Jézus gyakran korholja és kritizálja a farizeusokat, néhol keresetlen szavakat használ, néhol teológiai képeket is bevet, néhol pedig már-már mulatságos hasonlatokkal dúsítja fel egyébként tiszta és világos mondanivalóját. Utóbbira talán remek példa Máté evangéliumának egy rövid kis verse, amely bár a farizeusokhoz szól, olyan tanulságot hordoz, amit manapság jó lenne sokaknak megszívlelniük.
Ez pedig röviden és egyszerűen a lényeglátás képességének elvesztéséről szól. Valószínűleg a legtöbb ember meg van róla győződve, hogy ő ezt a hibát nem fogja elkövetni, mégis ha őszintén belegondolunk, igen könnyen rávehetők vagyunk arra, hogy a lényeges kérdéseket felcseréljük a lényegtelenekkel, vagy a legalábbis kevésbé fontosakkal. És amikor a lényeges kérdésről a lényegtelenebb felé fordul a tekintet, az soha nem vezet jóra, az valahol mindig visszaüt, mindig megbosszulja magát.
Sajnos "remek" példája ennek az aktuális magyarországi helyzetkép, ami a tematizált közbeszédet illeti. Nem akarom már tovább rágcsálni a Pride-témát, hiszem magával a rágcsálással olyan érzésem kezd lenni, én is beszállok a szúnyogszűrésbe, és a tevék problematikája helyett egy jóval kevésbé fontos ügyre koncentrálok, arról írok újra meg újra. De egy gondolat erejéig most mégis megteszem, mert éppen a "szúnyogszűrést" szeretném illusztrálni vele.
Van egy fiam, ő mostanában lesz nagykorú. Vannak kérdések, melyek engem apaként nagyon is foglalkoztatnak a jövőjével kapcsolatban. Például kinézett magának egy egyetemet, ahol szívesen továbbtanulna. De sikerül felvételt nyernie? Ha nem, akkor hova menjen? Hogyan lesz pénzünk finanszírozni az esetleges költségeket? Aztán kérdés az is, miként alapozzuk majd meg az egzisztenciáját, illetve ezt ő magának miből és mikor kell majd előteremtse. A mai ingatlanpiacon még egy normális albérlet kifizetése is megterhelő egy diák számára. A kérdéseket tovább is sorolhatnám, melyek a fiam mindennapi boldogulására, hitéletére, egészségére vonatkoznak - azt hiszem semmi olyat nem írok mindezzel, amin bárki meglepődne, ha gyereke van. Minden átlagos szülőnek ehhez hasonló kérdésekkel kell szembenéznie, ahogy a családi életén elmélázik, hiszen ezek az életben a "tevék", a meghatározó és megoldandó feladatok.
Azok a kérdések azonban, amelyekkel állandóan bombáz a közbeszéd, egyetlenegyszer sem fordulnak elő ezek között. Soha nem aggódtam például amiatt, hogy "mi lesz ha a fiam meglát egy Pride-ot?", és azt a kérdést sem fogalmaztam meg, vajon "meleggé válik ha LMBTQ embereket lát vonulni a tévében?", esetleg "károsodik a személyisége ha rájön kicsodák a homoszexuálisok"? Az ok elképesztően egyszerű: ezek a kérdések egyrészt mérhetetlenül ostobák, másrészt semmilyen módon nem érintik a fiam jelenét és gyaníthatóan a jövőjét sem.
Ezek többnyire szúnyogszűrések. Emberek felhergelésére, összeugrasztására, hangulatkeltésre, gyűlöletfokozásra alkalmasak - miközben a lényeget, a fiatalok jövőjét és egzisztenciális dilemmáit alig-alig érintik. Azt hiszem a kedves olvasóm is jól érzékeli miről beszélek, sejthetően saját életében tapasztalja, amiről most szó van. A szúnyogokkal csak addig kell foglalkozni, amíg olyan szinten válik kellemetlenné a csípésük és zümmögésük, hogy agyoncsapjuk őket. Ezekkel a "fontos" kérdésekkel is így kell elbánni: szabad róluk teoretikus vitákat folytatni, de emberi kapcsolatokat tönkretenni, a valóban fontos kérdéseket miattuk háttérbe szorítani pontosan az, mint jól megtermett tevékről tudomást sem venni, miközben azok az arcunkba másznak.
