2019. augusztus 3., szombat

Hogyan lett furkósbot az evolúcióelméletből?

A természet - csodálatos úgy, ahogy van. És nemcsak a természet csodálatos, hanem az a tudományosság is az, ami leírja nekünk, hogyan működik. Az evolúcióelmélet elegáns abban az értelemben, hogy nyitott kérdéseinek tucatjai ellenére mégiscsak plauzibilis magyarázatot nyújt a biodiverzitás hogyanjára. De akkor hol itt a probléma?

Az Exodus könyvében van leírva a csoda, amikor Mózes megfog egy teljesen hétköznapi botot, és az kígyóvá változik a kezében. Az ijesztő élmény nem tart sokáig, mert a kígyóból hamarosan megint bot lesz, mégpedig egy olyan bot, amit Mózes azután igencsak jól forgat, és mindig pont arra használja, amire az adott helyzetben az való. Merthogy legyen bármilyen kígyó is a botból, azért a bot mégiscsak botként az igazi és hasznos Mózes kezében, ami egy speciális esetet leszámítva nem is lesz többé mássá.

Negatív értelemben, de ez a csoda ma is megismétlődik. Az evolúcióelmélet a biológia hasznos eszköze, mondhatni az egész tudományterület erre épül, csakhogy bizonyos kezekben inkább furkósbot lett belőle, amit úgy néz ki, hitbeli kérdésekben állandóan lehet suhogtatni. És suhogtatják is szorgalmasan, akik suhogtatják. A hívők szerint az evolúció hit kérdése - pedig nem az -, az ateisták szerint pedig ezzel lehet eldönteni, hogy hitbeli kérdések igazak vagy hamisak. Kérdés azonban, valóban erre való-e egy természettudományos elmélet? Valóban hitbeli csaták megvívására szánta megalkotója, vagy erre csak az őt követő generációk bizonyos, ideológiailag jól körülhatárolható csoportjai használják? Az asztalomon kinyílik Dr. Kun Ádám evolúcióbiológiáról szóló, friss kiadásban ismét napvilágot látott szakkönyve. Az egyik fejezet felvezetésénél a szerző a következőképpen fogalmaz:

"Egyetlenegy kinyilatkoztatásszerű megjegyzést engedjen meg nekem az olvasó: az evolúcióbiológiának sohasem volt célja az Isten létének vagy nem létének kutatása, valamint az evolúciókutatás és a vallásosság egymással nem összeegyeztethetetlenek."

A szerző megjegyzése felett ráadásul ott virít az egyébként ateista David Attenborough egyik kijelentése is, amit megintcsak szó szerint idéznék: "Ami engem illet, ha van egy legfőbb lény, akkor Ő az evolúciót választotta a természetes világ létrehozására [...], ami nekem nem tűnik szükségképpen istenkáromlónak." Nehéz ezeknek az embereknek a szavaiban nem észrevenni a barátságos és konstruktív hangnemet, függetlenül attól, hogy hozzájuk képest hívőként teljesen más világnézeti alapokon állunk.

Itt és most nem akarok belemenni egy sűrű, fekete viharfelhőbe, ahol ateisták és hívők gúnyolódva csapnak össze egymással, és az egyik oldal tipikusan a fent említett furkósbotot suhogtatja, míg a másik oldal igyekszik bizonygatni, hogy az nem is bot ám, hanem csak hurkapálcika, amit nevetséges botnak látni. No nem azért nem akarok belemenni ebbe a sehova se vezető, parttalan, egymás megutálására sarkalló vitába, mert ne lennének érveim vagy mondanivalóm, hanem mert úgy érzem, határsértést követnék el, amint beállnék a suhogtatók gyülekezetébe. A csodálatos természetet leíró egyik alapvető természettudományos elméletet ugyanis nem erre szánták azok, akik megalkották, továbbgondolták és valóban szívesen gondolkodnak róla ma is. Sem a hittel vitába szálló vagy azt el nem fogadó tudósok, sem az evolúcióra konstruktívan nyitott teológusok és keresztények nem árokásásra vagy egymás ütlegelésére kívánják felhasználni a tudományos eredményeket - az ilyesmi érzésem szerint csak az ideológiai skálák szélsőértékeinél, vagyis mondjuk ki, a fundamentalista ateizmusnál és kereszténységnél esik meg gyakran. Ők azok, akik furkósbotot faragnak ki egy hétköznapi botból, ahelyett, hogy meghagynák egy jól használható eszköznek, amire eredetileg szánták.

