2022. április 4., hétfő

Tévedtem, bocsánatot kérek!

Évek óta sokszor írtam már itt a blogban arról, hogy Magyarország a felszínen látható keresztény arculata alatt valójában szekuláris ország. Akik hívőnek nevezik magukat, a hétköznapjaikban valójában nem hívőként élnek, hanem teljesen szabadelvűen, a saját elképzeléseiknek megfelelően, a vallás pedig csak cukormáz a szubsztanciálisan világi élet legfelső rétegén. A tegnap lezajlott országos választások után azonban be kell ismernem, hogy alapvető tévedésben voltam. 

Most kicsit úgy érzem magam, ahogy Jézus érezhette magát, amikor a római százados szavait hallgatva elismerően annyit mondott: "ilyen nagy hitet egész Izraelben nem találtam." Valami ilyesmiről van szó Magyarországon is. A választási térkép színei egyértelművé tették, hogy nem szekuláris országban élünk, hanem igazából hívők tömegei vesznek körül bennünket. Beszédes volt, amikor a tegnapi elsöprő győzelme után a kormány kiállt a színpadra a tömeg elé, és az emberek együtt kiáltozták Orbán Viktor nevét. Nem a pártét, a kormányét, hanem a Vezérét. "Kitört belőlünk az öröm, hogy a Viktor hozzánk szólt..." - mondta a tömegben valaki az egyik bejátszásban.

Erről a hitről beszélek, mert ez a hit tényleg áthatja az ország jó részét. Egy újságíró úgy fogalmazott néhány hónappal ezelőtt, hogy a miniszterelnökhöz fűződő viszonyt lassan már csak vallási fogalomkészlettel lehet jól leírni és vallási szempontokon keresztül lehet igazán megközelíteni. Az ellenzék sokadszori bukásának (amiben szinte biztos voltam a választások előtt) szerintem ez az egyik perdöntő oka: hogy képtelenek egy karizmatikus Vezért kiállítani, akiért vallási rajongással nyúlnak a tömegek. Csak szerencsétlenül beszélő Márki-Zayra, régóta teljesen hiteltelen Gyurcsányra vagy súlytalan megmondóemberekre futja nekik. De sehol nincs egy idol, egy olyan kaliberű ember, akinek skandálnák a nevét, akire szinte messiási figuraként néznének fel, akinek a tenyeréből esznek és a legnagyobb marhaságokat is simán elhiszik neki. Aki mögött az őt delegáló párt sokkal halványabbnak tűnik, és akinek a vállaira rá lehet építeni mindent - ő pedig atyaian mosolyog a rajongók tömegére.

Az események megmutatták, hogy a nép valójában ezt keresi, és akiben megtalálja, annak sokadszor is esélyt ad. Persze önmagában ez még kevés a győzelemhez, azonban minden más együtt sem elegendő, ha ez a komponens teljesen hiányzik. A szavazók hinni akarnak, csüngeni egy nagy ember nagy szavain. Egy párt ideológusainak, intellektuális műhelyének az a feladata, hogy egy ilyen embert prezentáljon a népnek, aztán mindent megmagyarázzon körülötte.

Nem kell hosszasan levezetni, hogy sok helyen az egyház maga is pontosan így működik. A hívők oda gyűlnek előszeretettel, ahol egy karizmatikus ember jelenlétét megérzik. Istenem, hányszor láttam már ezt! Persze mindig bukás volt a vége, de ez sem számított. A többséget ugyanis nem az érdekli, hogy mi az igazság, az sokadlagos szempont, ennél sokkal fontosabb, mennyire meggyőző és rokonszenves, aki beszél. A kommunikációelméletben az elaborációs modell írja le szépen ezt az általános emberi magatartást a kapott információk kiértékelése kapcsán. A tudatunk egyszerűen úgy működik, hogy az információtengerre képtelen figyelni, vagyis igazi mélységben nem értékeli ki, amit hall - vagy azért, mert túl sok minden zúdul rá, vagy mert szakmailag nem ért hozzá, vagy csak szimplán nem érdekli. Ilyenkor a feldolgozás főútvonaláról rögvest a mellékútvonalra kerül át a kognitív munka: vagyis azzal kezdünk el foglalkozni, mennyire szimpatikus a szónok, milyen ruha van rajta, mit mondanak a többiek róla, mennyire profin beszél... A politikusok egy része pedig remekül képes ezt az emberi gyarlóságunkat a maga javára fordítani. Ilyenkor kerülnek elő a rövid, egymondatos üzenetek, a jópofa beszólások, a harsány jelszavak - amit ha kellően karizmatikusnak tűnő személy képvisel, szinte biztosan maga mellé állítja a mellékútvonalon sétálókat.

