2019. november 7., csütörtök

Clark és a méreg

A közelmúltban végignéztem egy meglehetősen eseménydús vitát keresztények és ateisták között, ahol az egyik vitatkozó ateista - egy bizonyos "Dr. Clark" - meglehetősen nagy vehemenciával próbált érvelni az igaza mellett. A vita egy pontján még méregivásra is felszólította a keresztény hallgatóságot (amit valószínűleg nem gondolt komolyan), és a rendezvény végeztével sem csillapodtak le az indulatai. Azt hiszem ez a vehemencia merő túlzás volt - de mégis van benne némi igazság...

Ilyen vitát még nem láttam! Az első és a második gondolatom is az volt, hogy ez az ember nem normális. Pontosabban szólva beteg, mentálisan sérült, komolyan személyiségzavaros. És nem tudja azt sem, hol van. Elvileg egy akadémikus vitarendezvény egyik szónokának hívták, amiből érzelmileg túlfűtött performanszokat csinált. Ha nincs ideje az olvasónak végignézni az egész videót, javaslom, hogy csak a méregivásról szóló szakaszba tekintsen bele (nagyjából 1:32-nél kezdődik és 1:36 körül ér véget), ahol dr. Clark meglóbál egy mérgező folyadékkal teli flakont, ki is tölt belőle egy pohárba, majd felhívással fordul a teremben lévő keresztények felé. Vajon van olyan vállalkozó szellemű hívő, aki megissza ezt a mérget a jelenlévő közönség előtt? Hiszen Jézus megígérte, ha valami halálosat iszunk, nem fog ártani nekünk! Itt van a lehetőség, hogy ne csak a szánkat jártassuk, ne csupán beszéljünk a csodákról, hanem láthatóvá is tegyük őket. Ahogy Clark végül megfogalmazza, ha nem mutatjuk meg miben hiszünk, csak beszélünk a hitről, akkor nincs semmi ok arra, hogy bárki elfogadja annak tartalmát. "Show me, show me, show me!", vagyis "mutasd meg!" - ezt ismételgeti a vitaest végén megállás nélkül Clark keresztény vitapartnerei felé.

Egyesek azt mondják, maga az ördög beszélt ebből a bizonyos Clarkból. Mások megsajnálva őt csak egy szerencsétlen, keserű és felháborodottan követelőző ateistát látnak benne. Valaki szerint pedig emberünk egyszerűen bohócot csinált magából a nyilvánosság előtt. Szerintem viszont Clark egyszerre elrettentő és figyelmeztető példa.

Először is, azt azért jelentsük ki gyorsan, hogy a méregivásos produkció tényleg problémás. Pongyola exegézis kell ugyanis ahhoz, hogy a Márk evangéliuma szövegkritikailag amúgy is vitatott befejező verseiből valaki azt hozza ki, hogy azok valamiféle bazári látványosság kedvéért hangzottak el. Tudomásom szerint a Jézust követő keresztényeknek sem volt szokásuk, hogy mérgező dolgokat igyanak és így bizonygassák a kívülállóknak a hitük valódiságát. A kérdéses szakasz szövegelemzésébe mindazonáltal most nem szeretnék mélyebben belemerülni, mert ez a bejegyzés másról szól, csak a tisztánlátás kedvéért említettem. 

Másodszor, nyilvánvaló szerepzavar, amikor valaki nem tudja hol van, így azt sem, hogy bizonyos szituációkban mi a követendő viselkedés. Ezt azt hiszem nem kell a végtelenségig ragozni: egy intelligens vitában, ami ráadásul tényleg akadémikus struktúrájú, a vitatkozó felek nem akarnak érzelmi hullámok generálásával teátrálisan diadalmaskodni a másik felett, a minimum tisztesség pedig az, hogy esetleg meghallgatják az ellenvéleményeket is (a videó későbbi részéből kiderül, hogy ez nem igazán sikerült dr. Clark-nak), és ha egyszer véget ér a rendezvény, békén hagyják a másikat.

Harmadszor azonban, kár lenne szemet hunyni Clark követelőzésének jogossága felett. Ha a túlkapásokat lehámozzuk a megnyilvánulásairól, és félretesszük az exegetikai kisiklásokat, ami megmarad, abban még mindig van jogos igény. Bevallom, teljesen azonosulni tudok Clark azon elvárásával, hogy a kereszténységnek sokkal többet kellene megmutatnia, mintsem megmondania. (Állítom persze mindezt úgy, hogy még a blogom neve is "Megmondom"...) Röhöghetünk rajta, lesajnálhatjuk, meglehet róla a véleményünk - mindazonáltal ez az ember olyasmit vár el tőlünk, amiből nagyon keveset vagyunk képesek prezentálni.

