 |
| Robert Wright |
Vajon hogyan kezdődött az egész? A pátriárkák korában gyakorolt hit megegyezett a későbbiekben megjelent, a törvényeken alapuló hittel? Mi a különbség a pátriárkák vallása és a mózesi jahvizmus között? Ezek a kérdések régóta foglalkoztatják a témán vitatkozó, azt magyarázó és kutató embereket. Wright fentebb említett meggyőződése mondhatni alapvető vonása a vallástudomány megközelítésének. Keresztények számára egyenesen súlyos blaszfémia lehet még csak elképzelni is a nem hívő álláspontot, miszerint Jahve - aki a visszataszító kánaáni istenek ellen harcol - maga is kánaáni istenként kezdte pályafutását, majd ezután fokozatosan nyerte el azt a formát, amit az Ószövetségben megtalálunk. De mire alapozzák tulajdonképpen ezt az egész elméletet?
A magyarázat szerint a Biblia szétszórt, néhol talányosnak érezhető utalásai "Jahve eredetére" kevésbé tűnnek zavarosnak, ha az előzőekben ismertetett logikát követjük. Az érvelés kiindulópontja az, hogy több ókori állam (például Egyiptom vagy Kína) a saját istenpanteonját nagyrészt a kormányzati struktúrához hasonlóan alakította ki. Így például Mezopotámiában az isteneknek tanácskozó gyűlésük volt. Mezopotámia Kánaán szomszédságában található, ezért nem lenne meglepő, ha Kánaánban is ilyesfajta "istengyűlést" találnánk - érvelnek a kutatók. Mind kiderült, valóban létezett ilyen: ugariti szövegek lefordításai alapján sokan úgy gondolják, Izrael hitének megismeréséhez is közelebb jutottak. Ugaritban az az isten, akit leggyakrabban e gyűlés vezetőjeként ábrázolnak El, aki furcsán hasonlít Jahvéra. Volt olyan kutató, aki összeszedte El jellegzetességeit és állítása szerint azok nagyban egyeznek a Biblia Istenével. A kánaáni "istenközösség" kifejezés szó szerinti jelentése "El tanácsa". Pontosan ugyanezt találjuk "az isteni közösség" héber kifejezés eredetijében (a 82. zsoltárban), vagyis az adat El, azaz "El tanácsa" szavakat. A hozzáértők azt állítják, mindez csak a kezdet és az Ószövetségben számtalan ehhez hasonló aprósággal találkozhatunk, melyek szerintük arra utalnak, hogy a Jahve-hitnek kánaáni gyökerei lehetnek.
Mindez persze egy keresztény számára elfogadhatatlan. Nem hiszünk abban, hogy Jahve eredetileg kánaáni isten lett volna, akit "a zsidók átvettek" és addig fúrták-faragták, ameddig számukra követhető Teremtővé nem vált. Jó azonban elmondani, hogy Robert Wright egyébként igen gondolatébresztő könyve egyoldalúan csak azt az elméletet tárgyalja, ami valószínűleg saját ízlése szerint a legkedvesebb - meg sem említve rengeteg más kutatást, melyek egész más oldaláról közelítik meg ezt a problémát.
Ha jól megfigyeljük, az egész érvrendszer az El istennévre összpontosít, s tulajdonképpen ennek alapján állítja, hogy mivel ez előfordul Izrael vallásának kezdeteinél, valószínű lehet, hogy átvételről van szó. Wright nem árulja el nekünk, hogy az El istennév a szemita nyelvekben szimpla köznév, ami "isten" vagy "istenség" jelentést hordoz. Való igaz, hogy az ugariti szövegekben tulajdonnévként szerepel, mint a panteon legfőbb ura, a világ megalkotója, az istenek atyja és királya. Egyébként az El kifejezés az Ószövetségben 238 alkalommal fordul elő, jelenti az igaz Istent, az atyák Istenét, Izrael Istenét és sok helyen a Jahve nevet helyettesíti. Ézsaiás a pogányok istenének neveként is használja - vagyis úgy tűnik, a bibliai szerzők is tisztában voltak azzal, mit jelent ez a fogalom.