Ez az, amit az egyik oldal nálunk jól csinál, a másik meg csak próbálgat. Teljesen mindegy, kik, kivel, hányszor és hogyan állnak össze. Igazából mindegy milyen szakpolitikai kérdésekben mit gondolnak, milyen ideológiák mentén politizálnak. Még az is mindegy, van-e programjuk vagy nincs, mert a tömeg nem fogja végigbogarászni. Nem ezeken múlnak a tömegek szavazatai. A tömegeknek Vezér kell, aki jól játssza meg a kognitív mellékútvonalaikat és akiben éppen ezért jól esik hinni. Rá kellett tehát ébrednem, hogy bár Magyarország nem keresztény ország, de hívők tömegeiből áll. Nem agymosásról van szó, primitív dolog lenne ezt így nevezni, hanem tipikus emberi jelenségről. Efelett lehet szörnyülködni, lehet infantilis rajongásnak nevezni, lehet butaságnak tartani, mindazonáltal számolni kell vele annak, aki itt komolyabb babérokra tör. Aki képtelen Vezért adni a népnek, jó eséllyel bukni fog, ennyi az egész.

Mindenesetre azt elárulom, hogy én rég megutáltam már az ilyesmit. Nálam a rajongó korszak - nem a politikában és az egyházban, hanem úgy általában - jó ideje véget ért. Szeretem a focit, vannak énekesek, színészek, közéleti szereplők, akik lelkesítenek, de Krisztust leszámítva senki nevét nem tudnám skandálni. Valahogy úgy vagyok összerakva, hogy ösztönös berzenkedéssel figyelem, amikor tömegek egy kiválasztottért rajonganak. Hosszú távon ennek több káros hatását észleltem, mint hasznosat. Azt hiszem megmaradok a rajongástalanságom mellett, de azt most erősen tudatosítottam magamban, hogy egy olyan országban élek, ahol erre komoly igény mutatkozik. Hívők között vagyok, ez teljesen biztos.

33 megjegyzés :

  1. Egyetértek! Még mindig tisztellek a gondolkodásodért.

    VálaszTörlés
  2. Sytka, egyetértek veled. Az a látlelet, amit ez az ország tegnap kiállított magáról azt jelzi, hogy honpolgárainak jelentős része olyan kórban szenved, ami gyógyíthatatlannak látszik, legalább is belátható időn belül. Ez a kór az, amiről írsz: az egyszemélyi vezető, a nagyvezér imádata, feltétel (és ész) nélküli, kritikátlan követése.

    A kórban szenvedők valóságnak hiszik azt, amikor vezérük lejárató kampányokkal eteti őket.
    A kórban szenvedők nem ellenzik, hanem dicsőítik vezérüket, amikor ő a jog átalakításával, a jog megcsúfolásával legalizálja a neki nem tetsző csoportok és egyének ellehetetlenítését.
    A kórban szenvedők nem fogják fel a hírközlés és média teljes átalakítását, a hazug propagandát.
    A kórban szenvedők nem veszik észre, hogy milliárdokkal kitömött nagyvezéri agymosáson estek át.

    Ilyen körülmények között a társadalom maradék részének igazságérzete, és becsületes létbe vetett bizalma nem ér semmit. Ez sajnálatos, de én a megvezetett népet sajnálom leginkább.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Péter, "a kórban szenvedő" jelentős többség szerintem tett neked most egy nagy szívességet. Nyugodtan köszönd meg nekik, a családod nevében is. :)

      Törlés
    2. Valóban, én is úgy látom hogy alapvetően nem történt változás Kádári vezetés óta.
      Keresztyének itt ott akadnak - ám nem találni bal- jobb oldaltól független {tehát Krisztust Isten Országában követő} embereket. Testre néznek a magyar emberek. Nincs előttük modell.
      A protestáns szervezeteket fokról fokra átitató katolikus szellemiség, az Alfa kurzus, a dicsőítés kitekert eszméje és a bekúszó okkult gondolkodás erőteljesen teret nyert.
      5 évet töltöttem "Spurgeon istállóban" a Brit királyságban és korábbi sejtéseim igaznak bizonyultak az ottani apostoli környezetben.
      A testté lett Ige tisztelete = Krisztus rangja szükséges ahhoz hogy só legyünk. Hogy személyes testté lett Ige legyünk - nem prédika meg TED talk. De ha nem - hát akkor nem...
      Nincs só... A többit meg tudjuk.

      Törlés
    3. Gyuri, az a helyzet, hogy te nem értesz semmit ebből az egészből. Nincs mit köszönni azoknak, akik nyájmagatartásból szavaznak csak, mivel ezek megvezetésének a célja a hatalmon lévőknek. Most is elérték céljukat.

