2017. április 19., szerda

Jézus és a genderprobléma

Vannak témák, amelyekről nem azért nehéz értelmesen és józanul gondolkodni, mert meghaladják az ember felfogóképességét, hanem mert vastagon rájuk rakódnak politikai, ideológiai és vallási indíttatású nézetek. A közbeszédben jelenleg ilyennek tűnik a gender-elmélet, amely a társadalmi nemek kutatására összpontosít - ám a harsány reakciók szerint valójában tudományosnak álcázott lobbitevékenység a féktelen szabadosság mellett. Tényleg csak ilyen fényben láthatjuk ezt a kérdést?

A bibliai idők nem a nőknek kedveztek - ha valaki nem elfogult, azt hiszem az ókortörténetből világosan látni fogja ezt. A tipikus társadalmi konvenciók szerint a nők nem tanulhattak, nem tanúskodhattak, legfőbb dolguk és kötelességük pedig a család körüli munkák ellátása volt. Adott esetben egy odaégett ételért is el lehetett zavarni őket, a házasságban pedig nem pusztán a férj hű társának, hanem egyenesen a tulajdonának számítottak. Természetesen mindenre lehet kivételeket találni, illetve az előző sajátosságokra valamiféle magyarázatot izzadni, de ezek sem teszik semmisé a tényt, hogy az archaikus világ különösen is a férfiak univerzuma volt: egy rájuk szabott, elsősorban nekik kényelmes és őket szolgáló valóság.

Noha a Szentírás szövegének nagy része egy ilyen “férfivilágban” fogant, amit hivatalosan és talán kicsit eufemisztikus szándékoltsággal patriarchális társadalomnak nevezünk, az Újszövetségben határozottan érezhető egy tendencia jelenléte, amely a hölgyek egyre nagyobb megbecsülése és egyfajta “felszabadulása” felé mutat. Mielőtt valaki félreérti, nem valamiféle jól körülhatárolható ókori feminista teológiáról beszélek, hanem olyan gondolkodásmintázatok erősödéséről, amelyek megágyaztak annak, hogy a nők a háttérből egyre inkább előtérbe kerüljenek. Ebben az erősödő folyamatban szerintem kulcsszerepe van Jézusnak és az evangéliumoknak. A kortárs elvárásokkal szemben ugyanis Jézus az átlagosnál fontosabb szerepet tulajdonított a gyengébbik nemnek, és köztudott az is, hogy feltámadásának első hírvivői nők voltak. Pál apostolról ugyanakkor tipikusan az a vélekedés, hogy szigorúan hátrébb sorolta a hölgyeket - ezzel a kérdéssel hamarosan foglalkozni fogok a blogban, de annyit előre megpendítenék, hogy a mai olvasatok szerintem nem ítélik meg helyesen az apostol nőkhöz való viszonyulását.

Ha mindezt összegezni szeretnénk, akkor véleményem szerint azt mondhatjuk, hogy az újszövetségi hit az előzményekhez képest nem zártabb, hanem inkább nyitottabb lett a nők felé, és megpróbálta közelíteni egymáshoz a két nemet, ami az életlehetőségeket és akár az egyházban végzett szolgálatokat illeti. Másként fogalmazva, Jézus idejében az első keresztények láthatóan gondolkodtak a nemek társadalmi szerepeiről és változások előszelét kezdeményezték több területen is.

