2020. február 12., szerda

Hogyan lehet a víz felszínén maradni?

Az elmúlt évtizedben a kormány két területet az átlagosnál is magasabbra emelt Magyarországon, ami a törődést, az odafigyelést és a támogatást illeti: az egyik a futball, a másik a kereszténység. Erről a kettőről mindenféle kontextusban nagyon sokat lehetett hallani. A foci és a kereszténység szinte fej-fej mellett bukkantak elő a hírekben. mint rendkívül fontos kérdések országunk vezetői számára. Vajon mire volt elég ez a megkülönböztetett figyelem?

Őszintén szólva, nem sokra. A foci nem lett jobb, ha az összképet nézzük. Ami számomra ennél fontosabb, a kereszténység ügye sem. Pedig lassan tíz éve mind a két terület komoly hátszelet kap a legfelső körökből.

Akik rendszeres olvasói a blognak, jól tudják, hogy milyen sokat bíráltam már a "keresztény nemzet" vagy "keresztény ország" kifejezéseket, mivel ezeket illúziónak, még rosszabb esetben önbecsapásnak gondolom. Természetesen azt elfogadom, hogy Magyarország - akárcsak Európa nagy része - zsidó-keresztény szellemi gyökérzetből eredezteti a múltját, hogy a szemléletmódunkban találhatók innen származó elemek, melyek adott esetben elszekularizálódhattak. Azt sem tagadom, hogy a keresztény vallásgyakorlásnak komoly hagyományai vannak Európában, és a kereszténység maga kismillió ponton hatott a kultúrákra, a művészetekre, a társadalmi gondolkodásra, de még a nyelvre és a hagyományainkra is. Ettől viszont még nem leszünk keresztények a szó biblikus értelmében, és nem is vagyunk azok. Ez egy vallási héj, ami a hitet körbeveszi, nem pedig annak a valós belső tartalma.

Így aztán amikor féltjük az európai kereszténységet - például a bevándorlóktól vagy a szekuláris hatásoktól -, akkor (sajnos) valami olyasmit féltünk, ami igazából nincs vagy csak nagyon kevéssé létezik. Kerek perec kimondom: Európa és benne Magyarország alapvetően nem keresztény, hanem szekuláris terület. Ez az igazság. Vagy ahogy manapság egyre többen hangoztatják: Európa újra missziós mezővé vált. Míg korábban innen indultak missziók, hogy a kereszténységet hirdessék például Latin-Amerikában vagy Afrikában, most mi lettünk a célállomássá. Korábban már írtam róla, hogy egyes vélemények szerint az európai kereszténység csak külső segítséggel lenne képes újra magára találni - amit én a magam részéről erősen kétlek.

Összegereblyézve a lényeget, az európai kereszténységre szerintem jelenleg a következők a jellemzők:
1. Minden politikai lózung ellenére az igazi kereszténység kisebbség és szubkultúra Európában. Megjegyzem, talán soha nem is volt többségben...
2. Hiába támogatja a kormány a kereszténység ügyét, az embereket ettől még nem érdekli jobban a kereszténység - a közeg szekuláris, és ezt semmi nem tudja pillanatnyilag megingatni. Míg a világ bizonyos országaiban keresztényüldözés folyik, mifelénk legalábbis fizikai formában ilyesmi nincs - itt spirituális értelemben fásultak az emberek a keresztény hit irányában.
3. A templomok sok helyen üresek, a történelmi egyházak pap- és lelkészhiánnyal küzdenek, az emberek közömbösek vagy ellenségesek a hittel kapcsolatos kérdések iránt. Ezek a tények arra kényszerítik az egyházakat, hogy minden támogatási lehetőséget megragadjanak a maguk érdekében. Ez viszont oda vezet, hogy sok szempontból szervilissé válnak a hatalomhoz való viszonyukban.

A fenti pontokat én a magam számára úgy összegeztem, hogy az egyház jelenleg a túléléséért küzd, és nem az ébredésért vagy növekedésért. Tisztában vagyok azzal, hogy elég sarkosan fogalmazok, és az eddig leírtakat bőven lehet még finomítani - ám nem hiszem, hogy ez a lényegen sokat változtatna. Míg Latin-Amerikában vagy Afrikában terjed a hit és élénkülnek a gyülekezetek, a kereszténység Európában a víz felszínén próbál maradni, s hacsak nem történik valamiféle krízis vagy fordulópont, ez a helyzet szerintem nem is fog hosszú távon megváltozni. Sőt, szerintem az Egyesült Államok is előbb-utóbb eljut erre a szintre, tűnjön akármilyen erősnek most ott az evangéliumi bázis.

