2021. november 28., vasárnap

Emberek, vagyis mesemondó állatok

Szegény Yuval Noah Harari: rövid időn belül másodjára veszem őt elő, de azért teszek így, mert a huszonegy leckét bemutató könyvének végén érzésem szerint olyan témát torzít el igen hatásos retorikával, amely perdöntőnek bizonyult az emberi faj, és benne a vallások szempontjából. Harari szerint az ember történetekre való fogékonysága ugyanis illúzió, ami hamis keretrendszerekbe kényszerít bennünket. Valójában az élet nem egy történet, azt gondolni pedig, hogy az egyén egy nagyobb narratíva része, szerinte igencsak félrevezető.

Szerintem viszont maga Harari a félrevezető, és igyekszem is világossá tenni, miért gondolom így. Előbb azonban őszinte megdöbbenésemnek adok hangot vele kapcsolatban: nyilvánvaló, hogy keresztényként alapvető ellentét van köztem és Harari között, ez azonban olyan szempontból nem probléma, hogy nagyon inspiratívnak, sok helyen velejéig szókimondónak és őszintének érzem az írásait. Remekül fogalmaz, érthetően és világosan beszél, sok felvetése pedig olyan, amivel egyébként érdemes foglalkozni, sőt még keresztényként is csak egyetérteni lehet vele. A blogban jellemzően a vitára okot adó nézeteit tálalom, de lehet hogy bemutatok majd olyan elképzeléseket is, melyekben álláspontom szerint igencsak jogos gondolatok sorjáznak.

Nos, Harari narratívák szerepéről szóló okfejtése viszont érzésem szerint valami olyasmi, amiben erősen keveredik az igazság és a félrevezetés. Nehéz összefoglaló módon visszaadni, mit is gondol pontosan a narratívákról, de az bizonyos, hogy kártékonynak tartja őket - miközben előnyös oldalukat is elismeri. Harari szerint a társadalom mítoszokra és történetekre épül, egyszerűen azért, mert a homo sapiens történeteket szerető lény. Sokkal inkább vagyunk képesek magunkévá tenni narratívákat, mintsem absztrakt dolgokat, ábrákat, számokat, tudományos magyarázatokat. Ahogy Walter Fisher írta, az ember "mesemondó állat" - gyakorlatilag lényegünkhöz tartozik a történetmesélés. Ezért aztán amikor az élet értelmének kérdésére választ akarunk adni magunknak, történetek segítenek nekünk ebben. Például a kereszténység maga is egy történet, sőt a megtérő és csatlakozó új tagoknak azzal nyújt olyan érzést, mintha megadná a választ az élet értelmére, hogy beleágyazza őket egy hatalmas, globális átfogású sztoriba - ez az, amit hagyományosan üdvtörténetnek nevezünk. De "üdvtörténete" van az iszlámnak, a körbenforgó hinduizmusnak vagy éppen a kommunizmusnak, nácizmusnak és még a szekularizmusnak is. Mitöbb, a nemzetek ölre mennek egymással a saját mítoszaik kedvéért: harcolnak, kivégeznek, megölnek százezreket a "nemzeti zászló" és a nemzet köré font mitológia érdekében. Mindenki a maga történetét tartja a legmagasztosabbnak, ami Harari szerint nyilvánvaló hazugság, mert minden történet hazugság és színtiszta kitaláció. Csak egyszerűen az ember a természete miatt magától értetődően hajlik egyik vagy másik történet elfogadása felé, különben értelmetlennek érzi az életét. Ahogy a szerző fogalmaz:

"... legjobb tudásunk szerint a történelem során a különféle vallások, kultúrák és törzsek által kitalált sokezernyi történet egyike sem igaz. Csupán emberi kitalációk. Aki tehát az élet értelmét keresi, és egy történetet kap válaszul, az jobb, ha tudja, hogy az egy rossz válasz. A pontos részletek nem is érdekesek. Minden történet téves, eleve azért, mert történet. Az univerzum ugyanis nem történetként működik."

