Amikor a Szentírás a beszédről tanít, nemcsak annak tartalmával, hanem az időzítésével is foglalkozik. Azt írja, hogy aranyalma ezüsttálcán a szó, ha a kellő pillanatban hangzik el. A történelem azonban nincs tele aranyalmákkal és ezüsttálcákkal. Túl sokszor fordult elő ugyanis, hogy emberek megkésve nyitották ki a szájukat és csak akkor szólaltak fel tendenciák, jelenségek, káros folyamatok ellen, amikor már késő volt.
A Bibliának tehát nem a kemény beszéddel van gondja. Maga a stílus önmagában nem tesz egy üzenetet érvénytelenné, még akkor sem, ha az átlagosnál nyíltabb és merészebb. Vajon amikor a próféták keményen megrótták saját koruk politikai elitjét, mivel az korrupt, szegényeket elnyomó és igazságtalan volt, hibát követtek el? Csak képzeljük magunk elé, ahogyan Ézsaiás közli az egyébként remek uralkodóval, Ezékiással a tényt, hogy ostobaságot követett el: mivel a királyság minden titkát feltárta a babiloni birodalom előtt, az országot a jövőben kifosztják és az ifjakat elhurcolják Babilonba. Azon tűnődöm, Ézsaiás kemény szavai aranyalmák lettek volna ezüsttálcán, ha inkább visszafogja magát, esetleg ki sem nyitja a száját? S ugyanez igaz Jézusra is, amikor Heródest a nyilvánosság előtt rókának nevezi (Luk 13,32) - ez pedig abban a korban bizony felségsértést jelentett. "Lerókázni" egy uralkodót finoman szólva sem a tisztelet jele. Vajon Krisztus szavai jó időben megválasztottak voltak, aranyalmaként ragyognak ezüsttálcán vagy nagyot hibázott és nem adta meg a tiszteletet a felsőbb hatalmasságnak?
Mindezt csak azért ecsetelem ilyen hosszasan, mert a jelenlegi toxikus társadalmi légkörben a hatalom felé lojálisabb testvérek gyakori figyelmeztetése, hogy a fölénk rendelt politikai kurzusról csak szépen illik nyilatkozni, tiszteletteljes csomagolásban, lehetőleg puha vattába foglalt retorikával. Hozzáteszem: mindezt pont azokkal szemben, akik leginkább felelősek ennek a légkörnek a megteremtéséért. Az embernek egy idő után az lesz a benyomása, hogy addig kellene a tulajdonképpeni mondanivalót becsomagolgatni, míg már elmondani sem lesz érdemes. Úgy járunk majd, mint a felvilágosodás durva vallásellenes légkörében a pokolról prédikálni akaró lelkipásztor, aki kvalifikált hölgyek és urak társaságában így fogalmazott: "...ha nem tetszenek hinni Istenben, akkor egy olyan helyre tetszenek kerülni, amit még megnevezni is illetlenség volna ilyen előkelő hallgatóság előtt!"
Félreértés ne essék: semmiképpen sem vagyok a mocskos beszéd, az alpáriság és a kormányt minősíthetetlen stílusban szidalmazó emberek oldalán. A próféták nem káromkodtak. Jézus nem szidta senki édesanyját. Az apostolok nem köpködve trágárkodtak. Ha valakinek ezeket az elemi intelligencia kategóriájába tartozó dolgokat is ecsetelni kell - márpedig bőven látok ilyen embereket -, az siralmas és menthetetlen. De a vulgáris és parttalan "orbánozásra" vagy "kicsizésre" adott ellenreakciók minőségét is jól kell megválasztani. Ha az alpáriság és mocskolódás miatti óvatosság oltárán feladjuk az érthető, tiszta, kemény beszéd opcióját, akkor bár szalonképesebbé válunk, de odaveszik az aranyalma és az ezüsttálca is. Maga az üzenet válik erőtlenné, maga a tartalom sérül a forma miatt. Visszautalva a prófétákra, nevetségesnek tűnne egy Jeremiás, ha az erős szavak helyére "ejnyebejnyéket" vagy "aztahétmeganyócát" stílusban megszólaló tapintatos üzeneteket közvetített volna. Nem, itt kapukat kellett döngetni és falakat kidönteni, ez pedig nem lehetséges finomkodással.