De mi köze mindennek a gender studiesként (magyarul "társadalmi nemek") emlegetett, főként szociológiai kutatásokat érintő kérdésekhez? Ha megpróbáljuk a lehetetlent, hogy lehántsuk a vastag politikai-ideológiai réteget ezen az egész kérdésen, akkor szerintem gyorsan megérthetjük, hogy a genderkérdés igenis fontos társadalomelméleti problémákra irányíthatja a figyelmet. Részben olyanokra, amilyenekkel Krisztus idejében is foglalkoztak, és amilyenekkel egy mai kereszténynek sem feltétlenül árt foglalkoznia. A “társadalmi nemek”, mint alapfogalom ugyanis annyit jelent, hogy a biológiai nemekre mintegy ráépülnek bizonyos szerepek, funkciók és feladatok, melyek többnyire társadalmi elvárásokhoz kapcsolhatók. A megfigyelés ugyanakkor az, hogy ezek a szerepek nem feltétlenül következnek egyenesen a biológiai nemekből. Például azok a közismert és csaknem egyezményesen elfogadott tételek, hogy “a fiúk nem sírnak” vagy éppen “a lányoknak az a dolguk, hogy a fakanalat fogják” nem következnek minden áron abból, hogy valaki biológiai értelemben fiúnak vagy lánynak született. Miért is ne sírhatna egy fiú, vagy miért is kellene mindig, mindenkor csak a lányoknak főzniük? Hogy mégis ezt látjuk, ez a "társadalmi nem" hatása. A nő nemcsak attól nő, hogy nőnek született, hanem attól is, hogy a társadalmi elvárások által definiált nőies viselkedésnek megfelelő magatartást tanúsít. A férfi nem csak azért férfi, mert biológiai értelemben férfi, hanem azért is, mert férfiasan viselkedik - azaz annak megfelelően, amit férfias viselkedés alatt ma értünk. A "társadalmi nem" tehát többnyire társadalmi elvárásokra épülő normarendszer, ráadásul olyan, amely ha kőbe vésett és rendíthetetlen szabályként rögzül, hozzájárulhat bizonyos felesleges egyenlőtlenségek kialakulásához is. Így például a társadalmi sztereotípiák megnehezíthetik, hogy egy nő olyan felelős pozíciót töltsön be, amelyet egyébként női mivolta önmagában nem zárna ki - csupán a nőiességhez kapcsolt általános fogalmaink miatt kénytelen attól távol maradni.

Nos, ha jól gondolom, a társadalmi nemek és funkciók kutatása alaphangon az ezzel kapcsolatos szociológiai-társadalomtudományi dilemmákkal foglalkozik, amiben én a magam részéről ebben az értelemben semmi ördögit vagy istentelent nem látok. Sőt, kifejezetten érdekesnek találom, mint felvetést. Ráadásul olyan területről van szó, amivel nem tegnap óta törődnek, hanem régóta tere van  a szociológiában.

Nem meglepő azonban - és ezen a ponton megértem azokat, akik az óvatosság hangján szólalnak meg -, hogy egy ilyen jellegű témára éhes cápaként rontanak rá a különféle felszabadításmozgalmak, például a feminista jellegű csoportosulások, vagy a homoszexualitást / leszbikusságot népszerűsítő tömörülések, amelyek mind a saját érdekeik érvényesítéséhez kívánják a genderkutatást felhasználni. Kétségtelen, hogy a tudományos kutatásra így rátelepülő lobbiszerű tevékenységekben sok visszataszító elem és erős túlzások is vannak, amelyekkel nem szabad és nem is kell egyetérteni. Amikor a társadalmi nemhez tartozó felvetéseket a biológiai nemek összemosására akarják használni, érzésem szerint nem megengedett extrapolációra kerül sor, amivel a magam részéről nem tudok egyetérteni. De ugyanilyen erős túlzás az is, ha valaki csak az erős túlzásokat látja a társadalmi nemek kutatásának programja mögött. Ahogy elnézem, a konzervatív érzékenység kizárólag arra fogékony, ami ebben az egészben a botránynak számít, vagyis az egyébként érdekes témára rárakódott rétegek szélsőségekig fajuló jelenségei izgatják. A téma szélsőségeire az erősen konzervatívok maguk is szélsőségesen reagálnak, és a fürdővízzel együtt a gyereket is simán kiöntenék.

A társadalmi nemek kérdésének vizsgálatát a téma körüli porfelhő sem szabadna, hogy elhomályosítsa. Sem a politikai erők jelenléte, sem például az egzisztencialista és feminista Simone de Beauvoir egykori szélsőséges megállapítása (“az ember nem születik nőnek, hanem azzá válik”) nem indokolja, hogy az egész genderkutatást emiatt kidobjuk az ablakon. Az alapkérdés ugyanis ezektől még releváns marad. Szerintem egyszerű tény, hogy a biológiai nemekhez társadalmi elvárások rendelődnek. A hagyományos nemi szerepeket pedig - ahogy a bejegyzés elején az újszövetségi példám esetén említettem - eddig is bizonyos korokban újraértékelte a társadalom, tehát valamiféle szinten foglalkozott velük. Ilyen kérdéseket elemezni, azokról vitatkozni, felméréseket végezni, trendeket azonosítani - ez nemhogy illeszkedik egy egyetemi környezetbe, ahol társadalomtudományokat oktatnak, hanem kifejezetten meggondolandó projektnek tűnik. Hol máshol lehetne az ilyen kutatásoknak releváns terepe, ha nem a téma keretét adó diszciplínák közegében? (A szélsőséges "genderizmus" és az azt kikezdő csatározások helyett inkább ajánlok egy higgadtabb hangot, a sok rossz példa helyett egy jót. Tóth Olga, az MTA Szociológiai Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa még 2007-ben írt  egy rövid publikációt a Magyar Tudományban, amelyben áttekintő jelleggel és három konkrét területet vizsgálva foglalkozik a társadalmi nemek kérdésével. Ha az olvasónak van negyed órája, talán érdemes rászánni az időt!)