Röviden talán így lehetne összegezni Yuval Noah Harari látásmódját a megtévesztett homo sapiensekről, aki bárgyú módon követnek valamilyen narratívát, holott az összes történet hamis. Mert az univerzum maga nem egy történet - itt nyilván a valóság természetére utal a szöveg.

Hagyjuk most figyelmen kívül az olyan részleteket, hogy Harari szigorú és kissé lesajnáló véleménye valami olyasmiért mószerolja az emberi fajt, ami épp az ő állítása szerint elválaszthatatlanul, szinte létezésénél fogva hozzá tartozik, mondhatni természetes része az életének. Azt sem akarom most különösebben felemlegetni, hogy a könyv következő fejezetében Harari a saját történetét meséli el az olvasónak - milyen érdekes, hogy nem jegyzőkönyv-szerű felsorolásként vagy valamilyen adathalmazként tárja fel az életét, hanem narratív módon teszi ezt, mivel maga is homo sapiens, tehát történetekben gondolkodik... Végül azt sem kívánom különösebben kikezdeni, hogy miközben többször is becsmérlő megjegyzéssel illeti a vallásokat és az isteneket, maga is istenként kíván kinyilatkoztatni: hiszen ahogy a fenti idézet is mutatja, egyszerűen csak kijelenti, hogy minden történet hamis és emberi kitaláció, a részletek pedig nem is érdekesek.

Az biztosan igaz, hogy maga az Univerzum nem történetként működik. De van bárki is, aki ezt állította volna? Abszurdum volna, ha én itt most egy rövid blogbejegyzésben az összes vallás nevében megszólalnék, ezért többnyire a saját véleményemet fogalmazom meg keresztényként. A keresztény meggyőződés nem az, hogy az Univerzum történet, hanem az, hogy az Univerzumnak van története: és ha ezt a történetet jól értjük, akkor az értelmet adhat az Univerzumon belül zajló eseményeknek is.  Harari szerint egy jó történetnek két jellemzővel kell bírnia: (1) tartogatnia kell egy szerepet az egyén számára, és (2) túl kell nyúlnia az egyénen, az egyén életén és lehetőségein. Viszont nem kell igaznak is lennie.

Ezzel teljesen egyetértek, habár számomra kétséges "jónak" nevezni egy hamis történetet még akkor is, ha nagyobb az egyénnél és szerepet is oszt neki a színpadon. Én az ilyen történetet működőnek nevezném, de jónak semmiképpen. Harari látásmódja meglehetősen radikális, amikor kijelenti, hogy minden narratíva hamis pusztán azért, mert narratíva. Az nyilvánvaló szerintem, hogy minden narratíva és mítosz nem lehet egyszerre igaz, de rejtély számomra, hogy ebből miért kellene arra következtetni, hogy akkor mindegyik hazugság? Márpedig Harari gondolkodásában nem létezik finomabb árnyalat ebben a kérdésben. Egyszerűen nem képes elgondolkozni olyan lehetőségeken, hogy esetleg vannak jó és rossz narratívák, vannak amelyek részigazságokat hordoznak, vannak flexibilisek (sokféleképpen értelmezhetők) és rendíthetetlenek. Ahogy azzal sem törődik, hogy egyes narratívákat esetleg eltorzítottak az idők során, ez viszont nem azok igazságtartalmáról, hanem inkább olyanok felelősségéről szól, akik rosszul kezelték őket. Mindez a kissé árnyaltabb megközelítés teljesen hiányzik Harari gondolatmenetéből, ami azért is furcsa, mert a kötet más fejezeteiben egyébként nagyon is megjelenik. Mintha inkább azt sejtené itt meg az ember, hogy Harari materialista-ateista ideológiai alapállása miatt van ez a helyzet: egyszerűen "történetellenesnek" kell maradnia, ha következetesen ragaszkodni kíván a saját életfilozófiájához. Ha ugyanis csak egyetlen történet esetében engedékenynek bizonyulna, onnantól kezdve indokolnia kellene miért pont azt a narratívát engedte be az ajtón - s ha erre nem képes, akkor bizony az összes történet és mítosz máris visszakívánkozik majd. Így tehát nem marad más opció a számára: vagy megengedjük, hogy az emberiség történeteket kövessen és ezt normálisnak, sőt egészségesnek tartjuk (még akkor is, ha vannak megbetegítő és felszabadító, jobb és rosszabb globális narratívák), vagy az összes történetet kitessékeljük az ajtón és azt mondjuk, végső soron hülyeség a homo sapiens azon valóságot torzító tulajdonsága, hogy rajong a történetekért.

