza is jutottunk a hitelességhez :)

      Törlés
    3. "Napjainkban annyira nem tudunk mit kezdeni a bűnfogalommal, és annyira természetesnek gondoljuk a bűn következményeit is az életünkben (amit nem is feltétlen kötünk a bűnhöz), hacsak nem lehetetleníti el teljesen a többé-kevésbé funkcionáló életet, hogy nem kell a vallás, mint megoldás. Esetleg a pszichológia, mint valláspótlék. A betegeknek van szükségük orvosra, akik sokat vétkeztek, azoknak sok bűnük bocsáttatik meg."
      ...
      Jól értem, azt akarod az idézett kijelentésedben állítani, hogy a betegek a sok bűnük miatt betegedtek meg?

      Törlés
    4. Kedves Péter, bár nem nekem tetted fel a kérdést, ezért kéretlenül és illetlenül beleszólok, de amit Attila írt ("a betegeknek van szükségük orvosra") az egy jézusi mondat. Nem a betegséget és a bűnt akarja összekapcsolni úgy, ahogy utalsz rá, pusztán arra kíván rávilágítani (eredeti kontextusában), hogy Krisztus azok felé fordul, akik hiányt élnek meg az életükben. ("A betegeknek van szükségük orvosra, nem az egészségeseknek" - szólt az eredeti kijelentés, vagyis: Jézus azokhoz jött, akik érzik lelki értelemben a felépülés igényét.)

      Törlés
    5. Sytka, köszönöm hozzászólásodat!
      Ismerem Máté evangéliumát, ahol nem pontosan az szerepel, amit Attila írt (hanem: Az egészségeseknek nincs szükségük orvosra...), és pláne nem úgy, ahogy ő kifejezte magát. Attila azt írta: "A betegeknek van szükségük orvosra, akik sokat vétkeztek..." ahol a vessző utáni "akik" vonatkozó névmás a betegekre vonatkozik. Éppen ezért kérdeztem rá, hogy tisztázzuk, mire gondolt.

      Viszont magyarázatod utolsó mondata, miszerint "Jézus azokhoz jött, akik érzik lelki értelemben a felépülés igényét." számomra hasonlóképpen félreérthető, és azt sugallja, hogy (talán tudat alatt) te is összekapcsolod a betegséget és a bűnt, hisz a "felépülés"-en általában (testi és lelki értelemben is) egy kórtól, betegségtől való megszabadulást, kigyógyulást értünk. A Bibliában viszont csak az szerepel, hogy "Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket a megtérésre."

      Törlés
    6. Péter, a betegség és a bűn közti összefüggés megérne egy külön bejegyzést, sőt annál is többet. Én alapvetően nem kapcsolom össze a kettőt, de nem tartom elképzelhetetlennek, hogy akár lehet köztük kapcsolat is. Ez persze attól függ, mit értünk betegség alatt. A szenvedélybetegségeket is betegségnek nevezzük, mégis számos esetben bűnös életformának is tartható, ha valaki pl. elszórakozza a család összes pénzét egy játékbarlangban. Az is lehet, hogy valaki cigire költ el tetemes pénzt és a dohányzással károsítja a környezetét - miközben ennek az életformának a következtében tüdőrákos is lesz. A bűn és a betegség összefüggésben állhat egymással, de én azért nem merném a kettőt semmiképpen egy vastag vonallal összekötni.

      Törlés
    7. Kedves Péter!

      Köszönöm a kérdést, pontosítok. Szó szerint a Mt. 9:4 így hangzik: "Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek". Valóban erre utaltam. A központozást tényleg félreérthetően írtam, de ami a vessző után jött, az egy másik igerészre próbált utalás lenni: a Lukács 7:36-48-ra gondoltam. A gondolat illusztrálására tehát két igehelyre próbáltam utalni, az egyik azt mondja, hogy a betegeknek van szükségük orvosra, a másik pedig Jézus egyik példázata, amiben azt mondja, hogy akinek sok bűnt engedett el, az Őt magát (Jézust) jobban szereti, mint akinek kevés bocsáttatott meg, mert nagyobb a hálája Iránta. Mindkettővel arra céloztam, hogy kevésbé fontos a megoldás (Jézus), ha nincs betegség- VAGY bűnismeret. Tényleg érthető úgy a szerencsétlen szerkesztés miatt a mondat, hogy a betegséget a bűn következményének gondolom, de nem erre gondoltam. Remélem, így tiszta.