Beszélünk a bibliai csodákról, miközben sok hívő úgy hiszi, azok ideje már valamiféle értelemben lejárt - vagyis nem látszik belőlük semmi. Akik pedig nem így hiszik, azok sem tudnak megbízhatóan felmutatni ilyesmit. Amit látunk, az a legtöbbször még a legjobb esetben is kérdéses. Hirdetjük, hogy már a mustármagnyi hitnek is milyen fantasztikus és hegyeket mozgató ereje van - közben az egyházon éppen az látszik, hogy igencsak híján van az erőnek. Prédikálunk róla, hogy az emberek gondolkodását és életét mennyire átalakítja a hit - közben meg pont az látszik, hogy az emberek állatira nem akarnak megváltozni és sokszor ugyanazokkal a jellemhibákkal küzdenek, amivel küzdöttek a korábbiakban is. Hagyjuk tehát a méregpoharat és a mérgező folyadékkal teli kannát, mert az csak a látszata egy jogos kritikának! Valójában ugyanis erre gondolt Clark, amihez a mérget pusztán illusztrációként használta fel a maga ügyetlen módján. Hogy csak beszélünk, pedig az erő nem igazán a szavainkban, hanem a tetteinkben kellene legyen. Hogy nem arra van szükség a meggyőzéshez, hogy végtelen mennyiségben öntsük a szót azt magyarázva, miért nincsenek csodák, miért nincs gyógyulás, miért nincs igazi változás - miközben egy olyan hitet képviselünk, ami a gyógyulásról, csodákról és változásról szól. Ez az ellentmondás bizony ordító, amit nem lehet akadémikus magaslatokról megoldani, amihez nem elégséges profi teológusok és megrögzött ateisták szócsatájában a másik fölé kerekedni. A meggyőző erő a meggyőző tettekben kellene legyen. Számomra világos, hogy ez a bizonyos Clark erre célzott a színpadias produkciójával, és ez a kérdés bizony ott lóg a kereszténység feje felett a levegőben.

20 megjegyzés :

  1. "De ha valamennyien prófétálnak, és bemegy egy hitetlen vagy be nem avatott, annak mindenki a lelkére beszél, azt mindenki megvizsgálja, és így szívének titkai nyilvánvalóvá lesznek, úgyhogy arcra borulva imádja az Istent, és hirdeti, hogy az Isten valóban közöttetek van."

    Igen, ez az "Isten közöttetek van!" felismerés nem annyira jellemző...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sok mozaikja van szerintem, és nem feltétlenül illenek a darabkák egymáshoz... de a fenti szakasz egyik tanulsága szerintem az, hogy amikor meg akarjuk értetni a világgal, hogy kicsoda Isten, és mit tesz (Nézd, nyelveken szólás! Nézd: apologetika kurzus!), akkor az kudarcra van ítélve, mert az emberek őrültségnek hiszik. A felismerés útja itt nem az, hogy a vendég megérti, kicsoda Isten, hanem arról kap bizonyságot, hogy Isten érti, kicsoda ő (szívének titkai nyilvánvalóvá lesznek). Nem Isten lepleződik le, hanem Isten leplez le. Ha ez megtörténik, onnantól pedig marad a Szentlélek belső bizonyságtétele - aki ismer engem, az él.

      Nem szeretem azt a narratívát, amikor azt mondják, hogy a megtérés a legnagyobb csoda, és miért kellene más, meg Jézus is beszél arról, hogy ha a halottak tennének bizonyságot, akkor sem hinnének emberek... de ettől azért még igaznak tartom, a csodák funkciója nem az, hogy Isten létére mutassanak, hanem az, hogy Isten munkálkodjon az egyes emberek életében, a javunkra. Isten országa bennetek van, de mi valahogy mindig magunkon kívül akarjuk látni. Ha kértek is, rosszul kértek...

      Persze ez nem oldja fel a problémát, hiszen ha én rosszul kérek, az egy dolog, ha a Sitku Tibor rosszul kér, az megint egy dolog, de hogy a körülöttünk élő keresztények 99,9%-a rosszul kérjen, az azért valószínűtlen. Engem sem elégít ki, hogy az a csoda, meg Isten munkája, amikor a haldokló családapa méltósággal éli meg a fájdalmas betegségét, és ezzel megáldja a környezetét. De talán ha a fókusz jó helyre kerülne, jobban is látnánk, és azért javulna az a 99,9%-os ráta. Legalábbis jó lenne ezt remélni.

