2017. március 11., szombat

Teljes papfogyatkozás

Paphiánnyal küzd a katolikus egyház, nemcsak itt Magyarországon, hanem úgy általában is. A helyzet önmagában nem újdonság, hiszen jó ideje nincs már túljelentkezés a papi hivatást illetően, de a szakadék most mégis mélyebbnek tűnik, mint bármikor. Az igazán pesszimista forgatókönyvek szerint még az is lehetséges, hogy a plébániák felét(!) bezárják, ha nem lesz a helyzetre megoldás. Mi történik itt?

A katolikus egyház most éli meg Jézus egyik népszerű példázatának tökéletes ellentétét, amire állítólag (más téma kapcsán) maga Ferenc pápa is hivatkozott. Míg a történetben a pásztornak ott kellett hagynia kilencvenkilenc báránykáját, hogy az elkóborolt egyetlent megtalálja, addig a helyzet visszájára fordulni látszik: lassan az egyet kell otthagynia ez egyháznak az eltűnt kilencvenkilencért. A papság tekintetében csaknem szó szerint ez a helyzet: nevetségesen kevés számú papot képeznek és szentelnek fel manapság Magyarországon.

A katolikus egyház krízisére természetesen sokféle reakció a válasz a kárörömtől a vállvonogatásig, az együttérzéstől a kemény kritikákig. Számomra azonban leginkább az az érdekes, ahogyan az egyházon belül kommunikálnak a problémáról. Ferenc pápa többek között a fiatal férfiak céltalanságát nevezi meg oknak, illetve az ifjúság hiányát, valamint az alacsony születési rátát Európában. A Keresztény Értelmiségiek arról beszélnek, hogy rossz a képzés, felkészületlenek a papok, rohangálnak az atyák egyik plébániáról a másikra. Veres András győri megyés püspök pedig imaszövetséget javasol a paphiány csökkentése érdekében.

Nem állítom, hogy ezekben a megjegyzésekben nincs igazság, de szerintem csak a felszínt kapargatják és önmagukban kerülgetik a forró kását. Az ördög a részletekben lakozik. A gyógyuláshoz muszáj kimondani: nem a papok vannak egyre kevesebben, hanem a hívők. Ez pedig azt is jelenti, hogy a katolikus paphiány nemcsak a katolikus egyház problémája, hanem az csupán egy "katolikus tünete" a teljes kereszténység egy mélyebben gyökerező gondjának. A helyzet az, hogy maga a kereszténység pillanatnyilag senkit sem hoz lázba Magyarországon - tekintet nélkül arra melyik felekezetről van szó -, s talán azt sem túlzás kijelenteni, hogy egész Európában ez a helyzet. Nem a fiatalok hiánya, a születési ráta vagy a rossz képzés az igazi okok - ezek csak fácskák, amelyektől nem látjuk a mögöttük égő erdőt. És nem is a homokosok, a transzneműek, a liberálisok, az ateisták, a szekulárisok vagy a muzulmánok a legyek az egyház levesében. Aki elsősorban ezeken a pontokon akad fent, és itt fedezi fel a problémák igazi forrását, szerintem egyszerűen elmegy a lényeg mellett. A lényeg ugyanis az, hogy a kereszténységnek nincs ereje és hitele az európai ember szemében. Mert ha volna, akkor akár a pokol bugyrai is felszínre törhetnének a föld alól, tízezrével vonulhatnának a melegek, egymást kiabálhatnának túl a muzulmánok és tombolhatna a szekularizáció - az ereje teljében lévő kereszténységgel nem tudnának mihez kezdeni. Krisztus nem szenvedett emberhiányban, és tizenkét bizonytalan férfiból képes volt olyan mozgalmat szervezni, ami megfordította a világtörténelem menetét. Krisztus első követei sem egy problémamentes világ talaján állva kezdtek bele az evangélium hirdetésébe, hanem egy hozzájuk ellenséges, a keresztény hittel versengő más hitek terében állták meg a helyüket. De az Erő velük volt.


