Mennyire volt szent Szent István?

Az ünnepeknek köszönhetően alkalmam volt részt venni egy rendezvényen, ahol Szent István királyunkról hallottam érdekes dolgokat dalban, versben, prózában egyaránt. Nos, készséggel beismerem, hogy nem vagyok egy lumen a magyar történelemtudásomat illetően, mégis úgy gondolom, Szent István többször is megfordulhatott a sírjában - például akkor, amikor a kereszténységgel hozták furcsa összefüggésekbe...

A részletekre már nem pontosan emlékszem, de a lényeg még nem kopott ki a fejemből: az említett eseményen nyomatékosan és többször is elhangzott az az imádság, amivel Szent Istvánhoz fordultak. Az imában többek között arra kérték a halott királyt, hogy erősítse meg a magyarok életfáját. Legyenek ennek a fának a gyökerei nagyon stabilak, hiszen ez köt bennünket, magyarokat össze, és ennek a fának az ágai rügyezzenek, növekedjenek, óvjanak minket, hogy igaz magyar emberként továbbvihessük ennek a népnek a történelmét.

A hihetetlenül semmitmondó ünnepi hablatty, amiben egy több mint ezer éve meghalt királyt szólítanak fel cselekvésre egy dolog. De azért az életfa és szegény Szent István egy lapon emlegetése, nos, az már valami más lépték. Szegény Szent István ha élne, ebbe biztosan belehalt volna! Hiszen meglehetősen nyilvánvaló a magyar történelemből, hogy az István segítségével megjelenő kereszténység komoly erőfeszítéseket tett az ősmagyar-pogány vallásosság teljes megsemmisítéséért és végső kisöpréséért. A mai vallástudomány számára éppen az okozza a fő nehézséget az ősmagyar hit kutatásában, hogy minden írásos-tárgyi emlékét az István által behozott szerzetesek módszeresen megsemmisítettek. Az életfa pedig abszolút pogány szimbólum, a sámánisztikus ősi hitünk egyik központi motívuma. Arra kérni Szent Istvánt, hogy áldja meg az ősmagyar életfát nagyjából olyan, mintha Szűz Máriához fohászkodna valaki, hogy zsírozza meg a bordélyházak bejárati ajtajait, hadd menjenek egyre könnyedebben szobára a kuncsaftok a lányokkal.

Felülemelkedve ezeken a nonszensz dolgokon azonban felmerült bennem a kérdés, vajon mennyire nevezhető valóban szentnek Szent István király? Természetesen az alapvető tudnivalókat mindannyian ismerjük vele kapcsolatban, hiszen sokat hangoztatják, hogy ő aztán tényleg keresztény király volt, aki magát a kereszténységet is elterjesztette Magyarországon. Karácsony János egyháztörténeti könyve kerek perec így fogalmaz:

"Ő szívvel-lélekkel keresztény volt s mivel a keresztény vallás parancsainak megtartását másoktól is követelte, nemsokára trónralépte után a somogy- és zalamegyei magyarok föllázadtak ellene."

Persze aki kötekedni akar, most rámutathat a fenti idézet ellentmondásos voltára, hiszen egy szívvel-lélekkel keresztény ember nem fogja követelni senki mástól a "keresztény vallás" parancsainak megtartását - mert a hit nem követeléseken keresztül működik. Ám ne feledjük, nem a szekuláris posztmodern világban járunk, hanem a középkorban. Bármennyire nehéz is félretenni egy liberális demokratának a mai viszonyokat, ahol mindenki össze-vissza abban hisz amiben akar, István és korszakának megértéséhez ez elengedhetetlenül szükséges. Egyébként valami hasonló igaz az Ószövetségre is: egy izraelita aligha dönthette el, milyen vallású szeretne lenni. Többnyire azt tette, amit a király mondott és a szellemi irányokat tekintve arra ment, amerre Izrael mint nemzet maga is haladt. Azt látjuk tehát, a nép többnyire együtt mozdult. Ha Jahve felé haladtak, akkor egységesen követték, ha bálványimádásba csúsztak, maga a nép hajlott rossz irányba. (Vannak persze itt-ott kivételek, mint amilyen például Ákán egyéni hangvételű sztorija a kánaánita hódítások ideje alatt.)

Szent Istvánról tudható, hogy a keresztény hit védelmében többször is fegyvert ragadott, püspökségeket alapított, papokat hozatott az országba, a szentmise hallgatására egyenesen kötelezte a népet, a vétkezőket pedig "világ büntetésekkel sujtotta." Őszintén bevallom: egyáltalán nem szimpatikus számomra Szent István karaktere, hihetetlen messze áll tőlem a személyisége, de ez valószínűleg a kettőnk között lévő történelmi távolság miatt van így, hiszen egészen más világban élek, mint amilyet ő megteremteni próbált.

Ugyanakkor minden történelmi hátteret figyelembe véve sem értem azt a nemzeti lelkesedést, ami István királyt körbeveszi. Világos, hogy István aktivitása nélkül egészen más lenne Magyarország, vagy talán ha nem is ő, de hasonló módszerekkel és megoldásokkal egy másik király révén került volna a kereszténység hozzánk. Ez azonban nem teszi befogadhatóbbá és rokonszenvesebbé mindazt, ahogyan István a keresztény hitről gondolkodott és azt elterjesztette. Épp úgy nem, ahogyan Luther Márton antiszemitizmusát sem fogom elfogadni csak azért, mert Luther korában az antiszemitizmus viszonylag elfogadott jelenségnek számított, és hát maga Luther mégis egy hatalmas reformátor volt. Nem és nem: az antiszemitizmus az antiszemitizmus, bárki követi el, a tűzzel-vassal hitterjesztés és a keresztény hitre kényszerítés pedig pontosan az, aminek látszik. Számomra a kereszténység "módszerei" akkor elfogadhatók, ha Krisztus retorikájával, érzéseivel és gondolatiságával vannak telítve - pedig ő sem a mai demokráciákban, hanem egy meglehetősen bárdolatlan ókorban élt.

Nem tudom Szent István mennyire volt szent, ha ezt a szót a bibliai kontextus szerint értjük. Mindazonáltal a rajongást iránta itt és most, a huszonegyedik században meglehetősen abszurdnak tartom.