 |
| Néró |
Oscar Cullmann élesen kimondja: "Kevés újszövetségi mondással éltek oly mértékben vissza, mint ezzel". Cullman megjegyzi: a történelem során ha keresztények egy elnyomó hatalomban tenni próbáltak valamit, valaki előbb-utóbb előhozakodott Pál intelmeivel, miszerint a keresztény ember engedelmeskedjen az államnak, mert azt Isten rendelte számára. Mások pedig megragadják a lehetőséget, hogy százezredjére is feltegyék a kérdést: "ha minden hatalom Istentől van, akkor ezek szerint Hitler és Sztálin is ilyen uralkodók voltak?".
Távol álljon tőlem, hogy ilyen rövid terjedelemben kifejtsem és megfejtsem Pál retorikájának teljes tartalmát, de utánaolvasva a témának, azt hiszem találtam néhány érdekes gondolatot.
Érdemes Pál mondatainak szigorú görög fordítására vetni egy pillantást, mely valahogy így hangzana:
"Minden lélek hatalmaknak felette-hatalmasoknak alávettessék. Nincs ugyanis hatalom, ha nem Istentől: a levők pedig Isten által rendeltettek el. Úgyhogy a hatalommal szemben-küzdő az Isten elrendezésével állott szemben, a szemben-állottak pedig önmaguknak ítéletet fognak venni." (Róm 13:1-2)Pál az állam hatalmát Istenhez köti, s egyébként Jézus is valami hasonlót mondott Pilátusnak saját pere során: nem lenne hatalmad felettem, ha odafentről nem kaptál volna. Jézus aláveti magát Pilátus ítéletének, és ezzel tulajdonképpen Istennek engedelmeskedik. Pál is hasonlóan gondolkodik. Nem lázad, nem dumál vissza, hanem fejet hajt.
Pedig ez a magatartás, különösen a kortörténeti szituációt tekintve más is lehetett volna. Minden hozzáértő megjegyzi, hogy a pillanat, melyben Pál a fenti sorokat leírta, milyen nehéz volt a frissen induló kereszténységnek. Tudjuk, hogy az állami rendszer kizsákmányoló és igazságtalan módon működött, hogy Néró mennyire állat módjára bánt a hívőkkel. Erre jön ez a Pál és aszondja a fővárosi keresztényeknek, hogy itt most alávetni kell magukat és engedelmeskedni. Ezt az a Pál mondja, aki pestiesen szólva "rengeteget szívott" az állam miatt. Habár néha élvezte a római igazságszolgáltatás előnyeit is, tisztában volt Jézus jogtipró elítélésével, ahogy szabályos ügymenet esetén neki sem kellett volna a császárhoz fellebbeznie. Végül a rendszer likvidálta is. Az a rendszer, amit saját állítása szerint Isten tett a feje fölé.
Egyes magyarázók mást sejtenek a háttérben, mégpedig taktikai óvatosságot. Véleményüket nem kell elhinnünk, de tudni róla szerintem érdemes, mert elgondolkodtató. Ezek szerint Pál és a bimbózó kereszténység nem is tehetett más ésszerű lépést, minthogy engedelmeskedik. Egy olyan korszakban, amikor még a legjózanabb uralkodók is a legkíméletlenebb módon számoltak le mindenféle jelenséggel és a számukra bizonytalan eredetűnek tekintett szektákkal, nem is lehetett más esélye a zsidóság kereteiből kiszakadt kereszténységnek, mint a teljes engedelmesség - és ezáltal a "láthatatlanság". Ha nem vesznek észre, nem is bántanak!
Legtöbben persze úgy véljük, Pál szavait nem kell túlbonyolítani. Az államnak nem parttalanul kell engedelmeskednünk: ha olyat kér, ami Isten akaratával szemben áll (például tiltja az igehirdetést), akkor alapvetően nem helytelen tiltakozni. (Ráadásul ma már a tiltakozás is lehet teljesen az állami törvényeknek megfelelő).
Őszintén szólva csodálom Pál tanítását és hozzáállását. Már az is bámulatos, hogy eszébe jutott egy ilyen brutális időszakban ez a téma és pozitív hangnemben írt róla. Ez az ember korrekt volt és nem az érzelmei vezették - akkor valószínűleg más hangot üt meg, talán olyasmit, mint akik később visszaéltek józanságával.
Természetesen elgondolkodtató, amit írsz.
VálaszTörlésDe még nem értem a címet, vagy csak áthallással vélem érteni a mai magyar keresztény (?) demokráciában. Bátorkodom "áthallani", ha már egyszer ilyen bejegyzésed is keletkezett:
Semjén, a keresztény politikus (?)
És még sok hasonló keletkezhetett volna ?-lel, de bizonyára Pál szavaira figyelmeztél' olyankor és ez bizonyára jól is van/volt így.
Bizonyára okkal van ez így most.
Bizonyára okkal van ez így most?
