2017. április 5., szerda

Rossz levegő

Egészen biztos vagyok benne, hogy már többször is leírtam a blogban, mennyire utálok politikával foglalkozni. Diplomatikusan annyit is mondhatnék, hogy ez itt egy teológiai-vallástudományi napló, ahol egyébként sincs tere a politikai témáknak, de a teljes igazság valójában az, hogy pattanásos leszek a politikától. Apolitikusi alapállásomban azonban néha képes vagyok megrendülni, s ilyenkor éppen az előzőek ellenkezőjét érzem: hogy nem kellene csendben maradnom.

Az emberek utálják, ha a pártpreferenciájukról kérdezgetik őket, de én bevállalom férfiasan, hogy az elmúlt évtizedekben - a szélsőséges formációk kivételével - már végigszavaztam a teljes hazai kínálatot. A bal- és a jobboldalnak is megadtam az esélyt egy-egy iksszel, hogy tegyenek valamit az ország és benne az én sorsom előmozdításáért. Sőt, egyszer még az időközben elsüllyedő Centrum pártra is szavaztam. De az igazság az, hogy bárhova is tettem le a voksomat, az utólag többnyire csak eltékozolt lehetőségnek bizonyult. A politika ezen felül sem hozott túl sok jót a közvetlen környezetemben, mert a határozott pártpreferenciával rendelkező családtagjaim és ismerőseim vagy egymást marták (ha ellenkező oldallal szimpatizáltak), vagy együtt köptek nagyokat a másik oldalra.  Ekkor döntöttem úgy, hogy amennyire lehet, száműzöm az életemből a politikát: bőven vannak olyan dolgok, amelyek kitöltik a helyét, nem beszélve a számomra fontos emberekről.

Élném tehát nyugodtan meglehetősen politikamentes sorsomat, ám mindaz, ami most zajlik (különösen a CEU kapcsán) a közelemben, már elérte az én magasan lévő ingerküszöbömet is. Ahogy egy ismerősöm egyetlen őszinte mondatban összefoglalta a közelmúlt eseményeit: "én nem akarok ilyen országban élni!" A politikai klíma jelenleg belélegezhetetlen minden normális embernek, és ezt már a magamfajta távolságtartó alkatúak is észreveszik. Hiába zajlik óriásplakát propagandakampány Magyarország csodálatossága mellett, ha közben állandóan tömegek tüntetnek az utcán, ha az embereket gyűlölettel töltik meg a menekültekkel szemben, ha az olyan civil szervezetek, ahol magam is dolgozok, erősödő attrocitásoknak vannak kitéve. Míg a politikai elit az egyik kezével gyönyörű magyar tájfotókkal szórja tele az országot és maradásra akarja bírni a kivándorlást fontolgatókat, a másik kezével egymás után keveri le nekik a csattanós pofonokat, és löki őket egyre messzebbre magától. Egy forrásból csörgedezik édes és keserű, egy szájból jön ki áldás és átok. Az ilyesféle ellentmondásosság hosszú távon feldolgozhatatlan, az olyan társadalom pedig, ahol ez tartósan előfordulhat, hamar élhetetlenné válik. Ilyenkor sokak számára nem marad más opció, mint kötni a cipőfűzőt és odébállni.

De mi okozza ezt a tartósan romlott politikai közeget? Meglehetősen egyértelmű egy baloldalinak, hogy a jobboldal, ahogy egy jobboldalinak is, hogy a baloldal. Az én felvállaltan amatőr megközelítésem viszont azt mondatja velem, hogy a rohadt gyökerek ennél mélyebb rétegekbe nyúlnak.

