A homokóra, az őrlő lányok és a műfogsor

A minap az egyik, idősnek nem nevezhető tanárom saját jövőjével kapcsolatban azt mondta: úgy véli, tíz vagy tizenöt éve lehet még hátra, amit aktívnak nevezhetünk. Utána elég öreg lesz már ahhoz, hogy átadja a stafétát a következő generációnak: most arra törekszik, hogy saját konkurenciáját kinevelje és megtalálja azokat, akik továbbviszik az általa elkezdett munkát. Megértettem, amit mond, de valahol szomorúnak találtam. Az öregség úgy szép, hogy csúnya.

Nem tudom milyen öregembernek lenni, de látom milyenek és hogyan élnek az idősek. Néha pici kóstolókat is kapok belőle. Egyelőre még csak ott tartok, hogy egyre több gyerek "bácsizik", ha köszönni akar nekem, a gyerekeim viharos tempóban nőnek, van már néhány nyavalya, ami gyötör, és a gondolkodási tendenciáimban is felfedezni vélek itt-ott véglegesen rögzült vonásokat. Egyszóval, fújdogál a korosodás előszele, lassan szűkül a világ, már most vannak dolgok, melyekbe nem kezdenék bele, és mások, melyek idegesítenek... pedig őszintén szólva még abszolút fiatalembernek tartom magam.

A homokórát nem lehet megállítani, a szemek könyörtelenül leperegnek, az idő pedig egyre fogy. Aztán eljön az a kor, amiről az ókori rómaiak közmondásszerűen úgy tartották, hogy "Senectus ipse morbus", vagyis "az öregség betegség". Keresztényként gyakran túlidealizálják az idős kort, mintha az csupa áldás és bőség volna, tobzódás az életkedvben, egyfajta áttörés vagy megérkezés nyugvópontja, amihez el kell jutni. Sőt, olyat is hallottam már, aki érvként emlegette: Isten "igazi emberei" sokáig élnek. Kétségtelen, hogy a Bibliában a magas kor azt fejezte ki, hogy az embert Isten jóindulata kíséri. Mégis, maga a Szentírás ír ragyogó képekben arról, milyen küzdelmekkel jár az öregség:

"Akkor reszketni fognak a ház őrizői, támolyognak az erős férfiak; megállnak az őrlő lányok, mert kevesen vannak, és elhomályosulnak az ablakon kinézők. Bezárulnak az utcára nyíló ajtók, elcsendesül a malom zúgása. Fölkelnek a madárszóra is, és elhalkul minden énekszó.
Még egy kis emelkedőtől is félnek, és ijedeznek az úton. A mandulafa kivirágzik, a sáska nehezen vonszolja magát, és mit sem ér a fűszer, mert elmegy az ember örök otthonába, és az utcán körös-körül siratók járnak. Végül elszakad az ezüstkötél, összetörik az aranypohár, a korsó eltörik a forrásnál, és a kerék belezuhan a kútba. A por visszatér a földbe, olyan lesz, mint volt, a lélek pedig visszatér Istenhez, aki adta"
(Prédikátor 12:3-7)

A zseniális képi hasonlatok egyértelművé teszik az öregedés folyamatával járó nehézségeket. Az előző idézetbe tessék behelyettesíteni a "ház őrizői" helyett a kezeket, az "erős férfiak" helyett a lábakat, az "őrlő lányok" helyett a fogakat, az "ablakon kinézők" helyére pedig a szemeket. És akkor megkapjuk egy idős, mindenféle problémával küszködő ember rajzát. Az elmúlás processzusának képi leírása ez, mely a végén kerek perec eljut a föld poráig - ahonnan az egész folyamat indult.

Az öregség témája persze más szempontból is ráirányítja az ember figyelmét az idősekre. Ma, amikor a vitalitásnak borzasztó fontos szerepe van és minden módon próbálják az emberek fiatalítani magukat, a megöregedésben semmiféle értéket nem szoktak felfedezni. A Biblia azonban az "öreg" és "bölcs" szavakat szinte szinonimaként alkalmazza. Ahogy Jób könyve írja: "Az öreg emberek bölcsek, a hosszú életűek megfontoltak" (Jób 12:12). Nem véletlenül tiltakozott Jeremiás saját fiatalsága miatt, magát alkalmatlannak tartva (ami persze nem volt kizáró ok Isten számára, hogy alkalmassá tegye), nem véletlenül hangsúlyozza a Tízparancsolat a szülők, vagyis az ősök tiszteletét (sőt, össze is köti a hosszú élettel), és nem véletlenül nevezi az Újszövetség "véneknek" azokat, akik felelős pozíciót töltenek be a gyülekezetben, utalva ezzel a magas kor által valószínűsíthető bölcsességre. A Biblia nem idealizálja az öregkort, de tisztelettel fordul az idősek felé.

Szoktatok azon gondolkozni, milyenek lesztek, ha megélitek ezt az időszakot? Amikor majd átadják nektek a helyet a buszon, bácsinak és néninek szólítanak benneteket. Amikor rászóltok saját gyerekeitekre hogyan bánjanak az unokáitokkal, és kiveszitek a fogsort a szátokból, no meg gyógyfürdőkbe jártok és mindent visszataszítónak találtok majd, amit a fiatalok csinálnak? Milyen lesz megöregedni? Sokan azt mondják, erre gondolni sem akarnak, nem kívánnak beszélni róla. Beszédes hallgatás.