2019. október 27., vasárnap

Miért kételkedünk a politikusok hitében?

Talán lenne olyan, aki szívesen beletenne egy vesszőt a bejegyzés címébe, ami ebben az esetben már így hangzana: "Miért, kételkedünk a politikusok hitében?" Egyesek számára már a kérdés is sértő: hát persze, hogy vannak keresztény politikusok! A téma most azért került az asztalra, mert meglehetősen nagy sebességgel járja be a közösségi médiát egy fotó, ahol Orbán Viktor térdelve imádkozik az ismert keresztény motivációs tréner, Nick Vujicic társaságában.

Azért azt belátom, ez a kép tényleg szép a keresztény szemnek. És nagyon meggyőző, megnyugtató, üzenetben is gazdag, hiszen maga a miniszterelnök borult térdre egy sztártréner jelenlétében. Lám-lám, így kell viselkednie egy őszinte hívő embernek egy ilyen helyzetben. A kép ettől az üzenettől szép, ettől tűnik sugalmazottnak a keresztény néző számára. Pontosan az van rajta, amit a keresztény ember látni akar. 

És pontosan ezért nem árt az óvatosság. Amikor a politika találkozik azzal, amit az istenadta nép hallani és látni kíván, az az esetek elsöprő többségében ugyanis hamis szokott lenni. Ezt diktálja a józan ész és a tapasztalat. A politika ugyanis erre való, hogy látványában kielégítse a szavazópolgárok igényeit, tartalmában meg kielégítse azokat, akik a politikai rendszerben benne vannak. 

Ettől persze ez a fotó akár még igaz is lehet: Vujicic esetében legalábbis kevéssé gyötörnek a kétségek. A kétségek mindig azzal kapcsolatban merülnek fel, ami a másik oldalt illeti, és a kérdés szempontjából gyakorlatilag édes mindegy, hogy ezen a bizonyos másik oldalon éppen Orbán Viktor, Gyurcsány Ferenc vagy Mirkóczki Ádám, avagy más politikus tartózkodik.

Ha az ember betölt egy bizonyos életkort, visszafordíthatatlanul eljut a felismerésre: nem szabad valamiről vagy valakiről egy kép alapján képet alkotni. Sajnos azonban mindannyian erre hajlunk. Ahogy a Biblia fogalmaz, az ember azt nézi, ami a szeme előtt van - Isten pedig azt, ami a szívben. Természetesen erre mondhatná valaki, én sem látok bele Orbán Viktor szívébe - amit készséggel elismerek! De ettől még nem veszem készpénznek azt, amit a szememmel látok, mert a lényeg, amitől keresztény a keresztény, az nem a szemmel látszik. Az sokkal inkább látszik az értékrenden, az erkölcsökön, a döntéshozatalon, a kommunikáció stílusán és ezer más dolgon - vagyis a tetteken.

Hogy a látszat milyen sokszor csal, azt persze fiatalabb koromban másokhoz hasonlóan én is sok pofon árán tanultam meg. Meg sem tudom számolni hányszor és hányszor jártam pórul emiatt, mire óvatosabb lettem. Láttattak velem valamit valamilyen színben, amit készséggel elhittem, és az esetek jó nagy százalékában éppen emiatt volt fájdalmas a csalódás, amikor a látvány ellenkezője kiderült. A politikával - sajnos - a helyzet nem ennyire bonyolult, hiszen csak a vak nem látja, milyen korrupt, erkölcstelen és fertőzött az egész politikai rendszer balról-jobbra úgy, ahogyan van. Ám ha ez igaz, akkor legalábbis kevéssé plauzibilis, hogy egy fertőzött rendszer kellős közepén egészséges erkölcsű, krisztuskövető és ennek megfelelően élő emberekkel fogunk találkozni. Ez nagyjából olyan volna, mintha egy ebola-járványos körzet közepén frissen mosott ingben feszítő, ereje teljében lévő, makkegészséges férfiakat és nőket találnánk. Nem lehetetlen ugyan, de azért erősen valószínűtlen...  

Nos, pontosan ezért kételkedünk abban, hogy a nagypolitikában vannak a szó bibliai értelmében vett Jézust követő politikusok. Ahhoz túl romlott a rendszer. A helyzet kicsit ahhoz hasonló, mint a Megasztár-jellegű tehetségkutató versenyek esetében, amelyekre egyébként számos keresztény jelölt is jelentkezett. Volt olyan énekes ismerősöm, aki küldött nekem egy emailt, hogy imádkozzak érte: ha eljut a döntőig, akkor a médiában fogja hirdetni Krisztust és az evangéliumot a tévénézőknek. Kedveltem ezt a srácot, de őszintén szólva roppant naiv volt: azt gondolta, ha feljebb jut a szórakoztatóiparban, majd ő fogja eldönteni mit csinálhat. A tapasztalat az volt, minél sűrűbben mászott bele valaki a tömegkultúra bugyraiba azzal a céllal, hogy majd ott Jézusról prédikál, valójában annál inkább olyanná vált, mint maga a szórakoztatóipar.