Ha már Jézusnak egy példázatszerű "beszólásával" kezdtem a lényeglátásról, egy remek Sherlock Holmes anekdotával fejezem be, ami azt hiszem nagyon is illeszkedik a mondanivalóhoz. Adódik, hogy Holmes és Watson sátoroznak egy erdei mező közepén. Éjfélkor Holmes oldalba böki Watsont és felébreszti:
- Mr. Watson, kérem ébredjen fel és mondja meg mit lát!
Watson nagy nehezen kinyitja a szemeit, majd megszólal:
- Hát uram, a csillagos eget.
- Remek, és mi jut erről eszébe?
- Nos, attól függ uram, honnan nézzük. Gondolhatunk arra, milyen roppant világban élünk, hiszen szabad szemmel a csillagok jó részét nem is láthatjuk. Eszünkbe juthat milyen pompás lehet a mi Urunk, aki ilyen fenséges univerzumot teremtett. Esztétikai nézőpontból pedig ez a látvány olyan fenséges, hogy bármely költőt igencsak megihletné... De Mr. Holmes, miért kérdezi ezt tőlem az éjszaka közepén?
Sherlock Holmes nagyot sóhajt, majd megszólal:
- Watson, maga idióta! Hát ellopták a sátrunkat!
Szia Sytka!
VálaszTörlésEgyrészt értem a cikk lényegét, másrészt szerintem kissé fals analógia a Máté 23 ebben az esetben. Jézus ott kifejezetten a képmutatásról beszél, nem a lényeglátásról. A lényeglátás képessége egyfajta kognitív érettségre, józanságra utal, a képmutatás szívbeli probléma.
Ráadásul az, hogy mi a lényeg, azért elég erősen személyes, nincs sehol elzárva a British Múzeumban üvegbúra alatt az objektív "lényeg" :) Azt írod, a fiatalok jövője, egzisztenciális kérdése pl. lényeges. Na de miért olvassuk akkor azt, hogy "az odafennvalókkal törődjetek", vagy hogy "ne aggódjatok a holnapért"? Nekem úgy tűnik, hogy a politikai lényeglátás az, ami itt most téged piszkál, de Jézus mintha kissé apolitikus lett volna a tanításában, mintha ez kevésbé lett volna neki lényeges az Isten irátni bizalom ellenében (bár ezzel együtt is, szerintem jó, ha a keresztények részt vesznek a politikban is).
Rövidre zárva: képmutatóan lehet foglalkozni lényeges, meg lényegtelen dolgokkal is. A politikai parasztvakítás engem is rettentően zavar, de azért megvan a whataboutism veszélye is. A relevancia kérdése szubjektív.
Csak továbbgondolásra, mert épp PCM vizsgára készülök.
"szabad róluk teoretikus vitákat folytatni, de emberi kapcsolatokat tönkretenni, a valóban fontos kérdéseket miattuk háttérbe szorítani pontosan az, mint jól megtermett tevékről tudomást sem venni, miközben azok az arcunkba másznak."
Szerinted ez a mondat hogyan hangozna egy olyan keresztény tesó szájából, aki nem harmonizáló bázisú és elvhű fázisú, hanem mondjuk gondolkodó-lázadó, vagy akár elvhű-mozgató?
Attila, Jézusnak majdnem minden szava a képmutatásra céloz, amikor a farizeusokhoz szól, ez azonban nem zárja ki, hogy a képmutatás mibenlétét a lényeglátás elmaradásában is meghatározza. Ha elolvasod a kontextust, ott ilyesmit is ír: "Mentából, kaporból és köményből tizedet adtok, közben ami fontosabb a törvényben, az igazságosságot, az irgalmat és a hűséget elhanyagoljátok." - vagyis ami fontosabb azt hanyagolják, a kevésbé fontos dolgokat pedig erőltetik. Erre gondoltam én is a postban.
TörlésValó igaz, a lényeglátás inkább kognitív, a képmutatás inkább mentalitásbeli probléma. Nem tudom, ha valaki a "gyerekek károsodnak ha látnak egy Pride-ot" eszméletlen buta és mélyen hazug gondolatát erőlteti, azt valós meggyőződésből teszi-e (szerintem sokan sajnos igen - ebben az esetben a lényegtelent látják lényegesnek), vagy csak képmutatásból?
"A relevancia kérdése szubjektív."
Igen, a legtöbb témában szerintem is az. De nagyon-nagyon kétlem, hogy egy átlagos erkölcsi képességekkel rendelkező szülő, aki átlagos életet él, a vállát vonogatná a saját gyereke jövőjét illető kérdések miatt (megélhetés, továbbtanulás, egzisztencia), mondván hogy ez neki nem fontos, hiszen relatív, hogy mi számít fontosnak. Azért erre talán mégis rámondhatjuk, hogy minden épeszű szülőnek számít a saját gyereke boldogulása, nem? És ebben a jövőben vajon a Pride tényleg ilyen komoly kérdés? Na, ne hülyéskedjünk!