      Törlés
    2. Kedves Attila, ezek remek meglátások voltak, teljesen egyetértek a leírtakkal, köszönöm! Valóban, javulna a 99,9%-os ráta ha a fókusz jó helyre kerülne (és az is igaz, hogy nem Isten "lepleződik le", pedig állandóan ezt szeretnénk elérni, hanem Isten leplez le és győz meg valakit). Abban is igazad van, hogy a csodák funkciója nem Isten létének bizonygatása, hanem maga az isteni munkálkodás... De azért mégiscsak tudjuk azt is, hogy pl. Jézus esetében nem pusztán a munkálkodás volt a csodák és jelek funkciója, hanem az is, hogy hitelesítsék: Jézus az igazi Messiás. Vagyis valahol egy csoda a Messiást identitásában "leplezte le" az emberek előtt, és akinek volt szeme és füle, ezek alapján rájöhetett kicsoda valójában Jézus.

      Ha a munkálkodást tesszük a csodák megtörténtének alapvetéseként, akkor pedig természetszerűen merül fel a kérdés: ma nem munkálkodik eléggé Isten? (Merthogy nem igazán látunk csodákat.)

      Törlés
    3. Talán a kettő együtt...

      "Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?" Jézus így válaszolt nekik: "Menjetek, és mondjátok el Jánosnak, amiket hallottatok és láttok: vakok látnak, és bénák járnak, leprások tisztulnak meg, és süketek hallanak, halottak támadnak fel, és szegényeknek hirdettetik az evangélium, és boldog, aki nem botránkozik meg énbennem."

      "Ha a munkálkodást tesszük a csodák megtörténtének alapvetéseként, akkor pedig természetszerűen merül fel a kérdés: ma nem munkálkodik eléggé Isten? (Merthogy nem igazán látunk csodákat.)"

      Fordítva közelíteném meg, a fókusz-oldaláról: ahol Isten munkálkodik, ott csoda történik. A fenti felsorolásban a leginkább csodamentes résszel is szerintem vannak gondok (hirdettetik az evangélium a szegényeknek?). Más összefüggésben, aki első akar lenni közöttetek, legyen mindenkinek a szolgája. Jézus első volt a szolgálatban, és követték csodák. Mi mennyire vetjük bele magunkat a szolgálatba, hogy Isten munkálkodjon rajtunk keresztül? Ha csodás gyógyulások nem is jönnek szembe minden (csipke)bokorban, megváltozott életekkel, függőségekből, kényszerekből, megkötözöttségből való szabadulással azért lehet találkozni. Valahogy az a benyomásom, hogy minél mélyebbre ásunk a bűn következményei elleni harcokban, annál nagyobb az esélye, hogy nem fogunk tudni könnyedén "prédikálgatni" az isteni munkáról - ezzel pedig egyre nagyobb lesz a tere a tényleges isteni munkának, olyanoknak is, amiket kétség kívül természetfeletti megnyilvánulásnak mondhatunk. De ez a doboz rizikós, szóval sokszor inkább bele se nézünk. Én legalábbis csak néha-néha belepillantok, még gyűjtöm a bátorságot az ennél nagyobb lépésekhez :)

      Törlés
  2. tetszett h ilyen fura, túlkapásos kritikából is ki tudtál hozni egy szerintem is jogos ellentmondást a keresztény körökben

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi. Ilyen szempontból ez a "Clark-incidens" nagyon fontos lecke lehet számunkra: hajlamosak vagyunk ugyanis a túlkapások miatt meg se hallani a valós tartalmat, annyira elvonja figyelmünket a látható felszín. Egyszerűen leírjuk az ilyesmit azzal a felkiáltással, hogy "ez egy idióta" - miközben a szemtelen kommunikációja mögött akár valós kritika is lehet. (Egyébként érdemes átböngészni a videó alatti kommenteket is, ahol a keresztény hozzászólók nagyjából el is intézik azzal, hogy ez a Clark démonizált, sátáni meg bunkó.)