      Törlés
    4. Péter, nagyon egyszerű lenne "visszavágnom", hogy éppen te nem érted ezt az egészet, vagy ha érted, akkor nem érdekel. Hidd el, eleget értek ahhoz, hogy megalapozott véleményt alkossak. Ellenzéki érzelmű értelmiségiek, politológusok nagyon elfogulatlanul úgy ítélik meg, hogy az ellenzék jelentős részt a saját fogyatékosságai (ezen belül a háborúval kapcsolatos retorikája) miatt szerepelt le ezen a választáson. Nagyon sok ellenzéki szavazó azért szavazott át, mert nem volt meggyőződve arról, hogy valójában mit is képvisel az ellenzék ebben a kérdésben. Magyarország Szkülla és Kharübdisz között hajózik, és egész egyszerűen nem lehet jobban külpolitizálni annál, mint amit jelenleg a kormány csinál. Az átszavazók ezt megértették, és lehet, hogy fogcsikorgatva, de a világos beszédet és cselekvést választották. Komolyan úgy gondolod, hogy ez a tudatlanok nyájmagatartásáról tanúskodik?

      Törlés
  3. MZP nem beszél szerencsétlenül. Normálisan beszél, pont azt akarta elérni, hogy a bulváros leegyszerűsítő dumáknak vége legyen. Mert orbánjúdás és sátánpapjai ilyenekkel nyernek. Ezt zabálja a nép, és ez nagy baj. Pont ez ellen akart tenni MZP. De a magyar nép megmarad a bulvárszennyben, a primitívségben, a brutális és iszonyatos sátáni álkereszténységben.
    Igen, véleményem szerint az egész magyar "kereszténység" hamis, katolikustól protestánsig (akik amúgy is már katolikusok), papjaik sátánpapok. Így, szó szerint.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. "De a magyar nép megmarad a bulvárszennyben, a primitívségben, a brutális és iszonyatos sátáni álkereszténységben."
      Eszerint nem kár a magyar népért, ha belecibálják a háborúba, csak azt kapja, amit megérdemel. Jól értem Önt, Endi?

      Törlés
  4. Ja, és orbánjúdás nem véletlen alakította ki a Nagyvezér szerepet. De itt egy szó, amivel sokkal jobban meg lehet érteni ezt: ATYA. Orbánjúdás egy ATYA, olyan, mint a katolikus papok, akiket nem véletlen szólítanak ATYÁNAK. A hívek elbutítása és gyerekszinten tartása erről szó. Amúgy Némethsándorjúdást is ATYÁNAK nevezik sokan. Ja, és putyinjúdást is (cáratyuska).
    Értitek már?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az Atya kifejezés szerintem is jó analógia, tényleg ilyen módon viszonyulnak sokan a miniszterelnökhöz, Németh Sándorhoz vagy bármilyen, tekintélyes vezetőhöz. Ez a megjelölés egyébként nem negatív önmagában, sőt: atyának lenni a tapasztalatra, stabilitásra, megbízhatóságra utal. No persze más kérdés, hogy ezt a szerepet valaki kiérdemli, vagy csak megteremti magának és ezt sugallja kifelé, hogy "én vagyok a ti atyátok"...

      Törlés
    2. ja, csak nem véletlen mondta jézus hogy senkit se hívjunk atyának... bár pál apostol egyszer ír ilyesmit magáról egyik levélben, de az megmagyarázható valamennyire :)

      Törlés
    3. Az Atya szerep alapvetően apostoli gondolat, Pál említi is.
      A kultikus ember imádat a baj.
      Nyilván egy olyan országban ahol Mária anya a fő természet feletti kapocs, minden más nyakate kert.
      {és mint tudjuk a nevető lexikonból: ott edzenek a nyakaték}