Én a magam részéről azokkal az ateistákkal és hívőkkel szeretnék erről a témáról beszélgetni, akiknek az evolúcióelmélet nem válik furkósbottá a kezükben. Ha jól gondolom, akkor az evolúcióelmélet alapvetően a természet milyenségének megértése, és nem egy istennélküli vallás Szent Tehene. Tudományos elmélet, ami falszifikálható, nem dogmarendszer (még akkor sem, ha vannak akik úgy kezelik), szándékai szerint pedig deskriptív és nem preskriptív. Persze világos, hogy vannak filozófiai következményei, hogy bizonyos dimenziókban kihívást jelenthet a hit számára,  főként ha az exegézisünk szigorúan gravitál a literális értelmezések felé, de mégsem tudom lenyelni azt a békát (lat. amphibia anura), hogy bármiről is szól egy vallási jellegű kérdés, a Szentháromságtól kezdve a történeti Jézuson át az egyházak pénzügyeiig, minden út végül ahhoz kell vezessen, hogy ki mit szól az evolúcióhoz. Nem túlzok, a mai online-viták és eszmecserék tengerében nagyon sokszor valóban ezt tapasztalom, a beszélgetések jó része ide lyukad ki! Ferenc pápa talán túl barátságos melegügyben? Na jó, de vajon a melegség evolúciós dolog-e? Kiürülnek a templomok Európában? Hát persze, hiszen a vallások evolúciós fejlődése ide kell vezessen! Vajon jó az nekünk, ha az egyházak politizálnak? Persze, hogy nem, mert ha az egyház politikai hatalomhoz jut, akkor megvezeti az embereket - jó példa erre, ahogyan a kreacionisták agyakat mosnak az evolúció kapcsán... 

A viták és párbeszédek jó része mintha állandóan ide keveredne, mintha bármilyen útvonalon indulnánk is el, csak egyetlen egy állomás létezne, ahova mindenkinek meg kell érkeznie. Ez pedig őszintén és nyíltan fogalmazva, borzalmasan fárasztó és idegesítő, kedves testvéreim és felebarátaim! És aztán ha ide kifutnak a dolgok, akkor azonmód elszabadulnak az indulatok is. Míg az ateisták a hittől való eltávolítás eszközeként suhogtatják a darwini furkósbotot, a hívők nagyjából ugyanazokat a korábban már eldobott gránátokat akarják újra felrobbantani: a makroevolúció nincs bizonyítva, ez csak egy elmélet a sok közül, és így tovább. A viták és eszmecserék célja így aztán nem az lesz, amire azok egyébként valók lennének, vagyis az ismeretszerzés és a másik ember megértésének becsülendő szándéka, hanem hogy kiderüljön, ki mennyire hülye és ostoba, ki és miben mekkorát téved, és különben is, melyik oldalon sorakoztatható fel több tudós, aki az adott oldal érveit magáénak vallja.

Ezt totális zsákutcának tartom, tokkal és vonóval.

Egy amúgy is komplex tudományos elmélet vagy bármi más dolog igazi megértését aligha akadályozza meg jobban az a zaj, amit körülötte csapnak. A zajtól pedig előbb-utóbb fájni kezd az ember feje. A furkósbot-lét nem illik sem a tudományos gondolkodásmódhoz, sem jól felfogott keresztény attitűdhöz, valamint csak az indulatok elszabadítására alkalmas.

A magam részéről inkább tovább olvasgatom Kun Ádám könyvét.

18 megjegyzés :

  1. Az evolúció ténye nem zárja ki egy isten létét, de erősen megköti a kezét. Ha a teremtés, Ádám és Éva, az eredendő bűn, Noé stb. nem valós, történelmi személyek, események, akkor miért lenne a bármi is több, mint mítosz?
    Összeegyeztethető a természetfeletti lélek az evolúcióval vagy bármivel, amit a biológiáról, fizikáról tudunk aligha.
    Egyre kevesebb rés marad az isteneknek.
    Milyen a fundamentalista ateista? Alapvetően szeretne bizonyítékokat, hogy elfogadjon dolgokat?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves M.A.T.!