Habár sok más probléma is van Harari észjárásával, van itt még valami ami a következetesség hiányára utal számomra. Ha abból indulunk ki, hogy egy olyan Univerzumban élünk, amely mögött semmilyen elképzelhető és igaz narratíva nincs és nem is lehet, akkor gyakorlatilag az egész valóságot értelmetlennek és céltalannak kell nevezni. (A következetes ateizmus pontosan ide jut el a gondolkodásban.) Ugyanakkor érdekes filozófiai kérdésként merül fel, hogyan tudott a teljesen értelmetlen, "történetmentes" és céltalan Univerzum olyan lényeket létrehozni, melyek állandóan célokat és értelmet keresnek, valamint folyamatosan történetekben gondolkodnak? Ebben az esetben strukturális és alapvető ellentmondás van az ember és az őt létrehozó világ között - mintha csak egy édesanyáról kiderülne szülés után, hogy az általa világra hozott gyermekkel semmiféle genetikai kapcsolatba nem hozható, ami nyilvánvaló képtelenség. Ha mi homo sapiensek az Univerzum gyermekei vagyunk, akkor logikusnak tetszik arra következtetni, hogy hasonlítunk az Univerzumra. Ebben az esetben viszont talán mégsem olyan égbe kiáltó butaság felvetni az ötletet, hogy az állandó történetmesélési és történetekben látó gondolkodásunk hátterében egy olyan Univerzum képe sejlik fel, amely maga is egy történetbe ágyazódik. Ha ez igaz, akkor amit Harari mond, tévedés.

12 megjegyzés :

  1. A számítógépek operációs rendszerei közül egyik sem "igaz". Csacskák lennénk sorra kidobálni az oprendszereket arra hivatkozva, hogy ha nem "igaz", akkor... inkább álljon le a hardver. (?)
    Az emberi civilizációk versengő narratívái már attól kvázi-igazak, hogy működtetik a hardvert/közösséget. Nincs narratív vákuum, semmilyen körülmények között nem áll elő narratívamentesség vagy a narratívák "meghaladása". Ha egy narratíva meggyengül, az az adott civilizáció hanyatlásához, és egy szomszédos narratíva/civilizáció térhódításához vezet.
    A monoteista vallások mindegyike ragaszkodik hozzá, hogy a narratívája nem csak működteti a hardvert, hanem egyben a tapasztalati valóság fényében is (lényegében) igaz. Ám ha belegondoltok, a keresztény narratíva valójában a judaista narratíva + interperszonális világrend (a világ messiási állapotának specifikációja). Ha Hararinak elhisszük, hogy a kr. narratíva nem igaz, akkor konkrétan azt hisszük el, hogy szerinte fiktív a judaista narratíva, amire hivatkozva létezik az ország, amelyben a szerző prosperál. A kereszténység interperszonális narratívája ezen már csak egy szoftverréteg, ami önmagában megér egy misét:
    hiszed-e, és akarod-e tesztelni, hogy Jézus interperszonális narratívája tökéletes szoftver a jelen földi világ működtetésére? Pontosabban: keresed-e, hogy Jézus narratívájának milyen értelmezése tökéletes szoftver?

    VálaszTörlés
  2. "Ha Hararinak elhisszük, hogy a kr. narratíva nem igaz, akkor konkrétan azt hisszük el, hogy szerinte fiktív a judaista narratíva, amire hivatkozva létezik az ország, amelyben a szerző prosperál."