      Törlés
  3. Hát ezen én már évek óta túl vagyok. Nem véletlenül vagyok deista és agnosztikus keresztény képződmény. Úgy gondolom, hogy annak, amit ma kereszténységnek neveznek, az egyáltalán nem hasonlít, még nyomokban sem arra, amit ki lehet következtetni a biblia komolyabb tanulmányozásával. A kereszténységnek azért nincs ereje, azért vannak azok, amiket leírtál, és amit én is írok évek óta, mert a világ megalkotójának ehhez semmi köze. Ez egy emberek által kreált rendszer, ami teljesen eltakarja már a valóságot a hívők elől, akik semmit nem hajlandóak tenni azért, hogy a hitüknek, nézeteiknek bármi köze legyen a valósághoz.

    VálaszTörlés
  4. Pár éve esett meg velem, hogy két hónapon belül két, vitán felül hiteles embertől, egy fiatal hindu szerzetestől és egy igen idős katolikus paptól hallottam saját fülemmel az ominózus megnyilatkozás változatait: „nem vagyok vallásos, csak egyszerűen spirituális” illetve „nem vagyok vallásos, közvetlenül hiszek”. Egyikük sem provokatívan, nem szerepelve, avagy „bohóckodásképpen” adta ezt tudtunkra, hanem csendes természetességgel, két különböző helyen, időben és körben zajló beszélgetés során. Egyszer még lehet véletlen …. de rövid időn belül kétszer?!
    Nem valláskritikának szánták, az biztos, inkább valamiféle átélésbéli, ha úgy tetszik minőségi különbséget akartak valahogy szemléltetni, legalábbis nekem ez jött le. Mintha a sima vallásosság csak egy kulturális előszoba lenne, ahonnan a Megértés belső dísztermébe, Isten audienciájára csak a „jól feltett kérdések” ajtaján át, egyedileg (individuálisan?) nyerhetünk bebocsátást?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. "Mintha a sima vallásosság csak egy kulturális előszoba lenne, ahonnan a Megértés belső dísztermébe, Isten audienciájára csak a „jól feltett kérdések” ajtaján át, egyedileg (individuálisan?) nyerhetünk bebocsátást?"

      Ez egy érdekes kép, és van benne igazság. Az biztos, hogy minden vallásban a "sima vallásosság" (bármit is értünk most ezalatt) tényleg a periferikusabb rész ahhoz képest, amit a normális belső átélések jelentenek, ld. karizmatikus kereszténység vagy éppen a szúfizmus az iszlámban. Mintha ezek tényleg egy "audiencia" érzetét nyújtanák. Talán amikor a kereszténység túlságosan intellektuális lesz, épp ettől az audenciától kerül messzebbre.

      Törlés
  5. Nekem nem tűnik túl durvának ez a Clark nevű fickó. Még azt sem mondanám, hogy kikelt magából. Kicsit valóban elragadta az indulat, de mintha ebben is lett volna tudatosság, és felhasználta volna az illusztráció drámaiságának fokozására. A szenvedélyes ateisták talán azért váltanak ki belőlem szimpátiát, mert látszik, hogy komolyan veszik az istenkérdést, és őszintén keresik a válaszokat, úgymond "odateszik magukat". Szerintem a "semmi"-hit az nem vált ki az emberekből érzelmeket. A flegmatikus, "haggyá má, kit érdekel" típusú hozzáállással ezért sokkal nehezebb mit kezdeni. Olyan ez, mint a válóper; a bíró tudja, hogy ha két hűvösen udvarias, korrekt fél áll előtte, akkor semmi esély a békülésre. Ha még tudnak veszekedni, akkor van remény. Ha valaki szenvedélyes egy olyan témában, amihez számomra is belső küzdelmek kapcsolódnak, mindig átélem, hogy nem az én érdemem, hogy épp most az ellenkező oldalon állhatok.

    VálaszTörlés
  6. Nyilvánvaló, hogy az ilyen megmozdulások az ateisták részéről a keresztények nagy pofája miatt van. Főleg az "újfajta" keresztény mozgalmaknak van hatalmas pofája, amit persze ők nagy hitnek mondanak. Meg is ideologizálják persze holmi "megvallás" tannal és hasonlókkal. Az eredmény: nagy pofa és nulla jel. Vagy még rosszabb: csalások, lásd Benny Hinn mágust vagy az ő nagy haverját Németh Sándor tévtanítót.
    Hát még ha ezek az ateisták megértenék azt is, hogy ezek a csalók még a saját híveiket (kistestvéreiket) is kiközösítik, kicsinálják, kárhoztatják, megbotlatják, lenézik, megvetik, kiröhögik, megverik, agyonverik. Igaze Németh Sándor és Benny Hinn mágus?