A politika is pontosan ilyen szisztéma szerint működik. Nem egyre tisztább lesz a benne lévő politikusoktól, hanem azok lesznek egyre koszosabbak a politikától. Mi köze ennek a kereszténységhez?

12 megjegyzés :

  1. Ahogy idősebb leszek nekem is egyre erősebb meggyőződésem, hogy a klasszikus mondás, miszerint nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani, valójában fordítva igaz, és mond igazán bármit is arról aki mondjuk. Nem elég tisztességesnek látszani, annak is kell lenni. Be kell vallani őszintén, hogy a látszat sokkal könnyebb kérdés. Az a véleményem, hogy politikusok esetében csak a visszavonulásuk után derül ki valójában a hit és értékrend tekintetében, hogy kik is ők valójában.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Endre, ez igaz lehet, illetve az utókor talán majd tisztábban látja mi a helyzet a jelenkor politikusaival. No persze azért vannak gyümölcsök most is, melyek mutatják egy fa milyenségét...

      Törlés
  2. Erről az jutott nekem is legelőször eszembe, hogy ha egy olyan látványt (képet) akarok mutatni magamról, amit szeretnék, hogy mások higgyenek rólam, abból nagyon könnyen lesz csupán kép mutatás - és ha már egybe írjuk, akkor még a magyar nyelv szépsége is látszódik. Én ha komolyan gondolnék egy ilyet, mint ami a képen látható, akkor engedélyezek a médiának egy baráti ölelkezős, mosolygós képet Nickkel, majd elvonulunk kettesben - de legalábbis a média kizárásával - nyugodt körülmények között imádkozni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves TiBi, ez így van, persze attól függ mi a célod: ha szeretnéd esetleg felhasználni saját személyed népszerűségének további növelése érdekében a világ egyik legismertebb motivációs trénerét, ráadásul meg akarod szólítani a vallásos embereket is, akkor viszont remek lehetőség egy ilyen fotó elkészítése. Egyébként video is van fenn a neten Vujicic és Orbán találkozásáról, ahol jól látszik, hogy hemzsegnek az újságírók, villannak a vakuk, vesznek a kamerák. Ez tehát alapvetően egy PR-tevékenységnek tűnik, ami politikusok esetében persze nem meglepő.

      Törlés
  3. Kétségeim nekem is vannak, de módszertani javaslatom ugyancsak: egy adott helyzetben azt célszerű megfontolni, hogy milyen a mezőny, és mi viszi előbbre a világ állapotát.

    Jobb lenne, ha a személyes hit nem törekedne látványelemmé válni? Igen, jobb lenne.

    Jobb lenne, ha a hit látványa helyett a szabad "hitetlenség", a hit kiszorítása lenne irányadó? Nem, az rosszabb lenne.

    Ha majd olyanok is lesznek a politikai mezőnyben, akik úgy kb-keresztények, hogy nem zavarnak minket hatásvadász látványelemekkel, miközben gyakorlati hatást érnek el, akkor majd rájuk lehet boldogan szavazni.

    Sőt, amíg nincsenek ilyenek a politikai mezőnyben, de a látványhitűek már régóta vannak hivatalban, addig - fejlesztő jelleggel - ellenük is lehet szavazni. Közben nem feledve, hogy valójában nem ellenük, hanem a továbbfejlődésükre szavazunk, és semmiképp sem a szabad "hitetlenségre".

    VálaszTörlés
  4. Egy bibliai idézet jut eszembe:

    Lk 7:39: "Amikor pedig látta ezt az a farizeus, aki meghívta őt, ezt mondta magában: „Ha ő volna ama próféta, tudná, ki ez, és tudná, hogy ez az asszony, aki hozzáér: bűnös.”"

    Mondanom sem kell, hogy Jézus meghaladta az ilyen kategóriát.

