2018. december 18., kedd

Az egyház, a bába

Összetört szánkók, kidobott képviselők, fütyülő ellenzék, gázsprayező rendőrök: boldog karácsonyt, Magyarország! Felfordulás van, de nem az utcán, hanem először is a fejekben. Mit szóljunk mindehhez mi, keresztények? Nem én vagyok az illetékes, hogy erre választ adjak, de egy nagy gondolatömlenyt most mégis leírok erről az egészről.

Szóval akkor beszéljünk őszintén: a helyzet az, hogy van egy választásokon elhasalt, egymással szót nem értő, béna ellenzékünk, és egy hatalmával visszaélő, korrupt, erőszakos kormányunk. Ez látszik sokak számára a kiindulási pontnak. Itt és most Magyarországon ebből élünk, pontosabban szólva ebben élünk. Nem mutatkozik annak jele, hogy ez változni fog. Az egykori "Emberek" zenekar egyik dalszövege jutott most eszembe: "Elmenni rossz megoldás / De maradni hazugság / Nem kérem, hogy értsd, ez egy ilyen világ."

Széteső ellenzéki pártok, felesleges stadionépítések, Jobbik-botrányok, szervilis közmédia, nemzeti inzultáció és ehhez hasonlók... Számomra semmi meglepő nincs abban, hogy az emberek alaposan elkeseredettek, és a kormány gátlástalansága, valamint az ellenzék tehetetlensége láttán maguk szeretnének kézbevenni sorsuk irányítását. De mit akarnak tenni konkrétan? És különösen is keresztényként mi lehet a dolgunk egy ilyen helyzetben? Én most ezeken gondolkodtam, vagy talán inkább csak ábrándoztam túlságosan sok konkrétum nélkül. Szükség van erre. A hívők túlságosan hozzászoktatták önmagukat két egészségtelen viszonyuláshoz: vagy nyíltan pártpolitizálnak (ha kell, még a templomban is), vagy abszolút nem foglalkoznak a politikával (a templomon túl sem). Pedig talán van a kettő között út anélkül, hogy közben bepiszkolódnánk.

Hozzáértők meghatározása szerint a politikai kultúra valami olyasmi, amikor egy politikai közösség (nép, nemzet) tagjai képesek arra, hogy közösségként összehangolódjanak, a külső kihívásokkal szembenézzenek, a belső konfliktusokra megoldásokat találjanak, a változó helyzetekhez pedig alkalmazkodjanak. Bibó István frappáns megfogalmazásában a politikai kultúra röviden a közösségi problémaérzékelés és kezelés képessége. Ebből máris kihallatszik, hogy egy nemzet politikai kultúrájának szilárdsága nem az együttélés harmonikusságán múlik, hanem a konfliktuskezelés minőségén. Másként fogalmazva, egy jól működő társadalomban nem az egység létrehozása az igazi feladat (azt úgy sem lehet elérni), hanem az egyezségé. Ha nincs egység, de van egyezség, képesek leszünk társadalmat építeni akkor is, ha közben másként gondolkodunk.

A probléma az olyan politikai rendszerekkel van, ahol már az egyezségkeresés feltételeit is nehézzé vagy lehetetlenné teszik. Ha ez a helyzet mégis előáll, akkor véleményem szerint igenis nagyobb szerepe kellene legyen a keresztényeknek: bizony gondolkodhatnak azon, hogyan tegyék be azt a bizonyos vasrudat a küllők közé (ld. Bonhoeffer ismert mondását!) - vagyis miként figyelmeztessék a hatalmat arra, hogy nem adja meg korrekt módon az egyezségkeresés lehetőségét. Erre pedig módot nyújt az egyházaknak az a tény, hogy ők is a civil szerveződések közé tartoznak. Köztudott, hogy a civil társadalom a nemzet egy olyan "szövete", amely az államtól függetlenül alakul ki és működése is kívül esik a hatalom befolyási körén. A civil szervezetek - köztük az egyház is - elvileg éppen ezért élhetnek szabadon a lehetőségükkel, hogy kívülről hatást gyakoroljanak a hatalomra, de ez sokszor tényleg csak puszta lehetőség és nem több annál. Hiszen mindenki tudja, aki nem teljesen ostoba, hogy a politikai hatalom nem igazán nyugszik bele abba, hogy vannak a fennhatóságán kívüli területek. Ilyenkor két dologgal szoktak próbálkozni: jobb esetben magukhoz édesgetik, rosszabb esetben magukhoz kényszerítik a civil szervezeteket. A civil szervezeteknek nincs könnyű dolguk ezekkel a próbálkozásokkal szemben, de hosszú távon mindenképpen megérheti az, hogy nem engednek ennek a nyomásnak és nem adják el a lelküket. Ha ugyanis a hatalommal összekeverednek, önmaguk lényege veszik oda, ez pedig még jobban bebetonozza a status quo-t.

