2017. április 14., péntek

Jézus és a kőhengerítők

Tudom furcsán hangzik, de azt gondolom, hogy egy keresztény sokat köszönhet azoknak az elméleteknek, amelyek megpróbálják megmagyarázni a Jézus Krisztus feltámadásában gyökerező hitet úgy, hogy tagadják magát a feltámadást. Minden ilyen gondolatkísérlet ugyanis akarva-akaratlanul megmutatja, hogy még mindig az a legjobb magyarázat, miszerint Jézus valóban feltámadt a halálból.

Az evangéliumi beszámolók szerint Jézus sírja elé nehéz követ hengerítettek, nehogy követői ellopják holttestét és utána azt hazudják, hogy Mesterük feltámadt a halálból. Ha a test a sírban marad, akkor a kereszténység is a süllyesztőben: a tény pedig, hogy nem ez történt, természetszerűen magyarázatot követel. Nos, manapság is vannak kőhengerítők, akik minden áron ott akarják tartani Jézust a sírban, ám az általuk készített kövek még együtt sem képesek igazán jó, a feltámadás körüli minden jelenségre együttesen elfogadható magyarázatot nyújtani. Így aztán az az ember benyomása, hogy éppen az alternatív magyarázatok elégtelensége járul hozzá legerősebben ahhoz, hogy hihetőbbé váljon a csaknem hihetetlen, egy több napos halott visszatérése az életbe.

Jézus feltámadásának legősibb tagadása közismert: a tanítványok lopták el a holttestet és kezdték elterjeszteni a hírt a feltámadásról. Ez az, amiben ma egyetlen komoly történész sem hisz, legyen egyébként hívő vagy hitetlen. A rosszhiszemű és hazug tanítványok, akik végül képesek voltak meghalni egy hazugságért, amiről tudták is, hogy hazugság, minden alapot nélkülöző feltételezés. Nem szeretnék végigmenni a feltámadással kapcsolatos összes kritikán (aki kíváncsi a kérdésre súlyos mélységekben, N.T. Wright témába vágó, szinte enciklopédikus terjedelmű művében is elmélyedhet) kezdve attól, hogy az emberek tévedésből rossz sírhoz mentek, bezárva azzal, hogy Jézusnak volt egy ikertestvére, aki eljátszotta a feltámadást. Az ilyen magyarázatoknak se vége, se hossza, és mindegyik több ponton billeg nemcsak az evangéliumi szövegek, de a kortörténeti tudnivalók fényében is.

Manapság a feltámadást kikezdő narratívák komplexebb technikákkal igyekeznek magyarázatokat nyújtani. A szkeptikus érvelések szerint összetettebb okok állhatnak annak hátterében, hogy Krisztus tanítványai tényleg elhitték Jézus feltámadását. Ezek egyike szerint a feltámadás mítosz, hasonlóan az ókor misztériumvallásainak más szereplőihez, melyek központi témája szerint egy isten (Adonisz, Dionüszosz vagy Mithrasz) évenként meghal és feltámad. A felszíni hasonlóság ellenére azonban erre is csak azt lehet mondani, hogy Jézus feltámadása gyökeresen különbözik a korabeli feltámadásmítoszoktól. Ahogy Kereszty Rókus és Puskás Attila írják, az "összehasonlító vallástörténet egyetlen párhuzamot sem talált arra, hogy egy történeti személyről, közvetlen halála után földi életének szemtanúi állítsák valóságos, testben való feltámadását." A mítoszok születéséhez tipikusan sok időre van szükség, márpedig a Jézus feltámadásáról szóló híradás olyanoktól származik, akik néhány évvel halála után már hitvallásszerűen adták azt tovább, mint a kereszténység sarokkövét. Összehasonlítva a buddhizmmussal, az a gondolat például, hogy maga a Buddha "az egyetemes Buddha-természet" időben és térben való megjelenése, több száz évvel Buddha után alakult ki a mahájána buddhizmusban. A mítosz- és legendaképződés időt vesz igénybe.