      Itt most megint vissza kellene kanyarodni olyan témákat megtárgyalni, minthogy a mítosz az micsoda, miért is baj, ha a Bibliában van mítosz, hogyan lehet a mitikus tartalmat a valós történetiségtől elválasztani, egyáltalán meg lehet ezt tenni vagy sem, szükséges-e megtenni, hogyan lehet egy narratíva egyszerre mítosz és mégis történelem, stb, stb, stb...

      Ezekről én már számos alkalommal írtam itt a blogban. Ne haragudj, de nincs kedvem az ezerszer pörgetett lemezeket újra feltenni. Ez épp annyira idegesítő és fárasztó most már számomra, mint a bejegyzésben felvetett téma.

      A fundmentalizmus nem a bizonyítékok elvárásáról szól. A fundamentalizmus egy attitűd, a dolgokhoz való érzelmi viszonyulás, hozzáállás, magatartás, aminek bizonyos vonásai vannak. Mind a hívőknél, mind a nem hívőknél, mind az ateista, mind az iszlám, mind a keresztény fundamentalistáknál hasonló jelenségeket produkál, amit szerintem mindannyian ismerünk. A közelmúltban jelent meg James Barr erről szóló könyve, mely bár a keresztény fundamentalizmust tárgyalja, azért rá lehet ismerni mintázatokra bőven, amik általában jellemzik. Ajánlom.

      Törlés
    2. "A viták és eszmecserék célja így aztán nem az lesz, amire azok egyébként valók lennének, vagyis az ismeretszerzés és a másik ember megértésének becsülendő szándéka"

      Szeretném megérteni, hogy hogyan gondolod az evolúciót összeegyeztethetőnek a kereszténységgel. Ha egyszer éppen ezt hiányolod a vitából, akkor jó lenne, ha megpróbálnád elmagyarázni.

      Törlés
    3. Nem szívesen fordulok be ezredjére is ebben az utcába, mert a blogban már számos alkalommal írtam erről. Adott egy természettudományos elmélet, meg egy teológiai szándékú szöveg: mégis hogyan kellene a kettőt összefésülni? És minek? Én egyre inkább arra hajlok, hogy erre nincs szükség. A teremtéstörténet(ek) a teremtésteológia részei. A teremtésteológiának pedig az a fókusza, hogy Isten és az ember állapotáról, milyenségéről és kettőjük kapcsolatáról tegyen teológiai szándékú kijelentéseket. Ezt szerintem nem kell természettudományokkal sehogy sem egyeztetni.

      Törlés
    4. "Szeretném megérteni, hogy hogyan gondolod az evolúciót összeegyeztethetőnek a kereszténységgel."
      - Az evolúció addig terjed visszafelé, hogy az első szaporodó egysejtűből kialakul minden mai életforma. Nem tárgya a modellnek, hogy az első szaporodó egysejtű hogyan jött létre (véletlenül vagy teremtéssel), és ezzel kapcsolatban nincs is semmiféle konszenzus, érzelmi alapú találgatások vannak. Az evolúciós modell ellentmond a teremtéstörténetnek, ami a Biblia egyik fontos fejezete, de nem az egyetlen, és talán nem is a leglényegesebb. A közösségi szabályadó fejezetek sokkal fontosabbak nála. Akkor lenne már-már feloldhatatlan ellentét a Bibliával, ha az evolúciós modell mellé tudnának tenni egy kiegészítő modellt a tudósok, miszerint az élet plauzibilis módon tényleg létrejöhet véletlenül, és ezt a gyakorlatban is igazolnák. (Évtizedek óta próbálkoznak, hiszen döntő jelentőségű kérdésről van szó, ám sikertelenül.) Ha az élet plauzibilis módon és a gyakorlatban is igazoltan létrejöhetne véletlenül, akkor még mindig nyitott kérdés maradna, hogy tényleg úgy jött-e létre, és nem teremtéssel. Ám kb. 60 éve nem sikerül életet véletlenszerűen keletkeztetni, és ez egy fontos, észben tartandó tény.

      Hihető, hogy erről nem tud egy öntudatos "ateista"?

