Bevallom őszintén, a teológián az egyik kedvenc tárgyam az apologetika. Én az apologetikát olyannak látom, mint egy ízlésesen elrendezett svédasztalt: egy falatka természettudomány, egy másik falat vallástudomány, egy kis kóstoló az élet nagy kérdéseiből, egy szelet a korjelenségekből. Színes, sokoldalú, elbűvölő a kínálat, de mégis van vele egy alapvető probléma.
Paul Tillich azt írta, hogy az apologetika gyakorlatilag "választeológia", ami mindig az adott szituációra akar megfelelni az örök üzenet erejével, valamint azokkal az eszközökkel, melyeket a szituáció maga felkínál számára. A lelkesítő szólam után azonban Tillich keserűen hozzáteszi, hogy az apologetika az óegyházi megbecsültségét mára szinte teljesen elveszítette, főleg amikor Istent - a "god of the gaps" módszerével - a tudományos és történelmi ismeretek hiányosságainak réseibe kívánta beleszuszakolni. Amikor aztán bővült a tudományos megismerés, az ilyen apologetika kénytelen volt azonnal új védelmi pozíciót találni magának az éppen bezáródó rések megszűnése miatt.
Ám az apologetika megtorpanása Tillich szerint nemcsak ennek köszönhető, hanem valami másnak is. Ha ugyanis válaszolni akarunk korunk kérdéseire, akkor bizonyos mértékig közösséget kell vállalnunk azzal, akinek a kérdésére válaszolunk. Tehát szükségünk lesz egy közös alapra, még ha az ingatag is a beszélgetőpartnerek eltérő háttere miatt. Mármost ezt a közös alapot sem a kereszténységen kívülállók, sem a belül lévő hívők nem szívesen akarják vállalni. Elrettentő példát mindkettőre lehet hozni, amikor az apologéták túlságosan kompromisszumkésznek mutatkoztak és szinte már feladták a hitüket, amikor azt védeniük kellett volna, vagy éppen annyira nem volt meg ez a közös alap, hogy gyakorlatilag igazi párbeszéd és vita sem születhetett a fontos kérdésekről.
Noha Tillich 1965-ben meghalt és azóta történt egy s más az apologetika vidékén, úgy vélem diagnózisa ma sem veszített aktualitásából. Vannak persze akár Magyarországon is ígéretes kezdeményezések (például az Apológia Kutatóközpont kiváló munkássága vagy a Kálvinista Apologetikai Társaság vitestjei és anyagai), de az apologetika ma leginkább mégis belső munkája az egyháznak, ami a hívők megszólítására és a már meglévő meggyőződésük megerősítésére szolgál. Azaz többnyire olyanokhoz jut el, akik amúgy is fenntartják azokat a nézeteket, melyekkel kapcsolatban az apologetika meg akarja győzni őket.
Régebben az apologetika hangsúlyai sokszor inkább kifelé irányultak, vagyis a saját korukhoz beszéltek, az onnan érkező kihívó hangokra válaszoltak a keresztények, azoknak címezve a polemikus üzenetet, akik az egyházon kívül vannak. Természetesen ma is előfordul, főleg az interneten, hogy hívő emberek bizonygatják a hitüket nem hívő embereknek, de én rendre azt látom, végül a hívők lesznek azok, akik visszaszorulnak. Az ilyen kudarcba fulladt etapok után az ember felteszi magának a kérdést, érdemes-e egyáltalán hívőként a nem hívőkkel hitbeli kérdésekről vitatkozni? Az egyházatyák igennel feleltek volna erre a kérdésre. Ma viszont sokszor az a benyomásom, az apologetika - mivel előretörni nem képes - egy folyamatosan hátráló egyház előretolt csapatait jelenti, akik elkeseredetten tüzelnek az "ellenségre". Miért van ez így? Ennyire megváltozott a világ?