      Törlés
  5. Pár szempont a higgadtabb értékeléshez:
    1. A szomszédos háború akár 20%-ot is dobhatott a Fidesz előnyén; az, hogy az ellenzék bénázott a konfliktussal kapcsolatban, akár egymagában is felelhet a vereségért; e nélkül könnyen lehet, hogy egy MZP-vezette cikkcakkpolitizálás kezdetét ünnepelnétek.
    2. Nem volt túl zseniális a kiinduló "Hülyét a hülyéknek, hogy mi, okosak kerüljünk hatalomra" koncepció. Lekezelő, ráadásul mi van, ha az a Hülye nem tetszik a hülyéknek, mert ők nem úgy hülyék? Ennek ellenére, szerintem vészesen közel járt a sikerhez. Legközelebb nem kéne ilyennel próbálkozni, mert ha sikerül, akkor meg az lesz a baj. A helyes koncepció: Okosat az okos másként gondolkodóknak.
    3. A tömegeknek tényleg kell a felemelő érzés, de ez annyira egyetemes igény, hogy a woke és a gender (kritikai izéhozéizmus, stb.) is pont erre épít – érdemes meglátni e téren a szimmetriát. Populizmus az, ugyebár, amivel ha te nyersz, akkor szakszerűség. Vezér meg az, akivel ha te aratsz sikert, akkor világszínvonalú hozzáértő vezető.
    4. A nagypolitikát karizmatikus emberek csinálják, pont Tehát az, hogy egy karizmatikus ember nyert, az evidencia. Ha nem tetszik 'A' karizmatikus, gyúrj 'B' karizmatikusra, sztárcsatár nélkül nem nyersz tétmeccset.
    5. Az ellenzék régóta (már Ady óta) saját koncepció helyett alkalmazkodni szeretne, bárkihez, aki nem bunkó hazai, majd ő megmondja, mi legyen (mert ő per def érti, tudja, mi meg biankó csekket adunk neki). Ez nem versenyképes, saját koncepció kell, és azt elő is kell virítani.
    6. Jobb felvállalni némi saját felelősséget, mint hárítani, és ez a "belátom, tévedtem, mert nem ismertem fel, milyen rafináltan aljas mocsok alak vagy, és közben mennyire primitíven buta is" valójában hárítás, a saját felelősség alóli kibújás. Mo. észszerűbb ellenzékiséget érdemel, ha 2050 előtt szeretnétek a szebbet-jobbat. Meg, mondjuk, azt a szebbet-jobbat prezentálni is kellene, hogy lássuk, "egészen pontosan miről lenne szó" (idézet a Johnny Englishből).

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem nem kell higgadtságra inteni :-) A pontjaid kapcsán:
      1. Én a magam részéről nem ünnepelném MZP-t ha ő nyert volna. Az ellenzéki összefogást kormányzóképtelen, instabil, belső feszültségektől terhes egységként láttam a kampány alatt. Úgy is mondhatom: szerencsére nem az ellenzék nyert, de pechünkre megint a kormány viszi tovább az országot. Ez lenne a kórkép a mostani Magyarországról...

      3. Számomra nem. Egy ellenzéki Vezért is Vezérnek neveznék, nem "világszínvonalú szakértőnek", akár nyer, akár nem. Ne legyünk elfogultak, mert a Vezér vonzereje működik baloldalon és jobboldalon egyaránt, hisz ugyanolyan emberek vannak itt is, ott is, a lélektani mechanizmusok meg nem ismernek oldalakat. Én csak azt írtam, a baloldal képtelen "legyártani" egy Vezért, akiért rajongani lehet, akinek lehet skandálni a nevét, akivel azonosulni tudnak százezrek. Márpedig enélkül szerintem nincs sok esély a győzelemre. Erről szól a (4) pontod, amivel maradéktalanul egyetértek!

      5. Teljesen igaz.

      6. Ez azonban mindkét oldalra igaz kell legyen, teljesen mindegy, hogy kormányról vagy ellenzékről beszélünk. Vezérnek lenni azért is jó, mert rajonganak érte az emberek, és ha rajonganak, majdnem mindegy mit csinál, szeretni fogják. Így könnyebb felelősséget is vállalni... Mégis azt láthattuk, hogy 12 év abszolút teljhatalmú kormányzás, elsöprő médiafölény és miegymás után a gyurcsányozás, brüsszelezés, migránsozás megy - értsd: "ők a felelősek mindenért!". Ez nonszensz és abszurd.

      Törlés
    2. Örülök, hogy némi egyetértés bontakozik, még fokozható.
      Csak két gondolat: - mindaz, amit a Fideszben utál bárki, jó lehetőség számára tükörbe nézni és felismerni, hogy nem a Fidesz találta ki, mindössze reagált a másik oldal évszázados módszertanára. Nem tetszik a fogadjisten? Ismerd fel magad körül az adjonistent, amire eddig nem igyekeztél rálátni.
      - Médiafölény? Naponta megnézem az origo-t, a mandiner-t, a 24.hu-t, a 444-et, a telexet, az indexet, az azonnali.hu-t, belenézek a köztévébe, hírtévébe, aztán az ATV-be is. Ha te is megteszed, rá fogsz jönni, hogy most van médiaegyensúly, egyik oldalnak sincs fölénye – szemben Nyugat-Európával és az USA-val, ahol bal-libéknek médiahegemóniájuk van. Nem nálunk agymosott a közvélemény, hanem tőlünk nyugatra. Nálunk valódi véleménynyilvánítási szabadság van, náluk meg nincs. Szerinted a Fidesznek van narratívája? Mindenkinek van, szerezz rálátást arra, hogy a "függetlenek" milyen narratívát tolnak.

