2022. július 15., péntek

A 777 blog mélypontja

Ahhoz képest, hogy Magyarországon immár alkotmányos módon kimondták, hogy a házasság egy férfiből és egy nőből áll, még mindig zavaros gondolatok rajzanak a fejekben arról, mit jelent férfinek lenni. Bedő Imre szerint azt, ha valaki katona és a csizmája ki van fényesítve az ágya alatt - mert ha kell, hát azonnal lelkesen megy a háborúba meghalni. Öveket becsatolni, a 777 blog eddigi mélypontja következik.

Legyünk őszinték, a Crimson Tide (magyarul "Az utolsó esély") nem számít minden idők egyik legjobb akciófilmjének, de volt benne egy fontos mondat, ami egy korrektül felépített jelenet csúcspontján hangzott el. A film egy atomtengeralattjárón játszódik, amely ráadásul egy pattanásig feszült katonai-politikai helyzetben magára maradt, így a Gene Hackman-Denzel Washington alakította kettős kezében van a klasszikus döntés: indítsanak-e a hajó fedélzetéről nukleáris csapást egy egyre erősebb diktátor megfékezése kedvéért? Nos, ebben a szituációban egy jó kedélyű asztali csevej során felmerül az a filozófiai kérdés, hogy ki is a valódi ellenség, akit porig kell rombolni? A háborúpárti Hackman, aki alig várja hogy agresszív katonai támadást indíthasson, gúnyosan megadja szót Washingtonnak, aki a rá irányuló figyelemben röviden csak ennyit mond:

"Szerény meglátásom szerint egy nukleáris világban az igazi háborús ellenség a háború maga."

Ez bizony lényeges mondat. Nem vagyok az eltúlzott pacifizmus oldalán, ahogy lassan ötvenhez közeledve a katonáskodás lehetősége sem igazán kerülget. Nyilvánvaló azonban, ha a családom életére törnének, ha életveszélybe kerülnénk, ha Isten ne adja kitörne valamiféle háború, akkor mindent elkövetnék, ami lehetőségként felmerülhetne a védekezés tekintetében. Igen, talán még az is belefér ilyenkor, hogy az ember megtanul fegyverekkel bánni, önvédelmi technikákat elsajátítani vagy olyan ismeretekre szert tenni, melyek a hadi állapotok miatt szükségesek. Egyetértek azzal, hogy háborús helyzetben tegyük meg a tőlünk telhetőt, de azért ugye tudjuk közben, hogy a háború maga az ellenség? Hogy más embereket bántani, erőszakot elkövetni, öldökölni az rossz? Ugye közben azért ezt nem felejtjük el?

Nos, Bedő biztos nem felejti, hiszen ez láthatóan eszébe sem jutott - merthogy nem tud két dolog között különbséget tenni. Más ugyanis háborús kényszerhelyzetben muszájból elboldogulni, fogcsikorgatva tenni a kötelezőt, megcsinálni szörnyű dolgokat, és megint más rajongani az ilyen kényszerhelyzetekért. Bedő hihetetlenül ostoba írása pedig tisztán és világosan utóbbiról szól. Süt belőle az az eltorzult romantika, hogy milyen szép és macsós dolog is katonának lenni, no meg itt van egy háború a szomszédban - és ha megtámadnak minket, ugyan megvédeni nem tudjuk magunkat, de azért "labdába rúghatunk" ha itt minden férfi beavatott lesz. Bedő láthatóan lubickol a háborúban, élvezi hogy most odakiabálhat a 777blog szerkesztői kegyének köszönhetően a magyar keresztény fiúknak, hogy gyenge senkik, ha nem mennek katonának. Mélyen lenézi és megveti a fiatal srácokat, hiszen ők csak a Netflix előtt döglenek és szórakoznak ahelyett, hogy átesnének a hadsereg beavatásán és végre igazi férfiak lennének belőlük.

"Gondoljunk bele, ma a semmirekellő, tényleg semmiben meg nem próbált, az iskolákat kijáró, a munkahelyükre bejáró, egyébként meg nagyon prímán Netflixet nézni tudó fiúk gondolják azt, hogy ők a teremtés koronái.  Valójában nem tud parancsolni az, aki nem tud engedelmeskedni." - írja Bedő kendőzetlen undorral, becsmérelve az iskolázottságot és a munkát, no meg azt a beteg gondolatot is felvetve, hogy az igazi férfinak parancsolnia kell tudni, hiszen az olyan férfias.