Huhh, én pedig a kommentedet nem teljesen értem. :-)
VálaszTörlésIgen, miközben írtam, eszembe jutott Semjén Zsolttal kapcsolatos bejegyzésem is. A mai magyar keresztény demokrácia kifejezésből számomra a keresztény sántít leginkább, mert ez a nemzet bibliai értelemben sajnos nem keresztény. (Meglátásom szerint legalábbis).
Na igen, talányosra sikeredett, de szándékosan.
VálaszTörlésAzért, mert én sem tudtam megfejteni, hogy ha ezt a címet adtad az írásodnak, akkor mi is lehetett a motivációd. S mert egyidejűleg (napjainkban) érzékeny témát boncolgatsz, ahogy a hatalomnak való alávetettséget, engedelmességet boncolgatod Pálra hivatkozva (érthetően), de azt is megfogalmazod, hogy nyilvánvalóan nem "kell" engedelmeskedni, ha az "ha olyat kér, ami Isten akaratával szemben áll". Azért neveztem tehát áthallásnak a semjéni-poszton keresztül is, mert bár ügyelsz arra, hogy ne politizálj a blogodban (ill. nem is teszed), de ugye mégsem tudtál elmenni emellett az újabb "keresztény-ellenesség" mellett a plágium gyanú kapcsán (de legalább S.Zsoltot még nem hasonlították a győri kádéenpések Jézus üldöztetéséhez).
Tehát, a hatalommal ugyebár ne menjünk szembe hívő keresztényként, mondja a tanítás, de ha Isten Igéje ellenére tesz vagy kíván meg tőlünk valamit tenni vagy nem tenni, akkor ellen kell állni. Azért ez egy nehéz mérlegelés, különösen mostanság, anélkül, hogy ezt most ki akarnám fejteni (mert nem akarom).
Kereszténynek mondott kormányunk van és méregetem a gyümölcseit. Ha ezt reményteljesen és hosszantűrve' teszem, akkor a legoptimistább érzésem is csak annyi, hogy ebből a gyümölcsből talán még lehet majd pálinkát főzni :) de beleharapni már nem szeretnék. És imádkozom azért, hogy ne így legyen, hanem világosodjak meg inkább, miszerint az a gyümölcs, amire mindenki vár, az majd csak hosszú távon érik be...
Próbáltam finom érzékeltetni, mire is gondoltam, az általad adott cím alapján. Ha nincs ez a cím, talán nem is írtam volna ide semmit, szükségérzet híján.
Semmi különös motivációm nem volt. Kezembe került a Római levél egy kommentárja és felfigyeltem benne a tizenharmadik fejezetre - vele kapcsolatban pedig arra, hogy ez egy érzékeny pont, amivel könnyű visszaélni.
TörlésSemjén plágiumügye azért keltette fel a figyelmem, mert itt nem csak politikusról, hanem teológusról is szó van. Kritikámmal nem hiszem, hogy bármilyen értelemben engedetlen lettem volna a "felsőbb hatalmasságoknak" - hiszen olyan rendszerben élünk, ahol (elvileg) politikusaink számonkérhetők és bárki véleményt formálhat róluk szabadon. Az viszont már jó kérdés, hogy a hatályos törvények - jelesül a plagizálásra vonatkozók - megsértése mennyire meríti ki a "felsőbb hatalmassággal" szembeni engedetlenséget. A plagizálás ugyanis (tudomásom szerint) nem egyszerűen hiba, hanem jogsértés, tehát bűncselekmény (?).
A pálinkafőzős képed nagyon tetszik, felírom valahova. :-)
bocsánat, még valami, de ez fontosabb is:
VálaszTörlésaz érdekelne, hogy ugye alázatos (s nem lázadozó) engedelmességgel akkor ugye azért is "kell" lennünk a hatalom iránt, mert mi nem tudhatjuk, hogy mi végre történnek a dolgok a világban (kormányok, királyok által, az most mindegy), miközben meglehet azoknak fogalmuk sincs szükségszerűen betöltendő szerepükről
(mert ha Júdás előre tudja, ami miatt végül felkötötte magát, feltehetőleg meg sem valósítja a cselekményt, így meg viszont elkárhozott, legalábbis az emberi logika szerint)
és ami foglalkoztat, hogy éppen Kajafás főpap kapcsán is van egy ilyen érdekesség, amin sokat gondolkoztam már, de nem jutottam messzire :)
[János 11:44-53, de szűkebben idézek]
Ján 11:49 Egy pedig ő közülük, Kajafás, aki főpap vala abban az esztendőben, monda nekik: Ti semmit sem tudtok.
Ján 11:50 Meg sem gondoljátok, hogy jobb nékünk, hogy egy ember haljon meg a népért, és az egész nép el ne vesszen.