      Törlés
    3. ott tévedsz, hogy a médiaegyensúly nem úgy valósul meg hogy minden ember elér minden infót, hanem úgy, hogy a "ballib" mindent elér, a legtöbb fideszes szavazó (főleg falvakban) pedig csak orbán álkeresztény sátáni hazugságait. és orbánék ezzel tisztában is vannak. magyarul a SAJÁT HÍVEIKET hülyítik le és csapják be. de hát persze ez logikus, hiszen a lusta keresztény (álkeresztény) sokkal gonoszabb mint a világi ember...

      Törlés
    4. Magam is falusi környezetben éltem pár évet, és vissza-visszajárok, innen tudom, hogy van némi igazságod, a falusi ember nem néz rengeteg hírt, hanem kiválasztja azt, ami neki tetszik. És emiatt tévedsz is némileg, mert minden faluban van olyan csatorna, amin ellenzéki híranyag megy, így akinek az tetszik, azt nézi. Konkrét példám Feri bácsi, aki végigkommentálta a Hír Tv váltásait: amíg kormánybefolyás alatt állt, ritkán nézte, mivel "hazudik". Helyette az ATV-n kereste az "igét". Mikor az O1G keretében hirtelen kormánykritikus csatornává vált a Hír TV, Feri bácsi egyből nézni kezdte, mert "végre igazat mond". Mikor újra kormánybefolyás alá került, nem nézte, mert "már megint hazudik", visszaváltott az ATV-re. Feri bácsi hírelemzése szerint Igaz Hír = Ami Nekem Tetszik. Hazug Hír = Ami Nekem Nem Tetszik. Feri bácsi a Kádár-rendszerben volt fiatal és boldog, ezért neki a komcsiszerű híranyag volt és maradt az "igazság", nagyszerű ember létére a részleteken, belső összefüggéseken nem sokat merengett. Szóval, nem úgy van, hogy a falusi ember buta, hanem hogy minden ember agyi energiaminimumra törekszik, szimpátia alapján húz magára híranyagot. A falusi embernek több dolga van a kertben, és kevesebb ideje a hírfogyasztásra. Jelentős összegbet tennék arra, hogy aki szerint elsöprő médiafölénye van a kormánynak, az nem a bőrén méri, vagyis nem a kormánymédiát fogyasztva tapasztalja, hanem két módon spekulálja: 1. döntően bal-lib médiát fogyasztva hallja/olvassa ott, ami ugye önellentmondás, "megsúgom csak neked, csak most, hogy rajtad és pár barátodon kívül más nem fogyaszt minket"; 2. az általa fogyasztott bal-lib híranyagot teljes igazságnak vélve frusztrált, hogy vannak még másként vélekedők, aminek oka definíció szerint csak külső ármány lehet. Pedig az a helyzet, hogy a politikai hovatartozás egzisztenciális ösztönből és zsigeri érzelmekből alakul ki, és ma Mo-n a legutolsó vidéki háztartásba is eljut az "A" meg "B" híranyag.
      Amiért pedig a városi "okos" ember bármikor megsüvegelheti a vidékieket: egy falusi számára a kakas az kakas, a tyúk az tyúk, a csibéit meg hagyják békén.

      Törlés
    5. Kedves László, nagyon tetszik a meglátása, én ezt organikus életszerű viselkedésnek mondom. Feri bácsi - a többség. OV. is rendelkezik ilyen megközelítéssel. A teológusok pl. nem...

      Törlés
  6. Kedves Sytka, szerintem alapvetően félreérted az egész szituációt. A háborúba sodródás réme mozgatta a választók többségét. Orbánban azt látják, aki ezt a veszélyt jó eséllyel el tudja hárítani. Az eufória nem a karizmájának szólt elsősorban, hanem a megkönnyebbülésnek. A veszély valós, Márki-Zay pedig arról hadovált, hogy a „fiataloknak fontosabb a vér, mint az olaj”. Mi van?? Nem mellesleg valószínűleg a magyar anyák mozgatták be a családjaikat a szavazásra, és joggal. Észnél voltak. A választási eredmény azt tükrözi, hogy a társadalom összekapta magát a bajban. Ez dicséretes, és örüljünk, hogy erről nyugodt körülmények között diskurálhatunk, sőt még a véleményünk is eltérhet.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezt én úgy fogalmaznám meg, hogy amikor a szükségletpiramis alja (megélhetés, biztonság) veszélybe kerül, akkor a felsőbb szintű megfontolások háttérbe szorulnak, azokkal majd az alap stabilizálása után foglalkoznak az emberek. A választás a lélek mélyén arról szólt, hogy "Stabilizáljuk" vs. "Rendítsük meg, akár zúzzuk össze" az alapokat.
      Az a szakmai vélemény, hogy a Maslow-piramis nem determinál. A tapasztalat meg az, hogy statisztikai sokaságon nézve megbízható prediktor.