Az egy dolog, hogy fel sem merül Bedőben: a férfiasság esetleg nemcsak a katonáskodás révén elérhető állapot. Hogy talán igazi férfi abból is lehet, aki az eszét használja, és nem a fegyverét. Esetleg éleslátással, bölcsességgel, műveltséggel rendelkezik. Aki jeleskedik a tudományokban, évtizedes kitartó tanulás áll a háta mögött, csúcsra jut egy szakmában, helytáll a gyereknevelésben, hűséges a családjához. Hogy az igazi férfiasságot nem az izmok méretében és az értelmetlen, primitív, felesleges háborúsdiban kell mérni, hanem a kreativitásban, az építésben, az erkölcsi tartásban.

A legrosszabb azonban, hogy Bedő valószínűleg a háborúskodásról is olyan romantikus képzeteket ápol, mint a katonáskodásról, hiszen a kettő szervesen összetartozik. Nehéz másra gondolni, ugyanis ha szerinte se tudjuk megvédeni magunkat, akkor ugyan mi a csodáért haljanak meg az elkényeztetett fiatalok? Míg a Netflixet szidja, Bedőnek a háború a jelek szerint valamiféle lövöldözős játék lehet, amolyan Fortnite élőben, macsós móka az igazi férfiaknak. Nem azt látja a háborúban, hogy fiatal srácok beleit ontják, letépik a karjukat, ízekre szaggatják őket, bestiálisan kivégzik a harctéren - mert  egy Putyin nevű őrült a száz méter hosszú íróasztala mögül egyszerűen így döntött. Neki a lövöldözés, sárbancsúszás, parancsteljesítés a hősiesség netovábbja, vadregényes kaland és bajtársiasság, de egy szót sem szól arról, hogy tömegével halnak meg közben olyan fiatalemberek, akik közül tudósok, művészek, vezetők emelkedhettek volna ki - talán pont olyanok, akik nem a világ rombolásában, hanem felépítésében érdekeltek.

És akkor essen szó a konkrét csúsztatásokról is. Bedő szerint a magyar hadsereg létszáma 18.000 fő, míg a szerb oldalon 500.000(!) azonnal kész, kiképzett, acélos katona van a szomszédban. Nem tudom ezek a számok honnan jöttek, de ha bárki utánajár, akkor a Magyar Honvédség oldalán a 2019-es hivatalos adatok szerint 37.650 fő volt a sereg létszáma (a tartalékosok nélkül). Csak összehasonlításképpen, Horvátországban ugyanez a szám 20.800 fő, Finnországban 32.058 fő, Szlovákiában 19.300 fő, Svájcban 42.169 fő, Ausztriában 34.600 fő. Szerbiáról nem találtam adatot, de kötve hiszem, hogy elnézve ezeket a számokat, félmillió szerb állampolgár azonnal fegyverbe fogható lenne az első füttyszóra... s ha mégis, miért pont őket kellene kiindulópontnak tartani a megismert átlagos számok tükrében?

Az igazán szomorú és lehangoló azonban az, hogy Bedő írását egy olyan keresztény portál - jelesül a 777 blog - közölte, amely elvileg annak a Mesternek a nyomában jár, aki az ellenség szeretetét tette meg erkölcsi tanítása egyik ékkövének. Vérlázító, felháborító, elfogadhatatlan húzás egy keresztény oldal szerkesztőitől idáig lealacsonyodni, akiknek ezúton is üzenem: a férfias az lett volna, ha határozottan elutasítják ezt az egyébként bújtatott politikai propagandát is tartalmazó írást. Így csak annyi marad számukra, hogy a széles publikum előtt szégyellhetik magukat, amire alaposan rászolgáltak.

10 megjegyzés :

  1. Végtelenül szomorú, nem találok szavakat, most már tényleg meg kellene szólalni Egyházunknak is.

    VálaszTörlés
  2. Azt nem feltétlenül éreztem, hogy Bedő romanticizálná a háborút. A beavatás részt kifejezetten úgy kezdi, hogy "nézzük meg, mire jó békeidőben a sereg". De rendkívül sok problémát érzek én is az írásával...