A helyzet az, hogy az esetlegesen rossz nemi szerepek és berögződések elmozdítására, melyek az adott társadalmi berendezkedésből is fakadnak, Jézus és az első keresztények hozzáállása lehet az egyik legjobb példa. Figyelmébe ajánlom ezt olyan teoretikusoknak is, akik éppen a keresztény értékekre való hivatkozás miatt kérdőjelezik meg a társadalmi nemek kutatásának létjogosultságát.

12 megjegyzés :

  1. Ami a társadalmunkban továbbfejleszthető, azt Jézus tanítása és életpéldája alapján kötelességünk továbbfejleszteni. Tehát a gendermozgalommal elméleten semmi gond, sőt örvendetes, hogy van. Felvet olyan problémákat, amiket meg lehet, és meg is kell oldani. A gyakorlat azonban más.

    A gendermozgalom attól probléma, hogy demagóg, populista túlzásokra ragadtatja magát, és ideológiai faltörő kosként ront neki a társadalomnak. A gender aktivistákat abszolút nem érdekli, hogy mi a ténylegesen megvalósítható, és mi a káros, mi a romboló. Egyáltalán, hogy mi mihez vezet a teremtett világ vetés-aratás viszonyai szerint. Ők mennek előre, lesz ami lesz. Utánuk az özönvíz. Nem riadnak vissza az adatok meghamisításától sem (pl. az ú.n. pay gap – fizetéskülönbségek témában).

    A genderműhelyek úgy üzemelnek, mint a megbuggyant atomkutatók, akiket a legkevésbé nem érdekel, hogy egy konkrét konstrukciójuk áramot termel-e, vagy robban.

    Az evolúcióval összhangban sikeres fenntarthatóságra törekvő csendes többséget meg nagyon is érdekli ez az elméleti szempontból aprónak tűnő különbség. A gendermozgalom az alapvető disztingváló képesség hiánya miatt nevezhető problémának – mint minden csőlátó szélsőség.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Laci, egyetértek azzal, hogy minden szélsőségtől meg kell tisztítani a genderkutatást. De én úgy látom, hogy nagyon sokan túldimenzionálják ezt a kérdést, és magát a genderelméletet is kidobnák az ablakon. Ezért írtam, hogy ez a "fürdővízzel a gyereket" tipikus esete. Az elmúlt héten több interjút olvastam, s olyan is akadt, amelyben az egyébként tanult interjúalany már első megszólalásával egyértelművé tette, hogy azt sem tudja mi a különbség a "biológiai nem" és a "társadalmi nem" között. Kár, mert ezzel hasznos dolgok is a süllyesztőbe mehetnek.

      Törlés
    2. Sytka, szerintem a genderrel senkinek nem lenne hivatalos baja, ha nem tartozna a menekültügyi lobbi holdudvarába. Amint enyhül a menekültügyi nyomás, ismét semmi hivatalos gond nem lesz a genderrel.

      Ettől függetlenül, én fenntartom, hogy egyes konstrukciók robbanásveszélyesek, és hogy oda kell figyelnünk a buggyant tudósokra, akik nem tudnak, nem is akarnak, foglalkozni a vaktában ötletelő munkásságuk következményeivel. Trial and error? Oké, ám az error költségét fizessék ők, és ne a csendes többség. Ezt közösségtudatos, felelős magánemberként írom, nem hivatalként.

      Egyébként, én sem értem, mi lenne a különbség a biológiai és a társadalmi nem között... Az evolúció éppenséggel arra tanít, hogy nem különbség, hanem egybeesés van közöttük: a biológia is alátámasztja azt a társadalmi specializálódást, amelynek a civilizációs sikerünket köszönhetjük. Ha megpróbáljuk szétválasztani a két szempontot, és külön pályára állítani őket, akkor a közösségünk sikertelenségével kell fizetnünk ezért a dőreségért. (Bocs: hübriszért.)