Ez az, amiből ma egyáltalán semmi nem látszik, márpedig az erő hiányát nem lehet szervezeti megoldásokkal, de még a cölibátus felszámolásával, vagy pusztán imaszövetséggel sem megoldani. Lábjegyzetként azért annyit hozzáteszek, hogy becsülöm Ferenc pápa helyzetfelismerő képességét és bátorságát, hogy a papi szolgálat belépő feltételeként esetleg nem feltétlenül csak a cölibátust tudná már elképzelni. Sokat elmond nekem valakiről, amikor évezredes és megmásíthatatlannak hitt dolgokhoz képes így hozzányúlni - attól függetlenül, hogy ez jó ötlet vagy sem, hogy lesz belőle valami vagy sem.

Az európai ember szekuláris, ami az egyházaknak nyilván nem jó hír. Ráadásul az elvilágiasodás két szinten is zajlik. Enyhébb esetben az egyházaktól, durvább formában magától a hittől is elfordulnak az emberek, s utóbbi nyilván előbbit is feltételezi. A katolikus egyház mintha úgy vélné, hogy most még többnyire csak az enyhébb formáról van szó - az egyházi munka, az egyházi szolgálat nem kell a fiataloknak, pedig sajnos az a valószínűbb, hogy itt a durvább szekularizáció is ott áll a háttérben. Az emberek nemcsak az intézményes egyházra, de a bibliai hitre magára is nemet mondanak. Ilyen kontextusban pedig nem lesz egyszerű meggyőzni a pályaválasztás időszakában állókat arról, hogy menjenek el katolikus papnak, mert ehhez az egyház nemhogy jó szellemi, de földi kondíciókat sem feltétlenül tud biztosítani számukra - cölibátussal vagy anélkül.

A paphelyzet nekem most patthelyzetnek tűnik, és kíváncsi vagyok mi fog történni.

24 megjegyzés :

  1. Bevallom, hogy én egyetértek azzal a véleménnyel, amit adventisták, Jehova Tanúi, illetve a korai hitgyüli fogalmazott meg(nem mintha ők nem követték volna el ugyanezt a hibát): Az egyház már a 2.-3. század tájékán irányt tévesztett. Ezt az iránytévesztést úgytekintették, és tekintik ma iss, mint aMI A sZENTLÉLEK IRÁNYMUTATÁSÁNAK KÖSZÖNHETŐ, ÉS AZÓTA IS MINDEN HIBÁS DÖNTÉST A sZENTLÉLEKRE FOGNAK. (bocs a cl-ért) Ez a Szentlélekre fogás azóta is gúzsbaköti a kereszténységet, hiszen képtelen megoldani a problémát, mert akkor el kéne ismernie, hogy a korábbi kereszténységhez semmi köze a Szentléleknek, mi több, egyenesen annak káromlása volt az egyház "fejlődése". Ez vezetett oda, hogy sok józanul, normálisan gondolkodó ember elfordult az egyháztól, mivel embertelensége, makacs önfejűsége,hatalommániája unszimpatikussá tette. Ennek a gyümölcseit láthatjuk most. A kereszténység messze van attól, hogy pontos irányt mutasson az embereknek. Egymásnak ellentmondó, civakodó vallások, szekták, Még egy egyházon belül sem képesek egy irányba menni. Példa erre a magyar katolicizmus és a pápa közötti teljesen ellentétes irány. Semmi nincs ami a hivatalos kereszténységet szimpatikussá tenné.

    VálaszTörlés
  2. "Teljes papfogyatkozás", "a paphelyzet patthelyzet" - zseniális szóviccek! :-)
    A poszt felvetéseivel is abszolút egyetértek!

    Sefa, nem nagyon ismerem az adventisták és a JT elgondolásait, úgyhogy ez nekem nagyon furcsán hangzik. Az egyház iránytévesztését a Szentlélekre fogják? Tehát azt mondják, hogy a Szentlélek vezette tévútra az egyházat, vagy mi?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bocs félre érthetően fogalmaztam. Inkább arról van szó hogy az egyház a dogmatikai és szervezeti változtatásait úgy állítja be mintha ezeket a Szentlélek idézte volna elő. Ezek a változtatások gyakran hibásak voltak, de mivel úgy lettek beállítva mint ami Istennek köszönhető ezért azon utólag nem lehet változtatni. Illetve csak akkor lehet rajtuk változtatni ha beismerjük hogy valójában ezeknek a változtatásoknak semmi köze nincs a Szentlélekhez. Ez viszont azt jelentené, hogy az egyháznak be kellene ismernie a tévedéseit és el kellene ismernie hogy valójában nem a Szentlélek irányítja. És nem is irányította soha.