    Már csak azért a gondolatért, hogy senki nem jelentkezik önként a beavatásra, vagy hogy az önbizalom abból fakad, ha átnyomnak a megpróbáltatáson. Nem tudom, hogy hány veteránnal beszélt Bedő, a nagy részük maradandó pszichológiai sebekkel éli az életét, és küzd ezekkel, ahogy tud. Többnyire nem valamilyen vonzó, egyenes tartással csinálja ezt, sokkal inkább a megtört, önbecsülését vesztett ember képe jut róluk eszembe. Azzal egyetértek, hogy kell egyfajta beavatás, azzal is, hogy kell a kihívás, és annak a megtapasztalása, hogy át tudok rajta menni, de a sereg nem XCC, ahol az ember bajtársias közegben megtapasztalja a határait, és hogy ezeket hogyan lépheti át, hanem egy verbális-pszichológiai-fizikai abúzus, és speciel igen, mindenféle módon megpróbál, de hogy gerinces leszek-e, vagy épp azt tanulom meg, hogy a világ rendje, hogy a parancs az parancs, akkor is, ha ezt hangerővel/erőszakkal/büntetéssel/ranggal kell kierőszakolni, és leszek egy erőszakos szociopata, a lelki ellenálló-képességemen fog múlni, amit a sereg nem épít. És ettől kellene, hogy a férfinak megjöjjön az érzelmi intelligenciája. Ilyen blődséget azért ritkán olvasni...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Attila!

      Valóban, a szó szoros értelmében nem történik meg a háború romanticizálása, de azért nem nehéz a sorok között olvasni... Fura is lenne, ha valaki az egész katonáskodást romantikusan látná, a kitartást, bajtársiasságot, de amikor tényleg szükség is van a katonára - vagyis a háborút - hát azt már nem, az már pocsék, elítélendő a szemében... A háború lehetetlenségével és undorító oldalával a legtöbb katona szerintem akkor szembesül, amikor késő... A túlélők pedig lelkükben megnyomorított, soha meg nem gyógyuló, pszichésen zavart emberek lesznek.

      Azzal egyetértek, hogy a sereg az erre fogékonyakból képes kinevelni erős tartású, kitartó, engedelmes embereket. Nyilván vannak erények, melyeket meg lehet szerezni ezen a módon, ezt nem lehet tagadni, ahogy azt sem, hogy szükség van a seregre, a katonákra, a honvédelemre. Ahogy szükség van börtönőrökre, bár nem ünnepeljük a börtönéletet, szükség van hullamosókra, bár nem ünnepeljük a halált. Ám univerzális tétellé emelni, hogy az a férfi, aki elmegy magát szivatni a seregbe, és ettől lesz férfi, nomeg megy meghalni egy teljesen értelmetlen háborúba - nos, az finoman szólva elmebeteg gondolkodásra vall.

      Egyébként érdekes, de valahogy nem került szóba egy kézenfekvő alternatív, ha valaki minden áron a macsós, fizikailag-lelkileg megterhelő módokat szereti a férfiasság netovábbjának tartani: az élsport. Ezeket ugye részben azért találta fel az emberiség, hogy a háborút pótolja velük. Nemzet támad nemzet ellen a focipályán, emberek millió úgy érzik ha pl. a futballválogatott nyer, hogy legyőztük "az angolokat" (mintha egy csatáról lenne szó). Pontosan erről van szó: vérmentes, halálmentes feszkólevezetés a pályán, fair körülmények között. És az élsport is megtanít olyan erényekre, mint a kitartás, akaraterő, bajtársiasság, együttműködés, csapatszellem... miközben nem csinál pszichés idegroncsot az emberből.

      Törlés
  3. Kedves Tibor, szerintem ha legközelebb egy bejegyzés a 777-en kellemetlenül érint, inkább gondolkodj el és ne egy kétszer olyan hosszú bejegyzésben háborogj 😀 Mert ez így se nem keresztényi se nem építő. Üdv: Dani

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Dani, a gondolkodás hiányát éppen az ilyen semmitmondó, de rosszindulatú böffentés szerzőjétől lehet számonkérni. Mit akartál evvel építeni?

      Törlés
    2. Dani: "Mert ez így se nem keresztényi se nem építő"

      Furcsállom, hogy éppen rajtam kéred számon mennyire nem keresztényi a bejegyzésem - de arról egy szót sem írsz, hogy a 777blog vajon miért közölt le egy ilyen egyoldalú, ostoba, primitív és csúsztatásokkal teli írást? Egyébként az én szövegemben pontosan mi nem volt elég keresztényi számodra?