      Törlés
    3. Laci, ez lehet az én hibám, de nem tudlak követni (nomeg meglehetősen fáradt és hajszolt is vagyok): hogy kerül a genderproblémához a "menekültügyi nyomás"?

      "Egyébként, én sem értem, mi lenne a különbség a biológiai és a társadalmi nem között... "

      Erre megpróbáltam a bejegyzésben röviden kitérni:

      biológiai nem = született adottság, vagy férfi, vagy nő

      társadalmi nem = tanult adottság, amely kultúránként, koronként, társadalmi kontextusonként sem azonos

      Az tehát, hogy neked "mi van a lábad között" (már bocsánat) adottság, amivel születtél és pont. Az, hogy te férfi vagy (vagyis férfiasan viselkedsz, férfiasan beszélsz) összefügghet, de a jelek szerint sokszor nem függ össze azzal, hogy mi a biológiai nemed. Hülye példa: a férfiak azért nem vesznek fel pl. rózsaszín inget/pólót, mert "az nem férfias" és olyat "csak a homokosok hordanak". (Bár manapság látok ilyenben is férfiakat.) Ez egy társadalmi nemhez kötődő jelenség, hiszen mi a csodáért kellene egyenesen következnie a férfiasságból, hogy a rózsaszín ing az valami meleg dolog? Semmiért, a kettő között nincs közvetlen összefüggés, csupán a társadalom valamikor erről így döntött és ezt az elhatározását fenntartja.

      Ezek még ártalmatlan példák, de vannak olyan genderkérdések is, amelyek már erősebb következményekhez vezethetnek. Sok jellegzetesség, amit egyik vagy másik nemhez kapcsolunk, adott esetben káros is lehet és csak sztereotipikus gondolkodásban gyökerezik igazi komoly alap nélkül. Ha például szégyen egy férfinak, ha sírva fakad, akkor lehet hogy ezért torzul a személyisége: megjátssza mások előtt magát, gátlásos lesz az érzelmei kifejezésében, stb... Vagy ha az a társadalmi nemmel kapcsolatos kép erősödik, hogy a hölgyek ostobák ahhoz, hogy bizonyos munkakörökben megállják a helyüket, akkor ez adott esetben több nőt is elvághat bizonyos, egyébként normális lehetőségektől.

      Akárhogy is érvelnek itt egyesek, és akárhogy is forgatom ezt a témát, én relevánsnak érzem a felvetéseit és a sok idiotizmus, valamint túlkapás ellenére is úgy gondolom helye lehet a képzésben.

      Ha gondolod és lehetőséged van rá, olvass bele Giddens atomvastag Szociológiájába: ott egy egész fejezet foglalkozik a Társadalmi Nem témájával. Nem mai könyv, ami jól mutatja, hogy ez a téma már nagyon régen velünk van egyébként.

      Törlés
    4. Sytka, nem a két fogalom világtalan számomra, hanem a megkülönböztetés haszna. Szerintem az nincs neki. A biológiai nem hiába más látszólag, mint a társadalmi, valójában egy konkrét helyen egybenőttek.

      Pl.: a tömeg és a súly elvben tud különbözni, ha sehollakó vagy, de amint egy konkrét helyen nézed, már nincs különbség, mert a föld minden pontjára igaz, hogy a tömeg ott helyben mérve pont akkora, mint a súly.

      Hasonlóképp, a föld minden kultúrájára igaz, hogy a biológiai és a társadalmi nem abban a konkrét kultúrában egy és ugyanaz.

      A példa fordítva is működik: azért van értelme a tömeg/súly distinkciónak, hogy Tibetből is lehessen tengerszinten 1kg-osnak mért terméket szállítani, illetve a tengerszinten csomagolt termék is lehessen Tibetben pont 1 kg. Ehhez tényleg szükség van a distinkcióra. A biológiai és a társadalmi nem közötti distinkció arra jó, hogy pl. ne csak röhögjünk a skót szoknyán Skócián kívül, hanem legyen egyfajta intelligens rálátásunk. Ám tévesen gondolnánk, hogy „tehát a skót szoknya Skóciában érvénytelen”, mert az olyan lenne, mint azt mondani, hogy ami Tibetben 1kg, az Tibetben nem 1kg. Belátható, miért nonszensz ilyet állítani? Egy konkrét kultúrában vizsgálva a biológiai nem azonos a társadalmi nemmel, ahogy egy konkrét ponton mérve a tömeg azonos a súllyal.