    VálaszTörlés
  5. Első látásra nekem is túl szájbarágós PR-fogásnak tűnt ez a kép, de valami mégsem stimmel. Kinek a szimpátiáját lehet elnyerni egy ilyen képpel? A vallástalan milliókét? Aligha. Sőt, ennél a célcsoportnál inkább kontraproduktív. A hagyományos népegyházi kötődésű milliókét? Aligha. Az imádság ebben a formában náluk is inkább idegenkedést válthat ki. A pár tízezer evangélikál-típusú keresztényét? Ők meg azt mondják: "... nem veszem készpénznek, amit a szememmel látok?" Ha mégis a PR menedzserek műve a kép, annak számomra egy magyarázata marad: Mindegy milyen apropó ürügyén, csak beszéljenek róla az emberek.
    Ez viszont ahhoz a kérdéshez vezet, hogy vajon egy politikusnak mennyi beleszólása van a saját imázs-alkotásába? Szerintem nem sok, mint ahogy nem ő dönti el, hogy páncélozott autóval utazik, vagy olyannal, mint én.
    Még egy fontos szempont. Ha a közbeszédben mi magunk is azt erősítjük egymásban, hogy a politikus ab ovo hazug, azzal a jövő politikusainak is üzenünk: hiába is akartok a nyilvánosság előtt önazonosak lenni, úgysem fogunk hinni nektek. Ezzel viszont egyfajta kontraszelekció részesei vagyunk, ugyanis azok fognak politikusnak menni, akiknek elég vastag a bőrük, hogy bírják az igaztalan kritikát is.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. "Ha a közbeszédben mi magunk is azt erősítjük egymásban, hogy a politikus ab ovo hazug, azzal a jövő politikusainak is üzenünk: hiába is akartok a nyilvánosság előtt önazonosak lenni, úgysem fogunk hinni nektek."
      ...
      Nem hiszem hogy ezt erősítenénk. A politikust (és másokat is) nem ab ovo tartjuk hazugnak, hanem a tények alapján. Lásd Borkai, Wittinghoff és mások esetét.
      Kontraszelekció részesei pedig éppen azok a választók, akik ilyen etikátlan és törvénysértő tettek ellenére szavaznak a politikusra. Ez teszi egyértelművé az üzenetet a jelen politikusainak: politikusként bármit, következmények nélkül megtehetsz.

      Törlés
    2. Omnium, van egy mérhető áttételes hatás is: sok választó gondolhatja egy ilyen kép alapján, hogy bár ő különböző okoknál fogva nem jár templomba, az országnak jót tesz, ha ilyen vezetője van, vagy legalábbis jobbat, mint ha nem ilyen.

      Péter, van olyan ország (pl. Németo.), ahol a traktorról leszálló egyszerű emberből is lehet helyi képviselő. A posztkommunista államokra viszont a "profi" politikai elit jellemző, és ez az elit tapossa el az alulról jövőket. A választók erről nem tudnak szavazni, mert nem kerül eléjük a sok eltaposott őszinte jelölt. Bár ne lenne így, a bal-jobb értelmiségi összefogás értelmes célja lehet(ne) pl. ezen változtatni. Az LMP megpróbálta, szurkoltam hozzá, nem lett más a politika, ergo ez belülről nem megy. Csak kívülről, érdek nélkül. Ehhez viszont abba kellene hagyni a gumicsontokon rágódást, és tényleg, őszintén, hátsó szándék nélkül kellene fejleszteni a közéletet.

      Törlés
  6. szerintem nem szep dolog, amit most csinaltai.
    orszagunk kepen lathsto vezetoje gyakorlo, kalvinista reformatus.
    orulni kellenne annak, hogy imadkozik es Istentol ker aldast!! Vegre valahara!!! vagy szerintetek csak kisegyhazi ember lehet hivo?????

    VálaszTörlés
  7. Péter, nyilván elhiszem, hogy te, mint választópolgár, ennyire tudatos vagy, de szerintem a közgondolkodásban igenis benne van, hogy a politikusok egyik fele hazug, korrupt, erkölcstelen, a másik fele szintén, csak nem lehet rájuk bizonyítani.

    László, legyen igazad, de sajnos én a PR tanácsadókkal sokkal előítéletesebb vagyok, mint magukkal a politikusokkal. Na ők azok, akikről nehezen tudok bármiféle erkölcsi megfontolást feltételezni.

    Kárvin, ha nekem szól a kérdés, én is örülök, mert feltételezem, hogy tényleg volt közös imádság. A kérdéseink inkább annak médiában való bemutatására vonatkoznak.

    VálaszTörlés
  8. Zárójelben jegyezném meg, hogy Mo-on legális és a közvélemény szerint - a keresztény közvélemény szerint is!!! - normális dolog abortálni egy magzatot, amely pl. ilyen végtaghiányos. Orbán Viktor és a magyar nép pedig keresztényien vigyorog...
    Ez az egész egy nagy képmutatás.

    VálaszTörlés

Megmondhatod te is... de kérlek, NE tedd névtelenül!
(A szerző a beírt kommentek közül bármelyiket előzetes figyelmeztetés és minden magyarázat nélkül törölheti. Kommentedben ne használj túl sok hivatkozást, mert a rendszer automatikusan moderál!)