      A János 9:3 egyértelmű, a bűn és a betegség nem állnak összefüggésben, legalábbis nem személyes bűn értelemben.

      Törlés
    8. Sytka válasza bűn-betegség kérdésben picit komplexebb, menjünk azzal ;)

      Törlés
    9. Ja, és csak még mielőtt még egy félreértésre adnék okot, a kontextus, amiben Jézus betegségről és orvosról beszél, egyértelművé teszi, hogy hasonlatot használ a bűnre és a bűnismeretre - azt kérik rajta számon, hogy miért vállal közösséget bűnösökkel, majd így folytatja: "Mert nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket." A két igerész nekem így kapcsolódik, az orvoslás és a bűn kapcsolatáról valójában szó sincs.

      Törlés
    10. Köszönöm mindkettőtök kiegészítéseit! Azt hiszem, mindent tisztáztunk. Maximálisan egyetértek abban, hogy "a betegség és a bűn közti összefüggés megérne egy külön bejegyzést, sőt annál is többet.".

      Törlés
  2. "mitől alakult ki ez a nagyfokú közömbösség és érdektelenség"
    ...
    Azért, mert az embereken egyre inkább elhatalmasodik a szerzett hitetlenségi (vagy kétkedési) szindróma. :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A kereszténységtől elforduló embereken nem a hitetlenség vagy a kétkedés, hanem a kritikátlan, felvilágosulatlan babonaság hatalmasodik el (a sokféle -izmus). A kereszténység az EGYETLEN irány, amire érzelmi alapon lezárnak, cserébe a legkövetkezetlenebb transzcendens badarságokra válnak nyitottá. Ajánlott olvasmány Nyirkos Tamás: Politikai teológiák . Alapos kritikáját adja a sokféle babonás -izmusnak.

      Az emberi közösségek transzcendens hivatkozási alappal lettek/lesznek sikeresek. A transzcendencia ezért megkerülhetetlen, és ha már az, akkor a kereszténység egy jól kidolgozott, viszonylag következetes változata, civilizációnk natív operációs rendszere.

      A keresztények azért küzdenek nehézségekkel, mert a vasárnapi világmodelljük nem azonos a hétfőtől szombatig vallottal, így az életük mindössze 14,4%-ában komolyan vett modellt már maguknak sem tudják "eladni", nem hogy másnak. Ezért fontos összehangolni a vasárnapot a népköznapokkal.

      Törlés
    2. Laci, nyitottnak lenni és pláne nyitottá válni egy fantasztikus képesség, amit ajánlok neked is. Éppen hiteddel kapcsolatos zártságod miatt hirdeted azokat a téveszméket, amik hozzászólásodban is szerepelnek.

      Azoknak az embereknek a száma, akiken, a kereszténységtől elfordulva, a "babonaság hatalmasodik el" erősen tendál a nullához, hisz miközben elfordulnak, számukra a kereszténység is a babonák egyikévé válik. Ugyan mi indokolná, mi tenné számukra logikussá, hogy egy másik babonaság hatalmasodjon el rajtuk?

      "Az emberi közösségek transzcendens hivatkozási alappal lettek/lesznek sikeresek."
      ...
      Igen, néhány ezer évvel ezelőtt, de ma már egyetlen példát sem tudnál említeni, ugyanakkor a szekuláris sikersztorik száma gombamódra növekszik.