      Törlés
    5. Laci, továbbra is az az érzésem, hogy vagy nem értetted meg, vagy félreérted, vagy félre szeretnéd érteni a biológiai és társadalmi nem elkülöníthetőségét.

      "Sytka, nem a két fogalom világtalan számomra, hanem a megkülönböztetés haszna. Szerintem az nincs neki."

      Gyökeresen másként látom ezt és pontosan azért vélem fontosnak, hogy beszéljünk a "társadalmi nem" (mostantól: TN) kérdéséről, mert nagyon is hasznos lehet a megkülönböztetés. Épp az a lényeg, hogy nem nőttek egybe konkrétan egymással: a biológia nem (BN) és a társadalmi nem (TN) olyan szálakon is össze lettek kapcsolva, amelyek nem feltétlenül szükségesek. Egyházi példánál maradva pl. az, hogy egy nőnek nem szabad tanítania, mert ő nő, semmilyen szálon nem kapcsolódik a BN-hez. Ez egy olyan dolog, ami a TN-re épül, mert egyszerűen ezt gondoljuk a nőkről. De a nő tanítási képességeinek semmi köze a biológiai neméhez.

      "Hasonlóképp, a föld minden kultúrájára igaz, hogy a biológiai és a társadalmi nem abban a konkrét kultúrában egy és ugyanaz."

      Nem értem ezt az állításodat. Mit jelent, hogy a BN és a TN ugyanaz? Az egyik egy genetikai-születésünkkor kapott adottság, a másikkal a társadalom szolgál. A kettő nem azonos, utóbbi előbbire épül vagy jól, vagy rosszul.

      "A biológiai és a társadalmi nem közötti distinkció arra jó, hogy pl. ne csak röhögjünk a skót szoknyán Skócián kívül, hanem legyen egyfajta intelligens rálátásunk. "

      A skót szoknya jó példa a TN-re! Leegyszerűsítve: Skóciában társadalmi elvárás lehet, hogy a férfiak szoknyát viseljenek. Az a férfi igazán férfi, aki kockás szoknyát hord. A világ más tájain az ilyen férfi jobb esetben nemhogy nem férfias, hanem nőies vagy idióta. Pedig pusztán azért, mert valaki férfinak született, az sem nem indokolja, sem nem tiltja, hogy szoknyát vegyen fel. Ezek egyszerűen így alakultak ki a kultúránkban, mert a nemekről alkotott kép alapján mi így alakítottuk.

      Érdemes lenne átgondolni az egyházban is, hogy mennyi sztereotíp TN-jellegű gondolat cirkulál, és hogy ezek közül melyik lehet olyan, ami felesleges akadályt gördít férfiak vagy nők felé.

      Törlés
    6. Sytka, lehet, hogy igazad van, és valami fontosat akarsz mondani, amit fontos lenne, hogy értsek. Nyitva tartom ezt a lehetőséget, megpróbállak megérteni.

      Tegyük fel, a nők prédikációs lehetőségét szeretnénk biztosítani. Mennyiben segíti ezt a „társadalmi nem” fogalma? Annyiban, hogy elemezhetővé teszi a helyzetet ahelyett, hogy azonnal, érzelmi alapon kizárnánk a nők prédikálását. Oké. Ha ennyit mondasz, egyetértek.

      De fontold meg, hogy a nők prédikációjának lehetőségéhez sok más úton is el lehet jutni, pl. fő szabályként rögzítjük, hogy NEM ZÁRUNK KI MINDEN ÚJÍTÁST ÉRZELMI ALAPON. Az eredmény ugyanaz, és nem kell közben látszattudományoskodnunk. „Semmit se túlzottan” – mondták a spártaiak anélkül, hogy valaha Soros-ösztöndíjat kaptak volna, vagy tanszéket a CEU-n.

      Szóval, mi pontosan a „társadalmi nem” hozzáadott értéke egy épeszű társadalomban, amelyik nem zár ki érzelmi alapon minden újítást. A (keresztény alapú) társadalmak általában ép eszűek, és nem zárják ki az újítást. Tehát nincs szükségük genderre ahhoz, hogy eszük legyen. Ha viszont eszük van, a gender kárára még kevesebb igényt tartanak.

