2012. március 13., kedd

Salamon szexuális élete?

Már többször hallottam néhány férfitársamtól kissé irigykedő hangot Salamonnal kapcsolatban. Férfiak lévén - talán nem teljesen meglepő módon - nem az egykori király Istentől kapott hatalmas bölcsességét kívánták meg, hanem sokkal inkább azt a háremet, mely úgy tűnik a fenségesség libidóját szolgálta ki. "Ha neki lehetett, nekem miért nem?" - szólt a naiv kérdés, mintha Izrael uralkodójának udvartartásában minden a szexről és a király szoknyavadászati képességeiről szólt volna.

Természetesen nem akarom azt a képtelenséget sem állítani, hogy Salamon király pompázatos uralkodásában a háremhölgyekhez semmiféle érzelem nem fűzte: hiszen ennek ellenkezőjét éppen a Biblia állítja. Ezt olvassuk:
"Salamon király sok idegen asszonyt szeretett a fáraó leányán kívül, móábiakat, ammóniakat, edómiakat, szidóniakat és hettitákat, olyan népekből valókat, amelyekről ezt mondta az Úr Izrael fiainak: ne keveredjetek közéjük, és ők se keveredjenek közétek, mert az ő isteneikhez hajlítják szíveteket! Ezekhez ragaszkodott Salamon szerelemmel. Volt neki hétszáz főrangú és háromszáz másodrangú felesége. Feleségei elhajlították szívét." (1Kir 11:1-3)
Salamon háreme igen messze áll a mai ember szexualitásról és párkapcsolatról szóló felfogását illetően, de őszintén szólva túl közel Isten eredeti elképzeléséhez sincs. Bár hozzá kell tenni, az ószövetségi népek életgyakorlatában általános volt a poligámia, aminek többféle oka létezett. Így például akkor vett magához második feleséget egy férfi, ha az első magtalan volt (Gen 16:1-2), vagyis az utódlás problémája merült fel. Persze több asszony eltartása a férfi tehetősségétől és anyagi lehetőségeitől függött: a sok nő sok költséggel járt. A poligámia ezért leginkább a gazdagok életmódja volt.

Anyagi szempontból nem is csoda, hogy Salamon képes volt fenntartani egy egész háremet, ami nem pusztán a szexuális teljesítményről, hanem a propagandáról és a politikáról, közelebbről a kifinomult diplomáciáról tanúskodott. Tudható például, hogy Salamon korában a fáraók szívesen látták volna Izrael meggyengülését, a király pedig ezt a szándékot áthúzva feleségül kérte és kapta a fáraó egyik lányát. A kutatók feltevése szerint egyébként ez II. Psinchanu (Psusennes) fáraó lehetett, lányával kapcsolatban pedig nem feltétlen egy főrangú hercegnőre kell gondolni, ugyanis sok esetben egy háremben született, harmadrangú nőt adtak ilyenkor ajándékba. Bárki is volt ez az egyiptomi hölgy, Salamon a kívánt célt elérte vele: Egyiptom egyelőre semleges maradt Izraellel szemben, sőt jegyajándékul még egy várost is adott Salamonnak (1Kir 9:16). Mindez jól mutatja, hogy a hárem politikai-diplomáciai és propaganda színtér lehetett. A gazdagság, a tehetősség üzenetét közvetítette, a fehérnép összetétele ráadásul sokszor stratégiai és nem esztétikai alapon szerveződött. Sok esetben maga a hárem is egyfajta politikai küzdőtérré vált, mivel a feleségek egy része nagy hatalmú és befolyásos családból származott, a különféle intrikák a rivalizáló nők között pedig adott esetben teljes dinasztiák bukásához vezettek. (Hát tényleg mindig a nők álltak a háttérben? :-)).