Nos, a válasz megtalálásához talán pont a Tillich által felvetett közös alap környékén érdemes kapirgálnunk. A keresztények számos alkalommal felvetnek csomó problémás kérdést, melyek valóban foglalkoztatják a mai embert. Eddig szerintem rendben is van. Mihez kezdjünk az evolúcióelmélettel? Mit szóljunk az abortuszhoz? Mi legyen a homoszexualitással? Nem a témákkal van a probléma és azzal sem, hogy aztán apologetikai módszerekkel kezdjük fejtegetni ezeket. A baj az, hogy nincs meg ehhez a közös kiindulópont, az ingatag de mégiscsak létező alap. Győzködhetünk egy nem hívőt arról, milyen rossz a homoszexualitás vagy az abortusz, még az erről szóló érvelésünkben is lehet erő, de a beszélgetés - teljesen érthetően - egy idő után fordulatot vesz majd és az alapok tisztázásáról fog szólni. Magyarul: nem a homoszexualitás vagy az abortusz lesz a kérdés, hanem az, miért bízzon meg egy nem hívő abban, hogy a Biblia igaz és a keresztény hit megfelelő alap az ilyen kérdések eldöntéséhez. Egy kívülálló számára ha mi megszólalunk, egy csapásra nyilvánvaló lesz, hogy a véleményünk azért az, ami, mert vallásos emberek vagyunk. De miért jó a mi vallásos hitünk, hogy az abortuszról véleményt formáljunk?
Az apologetika feladata az lehetne, már ha szeretne egyáltalán az egyházon kívül is párbeszédbe bocsátkozni, hogy megkeresi a közös alapot ami ezekhez a disputákhoz szükséges. Lehet, sőt valószínű hogy ez nem lesz egy stabil alap és kevés cölöpön fog állni, mégis szükséges a jelenléte az értelmes eszmecseréhez. Persze az is elképzelhető, hogy ezekben az évtizedekben az apologetika inkább a belső munkára koncentrál, és az egyház tagjait próbálja védeni a tévtanítások és korjelenségek negatív hatásaival szemben. Nem mondom, hogy ez feltétlenül rossz választás, bennem mégis hagyna egy kis űrt maga után, hiszen ez a műfaj eredetileg nem erre lett kitalálva...
Mondok egy közös alapot! Józan ész és egyenesség. Ennyi. Mindkettőre példa, hogy ha a biblia nyilvánvalóan ellentmondásos, akkor hogyan és mennyiben lehet hiteles? Talán meg kellene magyarázni, hogy miért is hiteles, ha közben meg ellentmondásos.
VálaszTörlésBeleolvastam az amúgy már ismert belinkelt oldalakba, és hát azt kell mondjam, hogy az apologetika ma erről szól. Magyarázzuk ki a kimagyarázhatatlant, ahelyett, hogy inkább ne nézzük teljesen hülyének az embereket.
Ha valahogy pedig mégis eljut a párbeszéd a vitáig, ott meg az a jellemző a keresztény apologétákra, hogy az erős érveket teljesen, és totálisan figyelmen kívül hagyják, a gyengébb érveket pedig csontig lerágják. Ezt már többször tapasztaltam, itt ezen a blogon is, részedről is.
Üdv: Balivi
Tisztelt Balivi!
VálaszTörlésNe haragudj, de nem tudom már magamban tartani. Mivel én magam is estem ebbe a hibába, hidd el: a sértődékeny megmondóember nem valami megnyerő jelenség.
Ugyanis Te számos esetben megsértődsz, és személyes támadásnak veszel olyan mondatokat, ami külső szemmel egyáltalán nem ellened irányuló mondat volt azt is.
Miközben Te nyíltan személyeskedsz és kérsz számon olyan dolgokat másokon, ami akkor is túlzó lenne, ha ez a Te blogod lenne, és a Te kedves témáid lennének térítéken. De egyik sem így van. Ehhez képest nem egy komment- folyam 50% a is a Te megjegyzéseid, amelyek időnként elég lazán kapcsolódnak a témához. Már más is jelezte, ez így már zavaró. Pláne hogy könnyen meg is sértődsz. László is elég sajátos nézőpontot vett föl, de ő ezt higgadtan képviseli, míg Te forrongsz. Szerintem Te se nézz hülyének másokat, ha nem 10 szer írod le minden létező téma alatt ugyanazt, akkor is megértették. Azonkívül tényleg indítsd újra a saját blogodat, mert poszt és komment között van némi különbség.
