2021. augusztus 24., kedd

A Biblia aktuális! - válasz Földesi Barnabásnak

A Szabados Ádámmal kibontakozó polemikus társalgásomba (nem először) az Evangelikál Csoportból is bekapcsolódtak. Ezúttal Földesi Barnabás írt egy nagyon jó hozzászólást, amiről a jószándék ellenére is az volt a benyomásom, hogy miközben mintha velem akarna társalogni, inkább a rólam alkotott képpel elegyedett beszédbe. Ezen azonban könnyen lehet segíteni, hiszen a szerzővel a legtöbb dologban teljesen egyetértek.

Merőben igazságtalan lennék Földesi Barnabással szemben, ha valamiféle támadásnak venném az írását - hiszen az általa megfogalmazott markánsabb gondolatait magam is képviselem. Ugyanakkor Barnabás látens módon úgy fogalmaz meg velem kapcsolatos finom kritikai megjegyzéseket, hogy nem teljesen világos, miért pont nekem címzi ezeket. Szerinte például egy olyan teóriát vetettem fel, ami "a Biblia elavulásáról" szól - noha egész teológiai munkásságom, oktatói tevékenységem, gyülekezeti szolgálataim megtérésem pillanatától fogva homlokegyenest az ellenkezőjéről beszélnek. Furcsa volna, ha nem így lenne. Éppen azért foglalkozom a Szentírással, mert nem tartom elavultnak - és megfordítva, ha annak tartanám, nem foglalkoznék vele. Amit én állítottam, hogy korszakok, tetemes idő, kulturális, műfaji, nyelvi különbségek - rövidebben tehát "világok" - választanak el bennünket a Szentírás világától, amiben keletkezett - ezt a szakadékot pedig át kell hidalni, s részben bizony ez a teológia egyik feladata. Hiszen mi másról szól az exegézis és a hermeneutika, a bibliai teológia és más diszciplínák, ha nem a hídépítésről, az értelmezésről, ami két pillér közt kíván használható átjárót építeni. Szó sincs arról, hogy a Biblia érvényét veszítette volna, hogy itt bárki is lemondott volna a Bibliáról, nem tisztelné Isten kinyilatkoztatásaként a Bibliát. Mintha a nagyon konzervatív gondolkodók állandóan ennek a szagát szimatolnának azok részéről, akik az ő szemeikben nem elég konzervatívak. Máris hozzáteszem: írása alapján Földesi Barnabás nem tűnik ilyennek. Csak mintha engem nem ismerve mégis levonna velem kapcsolatos nem létező konzekvenciákat. Holott amiről én beszélek, az többnyire ennyi: nem mindig könnyű megtalálni az érvényes mondanivalóhoz elvezető utakat a Bibliában.

Ettől a ponttól kezdve Földesi Barnabás már nem velem vitatkozik, hanem legjobb esetben is a fejében rólam alkotott képpel. Olyanokat ír, természetesen impliciten rám utalva, hogy ha valaki "nem tud világosságot, lélektani igazságokat, mély emberismeretet a Bibliából kiaknázni, az könnyen arra a következtetésre juthat, hogy azok nincsenek is benne." De hát hol állítottam, hogy a Bibliában nincsenek kiaknázható lélektani igazságok és emberismeret? Ha nem állítottam ilyet, akkor miért foglalkozik ezzel a kérdéssel egy olyan cikkben, ami lényegileg az én nézeteimről szól? Hát nem pont arról írtam, hogy a helyes dogmatika-antropológia nélkül nem lehet helyesen művelni a lelkigondozást sem? Nem arról szóltak a bejegyzéseim, hogy le kell fordítani a mai helyzetre a Biblia örökkévaló, érvényes üzeneteit, ami előfeltételezi a szöveg értelmezését és kutatását? "Azt gondolom, a Biblia tartogat még számunkra a jövőben is nagy meglepetéseket, és nem érdemes leírni, mint szűkreszabott szöveggyűjteményt." - fogalmaz Földesi Barnabás, s persze megint teljesen érthetetlen miért pont velem kapcsolatban kerül elő ez a gondolat, azt sugallva, mintha én leírtam volna a Bibliát, mint szűkreszabott szöveggyűjteményt. Aki életében egy légtérben töltött velem öt percet, miközben beszélgettünk erről a témáról, az valószínűleg értetlenül tördelné a kezét ilyesmit olvasva.