      Törlés
    2. Két mondatban foglalható össze, hogy mi távolítja el az embereket az egyháztól, a kereszténységtől és a monoteista hittől (érdekes módon, az egzotikus blablától nem).

      – Nincs keresztény, aki hétfőtől szombatig is vállalná azt, amit vasárnap elvben „hisz” a világról, mert szégyell hülyét csinálni magából.

      – Nincs keresztény, aki vállalná Jézus tanításával összhangban, hogy alapszabályként ki mint vet, úgy arasson.

      A megoldás is két mondat.

      – Összhangba kell hozni a vasárnapi hitet a hétfőtől szombatig érvényes hittel; csak olyat higgyünk a hét 14%-ában, amit a hét 86%-ában is vállalhatónak tartunk – azután vállaljuk.

      – Mondjuk ki bátran, hogy Jézus nem érvénytelenítette a ki mint vet, úgy arat ok-okozati logikát a világban; a szociális irgalmasság csak kiegészíti ezt, de nem írja felül; a keresztényeknek nem feladatuk felülírni a teremtett világ működésének alapvető logikáját.

      Törlés
    3. Laci, frappáns, vicces és éleslátó megjegyzések, főleg a 14%-86% összhangba hozása. :-) Köszi!

      Törlés
  3. Lehet olyan szempont is a "hanyatlás" mögött, ami nem a szekularizációval, vagy esetleg a keresztény igazság elgyengülésével/rossz képviseletével vannak kapcsolatban, hanem vallásilag teljesen semleges, és általában nem jutna eszünkbe, hogy gondoljunk rá.
    A keresztény igazság egy SZÖVEGHEZ (a Bibliához) köthető, és tudjuk azt, hogy az ókori szövegolvasás (ahonnan a kereszténységet datáljuk) alapvetően a MEMORIZÁLÓ olvasást jelentette - azaz az olvasással együtt még nem járt ÉRTELMEZÉS is. Voltak hivatásos "értelmezők", akik megmagyarázták az adott szöveget másoknak. Ráadásul kevesen is voltak azok, akik tudtak olvasni. A középkorban már határozottan jelenvolt az értelmező olvasás, egyre többen is olvastak, ám az egyház szigorú keretek között tartotta a Biblia szövegének elérhetőségét, tehát nem olvashatta mindenki. Később, amikor ez megszűnt, még mindig nem volt intézményes közoktatás - azaz az ÉRTELMEZŐ OLVASÁS nem terjedt ki széles néprétegekre.
    Ma azonban (kb 60-70 éve, ha jól számolom), miután a felsőoktatás gyakorlatilag általános érvényű lett, közoktatásban pedig mindenki részt vesz, ami egyre magasabb követelményeket is támaszt, a teljes néprétegben elterjedt az értelmező olvasás jelensége - azaz az emberek elkezdték az IGAZSÁGOT keresni, megértési szándékkal olvasni a Bibliát, a szöveget "értelmező üzemmódban" olvassák. Ám így olyan problémák, ellentmondások is feltűnnek egy átlagos olvasónak, amivel korábban csak a "felhatalmazottak" találkoztak.

    Mivel ma mindenki szabadon érintkezhet a szöveggel, és már eleve értelmezve olvas, talán maga az igazság is kevésbé nyilvánvalóan, egyszerűen jelenik meg benne, mint régebben, amikor az egyszerű hívő csak a hivatásos értelmezőkön keresztül ismerte a szöveget.
    Tehát mondhatjuk azt, hogy a Biblia konkrét és körvonalazott igazsága egyre kevésbé tud megfelelni a kulturális változáson átesett olvasóknak, akiknek MINDEGYIKE ÉRTELMEZŐ, vagy legalábbis ilyen szándékkal olvas, de a korábbi hivatásos értelmezőkhöz képest nem feltétlenül köti valamilyen előre megfogalmazott és kötelezően elfogadott hitvallás, hiszen nem az egyház hivatalos tagjai.