    No, erről Harari sokat ír a könyvében és természetesen ő a judaista narratívát is szemfényvesztésnek gondolja. Mivel minden narratíva hamis. Amúgy vannak azért igazságok abban, amit ír (a tévedései ellenére), például nagyon megkapóan beszél arról, hogy a zsidó gyerekeket kiskoruktól fogva arra nevelik, hogy "ők a világ közepe" és a zsidóság történelme az igazán fajsúlyos történelem - holott a zsidóság valójában igencsak marginális szereplője volt a történelemnek összességében. Ilyesmikre alapozza Harari, hogy minden nemzetnek megvan a maga mítosza és a saját mítoszát minden nemzet hamisan nagy fényben látja, a hamis nemzeti mítoszért ugyanakkor akár ölni is képes. Ugyanez igaz az egyes vallások narratívájára is szerinte: minden történet hamis, de az emberi lénynek szüksége van történetekre, mert csak így tud kooperálni, jóról és rosszról dönteni, együtt élni egyesekkel és ügyekért harcolni - vagyis röviden, ezeken a narratívákon keresztül mintegy elhiteti magával, hogy van értelme az életének. Pedig az életnek igazából nincs semmi értelme - Harari szerint.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A hardvernek sincs semmi értelme, homok és fém... míg rá nem telepíted a szoftvert, ami által értelmet nyer.
      Jó lehetőség ez rácsodálkozni, hogy a kereszténység 99,9%-ban judaista narratíva, 0,1%-ban AHA-élmény, miszerint felebarát = emberiség & érdem = szolgálat. És ez a 0,1% ad neki világmegváltó értelmet.

      Törlés
  3. Sytka, azt gondolom, hogy alaposan félreérted és félreértelmezed Hararit. Már korábbi bejegyzésednél is szólni akartam erről, majd később is, amikor gyakorlatilag szcientistának bélyegzed, de akkor még lebeszéltem magam.
    .
    A narratívák szerepével kapcsolatos okfejtése csupán azon a jól ismert tényen alapszik, hogy az emberi agy nem feltétlenül az igazságot keresi a valóság megismerésekor és megértésekor. Az ember gyakran közvetlen közösségétől szerzett prekoncepciója, közössége élő és mitikus narratívái, vallási hite alapján, valamint saját és közössége érdekeinek megfelelően torzítja a valóságot. Csoporttudata alapján dönti el, hogy milyen véleményeket, adatokat, vagy bizonyítékokat fogad el igaznak, nem pedig az adatok és bizonyítékok alapján dönt arról, hogy valami igaz, vagy sem. Ezért hajlamosak az emberek azt hinni, hogy hamis tudatuk maga a valóság. Ezért (is) fontos a tudomány, hogy (megismerési módszereivel) a tudat eme hamisságait kiszűrje.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Konkrétan, Péter, mit mond szerinted a tudomány a szerző helyzetéről? Boldogan él egy országban, amelynek vitatja a létjogosultságát. Milyen hamisságot fog ebből kiszűrni a tudomány?
      1. Igaza van, nincs létalap, tehát pakoljon gyorsan?
      2, Nincs igaza, a létalap valamilyen értelemben "igaz", így a szerző maradhat, csak többé ne írjon csacskaságokat?
      3. ?

      Törlés
    2. Péter, én ezt tökéletesen értettem Harari gondolatmenetében - még azt sem mondom, hogy nagyon tévedne ebben. Csupán számomra ebből nem következik az, hogy (1) mert az ember narratívák alapján dönt az igazságról, nem juthat el az igazsághoz, (2) a narratívákat mindig az igazság helyett választja (mintha Harari ebbe az irányba magyarázná saját elképzeléseit). Ebből nekem az is következik, hogy nem igaz Harari azon kijelentése, hogy minden narratíva hülyeség csak azért, mert az narratíva. Ezt nem látom bizonyítottnak az okfejtésében, csupán kijelenti - a kijelentése mögött meg azt gyanítom, hogy ateista-materialista prekoncepció állnak. Mondhatom úgy is, mivel az ateista narratívát követi, ezért magyarázza ennyire egyoldalúan a narratívák szerepét.