Ján 11:51 Ezt pedig nem magától mondta: hanem mivelhogy abban az esztendőben főpap vala, jövendőt monda, hogy Jézus meg fog halni a népért;
Tehát akkor a főpapnak az Úrtól való látása volt, s ezáltal meggyőződése, hogy meg kell Jézusnak halnia a népért? De akkor azt honnan vette, hogy egy ilyen nagy, mondhatni a legnagyobb, legszentebb cselekedetért tulajdonképpen neki kell megölnie, megöletnie Jézust? Ha viszont ezt tudta, akkor miért nem alázattal és szeretettel, bátorítólag fordult felé, hogy "kedves Jézus, ne félj, meghalni nem kell félned, jó lesz..."
Vagy helytelen a látását úgy értékelnem, hogy a Teljes Igazságot látta volna újszövetségi értelemben? mert ő csak azt a szűken vett rész-igazságot (ti. a népért kell meghalnia) értelmezhette úgy, hogy meg kell halnia és kész, nincs kecmec, el kell ítéltetni, mert ez JHVE akarata a nép érdekében, szó szerint:
"jobb nékünk, hogy egy ember haljon meg a népért, és az egész nép el ne vesszen"
tényleg nem értem, mert
ha csak a saját főpapi és tsai vallási, elöljárói tekintélyét (vö. hatalmát) féltette, akkor a látás (jövendő mondás) hitelessége nálam borulni látszik
s talán érteni vélem,
ha Rómától való félelmében cselekedett, hogy az mit tesz a néppel potenciálisan egy vagy több, esetleg tartós zendülés esetében, s ezért inkább az az egy haljon meg, de ez esetben is tévesen értelmezhette a látást, nem ismervén az úsz-i következményeket
azt meg kizártnak gondolom, hogy minden érzelem, istenfélelem, ruhájának megszaggatása nélkül cselekedhette meg Jézus blaszfémiával való vádolását úgy, hogy előre látta volna a Teljes Igazságot
talán egy kicsit messzebbre mentem a poszttól, de talán nem túlságosan távolra, bocs
"mert ez a nemzet bibliai értelemben sajnos nem keresztény"
VálaszTörlésmivelhogy képtelenség hogy egy nemzet keresztény legyen...
de ha te ilyesmiben hiszel hogy ez lehetséges, akkor nagy baj van...
Miért hinnék? Ilyen ostobának tűnök?
TörlésNem én lobogtatom, hogy Magyarország keresztény, enyhén provokatív és rossz szájízű megjegyzéseddel (ismét) rossz ajtón nyitottál be. A "keresztény nemzet" fogalmának képtelenségét azokkal kell megértetned, akik retorikájukban előszeretettel használják az ilyen kifejezéseket. Én nem tartozom közéjük.
de akkor miért írtad, hogy sajnos???
Törléstehát te örülnél neki ha a nemzet keresztény lenne, azaz hiszel benne hogy ez lehetséges...???
Nem hiszek benne, szerintem soha nem lehet egy nemzet keresztény. (Ha betű szerint értem, akkor persze csak egy ember lehet keresztény, nem egy nemzet!) De jó lenne, ha lehetne, ha az emberek értékrendjét az igazi, bibliai hit határozná meg. Vagy legalább a többségükét. Persze ez csak ábránd, ami szerintem elérhetetlen utópia és az is marad.
TörlésMég az űrt is hamarabb hódítjuk meg ennél. :-)
Lehet, hogy pesszimista vagyok, de szerintem inkább az ellenkezője felé haladunk, nem az egyre mélyülő kereszténység irányában. Ez a véleményem.
bocs, akkor ezek szerint félreértettelek
Törlésde most is kötözködök: mitől lenne jó az ha "az emberek értékrendjét az igazi, bibliai hit határozná meg"? - ha egyszer nem tértek meg?
ez csak arra lenne jó hogy önámításban lennének hogy minden szép és jó... nem kell megtérni, mert úgyis "az emberek értékrendjét az igazi, bibliai hit határozza meg"
vagy megint nem értelek...
A bibliai értékrend szerintem csak akkor lehet meghatározó valakinél, ha tényleg megtér. Ilyen emberekre gondoltam. Megtérés nélkül szerintem meg sem lehet közelíteni ezt, ahogy te is írod, önámítás lesz belőle.
Törlésmegint összezavartál, de nem kötözködök tovább :)
VálaszTörlésmég annyit, hogy amit írsz, pontosan az történik már több száz vagy ezer éve: a nagy egyházak elhitetik az emberekkel hogy ők bizony keresztények (mármint az emberek), és minden tök jó, keresztény állam van, vagy ha már nincs is (miután mexűnt a kat. egyház hatalma ebben az utóbbi évszázadban), akkor is szinte mindenki keresztény, ezért minden szuper, keresztények vagyunk, és ez kell is ahhoz hogy békés, értelmes életet élhessünk itt a földön, meg a kereszténység milyen jó mert jóvá teszi a társadalmat, a családot bla bla bla
hatalmas hazugságok...