A civil szervezetek önállóságának fő kérdése azonban (szerintem legalábbis) mégsem az, hogy az autonómiájuk és a méltóságuk megmarad-e vagy sem. Ha ugyanis van bármilyen megoldás a jelenlegi romlott politikai rendszerre, az semmiképpen nem érkezhet magából a romlott politikai rendszerből - sem balról, sem jobbról. Ezért tökfelesleges arra vágyakozni, amit a tüntetők szeretnének, hogy az ellenzék jól megdöntse "Orbán Viktor uralmát" - mert akikkel helyettesítenének, ugyanabból a közegből jönnek. Valamiféle megoldás csak a rendszeren túlról, vagyis például a civil szférából emelkedhetne ki. Onnan, ahol az egyház is elvileg tartózkodik, vagyis ahol tartózkodnia kellene. Ezért lenne jó, ha a komoly hangsúly a rendszeren túli rendszerek megerősödésére kerülne, ami nyilvánvalóan nem áll a politikai elit érdekében. Sajnos azonban azt kell mondjam, hogy az egyház jó része feladta már civil identitását, és önként dalolva bújik a hatalomhoz - erre sem édesgetni, sem kényszeríteni nem kell. A nulladik lépés ezért, ha az egyház valamit tenni akar, hogy először is visszaszerzi és megőrzi a belső függetlenségét. Tudom, ez nagyon naivnak és meseszerűnek tűnik, nem sok esélyt mutatkozik rá, mégis azt hiszem, csak ezután gondolkodhat az egyház a további lépéseken. De mi lenne egyáltalán a "további lépés"? 

Csak egy ötlet! Lehetne lépés az, hogy az egyház egyfajta "valódi nemzeti konzultációt" indítson el legalább a saját berkeiben, ahol nem gügye kérdésekre ad gügye válaszokat, hanem igazi párbeszédek kialakulásánál bábáskodik. Olyan fórumok megszületésénél munkálkodna, ahol társadalmilag fontos felvetésekről esik szó - például a migránsokról, a túlóratörvényről vagy más aktualitásokról -, de nem feltétlenül a pártpolitika szintjén. Nem gondolom egyébként, hogy az egyháznak dolga lenne belebonyolódni a nagypolitikába, de azt viszont el tudom képzelni, hogy dolga erősítenie a civil társadalmat, fontos kérdésekről gerjeszteni a társadalmi párbeszédet, egy asztalhoz ültetni a különféle nézetek (akár politikai) képviselőit, hogy abból egy vállalhatóbb folytatás kezdeményezői előléphessenek. Ha az egyház jobban eljátszaná a bába szerepét, saját testén belül értelmes platformok megszületésénél lenne jelen, ahol egyszerre bemutatná a politikai paletta minél több képviselőjének álláspontjait, azzal legalább élénkítené a közgondolkodást a saját tagjaiban. Hozzáteszem, szerintem a teológiai képzések egyik funkciója is részben magában foglalhatna valami ilyesmit: hiszen az egyetemek és főiskolák jobb esetben pontosan a tudatosság növelésében, a vitakultúra megteremtésében érdekeltek. Most nem akarom ezt az egészet apró részletekre lebontani - egy blog erre tökéletesen alkalmatlan -, mindösszesen egy "belső nemzeti konzultáció" ötletét akartam felvetni. Félek persze attól, hogy messze elszaladt velem a ló, hiszen az egyház láthatóan nem áll készen arra, hogy társadalmi-politikai kérdésekről saját területein belül őszintén beszéljen. Nos, az egész egyház minden kis szeglete soha nem is lesz kész, de ez vajon azt kell jelentse, hogy nem lehet elkezdeni az arra rátermetteknek mozgolódniuk ezen a téren?