Nade milyen volt a nők élete? Az ő helyzetük és az egész hárem kérdése biztosan furcsa lehet egy mai, modern, emancipált csaj szemszögéből. :-) Salamon asszonyainak kétféle státuszuk volt: a szárót kifejezés a "hivatalosokat" jelölte, akiket a király házastársának tekintettek. A többiek másodrendűnek, egyszerűen a hárem tagjának számítottak. Manapság talán felháborítónak tűnhet, ha valaki a nők között ilyen különbségeket tesz, de a háremek működésében semmi szokatlan nem volt e tekintetben. (Egyébként kissé megkésve itt említeném meg, hogy maga a hárem kifejezés az arab harímból származik, ami a muszlim országokban a háznak a család nőtagjai számára elkülönített része). A háremek persze nem csak Izraelben, hanem a többi országban, például Asszíriában, Perzsiában és Egyiptomban is léteztek, az épületekben az uralkodó ágyasai, azok szolgálónői és eunuchjai (herélt férfiak) tartózkodtak.

Férfiak és nők, mit szóltok? El tudjátok képzelni mindezt?

19 megjegyzés :

  1. El, mint egy más kultúra részét. Magamnak nem kívánnám.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A kérdésemben arra is gondoltam, hogy az egész hárem-szisztéma mennyire fér meg Isten tetszésével? Hiszen tudjuk, hogy Isten eredetileg egyetlen társat rendelt az ember mellé. De mégsem olvassuk, hogy nagyon felszólalt volna Dávid vagy Salamon ellenében.

      Törlés
    2. Ha a szakmám területéről szemlélem a kérdést, az ősembernek valószínűleg volt több társa is. Különösen azoknak, akik meg tudtak lépni egy görbe estére az asszony mellől :P

      Törlés
  2. Számomra világos, hogy a házasság egy férfi és egy nő. Más felállás nem tudja Jézus és az egyház kapcsolatát kiábrázolni. A házasságnak pedig Pál szerint ez a rendeltetése. Hogy nem szólalt fel Salamon többnejűsége ellen, annak szerintem az az oka, ami miatt a mi esetünkben sem rója minden esetben a szemünkre ugyanazt a bűnt. Van egy ütemterve, ami alapján halad a megszentelésünkben, és nem előzi meg önmagát. Nem tudom, mi lehetett az oka, de az ószövetségi időkben talán nem az volt Isten szemében a legégetőbb probléma, hogy a többnejűség ellen szót emeljen. Az Újszövetségben viszont már határozottan csak a monogámia az elfogadott.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mindez azért érdekes, mert a poligámia az Újszövetség idejében is létező intézmény: gondolj arra, amikor a presbiternek egyfeleségű férfinak kell lennie...

      Én is azt gondolom, hogy Isten eredeti elképzelése a házasságban az egy férfi - egy nő felosztás, de sem az Ószövetségben, sem az Újszövetségben nem találni kifejezett tiltást a poligámiával kapcsolatban. Lehet, hogy azért, amit te is írtál.

      Törlés
    2. "Számomra világos, hogy a házasság egy férfi és egy nő. Más felállás nem tudja Jézus és az egyház kapcsolatát kiábrázolni. A házasságnak pedig Pál szerint ez a rendeltetése."

      Pál hasonlatként alkalmazza a házasságot a Krisztus és az egyház viszonyára. Én a rendeltetés boncolgatásárra nem emlékszem.

      A házasság természetesen nem egy férfi és egy nő. Ha így lenne, egy csomó a Bibliában házasságként jellemzett viszonyt nem nevezhetne így. Az persze világos, hogy együttélési formák között különbséget teszünk (lásd Jézus a szamáriai asszonnyal), de nem poligámia és monogámia alapon. S akkor még nem is szóltunk az ágyas, vagy "a feleség szolgálója az ő vagyontárgya, így ha nekem adja használatra, az a házasságom része" intézményéről, ami mind legális szexuális viszony a Bibliában, s kifejezett tiltásuk még az újszövetségben sincs.