      Törlés
    2. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

      Törlés
    3. Beletrafáltál, Laci, valamelyik hozzászólásomban egészen biztosan hivatkoztam volna a Maslow-féle szükséglethierarchiára. Ismerek olyan 4-gyerekes nőt, aki elválással fenyegette a férjét (aki ebben az országban ugyan nem szavaz), ha nem húz el leadni a voksát. Jó eséllyel nem ő volt az egyetlen, aki így járt el. Könnyen lehet, hogy a nők nagy része megmozdult az események és a kilátások hatására, és nemcsak a gyerekeik miatt - nem szeretnének férfiak nélkül maradni, ha rajtuk múlik. Dicséret nekik a józan, két lábon álló gondolkodásért.

      Törlés
    4. Érdemes elolvasni Mérő László személyes és korrekt beszámolóját: https://www.facebook.com/drmerolaszlo/posts/1316189428877934

      Törlés
    5. Kedves György, nem hiszem, hogy félreérteném. Igen, hatalmas előny volt (amennyiben írhatok ilyen csúnyát egy háborúra) a fegyveres helyzet a szomszédban. Ilyenkor csaknem automatikusan a meglévő vezetés marad hatalomban - bizonytalan időkben senkinek kedve sincs kormányt váltani. Én azonban nem csak erre a választásra gondoltam (ezt nem fejeztem ki jól a postban), hanem egy általános jelenségre hívtam fel a figyelmet. Vezéregyéniség nélkül nagyon-nagyon nehéz választást nyerni, talán nem is lehet. A "mi lett volna ha..." felvetések persze ellenőrizhetetlenek, de én megkockáztatom, hogy abban az esetben is nyert volna a kormány, ha nincs háború. Egyszerűen nem volt kaliberben olyan egyéniség, aki a másik oldalon felvette volna a kesztyűt. Ez azonban nemcsak az ellenzék tehetetlenségét minősíti, de közben nem jelenti azt sem, hogy ahol Vezér van, ott minden rendben van.

      Egyszerűbben: ha tömegekben gondolkodunk - márpedig országos választásról van szó - a kutyát nem érdeklik a pártprogramok (melyek sok tucat oldalasak), a bonyolult gazdasági kérdések, az adókulcsok, a szakpolitika. Az ember legnagyobb része nem képes ezeket követni, nem is akarja, fárasztó, túl sok energiát igényel. Egyszerű szólamok, rövid jelmondatok, hatásos, érzelemdús retorika kell és persze egy Nagyember, aki hihetően beszél és prezentálja mindezt. Ennyi és nem több - a háborús helyzet, meg Maslow piramisa az alapvető szükségletekről már csak plusz adalék, hab a tortára, ha ezek megvannak.

      Törlés
  7. Laci, „értékelésed” jól illik virtuális világodba, amelyben az álvalóság sűrű hazugságfüstje borít be mindent és elfedi a valóságos történéseket. No de, nézzük a pontjaidat:

    1. Az ellenzék nem bénázott, hanem tárgyilagosan, a realitásokat figyelembe véve nyilatkozott. Sajnos olyan világban élünk, ahol az igazmondást is ellened lehet fordítani, és be lehet törni vele a fejed. Naivitással lehet vádolni őket, amiért nem próbálták meg magukhoz vonni a kezdeményezést, egy egységes nemzeti álláspont hangsúlyozásával és követelésével. Evvel kivártak, mert azt gondolták, hogy ennek kezdeményezése a mindenkori kormány feladata. Ezt tette Antall József a moszkvai puccskísérlet idején, majd pedig a délszláv háború kitörésekor is. De a szocialista kormányok is egységes nemzeti álláspontot teremtettek a NATO- és EU-csatlakozás ügyében, majd a 2008-as pénzügyi válság idején is. Orbán az első, aki ilyen történelmi helyzetben nem államférfihoz méltóan viselkedett, hanem elkezdte hirdetni, hogy csakis ő szavatolhatja az ország békéjét és biztonságát, és elkezdte terjeszteni a hazugságot, hogy az ellenzék és személyesen MZP háborúba akarja sodorni az országot. A rágalom terjesztése mindig könnyebb, mint a cáfolat, és ezt az istenadta nép jelentős része el is hitte.