    VálaszTörlés
  7. Sytka, én az első 10 percet hangsúlyoznám, nagyon jól összefoglalja az önmegsemmisítő ateista paradoxont, amiben érzelmileg vergődik az "ateista". És a vergődése közben fura ötletei támadnak, miközben nincs rálátása a vergődésre. Csak annyit tud, hogy belső késztetése van vergődni. Nincs is érdemi válasz a bevezető érvekre.

    Szerintem ebben van a lényeg, ami válasz nélkül marad:

    "Emotional appeals to suffering, pain and evil in the world... make sense... if the trying God of the Scripture exists. Emotional appeals to evil in the world and pain and suffering have absolutely no coherent place in our opponents' worldview. Every time they appeal to human value and dignity, they're stealing from our worldview."

    "Az érzelmi tiltakozás a világban lévő szenvedés, fájdalom és gonoszság ellen... akkor értelmes... ha létezik a bíráló, Szentírás szerinti Isten. Az érzelmi tiltakozás a világban lévő gonoszság, fájdalom és szenvedés ellen teljességgel inkoherens a vitapartnereink világnézetében. Valahányszor az ember értékességére és méltóságára hivatkoznak, a mi világnézetünkből lopnak (ki egy darabot)."

    Sytka, remek ötlet volt belinkelni ezt a vitát, és szépen leképezi a mi kommentváltásainkat is: én szívem szerint a moderátor lennék, te melyik érvelőt érzed közel magadhoz?

    VálaszTörlés
  8. Akartok magyar vallásos csalót látni?
    FB-n van egy videó, aminek az első 2 percében egy magyar "Isten szolgája" (csaló) a következőt játsza el: odamegy egy anyukához, megkérdi, hogy mi baja a gyerekének. Nem halljuk mit mond az anyuka, de a "szolgáló" kérdezi: "rövidebb az egyik lába?". Az anyuka mondja, hogy nem, de a "szolgálót" ez nem érdekli, elkezdi "növelni" a lábat. Ezután egy szánalmasan egyszerű átverést látunk, ami egy mocskos, szemét, kegyetlen dolog. Közben mindenki hallelújázik. (Hála Istennek, az anyukán látszik, hogy nem veszi be a dolgot.)
    Németh Sándor és Benny Hinn ugyanilyen csalók, csak sokkal kifinomultabb módszerekkel csinálják!!!
    Megkérdezhetjük persze, hogy ezek az emberek vajon tudatos csalók, vagy valamivel mentegetik önmaguk előtt a tetteiket? A következővel mentegetik magukat: azt mondják, azért csinálják ezeket a csalásokat, hogy az emberek hinni kezdjenek Istenben és a csodákban, és ezáltal valódi csodák történjenek majd! Tehát ők valójában ezeket nem csalásnak tartják, hanem "jószándékú színjátéknak", amelyekkel "felspannolják" az emberek lelkesedését és hitét!!! Ezt tök komolyan mondom!
    Első 2 percet kell csak nézni:
    https://www.facebook.com/misszio.gyozelem/videos/145870413083963/UzpfSTEwMDAyOTgzMDE1NTM3MDpWSzoyNDgwMTQxMDc1MzU3MTAy/

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A helyzet iróniája, hogy ki erőlteti a "kényszer"csodákat?

      Az, aki nosztalgiázik az őskeresztény hangulat iránt - figyelmen kívül hagyva a csodák célját a maguk korában, és hogy a mai kor egészen más evangéliumi feladatra hív: a meglévő hálózat kiterjesztésére, az egész világ bekapcsolására. Nem csodákkal, hanem világi érvekkel.

      Nem ismerem a lelkes "csoda"mímelőt, szerintem nem gonoszságban, hanem félreértésben leledzik, azt vélve, hogy Jézus csodái franchise-ban oszthatók, szkeptikus közönségnek is.

      Törlés
    2. Azért az sem véletlen, amit ezen a felvételen látunk: márminthogy nem véletlen, hogy ezek a dolgok pont ezekkel az emberekkel történnek meg. Semmi bajom a cigánysággal, sokat szolgáltam már kedves roma emberek felé, de az általános tanulatlanság, tájékozatlanság és ismerethiány, ami sajnos sokukra jellemző, szinte bármi előtt nyitottá teszi őket, bármit képesek elhinni, bármit képesek befogadni. Arról nem is beszélve, hogy a kultúrájukban amúgy is sok a babonás elem. (Ezért is roppant fontos a cigánymisszió, mint egyházi tevékenység, ahol talán lehetne némiképp segíteni az ilyesmin.)