      Törlés
    3. Pont úgy fogadta el Isten, mint ahogyan az elválást. Engedett, de engedékenységében figyelmeztet is káros veszélyeire.Ma nem kérdés engedie, hiszen kijelentette, amit egykor elfogadott ma nem fogad el: válás(váló levél), testvérházasság(Ábrahám és Sára-törvény ideje alatt halált vont maga után), monogámia(kezdetre való utalás, nyilvános szolgálattól való eltiltás,zsidó szokás Jézus idejében monogámia volt elfogadott, a bölcs zsidó tanítók is ezt pártolták, az írás maga is az 1 asszony képét írja le, apostoloknak 1 feleségük volt)

      Törlés
    4. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

      Törlés
    5. "Pont úgy fogadta el Isten, mint ahogyan az elválást."

      Hát nem. A válás korabeli szokására volt konkrét válasza Jézusnak. A többire nem. Megjegyzem, Pál is engedte a válást feltételekkel, s ez már Jézus után volt.
      Az egyfeleségű férfiú, mint presbiter, meg hasonlókról azért nem árt tudni, hogy az sem egyértelmű, hogy miről szólt. Ugyanis ha nagyon boncolgatnánk, hamar oda lyukadhatnánk ki, hogy ez nemcsak azt jelentette, hogy egy időben nem volt több felesége, hanem egész életében. Azaz akkor sem házasodott újra, ha megözvegyült. Ugyanis volt egy ilyen koncepció akkoriban a keresztények között. A másik, hogy a monogámia ilyen erőltetése - még ha Isten akaratával egyezik is - valójában sokkal kevésbé szólt a keresztény erkölcsök szigorúságáról, mint bizony a Római Birodalom viszonyairól. Ugyanis a Római Birodalomban tiltott volt a poligámia. Az ehhez való alkalmazkodás késztette Pált, hogy eképpen rendelkezzék.

      Törlés
  3. Biztos, hogy kifejezett tiltást keresnünk ellene, ha tudjuk, mi az eredeti terve Istennek?

    VálaszTörlés
  4. Infaustus, kérdésed jogos, talán én hasogatok szőrszálakat feleslegesen. Megmondom miért merült fel bennem a kérdés: mert a téma kapcsán eszembe jutott, vajon Isten mennyire "rugalmas" egy-egy eredeti elképzelése megváltozása okán?

    Például Isten eredeti terve az volt, hogy a világban ne legyen bűn, az ember ne bukjon el. Mégis, amikor ez megtörtént, akkor Isten képes volt "venni a lapot" és megfelelően reagálni a bukott ember állapotára a megváltással. Eredetileg egy állatot leölni és húst enni sem volt kóser. Később maga Isten adott instrukciót az áldozatbemutatással kapcsolatban, hogyan kell ezt tenni.

    Valami ilyesmit érzek a poligámiánál is, meglehet tévesen és rosszul látom. Az eredeti terv kétségtelenül a monogámia, egy férfi és egy nő együttélése. De mennyire "alkalmazkodik" Isten a megváltozott körülményekhez? Meg tudja áldani azokat anélkül, hogy saját magával szembe kerülne?

    Nem tudom érthető-e a kérdésem.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bennem felmerül a kérdés, mikor Isten tervéről beszélünk, hogy az valóban Istené vagy inkább az a terv, amiben nevelkedtünk. Megférek ilyen tervkételkedőként a blogodon syt? :P

      Törlés
    2. Hát, ha kifejted jobban ezt az eretnekgyanús gondolatodat, majd meglátom. :-)

      Törlés
    3. "Például Isten eredeti terve az volt, hogy a világban ne legyen bűn, az ember ne bukjon el. Mégis, amikor ez megtörtént, akkor Isten képes volt "venni a lapot" és megfelelően reagálni a bukott ember állapotára a megváltással."

      Sytka, ez a gondolat nekem gyanus...(ld. pl. Efezus 1)

      Törlés
  5. "Például Isten eredeti terve az volt, hogy a világban ne legyen bűn, az ember ne bukjon el."