Azok a gondolatok, melyeket Barnabás ezután megfogalmaz, akár a saját gondolataim is lehetnének. Teljes egyetértés van közöttünk a normális progresszivitás kapcsán. Igaza van abban, hogy az nem nevezhető progressziónak, amikor valami új meglátás, gondolat, szemléletmód úgy akar szárba szökkenni, hogy elveti az előzményeket, nincs tekintettel a már meglévő eredményekre és a hitünk fundamentumaira. Gyakorlatilag az összes tévtanítás, eretnekség és halva született teológiai gondolat biztos receptje az volt, hogy megkerülte az alapokat, és megszakította a kontinuitást a múlt és a jelen között. "Ezzel szemben a progresszív tudás a meglévőhöz adja hozzá az új színeket és árnyalatokat." - írja Barnabás, és tökéletesen igaza van. Lehetetlen ezt az átmenetet kikerülni, ám ne hallgassuk el azt az egyoldalúságot sem, amit a nagyon konzervatív gondolkodók itt megengednek maguknak. Ők ugyanis tipikusan és kizárólagosan arra a veszélyre hívják fel a figyelmet, hogy a progresszivitás milyen szörnyű jelenség - mert az mintegy megkerüli a múltat és anélkül szeretne teológiailag releváns új mondanivalót felkínálni. De sosem esik szó a másik lehetséges buktatóról: hogy belesüppedünk a múltba, ácsingózunk a régi dolgok felé, megelégszünk azzal, ami most van és semmiféle szomjúság vagy nyitottság nincs bennünk az újdonságokat illetően. Márpedig pont a Biblia az, ami szerintem egyensúlyi képet mutat ebben a kérdésben. A kereszténység miközben őrizte a hagyományait, ragaszkodott a már meglévőhöz, mégis tudott forradalmi jelenséggé válni. Érdemes megfigyelni, ha a Szentírásban egy dolog mellett szerepel az "új" jelző, az szinte minden esetben pozitív! (Például: új ég, új föld, új ember, új teremtés, új tömlő - csupa pozitív fénybe állított fogalom.)

Míg az elvtelen progresszivizmus a Biblia teljes megkerülésével épít hereziseket (lásd példának a "melegteológiát", ami kicsavart exegézissel igyekszik igazolni, hogy a homoszexualitás elfogadható a Biblia szerint), addig a szigorú konzervativizmus teljesen lemond az innovatív útkeresésekről és új felvetések megfogalmazásáról, s inkább csak valamiféle status quo-t próbál fenntartani - miközben szorongó gyanakvással ekézi a neki helyet biztosító kultúrát. (Kivételek persze mindig vannak - ám az általános és tipikus helyzetképen ez nem változtat.)

"A történelem előrehaladtával támadt különböző világnézetek nem csak veszélyt jelenthetnek a keresztény igazságokra nézve, hanem lehetőséget is az elkülönülésre és a pontosabb körülírásra." - fogalmaz Barnabás, ám ez az egyébként teljesen helyénvaló látásmód persze megint csak az érme egyik oldala. Mert a mondat akár úgy is szólhatna, hogy az időközben feltámadt világnézetek lehetőséget jelentenek a kereszténység számára abban, hogy a saját mondanivalóját még pontosabban fogalmazza meg és párbeszédbe elegyedhessen a tőle egyébként távol álló világnézetekkel is. Ez a megközelítés is épp úgy igaz és releváns, mint a bezárkózó stratégia, de valahogy sosem kívánkozik a konzervatív tollhegyekre...