13 megjegyzés :

  1. Mi van akkor, ha a kormány kimondatlanul jobban képviseli a "közjót", mint a többi formáció? A választói többség ezt érzi a zsebén, és egyszerűen ezért nem üt át az ellenzék.

    Az ellenzéknek értelmiségi érvei vannak, és az értelmiségi retorika terén tényleg ezer vitatható ügy van, szerintem szándékosan. Leköti az értelmiséget, nem tud közben a lényegre figyelni. A kimondatlanul javuló egzisztenciális szinten pedig egyértelmű a javulás, ezért nem jön fordulat. (A budaörsi bevásárlóhelyek parkolójába is alig lehet bemenni, nem hogy helyet találni... Karácsony előtt széttülekszik egymást a shoppingolók.)

    Ha hatalomváltást akaró ellenzéki lennék, örülnék, hogy szabadon bármit mondhatok, tehetek, akkora hatást gyakorolhatok, amekkorát csak tudok. (Még azt a füllentést is elharsoghatom szabadon, hogy nem beszélhetek szabadon. A korlátozásokból semmi sem igaz, az égvilágon semmi sem hasonlít Bonhoeffer világára.) Miért nem hatok mégsem? Nos, ezen elgondolkodva az előző két bekezdésben írt következtetésekre jutnék. Meglepődnék Budaörsön shoppingolva.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egyáltalán nem biztos, hogy a közjót érzékeli a választói többség - számos más okból is szavazhat a kormánypártra, iszonyú nagy a szórás az indokok között. Pl. mert nincs jobb, mert soha nem szavazna balra, vagy mert fél a migránsoktól és Soros Györgytől. Az okokat még hosszasan lehetne sorolni. Az pedig, hogy a karácsony előtti napokban nincs parkolóhely semmit nem bizonyít: minden évben pontosan ez történik karácsony környékén. :-)

      Amúgy maga a "többség" szó is kissé problémás, hiszen ne felejtsük el, olyan a választási rendszer, hogy ez a többség nem egy hatalmas többség - amit sajnos nem reprezentál a parlamenti elosztás. Vagyis míg a T. Házban 2/3 van, addig korántsem 2/3 a választói akarat - amit látunk a Parlamentben, az nem jó leképezése a valóságnak.

      Való igaz, hogy formálisan az ellenzék mondhat amit akar, az ellenzéki hangok hallatszódhatnak bizonyos kontextusban, bizonyos körülmények között - de egyrészt egyre kevésbé, hiszen a média jó részét felvásárolta és saját érdekkörnyezetébe vonta a hatalom, másrészt (és most nem szeretnék konkrétumokat mondani) zajlik az ellehetetlenítés is, csak nem direkt, hanem finomabb eszközökkel. (Pl. ilyen-olyan okokra hivatkozva megvonják a támogatást azoktól, akik kritikusabb hangot mernek megütni, stb...)

      Nem baj az, hogy a Fidesz kormányoz - mert ha a többség ezt kívánja, akkor egy normális demokráciában ennek így kell lennie. A baj az, hogy több területen is egyoldalú a túlsúly - nem pusztán a Parlamentben, hanem például a tájékoztatásban is -, nincs érdemi konzultálás sem a néppel, sem az ellenzékkel. No persze utóbbi csoport is megéri a pénzét...

      Törlés
  2. Elvileg jó ötlet ez a bába-szerep, de a gyakorlatban szerintem legfeljebb helyi szinten tud működni. Vitakultúrát is formáló diskurzust az egyházak részvételével országos szinten esetleg a közmédia tudna szervezni. A bulvármédia nem vevő a higgadt, egymás érveit is meghallgató párbeszédre. Neki ez unalmas. Egyébként is az egyházak, mint szervezetek ma már nem jelentenek valamiféle tőkesúlyt a hánykolódó hajón, mert maguk is célpontjai a bulvársajtó lövöldözésének.