Van azonban még egy érv, amivel gyakran találkozom és bevallom őszintén, sokat tipródom is rajta. Ez pedig annak a felvetése, mennyire kell egy kereszténynek beleártania magát a politika színpadán zajló eseményekbe? Egyfelől, nekünk az evangélium hirdetése a felelősségünk - ha ezt a munkát felváltja a politizálás (akármilyen okból), akkor az egyház céltévesztetté válik és hibát követ el. Nyilván nem a konkrét feladataink helyett kell foglalkozunk a politikai kérdésekkel, mindazonáltal lehetetlen úgy létezni a társadalomban, hogy ezekről a kérdésekről ne formáljunk semmiféle véleményt. Másfelől, a keresztényeknek igenis van társadalmi felelősségük, mert van társadalmi szerepük. Ha valaki azt mondja, a keresztény ember semmilyen formában ne alkosson véleményt a politikai helyzetről, azzal azt is mondja, hogy a keresztény embernek ki kell vonnia magát a saját valóságából. Ez pedig nonszensz. Persze, az evangélium maga nem politika, de ha a polisz alapjaiban sérül, ha a hatalmasok korruptak, visszaélnek a hitünkkel, tobzódnak az erkölcstelenségben, ráadásul eközben lobogtatják a keresztény zászlót, az nagyon is olyan ezüsttálcás helyzetnek tűnik, amire aranyalmákat kell tenni. Az a kereszténység, ami ilyenkor hallgat a tapintatosság miatt, Jónássá válik a küldetésében, és éppen megváltja a menetjegyét Tarzoszba. Közben pedig meg is magyarázza magának, hogy a jó hajóra száll ("nincs itt diktatúra", "én nem foglalkozom politikával", "nekünk imádkozni kell, nem kritizálni"), holott a szószólói küldetése más irányba hívná.
Mikor szólaljon meg tehát egy keresztény? Egyszerű a válaszom: most. Olyan időket élünk, amikor muszáj. Talán naiv vagyok, de hiszek abban, ha jól szólalunk meg, az még erősítheti is az egyház alapküldetését, az evangélium hiteles képviseletét. De ha akkor maradunk némák, amikor konkrétan beszélni kellene, az még a ránk bízott üzenet hitelét is csorbítani fogja.
A magam részéről annak látom itt az idejét (már egy ideje), hogy testvérként kiálljunk az evangélium és azok a testvéreink mellett, akikkel politikailag nem értünk egyet. Minden politikai oldalról.
VálaszTörlésIgazad van. Beismerem, ez nehezemre esik, pedig tényleg szükséges. Nem szabad hagyni, hogy a politikai testvér és testvér közé álljon. Vagy családtagok, egyébként barátságban, kommunikációban álló emberek közé. Amennyire egyszerű a kijelentésed, annyira nehéz megcsinálni - és részben azért is, mert maga a politika a szekértáborok, a törzsi logika mentén a szétválasztás felé mozdít, ahogy az ember belső ösztönei is gyakran ezt teszik.
TörlésÖrülök, hogy te is így látod!
TörlésMilyen érdekes, hogy akik évek óta felemelt mutatóujjal azt hangsúlyozzák, hogy nekünk keresztényként nincs dolgunk a társadalmi kérdésekben (hiszen az "kultúrharc"), hirtelen megtalálták a keresztény társadalmi felelősségüket és azonnal ki is vágtatnak vele a semmibe. Az azért érdekes, hogy fel sem merül Sytkában, hogy valaki mondjuk azért sem szólal meg, mert teljesen már keretben látja a politikai helyzetet. Van ebben valami hajmeresztő zártság.