      Persze tudom, hogy az ilyen "csodatévő" emberek nemcsak a romák között hasítanak, nem akarom ezt sugallni - ahogy írtad is a mostanság megint népszerű Benny Hinn-t példaként. Mondhatni, a tömegrendezvényeket tartó, könyveket író, csaknem sztárnak nevezhető szolgálók "specializálódtak" a polgári jólétben élő emberek megtévesztésére.

      Ezek borzalmas dolgok és őszintén szólva nem bízok abban, hogy valamiféle szilárd gátat lehet tenni az előrehaladásuk elé. Valahogy mindig megtalálják az utat az ilyesmire fogékony tömegek irányában. Hiába jelennek meg leleplező írások, videók, hiába szólnak kritikus hangok, ezek az emberek mindig megtalálják a saját érvényesülésük útját. Bizonyos értelemben olyan a helyzet, mintha szélmalomharc lenne velük túl sokat foglalkozni. :-(

      Törlés
    3. Kedves Sytka, ezek szerint kétféle problémát is látsz a mai kereszt(y)én(y)séggel: 1. hogy nincs őskeresztény hangulata; 2. hogy van, csak Győzike Show jelleggel.

      Számodra bizonyára világos, hol lenne az egyensúly a két véglet között - számomra nem az, mert ha elindulunk az őskeresztény hangulat felé, elkerülhetetlenül győzikésedünk. Szerinted hol lenne a megállópont a csúszós lejtőn?

      Jézus - az evangéliumok szerint - sosem osztott csodát közmű szolgáltatásként. Nem volt "érints meg, és elmúlik azod is, ami nincs".

      Törlés
    4. Sytka, igen, ezt így csak ezeknek az embereknek lehet eladni. De hasonlót, de sokkal kifinomultabb csalást Benny Hinn hamistanító és csaló el tud adni az USA-ban is, és sok országban. Németh Sándor hamistanító biztos irigykedik rá, mert ezt itt Mo-on a hitgyülinek nem tudja beadni. Persze bead mást...

      Törlés
    5. "ezek szerint kétféle problémát is látsz a mai kereszt(y)én(y)séggel: 1. hogy nincs őskeresztény hangulata; 2. hogy van, csak Győzike Show jelleggel"

      Igen, tökéletesen látod a dolgot, valóban ez a kettősség jellemzi a kereszténységet. Nem is "őskeresztény hangulatról" beszélnék elsősorban, hanem arról az erőről, ami azért jellemezte az első egyházat, amikor még mozgalmi jellege volt. Ma ezt az erőt én sehol nem látom, viszont van helyette pótlékként "Győzike show", vagyis amikor úgy teszünk, mintha itt lenne mégis az az erő.

      "Szerinted hol lenne a megállópont a csúszós lejtőn?"

      Ez nagyon nehéz kérdés, és nem, számomra sem egyértelmű és világos mi erre a válasz. Azt nem tudom, hogy ha az őskeresztények hite és ereje felé indulunk, akkor mindenképpen belefutunk-e a "Győzike showba" - ebben sem vagyok biztos. De az tény, hogy keskeny a mezsgye, amin járhatunk, ha meg akarjuk őrizni a normális hozzáállást és az erőt is. Bárcsak ez lenne már a probléma, hogy nem tudunk mihez kezdeni a sok mennyei erővel...

      Törlés
    6. "Németh Sándor hamistanító biztos irigykedik rá, mert ezt itt Mo-on a hitgyülinek nem tudja beadni."

      Ne legyél ebben nagyon biztos: Benny Hinn nem is olyan régen volt a Hit Gyülekezete vendége. Én végignéztem a közvetítést és nekem úgy tűnt, sikerült mégis beadagolni a hamis tanításokat. Egyenesen elképesztő volt, ami történt: nemcsak a prosperitás teológia hosszas propagálására gondolok, hanem arra is, ami utána következett. Benny Hinn azért leginkább a nyolcvanas-kilencvenes években volt népszerűsége csúcsán - az ember naivan azt gondolná, ma már azért annyira nem "eladható". Szinte hihetetlen, de ez nagyon nincs így.

      Törlés

Megmondhatod te is... de kérlek, NE tedd névtelenül!
(A szerző a beírt kommentek közül bármelyiket előzetes figyelmeztetés és minden magyarázat nélkül törölheti. Kommentedben ne használj túl sok hivatkozást, mert a rendszer automatikusan moderál!)