Interjú dr. Random Imre teológussal 2050-ből

 "Az a szerencse, hogy most 2050-et írunk, amikor már a hátunk mögött tudhatunk minden fölös társadalmi vitát a melegkérdésről" - mondta egy friss interjúban Dr. Random Imre, a Teológusok a Nagyon Melegekért Alapítvány (TNMA) elnöke, aki arról is beszélt, hogy a heteroszexuális kisebbség csak egy hangos lobbicsoport, ami egyházpolitikai hatalmat akar a magáénak tudni, ennél többre azonban nem képes.

- Ön jelenleg az Egybesült Katoprotestáns Felekezet egyetemén tanít eiszegetikát, aminek nem sok köze van a szexualitáshoz. Mégis, akkor mennyire van egy ilyen pozícióban álló embernek mértékadó hangja a nemiség kérdéseiben?

Random Imre: Azt hiszem a szexualitáshoz valamiképpen mindannyiunknak köze van, ez nem szakma vagy hivatás kérdése. Az elmúlt évtizedek nemiséget illető skálázásai elég meggyőzően kimutatták, hogy a nemi irányultság meglehetősen fluid fogalom. Ma már tudjuk, hogy nem csupán nők és férfiak léteznek - sőt, ezeket a kategóriákat lassan már a múlt csökevényes ismerethiányához kell sorolnunk -, hanem férnők és nőferek, ahogy ma divatos mondani. Más hermeneutika szerint úgy is felfoghatjuk az egészet, hogy léteznek hideg emberek, aztán langyosak, ezután jönnek a melegek, a nagyon-nagyon melegek és végül a skála másik pontján állnak az ún. tűzforró irányultságúak.

- Amiket mond, ma már trivialitás, de továbbra sem világos, egy teológus miért foglalkozik ezzel. Mi az Önök alapítványának a célja?

RI: Nézze, az egyház tanult a múlt hibáiból, de még mindig vannak olyanok, akik próbálják visszafordítani a kegyességi fejlődés szekerét abba a világba, ami 2050-ben már elfogadhatatlan és régóta nem létezik. Egyesek addig is elmennek, hogy heteroszexuális lelkészeket szentelnek fel, ráadásul olyanokat, akiknek gyermekeik vannak - és ezek a gyermekek bizony szexuális úton fogantak meg, így jöttek világra. Ez teljesen nonszensz. Ráadásul, nagyon nehéz ezzel mit kezdeni. Az Alapítványunk igazából ezeket az ún. "nagyon hideg" embereket szeretné érzékenyíteni, és ahogy teológusnyelven szoktuk mondani, "megforrósítani" őket (a görög hevülosz kifejezésből származik az elnevezés), azaz melegebbé tenni.

- De miért nem lehet a nagyon hidegeket egyszerűen élni hagyni? Ha ők így élik meg a szexualitásukat...

RI: Az egyháznak Krisztustól kapott felelőssége van, hogy Isten szeretetét és az ebből következő erkölcsi viszonyulást minél jobban bemutassa és támogassa a társadalomban. Nyilvánvaló, hogy katoprotestánsként nem támogathatunk olyan folyamatokat, melyek a társadalom kihűléséhez, azaz teljes heteroszexualizációjához járulnak hozzá. A genetika fejlettségének köszönhetően ma már nem probléma az emberi populáció tetszőleges számú reprodukciója. Egyébként nem is azzal van baj, ha két hideg ember megéli egymással a szexualitását - ez egy bizonyos határig az ő dolguk, csinálják a négy fal között, csak ne vonuljanak utcára vele! -, hanem ha gyermek fogan ilyen esetben. Miért kockáztatnánk bármit is, amikor kezünkben vannak olyan reproduktív eljárások, melyek kizárnak minden rendellenességet, a rossz dolgok szülőktől való öröklését? Ha az egyház olyan lelkészeket szentel fel, akik hidegek, ráadásul gyerekeik vannak, ez nem lesz meggyőző üzenet a külvilág felé és tovább csökkenhet a létszámunk.

- Őszintén szólva, most sincsenek túl sokan...

RI: Ez sajnos igaz. A TNMA egyik nem titkolt célja az is, hogy ezen segítsen.

- Hogyan? Mi lehet a titka az egyház növekedésének?

RI: Erre nincs egyértelmű válasz. Az viszont biztos, hogy többet kell beszélnünk Jézus szeretetéről - és kevesebbet a bűnről. Isten szereti a melegeket, a nagyon-nagyon melegeket és pláne a tűzforrókat. Ez a lényeg, ezt kell megérteniük az embereknek.

- Erre egy hideg azt mondaná, Isten őket is szereti.

RI: Nos, itt kezdődnek a teológiai problémák. Persze, Isten valahol szereti őket is, de a hidegség és a nagyon hidegség nem feltétlenül pozitívumok. Itt azért válasszuk ketté, hogy Isten szeret, meg hogy Isten a pokolba küld. A kettő természetesen nem áll ellentmondásban, hiszen Isten jót akar azzal, hogy a hidegeket a pokolba küldi: gondoljunk csak bele, a pokolban meleg van - tehát azt kívánja itt érzékeltetni a szöveg, hogy Isten mintegy felmelegíti (hevülosz) a hidegeket, vagyis normális, meleg emberré akarja tenni őket. Döbbenetes, de még a 21. század elején is akadt olyan teológus, aki a poklot valamiféle örök ítélet helyének tartotta és nem a felmelegítés helyének. Pedig világos, hogy ez a hely a hidegeknek van fenntartva, hogy melegek legyenek. Aztán végül mindenki üdvözülten és felforrósodva megy a mennybe.

- Ön, mint az eiszegetika professzora írt is erről egy könyvet "Meleg leszek" címmel, amit az Önök alapítványa adott ki. Milyen visszajelzések érkeztek a kiadványról?

RI: Eddig én csak pozitív visszajelzéseket kaptam, mindösszesen egy esetről hallottam, amikor egy heteroszexuális kisebbségi egyesület egyik tagja ledarált egy példányt belőle - de ezek partikuláris jelenségek, nem kell törődni velük.

- Engedjen meg azért még egy kérdést, hiszen a nagybetűs Könyv, vagyis a Biblia az elkeseredett hideg teológusok szerint nem beszél túl pozitívan a melegségről. Erre mi az eiszegetikai válasz?

RI: Először is, kíváncsi lennék melyik revideált ferdítést használják ezek az ún. teológusok? Alapítványunk egyik küldetése az is, hogy revideálja a revideált bibliafordításokat, majd az így revideált fordítást újabb revideálásnak vesse alá, aztán következhet az újrarevideált ferdítés újrarevideálása. Ez egyébként az eiszegézis egyik feladata is a teológiában. Ha valaki egy olyan bibliaferdítést használ, ami korszerű és szakmai alapú munkának volt alávetve, kizárt hogy a múlt hibás bibliafordításai befolyásolják.

- Ezek szerint akkor minden rendben.

RI: Abszolút! Van okunk reménykedni, hogy a katoprotestáns felekezet létszáma akár elérheti az ezret is a közeljövőben!