      Törlés
    5. Sytka és M.A.T.
      Bocsánat, hogy beleszólok üzenetváltásotokba. Sytka, nekem szimpatikus amit írsz, de kérdésedre és válaszodra, hogy "Adott egy természettudományos elmélet, meg egy teológiai szándékú szöveg: mégis hogyan kellene a kettőt összefésülni? És minek? Én egyre inkább arra hajlok, hogy erre nincs szükség."
      adódik a válasz, vagy inkább válaszok:
      1. A hívők legtöbbje nem így gondolkodik erről. Lásd Vértes Laci riposztját M.A.T. hozzászólásához, vagy még inkább Szabados Ádám blogját, aki elképesztő evolúció-ellenes kampányt folytat vallási alapon.
      2. Hozzászólásod második részével "A teremtéstörténet(ek) a teremtésteológia részei. A teremtésteológiának pedig az a fókusza, hogy Isten és az ember állapotáról, milyenségéről és kettőjük kapcsolatáról tegyen teológiai szándékú kijelentéseket. Ezt szerintem nem kell természettudományokkal sehogy sem egyeztetni." azért nem lehet egyetérteni, mert nem csak evvel foglalkoznak a teremtéstörténetek (bibliai vagy más) hanem választ adnak olyan kérdésekre is, hogy hogyan keletkezett a világ, az élet, mi az ember származása, stb. Nos ezekre a kérdésekre a tudomány is kereste és keresi a válaszokat, már elég sokra választ is talált. Ezek bizony ellentmondanak a teremtéstörténeteknek. Igazság csak egy van, vagy az egyik verzió igaz, vagy a másik. Éppen az ellentétes válaszok miatt az összemosás lehetetlen, az ütköztetés pedig természetes.

      Törlés
    6. Köszi Péter!

      Csak tőmondatokban: hát akkor én nem úgy gondolkodom erről, mint a hívők többsége. Nem is akarok felelősséget vállalni a hívők többségéért, én elsősorban a saját gondolkodásomért vállalok felelősséget. Azt viszont állítom, hogy azok a körök, amelyekben mozgok, több olyan hívőt tömörítenek, aki ebben hozzám hasonlóan gondolkodik.

      A másik pedig: értem, amit írsz. A szavak szintjén ez is a helyzet: a teremtéstörténetek szó szerint persze választ adnak a világ eredetére. De ebből ütközés csak akkor lesz, ha ezeket történeti tényleírásként kezeljük. Szerintem meg nem úgy kell őket kezelni. Amikor a szövegek szerzője leírta ezeket a narratívákat, akkor nem olyan leírást akart adni, amit a mai természettudományos elméletekkel konkuráltathatunk. Ilyen értelemben nem is a "hogyanra?", hanem a "miért?"-re válaszol. A saját korának megfelelő műfajban, a saját korában népszerű világkép alapján fogalmazott meg egy olyan szöveget, ami teológiai üzenetek hordozója. Magyarul, végső soron nem azért írták le ezeket, hogy megmondják hogyan lett a világ, hanem hogy konténerként továbbhagyományozzanak velük teológiai mondanivalót. Ha pedig valamivel mégis konkurálnak ezek a szövegek - és ez kétségtelenül igaz -, azok a többi, korabeli teremtésmítoszok. Na, azokkal több ponton polemizálni akar a Biblia.

      Számomra valahogy így fest ez a dolog, és úgy érzem, ezzel sokszor egyedül vagyok a tipikus neoprotestánt hívők között. Messzire vezet, hogy ennek mi az oka, ez már más témák felé vinne bennünket.

      Törlés
    7. Kedves Sytka!

      "Adott egy természettudományos elmélet, meg egy teológiai szándékú szöveg: mégis hogyan kellene a kettőt összefésülni? És minek? Én egyre inkább arra hajlok, hogy erre nincs szükség."

      Valami elképzelésed csak van, hogy milyen volt az Univerzum, az élet és az emberiség története napjainkig.
      Miben tér el a te általad hitt történet egy tudományos világnézet alapján elmesélt történettől?

      Törlés
    8. Kedves M.A.T.!