Én itt határozottan érzékelek egy teljesen agyament tematizálást. Az olyan kérdések helyett, miszerint "hogyan lesz önálló megélhetése, egzisztenciája, pénze, állása, továbbtanulása a gyerekemnek?", arra próbálnak tőlem választ kicsikarni vajon átműtetném-e a fiamat nővé és vajon tudom-e mekkora rombolást végez benne, ha meglát egy Prájdot?
Bocsánat, de néha úgy érzem magam mintha valami rejtett kamerával figyelnének, és egy áprilisi tréfa áldozata lennék. Pedig sajnos nem ez a helyzet, tényleg komolyan gondolják ezeket a kérdéseket.
""Mentából, kaporból és köményből tizedet adtok, közben ami fontosabb a törvényben, az igazságosságot, az irgalmat és a hűséget elhanyagoljátok." - vagyis ami fontosabb azt hanyagolják, a kevésbé fontos dolgokat pedig erőltetik". Lehet. Engem ez inkább emlékeztet külső meg belső halmazokra (mint a templomnál, meg a templom aranyánál), hogy az áldozat lényege a kapcsolat, és ez adna értelmet a tizednek is - de ha tényleg a kapcsolat lenne a fontos, akkor más is fontos lenne, nem csak az, ami "könnyen" abszolválható. A törvény célja szempontjából viszont tényleg nagyobb a súlya mondjuk a hűségnek és az irgalomnak, és épp ezért képmutató, amikor erre hivatkoznak. De ahogy írod, a kontextus határozza meg, hogy mi a fontos: ebben az esetben maga a törvény.
Törlés"Nem tudom, ha valaki a "gyerekek károsodnak ha látnak egy Pride-ot" eszméletlen buta és mélyen hazug gondolatát erőlteti, azt valós meggyőződésből teszi-e (szerintem sokan sajnos igen - ebben az esetben a lényegtelent látják lényegesnek), vagy csak képmutatásból?"
Igen, érdemes lenne megnézni egy ténylegesen szakmai szempontok szerint létrehozott listát a gyerekek jóllétét meghatározó pszichológiai és társadalmi védőfaktorokról, és ezzel összehasonlítani, de ez a vita soha nem a tényekről szólt, hanem az értékekről. Ha pedig valaki a saját értékeihez keres érveket, sokszor megelégszik a szalmabábokkal is - ez részben lustaság, részben szimplán emberi pszichológia, sima kognitív torzítás. Ha valami az én véleményemet, világképemet erősíti, akkor az biztos igaz, makes sense. Könnyebben hihető számomra, mint az alternatíva. Itt nem az a "hit" a kérdés, hogy károsítja-e a Pride a gyerekek fejlődését, hanem az, hogy egy "normális" társadalomban van-e helye a Pridenak. Vagy támogathatja-e egy keresztény a melegfelvonulást? Ad absurdum, támogathatja-e egy ókori hithű zsidó a Baal kultuszt? Végső soron a kérdés az, hogy mi a jó, és mi a rossz. Akár szívből, akár színből. A jó rossz érvekkel is jó marad, a rossz pedig jó érvekkel is erkölcstelen marad. Az más kérdés, hogy ha nem ismerjük fel a jó meg a rossz érvek közötti különbséget, akkor mekkora eséllyel fogjuk felismerni az erkölcsi jó meg a rossz közötti különbséget... de ez már ugye nem csak kognitív. Ráadásul ezt az egészet a politika tényleg a saját céljaira használja fel, legalábbis kívülről úgy tűnik. De kicsit bonyolultabb ez, mint hogy "vagy elhiszi, vagy képmutató".
"Azért erre talán mégis rámondhatjuk, hogy minden épeszű szülőnek számít a saját gyereke boldogulása, nem?"
Persze, de Jézus teológiai relevanciájú témában feddte meg a teológiában kompetens teológusokat. Mondhatnánk, hogy a politika gyakorlati teológia, de azért tudjuk, hogy ez nincs így egészen. A kontextus határozza meg, hogy mi a fontos, ugye. Teológiai etikai témában a "törvény". Pszichológiai (tudományos) témában a validitás. Politikában... hát kinek mi. De az átlagembernek mondjuk a gyerekei jövője, legyen. A gond akkor van, amikor ezeket a kontextusokat egybemossuk, és a politikai témában a "törvény" érvényét keressük, vagy amikor pszichológiai témában nem a validitást, hanem az igazolásokat keressük, és mindenféle szervilis konstellációk jönnek létre. De ezzel sokat nem tudunk kezdeni, a politikai diskurzus egy komplex rendszer, amit formál az, hogy ki minek látja, a saját lényeges témái szerint.
