A szkeptikusok passiója

Amikor az ember beképzelt módon azt hiszi, hogy már eleget tud az olyan népszerű történetekről, amiket már csontig rágtak a kutatók, akkor egészen biztos, hogy pofára esik. Jelenleg Jézus passióját kutatom, mely kétségkívül az egyik legpopulárisabb sztori az egész Bibliában, és két tényt pillanatok alatt felfedeztem vele kapcsolatban. Az egyik, hogy mennyi mindent nem tudtam róla, a másik hogy talán az egész Szentírásban ezt próbálták meg leginkább darabokra tépni a szkeptikusok. Mindhiába.

"Rutinkivégzés volt, a nagyhatalmi politika mindennapos eseménye a birodalom végvidékén. Ám a Názáreti Jézus elfogásának, perének és halálának hírétől mindmáig hangos a világ" - összegzi korrekt módon Nick Page író és történész, "A leghosszabb hét" című könyv szerzője. Jézus passiójának ez a paradoxona - a szokásos és a különleges találkozása - sokakat foglalkoztat és nem lepődök meg rajta, hogy éhes cápaként rontanak rá az örökké kételkedők. Mintha azonban ebben az esetben még az átlagosnál is aktívabbak lennének: ahogy kutatgatom a témát, a szenvedéstörténet szinte minden kis eseményénél ugyanazok a panelek köszönnek vissza. Eszerint "nem úgy történtek az események", ahogy a Biblia írja, "nyilvánvaló kitaláció", esetleg "az első keresztények hagyománya" némely esemény, vagy legalábbis "erős eltorzítása" a valóságnak. Az embernek néha az a benyomása, mintha a kritikusok korabeli filmfelvétellel a farzsebükben tennének ilyen magabiztos kijelentéseket. Vegyünk most egyetlen példát, Jézus kihallgatását Kajafásnál.

Számos szokatlan, sőt kifejezetten szabálytalan elemmel találkozunk itt. A Szanhedrin - azaz a zsidó Főtanács - nem a Templomban ülésezik, ráadásul az előírtakkal szemben éjszaka, és nem nappal. Kajafás halálos ítélete már a tárgyalás előtt elhangzik, ráadásul a (hamis) tanúk is egymásnak ellentmondó nyilatkozatokat tettek, ami alapján nem is lehetett volna Jézust elítélni. Ez a sok kiugrónak tűnő hiba persze nem maradt észrevétlen. Például Hans Litzmann úgy gondolta, Jézust nem ítélhették halálra egy ennyire hibás perfolyamat végén. Szerinte a történetet a húsvét utáni egyház farigcsálta ilyenre, hogy nagyobb mártírt csináljon Jézusból. Litzmann ellenvetésére több dolgot is lehet mondani. Az egyik, hogy a Jézus perével kapcsolatos hibák simán megtörténhettek a valóságban: ezek a szabályok ugyanis, melyeket fentebb írtam a Kr.u. 200-ban írodott Misna előírásai - arra semmiféle bizonyíték nincs, hogy Jézus idejében is érvényben lettek volna. Másodszor egyszerű ostobaság hinni abban, hogy az ókori tárgyalások esetén foggal-körömmel ragaszkodtak a törvényességhez. Ezt is csak a saját demokráciánk ablakán kibámulva gondoljuk így... Ismét Page-et idézve: "Annak még csak az ötlete is kacagtató, hogy azért nem lehetett éjszakai tárgyalást tartani, mert "nem így írja a kézikönyv"". Az igazságos perek ritkaságszámba mentek az ókorban: ha politika volt a háttérben, az ítélet már általában a tárgyalás előtt megszületett.

Zsidó szövegmagyarázók egyébként abba is belekötnek, hogy teljesen hihetetlen részlet Jézus perében, amikor leköpik és arcul verik. A tisztelereméltó Szanhedrin - mutatnak rá -, de még a római jog is elmarasztalta az ilyesmit. Ahogy azonban fentebb írtam, ezek a szabályok igen rugalmasan voltak értelmezve a gyakorlatban. Olyannyira, hogy később éppen a zsidó Talmud írja a következőt:

"Ha valaki a kivégzésre elővezetett elítéltet megüti vagy szidalmazza, büntetlen marad, mivelhogy az már úgy is halálra jut." (Szanh. 85a)

Nem tagadom, hogy az evangéliumok leírásakor szerepet játszott az azt értelmező közösség is. Egyértelmű, hogy a négy evangélium más és más hangsúlyokkal és más célközönséggel, szándékokkal rendelkezik - illetve nem egységesek ebben a tekintetben. Azonban az, hogy a szerzők nem elsősorban történelemkönyvet akartak alkotni, sehol nem zárja ki, hogy történetileg hitelesek voltak. A passió kapcsán felhozott rengeteg ellenvetésből most csak egy példát mutattam, de az eddigiek alapján nekem úgy tűnik, a gond nem az evangéliumi szerzők készülékében van...