    Ez persze csak egyik oldala a dolognak, viszont megvilágít egy fontos, de nem teljesen felismert problémát, ami általában nem kerül elő a témáról való diskurzusban.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Illetve még egy fontos tényező a kulturális szférából; a kommunikációs technikák jelentős megváltozásakor - pl átállás a szóbeliségről az írásbeliségre, és napjainkban az internet hálózatára - gondolkodási/tudati ugrás, változás is történik, azaz magában az emberben, világlátásában (ami a vallással is kapcsolatban áll) hatalmas változások zajlanak, amit persze mi, akik ebben élünk jelenleg, nem érzünk elég határozottan. Szóval magának a vallásos szemléletnek, tudatnak, a vallás jellegének megváltozásához is hozzájárulhat egy ekkora léptékű kulturális reform.

      Törlés
    2. Az értelmező olvasás szerintem igazából csak azokra igaz teljes mértékben, akik önállóan, vallási kötődéstől függetlenül olvassák a Bibliát. Amúgy inkább az jellemző, hogy egy konkrét felekezethez kapcsolódva, annak értelmezését szem előtt tartva olvassák a szövegeket. Persze valamennyire ilyenkor is működik az egyéni értelmezés, csak talán nem annyira meghatározó módon.

      De szerintem ez is szorosan összefügg a szekularizációval, ugyanis az egyéni értelmezést igencsak befolyásolják a kulturális, társadalmi környezet szokásai, elvárásai. A hit azért lesz egyre inkább "vasárnapi hit", mert a szekularizált világban való boldogulás szükségessége nagyon más valóságképet állít elénk, mint ami a Bibliában olvasottakból vagy a templomban hallottakból kirajzolódik. Az olvasónak nem csak magával a szöveggel kapcsolatos ellentmondásokkal és problémákkal kell megküzdenie (amihez leginkább történelmi és teológiai ismeretekre lenne szükség), hanem a szöveg és a "való világ" között feszülő ellentmondásokkal is. Ez az, amiben, szerintem kimondhatjuk, hogy a kereszténység kudarcot vallott, a nyugati kultúrkörben bizonyosan.

      Törlés
    3. Szerintem jelenleg szinte minden vallási hagyomány világképe szemben áll a hétköznapi valósággal, miután Kelet is nyugatiasodik, "fejlődik", és ilyenformán az egész világ a Nyugat által tartott irányba halad, a szekularizálódás útján.
      De nem csak szöveg és valóság, hanem Isten és szöveg, Isten és az egyes konkrét hagyományok sem fedik egymást, azaz nem szabadna azt mondani, hogy egy szöveg, egy szervezet vagy egy hagyományforma tisztán isteni ihletésű, hiszen az isteni nem jelenhet meg a világban teljesen tisztán, mert a világ "nem bírná elhordozni". Ha ezt állítjuk egy szövegről vagy egy szervezetről, akkor tulajdonképpen bálványimádás hibájába estünk. El kellene ismerni, hogy nincs olyan szöveg vagy hagyomány, ami tisztán isteni lenne, hanem emberi és isteni tényezők keveréke, amelyből egyre finomabb megkülönböztetésekkel, és persze fentről jövő segítséggel, azaz ember és Isten együttes "munkájával" választjuk el a fontosat a kevésbé fontostól. Ennek beismerése hatalmas lépés lenne, és ezzel egyidőben azt is elfogadhatnánk, hogy az isteni nem csak egyetlen hagyományban van jelen. Ez lenne az igazi "felnőtteknek való étel", tej helyett kenyér, és így az isteni a texturális meghatározottságból az ember személyes terébe léphetne.

      Törlés
    4. A hindu hagyományban van erre egy nagyon szép és találó kép; az igaz és tiszta lelket olyan hattyúhoz hasonlítják, mely ha víz és tej keverékével teli pohárból iszik, képes úgy kiinni a poharat, hogy csak a tejet issza meg, a víz tisztán megmarad a pohárban, vagyis képes szinte tökéletes elválasztásra egy olyan közegben, ahol az összetevők már elegyedtek egymással.
      Illetve van egy szólás is, szintén nagyon találó; azt mondják, hogy aki tisztán lát, annak a Védák (a hindu hagyomány szent szövegei) nem többek egy kútnál, ami egy vízzel elárasztott helyen van.