Ugyanakkor nem szabad elhallgatni, hogy a különféle El megnevezések és speciális szókapcsolatok (El Roi, El Olam, El-Shaddaj) csak a pátriárkai korral kapcsolatban fordulnak elő. Éppen ezért a legtöbb teológus úgy érzelmezte mindezt, hogy ez a korszak egy megkülönböztetett szakasz volt Izrael vallásában. Nos, az mindenesetre nem csak az El név gyakori használata miatt, hanem más szempontból is igaznak tűnik, hogy a pátriárkák vallása és a mózesi jahvizmus között alapvető különbségek vannak. A provokatív kérdés az, hogy az ősatyák - akik egyértelműen politeista háttérből indultak - azért gyakorolták máshogyan a hitüket, mert egyszerűen "átvették Jahvét" a kánaánita panteonból, vagy inkább életmódjuk, a vallási intézmények teljes hiánya és az üdvtörténet adott pillanatának minden sajátossága áll mindennek hátterében? A következő bejegyzésben ennek szeretnék kicsit utánajárni - most igyekeztem őszintén helyt adni azoknak, akik világi szemszögből magyarázzák a Jahve-hit megjelenését.
Nekem itt az a kérdés, hogy nem egy istenképről van szó, mikor El-ről beszélünk? Tehát az ősatyák az istenképüket magukkal hozták, és az alakult szép lassan a mai biblia istenévé.
VálaszTörlésÉs elkezd rezegni a léc a szentírás szent volta alatt... Vagy nem?!
Egyébként ugyan ez a logika van ráhúzva a teremtés és özönvíz történetekre is. Most az Istenre lett ráhúzva a logika. :)_:D
VálaszTörlés-----
"Mindez persze egy keresztény számára elfogadhatatlan."
VálaszTörlésNekem nem annyira. Istent El-ként ismerhették a pátriárkák korában így, sőt az lehetett még azonos azzal is, akit mi Istenként ismerünk. Miért ne hagyományozódhatott volna át az isten ismerete az utókorra. Az egy más kérdés, hogy jelentősen torzult mind a személyével kapcsolatos ismeret, mind a tiszteletének módjával kapcsolatos ismeret.
Érdekes, hogy ideillik, hogy ma édesanyámmal haza felé az istentiszteletről amikor beszélgettünk, pont idevágó téma merült fel. Ugyanis a (micsoda szentségtörés :)) a Gyűrük Ura című film mostanában ment valami csatornán és ennek kapcsán a hatalomról és az ahhoz való viszonyról beszélgettünk. S arra a újra-felfedezésre jutottam, hogy a Mindenható Isten elkötelezett a hatalom-megosztásban. S itt jön a tanács. Mondjuk: El tanácsa. A Jelenések könyvéből tudjuk, hogy vannak a Mennyben vének, királyi székek. A Dániel könyvéből pedig azt, hogy ezeknek a véneknek van döntési kompetenciájuk is. Tehát itt vannak ezek a vének, akik kétség nélkül alávetik magukat Istennek, imádják a Bárányt, de valahogy mégis csak tényleges hatalomgyakorlók. Simán el tudom képzelni, hogy Mezopotámiában élt erről valamiféle torz látás az emberekben, hisz mégis csak viszonylag közel volt Noé kora például. Az egy más kérdés, hogy az istentisztelet formájáról már Ádám fiainak is eltérő fogalmai voltak, miközben minden kétséget kizáróan ugyanazt az Istent akarták keresni. Miért gondolnánk, hogy az áthagyományozódás ne torzult volna. Nekik nem volt még Bibliájuk. Volt egy Ábrám nevű ember, aki radikálisan másképp ragadta meg Isten valóságát, s lett ebből az, ami.
Szóval önmagában az, hogy vannak közös pontok más vallásokkal nem veszélyezteti, hanem éppen megerősíti a Biblia hitelét. Hisz nem attól hiteles valami önmagában, hogy régebbi. Lásd még Gilgames eposz. Éppen az a lényeg szerintem, hogy a Biblia szavai olyanok, mint a hétszer megtisztított ezüst. Egy nagyon kiérlelt és Isten Szelleme által vezetett kijelentésfejlődés eredménye.