Gyorsan hozzá teszem, magam hajlamos vagyok ugyanezen hibákba esni, szóval szép, hogy pont én szólok...:)...de amit csinálsz már kontraproduktív, és pont azt a belebeszélem a hasába a gyereket módszer, amit amúgy kritizálni szoktál, ha keresztényekről van szó.
Ezer bocs, de szerintem nem csak én gondolom ezt így.
Cypriánus
Kedves Cypriánusz! Nem baj ha kontraproduktív:-) Engem nem zavar. Figyelj, én elég hosszú ideje olvasom ezt a blogot, számos bejegyzésem volt már a józan ész/tudományos igény, és a párbeszéd jegyében. Amikor semmi, vagyis tényleg semmi nem megy át a túloldalra, és amikor azt olvasom vissza, hogy igazából csak "terápiás jelleggel" vagyok meghallgatva, az azért egy idő után és egy kissé zavaró, mert lekezelő és gőgös hozzáállásról tanúskodik.
TörlésCsak a keresztény hitetek mondatja egyébként veletek azt, hogy én személyeskedek, vagy hogy én vagyok a közellenség. Nem így van. Csak nem értitek azt, amit én meg már igen. Vagy ha értitek, és mégis hiszitek, akkor meg sztem nagy bajban vagytok. Ezért jár a pofám:-) Egyre inkább azt gondolom, hogy felesleges, ha észre vetted, az utóbbi néhány bejegyzésre már nem is reagáltam.
Egyébként meg nem sértődtem meg. Dühös és haragos voltam, de nem sértődtem meg. A kettő nem ugyanaz. De nem azért voltam dühös és haragos, mert nem lehet normális párbeszédet folytatni keresztényekkel, ezt már lassan megszokom, hanem azért, mert még mindemellett hülyének is vagyok nézve. Ezt érezni tudod. Aztán Sytka szépen le is írta:-)
Nadeazért most ezzel a konkrét bejegyzéssel mi is a baj? A stíluson kívül? Miben nincsen igazam? A Biblia nem ellentmondásos? Vagy hogy az apologetika ma arról szól amit írtam? Meggyőzhető vagyok, csak hát akkor a tartalomra és nem a formára kellene reagálni.
Üdv: Balivi
Nade ha már apologetikáról van szó, akkor meg tudnád/tok védeni a következő állítást?
Törlés"Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e pohárt, az Úrnak halálát hirdessétek, amíg eljövend."(1Kor11:26)
Miért kell az Úrnak halálát hirdetni, mígnem eljövend, ha állítólag meg feltámadt? Nem a feltámadását kellene hirdetni? Nos? Ez miféle hitről tanúskodik, amit meg kell védeni? Csak kérdezem:-)
Kedves Névtelen!
TörlésÉrdemes ezt a igerészt szövegrészként tanulmányoznod. Pál itt a gyülekezet belőle szakadásból indul ki, s rátér arra ami összefogja a közösséget: az Úrvacsora, az Jézus halálá amiért értünk áldozta fel magát. Konkrétan amikor ezt már Pál írta, akkor már régebben feltámadt Krisztus, sőt már a mennybe is ment.
De...a végítéletkor újra eljön. Mindenkinek. Vagy a halálakor, vagy pedig amikor a világ megszűnik létezni. Ezt értette azalatt amíg eljövend.
Csak abban a korban még abban a hiszemben voltak, hogy az nem sokára megtörténik, talán még az ő életükben. Nem voltak biztosak benne, de gondolhattak arra, hiszen Jézus nem mondta meg pontosan hogy utána való 2018. év május 22. én lesz.
Ugyanakkor anélkül hogy elfogadjuk Jézust, azzal együtt azt is el kell fogadnunk, hogy köztünk volt élt és meghalt. Nemcsak egy szellemként kóválygott.. enélkül nem lett volna feltámadás. Ha nem halt volna meg, bűneink sem töröltettek volna el.
TörlésFontos nagyon a halála, s Úrvacsorakor erre emlékezünk. Azért jött, hogy meghaljon értünk. Ezért olyan fontos ezt hirdetnünk. Ennyi az egész.