    2. Amit ebben a pontban írsz az gyerekes hülyeség. Nem is foglalkozok „hülyét a hülyéknek” elméleteddel, inkább tájékoztatlak, hogy az ellenzéki összefogás sokkal reálisabb volt a céljaikat illetően. Mivel a Fidesz korábban már megteremtette a hatalom szinte örökös birtoklásának feltételeit, a reálisan elérhető cél az volt, hogy ne legyen kétharmados többség. 2018 után nyilvánvalóvá vált, hogy a pártoknak egyedül nem megy a Fidesz uralta politikai térben, így logikus volt egy egységesebb felállással próbálkozzanak. Igazad van Sytka, a hatpárti szövetség recsegett-ropogott, és egyik elemében sem volt tökéletes, mivel egy kényszerhelyzet szülte, de minden megnyilvánulásában demokratikusabb volt, mint amit a NER valaha csinált. Olyan demokratikus történések valósultak meg, mint az előválasztás, vagy a társadalmi bevonással alkotott választási program. Ez utóbbival a Fidesz nem is bajlódott, hisz minek: esetleg számon lehetne majd kérni rajtuk, no meg tudták, hogy a zemberek nem ezért szavaznak rájuk.

    3. Avval, hogy próbálod összemosni a populizmust a vezetővel és a szakértelemmel demonstrálod, hogy egyik fogalom jelentésével sem vagy tisztában.
    Sytkával sem értek egyet abban, hogy szerinte „a baloldal képtelen "legyártani" egy Vezért, akiért rajongani lehet, akinek lehet skandálni a nevét, akivel azonosulni tudnak százezrek. Márpedig enélkül szerintem nincs sok esély a győzelemre.”
    Egyrészt ma már nincs értelme, vagy túlzott leegyszerűsítés jobb- és baloldalakról beszélni, és ez főleg nem igaz a mostani ellenzékre. Másrészt nem egy vezér miatt nincs sok esélye másnak győzni, mint a Fidesznek, hanem mert a törvényteleségek törvényesítésével létrehozott NER egy OV által vezetett populista autokratikus rendszer. Az elején minden lehetséges eszközt felhasznált, hogy megszerezze a hatalmat, majd később, és a mostani választáson is minden lehetséges eszközt felhasznált a hatalma megtartására, hogy vissza tudjon élni vele, és hogy elkerülje a számonkérést. Eszköztára, a hatalom megtartására minden újabb ciklussal bővül, a demokratikus leváltás lehetősége viszont minden ciklussal csökken, majd teljesen lehetetlenné válik. Valahol ennek az állapotnak a közelében tartunk jelenleg.

    VálaszTörlés
  8. 4. A karizmatikusság nem szükséges jellemzője egy politikusnak, és attól, hogy egy politikus karizmatikus, még nem biztos, hogy jó is. Hitler is karizmatikus volt, vagy Ferdinand Marcos és Fidel Castro is. Ugyanakkor Helmut Kohlt, vagy Antall Józsefet nem tartották karizmatikus politikusoknak, mégis jó politikai vezetők voltak.

    5. Ez a kijelentésed nevetséges, pláne most, amikor éppen a Fidesznek nem volt választási koncepciója/programja, és az ellenzéken kívül a kutya nem kérte rajtuk számon. Éppen az ellenzék készített koncepciót és programot, mégpedig demokratikusan, az emberek bevonásával. Tehát, miközben saját koncepciót követelsz, te egy olyan pártra szavaztál, akinek nem volt koncepciója, és az eredmény is azt mutatja, hogy Magyarországon ez sem kell a választási sikerhez.

    6. A felelősség felvetése is álszent dolog részedről, pláne úgy, hogy csak az ellenzéktől követeled. Még Áder János is azt mondta, hogy „A politikai számosság okán mindig a kormánypártoké a nagyobb felelősség” Kár, hogy ezt nem érted. 12 év kormányzás után a Fidesz nem tudott eredményeivel kampányolni, helyette gyűlöletplakátokkal tapétázta ki az országot. Ma szerencsétlen hazánkban nagyobb a megosztottság, a hibáztatás és a gyűlölet, mint 1956 óta bármikor. Ezért a kormánypárté a felelősség nagy része. A szalmabábok elleni háborút csak úgy tudod abbahagyni, ha abbahagyod. Gesztust csak hatalomból lehet tenni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Péter: "Éppen az ellenzék készített koncepciót és programot, mégpedig demokratikusan, az emberek bevonásával."

      Csak erre a mondatodra reagálok, mert ez utal az egyik alapvető választóvonalra az ellenzéki és a kormánypártok között. Ahol én jártam személyesen kb. 4-5 hete, ott azt hallgattam a baloldali koalíció egyik pártjának rendezvényén a tanácsadókként meghívott európai baloldali résztvevőktől, hogy ki kell valamit találni, amivel az embereket meg lehet szólítani. Próbálgatni kell a témákat. Nem árulok el több részletet, a mondandóm szempontjából nem számít, melyik párt rendezvénye volt. Ott és akkor engem ezzel nem győztek meg arról, hogy ők kínálnak perspektívát Magyarországnak. Lehet, bennem van a hiba, és nem vagyok elég nyitott. Azonban a választók egyharmadát még így is magukhoz tudták vonzani, tehát a jelek szerint van potenciál a találgatásos úton összerakott ellenzéki "koncepcióban".