      De mondom a számodra legkedvezőbb forgatókönyvet: az irracionális igények is tudnak néha hasznosak lenni, amennyiben bedobnak elsőre nagyon rossznak tűnő ötleteket, amelyek később mégis jónak bizonyulnak. Pl.: ha van egy lobbi, amelyik követeli, hogy a 2000-es benzinmotorú autó max. 3 litert fogyasszon 100 km-en, és nem törődik a racionális mérnökök dührohamával, akkor ez hosszú távon jobb lehet, mint ha a lobbi csak a mai mérnökök mai eszével elképzelhető megoldásokban gondolkodna. Az ideje jelentős részében a gender lobbi is egy ilyen agyas társaság, amelyik nem törődik a józan ész szerinti lehetőségekkel. Hosszú távon így ki tud(hat) kényszeríteni olyan megoldásokat, amelyek józan, racionális emberek mai gondolkodása szerint totál lehetetlenek, sőt dühítő ökörségek.

      Csak annyi különbséget célszerű figyelembe venni, hogy a műszaki lehetőségek terén a lehetőségeinknek nagyjából a fantázia szab határt. Míg a társadalmainkban fordított a helyzet: élénk a fantáziánk, ám előbb omlunk hirtelen-váratlanul össze, mint hogy meghaladnánk önmagunkat. Ábrahám óta az emberi erkölcs lényegében nem változott, és ma is az a fenntartható, ami Ábrahám idejében az volt. Más szóval, a társadalmi 2000-es benzinmotor fogyasztása Ábrahám óta változatlan, még 0,1%-kal sem csökkent, és a jelek szerint nem is fog, mert nem tud! Ezzel is célszerű szembenézni. Erre utalunk azzal, hogy Isten szabályai tesznek boldoggá és sikeressé minket, míg a gender az emberi hübrisz egyik megnyilvánulása, amellyel legfeljebb a szakadék felé „haladhatunk”.

      Törlés
    7. Laci, azt hiszem te meg én ellenkező irányból közelítünk ugyanahhoz a problémához. Te folyamatosan azt hangsúlyozod, hogy a genderelméletnek milyen túlkapásai vannak, és a legtöbb dologra a puszta józan ész alapján enélkül is eljuthatunk. Én meg azt, hogy a genderelmélet alapkérdései a túlkapások ellenére is jogosak és ki lehetne ebből a csomagból hozni jó dolgokat is - jó kezekben. Egyébként disputánkat a tudomány némileg eldöntötte, hiszen a társadalmi nem, mint olyan régóta téma a szociológiában, tehát eredetileg semmi köze Soroshoz, CEU-hoz. Épp ezzel próbáltam kezdeni a bejegyzést is, hogy erről a témáról csaknem lehetetlen normálisan beszéli, annyira rárakódtak különféle rétegek. Ha mi most a rétegekre koncentrálunk, az nem segít a megértésben.

      "Tegyük fel, a nők prédikációs lehetőségét szeretnénk biztosítani. Mennyiben segíti ezt a „társadalmi nem” fogalma? Annyiban, hogy elemezhetővé teszi a helyzetet ahelyett, hogy azonnal, érzelmi alapon kizárnánk a nők prédikálását. Oké. Ha ennyit mondasz, egyetértek."

      Ezt is mondom, és örülök hogy átment. :-) A genderteóriának nagyon fontos szerepe lehet abban, hogy segítsen felismerni az ehhez hasonló dolgokat, illetve a probléma okait elemezni. Erre is találsz épeszű példát a szociológiai szakirodalomban. A következtetések levonása a kutatásokból és az applikáció pedig már nem a kutató, hanem a társadalom dolga. A kutató annyit tehet, hogy keresi a társadalmi nemhez kapcsolódó jelenségeket, megpróbálja leírni a működésüket és releváns kérdéseket vet fel ezekkel kapcsolatban. A társadalom meg válaszol ezekre.