      Törlés
    5. Javítás: a 12.49-es kommentemben texturális helyett a textus által meghatározottra gondoltam, ami szövegre alapozott

      Törlés
    6. Laura:
      Tetszik, amit írsz. Egyetértek a fontos és a kevésbé fontos megkülönböztetésében. Abban is, hogy az „isteni” infó az általunk olvasható formában sok zajjal terhelt, a zajból nekünk kell kiszűrnünk a tényleges infót.

      Ez azonban nem eredményezhet teljes értelmezési szabadságot, miszerint kinek a pap, kinek a papné, minden lehet, és az ellenkezője is.

      Te hogy látod, mi lenne az az algoritmus, ami a zajból a lehető legtöbbet kiszűr, és az infóból a lehető legtöbbet megtart?

      Van ilyen algoritmus?

      Szerintem az erkölcsi relativistát / ezoterikust az különbözteti meg az erkölcsileg szilárd embertől, hogy előbbi szerint nincs alkalmas algoritmus, utóbbi szerint meg van. Utóbbi számára fontos, hogyan specifikálható az algoritmus.

      Törlés
    7. Discipline:
      „Az olvasónak nem csak magával a szöveggel kapcsolatos ellentmondásokkal és problémákkal kell megküzdenie (amihez leginkább történelmi és teológiai ismeretekre lenne szükség), hanem a szöveg és a "való világ" között feszülő ellentmondásokkal is.”

      – Ahogy én látom, a vallások nem vallottak e téren kudarcot, hanem kihívással szembesültek, és most rendezik össze a gondolataikat. A természettudomány azt mondja, hogy örömelven működő evolúció határozza meg a létünket. Puff, kiesik a buddhizmus a versenyből, mert ennek az ellenkezőjét állítja.

      A politológia szerint a meritokrácia az ideális társadalmi berendezkedés. Puff, kiesik az ójudaizmus, a hinduizmus és az iszlám, mert tagadják a meritokrácia érvényét.

      A pszichológia szerint minden ember bizonyos szilárd meggyőződésekre építi az életét és életműködését. Puff, kiesik a relativizmus és a hagyományokat dafke átíró szekularizmus / liberalizmus.

      A tudomány szerint következetesen célszerű gondolkodni. Puff, kiesik az ezotéria.

      Pontosítok: nem esnek ki közfelkiáltással, hanem olyan kihívás elé kerülnek, mint a geocentrikus modell – csináljon magából heliocentrikusat, amennyiben erre képes teljes önfeladás nélkül. :)

      Talán már érzékelhető, hogy a kereszténység előtt álló kihívás is jelentős, mégis könnyebben kezelhető, mint az alternatívák potenciális anakronizmusa. Jézus ugyanis meritokráciát tanított, amely alapján nem nehéz meritokráciát igenelni. Viszont alapvetően át kell gondolni, hogy mi vállalható következetes gondolkodással a hagyományból, amire minden embernek szüksége van. Úgy tűnik, hogy az ideák evolúciójában hamarosan egyedül a kereszténység marad állva.

      Törlés
    8. László,

      nem szeretem az "ezoterikus" szót ebben a kontextusban, ugyanis amit ma ezoterikusnak nevezünk, az köszönőviszonyban nincs a szó eredeti jelentésével, és amely jelentést ma elvesztettünk, ezért nem tudjuk megfelelően használni. Isten (és saját szellemünk) misztériumát nem lehet pusztán a hétköznapi érzékeinkkel, látásmóddal felfogni, ezért ki kell fejleszteni a belső érzékszerveinket. Ez rendkívül fontos, de nem egyenlő azzal az ezoterizmussal, ami ma mindenhonnan ömlik felénk. Az igazi ezoterizmus az, amiről Szent Ágoston így ír: "A földek minden csúcsán felülemelkedett, minden égi mezőn felülemelkedett, a csillagok minden magasságán felülemelkedett, felülemelkedett az angyalok minden karán és seregén. Ha ugyanis nem emelkedett volna minden teremtett dolog fölé, nem érhetett volna fel ahhoz, aki által minden lett."