TörlésKedves Sanyinorbi! Eløször is mem vagyok névtelen csak annyra mint mondjuk te. De ezt hagyjuk. A vers szövegösszefüggésében is azt jelenti amit. Pál az egész levelet azért írta, mert megtámadták az apostolságát. Ez volt a levél megírásának az oka. A szakadás, amire utalsz az abból fakadt, hogy egyesek a korintusiak közül, valszeg a Pál apostolságát megtámadóktól hallottak miatt elkezdték azt hírdetni, hogy nincsen halottak feltámadása.
TörlésAztán Pál elkezdi magyarázni, hohy miért is nem lehet ez így. És rátér arra amit az "Úrtol vett" vagyis nem embetektõl, igazolandó, hogy neki van igaza. Másrészt pedig helyre akarja tenni gyülekezeti rendet, mert elég kautikusak voltak az összejövetelek. Vagyis nem igazán értették, hogy mit is "vett" Pál az Úrtól. Azt pedg hogy mit is "vett" Pál az Úrtól, azt Bart Ehrman Júdás evangéliumáról szóló könyvében elolvashatod. Nagyon pontos exegezist ad a prof.
Üdv: balivi
A kérdés továbbra is az, hogy miérz kell az Úr halálát hirdetni? Mert erre még nem válaszoltál.
TörlésKedves Nevevan!
TörlésSándor Norbert vagyok Facebookon rám találsz. Szerinted Júdás evangéliuma miért nem szerepel a Szentírásban? Azért mert nem odaillik. Azért sem szerepel a többi. Mert nem Jézusról beszél. Elfogadom hogy az is egy nézőpont, de egy hamis. Olyanok mint a mai napilapok, lehozzák azt amibe épphogy belemásztak, és hozzáteszik a sajátjukat. Tehát ebben a kérdésben, mint elfogadatlan tévtanítás nem igazán hozhatod fel érvnek.
De válaszoltam csak te nem fogadod el: Az Úr halála tette lehetővé neked is, hogy a te is megváltva legyél. Hogy neked is legyen egy tiszta lapod. Hogy megmenekülj a pokoltól. Hogy a büneid kitörlődjenek.
Ha nem halt volna meg az Úr Jézus, csak mennybe ment volna mint Illés, akkor azzal nem történt volna semmi megváltás, mert nem szállt volna alá a poklokba, a bűneinkkel együtt. Enélkül a feltámadásnak és a megszületésnek ergo egész megváltási folyamatnak nem lett volna értelme.
Azért kell hirdetni, mert ez soksk számára nem tiszta, mit is tett azzal hogy meghalt értünk. Hogy az engesztelő áldozat Ószövetségét, felváltotta azzal hogy ő lett az engesztelő áldozat.
Kedves Balivi!
TörlésCyprianus teljesen jó leírta a helyzetet. Én a magam részéről azért nem szoktam érdemben reagálni a hozzászólásaidra, mert bevallom őszintén, a többségük rendkívül fárasztó. Iszonyú mennyiségben és tolakodó módon tálalod - ha az adott bejegyzés témájához illik, ha nem - a Pállal kapcsolatos ellenérzéseidet, és a kereszténység hitelességéhez kötődő problémáidat. Mindezt sokszor lekezelő, engem és másokat számonkérő és kioktató stílusban. Folyamatosan azt érzem veled kapcsolatban, míg én meghagyom neked a szabadságot, hogy az általad választott terjedelemben leírd (akár újra is újra) a gondolataidat, te ki akarsz préselni belőlem egy válaszreakciót, tekintet nélkül arra, hogy én azt szeretném vagy sem. Szívesen veszem, mert a párbeszéd részének tartom, ha valaki ellenvéleményt fogalmaz meg. Erre a kereszténységnek szüksége is van, mint bármilyen nézetnek, ideológiának, filozófiának. Nem ez a probléma, hanem a stílus.
Eddig toleráltam amit művelsz, de mostantól szeretnélek figyelmeztetni, mint a blog adminisztrátora: ha tovább folytatod ezt a stílust, ki foglak tiltani a blogból.
A Biblia ellentmondásos lenne? Talán igen, ha egy korba vetítve lenne. De két külön kor Ó és Új szövetség. Minden ez időben is elkülönül. Az ószövetség arról szól, hogy az ember(mindenki) bűnös, az Új pedig arról, hogy Isten hogy bocsátotta meg nekünk, anélkül hogy vallásos rituálékat kéne tennünk...az Újba élünk az Ó már elmúlt. Ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy nem mindig minden ahhoz a tömeghez szól. Lehet nép, lehet egy ember, lehet egy gyülekezet. Az életben egy nem hívő is másként viszonyul egy magánélethez és egy társadalmihoz, mint egy családi banzájhoz, vagy egy céges konferenciához.