VálaszTörlésKedves András, nem igazán értem a mondanivalód. Ezt írod:
Törlés"hogy nekünk keresztényként nincs dolgunk a társadalmi kérdésekben"
Beidéznéd ide pontosan, hol írtam én ilyet és mikor? Mármint, hogy társadalmi kérdésekben egy kereszténynek nem lehet megszólalnia.
Igen, a világi kultúrával szemben folytatott kulturkampfot értelmetlennek tartom. Felesleges harcolni a világgal azért, mert világ - ahogy sem Jézus, sem az apostolok nem harcoltak a világgal szemben. Ezt a véleményem szerintem meglehetősen következetesen fenntartom évek óta.
Csakhogy itt egy olyan kormányzattal van dolgunk, ami magát kereszténynek nevezi, a keresztény értékeket akarja védeni, a kereszténységre hivatkozva teszi amit tesz. Ez érint bennünket is - bár egyre kellemetlenebbül.
"Az azért érdekes, hogy fel sem merül Sytkában, hogy valaki mondjuk azért sem szólal meg, mert teljesen már keretben látja a politikai helyzetet. "
Nagyon érdekesnek tartom, amikor emberek még azt is tudják rólam, hogy bennem mikor mi merül fel és mi nem. Megmosolyogtató, igazán. :-) Kik nem szólalnak meg? Miért nem szólalnak meg? Miért is ne szólalhatna meg bárki azért, mert "teljesen más keretben" látja a dolgokat? Tényleg az látszik, hogy aki nem úgy látja, mint például én, az nem szólal meg?
Sytka, örömmel olvastam ezt a posztodat, mert osztom azt a véleményedet, hogy valóban most élünk olyan időket, amikor muszáj megszólalnia minden normális embernek, hívőknek, nem hívőknek, jobb és baloldaliaknak egyaránt. Nemekre, vallási felekezetekre, pártállástól függetlenül, minden jóérzésű ember összefogására van most szükség. Hazánkban ugyanis surranópályán kiépült egy diktatúra, ami éppen most munkálkodik azon, hogy bebetonozza magát. Az amerikai fasizmus előretörésének hatására felbátorodott a hazai diktatórikus gépezet, és a politikai események felgyorsulásával rohamléptekkel fasizálódik.
VálaszTörlésA hazug diktatórikus propagandagépezet kiforgatja a demokratikus értékeket, az emberi jogokat, a humanizmust, az emberi méltóság tiszteletét, és a Nyugatot, mint veszélyt állítja be a magyarok számára, kriminalizálta Magyarországon a kisebbségeket, és elfolytja az önkénnyel szembeni jogos kritikát. Szomorú azt tapasztalni, hogy nyájmentalitású tömegekkel sikerült megutáltatni a szabadságot, az emberi jogokat, a humanizmust, a jóságot, az emberséget. Ezt a nagyon veszélyes folyamatot kellene most megállítani a legszélesebb összefogással. A keresztények kényes helyzetbe kerültek azáltal, hogy híveik és vezetőik jelentős része tevékenyen vett részt és vesz részt a diktatúra kiépülésében és működésében.
Mi is úgy gondoljuk, hogy már muszáj: https://gyulekezetvezetes.blog.hu/2025/03/24/unnepi_szonoklatok_margojara_a_beszed_es_a_hallgatas_felelossege
VálaszTörlésSzerintem a világnak manapság az észszerűség és az egységes mérce használ. Vagyis: azzal a mércével szidjuk a kormányt, amivel a kormányzásra pályázó ellenzéket mérjük, különben nem használunk a világnak. Leginkább az egységes mércét hiányolom ezen a blogon.
VálaszTörlésKedves László,
TörlésEgy kis politikai színezetű de alapvetően filozófiai kitérő... A magam részéről a teológiai oldalra szeretnék koncentrálni, a filozófia szerintem megkerülhetetlen a témakörben.