      Igen, létezik olyan "algoritmus", amivel kiszűrhető Isten üzenete az emberi zaj hátteréből. Ez azonban jóval több, mint EGY BIZONYOS MÓDON MEGFOGALMAZOTT hitvallás, gondolati építmény átvétele, és igazodik az adott emberi formához, azaz van benne némi személyesség is, ezzel magyarázható a különböző kultúrákban való megjelenése. A teljes valóságot csak a TELJES EMBER képes felfogni, mi azonban nem vagyunk teljesek, ezért az igazság is rész szerint jön hozzánk. Talán a legfontosabb:
      1) szemléletváltás, látásmód-váltás. Feltételezni azt, hogy nem csak a testi szemünket és fülünket használhatjuk, és el kell kezdeni GYAKOROLNI ezt, a belső látást és hallást. Azaz itt konkrét ÉLETGYAKORLATRÓL van szó. Szeretnék többet hallani arról az igehirdetésekben, mit jelent az a tiszta látás, halló fül, amiről Jézus is gyakran beszél.
      Az igazsághoz a világosság vezet, méghozzá a szem világossága, a fény pedig a szemen, a látáson keresztül érkezik hozzánk - ennek a kapcsolatnak mind a nyilvánvaló, mind a szimbolikus jelentése összefügg és rendkívül fontos.
      2)LEMONDÁS: IDŐT hagyni magunknak, ami a figyelem előfeltétele a szétszóródás ellen. Ehhez karriercélokról, társadalmi előnyökről, társasági kapcsolatokról is le kell mondani: megnyirbálni személyes életterünket. De az anyagi életünket is egyszerűbbé tenni, az egész életnek egyszerűsödnie, világosodnia kell.
      3)ösztöneink, vágyaink, indulataink kordában tartása, uralkodás az "alacsonyabbrendű lényünk" felett;
      4)Isten jelenlétére való folyamatos figyelem, hogy a hétköznapi dimenziót hassa át az isteni jelenlét dimenziója (ne legyünk pusztán a hétköznapiságban “egydimenziósak”)
      5) élettörténéseinkben keressük azt, mit akar Isten mondani mindezzel, és reflektáljunk rá magunkban; vegyük úgy, mintha Isten FOLYAMATOSAN BESZÉLNE HOZZÁNK, ami így is van, hiszen minden az Ige által lett és van fenntartva. Ha begyakoroljuk az isteni beszédre való figyelmet, KÉRDEZZÜK Istent és VÁRJUK A VÁLASZT, akkor fel fogjuk tudni ismerni azt, ami hozzá tartozik.

      Szóval szerintem a megfelelő szétválasztás bölcsességét Istentől kapjuk azáltal, hogy együtt munkálkodunk saját emberi formánk kitágításán, vagyis életgyakorlatról is szó van az értelem használata mellett. Persze erről jóval többet lehetne és kellene mondani. Mi is bemutatkozunk egymásnak, amikor megismerkedünk, Istent is hagyni kell bemutatkozni, ehhez azonban ott van maga az emberi lény, aki - szerintem - maga is kinyilatkoztatás. Mindannyian Isten kinyilatkoztatásai vagyunk, az Ő képe és hasonlatossága, reprezentánsa a világban, és ez méltóságot kellene adjon nekünk, és ezt a méltóságot kellene látni mindenkiben. Lehetne beszélgetni arról, vajon egy szöveg van-e az emberért, vagy az ember a szövegért, még ha az a Biblia is. De Isten mindenképpen több, mint az az írott szöveg, amit a megismerésére ad, és az ehhez a többlethez tartozó NYELVET is meg kellene tanulni, Isten "metanyelvét".

      Törlés
    9. Laura:
      „Igen, létezik olyan "algoritmus", amivel kiszűrhető Isten üzenete az emberi zaj hátteréből. Ez azonban jóval több, mint EGY BIZONYOS MÓDON MEGFOGALMAZOTT hitvallás, gondolati építmény átvétele, és igazodik az adott emberi formához, azaz van benne némi személyesség is, ezzel magyarázható a különböző kultúrákban való megjelenése.”

      – Az algoritmus egy konkrétan leírt precíz matematikai-logikai eljárás. Úgy tűnik, ez a koncepció idegen számodra.

      Törlés
    10. Laura,
      Szerintem kár a gőzért, Vértes Laci számára ez mind csak ezoterikus maszlag...