      Törlés
    3. Sytka, ezt írod: "számomra ebből nem következik az, hogy (1) mert az ember narratívák alapján dönt az igazságról, nem juthat el az igazsághoz"
      Remélem, és tapasztalataim alapján azt gondolom, hogy az emberek többsége nem a narratívák alapján dönt az igazságról. Ezt Harari nem állítja. Egyébként ha valaki csak a narratívák alapján dönt az igazságról, akkor azt a hibát követi el, amit említettem, azaz csoporttudata alapján dönti el, hogy milyen véleményeket, adatokat, vagy bizonyítékokat fogad el igaznak, nem pedig az adatok és bizonyítékok alapján dönt arról, hogy valami igaz, vagy sem.

      "(2) a narratívákat mindig az igazság helyett választja (mintha Harari ebbe az irányba magyarázná saját elképzeléseit)."
      Harari nem ezt állítja, hanem azt, hogy sok ember a narratívát igaznak tekinti.

      Hararinak nincs olyan kijelentése, hogy "minden narratíva hülyeség", csupán azt mondja, hogy nem igaz. Ettől még egy narratíva lehet használható emberek, közösségek számára.

      Törlés
    4. "Ezért (is) fontos a tudomány, hogy (megismerési módszereivel) a tudat eme hamisságait kiszűrje."

      Alaphangon ezzel egyetértek, csak felmerült bennem: vajon a tudományos módszertan szükséges és elégséges voltába vetett bizalom a valóság megismerésével kapcsolatban nem-e olyan tudományfilozófiai alapokon nyugszik, melyek maguk is történetnek/narratívának tekinthetők?

      Törlés
    5. Attila, a tudományos módszertanba vetett bizalom állhat tudományfilozófiai alapokon is, de ami ennél fontosabb, hogy EMPIRIKUS alapokon nyugszik. Ha valami a tudományos megismerés által működik (hasznos, felhasználható a valóságban való tájékozódásunkhoz, stb), akkor közel állhat a valósághoz.
      De persze a tudományos módszertan (nem mindenható), alkalmazásával is lehet tévedni, rossz következtetésre jutni, ezért tartalmaz ez a módszer olyan verifikálhatósági és cáfolhatósági kritériumokat, amivel a tévedések, hibák kiszűrhetők.

      Törlés
    6. Narratívaügyben az a tudományos helyzet, hogy a világhoz való minden kapcsolódásunk narratív alapú. (V.ö. egy gyermek első tudatos emlékei szorosan a nyelvi fejlődéséhez kapcsolódnak, addig nyúlik vissza az emlékezete, amikortól szókincse, narratívája volt a történtekre.) Érzékszervi és narratív interfészen keresztül tudjuk csak szemlélni, vizsgálni, "megérteni" a világot. (Kimutatták, hogy még az égitestek mozgását is narratíván keresztül "figyeli meg" a csillagász, ez aztán tényleg kontraintuitív.) Nem tájékozott törekvés minden narratívát magunk mögött hagyni, mert ez lehetetlen, jó ötlet ellenben optimalizálni a narratíváinkat, produktívra cserélni a kontraproduktívakat. (És persze itt kezdődik máris a politikai vita, hogy mi és miért [kontra]produktív.)
      A "tudomány" <-> "narratívák" szembeállítás azt jelzi, hogy a szembeállítónak önreflexiós, ismeretelméleti és tudományfilozófiai házi feladata van.

      Törlés
  4. Érzésem szerint László mondta ki ezúttal a lényeget, mégpedig ezzel a mondatával: "Narratívaügyben az a tudományos helyzet, hogy a világhoz való minden kapcsolódásunk narratív alapú."