Amit tehát érdemes lehet tisztázni, hogy mit is jelent a "víz felszínén maradás". Nyilvánvalóan több dolgot is. Az egyik szerintem az, hogy az egyháznak komoly erőfeszítéseket kellene tennie arra, hogy a következő generációt hitre nevelje. Ezt én az egyik kulcspontnak tartom a túlélésben, még akkor is, ha jómagam nem így lettem keresztény. Az a felekezet, amely elveszíti a kapcsolatot a következő generációval, saját magát ítéli halára. A másik fontos pont, hogy a keresztényeknek akkor is aktívnak kell maradniuk a szolgálatban, ha annak semmi látható sikere nincs rövid távon. Talán ez a legnehezebb, mert minden ahhoz a gondolathoz szoktat bennünket, hogy a dolgokat csakis a gyors sikerekért érdemes csinálni. Képszerű megfogalmazásban, jobb egy plázát felépíteni, mint egy katedrálissal babrálni évszázadokon át. Végül még egy pontot kiemelek, mégpedig a függetlenségre törekvést. Az első évszázadok kereszténysége megállt a maga Istentől kapott lábain. Tudom, más világ volt az, mindazonáltal a szervilizmus sosem használt az egyháznak semelyik rendszerben, történelmi pillanatban vagy társadalomban sem. Minél inkább függőségi viszony épül ki az egyház és az éppen regnáló hatalom között, annál fájdalmasabb lesz mindennek a következménye: az önálló gondolkodás és megszólalás lehetősége csökken, és ha a hatalom bukik, magával ránthatja a hozzá túlságosan kötődő entitásokat is.

A víz felszínén maradni hosszú távon hirtelen megközelítésben számomra azt jelenti, hogy egy egyre jobban független egyház végzi kitartóan a munkáját - annak sikerességétől függetlenül -, miközben tudatosan igyekszik fókuszálni a következő generációra. Vállalható programnak tűnik?

10 megjegyzés :

  1. Ez az "igazi" jelző (fosztóképző) fura nálad, pl. Egyiptom esetére mit jelent? Ott valaha a kopt keresztények voltak a társadalom. Mára üldözött kisebbség lettek, muszlim terror alatt élnek.
    Ha a te terminológiádat használjuk, Egyiptom sosem volt keresztény, a koptok ugyanis nem voltak igaziak. Tehát nem is probléma, hogy mára muszlim terror telepedett rájuk?
    És mi a helyzet a muszlimokkal? Ők bezzeg igaziak? Netán korániak?

    Egységes mércét kellene kidolgoznod. Ettől alighanem a magyar aktuálpolitikával is jobban boldogulnál.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem hiszem, hogy nekem kell mércét kidolgoznom. A megtérésről Krisztus és Pál eleget tanítottak - tekintsük azt mércének! A bibliai megtérés nyilván a Bibliából származtatott fogalom és meghatározás.

      "Tehát nem is probléma, hogy mára muszlim terror telepedett rájuk?"

      A muszlim terror önmagában probléma, teljesen mindegy kikre telepszik, lehetnek azok ateisták is. Ha a koptok számára a kereszténység őszintén Jézus követését jelenti, akkor ők a szó legjobb értelmében keresztények. Ezt nem is vitatom el tőlük. Én a vallásgyakorlástól, a politikai-nemzetinek nevezett keresztény jelzőket vitatom. Úgy vélem, ezek inkább szólnak az illető nemzeti hovatartozásáról, a hagyományőrzésről, a felmenők hitéről, mintsem konkrétan a krisztusi lelkületről.

      "És mi a helyzet a muszlimokkal? Ők bezzeg igaziak? Netán korániak?"

      Szerintem a muszlimoknál is van egy masszív tömeg, ami kulturális indítékból mondja magát muzulmánnak, vagy pusztán azért, mert az ősei muzulmánok voltak. Lehet az is, hogy sosem olvasták a Koránt és igazán nem értik a saját vallásukat sem. Európában számos ilyen elszekularizálódott muszlim van - ha megkérdeznéd őket, azonnal muzulmánnak mondanák magukat, de ha az életmódjukat néznéd, akkor semmi különbséget nem fedeznél fel egy teljesen szekuláris, világi ember és egy ilyen "muzulmán" között.

      Törlés
    2. Nem egészen értettél meg: ha sytkai megközelítésben a koptok nem igaziak (pl. szerintük Jézus nem Isten Fia, ami szerintem gond, csodálkoznék, ha szerinted nem lenne az), továbbá a muszlimok sem igaziak, akkor Egyiptomot át sem vehették a muszlimok a keresztényektől... Mivel eleve sosem volt keresztény. Nem lehet ott muszlim elnyomás, mert azok ott nem is muszlimok... Mondod te, ha végiggondolod a saját gondolatmenetedet.
      Csak kijön-e ebből bármi értelmes? Lehet-e ilyen nézetben bármit érteni a világból? Továbbá, ha a világ leírására kevéssé alkalmas ez a sytkai megközelítés, vajon mennyire lehet releváns a belpolitikai diagnózisod?

