Semjén, a keresztény politikus (?)

Nem véletlenül kerülöm a blogban a nagypolitikát - az internetes párbeszéd kultúráját tekintve ez is egy olyan téma, amiről nem lehet indulatmentesen, virtuális mocskolódás nélkül beszélni. Semjén Zsolt azonban mint doktori disszertációját megírt teológus került képbe, aki elképzelhető, hogy munkája 40%-át igen népszerű vallástudományi könyvekből ollózta.

Egyes ismerőseim teljesen biztosak abban, hogy a politikusi szakma és a mélyen megélt, elkötelezett hit könnyen megfér egymás mellett. Ők úgy gondolják, az ember elviekben és gyakorlatban is képes megállni a nagypolitika kusza világában, ráadásul az éjsötét játszmák közepén még a keresztény értékrendet is népszerűsítheti.

Semjén Zsolt most éppen ellenük dolgozik. Nem először és lehet, hogy nem utoljára. Nem az ellenzék őt amúgy is semmibe néző táborát szórakoztatja, hanem azok előtt mutat fel bizonyítványt, akik még esetleg a keresztényt is meglátták benne. A miniszterelnök-helyettes, aki egyébiránt katolikus teológus is, a New Age kihívása és az evangélizáció lehetősége című munkájának tekintélyes részét valószínűleg átemelte - például az igencsak ismert Helmut Von Glassenapp műből, "Az öt világvallás" című kötetből. Ha valaki plagizál (azaz lop), azt még egy olyan - kereszténynek mondott, ám annak egyáltalán nem mondható - társadalom is fejcsóválva nézi, mint a miénk. Ha valaki eközben még keresztény teológusnak is vallja magát, egy Kereszténydemokrata Néppárt nevű tömörülés legfőbb arca, és a közbeszédben egyfajta erkölcscsősz szerepében lép fel nyilatkozataival, valamint egy olyan kormányzat egyik tagja, mely az iskolák egyházi irányítását klerikális keretek között képzeli el, valamint hit- és erkölcstan oktatását szorgalmazza, az talán még az átlagnál is súlyosabban aláhúzza az ilyen kisiklást. Teológusként és hívő emberként az evangélizációról  hazudni olyan, mint felfelé köpni, aztán csodálkozni, hogy az visszahullik az ember nyakába. Mármint ha tényleg igazak a vádak és Semjén Zsolt nem pusztán a HVG diploma- és disszertációnyomozó stábjának téves áldozata. Mindenesetre aki látja ezt és nincs fogalma a kereszténységről - sokan vannak errefelé ilyenek -, az megint alkalmat talál rá, hogy röhögjön "a valláson".

És arra az oldalra húz egy strigulát, amelynek fejlécében valami ehhez hasonló szerepel: "Ha politika és kereszténység találkozik, minden bizonnyal nem előbbi tisztul meg utóbbitól, hanem utóbbi koszolódik előbbitől". Ez a tapasztalat. A dolog persze nem csak Semjénről szól. A rendszer rossz, a rendszer korrupt, a rendszer romlott. Kicserélhetjük a szereplőket, jöhetnek újabbak balról és jobbról, változhatnak a díszletek és a körülmények - ameddig a rendszer marad, megrontja azokat, akik önmagukat adják neki. Akkor is, ha buddhisták, akkor is ha keresztények. A rendszert pedig nagyon nehéz kidobni.

Nem tartom lehetetlennek, hogy valaki mélyen elkötelezett keresztényként politizáljon, de majdnem kizártnak vélem, hogy ennyire a tűz közelében nem lesz kormos. Főleg, ha már eleve koszos képpel érkezik, hiszen Semjén doktori disszertációja nem a múlt héten íródott. Persze józan ember tudja, ha a róla szóló híradások igazak, a miniszterelnök-helyettes teológus itt nem a kereszténységet járatta le, hanem csakis saját magát.