Elviekben egyetértek... de aligha várható a kicsit korábbi és frisebb forradalmi élcsapatokról, hogy lemondjanak arról, hogy a cél szentesíti az eszközt, és lemondanának a morális inverzióról. (ennek kapcsán ajánlom olvasásra Polányi Mihálytól "A következetlenség veszélyei" és "Túl a nihilizmuson" c. esszéket, magyarula "Polányi Mihály filozófiai írásao II." c. kötetben jelentek meg az Atlantisz kiadónál, eredeti angol címük "Perils of inconsistency", "Beyond nihilism")
Ebből a szempontból a Fidesz autoriter mivolta sajnos eltörpül a forradalmi élcsapatokéval szemben, csak az utóbbiak közül a frissek nem kaptak esélyt megmutatni, mire lennének képesek.
A jelenlegi kormányzatot bőven van miért szidni, csupán a jelenlegi ellenzéki felhozatal a még ijesztőbb. Mérhetetlen a kontraszelekció... a magam részéről őszintén sajnálom -- miközben megértem -- azt, hogy pl. Schiffer András visszavonult a politikától.
Őszintén, 15 éve nem gondoltam volna, hogy nosztalgiávak fogok visszatekinteni akárcsak Fodor Gábor személyére is...
Morális inverzióra való zavaros utalás helyett tanulságosabb lenne felhívni a figyelmet arra a konkrét morális inverzióra, ami a szemünk előtt játszódott le Orbán Viktor személyében és nézeteiben.
TörlésDe a gyöngyszem ez:
"a Fidesz autoriter mivolta sajnos eltörpül a forradalmi élcsapatokéval szemben"
Hogy mindenki jól értse: névtelenségbe burkolózó dzsaszper blogtársunk avval próbál nyugtatni bennünket, és védeni a védhetetlent, hogy a Fidesz diktatúra nem rosszabb, mint más diktatúrák (náci, sztálinista, vagy kommunista).
Számára ez a legfőbb érv, "a" meggyőző érv az orbáni diktatúra mellett. Ha jól értem, nincs más dolgunk, mint nyugodtan hátradőlve szemlélhetjük, hogyan halad tovább dzsaszper kedvenc diktatúrája fasizálódás útján.
Talán a gyöngyszem Deák Péter ezen sorai
Törlés"Észre kellene venni, hogy már gyűlöletkeltéssel, betiltásokkal, fenyegetésekkel és folyamatos ellenségkereséssel van tele a padlás"
(Poloskakeresztények poszt alatt Március 20. 12:10)
Gratulálok az újabb rakományhoz a tele padlásra.
Ja, és az egységes mérce Jézus tanítása, a kereszténység egyik nagy vívmánya, a keresztény ember közéleti kötelessége. (Utánanézhettek, egyetlen más kultúra, és pláne nem az úgynevezett „ateista” kultúrkör, sem alkalmazza az egységes mérce elvét.)
VálaszTörlésLaci, abból a kijelentésedből, miszerint "az egységes mérce Jézus tanítása, a kereszténység egyik nagy vívmánya, a keresztény ember közéleti kötelessége" látszik, hogy rossz éjszakád volt. Az ilyen kijelentés kialvatlanságod következménye.
VálaszTörlésIgyál meg egy kávét, közben ülj le és térj vissza a valóságba: gondolkozzál, nézz szét és olvass elemzéseket. Ki fog derülni számodra is, hogy mára Magyarországon a Fidesz, a miniszterelnökkel az élen, létrehozott egy kleptokrácia vezette vallási-nacionalista, félelmen alapuló önkényuralmat (van aki ezt az államformát "NERzetifocialista Loperatív Vejedelemség"-nek nevezi), amelyben hatalomhoz juttatott arra méltatlan álértelmiségieket. Az önkényesen bevezetett és fenntartott„vészhelyzeti”-nek kikiáltott rendeleti kormányzás pedig de facto megszüntette a parlamentarizmust is az országban.
Aki ilyen helyzetben "egységes mércét" emleget, az nem demokráciát és nem közjót akar, hanem, vagy a diktatúra részese, vagy kegyeltje, kiszolgálója. Jézus támogatására soha nem számíthatsz.