      Törlés
  4. Te jó ég! Sytka milyen szemüveggel olvasta Bedő mondatait? És főleg, milyen indulatkezelési és intellektuális hiányosságok jegyében dobálta oda ezeket a sorokat? Amit Bedő képvisel, már régóta szükséges, inkább az a baj, hogy csak most jut el valamennyire a köztudatba! Olvasta Sytka szakemberek elkeseredett, pesszimista nyilatkozatait arról, hogy milyen veszélyben vannak a mai fiatalok? Hogy pótmegoldásból lődöznek - de lődöznek! - a képernyőn? Hogy az izomzatuk, a csontozatuk, a gerincük (itt fizikai értelemben) fejletlen? Hogy a mozgás pölö az agyműködés, az intelligencia fejlődéséhez és a kiegyensúlyozott pszichéhez mennyire szükséges? Hogy az egyetemre kerülők általános érettsége kb. a 30 évvel ezelőtti gimnazistáké? Hogy Kopp Mária, aki mégiscsak tudott valamit, azt írta, hogy Európát nem a harmadik világháborútól félti, hanem a semmittevésben felnövő, saját kontrollálatlan vágyainak odavetett generációtól? Bedő kb. erről beszél. És NEM arról, amit Sytka belelát. Főleg a politikát kéne kihagynia az egészből, mert egyszerűen nem arról van szó. - A Szentírás: elég sok katona szerepel benne, méghozzá szimpatikus katonák! Jézus nem kifogásolja, sőt kifejezetten elismeri a kapernaumi századost, aki pont a parancsadást és engedelmességet hozza példának Jézus hatalmának tiszteletére. Ker. Jánost megkérdezik a katonák is, hogy mit cselekedjenek, de neki eszébe sem jut azt mondani, hogy szereljetek le, ne fogjatok fegyvert! A Jézus-képünk pedig teljesen elnőisedett mára, pedig ha valaki férfias volt, beszédében és tetteiben is, ő igen. Tessék összehasonlítani őt a mai mamahoteles "férfiakkal"...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Ibolya, mindaz amit leírsz köszönőviszonyban sincs azzal, amiről én írtam. Mintha nem értetted volna meg a bejegyzésem mondanivalóját.
      Baj van a mai fiatalokkal? Sokat ülnek a számítógép előtt és "lövöldöznek"? Oké. De erre miért az az "üdvözítő" válasz, hogy menjenek katonának, mert majd ott aztán igazi férfi lesz belőlük? Miért nem az élsportot javasoljuk nekik, miért nem azt mondjuk, hogy versenyszerűen műveljék a focit, úszást, vívást, kézilabdát, akármit... Nos, nekem is van egy fiam, aki pont ilyen. Szeret lövöldözni a képernyő előtt, de edzésről edzésre jár, hétvégéken bajnoki mérkőzései vannak. Mivel most jutott el a megfelelő korig, beáll dolgozni a kerti-ház körüli munkákba. Nem a katonaság farag embert belőle, hanem én, mert ez nem a Honvédség felelőssége, hanem az enyém!

      "A Szentírás: elég sok katona szerepel benne, méghozzá szimpatikus katonák!"

      Így van, a Szentírásnak semmi baja nincs a katonáskodással. De ezt minek említed? Ki mondta itt ennek az ellenkezőjét? Nem a katonáskodással van a baj, hanem azzal, ha azt tesszük az egyedül üdvözítő megoldássá és romantikusan hazug képet festünk róla, mint ami a macsóság netovábbja és a férfit férfivá teszi. Ez ugyanis hazugság, Bedő ezt a hazugságot képviseli.
      Egyébként meg Jézus maga sem volt katona, sőt a tanítványai sem azok voltak, nyilván ugye nem voltak igazi férfiak sem...

      "A Jézus-képünk pedig teljesen elnőisedett mára, pedig ha valaki férfias volt, beszédében és tetteiben is, ő igen."

      Abszolút igaz, hogy egy érzelem-orientált Jézus-kép dominál, de azért ne essünk át a ló másik felére sem. A média által sugallt férfiasság-képek ugyanekkora hazugságok az izmos, jóképű, verekedős-macsós férfiakról. Ugyanolyan eszement hazugság ez, mint a női oldalon megjelenő fotomodell-szépségű, ránctalan, erős amazonok képe. Miközben azt harsogják nekünk, hogy a férfi legyen férfi, a nő meg nő (lásd politika), egy épkézláb férfi és női modellképet nem képesek bemutatni. Amit Bedő képvisel, az ugyanolyan hazug és torz elképzelés a férfiasságról, mint a lagyamatag Jézus képek, csak épp a másik oldalon.

      Törlés
  5. jaj sytka hogy te mennyire naív vagy... komolyan nem látod hogy a magyar fideszes keresztény ============== orosz putyinista keresztény. és nem 100%-ban, hanem 130%-ban, ennek is megvan az oka...
    olvasgass mandiner kommenteket...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. "olvasgass mandiner kommenteket..."

      Ne hülyéskedj, van nekem elég bajom enélkül is. :-)

      Törlés

Megmondhatod te is... de kérlek, NE tedd névtelenül!
(A szerző a beírt kommentek közül bármelyiket előzetes figyelmeztetés és minden magyarázat nélkül törölheti. Kommentedben ne használj túl sok hivatkozást, mert a rendszer automatikusan moderál!)