Én azt gondolom, hogy nem a baloldal vagy a jobboldal a rossz, hanem a rendszer, ami mögöttük van és megront bárkit, aki a részévé válik. Nem konform akarok lenni, tényleg így látom a dolgot! A helyzet szerintem az, hogy amikor négyévente szavazunk, csak a pártokat cserélgetjük, de a rendszer mögöttük lényegileg ugyanaz marad. A jéghegy csúcsát festjük hol ilyen, hol olyan színűre, de roppant darabját a felszín alatt ezzel egy cseppet sem változtatjuk meg. Nem akarom persze azt sugallni, hogy akkor a hatalmon lévő elitnek nincs is felelőssége, mert nagyon is van. A politikai atmoszféra milyenségét és arculatát még mindig leginkább azok a politikusok képesek meghatározni, akik aktuálisan hatalmon vannak, és ezáltal a legtöbb erőforrással rendelkeznek annak alakításához. De egy valamit szerintem ők sem tudnak megcsinálni: kicserélni a jéghegyet önmaguk alatt. Ez olyan lenne, mint Münchausen báró, aki saját hajánál fogva akarja kihúzni magát a mocsárból. A rendszeren belül nem lehet a rendszert igazán megváltoztatni, ahogy a bűnös ember sem tudja önmagát bűneiből megváltani. Ez pedig oda vezet, hogy a segítségnek valamiképpen kívülről kell érkeznie. Ez jelentheti például egy teljesen új politikai garnitúra megjelenését, amely már új tömlőbe akarja tölteni az új bort. Naiv gondolat, az biztos, és számos hátulütője van, mégis legalább kecsegtet azzal a lehetőséggel, hogy a tabula rasa miatt valami más kezdődhet el az eddigiekhez képest. Tökéletes kormányzás és tökéletes kiút persze nem létezik, aki abban bízik, hogy az aktuális hatalom megdöntése majd elhozza a Paradicsomot, az nem áll két lábbal a földön. De egy politikai özönvíz mégis jót tehetne abból a szempontból, hogy kicserélné a régi és szalonképtelenné vált szereplőket, s ezzel legalább egyfajta fellélegzési periódust hozna el, ahol lehet erőt gyűjteni az élethez.

Keresztényként azt is nagyon szívesen mondanám, hogy maga Isten is beavatkozhat, mint egyfajta külső forrás, de ahogy elnézem, Ő jobbára magunkra hagyott bennünket választott politikusainkkal, és egyszerűen engedi a vetés és aratás törvényét kibontakozni.

Lehet más a politika? Alapvetően talán nem, de mások azért lehetnének a politikában és akkor egy kicsit talán maga a politika is más lenne...

10 megjegyzés :

  1. :( Az ember nem lehet közömbös azzal, ami itt folyik. Hétről hétre, napról napra új ellenségeket gyártanak. Előbb utóbb mindenki sorra kerül. És ha csak csendben nézzük, akkor eluralkodik ez a sötét massza az országon.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én sem közömbösségről írtam, hanem arról, hogy jót tenne a mai magyar politikai közéletnek (persze csak szerintem), ha a teljes politikai bútorzatot kihajítanák (bal és jobboldallal együtt), a helyükre pedig új emberek kerülnének. Csak ebben látok halvány esélyt arra, hogy maga a romlott rendszer változzon valamicskét, ami minden párt mögött jelen van.

      Törlés
  2. "Én azt gondolom, hogy nem a baloldal vagy a jobboldal a rossz, hanem a rendszer, ami mögöttük van és megront bárkit, aki a részévé válik."
    Ezzel mélységesen egyetértek! És a rendszert úgy hívják, hogy demokrácia ;-)

    "a segítségnek valamiképpen kívülről kell érkeznie"
    De itt a bökkenő, hogy mégis honnan? Honnan állna elő egy új politikai garnitúra és ha valami csoda folytán elő is állna, hogyan építene tömegbázist? Mert anélkül nem lenne hosszú életű... a demokráciában legalábbis. A hatalmat megszerezni és megtartani, és mindemellett "tisztának" maradni, ez a mai magyar viszonyok közt lehetetlenség, ködös utópia. De máshol se nagyon van ez másképp, csak talán nyugaton még a "civilizáció máza" valamelyest elfedi a belső romlottságot, még ügyelnek a látszatra, és ezért kissé óvatosabbak, visszafogottabbak. De azt nem mondanám, hogy ez feltétlenül pozitív dolog.

    "Politikai özönvíz?" Az még a rendszerváltáskor sem volt!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Discipline, tudom a magam látásmódjáról hogy naiv és teljesíthetetlen, mert valóban nem volt, nincs és nem is lesz tisztaság a politikai felsőbb körökben. De a kosznak is van egy olyan szintje, ami alá már nem érdemes menni. A hazai politikai színtér sosem lesz abszolút tiszta, de szerintem lehet tisztább. A gondolataimat nem valamiféle tökéletes megoldásként akartam felcsillantani, hanem irányelvként, amerre lépni lehetne.

      Amiket leírtam egy új politikai erő megjelenéséről, az részben bökkenő, ámbár meg lehet oldani. A mostani politikai erők is jöttek valahonnan. Például a Momentumnak is sikerült megcibálni az oroszlán bajszát. Ez persze még nem teszi sehol sem kormányképessé őket, csak mutatja a potenciált. Hogy mi sül ki belőle, azt most még nem tudni.

      Tehát teljesen azért mégsem mondanék le tokkal-vonóval erről a dologról. De abban teljesen igazad van, hogy politikai özönvíz még a rendszerváltáskor sem volt.