    Akinek valamelyest sikerült a nagypolitikai játszmába kívűlről belekavarni, az Puzsér Robi. Ehhez kellett az átlagostól jócskán eltérő, bevállalós, nárcisztikus, szabadszájú és mégis tagadhatatlanul intelligens személyisége. Enélkül róla sem tudnánk, hogy egyáltalán kicsoda. Úgyhogy, Sytka, szerintem ehhez még te is kevés vagy. :-)

    Ráadásul kétségeim vannak, hogy evangelikál körökben van-e egyáltalán igény szélesre nyitni a társalgó ajtaját. A múltkor egy egyházi fórumon Kőbán Rita volt az egyik vendég előadó, aki a szakedzői munkájáról, a növendékeivel való kapcsolatáról beszélt. A lényeg az lett volna, hogy párhuzamokat találjunk a tanítványképzésre nézve. Ám amikor megemlítette, hogy ő buddhista szemléletben igyekszik élni (nem azt mondta, hogy gyakorló buddhista hívő), azzal el is vágta magát, mert a legtöbben bezártak, és nem is akarták meghallani a mondandóját. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy mi szelíd és alázatos szívvel, de ugyanúgy be tudunk zárkózni a saját ideológiai bástyáink mögé.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Minister, én sok szempontból abszolút kevés vagyok, teljesen egyetértek veled! :-)

      Igen, valahogy "puzsérosítani" kellene a közéletet, több olyan nyílt sisakos, ámde keresztény háttérből szemlélődő emberre volna szükség, amilyen ő. (Leszámítva az alpáriságot természetesen.) A közmédia teljesen alkalmatlan eszköz pillanatnyilag - nemhogy egy értelmes vita bemutatására, de még saját feladatai ellátására sem képes, vagyis a közszolgálat sem működik. (Ami nem meglepő, hiszen egy bizonyítottan hírhamisító ember áll az élén.)

      Egyébként az sem baj, ha helyi szinten működik az egyházban ez a "bábaság" - ha sok helyi szinten megy, az már sokat jelenthet. Én csak azt kívántam mondani, hogy a keresztényeknek igenis ki kellene venni a részüket a közéletből sokkal jobban anélkül, hogy közben a nagypolitika mocsarába ugranának. Civil szerveződésként erre talán lenne némi esélyünk.

      Törlés
    2. A bábaszerepet én is támogatom, erről szól a közéletfejlesztés, aminek immár 16 évnyi tanulságát is meg tudom osztani: nem alakult ki közös nevező semmiben, sem értelmes diskurzus arról, hogy mi lehetne a közös nevező.

      Ez persze nem akadálya a bábaságnak, inkább ambiciózus célja lehetne.

      Sytka, a posztjaid is azt sugallják, hogy - minden jó szándékod ellenére - te is egy, csak a vágyaidban létező párt prospektusát igyekszel kommunikálni, és nem a közös nevező lehetőségét. A pártodat úgy nevezném, hogy Jézusra hivatkozó Bal-Lib Párt. Jézus pedig nem volt bal-lib, ahogy nemzeti konzervatív sem. Világi Messiás, azaz Világuralkodó volt és maradt, az emberiség jóléte érdekében. Ezt a szerepet nem lehet pártnyelvre lefordítani, vagy aktuálpolitikai aprópénzre váltani. Aki ezzel próbálkozik, óhatatlanul a majomszeretet vagy a szociális demagógia csapdájába esik, ellentmondva Jézus komplex tanításának.

      A bábasághoz komplex, kiegyensúlyozott gondolkodásra is szükség van.

      Törlés
    3. Még egy gondolat: az a valóságmodell a jobb, amelyik a jelenségek szélesebb körét fedi le. Ha Mo rettenetes hely, nem tudjuk megmagyarázni, hogy miért shoppingolják szét idén is az összes boltot karácsony előtt az eufórikus emberek. Ha médiahegemónia van, nem tudjuk megmagyarázni az ellenzéki üzenetek egyenlő súlyát a közéletben. Ha cinkelt választási rendszer van, akkor nem tudjuk megmagyarázni, miért vezet a Fidesz toronymagasan az önként választók körében. Ha csak nálunk van korrupció, akkor nem tudjuk megmagyarázni az összes nyugati országban jelenlévőt. Ha csak nálunk hiányos a demokrácia, nem tudjuk megmagyarázni, miért hoznak a szavazóik feje felett döntéseket nyugaton, és kerülnek aztán legitimációs válságba. Ha csak a jobboldaliak nem tudnak nálunk gondolkodni, nem tudjuk megmagyarázni, hogy a baloldaliak miért nem találnak fogást a maguk üzeneteivel... legalább a saját szűkülő köreiket kissé bővítve.