      Törlés
    3. Ja, értem már, elnézést, akkor lehet hogy valóban félreértettelek!

      Ha ez a helyzet, akkor meg kell nézni, hogy mit tanít a Szentírás a Jézushoz való viszonyunkról: kinek mondja önmagát Jézus, mit vár el az Őt követőktől, miben hittek az apostolok, és végül miben is hitt mindezek alapján a teljes egyház, mit tanított és fogalmazott meg pl. a zsinatokon és a hitvallásaiban?Nem a dogmatikus bújt elő belőlem (bár annak is lenne alapja), de ha egyszerűen minden belefér a kereszténység címszóba, akkor szerintem az már nem lesz kereszténység. Bevallom, soha nem tanulmányoztam mélyebben a kopt kereszténység hitét, így a konkrét felvetésedre úgy lenne fair reagálni, ha előbb ezt megtenném. Mindazonáltal hogy közelebbi példát mondjak, Jehova Tanúit én nem tartom keresztény egyháznak. Akkor sem, ha üldözték és bántották őket, akkor sem ha sok remek és kedves ember van közöttük, akkor sem ha őszintén hisznek abban, amiben.

      "Csak kijön-e ebből bármi értelmes? Lehet-e ilyen nézetben bármit érteni a világból?"

      Igen, kijön és szerintem csakis egy cizellált, a különbségekre érzékeny nézet segít jobban a világ megértésében. Mert ha nem cizellálunk, akkor pl. Hitler német kereszténységét is kereszténységnek nevezhetjük, vagy azt is, amikor Jóska bácsi önmagát katolikusnak mondja azért, mert csecsemőként katolikus templomban keresztelték meg. Sokan tesznek így, nagyon sokan. És igen, akkor az egyébként kulturmuzulmánokat is muzulmánnak nevezhetjük, akik gyakorlatilag semmit nem tudnak a Koránról, fogalmuk sincs a saját vallásukról, nem is gyakorolják azt (ld. német-francia elszekularizálódott muszlimok jó részét!), valójában nem felelnek meg a saját vallási rendszerük saját követelményeinek sem - de hát annak nevezik magukat, akkor mi se tegyünk különbséget? Nem, ez nem a világ jobb megértése felé vezető út - legalábbis szerintem.

      Azt gondolom nem, nem az én leírásom alkalmatlan, hanem a keresztény jelzőt koptatták el és húzzák rá olyan dolgokra, melyeknek jó eséllyel nincs közük a valódi Krisztuskövetéshez és erkölcsökhöz. De közük van sok máshoz, köztük bizony értékes dolgokhoz is, hagyományőrzéshez, családi szokásokhoz, az ősök tiszteletéhez, stb, stb...

      Törlés
    4. Hitler vega ateista római-germán-babonás erőkultista volt, aki több keresztényt küldött koncentrációs táborba, mint ahány zsidót (akiknek nagy többsége nem is volt "igazi", NA ÉS, EZ MIN VÁLTOZTAT?! VEGYÜK ÉSZRE, HOGY SEMMIN). Ez az "igazizás" egyszerűen nem alkalmas semmire, mármint a való világban. A nem "igazi" babiloniak fogságba hurcolták a nem "igazi" zsidók egy részét? Nem "igazi" kommunisták Katynnál lelőtték a lengyelek nem "igazi" értelmiségét? Ezekből a mondatokból nyugodtan kihúzhatjuk a "nem igazi" kifejezést, mert nincs hozzáadott értéke.

      Értem, hogy számodra nagyon fontos alapprobléma, hogy a kormány szerinted "nem igazi". Ez ebben a formában legitim álláspont, fontos is, hogy hangoztathasd. Nagy lehet a késztetés is, hogy ezen a kulcslyukon át az ember kifesse az egész univerzumot – de érdemes ellenállni. Egy belpolitikai álláspont vagy univerzumszervező erejű, vagy kevésbé, ez egyéni belátásra van bízva. Teszteljük, és kiderül.

      Úgy tűnik, elég közel állsz a kvietizmushoz, a való világ szinte teljes kirekesztéséhez a hit tiszta világából. Nehogy az ideál beszennyeződjék a reállal. Te is így látod?