      Törlés
  3. „Ő jobbára magunkra hagyott bennünket választott politikusainkkal, és egyszerűen engedi a vetés és aratás törvényét kibontakozni”

    – Szerintem is így van, és az következik belőle, hogy saját észt használni kötelező, valamint hogy az alma Isten országában is lefelé esik, és fő szabályként ki mint vet, úgy arat. A keresztények dolga ezen a kereten belül jobbá tenni a világot, a tálentumaik kamatoztatásával.

    Konkrétan: a Fidesz éles szemmel megfigyelte, hogy valahányszor elindít egy CEU-hoz hasonló konfliktust, megugrik a népszerűsége. Tiszta sor, hogy periodikusan beindít egy ilyen konfliktust. Ez természetes, logikus és ésszerű. Minden párt dolga a népszerűség a megszerzése és megőrzése, ahogy minden vállalkozásé a profittermelés és piaci részesedésszerzés.

    Az ellenzék viszont hályogos szemmel nem vette még észre, hogy valahányszor belemegy egy CEU-hoz hasonló háborgásba, népszerűtlenebb lesz tőle. Ez nem természetes, nem logikus, és nem ésszerű. Kit büntetne meg a CEU egy kivonulással: a Fideszt és szavazóit, vagy saját magát és szavazóit?

    Kicsit te is ebbe a zsákutcás irányba indultál el a poszttal. Kit büntetnél meg a cipőfűzéssel? A Fideszt és szavazóit aligha, az ő életük ettől egyszerűbb és boldogabb lenne. Az olvadóban lévő politikai kétharmad elindulna felfelé, a biológiai kétharmad irányába.

    A megoldás (számodra és minden „felháborodom, tehát vagyok” típusú személyiség számára) a felháborodás fölé emelkedés, a saját korlát meghaladása. Aki folyton háborog, az csőlátó, sőt vak az őt körülvevő közösség alapvető igényeire.

    Válaszoljunk őszintén arra a kérdésre, hogy momentán ki teljesíti jobban a határon belüli multikulti közösség és a határon túli magyarság komplex igényeit. Nem az ellenzék. Az ellenzék háborog, ezt teszi főállásban, a látható sikertelenség dacára. A feladat tehát világos, ebbe az irányba kell fejlődni: olyan versenyképes csomagot kell mutatni a választóknak, amitől ők is úgy gondolják, hogy az ellenzék jobban eleget tesz a határon belüli multikulti és a határon túli magyar közösség igényeinek.

    Az ellenzék fényévekre van ettől a képességtől, és már csak szűk egy éve maradt, hogy felépítsen valami prezentálhatót.

    Meritokrataként sok sikert kívánok hozzá, ha szerencsénk van, akkor a versenyképesebb csomagot bemutató és megvalósító erő nyer. Az utóbbi években nyerő szériában vagyunk e tekintetben, maradjon is így (mármint hogy a jobb csomag nyer és megvalósul), ez szolgálja a közösségünk javát, jólétét, sikerét.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. "Tiszta sor, hogy periodikusan beindít egy ilyen konfliktust."

      Éles szemű meglátás. Az elmúlt évek nagypolitikai eseményei pontosan erről szólnak: hogy egyik konfliktustól megyünk a másikig, egyik démon után vesszük elő a másikat a szekrényből. A CEU-val kapcsolatos események jellegzetes tünetei ennek.

      Törlés
  4. Itt egy (részben) kapcsolódó írás, talán érdekelni fog: http://szemlelek.blog.hu/2017/04/07/jezus-kartya_a_politikaban

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Lívia, Bolyki Laci írása nagyon jó, én is ajánlom.

      Törlés
  5. Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.

    VálaszTörlés
  6. Talán, ha a jéghegyet akarjuk megváltoztatni, nagyon apró repedésekkel kelleni kezdeni. Szolidaritás, élő kapcsolatok, kihasználni a bármilyen szűkös lehetőségeket. Tudom, mindenki abban gondolkodik, hogy legyen meg a jogi háttér előbb, legyen meg a hatalom, hogy a meglevőt kihasználni kevés, de nagyon úgy tűnik hogy csak ez működik. Ez persze lassú.

    VálaszTörlés

Megmondhatod te is... de kérlek, NE tedd névtelenül!
(A szerző a beírt kommentek közül bármelyiket előzetes figyelmeztetés és minden magyarázat nélkül törölheti. Kommentedben ne használj túl sok hivatkozást, mert a rendszer automatikusan moderál!)