      A közös nevező felé vezető út első lépése, hogy nyitottá válunk a valóságot a lehető legjobban leíró modellekre, és először azokban állapodunk meg. Olyan modellre van szükség, amelyik a fontos jelenségeket leírja, és amelyik választ ad a felvetett problémákra. Pl.: azért nem üt át az ellenzék, mert nem egységes; de amikor egységes, és ettől sem üt át, akkor ez a munkafeltevés tarthatatlan, keressünk jobb munkafeltevést.

      Törlés
    4. Laci:

      "Sytka, a posztjaid is azt sugallják, hogy - minden jó szándékod ellenére - te is egy, csak a vágyaidban létező párt prospektusát igyekszel kommunikálni, és nem a közös nevező lehetőségét. A pártodat úgy nevezném, hogy Jézusra hivatkozó Bal-Lib Párt. "

      Igen, én is tartok tőle, hogy az a párt, csoportosulás, hatalom, amire én gondolok, csak a fantáziámban létezik. Valóban nem a közös nevezőt igyekszem kommunikálni - hiszen ebben a postban is pont arról írtam, hogy olyan nem is létezhet. Egység szerintem sosem lesz, de egyezség (megegyezés) egy normálisan működő országban nem lehetetlen.
      A "bal-lib Jézus" annyiban megállja a helyét, hogy való igaz, számomra az egyik legfontosabb érték a szabadság, a szabad gondolkodás, szabad véleménynyilvánítás, szabad döntés lehetősége. Természetesen nem parttalan szabadságról van szó, és nem elvtelenről sem (ahogy azt a liberálisok gyakran teszik).

      "Ha médiahegemónia van, nem tudjuk megmagyarázni az ellenzéki üzenetek egyenlő súlyát a közéletben."

      Azért nem tudjuk megmagyarázni, mert nem egyenlő a súly. Most ott tartunk, hogy a hatalom a vidéki lapok 100%-át(!) felvásárolta, a kereskedelmi rádiók és TV-k jó része a kezében van, valamint a közmédiának csúfolt, elvileg pártatlan tájékoztatást lehetővé tevő csatorna (évi 44 milliárd forintért) is pártszócsőként működik. Pontosan az a helyzet, ami baloldalon volt, amikor nem ez a kormány volt hatalmon. A ló egyik feléről átestünk a másikra.

      "Ha cinkelt választási rendszer van, akkor nem tudjuk megmagyarázni, miért vezet a Fidesz toronymagasan az önként választók körében. "

      A toronymagas vezetés nem biztos, hogy olyan toronymagas lenne, ha pl. a médiapiac, a köztájékoztatás kiegyensúlyozottabb módon működne. Mivel - főleg vidéken - az emberek többsége a helyi lapokból és a közmédiából tájékozódik, és az javarészt a hatalom kezében van, nem nehéz belátni mi az oka a toronymagasságnak. Emellé jön még a választási rendszer olyasféle testreszabása, hogy a pálya gyakorlatilag mindig lejtsen - és mindig ugyanabba az irányba... Azért az furcsa, hogy míg lélekszámban nincs hatalmas eltérés a kormányt választók és mást választók között, addig a parlamentben 2/3 van előbbi javára.

      " azért nem üt át az ellenzék, mert nem egységes; de amikor egységes, és ettől sem üt át, akkor ez a munkafeltevés tarthatatlan, keressünk jobb munkafeltevést."

