A Biblia elbeszélő részeit általában úgy olvassuk, hogy szikár és száraz történelmi tudósítást veszünk kézhez. Dávid megfogta a parittyát, STOP. Jó alaposan megpörgette, STOP. A kő elrepült és fejen találta a nagy mamlasz Góliátot, STOP. Általában azonban nem gondolunk arra, hogy minden egyes leírt mű mögött, törekedjen bármennyire csak a tények átadására, ott lapul a szerzői szándék.
A világban egyetlen nap leforgása alatt is felfoghatatlanul sok esemény történik. Természetesen nincs senki, aki képtelen lenne csak vázlatosan átlátni, hát még átgondolni is huszonnégy óra eseményeit. Trivialitás, hogy amit az esti híradóban elénk tálalnak, az csak körömfeketényi része a világban zajlott friss történéseknek. Lehet, hogy objektív híreket kapunk (jó esetben), de az már szubjektív, hogy a hírforrásokhoz eljutó dömpingből milyen híreket tesznek a tévénéző, rádióhallgató, újságolvasó elé. A megszűrt tartalom az adott hírcsatorna műsorpolitikáján, a nézők összetételén, a szerkesztők elhatározásán és nyilván még más egyéb paramétereken múlik. Mindenesetre az egész mögött egyértelműen egyfajta szándékosság áll, mely meghatározza hogy "mi történt aznap" a nagyvilágban.
Akkor most váltsunk témát és ezt az elvet alkalmazzuk a bibliai sztorikra! Ha például az Evangélium leírt verzióit - azaz Máté, Márk, Lukács és János munkáját - nézzük, akkor általában nem gondolunk ilyesmire. Egyszerűen úgy állunk hozzá, hogy a négy szerző mindenféle forrásból, esetleg saját szemtanúként fogta és simán leírta, ami történt. Tényeknek, a lezajlott események szikár riportjának szeretnénk látni a szövegek tartalmát. Ha most eljátszunk a gondolattal, hogy mondjuk a passiótörténetet kamerák rögzítenék és utána mindenféle kommentár nélkül visszanéznénk a felvételt, akkor nyilván sok dolgot megtudnánk - írja Gerhard Lohfink katolikus teológus Jézus utolsó napjáról szóló könyvében. Látnánk a per részleteit, a borzalmas kínzásokat, a kivégzést... De sok dolog, melyek nem láthatók és a "felszín alatt vannak", rejtve maradnának. Ha Jézus egész életét lehetne ilyen módon rögzíteni, nem valószínű, hogy három év teljes történetét valós időben bárki is képes lenne végignézni. Ha mégis megteszi, hogyan érthetné meg az egész megváltás lényegét mindebből? Ha csak ezt a filmet látná és nem ismerné az ószövetségi előzményeket, megértené mit jelent a váltsághalál? Aligha.
És ezen a ponton lép be az értelmező közösség és a szerzői szándék szerepe. Bizony, Jézus története nem egyszerűen történelmi tények sorozata az evangéliumban: hanem történelmi események megszűrt, adott értelmezés szerinti elmesélése, melyet az adott szerző szándéka is befolyásolt. Négyféle leírása ugyanannak az eseménysorozatnak, mintha négy híradót néznénk meg egymás után, kapcsolgatva a csatornák között. A szerzői szándék nem csak a leírt történet eseményeiben (illetve némely kihagyott epizódban), hanem leginkább a hangsúlyváltásokban nyilvánul meg. Például - írja Lohfink - Márk evangéliumában Júdás kezdeményez: hirtelen fölbukkan egy kommandóval, majd odalép Jézushoz, megcsókolja, Jézust megragadják, elviszik. A cselekmény szálait Júdás és a felfegyverzett csapat tartja kézben. A következő jelenetben Jézus kísérőire "irányul a kamera": egyikük levágja a főpap szolgájának fülét. Csak a harmadik jelenetben szólal meg Jézus maga. A pergő történések kicsit máshogyan jelennek meg János evangéliumában: itt is van utalás Júdásra, de az áruló csók elbeszélése kimarad, helyette azonnal Jézus kerül a sztori középpontjába. Itt most Ő irányít, elébe megy a fegyvereseknek. Ráadásul János még fokozza is Jézus "főszerepét" azzal, hogy leírja: a katonák kétszer is a földre esnek előtte. Úgy tűnik, Jézus uralja saját letartóztatását is, ő maga dönti el kinek a kezébe adja a kezdeményezést. János szerzői szándékának ez tökéletesen megfelel.
A tanulság persze nem nehéz: együtt kell olvasni minél több forrást, hogy a teljesebb képhez eljussunk. Az egyes szerzők ugyanis válogattak a számtalan kis esemény, epizód között és a szándékuknak leginkább megfelelőket írták le. Az evangélium és a bibliai elbeszélések szelektívek és nem az egyszerű tényközlésre szorítkoztak, hanem azt tartották szem előtt, hogy üzeneteket adjanak át. Hát nem ez zajlik akkor is, amikor valaki prédikál, tanít vagy bizonyságot tesz? Nem egyszerűen "mond valamit" vagy "felolvas egy részt" a Bibliából, hanem értelmez, kivág, beilleszt, magyaráz. És ha ezt természetesnek vesszük, akkor miért is meglepő egyesek számára, hogy például az evangéliumok szerzői nem csak tényeket írtak le, hanem ugyanígy tettek Jézus sztorijával?