    Pontosan erről van szó. Narratív lények vagyunk és igen, az esetek többségében narratívák alapján döntünk az igazságról is. A tudomány tényleg képes az ebből fakadó torzító hatásokat tompítani, de egyrészt (1) maga a tudomány is narratív keretben van (ld. tudományfilozófia, szcientizmus, stb...), és (2) valahol szimplán hülyeség a tudományt használni a valóság bizonyos jelenségeire, mert kurta-furcsa dolgok jönnek ki belőle. Utóbbira példa, hogy nagyon is a valóság része, nagyon is valóságos, hogy én szeretem a gyermekeimet - de ezt a szeretetet sokkal jobban tudom értelmezni narratív keretben, mintsem hogy leírjam a kémia-biológia eszköztárával. Nem azért, mert a gyermekeim iránt érzett szeretetemet ne lehetne tudományosan leírni az agyamban zajló kémiai reakciók mentén, hanem mert ez idegen az érzéseimtől, az emberségemtől és egyszerűen a normális, hétköznapi viselkedéstől is.

    Míg Harari - bár elismeri a narratívák szerepét - igencsak lesajnálóan és taszító retorikával beszél a narratívákról, addig a feladat tényleg az volna, hogy optimalizálni kellene a narratíváinkat és egyeztetni a tudományos gondolkodásunkkal. Én viszont egyértelműen azt érzem nála hangsúlyosnak, hogy a narratívák hamisak, s még ha van is valami kicsi hasznuk, vissza kell szorítani őket a tudomány javára. Nos, ezt tartom hamisnak, képtelennek, sőt komoly tévedésnek is részéről.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sytka, sok mindenben egyetértünk, de látom, hogy bizonyos dolgokkal és bizonyos emberekkel kapcsolatban nem tudod háttérbe szorítani előítéleteidet, prekoncepcióidat. Ilyen szegény Harari is. Tudom, nehéz ezt megtenni egy meleg ateistával szemben.
      Laci szalmabábokat pufogtat, és fogalma sincs a tudományról és annak működéséről, no és Harariról sem. Harari egy aktív, igen eredményes történész, akire alapos és körültekintő kutatómunka jellemző. Az a könyve, amit olvastál tőle persze nem tudományos mű, de azért valószínűsíthető, hogy azt is olyan precizitással alkotta meg, mint ami egyébként jellemző rá.
      Konkrétan, egyetlen narratíváról sem beszél lesajnálóan, sőt éppen ellenkezőleg, tisztában van vele, hogy ez a gondolkodás elválaszthatatlan az embertől. Az pedig, hogy a narratívák nem mindenben igazak, nem Harari találmánya, hanem konszenzus vélemény a történészek és filozófusok között. Ennek oka is nagyon egyszerű: működnek annak ellenére, hogy nem igazak. Ettől persze te még hiheted, hogy a te kedvenc narratívád, a keresztény narratíva igaz.

      Most pedig szeretnék reflektálni egyéb kijelentéseidre is. A tudomány is narratív keretben van, de a keretnek nem része a szcientizmus. Tudom, szereted könnyen rányomni ezt a bélyeget emberekre, tevékenységekre, de ebben nincs igazad.
      Másik kijelentésed, hogy "szimplán hülyeség a tudományt használni a valóság bizonyos jelenségeire" pedig, hogy szavaiddal éljek "szimplán hülyeség". Könyörgöm, mire használjuk a tudományt, ha nem a VALÓSÁG JELENSÉGEIRE? Éppen erre való! Nincs épeszű ember, aki a gyerekei iránti szeretetét kémiai reakciókkal fejezné ki. Te találkoztál ilyennel? Fogadjunk, hogy nem! Akkor miért írod, hogy ez idegen a normális hétköznapi viselkedéstől? Ennek emlegetése részedről szalmabáb. A kutatóorvosok azért tanulmányozzák szeretetérzést kialakító biológiai és kémiai folyamatokat, mert sajnos sokan olyan sérülést szenvednek, vagy olyan örökletes betegséggel születnek, hogy ez a folyamat sérül bennük. Nem tudok nemesebb célt annál, hogy az orvostudomány az ilyen embereken is segítsen, hogy normális, szeretetteljes életet éljenek.

      Törlés

Megmondhatod te is... de kérlek, NE tedd névtelenül!
(A szerző a beírt kommentek közül bármelyiket előzetes figyelmeztetés és minden magyarázat nélkül törölheti. Kommentedben ne használj túl sok hivatkozást, mert a rendszer automatikusan moderál!)