      Épp erre írtam fentebb, hogy nincs kedvem ebbe több energiát beleölni. :-)

      Szerintem a tudományos narratíva adja meg a magyarázatot a hogyanra, a teremtésszöveg célja pedig ettől teljesen függetlenül rámutatni bizonyos tényekre az ember milyenségével, erkölcsi- és hiányállapotával kapcsolatban. Ez nem azt jelenti, hogy nem lehet semmiféle történeti mag a történetek mögött, de a mitikus alaptól a történetiséget nem lehet szétválasztani. A kettő ehhez teljesen összefonódik. Mindez főként az Őstörténetre vonatkozik.

      Egyébként céltévesztettnek tartom, amikor állandóan erről van szó, ha a teremtésteológia szóba kerül. Szinte már erőszakosan ki akarjuk mutatni mi a történelem és mi nem az - pedig a szöveg szerzői nem azért írták a szöveget, hogy erre a kérdésre válaszoljanak. Ez a felvilágosodás utáni ember kérdése, a szerzők meg az ókorban éltek. Azok a kérdések viszont, amelyekre válaszolni akartak, másodlagossá korcsosulnak a vita miatt.

      Törlés
    9. "A szavak szintjén ez is a helyzet: a teremtéstörténetek szó szerint persze választ adnak a világ eredetére. De ebből ütközés csak akkor lesz, ha ezeket történeti tényleírásként kezeljük. Szerintem meg nem úgy kell őket kezelni. Amikor a szövegek szerzője leírta ezeket a narratívákat, akkor nem olyan leírást akart adni, amit a mai természettudományos elméletekkel konkuráltathatunk."

      Egyetértek! Ajánlom Vértes Lacinak, hogy nagyon-nagyon figyelmesen olvassa el ezeket a sorokat, és gondolkodjon el ezen.

      Törlés
    10. Kedves Sytka!

      Nem nagyon tudom elképzelni, hogy ne lenne álláspontod arról, hogy mondjuk a teremtést az isten csinálta 13,6 milliárd évvel ezelőtt, de mondjuk az élet magától jött létre, Ádám és Éva nem létezett, az eredendő bűn szimbolikus, Jézus nem egy konkrét bűntől mentett meg, az Özönvíz mítosznak bár volt történelmi eredete, de nem globális árvíz volt, Ábrahám mitikus figura, a zsidó nép nem volt egyiptomi rabságban, és az eredeti politeista zsidó vallás a babilóniai rabság idején vált monoteistává.
      Ha intellektuálisan őszinte vagy magadhoz, akkor szükséges, hogy egy koherens világképet és az azzal összhangban lévő világtörténelmet tudj felmutatni. Ha igaz az az állítás, hogy a kereszténység és a tudomány összeegyeztethető, akkor léteznie kell egy ilyen világképnek és világtörténelemnek. Én még mindig várom, hogy egy keresztény előáll egy ilyennel.

      Törlés
    11. MAT, La Fontaine A tücsök és a hangya című története szerinted egyezik a tudományos világképpel? Szóról szóra biztosan nem, tudományosan egy szó sem igaz belőle.

      Érvénytelen ettől? Mi erről az álláspontod?

      Célszerű belátni, hogy a Biblia "tudományos" érvénye tök mindegy, ez nem tartozik a lényegéhez, ami érvényes és elég nehezen vitatható - mármint sokak szerint, miközben kevesebbek szerint meg nagyon is. Egymással ütköző erkölcsi intuíciók nem tehetők tudományos kérdéssé. A tudomány nem illetékes abban, hogy a spenótot vagy a sóskát szeressük-e, de ha egy spenótszerető közösség sokkal sikeresebb a sóskaszeretőnél, annak van tapasztalati értéke. A Biblia-követő közösség évezredek óta sokkal sikeresebb a Bibliával ellenkező közösségnél (ha ez közösség egyáltalán).

      Törlés
    12. Vértes László:

      A tücsök és a hangya egy művészeti alkotás, amely nem törekszik arra, hogy a valóságot írja le.
      A keresztények a Bibliát egy művészi alkotásként tekintik, Jahve egy metafora? Jézus kereszthalála az áldozati bárány allegóriája?