    Tényleg? Erről nekem elfelejtett szólni. :)

    VálaszTörlés
  6. "Például Isten eredeti terve az volt, hogy a világban ne legyen bűn, az ember ne bukjon el. Mégis, amikor ez megtörtént, akkor Isten képes volt "venni a lapot" és megfelelően reagálni a bukott ember állapotára a megváltással." (Sytka)

    Ez a gondolatmenet nekem is problémás kissé. Isten eredeti terve az, ami az Ef 1:3-14-ben van (ahogy azt niemand is felvetette). Szerintem Isten pontosan tudta, hogy a bűnbeesés meg fog történni - és az erre adandó válasz már a világ teremtése előtt ott volt Isten fejében. Vagy komolyan azt gondoljuk, hogy Istent váratlanul érte a bűnbeesés? Esetleg egy ideig tehetetlenül fogta a fejét, és csapkodta a térdét, míg ki nem találta, mihez kezdjen? Sarkítottam... :]

    Az 1Móz 2:18-25 leírja a házasság létrejöttét. Még mindig úgy gondolom, hogy az eredeti terve Istennek nem változott meg. Nem többnejűségre, többférjűségre, csoportházasságra, azonos neműek házasságára teremtett - hanem arra, hogy a két különböző, egymást kiegészítő lény egy életen át egymás társa legyen. Ennek további aspektusait Pál is feltárja (Ef 5:21-33), amikor elmondja: a házasság célja, hogy kiábrázolja Jézus és az egyház kapcsolatát. A többnejűség vagy egyéb házassági forma erre képtelen lenne. Nincs meg benne a mindenki más elhagyása (apja-anyja) és a ragaszkodás a másik emberhez, az önfeláldozó szeretet stb.

    Arra akarsz kilyukadni, hogy a poligámia megengedett szokás lenne Isten szerint? Az 1Kir 11-ben a narratíva szerintem elmarasztalja Salamont a rossz házasságáért, és mert olyan helyről választott feleségeket, ahonnan Isten megtiltotta. A zsidóknak is tilos volt a pogányokkal házasodni, és Pál is arra int, hogy "csak az Úrban" házasodjunk (1Kor 7:39). Másrészt pedig az újszövetségi utasítás a vezetőknek szólna csupán ("egyfeleségű")? Végül pedig a hatalmaknak való engedelmesség törvénye se engedi a többnejűséget - persze ez egy törzsi társadalomban nem lenne érv.

    Isten lehet, hogy megenged olyasmit, amit eredetileg nem akart (húsevés), de erkölcsi kérdésekben nem hiszem, hogy változott volna az álláspontja.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nehéz kérdés. Isten valóban előre látta, hogy a bukás be fog következni. De akarta is? Nem hiszem. Szerintem itt szét kell választani Isten eredeti szándékait Istennek attól a képességétől, hogy előre látja a dolgokat.
      De ez már elég off téma és elvisz mindent az eleve elrendelés évszázados vitájába. :-)

      "Isten lehet, hogy megenged olyasmit, amit eredetileg nem akart (húsevés), de erkölcsi kérdésekben nem hiszem, hogy változott volna az álláspontja."

      Isten eredetileg az emberölést sem hiszem, hogy támogatta volna (mármint ha feltesszük, hogy Ő egy olyan világot akart látni, ami a bűntől mentes - más kérdés, hogy előre tudta, az ember elbukik)- később azonban Ő maga adott parancsot rá.

      Törlés
    2. Ejha Syt! Értékelem a gondolataid.

      Törlés
  7. Salamon a fáraó leányán kívül (sötétbőrű, fekete akár kellett, hogy legyen a felesége) móábiakat, ammóniakat, edómiakat, szidóniakat és hettitákat (nőket) szeretett, de eme népek mind sötétbőrű, feketék voltak jellemzően... akkor ez azt jelenti, h Salamon is sötétbőrű ember volt! Fehér emberként minek tartott feket nőket zömmel a háremében?? (Mózes is fekete lehetett, mert ksúsita nőt, etiópiait vett magának feleségül, Cipórát)

    VálaszTörlés

Megmondhatod te is... de kérlek, NE tedd névtelenül!
(A szerző a beírt kommentek közül bármelyiket előzetes figyelmeztetés és minden magyarázat nélkül törölheti. Kommentedben ne használj túl sok hivatkozást, mert a rendszer automatikusan moderál!)