A feltámadást kikezdő alternatívák közül a legnépszerűbb, amivel szoktam találkozni, hogy összetett pszichológiai okokkal magyarázzák a feltámadáshit keletkezését. Ebben a megközelítésben Jézus tanítványai annyira meg lehettek győződve Jézus személyes nagyságáról, hogy a kudarcként megélt keresztre feszítés utáni levertségük csak rövid ideig tartott. Tudat alatt a depresszív állapot végül lelkesedésbe csapott át: "Jézus, akit mi ismertünk, nem halhatott meg!" Így tehát a feltámadásban való hit okozta a feltámadt Jézus megjelenéseit. Egyik látomás előidézte a másikat. Ismerjük a tömeghisztériát, amikor valaki látni vél valamit, és ha ezt elég hatásosan tálalja, hirtelen a többiek is kezdik látni vélni ugyanazt. Ez a pszichológiai elmélet bár nem kételkedik a tanítványok őszinteségében, de azért valahol mégis kétségbe vonja az épelméjűségüket. Jézus tanúi olyan brutális lelki krízisbe sodródtak, hogy abból csak elképesztő hallucinációk árán tudtak kiszabadulni. Ám ha ez a gondolat igaz, akkor az egész egyházépítő munka és maga a vértanúság is néhány rövid lázálom következménye. Ahogy valaki frappánsan megfogalmazta: ha Péterék találkoztak volna egy jó pszichiáterrel, akkor most nem lenne kereszténység. Hát tényleg erről van szó? Egy lelkibeteg és képzelődő emberekből álló csoport tagjai virágzó, egymást szerető és még a kívülállók csodálatát is kiváltó közösséghálózatot építenének ki? Az emberszeretet ideája egy maroknyi pszichés beteg szorgalmának a következménye? A legnagyobb probléma ugyanakkor nem is csak Jézus megmaradt tanítványait, hanem Pál apostolt érinti, aki nem volt Jézus követője, hanem éppen ellenkezőleg, az induló keresztény mozgalom nyers és durva ellensége. Ha valakinek, neki biztosan nem a Jézus iránti rajongása okozta a "hallucinációit".

Talán az olvasó is látja, hogy a fenti elképzelések valamire képesek választ adni a feltámadás körüli jelenségeket illetően, de egyik sem tud minden igazolható tényt elégségesen megmagyarázni. Valahol mindig kilóg az a bizonyos lóláb. Az adott magyarázat egyes tényeket figyelmen kívül hagy, vagy éppen elferdítve kénytelen indokolni azokat. Mindez pedig összességében ahhoz vezethet, hogy ezek a kődarabok, amelyekkel képletesen megpróbálják eltorlaszolni Jézus sírját, csak ahhoz járulnak hozzá, hogy szándékuk ellenére hihetőbbé teszik a feltámadást. A magam részéről abszolút megértem, hogy csaknem lehetetlen elfogadni, hogy egy halott újra élhet: nem hinni azonban a fenti alternatívák ismeretében még nehezebb. A helyzet tehát az, hogy jelenlegi értékkészletünkben csak két opció kínálkozik - a hihetetlen és a hihetetlenebb. És mégis, a többség a hihetetlenebbet választja: a meggyőződéshez több kell a racionalitásnál. A Jézus lepecsételt sírja előtti hatalmas szikladarab elmozdulásához sem volt elég az, amit a puszta józan ésszel beláthatunk. Önmagában a józan ész itt kevésnek tűnik és a legalaposabb történeti érvelés is elégtelennek bizonyul, hogy a feltámadás hihetővé váljon, ha valaki filozófiai előfeltevései miatt azt eleve kizártnak tartja. Azt hiszem itt és most tényleg hitre van szükség.

6 megjegyzés :