      Törlés
    2. Értem, Gyuri! Téged nem győzött meg a "a találgatásos úton összerakott ellenzéki "koncepció", viszont bármilyen koncepció teljes hiánya, a semmi, amit a Fidesz "produkált" 100%-osan meggyőző volt számodra. Hogy is van ez?

      Nos én nem egyen voltam, hanem sok ilyen rendezvényen, szakemberek, politikusok jogászok, közgazdászok bevonásával, és végül összeállt egy program, ami miatt nem kell szégyenkezni. Más kérdés, hogy a Fidesz-féle tematizálásnak köszönhetően ez senkit nem érdekelt.

      Törlés
    3. Péter, nekem meggyőző az, ahogy Orbánék a jelen helyzetben (kül)politizálnak. Meggyőződésem, hogy senki nem tudna e pillanatban jobban lavírozni a sziklák között. Félreérthetetlenül, zavaros beszéd nélkül érthetővé tették, hogy mi a szándékuk és céljuk (=minden áron elkerülni a háborúba vonódást/minimalizálni a háború okozta terheket), és bizonyítják is, hogy ebbe beleálltak. Igen, bizony megváltozott a narratíva, vélhetően a valóság kényszerítette ki. Az ellenzék még erre sem adott értelmes, mérvadó választ, annyira belefeledkezett a "válcsukleorbántmindegyhogyan" mantrázásba. Emellett figyelmen kívül hagyod, hogy a választók szabadon eldönthették, hogy a fenti világos célt támogatják-e, kellő megfontolást követően, vagy a másik oldal kínálta "programot, ami miatt nem kell szégyenkezni".

      Törlés
    4. "Más kérdés, hogy a Fidesz-féle tematizálásnak köszönhetően ez senkit nem érdekelt." Ez elkerülte a figyelmemet.

      Nem más kérdés. Szorosan idetartozik, és ki kell igazítsalak: nem a Fidesz tematizált, hanem a véres valóság. Mindenkit ez érdekelt, és az, hogy mi vár ránk most, hogy háború van. Mindenki dermedten hallgatta, amikor az egész elkezdődött. A Fidesz pedig adott a valóságra egy adekvát, életszerű választ, amely érzékenyen reagált az emberek napi tapasztalataira. Ezt az ellenzék is megtehette volna, de ők úgy tettek, mintha immunisak lennének a helyzetre. Az emberek többsége nem az, és Orbánék válaszából együttérzést éreztek ki. Legfőképpen ezért nem érdekelte őket az ellenzék "programja".

      Törlés
    5. Most bukkantam rá: https://index.hu/belfold/2022/04/07/tolgyessy-peter-valasztas-2022-fidesz-elemzes/

      Törlés
    6. Gyuri, tereled a témát: a programról beszéltünk. Alaptalanul kritizálod az ellenzék programját, amit nem is ismersz, miközben természetesnek tartod, sőt szavazatoddal jutalmazod azt a pártot, akinek semmilyen programja sincs. Mi ez, ha nem álszent magatartás. Tudnod kellene, hogy normális demokráciákban ilyen elő sem fordulna, mert a program nélküli pártot figyelembe se vennék a szavazók.

      A külpolitizálásról meg csak két dolgot említek. Egyrészt Orbán hazudott, amikor azt állította óránként minden csatornán, hogy az ellenzék, és személy szerint MZP háborút akar. Ez szándékos félrevezetés volt, de ennek ellenére te és sokan mások birka módon elhittétek. Bocs, nem tudok szebben fogalmazni olyan dologról, ami minimális ésszel is belátható, és könnyen leellenőrizhető. Egyrészt épeszű ember nem akar, nem akarhat háborút. MZP egy hétgyerekes családapa, keresztény hívő ember.
      Másrészt Orbán lavírozását a sziklák között úgy hívják, hogy kettős játékot játszik: formálisan, látszólag követi szövetségeseinket, Európát és Amerikát, de azt is jelzi, hogy nem szakít Putyinnal, sőt propagandistái Putyin bűnét az Egyesült Államok nyakába varrják. Orbán egy szavával leállíthatta volna az oroszbarát propagandát, de nem tette. De ez nem is érdekelte, vagy nem zavarta a vidéki, a nem tájékozott szavazókat, mint amilyen te is vagy. A módszeres agymosás a háború kérdésében teljes sikert aratott. Az ilyen magatartás számomra minden, csak nem elismerésre méltó.

      Törlés

Megmondhatod te is... de kérlek, NE tedd névtelenül!
(A szerző a beírt kommentek közül bármelyiket előzetes figyelmeztetés és minden magyarázat nélkül törölheti. Kommentedben ne használj túl sok hivatkozást, mert a rendszer automatikusan moderál!)