Nem tudjuk igazából mesterségesen szétszálazni, ahogy nem lehet egy mangrove fa gyökérhálózatát szétszálazni. A komplex rendszerekben az igazodás sokkal inkább arról szól, hogy igyekszünk feltérképezni, hol is állunk, és azzal kapcsolatban tudunk dönteni, hogy milyen dinamikákból szeretnék többet a rendszerben. Több bibliai etika kellene, mert az a fontos? Vagy több valódi párbeszéd? Vagy több befektetés a jövőbe, a fiatalok lehetőségeibe? Több "objektív" etikai szempont, vagy több "objektív", hús-vér valósággal, megélhetéssel, jövővel kapcsolatos szempont, vagy több "objektív", az egészséges társadalmakat validáltan jellemző intézkedés?
TörlésEzért kérdeztem az észlelési módokról... Simán van olyan, hogy valaki keresztényként "beáldozza" a gyerekei későbbi anyagi, tanulmányi, bármilyen jólétét azért, hogy a bibliai etika szerinti társadalomban éljen legalább, mert neki az a legfontosabb. Lesz, aki ezt fordítva tenné meg. És igen, a politikának nagy szerepe van abban, hogy végül mi válik fontossá társadalmi szinten, mert a tematizálás befolyásolja az észlelést. De ha ez nem szimpi, attól még a saját észlelésünket is befolyásolja valami, hiába látjuk mi, mi az "igazán lényeges".
Nekem keresztényként a legfőbb kérdés ezek után az, hogy hol jelenik meg Isten ebben az észlelésben - és nem lesz sajnos kevésbé komplex ettől a történet, mert alighanem mindenhol, és mindenhol máshogy, mint ami a saját észlelésem, mert Isten sok igazságot egyszerre "tart", amik látszólag egymásnak ellentmondhatnak. Egyszerre fontos és nem fontos a Pride. Egyszerre fontos, és nem fontos a jövő. Mindenre van valid nézőpont. De miről vesszük észre, hogy milyen dinamikák felé mozdít Isten, ami lehet, hogy nekem személyesen nem is esik annyira jól?
Valószínű az is jó nagy képmutatás, hogy fókuszáljunk a meleg felvonulásra...igen szabályozni kell, kiküszöbölni a megbotránkoztatást. De képmutatás azon aggódni a " népet " hergelni. Minden eszköze megvan a kormánynak a gyermekvédelemre. Pénz paripa, fegyver. Rendeleti, veszélyhelyzeti kormányzás 3 éve. Képmutatás ezzel tematizálni a forrongó gyűlölködő közbeszédet. Orbán bedobott egy jó nagy bombát, elterelő hadműveletként. Ezt a vak is látja.
VálaszTörlésGy. Rita
Kedves Rita, pontosan! Egyébként egyre inkább az a véleményem, hogy ez a hergelés és gyűlöletkeltés egyszerre legalább három célt szolgál. Egyrészt, amit te is írsz, remekül el lehet vonni a figyelmet az értelmes kérdések elől. Másrészt, ha az emberek bekapják a csalit, tüntetnek, esetleg zavargások lesznek, akkor rá lehet mutatni milyen szalonképtelen, agresszív csőcselék az ellenzék - de a kormány majd megvédi az állampolgárait "ezektől". Harmadrészt pedig szerintem ez Magyar Péter számára is egy csapda, amibe ő láthatóan nem lép bele. Így nem lehet összemosni a melegekkel, az ellenzékkel, semmivel. Ez rossz hír a hatalomnak.
TörlésAkárhogyan is, a gumicsont dobálásban, indulatkeltésben, a politikai ellenfelek bemocskolásában nagyon magas szinten tevékenykedik a magát kereszténynek nevező vezetőség.
csak hogy mélyebben értsétek: orbánék sikerrel megtanították a híveiknek azt hogy egy "tököskereszténynek" joga van hazudni, csalni, kettősmércésnek lenni, hiszen a tököskeresztény az nem mulya keresztény. honnan is ismerős ez? hitgyülekte... és a fideszesek ezt a mentalitást a hétköznapokban fogják alkalmazni az ellenzéki ismerőseik, munkatársaik, családtagjaik ellen...
VálaszTörlés