      "a kereszténység egy jól kidolgozott, viszonylag következetes változata, civilizációnk natív operációs rendszere."
      ...
      A több mint 33 ezer különböző keresztény denomináció léte (World Christian Encyclopedia alapján) nem éppen a kidolgozottságára és a következetességére utal.
      Civilizációnk alapértelmezett operációs rendszere pedig sohasem volt, és mostmár nem is lesz. Mosolyra fakasztóak ezek a kijelentéseid egy olyan időszakban, amikor Európa országainak többségében a hívők száma már kevesebb, mint a nem hívőké, és például olyan országban, mint Nagy-Britannia, a muzulmán hívők éppen leelőzik számban a keresztényeket.

      Még önmagadnak is ellentmondasz: azt állítod, hogy a keresztények "az életük mindössze 14,4%-ában" veszik komolyan a keresztény modellt, és már maguknak sem tudják eladni. Ugyan miért nem? Lehet, hogy azért, mert azt tapasztalják nap mint nap, hogy túlhaladottá vált operációs rendszerük?

      Törlés
    3. "ugyanakkor a szekuláris sikersztorik száma gombamódra növekszik"
      - Kedves "Peti" (látom, egy sör mellett szeretnél velem lebratyizni, a Dreher Bak a kedvencem), a szekuláris maga is keresztény fogalom. Más kultúrákban nincs különbség "vallás" és "világ" között, ez egy keresztény vívmány.

      Igazad van abban, hogy látszólag ellentmondás, hogy a keresztények 14,4%-ban veszik komolyan a modelljüket, miközben mindent 100%-ban áthat körülöttünk. A magyarázat, hogy az idejük 14,4%-ában keresztényként gondolkodó emberek a maradék időben tudat alá szorítják az ismerhető tényeket.

      Te magad is (ráutaló magatartás szintjén) keresztény vagy, legfeljebb utálnád elismerni. A bizonyíték: melyikkel nem értesz egyet az alábbi két állítás közül?
      1. A szeresd embertársadat, mint önmagadat parancs ideális helyzetbe hozza az emberiséget, és elképzelni sem lehet ennél jobb állapotot eredményező interperszonális szabályt.
      2. Az a közösség, amelynek tagjai elismernek egy maguk feletti szabályalkotó tekintélyt, aki a szabályait kikerülhetetlenül be is tartatja, sikeresebb lesz, nagyobb jólétben él, mint egy ilyen tekintélyt el nem ismerő embercsoport.

      Ha mindkét szabállyal egyetértesz, világos, hogy keresztény vagy. Ha valamelyikkel nem értesz egyet, akkor kíváncsi vagyok, mivel indokolod az egyet nem értést.

      Törlés
    4. Kedves Laci! A Dreher Bak nekem is megfelelne, de sokra lenne szükségünk, mert szinte minden nézetünket ütköztetni kellene.

      Itt van mindjárt a szekuláris szó. Természetesen semmi jelentősége nem lenne, ha keresztény fogalom lenne, de hát NEM AZ! Abban az értelemben, ahogy ma te, én, vagy mások is használják, George Holyoake angol író használta először 1851-ben, saját világnézete megkülönböztetésére a vallásos világnézettől. A keresztény írásokban és szóhasználatban a szekuláris fogalmat nem ebben az értelemben használták, egészen más jelentése volt.
      A szekuláris gondolkodás persze sokkal régebbi, sok évszázaddal megelőzve a kereszténységet, lásd pl. a Lokayata világnézetet a Hindu tradíciókban.

      "Más kultúrákban nincs különbség "vallás" és "világ" között, ez egy keresztény vívmány."
      ...
      Laci, ez ismét szelektív szemezgetés a részedről. Számos példa cáfolja ezt az állításod, de maradjunk az említett Lokayata gondolkodásnál. Maga a "Lokayata" szó jelentése, világi, világ felé forduló.

      "Te magad is (ráutaló magatartás szintjén) keresztény vagy"
      ...
      Igen, ha úgy jársz el, mint a szekuláris fogalommal. Mondd, a passzát szelet is keresztények fújják?