VálaszTörlésFigyelj én neked nem hogy egy korból, hanem egy konkrét eseményből, mondjuk a születési marratívákból tudnék, ha akarnék olyan ellentmondásokat mondsni, hogy nem tudnál rá gombot varrni. A teremtéstörtémetről meg ne is beszéljünk. Na jó egyet: hogyan lehettek fotoszintetizáló növények ha még nem volt Nap? Hm?
VálaszTörlésTudod egy keretrendszerbe gondolkodsz mint emberi tudomány, nem mint egy Isten aki lényegében, úgy formálhat bármit ahogy senki sem képes. a születési narratívákat azért sem találod sem te sem én a választ, mert nem éltünk akkor. A növényekre azért sem találja csak kapisgálja bárki is a választ, mert nem ismerünk senkit aki élt akkor. És azt ne felejtsd el, hogy akkor mint nap arra 24 órára gondolva, sem igazán biztos hogy 24 óra volt.
TörlésEbből kifolyólag amikor lett reggel vagy este, az egyáltalán nem bebizonyított, hogy nem egy napon történt volna, hiszen már akkor is volt reggel és este. Maga Isten fénye is elég volt hozzá, miért oly lehetetlen ez, mint a semmiből megteremteni valamit?
Tudományba sosem találod meg a választ, csak a miért nemet, amit sosem fogsz megtudni, de sikeresen leválaszt Istenről.
Tisztelt Balivi!
VálaszTörlésAnnyiban igazat adok Neked, hogy az adott hozzászólásod érdemi része ésszerű volt, és rendben volt. ( akár egyet értek akár nem. )
De megint volt benne egy tök fölösleges személyes odaszúrás Sytka felé. Tekintettel hogy a múltkor rajtad kívül senki sem vett észre ellened irányuló gúnyt, ez nem hitelvi kérdés. Nincs keresztény összeesküvés ellened. Egyszerűen nem veszed figyelembe a helyzetet. Mondok egy példát : Te mondjuk gyűlöletet érzel a mobiltelefonok iránt. Mert emberi kapcsolatokat tesznek tönkre, mert az elkészítés rengeteg színes fémet igényel, amihez koldusszegény afrikai országokat döntenek háborúba ( a II. Kongói Háború kb 5 millió halottak járt 1997-2002 között!!!) , és kizsákmányolás nagyon erős, ráadásul környezetet is szennyező mind a bányászat, mind a mobilok hulladéka.
Ha a Mobilarena valamelyik filozófusabb topikjában ezt megírod, az teljesen ok, és elgondolkodtató az ott összegyűlt mobilkockák számára is.
De ha ezt a talán nem megalapozatlan véleményt valaki minden létező mobiltelefon topikjában tolja, akkor is, ha mondjuk a Samsung Galaxy S8 a téma, akkor előbb utóbb elég fárasztó lesz azoknak, akik az adott telefonnal kapcsolatban akarnak fórumozni. Nem mellékesen a moderátor a harmadik- negyedik ilyen bejegyzés után letilt. Aztán elő lehet adni, hogy mennyire el van nyomva de egyszerűen nem az a téma ott. Tök mindegy, amúgy igaza van e, vagy releváns e, ha valaki jó Samsung szervizt keres, nem a kongói gyerekkatonák és a lítium bányászat összefüggéseit akarja boncolni. Pláne nem több kommentben egymás után.
Talán érthető mire akarok kilukadni.
Ettől függetlenül pont az apologetika kapcsán amit írtál az elgondolkodtató. De kevesebb személyeskedést, légyszíves.
Üdv!
Cypriánus
Mi abban az elrettentő, hogy valaki belátja, hogy a hite nem egyeztethető össze a valósággal? Inkább becsülendő.
VálaszTörlés"Elrettentő példát mindkettőre lehet hozni, amikor az apologéták túlságosan kompromisszumkésznek mutatkoztak és szinte már feladták a hitükek."