      Én sokszor azt látom, hogy a konzervatív logika csaknem genetikusan zárt minden változtatás felé, s mintha csak abban lenne érdekelt, hogy a meglévő, társadalmi nemhez tartozó koncepciókat fenntartsa - akár jók azok, akár rosszak. Sőt, már az is frusztrációval tölti el, ha egyáltalán valaki gondolkodni akar ezekről (nemhogy még egy egyetemi környezetben szakot is indítani!). Szerintem ez az egyik oka, hogy nagyon fújolnak a genderkutatásra, viszont a fékezéshez jól jön nekik indoklásként, hogy lehet bőven a szélsőségekre hivatkozni.

      Ez az egész csomag viszont semmi más, mint a "fürdővízzel a gyereket is" tipikus esete. Míg a liberálisok "minden vackot" belepakolnak a társadalmi nem kutatásába, hogy saját szándékaikat keresztülvigyék, és már a férfi is nő, a nő is férfi náluk, addig a konzervatívok az egészet úgy ahogy van, inkább kidobnák az ablakon. Mindkét csoport érdekérvényesítésre törekszik, ahogy mindig is szokott.

      Én meg arra törekednék, hogy a nem odaillő dolgokat lehámozzam egy alapvetően értékelhető kutatási gondolat rétegeik közül. Ennyi és nem több, amit mondani szerettem volna.

      Törlés
    8. Oké, ez a rész átjött. Akkor hátha én is átmegyek: a genderrel kizárólag attól a ponttól van hivatalos gond, hogy egybefonódott a menekültüggyel, személyi egybeesések okán. Ha megoldódik a menekültügyi nyomás, senkit nem fog érdekelni hivatalosan, hogy ki mit tanít a genderről.

      Egyébként, fontold meg, hogy kikkel cseresznyézel egy tálból egy-egy politikai állásfoglalás alkalmával: a genderesek szerinted azt szeretnék, hogy nő is prédikálhasson. Nos, ez tévedés. A genderesek azt szeretnék, hogy senki ne prédikálhasson senkinek, és ezt úgy vélik elérni, hogy első körben minél több legyen a nő a csökkenő látszámon belül, azután lassanként senki... Ez így is történik, te meg örülsz neki. Ne hidd, hogy ezt a folyamatot te irányítod, mint a gender értőn kritikus alkalmazója. A genderesek használnak fel téged, a saját céljaikra. Azt véled, hogy eggyel okosabb vagy azoknál, akik azt sem tudják, mi a társadalmi nem. Szerintem eggyel kevésbé vagy okos náluk, mert a gender-ügyben tájékozatlanok legalább a saját érdekeiket ismerik, míg te nem tudod, mi a jó neked és a közösségednek. (Kivéve, ha deklaráltan el akarsz fogyni, ki akarsz szorulni, el akarsz lehetetlenülni.) Ezt nem sértésnek szánom, és elnézést kérek az elvágólagosságért – a gender következményei árulkodóak a nyugati társadalmakban.

      Törlés
    9. Megihlettél, a posztom a félműveltség veszélyéről fog szólni: ha az ember megtudja, hogy az Alföldön 1kg-osnak látszó termék Tibetben nem 1kg-osnak látszik, félműveltté válik. A teljes műveltséghez azt is tudni kellene, hogy ez nem relativizálja/érvényteleníti az alföldi súlyt, hanem kizárólag a különböző tengerszint feletti magasságú területek közötti kereskedelem szempontjából hasznos tudnivaló. Ha nem jut el eddig, a féltudása veszélyesebb, mint ha semmit sem tudna a súly-tömeg témáról.

      A cél persze az, hogy szerezzük meg a teljes gender-tudást, ám ezt pont a genderesek akadályozzák. Ők a félművelteket akarják megvezetni. (Lásd: az átlagos CEU-hívőnek fel sem tűnt, hogy a CEU-t senki sem akarja bezárni, ennyira nincsenek a hőbörgők a tények birtokában.)

