Ezékiás árnyéka és a pedagógusok...

Ezékiás király az Ószövetség beszámolója szerint remek uralkodója volt Júda országának - mégis csinált egy meglehetősen nagy hülyeséget... Hogy miről van szó és mi köze ennek a Magyarországot jelenleg igencsak sújtó tanárproblémának, nos az reményeim szerint kiderül a bejegyzés második felében. Addig az olvasó türelmét és értő olvasását kérem! :-)

Iszonyú meleg van, és ilyen időben pláne nem kívánom fárasztani az olvasóimat az Ezékiás királyt egykor körülvevő politikai-gazdasági helyzet részletes elemezgetésével (pedig őszintén mondom, nagyon érdekes!), a lényeg röviden annyi, hogy szegény Ezékiás egy pattanásig feszült geopolitikai helyzetben volt kénytelen uralkodni. Mi okozta ezt a feszültséget? Asszíria maga. Az asszír birodalom árnyéka vetült nemcsak Júda országára, hanem nagyjából mindenkire a környékén - és bizony Asszíria iszonyú kemény ellenfélnek bizonyult. Könyörtelen volt, bestiális, brutális, aki sorra alázta meg és tette hűbéresévé az ellenfeleit. Júda is kénytelen volt fejet hajtani, adót fizetni, megtűrni az asszír bálványokat és az asszír befolyást a saját országában. Nos, ilyen félig-meddig leigázott helyzetben kellett Ezékiás királynak az országát navigálnia, ahol persze egyre csak nőtt a népharag a közállapotok miatt.

És mintha ez nem lenne elég, Ezékiás ráadásul beteg lett, mégpedig halálos beteg. Eredetileg meg is kellett volna halnia, ám a Biblia tanúsága szerint Isten végül megkönyörült rajta és adott neki még 15 életévet. Amikor Ezékiás csodás módon felépült fekélyes betegségéből, ennek híre ment Júda országhatárain is túlra, s többek között eljutott Merodach-Baladánhoz (volt egy bonyolultabb neve is: Marduk-appla-iddina, azaz "Marduk adott fiút", de az olvasó idegrendszerét kímélve ezt a nevet most mellőzöm...). Ez a Merodach-Baladán egy meglehetősen vállalkozó szellemű, lázadó fiatalember volt a Babiloni birodalom élén, aki történetesen utálta az asszírokat és ő is próbálta lerázni magáról az asszír igát. Nos, ez a figura követeket és ajándékokat küldött Ezékiáshoz, mondván mennyire örül ennek a csodálatos, isteni gyógyításnak és mennyire boldog a tudattól, hogy Júda királya mégsem halt meg. Persze, a politika az ókorban is politika volt: csak a bolondnak nem világos, hogy ez nem puszta diplomáciai húzás akart lenni. Merodach-Baladán ajándékai és követei valójában megpróbálták rávenni Ezékiást, hogy szálljon be az Asszíria elleni lázadásba (ez aztán meg is történt), no meg ha már arra jártak, kicsit azt is megkísérelték, hogy körülnézzenek az országban...

Ezékiás meglehetősen ostobán kiváló partnernek bizonyult ebben. Szépen megmutatott nekik mindent. Kicsit úgy lehetne ezt mai nyelven visszaadni, mintha valaki eljönne Magyarországra, mi pedig a fene nagy barátság okán az állami és nemzetbiztonsági titkokat is beleértve cakk-pakk beavatnánk mindenbe. Elég nagy marhaságnak tűnik és az is volt. Ézsaiás próféta el is battyogott Ezékiás királyhoz és dörgedelmesen azt monda (parafrázis következik): "Drága szívem, Isten üzeni neked, hogy mivel ekkora marha voltál, az fog történni, hogy a babiloni birodalom a jövőben megfoszt minden értéktárgyadtól, de még az unokáidat is rabosítja és lekopasztja az egész országot." 