      A helyzet az ellenzékkel az, hogy (szerintem legalábbis) teljesen hasznavehetetlen. Többnyire a közéletben már leszerepelt pártok és emberek alkotják (Gyurcsány, Bajnai), vagy a választások után még hiteltelenebbé váló pártok (Lmp, Jobbik). Ez az egyik legnagyobb probléma jelenleg: ha egy demokráciában az ellenzék gyenge és szétesett, akkor a kormány onnantól kezdve kis túlzással azt csinál, amit csak akar. Pont ezt a kettősséget látjuk most: van egy megállíthatatlan kormányunk a másik oldalon egy béna és szétesett ellenzékkel.

      Ezért próbáltam írni a bejegyzésben arról, hogy a magam részéről teljesen feleslegesnek tartom "megdönteni Orbán Viktor uralmát", mert ami utána jönne, az még nagyobb káosz lenne, ha az ellenzéki oldalból "összetákolt", egymással egyet nem értő emberek csoportja venné át a hatalmat.

      Ez tehát a tökéletes patthelyzetnek tűnik. Mi lehet a kiút? Talán valami olyasmi, ami a rendszeren kívülről érkezik - ezt próbáltam érzékeltetni a bejegyzésben. No persze nem vagyok politológus, szakmailag én sem értek hozzá, csupán hangosan gondolkodtam - ne vegyétek ezt ennél többnek.

      Törlés
    5. A patthelyzet a választói agyakban van, mert a bevett modellek nem működnek, de ezt az érintettek nem fogadják el, és a gondolkodásuk kerül paralízisbe.

      Ha tudományosan használjuk a modellt, akkor annak prediktívnek kell lennie. Ha azt mondjuk, hogy a nap kering a föld körül, ennek megfelelően holnap reggel 8-kor itt és itt kell lennie a Vénusznak, és nincs ott, akkor nem mondhatjuk, hogy a Vénusz ma épp "ügyetlen", de a modellünk érvényes. Amikor a közéletet modellezzük, akkor is célszerű elvárnunk a prediktivitást. Ha azt mondtuk, hogy össze kell fogni, arra van előre, és lesz összefogás, de nem visz előre, akkor nem jó a modellünk, szemléletet kell váltani. Ettől szűnik meg az agyi patthelyzet.

      Más: valójában háromféle "közös nevező" lebeg kidolgozatlanul a közbeszéd mögött. 1. liberális (individualista) minimum; 2. nemzeti (közösségi) minimum; 3. szociális (juttatási) minimum. Ki-ki egyet vagy kettőt választ magának, de sosem hármat. Ha közben Jézusra is hivatkozik, akkor azt racionalizálja házilag barkácsolt érvekkel, hogy szerinte Jézus is pont a neki fontos minimumo(ka)t tanította, az az igazi kereszténység, és aki a második vagy harmadik minimumot támogatja, az nem igazi keresztény, nem érti Jézust.

      Szerintem pedig Jézusban az a nagyszerű, hogy a tanítása által egyszerre valósul meg mindhárom minimum, közülük egyet vagy kettőt kiemelni csalás, jóllehet, gyakran öncsalás.

      Progresszív (előremutató) diskurzus lehet, hogy hogyan valósítható meg egyszerre mindhárom minimum. Ez valóban pártfeletti közélethez vezetne. A politikai marketing szerint ugyanis ha nincs színed, nem látszol a piacon, ezért max. egyféle minimummal nyomulhatsz. Ezt látjuk a pártéletben, amihez viszont magánemberként semmi közünk, nekünk a háromféle minimum egyszerre kell.

      És nehezíti a helyzetet, hogy a kormány nem a legjobb érveivel kommunikál, azokat megtartja belső használatra. Az ellenzék sem azt mondja, amit igazán akar, hanem hasonlóan lebutítja a mondanivalót a butának tartott választói számára - ettől olyan sűrű a füstköd.

      Törlés
    6. "Ki-ki egyet vagy kettőt választ magának, de sosem hármat." Erre pont azt akartam válaszolni, amit később ki is fejtesz, hogy én igazából egyszerre tartom magam liberálisnak, szocialistának és konzervatívnak. Egyszersmind elhatárolódom mindhárom túltolt változatától.