      Törlés
  2. Sytka, szerintem az evolúcióvita inkább gumicsont, mint furkósbot: mára nagyon nehezen megkérdőjelezhetővé vált, hogy a jelenleg ismert többé-kevésbé összetett létformák mind ősi egysejtű létformá(k)ból alakultak ki, és nem a bonyolult formában teremtődtek. Úgy tűnik, a vitának ez a része (új adatok felmerüléséig) lezárult. Ez a vita azonban nem terjed ki Isten létének kérdésére, ahogy te is írod, hanem nyitva hagyja a kérdést.

    A vita mintha két tájékozatlan tábor között lángolt volna fel: az egyik tábor szerint a Biblia vagy szó szerint tényszerűen igaz, vagy minden tényében hamis, tehát az evolúció automatikusan hamissá teszi Isten léte és szabályai érvénye tekintetében is; a másik tábor szerint pedig a Biblia részben is lehet tényszerű, az evolúció nem érvényteleníti pl. az erkölcsi tanítását.

    Mindkét oldal az evolúciót emlegeti, de közben egyik sem mérte fel az evolúció irrelevanciáját e témában. Hiszen ha kizárólag a tényszerűségben rejlene a Biblia érvénye, akkor már a heliocentrikus modellel érvénytelenné vált volna, 500 éve érvénytelen lenne! Meg aztán, az axiomatikus modellek egyes axiómái nem bizonyíthatók önmagukban, "bizonyíték"-ot kérni egy-egy axiómáról (pl. Isten léte) tájékozatlan ötlet. Hogy nem lett érvénytelen a Biblia, legalábbis a sikeres közösségek magatartási szabályai terén, az el kellene, hogy gondolkoztassa a vitázókat.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egy tájékozott felek között zajló vita arról szólna, hogy Isten bibliai szabályai sikeressé teszik-e a közösségeket, vagy sem, és milyen adatokkal támasztható ez alá. E tekintetben gumicsont (figyelemelterelő) az evolúció emlegetése.

      Törlés
    2. Egyetértek a véleményeddel, nekem is érzékelhetővé vált a "gumicsont-hatás", ami ezt az egyébként fenemód értékes és érdekes kérdéskört körbeveszi. Ugyanakkor én sajnos többet tapasztalatok a gumicsont-effektusnál. Igenis azzal szembesülök, hogy az ateista oldalon egyfajta kitérítésre használt furkósbot funkciót rendelnek egy alapvetően természettudományos elmélet mellé. Vagyis arra használják fel az evolúcióelmélet állításait, hogy kiszorítsák vele Istent a képből - ám az eredmény, amit ezzel elérnek többnyire annyi, hogy a másik oldalon állók annál inkább kitinpáncélt növesztenek és még elutasítóbbak lesznek a tudományos eredményekkel szemben.

      Ezért több ez, mint egyszerű gumicsont. Az egyik oldal ideológiai célokra kívánja használni, a másik oldal pedig ideológia okok mentén utasítja el. Ez pedig így összesen azért groteszk számomra, mert maga az evolúció - ami az egész csetepaté közepén áll - egy természettudományos elmélet akar lenni, nem ideológia, sem ideológiai-filozófiai célok kiszolgálója. Nem ezért készült, nem ezért foglalkozunk vele, nem ezért végzik a munkájukat azok, akik ennek a szakterületnek a szakértői. Ez egy harsány ricsaj az egész körül, ami érzésem szerint túlmegy bizonyos normális határokon.

      Törlés
    3. Így már pontosabban értem, mire gondolsz furkósbot alatt, egyetértek.

      Az én nézőpontomból úgy jelenik meg ez az állítólagos "evolúció"vita, mint ha Lafontaine A tücsök és a hangya című történetének erkölcsi tanulságát egyesek azzal szeretnék érvényteleníteni, hogy "a tudományos konszenzus szerint a tücsök sosem beszélt a hangyával, tehát szorgalmasnak lenni tudománytalan butaság, szorgalmatlannak lenni pedig felvilágosult, tudományos álláspontot tükröz". Valójában ez az "érv", illetve ennek érvkénti elfogadása, a tudománytalan butaság.

      Törlés

Megmondhatod te is... de kérlek, NE tedd névtelenül!
(A szerző a beírt kommentek közül bármelyiket előzetes figyelmeztetés és minden magyarázat nélkül törölheti. Kommentedben ne használj túl sok hivatkozást, mert a rendszer automatikusan moderál!)