A világban egyetlen nap leforgása alatt is felfoghatatlanul sok esemény történik. Természetesen nincs senki, aki képtelen lenne csak vázlatosan átlátni, hát még átgondolni is huszonnégy óra eseményeit. Trivialitás, hogy amit az esti híradóban elénk tálalnak, az csak körömfeketényi része a világban zajlott friss történéseknek. Lehet, hogy objektív híreket kapunk (jó esetben), de az már szubjektív, hogy a hírforrásokhoz eljutó dömpingből milyen híreket tesznek a tévénéző, rádióhallgató, újságolvasó elé. A megszűrt tartalom az adott hírcsatorna műsorpolitikáján, a nézők összetételén, a szerkesztők elhatározásán és nyilván még más egyéb paramétereken múlik. Mindenesetre az egész mögött egyértelműen egyfajta szándékosság áll, mely meghatározza hogy "mi történt aznap" a nagyvilágban.
 |
| Gerhard Lohfink |
És ezen a ponton lép be az értelmező közösség és a szerzői szándék szerepe. Bizony, Jézus története nem egyszerűen történelmi tények sorozata az evangéliumban: hanem történelmi események megszűrt, adott értelmezés szerinti elmesélése, melyet az adott szerző szándéka is befolyásolt. Négyféle leírása ugyanannak az eseménysorozatnak, mintha négy híradót néznénk meg egymás után, kapcsolgatva a csatornák között. A szerzői szándék nem csak a leírt történet eseményeiben (illetve némely kihagyott epizódban), hanem leginkább a hangsúlyváltásokban nyilvánul meg. Például - írja Lohfink - Márk evangéliumában Júdás kezdeményez: hirtelen fölbukkan egy kommandóval, majd odalép Jézushoz, megcsókolja, Jézust megragadják, elviszik. A cselekmény szálait Júdás és a felfegyverzett csapat tartja kézben. A következő jelenetben Jézus kísérőire "irányul a kamera": egyikük levágja a főpap szolgájának fülét. Csak a harmadik jelenetben szólal meg Jézus maga. A pergő történések kicsit máshogyan jelennek meg János evangéliumában: itt is van utalás Júdásra, de az áruló csók elbeszélése kimarad, helyette azonnal Jézus kerül a sztori középpontjába. Itt most Ő irányít, elébe megy a fegyvereseknek. Ráadásul János még fokozza is Jézus "főszerepét" azzal, hogy leírja: a katonák kétszer is a földre esnek előtte. Úgy tűnik, Jézus uralja saját letartóztatását is, ő maga dönti el kinek a kezébe adja a kezdeményezést. János szerzői szándékának ez tökéletesen megfelel.
A tanulság persze nem nehéz: együtt kell olvasni minél több forrást, hogy a teljesebb képhez eljussunk. Az egyes szerzők ugyanis válogattak a számtalan kis esemény, epizód között és a szándékuknak leginkább megfelelőket írták le. Az evangélium és a bibliai elbeszélések szelektívek és nem az egyszerű tényközlésre szorítkoztak, hanem azt tartották szem előtt, hogy üzeneteket adjanak át. Hát nem ez zajlik akkor is, amikor valaki prédikál, tanít vagy bizonyságot tesz? Nem egyszerűen "mond valamit" vagy "felolvas egy részt" a Bibliából, hanem értelmez, kivág, beilleszt, magyaráz. És ha ezt természetesnek vesszük, akkor miért is meglepő egyesek számára, hogy például az evangéliumok szerzői nem csak tényeket írtak le, hanem ugyanígy tettek Jézus sztorijával?
Szerintem túlbonyolítod. Nem a leírással van a "baj" hanem az olvasóval.
VálaszTörlésHa pl. én azt mondom hogy elmentem a boltba, és valaki belém köt, hogy "de a postára is elmentél közben" akkor az nem az én hülyeségem, hanem az övé. Sőt, ha úgy fogalmazok, hogy "csak a boltban voltam", akkor is az ő hibája ha belém köt.
Persze értem én mit akarsz írni, de valahogy mintha azt sugallnád, hogy nem feltétlen igaz minden amit a Bibliában leírtak _mert_ a lényeg az amit az egésszel mondani akartak. Holott ez a kettő nem zárja ki egymást, és a baj ott van, hogy a mai ember ostobán és nagypofájúan elvárja hogy minden konkrét, teljes legyen. Mert az jár neki, mert ő felsőbbrendű. :)
"Persze értem én mit akarsz írni, de valahogy mintha azt sugallnád, hogy nem feltétlen igaz minden amit a Bibliában leírtak _mert_ a lényeg az amit az egésszel mondani akartak. Holott ez a kettő nem zárja ki egymást..."
VálaszTörlésEgyértelmű, hogy a kettő nem zárja ki egymást, viszont a szerző saját "vágóollója" képes lehet arra, hogy csak a szándéka szerinti eseményeket tallózza ki, ezáltal viszont az üzenetet is alakítja. A te példádnál maradva: ez olyan, mintha leírnád, hogy voltál a postán és a boltban. Ha valaki azt mondaná, hogy "az endi a boltban vett egy kiflit, majd ezután bement a postára és ott állandóan beszólt mert lassan haladt a sor, aztán amikor a biztonsági őr megkérte, hogy csendesebben beszéljen, akkor meg felháborodott, hogy inkább gyorsabban dolgoznának, mintsem rászólnának". :-)
No, ezek után aki ezt olvassa biztos, hogy nem a boltban vásárolt kiflidre koncentrálna, hanem a postai jelenetre.
Lehet, hogy túlbonyolítom, erre hajlamos vagyok. :-) Viszont azt hiszem értem mit jelenthet a szerzői szándék: nem azt, hogy az evangéliumok szerzői hazudnának, hanem azt, hogy az általuk átadni szándékozott üzenet tudatában alakították a leírásaikat. Ezért vannak "egyenetlenségek", ha összeveted a négy evangéliumot.
Persze csak szerintem.