  1. ...és itt újra felvetődik az örök kérdés, hogy ez a hit hogyan lett/lesz az enyém. Mi hívők talán ösztönösen is néha úgy állítjuk be ezt a dolgot, mintha a feltámadás-hit, - de általában a Krisztus hit is - valamiféle etikai döntés eredménye lenne. Sytka, az írásodból is kihallom ezt az értelmezést - bár jóval szelídebb formában. Én most szándékosan sarkítok: "Ezek a csúnya hitetlenek inkább összehordanak mindenféle nyakatekert elméleteket, ahelyett, hogy elhinnék a legkevésbé hihetetlent." Nekem inkább a csendes nemhívőkről van tapasztalatom. Ők nem vitatkoznak, csak udvariasan elhárítják az istentiszteletre való invitálást. Ha véletlenül a Pax tv-re tévednek, akkor gyorsan tovább is kattintanak. Vajon mit rontanak el, hol hibáznak? Mert egyébként, ha másról beszélünk, akkor tök jól megvagyunk egymással. Kicsit hasonlóan a politikához. Amíg nem beszélünk róla, addig egész normálisak tudunk lenni. Kicsit össze is vagyok zavarodva, mert Jézus is mondott olyat, hogy "a bűn pedig az, hogy nem hisznek bennem". Mégsem tudom őket hibáztatni azért, mert nem hisznek. Sőt úgy látom, hogy akkor van némi esély hitbeli kérdésekről is őszintén beszélgetni, ha semmiféle előítéletet nem tanúsítok az ő álláspontjukkal kapcsolatban. Ugyanakkor nyilván a hit nyílt megvallása önmagában is egyfajta konfrontáció ... Szóval nem egyszerű.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Omnium:
      „Ha véletlenül a Pax tv-re tévednek"
      - Onnan én is gyorsan továbblépek, pedig a feltámadás elfogadásával nincs gondom. Elemzendő, hogy miért nem vonzóak a keresztény csatornák, sőt út általában a hitról szóló csatornák – nem azok.

      Törlés
    2. "Mégsem tudom őket hibáztatni azért, mert nem hisznek. Sőt úgy látom, hogy akkor van némi esély hitbeli kérdésekről is őszintén beszélgetni, ha semmiféle előítéletet nem tanúsítok az ő álláspontjukkal kapcsolatban. "

      Szerintem nekünk nem is kell senkit sem hibáztatni. Az egyház, a keresztények azt a missziót kapták a Mesterüktől, hogy hirdessék az evangéliumot és benne Krisztus feltámadását. Ennyi és nem több, amit igazán tenni szükséges, a döntést pedig rábízni azokra, akik az üzenetet hallják - akár zajosan, akár csendesen utasítanak vissza.

      A post témájára visszatérve, eddigi ismereteim alapján valóban úgy látom, hogy itt a hihetetlen és a hihetetlenebb közül kell dönteni. A probléma nem is az szerintem, hogy az emberek makacsul a hihetetlenebbet választják, hanem már az, hogy nem látják maguk előtt, hogy csak ez a két opciójuk létezik. Tehát soha végig nem gondolták a Jézus feltámadása melletti érveket, nem foglalkoztak a kérdés részleteivel, nem ismerik az evangéliumot és annak történelmi hátterét. Vagyis az átlagembernek (ezt most minden lenézés nélkül mondom) elképesztően csekély a vallási műveltsége és bibliaismerete. Ha alaposan ismerné, akkor talán eljutna a "hihetetlen vs. hihetetlenebb" válaszútig, s akkor esetleg jobb döntést is hozna. Persze valahol most leegyszerűsítem a dolgokat, hiszen a tapasztalat az, hogy a puszta bibliaismeret, és az arra építő érvelés sem elegendő a hithez - ezért írtam a bejegyzés végén, hogy végső soron mindenhez hit kell...

      Törlés
    3. Egyetértek, és hozzáteszem, hogy az átlagember szakadékot (dichotómiát) vél a „tény” és a „hit” között, holott ismeretelméleti szempontból nincs köztük szakadékszerű különbség. (Érzékszervi+a priori vs. nem érzékszervi+a priori entitások tudatos rendszerezéséről van szó.) Aki azt hiszi, hogy lehetséges az életben „a tényeket” választani „a hittételekkel” szemben, az meglehetősen felvilágosulatlan, nem olvasott filozófiát, nem tudatosította magában a ténylegesen rendelkezésre álló alternatívákat. Egy olyan világban, ahol mind az érzékszervi, mind a nem érzékszervi adatainkra bizonyíthatatlan hittételek rakódnak a fejünkben, Jézus feltámadása racionálisabb és kézzelfoghatóbb, mint hogy „minden embernek joga van x-re”.

      Törlés
  2. Sytka, nagyon szépen kifejtett a poszt, örömmel olvastam. Áldott Húsvétot az emberiségnek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi, én azért személy szerint neked is áldott húsvétot kívánok, mint az emberiség jeles tagjának. :-)

      Törlés

Megmondhatod te is... de kérlek, NE tedd névtelenül!
(A szerző a beírt kommentek közül bármelyiket előzetes figyelmeztetés és minden magyarázat nélkül törölheti. Kommentedben ne használj túl sok hivatkozást, mert a rendszer automatikusan moderál!)