      "A szeresd embertársadat, mint önmagadat parancs ideális helyzetbe hozza az emberiséget, és elképzelni sem lehet ennél jobb állapotot eredményező interperszonális szabályt."
      ...
      Laci, az isten szerelmére, ez az aranyszabály, vagy a reciprocitási szabály. Mi köze ehhez a kereszténységnek? Nincs több köze, mint a többi vallásnak, mert kivétel nélkül MIND átvette, de egyiktől sem származik. Ez a szabály már kodifikálva van a Hammurabi törvényekben, amelyek majd 2000 évvel megelőzik a kereszténységet. A reciprocitás elve már az állatvilágban is megjelenik, az evolúciós fejlődés eredménye. Ez a társas élet evolúciósan kialakult szabálya, amely működése nem feltételez külső, természetfeletti beavatkozást. Semmi köze bármilyen istenhez.

      Törlés
    5. "Peti", figyeld meg, hogy a reciprocitás elve nem azonos a szeresd embertársadat, mint önmagadat paranccsal. Nem válaszoltál arra, hogy tudsz-e nála jobb interperszonális szabályt.

      A világiság dolgában érdemes megnézni a török és egyiptomi helyzetet: a katonaság kényszeríti ki az ú.n. laicitást (nyugati terminussal), mert a lakosság önként nem akar világi lenni. Ez azt jelenti, hogy a "világiság" az iszlámban pl. nyugatról importált mesterséges csinálmány, a lakosság számára nem létező distinkció. A többi kultúrára is az a jellemző, hogy van egy Nagy Transzcendens Rend, amin belül értelmeződik minden, és semmi sincs rajta kívül - azaz nincs "világi"-ság, mert az egész világ a monolitikus Nagy Transzcendens Rend része. A kereszténység találmánya, hogy van ugyan egy Nagy Transzcendens Rend, de a keresztények annak csak alázatos szolgái, és nem öntudatos helytartói, nem kapuőrei. Ebből következik, hogy aki a Nagy Transzcendens Rend-en kívül akar élni, pontosabban a kívülélés illúzióját akarja magában fenntartani, az megteheti, a keresztények nem akarják erővel leuralni őt. (Nem akarunk teokráciát.) Ez a világiság distinkciója, ami tényleg nincs más kultúrában.

      A 2. pontra sem tértél ki. Kíváncsi vagyok egyébként, hogy Sytka szerint is látens keresztény, aki nem tud jobbat az embertársadat, mint önmagadat szabálynál, és a közösség tagjai felett álló, általuk elismert szabályadó tekintélynél. Szerintem az ilyen illető már teljesíti a kereszténység minimáldefinícióját, miközben esetleg utálná kitűzni magára a "íme, keresztény vagyok" jelvényt - de ez már inkább az ő egyéni belső meghasonlottságáról szól.

      Törlés
  3. Az fontos, hogy tudják rólunk, hogy keresztények vagyunk. Még az sem árt, ha némelyik nézetünkön megütköznek. Aki felháborodik, azt legalább piszkálja valami, ez is jobb, mint az érdektelenség. (Nem azt mondtam, persze, hogy direkt provokáljunk, de ha így alakul, nem akkora baj, mint gondolnánk.)
    Az ima pedig sokat segít.

    VálaszTörlés
  4. Nem tudom már, hol olvastam, de megjegyeztem jól az alábbi mondást:
    "Az embereket egészen addig nem érdekli, mit tudsz Istenről, míg nem érzik, hogy mindent tudni akarsz róluk."
    Tehát, ha őszinte, érdeklődő, nyitott hozzáállásunk van emberekhez és nem egyfajta öntelt kegyességgel magasról nézünk rájuk, eredményesebb lehet a közeledésünk.

    VálaszTörlés
  5. Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.

    VálaszTörlés
  6. Ha a keresztényeknek lennének bizonyítékaik, akkor az nyilván érdekelné az ateistákat is.

    VálaszTörlés

Megmondhatod te is... de kérlek, NE tedd névtelenül!
(A szerző a beírt kommentek közül bármelyiket előzetes figyelmeztetés és minden magyarázat nélkül törölheti. Kommentedben ne használj túl sok hivatkozást, mert a rendszer automatikusan moderál!)