      Laci,
      A buddhizmus hol mond ellent a tudományos világképnek? Az örömelven működő evolúció (bár ez nem egy egzakt tudományos fogalom, ha már itt tartunk) éppen hogy tökéletesen összeillik a buddhista világképpel, sokkal inkább mint mondjuk a keresztény vagy iszlám világképpel. Csak éppen a buddhizmus azt tanítja, hogy az ember végső célja nem az, hogy alávesse magát az "örömelvű evolúció" működésének. De a kereszténység szerint sem ez a cél.

      Arról, hogy Jézus meritokráciát tanított volna, többen is vitatkoztak már veled, ha jól emlékszem. Nekem amúgy semmi gondom a meritokráciával, jó dolog az, de például az iszlám hol tagadja a meritokrácia érvényét? Az iszlám, mint vallás éppen hogy erősen demokratikus-meritokratikus berendezkedésű. A kalifaság intézménye és a kalifák választása tisztán meritokratikus alapokon jött létre és működött. Az iszlámban nincs papi hierarchia, az imámok a legnagyobb tudású, legbuzgóbb hívőkből lesznek, nem pedig születési vagy vagyoni előjog alapján (persze biztos ilyesmire is van példa, de akkor az elhajlás az eredeti elgondolástól).

      És hogy a hinduizmustól teljesen idegen lenne a meritokrácia? Hát éppen Indiából került Európába az egész elgondolás! A meritokrácia gyakorlata kínai konfucianista eredetű, ott már az ókorban is gyakorolták, majd az angolok az indiai gyarmataikon tanulták meg és hozták be Európába.

      Szóval, nincs azzal semmi gond, hogy meritokráciát hirdetsz, de ebben ne jézusi forrásra hivatkozz, nézz szembe inkább a valósággal! Van egy olyan érzésem, hogy annyira vágysz a logikus, racionális és koherens gondolkodási keretekre, hogy a valóságot erőnek erejével is ilyen keretbe akarod tuszkolni, annak árán is, hogy ezzel egyes részeit eltorzítod, vagy eltávolítod.

      Törlés
    11. Discipline:
      „Csak éppen a buddhizmus azt tanítja, hogy az ember végső célja nem az, hogy alávesse magát az "örömelvű evolúció" működésének.”
      – A buddhizmus nem ezt tanítja, olvasd el a Buddha beszédeit. Azt tanítja, hogy ki kell szállni a szenvedés körforgásából, ami pont fordított nézet. Egyébként nem azt állítom, hogy a három ábrahámi vallás eleve összhangban van az evolúcióval, hanem hogy be tudják magukba építeni. A buddhizmus meg nem tudja, mert ehhez a lényegét kellene feladnia: miért akarnál kiszállni egy olyan körforgásból, ami nem is körforgás, továbbá ÖRÖM? 21. századi nézetben nem normális kerülni az örömöt.

      Jézus azt tanította, hogy a mások szolgálatára legalkalmasabb legyen a vezető. Ez konkrétan a meritokrácia definíciója. A többi irányzat pedig ettől jelentősen eltérő módon határozza meg, hogy ki legyen a vezető, ezért nem tud a többi irányzatból meritokrácia lenni. Ez a valóság, és szerintem neked kellene vele szembenézni.

      Törlés
    12. "A többi irányzat pedig ettől jelentősen eltérő módon határozza meg, hogy ki legyen a vezető, ezért nem tud a többi irányzatból meritokrácia lenni."
      Miért, az iszlám hogy határozza meg?

      Törlés
    13. Az iszlámban a vezető egy Führer profilú ürge, szerintük más nem alkalmas.

      Törlés
  4. Szia Sytka!

    Azt írod: "a kereszténységnek nincs ereje és hitele..."

    Ebből következik, hogy az emberek azért nem térnek meg, mert a kereszténységnek nincs ereje és hitele és így ha majd megállnak Isten előtt ez számukra jogos hivatkozás lesz, vagy "a világosság a világra érkezett, de az emberek inkább szerették meg a sötétséget, mint a világosságot, mert a tetteik gonoszok voltak"?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Ez nehéz kérdés, nem tudom rá a választ. Vajon azok, akik anno a középkorban a kereszténységgel találkoztak (akkor éppen kényszerítette a hit felvételét az egyház), valóban a kereszténységet látták? Ha valaki arra nemet mondott, az Jézusra mondott nemet? Nyilván nem szeretném a mai helyzetet a középkori inkvizícióhoz hasonlítani, csak felmerül bennem a gondolat, hogy oly sokféle módon lehet rosszul bemutatni Istent a világnak. Nem tudom, ez mennyiben lesz jelentős a "végső elszámolásnál" Isten előtt azon emberek életében, akik rosszféle kereszténységgel találkoztak önhibájukon kívül. A végső döntés vélgülis Isten felelőssége. A miénk pedig az, hogy minél hitelesebb tanúk legyünk. Szerintem.