      Törlés
  2. "Adott esetben egy odaégett ételért is el lehetett zavarni őket, a házasságban pedig nem pusztán a férj hű társának, hanem egyenesen a tulajdonának számítottak."
    A válás mélyen elítélt és ritka tett volt a bibliai időkben a zsidóknál férfi és női részről is. A szülők döntötték el hogy a fiúk kit vegyen el és a lányuk kihez menjen hozzá, a nő nem volt a férfi tulajdona. A hozomány azt kompenzálta, hogy a nő nem tudott és nem is volt képes annyit termelni ami fedezte volna a saját igényeit plusz még egy annyi, hogy a kereset fele-fele arányban oszlodjon meg.
    Természetesen van ahol másképp voltak-vannak a dolgok, például a muszlim közösségekben. Ott valóban csak a vak nem látja, hogy a nők tulajdontárgyak. Megcsonkítva, használva, fekete lepellel teljesen eltakarva, csak férfival mutatkozhatnak az utcán, valóban nem dolgozhatnak. Ezek egyike sem volt igaz az ókori zsidó nőkre se a modernkori nőkre.
    Annyi volt a kényelmetlen a régi nők számára, hogy fizikai hátrányaik miatt kevesebbet tudtak termelni, tenni a családért, a társadalomért, így nem részesülhettek azokban a többletjogokban, amelyekben azok részesültek akik nap mint nap felelősséget kellett vállaljanak egy egész család életbenmaradásában akár az életük árán is. Ilyen többletjog volt a szavazati jog. Amúgy biztosan tujuk, hogy a férfiak töredéke rendelkezett ezzel a joggal nem csak a nők nem. Persze a feministák nagy szájjal azt hazudják, hogy a férfiak mind szavazhattak. Á dehogy. Csak a politikailag képzett, vagyonnal rendelkező férfiak szavazhattak. Azok akik az első világháborúban harcoltak javarészt nem szavazhattak arról, hogy legyen-e háború és hogy besorozzák-e őket vagy sem. Anélkül haltak meg a hazáért és a nők védelméért, hogy ebbe egy szó beleszólásuk sem lehetett. A szüfrazsettek pedig ezeket a szavazati joggal nem rendelkező férfiakat manipulációval, fehér toll átnyújtásával, megalázással kényszerítettek, hogy kivétel nélkül a halálba menjenek. Utána kell olvasni, történelem. Picit bele kéne mélyedni a témába nem csak a felszínt kapargatni, amit a feminista propagandasiteok és a lobbisták elénk dobnak. A fele sem igaz.
    A nemi szerepekről pedig: a szükségekhez mérten maguktól változnak. A férfiak is ugyanúgy mosogatnak ha kell, bár a nők nem valószínú, hogy fognak építkezéseken dolgozni. A "gender-tudmány" olyan kevés jót tesz a társadalomnak, hogy az alig észrevehető a sok beteges dolog mellett, amit bőszen promovál. Kit érdekel mit mond róla az értelmező kéziszótár? A lényeg az, hogy milyen eredményeket vagy károkat tud felmutatni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Névtelen! Kérlek, ha lehet akkor ne névtelenül szólj hozzá itt a témákhoz!

      "Ezek egyike sem volt igaz az ókori zsidó nőkre se a modernkori nőkre. "

      Idézet - kiemelések tőlem (H.Haag "Bibliai lexikon" 582.o.): "Ha a férfi a jegyajándékot megadta, a feleség a birtokába került, tehát a férj mintegy tulajdonos lett, a feleség pedig egy adott úr hozzátartozója. (...) Amikor a mennyasszony a vőlegény házába lépett, akkor jött létre a házasság, s ezzel férje uralma alá került."

      Válásról (1901.o.): "Izraelben a férjnek jogában volt elválni (Sir 7,26; 25,26), ha valami taszítót fedezett fel az asszonyon." - de az tény, hogy a válás elevetendő dolognak számított.

      E. Randolph Richards - Brandon J. O'Brien: Paul Behaving Badly (108.o.): "A nők, ahogy a törvény is mondja, minden dologban a férfiak alárendeltjei. (...) Ben Sira felsorolja a gonosz asszony bűneit,... ... a nők bűnei egyszerűen rosszabbak, mint a férfiakéi."

      Most hirtelen ennyi, nincs lehetőségem a többinek utánanézni. Természetesen a férfiakat is kötötték szabályok, törvények, de azt hiszem nagyon-nagyon vaksinak kell lenni ahhoz, hogy kijelentsük, a két nem lehetőségei ugyanolyanok voltak: nem, az a világ férfiközpontú volt (jobban a mainál), inkább a férfiaknak kedvezett, mint a nőknek. És ezt úgy mondom, hogy messze áll tőlem a feminizmus.

      Törlés

Megmondhatod te is... de kérlek, NE tedd névtelenül!
(A szerző a beírt kommentek közül bármelyiket előzetes figyelmeztetés és minden magyarázat nélkül törölheti. Kommentedben ne használj túl sok hivatkozást, mert a rendszer automatikusan moderál!)