Na, kicsit elkalandoztam talán. Remélem, érthető. :)
a bibliáról ezt hiszed, vagy bizonyítani is tudod?
TörlésMit kell ezen bizonyítani?
TörlésAzt, hogy el tudom képzelni és semennyire nem rendít meg, ha ez igaz? Számomra tök evidens, hogy a kijelentés fejlődésen ment mindig is keresztül. Számos torzulás következett be, amire Isten válasza sokszor volt az, hogy egy ponton benyúlt és helyre rakta a dolgokat.
Az nem kérdés, hanem tény, hogy a teremtés történetet nem a teremtés után írták le, hanem évszázadokkal később. Egészen Mózesig semmiféle írásos történet fel sem merült. A pátriárkák kora maga a hagyományozódás. Ezt bizonyítanom kellene? Attól, hogy hagyományozódott a történet, még semmiféle tekintélyvesztésen a Biblia nem kell, hogy átessen, hisz Isten bizonyítékkal szolgált a hitelessége felől. Ha meg hagyományozódás, akkor egészen biztosan voltak olyan szálak is, amelyek torzulások. Hisz még az írásos - sőt Szent Iratoknak - is létezett torz megközelítései, hisz csak Jézus korában legalább három nagyobb "iskola" volt, ami másként magyarázta a dolgokat (esszénusok, farizeusok, szadduceusok) ezekből Jézus volt, amit rendbe tett, volt, amit elfogadott. Miért gondolnánk, hogy ha az Istenről szóló ismeretet Ádám átadta - mert nyilván átadta valahogy, különben szóba se került volna áldozat - akkor másként adta volna át Ábelnek, mint Káinnak? Ha már egyetlen generáció alatt ma már alapnak értékelhető különbség is megmutatkozott az ő ismereteikben, mit gondoljunk a torzulásról sok-sok generáció múltán? Tehát számomra nem okoz gondot elfogadni, hogy Mezopotámiában El néven azt az Istent akarták tisztelni, akit a keresztények Jézusként, vagy Jézus Atyjaként tisztelnek. Hogy ez a tisztelet Mezopotámiában nem volt elfogadható Isten számára, az nyilvánvaló. De Káin és Ábel is ugyanazt az Istent akarta tisztelni. Az egyik rosszul, a másik jól. Ábrám meg - nyilván Isten kegyelme miatt - megtalálta az Isten tiszteletének helyénvaló módját.
Mi ebben az, ami szerinted annyira ellenkezik a bibliai kinyilatkoztatással?
Félreértettél. Erre kérdeztem rá:
Törlés"Éppen az a lényeg szerintem, hogy a Biblia szavai olyanok, mint a hétszer megtisztított ezüst. Egy nagyon kiérlelt és Isten Szelleme által vezetett kijelentésfejlődés eredménye." Amúgy szerintem nem létezett Ádám, sőtt Káin, meg Ábel sem.
Jah, értem. :)
TörlésA kérdésed viszont nekem így - ebben a formában -sántít. Csak abban hiszek, aminek valóságáról meggyőződtem. Így a bizonyíték és a hit számomra kézen fogva járnak. Nincs hitem olyanra, amire nincs bizonyítékom. A hit definíció szerint meggyőződés még a Biblia szerint is. A meggyőződés pedig olyan, amire a bizonyítékok súlya alatt jut el az ember. A kérdés csak az lehet, hogy ki, mit fogad el bizonyítéknak. Számomra Jézus Isten volta és feltámadása bizonyított. Egykori kő materialista és kifejezetten istentagadó létemre meggyőzött mind a létezéséről, mind a jó szándékáról velem kapcsolatban. Ennek mikéntje irreleváns, bár bizonnyal érdekfeszítő lehet, de túl személyes. Másoknak lehet, hogy semmitmondó, nekem viszont meggyőző volt. Ezután már viszonylag könnyű eligazodni az adott vonatkoztatási rendszerben ahhoz, hogy megfelelő bizonyítékaink legyenek. Ha Te nem vagy meggyőződve ilyesmiről, akkor nemigen fogok tudni Neked meggyőző érvekkel szolgálni, mert ember vagyok, korlátokkal. Nincs módomban a láthatatlan és mindenható Istent bemutatni a maga valójában. Érvelve sem mennék semmire, sőt nem is baj, hogy nem, mert számomra fontos, hogy ne az én hitető beszédem miatt higgyenek az emberek, hanem isteni bizonyítékokon. Tehát ha elfogadom a vonatkoztatási rendszert, akkor számomra könnyen bizonyított, hogy Isten beszéde hétszer megtisztított ezüst, hisz számosan, kikkel (számomra) bizonyíthatóan ugyanazon hitben járok és hitelesek, erről bizonyságot tettek. Például éppen Jézus is.