A nehezen emészthető reakció, ahova szerettem volna eljutni az előző bekezdések révén most jön. Ezékiás király elmélázott Ézsaiás jövendölésén és válaszul ezt mondta: "Remek! Akkor tehát ez már nem az én életemben fog bekövetkezni. A lényeg, hogy most béke és nyugi legyen." Írjuk a javára, hogy legalább őszintén beszélt.

Ugorjunk a mába. Mert ezt bizony mondhatta volna egy mai, magyarországi politikus is. Ahogy elnézem a közoktatás állapotait, pontosan ilyen most a helyzet. Szorongató geopolitikai szituáció, vergődés a nagyhatalmak árnyékában, és mindeközben a széteső tanárszakma... A látható reakció pedig erre igazán "ezékiási": mindegy most mi van, a jövő nem izgat minket, a lényeg hogy legalább jelenleg béke legyen... Az oktatás kérdése és ennek a teljes legatyásodásnak a következményei majd a következő generációk fejfájása lesz, nem a miénk! Hát akkor majd fájjon az ő fejük!

Az elmúlt napokban abban a kellemes élményben volt részem, hogy saját gyerekeim volt tanáraival tudtam kicsit beszélgetni - mégpedig olyan emberekkel, akik a kifejezés legnemesebb értelmében igazi pedagógusoknak mondhatók. Olyan tanárokra gondoljunk, akikért a szülők és a gyerekek egyaránt rajonganak és akik több évtizeden át dolgoztak egyazon iskolában. Sokat próbált, sokszorosan hitelesnek bizonyult emberekről van szó. Szinte hihetetlen, de nemcsak az előbb említett tanárok, hanem még az iskolaigazgató is valóságos "popsztár" volt a gyerekek és a kollégák köreiben. Igen, ez itt történt Magyarországon, csupán néhány évet kellene visszamenni az időben.

Aztán a hatalom és a politikai akarat beleköpött az egészbe. Az igazgató nyugdíjba ment és már volt utódja is - de őt "természetesen" azonnal eltávolították és beraktak a helyére egy teljesen alkalmatlan, bunkó nímandot, aki szakmailag semmiféle kompetenciával nem rendelkezik az oktatás területén. Az előbb említett két pedagógus - és mellette mások is - persze záros határidőn belül felmondtak - noha a szülők maguk is tüntettek a változtatások ellen. Ez egyáltalán senkit nem érdekelt a hatalom oldalán. Közben kiderült, a városrészben lévő másik iskolában most éppen ugyanez a folyamat zajlik. Most készülnek kitenni az igazgatót és a helyére egy bábot beültetni: a lényeg annyi, hogy az igazgatói székben teljesen ostoba, laikus, irányítható emberek legyenek, akik a hatalomhoz köthetők. Ami számomra még hab a tortán, hogy saját lányom is pedagógusnak tanul - amitől most nagyon-nagyon elment a kedve - és ugye valahol én magam is tanárként működöm. Sok szálon vagyok tehát érintett a kérdésben.

Ezékiás és a jelenlegi magyarországi vezetés közoktatási helyzetében a legerősebb közös pont az, hogy láthatóan fütyülnek a jövőre és nem zavarja őket igazán mi fog történni. Ezékiás viszont legalább egy jó király volt, akiről a történelmi emlékezet - ezt az epizódot leszámítva - szinte csak jót rögzített. A mai magyar vezetésről valószínűleg nem lesz ilyen szép a bizonyítvány és ők láthatóan mindent meg is tesznek ennek érdekében. Mondanám, hogy lelkük rajta, de a helyzet az, hogy a mi lelkünkre is megy már ez a játék. Úgyhogy, annyit akartam most kifejezni, hogy én a tanárokkal vagyok és imádkozom a Jóistenhez, hogy pottyantson ide néhány Ézsaiást, akik hangosan és még hangosabban tudják megformálni az üzeneteiket a hatalom felé. Nagyon rájuk fér.