      Az is egyre inkább erősödik bennem, hogy igazából a nem jól kezelt INDULAT az, ami türelmetlenné, csőlátóvá teszi még az egyébként okos, jóravaló embereket is. Ennélfogva az első lecke mindnyájunknak: "Csillapodjál le/nyugodj meg az Úrban" Zsolt 37:7

      A második, az az erősek nagylelkűsége, nagyvonalúsága. Minimális többségnél van logikája az ádáz szócsatáknak. 4/5-nél szerintem úriemberek pozitív diszkriminációt alkalmaznak, azaz bizonyos jogokról önként lemondanak, más jogokat, ami nem jár alanyi jogon, az 1/4-nek odaadják. Arról is lehetne tehát beszélgetni, hogy az 50%+1 és a 4/5 között a 2/3 milyen gesztusokra ad lehetőséget az úriembereknek. Bangóné "k...a erős" előadásához képest ez volna igazán ütős az én szememben.

      Törlés
    7. A higgadtságban nagyon igazad van, mindenkinek használ. A fenti hármas minimumot át is írtam értéksemlegesre: 1. liberális (egyéni) minimum; 2. nemzeti (közösségi) minimum; 3. szociális (juttatási) minimum.

      Amit a pozitív diszkriminációkról írsz, azzal is egyet tudnék érteni... ha a belső érvek ismeretével társulna. Azaz ha tudnád / tudnánk, hogy mik a kormány belső használatú érvei és az ellenzék valódi szándékai, akkor annak fényében tudnánk megítélni, mekkora lovagiasság indokolt. A baloldal tökéletességig fejlesztett módszere, hogy miközben a torkodat nyiszálja, nagyon humánusnak és elegánsnak tud látszani. A könyörtelen nyomulása aranyos lovagiasságnak tud tűnni. A hegemóniára törekvést egyensúlynak tudja eladni. Ha azonban az eredményt nézzük, a módszer életveszélyes, óvakodni kell a baloldal eleganciájától.

      Ami cserébe adható, az a lovagias elegancia... látszata. Te beéred vele?

      Törlés
    8. Vízilabdás példa jut eszembe: kétségtelenül jobban mutat az a csapat, amelyik kedvesen mosolyogva tépi le a golyódat a víz alatt, mint amelyik ugyanezt elszánt, komoly arccal teszi.

      Amikor szavazol, választhatod a jobban kinéző csapatot, de azt már nem választhatod, hogy víz alatt ne tépje a golyódat. Ez a dolgok természetéből adódó korlát. Sőt ha lankad a golyótépés, gyanút kell fognunk, hogy bunda van a háttérben.

      Törlés
  3. "Jézusra hivatkozó Bal-Lib Párt. " - László, nagyot alkottál! Maradjunk ennyiben ...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, szerintem a háromféle minimum "közös nevező"-vel tettem le megfontolandó modellt az asztalra.

      Az ember nem olyan mindenoldalú, hogy egyszerre támogassa az egyéni, a közösségi és juttatási minimumot. Jézus tanítása viszont ennyire mindenoldalú.

      Az egyház, ha bábáskodni akarna, a mindenkori kormányon kérhetné számon a háromféle minimum közül azt az egyet vagy kettőt, amit elhanyagol. És őrizkednie kellene attól, hogy eközben a keresztényeket hasznos idiótaként használó erőkkel kerüljön egy platformra.

      Ugyanis ha a jobboldal hajlamos eszközzé tenni a kereszténységet, a baloldal hajlamos balekként használni a keresztényeket a demagógiájához. A kétféle végpont között még senki nem írta le, hogy hol lenne a középút, eddig még mindenki erre vagy arra sodródott, átgondolatlanul.

      Mindenki tudni véli, hol kezdődik Jézus nacionalista kisajátítása, de nincs leírva, hogy hol kezdődik a szociális demagógia, vagy hogy mettől kezdve a baloldal hasznos idiótája a keresztény.

      Így már egyáltalán nem könnyű a bábafeladat.

      Törlés

Megmondhatod te is... de kérlek, NE tedd névtelenül!
(A szerző a beírt kommentek közül bármelyiket előzetes figyelmeztetés és minden magyarázat nélkül törölheti. Kommentedben ne használj túl sok hivatkozást, mert a rendszer automatikusan moderál!)