      Törlés
    5. Nem, én nem látom magam ilyen borúsan. ;-)

      Értem, amit írsz, valóban el lehet ezt a látásmódot vinni egy szélsőséges dogmatizmusig. Mégis azt hiszem, muszáj megvonni bizonyos határokat, melyekbe már nem férhet bele a kereszténység. Szerintem te is érzed, hogy sokkal többen mondják magukat kereszténynek, mint ahányan valójában azok. Ha nincsenek eligazodási pontjaink, akkor pedig nem fogjuk tudni megítélni, egyáltalán mit jelent a saját hitünk, mi tartozik hozzá és mi nem.

      A kormányt én teljesen legitimnek tartom és igazinak. Nekem azzal van bajom, amikor a "kereszténység" jelzőt használják, mert sanda gyanúm (sőt, ebben biztos vagyok) hogy nem azt értik alatta, ahogyan a Szentírás leírja a kereszténységet. Jól illusztrálja ezt a rettenetesen felfújt "Niedermüller-ügy" is, ahol ugye elvileg fehér, hetero, magukat kereszténynek nevező emberek tódultak ki az utcára káromkodva és ordibálva, élükön egy magát ugyancsak kereszténynek nevező, mocskosszájú és embergyűlölő figurával. Hovatovább megszólalt még Gyurcsány is, aki saját magát is kereszténynek nevezte... Na, ez egy jó példája annak, amin én ki tudok bukni. Állítom, hogy ezeknek az embereknek vajmi kevés közük van a valódi kereszténységhez, ami - csavargassuk a szót bárhogyan is - a megtéréssel kezdődik. Nekik a kereszténység a nemzeti identitásunkhoz tartozó kellékdarab, az ősöktől megörökölt vallás, amit jól fel lehet használni politikai célokra. De vajon mennyien vannak valójában megtérve, mennyien élnek a krisztusi erkölcsi normák szerint, mennyien ismerik és forgatják a Szentírást, stb, stb... azaz mennyien élik meg és gyakorolják ezt a hitet? Mert ha ezek a gyümölcsök nem jellemzik valaki életét, akkor az véleményem szerint csak felhasználja a keresztény jelzőt, de nem éli meg annak tartalmát, vagyis nem keresztény. Vajon azok közül, akik rettenetesen féltik a "keresztény Magyarországot" a migránsoktól, hányan rendszeres templomba járók, bibliaolvasók, a hitüket gyakorlatban megélni próbálok? Azt hiszem ezrelékben lehetne kimutatni az ilyen emberek számát. Ez a probléma.

      Törlés
    6. Két egészen más problémával vagyunk elfoglalva, te meg én. Korábban úgy tűnt, migránsügyben középutas igyekszel lenni a "migránsokkal minden baj van" és a "migránsokkal semmi baj nincs" álláspontok között. Elmozdultál a "kormánnyal több baj van, mint a migránsokkal" irányba? Nem gond, ha tudatosan történik, belefér a demokráciába. (Ami ma még nem omlott össze nyugaton, csak halad az összeomlás felé, az áltolerancia jegyében.)

      Engem az foglalkoztat, hogy ne legyünk koptok 2.0. (Lekötelezel, ha utánaolvasol a témának.)

      A gondolatmeneteidről meg ez jut eszembe: Dobó Istvánt biztatod, hogy várvédelem helyett járjon többet templomba, a csapatával együtt, értse meg, hogy Jézus nyomán kedvesebbnek kell lennie a szultán csapatához, különben számodra szimpatikusabbak lesznek a janicsárok.

      Törlés
  2. the_real_eleanor2020. február 14. 10:20

    Nem vagy egyedül, Sytka!

    https://hvg.hu/itthon/20200212_Balavany_Sertodott_keresztenyek

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves valódi_eleanor!

      Igen, láttam Balavány írását, köszönöm! Van benne sok igazság.

      Törlés
  3. "Az egyik szerintem az, hogy az egyháznak komoly erőfeszítéseket kellene tennie arra, hogy a következő generációt hitre nevelje. Ezt én az egyik kulcspontnak tartom a túlélésben, még akkor is, ha jómagam nem így lettem keresztény. Az a felekezet, amely elveszíti a kapcsolatot a következő generációval, saját magát ítéli halára."

    A vallások felemelkednek és eltűnnek. Miért lenne ez másképpen a kereszténységgel? Hol tartja tiszteletben az egyén szabadságát, vallásszabadságát egy egyház, amelyik a saját hitére akar nevelni egy generációt?

    VálaszTörlés

Megmondhatod te is... de kérlek, NE tedd névtelenül!
(A szerző a beírt kommentek közül bármelyiket előzetes figyelmeztetés és minden magyarázat nélkül törölheti. Kommentedben ne használj túl sok hivatkozást, mert a rendszer automatikusan moderál!)