Remélem, nem voltam túl körülményes a válasszal.
Ha nem hiszel Ádám, Káin és Ábel létezésében, akkor az érvelésem alátámasztására ott van még Mika bálványozása is. A bírák korában már létezett a Tóra, ismert volt a léviták szolgálata is. Mégis megdöbbentő, hogy néhány generáció alatt mennyire eltorzult a léviták szerepéről szóló kép az emberekben. Mika tudta, hogy a lévitákkal lehet valamit keresni az Istennél, a lévita is tudta, hogy neki van valami ilyesmi elhívása, s a történetben nagyjából ennyi is volt, ami rendben volt.
TörlésTegnap olvastam . :D
VálaszTörlésErasmus: A balgaság dicséítere: teológusok, barátok és remeték
"A teológusokról talán jobb lenne hallgatni, s nem... érinteni ezt a büdöske-virágot, mivelhogy szigorú és ingerlékeny népség. Nehogy aztán seregestűl rám rontsanak tömérdek "végkövetkeztetésükkel", és visszaszívásra kötelezzenek, amit ha visszautasítok, tüstént eretnekséget kiáltanak. Mert ha valaki iránt barátságtalanok, effajta villámokkal rémítgetik. Nincs aki nehezebb szívvel ismerné el tőlem [Balgaságtól] nyert jótéteményeket, mint ők, pedig hát alaposan le vannak nekem kötelezve...
Ezeket a roppant finomságokat még finomabbakká teszi az a körülmény, hogy a skolasztikának számos örvénye van. Hamarább kijutsz a krétai labirintusból, mint a reaöszlisták, norminalisták, tomisták, albertisták occamisták, scottisták tekervényeiből, pedig még nem is soroltam fel minden szektát, csak éppen a legkiválóbbakat. És valamennyiükben annyi a tudás és a bonyodalom, hogy szerintem az apostoloknak is más féle lélekre lenne szükségük, ha kénytelenek lennének ezen újfajta teológusokkal összecsapni....Péter elnyerte a kulcsokat, mégpedig Attól nyerte el, aki nem bízta volna méltatlanra. De nem tudom, hogy fel tudta volna-e fogni azt a finomságot, legalábbis soha nem érinti, hogy mily esetben bírhatja valaki az igaz tudás kulcsát, ha egyszer tudatlan.
[Az apostolok] mindenfelé kereszteltek, de soha nem tanították, mi a keresztség alaki, anyagi, ható- és végoka, és soha nem emlegették múló avagy elpusztíthatatlan jegyeit...
Hát amikor [a teológusok] a poklot oly alaposan pingálják le, mintha sok-sok évig forgolódtak volna abban a jeles birodalomban...
Boldogság dolgában hozzájuk közel állnak a közönségesen barátoknak és remetéknek nevezett személyek, bár mindkét jelző hamis, mivel nagy részük egyáltalában nem barátja a hitnek, és legkevésbé sem él remeteségben..
Mindenekelőtt azt tartják a jámborság legfőbb jelének, ha tudományuk oly kevésre terjed ki, hogy olvasni sem tudnak...
egyesek... írtóznak a pénz érintésétől , de a jó bór és a nők érintésétől már nem."
"mily esetben bírhatja valaki az igaz tudás kulcsát, ha egyszer tudatlan."
Törlésaz igaz tudáshoz "mert nem test és vér jelentette ezt meg néked, hanem az én mennyei Atyám."-ennyi elég, ez a kőszikla a biztos alap
@Villám: Ez nagyon jó, nagyon kellett!
VálaszTörlésÉn már csak egyszerű ember maradok, egykori csepeli proletár,
belőlem már nem lesz tejológus! [;-<))