      Törlés
  5. Szia!

    Köszönöm a választ!

    "A végső döntés végül is Isten felelőssége. A miénk pedig az, hogy minél hitelesebb tanúk legyünk."

    Ezzel abszolút egyetértek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. csabacz:
      „így ha majd megállnak Isten előtt ez számukra jogos hivatkozás lesz?”

      – Nem lesz számukra jogos hivatkozás. Gondjuk lesz belőle, és mindenkinek, aki nem volt hiteles tanú.

      „Ha ezt mondom a bűnösnek: Bűnös vagy, meg kell halnod! - és te nem mondod meg, és nem figyelmezteted a bűnöst, hogy rossz úton jár, akkor az a bűnös meghal ugyan bűne miatt, de vérét tőled kérem számon. De ha te figyelmeztetted a bűnöst, hogy térjen meg útjáról, és az nem tért meg útjáról, akkor az meghal a bűne miatt, de te megmented a lelkedet.” (Ezékiel 33:8-9)

      A kereszténység hiteltelen tanúi mulasztásban vannak, mert nem figyelmeztetik a testvéreiket. Olyanok, mint a közlekedési lámpa, amelynek nem látszik a színe, vagy rossz színt mutat. Az ilyen lámpa felelős minden balesetért, amely nem következett volna be, ha jól láthatóan a helyes színeket mutatja.

      Sytka:
      Nem értek egyet veled abban, hogy a közlekedési lámpának tökéletesen szimpatikusnak kell lennie, mert ha nem szimpi az autósnak, akkor már nem is hiteles. Szerintem egyszerűen csak láthatónak kell lennie, és nem túlreagálni, de nem is alulreagálni. Mutassa, hogy mi a zöld, mi a sárga, mi a piros. Nem feladata, hogy közben szimpi is legyen. Ezékiel sem volt szimpi a kortársainak, de ellátta a feladatát.

      Szerintem nincs olyan autós, aki kifejezetten szeretné a piros lámpát, ezért egy lámpa hiába erőlködne, hogy szimpatikus legyen minden autósnak. Nem baj, ha egyesek szidják, utálják, attól még hiteles, ha jól mutatja a színeket. Nem mutathat pl. zöldet akkor, amikor keresztforgalom van. Egy keresztény nem mondhatja a társadalomban kárt tevőknek, hogy jól van, csak így tovább, Isten így is szeret benneteket. Ez a hamis zöld esete. (Vérző szívű bal-liberalizmus.)

      Nem mondhatja, amikor sehol egy keresztben jövő autó, hogy most piros van, és csakazértis piros. Ez az önkényes pirosmutatás esete. (Vaskalapos konzervativizmus.)

      A jól működő lámpa feladata, hogy a lehető legjobb legyen a közlekedés, a lehető legkevesebb balesettel. A jól működő keresztény feladata, hogy a társadalom a lehető legboldogabb legyen, a lehető legkisebb károkozás mellett.
      (Nem hiszem, hogy az inkvizíciónak ez sikerült, tehát ne az inkvizíció legyen a mintánk. De azt se hiszem, hogy az inkvizíció idején a bűnei miatt meghalt ember érvényesen hivatkozhatott az inkvizícióra, miszerint mintakeresztény lett volna ő, csak Torquemada elvette tőle a kedvét. Azért nem igyekezett Jézus tanítása szerint élni, mert Torquemada így meg úgy? Ki hiszi el ezt a csacskaságot?)

      Törlés

Megmondhatod te is... de kérlek, NE tedd névtelenül!
(A szerző a beírt kommentek közül bármelyiket előzetes figyelmeztetés és minden magyarázat nélkül törölheti. Kommentedben ne használj túl sok hivatkozást, mert a rendszer automatikusan moderál!)