A háború spirituális mozgatórugói

Jézus élénk tanítást adott a hozzá éjszakai sötétben érkezett Nikodémusnak arról, hogy a gonosz erejét úgy lehet megtépázni, ha kihozzuk a fényre, a világosságra, vagyis megnevezzük, rámutatunk, döntünk felőle. Mert bizony, ebben az agyonrelativizált erkölcsű világban is vannak egyértelműen rossz dolgok, sötét tendenciák, pokoli jelenségek, és ami ilyen, az nem "majdnem jó" és nem "nézőpont kérdése", hanem szimplán csak gonosz a maga valójában. Akkor is, ha vallásosnak tűnik.

Sokaknak most Putyin a fősátán, a Hitler 2.0 vagy épp Sztálin potenciális utódja, az ördög legfrissebb inkarnációja, aki még a harmadik világháború felé is terelgetheti a fejleményeket a maga őrületében. Egyelőre ott tart, hogy lerohant egy szuverén, ártatlan országot, területi és politikai követelései vannak, nomeg fenyegető kirohanásokat intéz a feszült nyugati világ felé. Tehát tényleg nem néz ki normálisnak. De akkor nyomjuk rá egyszerűen a bolondok pecsétjét és ezzel kipipáltuk a dolgot? Valószínűleg nem. Esélyes, hogy Putyin nagyon is jól tudja miért teszi, amit tesz. Hitler gonoszságának tényét senkinek nem kell megmagyarázni, mibenlétével azonban nem árt foglalkozni - mármint ha tényleg érteni szeretnénk mi mozgatott egy ilyen embert, miért csinálta, amit csinált. Az ilyen emberek tettei mögött pedig a politikai ambíciók mellett mindig vannak spirituális mozgatórugók is. Vajon milyen szellemi okok állhatnak a putyini Oroszország háborúkényszere hátterében?

Tegnap olvastam például, hogy Putyin többszázezer ember előtt szónokolt a jelenlegi "különleges hadműveletekről" Ukrajnában - az apropót annak megünneplése adta, hogy 8 éve csatolták el a Krím-félszigetet. Putyin a Bibliából is idézett: nincs nagyobb szeretet annál, mint amikor valaki életét adja barátaiért - gondolva itt a harcoló katonákra. Azon túl, hogy ez a vers teljesen másról szól és Krisztus váltságművére utal, nem egy értelmetlen háborúban értelmetlenül meghaló orosz katonákra, ugye megint azt látjuk, hogy megjelenik a vallás a háború retorikájában? 

Ennél sokkal groteszkebb volt Kirill moszkvai pátriárka nyilvános megszólalása, aki szerint a háború az "emberiség megváltásáról" szól: az egyik oldal (ukránok) egyszerűen elutasítják azokat a magasztos értékeket, melyeket a másik oldalon (orosz) felkínálnak nekik. Miben látszik az elutasítás? Szerinte a válasz világos: abban, hogy Ukrajnában melegfelvonulás is volt! A háború ezért "metafizikai jelentőségű" esemény és megpróbálja betartatni Isten törvényeit. Kirill pátriárka szavaiból az következik, hogy itt a keresztény értékek ütköznek az ukránok által megtestesített, melegségen alapuló, romlott erkölcsiséggel, melyekhez hasonlót - ha már melegfelvonulás - a nyugati szabad világ is képvisel.

Vagyis seperjük össze, amit találtunk: megint az a lényeg, hogy szembe kell feszülni a nyugattal, a dekadens nyugatiassággal, a szabadsággal, amelyben nyugaton élhetnek az emberek. A nyugati életstílus szabadsága összeférhetetlen a keleti tekintélytisztelettel, ortodox felfogással, hagyománykövetéssel. Azt persze tudtuk eddig is, hogy az oroszok viszolyognak a nyugatiasságtól, a személyiségi jogoktól, a demokratikus jogállamiságtól, és valószínűleg ezért sem örülnének túlságosan, ha Ukrajna csatlakozna az Unióhoz, mely ezeket értékként képviseli. Nem meglepő az ellentét, de vegyük észre és mondjuk ki a tényt - vagyis hozzuk a világosságra: a háborút nem a nyugati szabad életstílus robbantotta ki, hanem a hagyománykövető, tekintélyelvű, merev rendszer. Lássuk ezt igen élesen! Jellemző szerintem, hogy a liberális demokráciákban élő nyugati emberek jó része nem tud értelmesen mit kezdeni a neki adatott szabadságával. Sokan emiatt erkölcsileg elferdülnek, deviáns életstílust alakítanak ki maguknak, azt hiszik, a normális életbe minden belefér, mert ők liberálisok. Ezzel nem tudok hívőként egyetérteni. Nekem a szabadság nem parttalanság és pláne nem apropó a devianciára, hanem alapvető lehetőség a normális életre, amit a hitem határoz meg. De legyenek bármilyen bűnösök is a lagymatag libsik, rakétavetőt azért nem ragadnak a kezükbe, és nem gyalogolnak át a szomszéd országokba, hogy ha kell fegyverrel kényszerítsék rájuk a saját akaratukat. Ezt tipikusan a keményen gondolkodó, hierarchikus rendszereket építő, türelmetlen vallásosak csinálják. Ez villog most minden képernyőn, ezt láthatjuk most egyenes adásban. Ennek a sebeit akarjuk bekötözni, az áramló vérét megállítani.

Persze a liberális jogállamnak is megvannak a maga pusztító tendenciái, alantas megoldásai a társadalom szellemi-erkölcsi leépítéséhez. A nyugati életvitel, a relativizálódott erkölcsiség, a hagyományok alapvető elutasítása és lefitymálása mellett hatalmas probléma, hogy míg a szabadságra építő társadalom a (piaci és szellemi) versenyt lehetővé teszi, ez az erőseknek kedvezni fog, ám a gyengéket eltapossa. A nyugati liberális jogállam komoly problémákkal vajúdik, állandó korrigálással lehet csak működtetni, és a maga szekularizmusában finoman szólva sem nevezhető keresztényinek. De szerintem minden vadhajtásával együtt is élhetőbb földi sorsnak ágyaz meg, mint az olyan rendszer, ami megöli a fiatalembereket, városokat tesz a földdel egyenlővé, lenullázza egy ország gazdaságát és erőszakkal elvesz tőle területeket. Miért? Mert egyszerűen feljogosítva érzi magát erre. Nos, a magam részéről ezerszer inkább fuldoklom egy liberális demokráciában, mint egy tekintélyelvű diktatúrában! Inkább küzdök az értékvesztett nyugati világ dekandenciájával, mintsem a családommal pánikszerűen menekülve futok a semmi felé, mert valaki tekintélyi alapon felhatalmazva érezte magát, hogy az otthonomat lebombázza, az életemet tönkretegye.

Ez a háború szerintem ennek is a leckéje, amit ha akarunk, megérthetünk és megtanulhatunk belőle. Itt és most nemcsak Oroszország küzd Ukrajnával, hanem kétféle világszemlélet konfrontálódik egymással. A rossz és a még rosszabb, az élhetetlen és a halálteljes. Te melyik felé húzol inkább?