Hogy miért nem, az már inkább rólunk szól, a berögzöttségeinkről, érzelemvilágunkról, sajátos és személyes attitűdjeinkről. Egy azonban biztos: az a kereszténység önmagát küldi a halálba, ahova akadálytalanul beáramolhat a kultúra minden jelensége, vagy éppen ami biztos izolációra törekszik és állandóan a világ ostozorásában leli meg a saját küldetését. Alaptermészetemnél fogva - elismerve a saját elfogultságomat - én gyakran az utóbbi ellen harcolok. Ennek az is oka, hogy míg a világ bűneinek kritizálását alapvetően értelmetlennek, addig keresztényként a saját hibáinkkal való törődést feladatnak látom. De az irányultságom nem jelenti azt, hogy ellenségemnek tartom a konzervatív embereket. Szabados Ádám legújabb bejegyzésében már arra is fanyalodik, hogy engem szembeállítson az általános evangéliumi világgal (ami persze hazug beállítás) és mintha abban sem lenne biztos, hogy én a keresztény hitemet illetően azonos alapon állok vele. Sírnivaló ez az intellekutálisan becsomagolt, de mégis kitapintható álláspont - miközben én zokszó nélkül a testvéremnek tartom őt Krisztusban és sosem haboznék ezt kimondani. Legyen közöttünk bármilyen mély az árok és legyenek bármennyire mások a teológiai gondolkodásunk alapkövei. Azt hiszem amikor már a másik hite is kérdés tárgyát képezi valaki szemében a teológiai látásmód miatt, hát az az igazi tünet, nem pedig a szemléletet illető különbségek. És pontosan ez az egyik olyan jelenség, ami újfent rávilágít arra, hogy érdemesebb lehet a belső problémáinkról beszélni, mintsem állandóan a melegekre, liberálisokra és úgy általában a világ dekadenciájára összpontosítani. Van nekünk elég bajunk anélkül is, hogy a világ minden nyűgjét a nyakunkba vegyük.

9 megjegyzés :

  1. Ez a Sytka vs. Ádám vita lassan olyan lesz, mint a Görbicz vs. Evangelikál vita, ahol már annyira elfajul a teológiai nézetkülönbségek miatti indulat, hogy képes a Krisztusban hívő testvér a Krisztusban hívő testvért nem testvérének tekinteni. Eddig azt gondoltam, hogy Istennek a világiakkal van sok munkája, de kezdem úgy látni, hogy keresztényekkel jóval több munkája van. Na, de ha elkezdte, be is fejezi. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát igen, habár szerintem a Görbicz-féle vitában valóban volt vita-alapanyag, ráadásul a szoteriológia témája körül forgott, aminél nehéz fontosabb témát elképzelni a kereszténységben. Istennek mindenkivel van munkája, de kétségtelen, hogy az egyház igyekszik is mindent megtenni, hogy ne hagyja munka nélkül. :-) Talán ismered a nem kicsit cinikus mondást: "Jézus a bűneinkért halt meg - hát ne okozzunk Neki csalódást!"

      Törlés
  2. A "világ" <-> messiáskövetők szembeállítás Jézus idejében volt releváns, azóta értelmetlen lett, a keresztény világban a "világ" nem különít el semmit. A "világozás" tipikus kisegyházi stílus, egymás ekézésére való, ahogy látjuk is. Nagyobb egyházban feltűnik, hogy a világ is te vagy.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez még így is sosem jutott eszembe, hogy tipikus kisegyházi stílus lenne, de most hogy mondod, tényleg lehet benne valami!

      Törlés
    2. Kedves László! Pál pogány környezetben is használja a világ szót. De a világ nem csak materiális értelemben használatos, hanem egy irányultságot és szemlélet is jelöl vele az újszövetség. Éppen ezért a világ határa nem csak hívő és nem hívőn között lehet, hanem a hívőn belül is.

      Törlés
    3. És akkor még ott van ez is: Isten úgy szerette a világot..

      Törlés
  3. Kedves Sytka!

    Válaszoltam a felvetésedre és igyekeztem élesíteni a reflexióimon.

    https://www.evangelikalcsoport.hu/2021/08/24/elesebb-fokusz-tisztabb-kep-viszontvalasz-sytkanak/

    Üdvözlettel: Barna

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Barnabás! Igen, olvastam, remek lett. Köszönöm az intelligens hozzáállást és a láthatóan párbeszédképes retorikádat is. Hamarosan én is írok számodra - és ezzel szeretném lezárni a vitát.

      Törlés
    2. huh, beleolvastam ebbe az "evangelikál" oldalba... hitgyülisekkel jóban vagytok látom... félelmetes... iszonyatos... felfoghatatlan... na persze szabados ádám után már ezeken se csodálkozok...

      Törlés

Megmondhatod te is... de kérlek, NE tedd névtelenül!
(A szerző a beírt kommentek közül bármelyiket előzetes figyelmeztetés és minden magyarázat nélkül törölheti. Kommentedben ne használj túl sok hivatkozást, mert a rendszer automatikusan moderál!)