A bibliai teremtéstörténetek a kezdetről szólnak, vagyis egy olyan időpontról, amely elé a történelemben már nem lehet visszamenni. Mindenki ismeri a klasszikus mondatot arról, hogy Isten kezdetben teremtette az eget és a földet, s persze kíváncsi emberként megpróbálunk a színfalak mögé nézni, hogyan is történhetett mindez. A legismertebb magyarázat szerint Isten a semmiből hozta létre a világot, ám ezt a gondolatot is kikezdték az idők során... Száraz, de érdekes bejegyzés következik!
Creatio ex nihilo - vagyis magyarul, a semmiből való teremtés. Közismert teológiai kifejezés, mely arra utal, hogy a teremtésnek nem volt anyagi forrása, hanem Isten pusztán a szavával hozta létre a világot. Érdemes azonban tudni, hogy ez a gondolat nem volt mindig magától értetődő. A creatio ex nihilo kifejezés maga, határozott formában csak a 2. századból származik, Theophilosz és Irenaeus munkája nyomán került elő.
De akkor hogyan gondolták a második század előtt?
Az ókori Keleten általános volt az az elképzelés, hogy a teremtés alapvetően nem a lét és a semmi, hanem a rend és a káosz ellentétpárjában értelmezhető igazán. Mivel a semmit nem igazán lehet elképzelni, ezért annak fogalmát a rendezetlenséghez kötötték. Egyszerűen szólva, ha nincs rend, akkor nincs világ sem, ezért a teremtés aktusa alapvetően nem más, mint utat vágni a dzsungelben, azaz rendet tenni a káoszban. A Bibliában ezt a "kaotikus semmit" az őstenger, az ősfolyam , azaz a mélység (héberül tehóm) jeleníti meg, mely nem csak formátlan, hanem még a felszínén is sötét, vagyis kialakulatlan, rendezetlen. Ám Isten Lelke már ott lebeg felette, ami előrevetíti a folytatást, a rendszerezett teremtést.
Ebből a gondolatmenetből - első nekifutásra - többeknek úgy tűnt a történelem során, hogy Isten kiindulópontja nem a semmi, hanem valami formátlan, ám létező anyag lehetett, amiből megalkotta a világot. Ez a fajta nézet az elképzelt "ősanyagról" a hellenista zsidóság irodalmában rendszeresen felbukkan, sőt Jusztinosz mártír is emlegeti. Nem véletlenül említem a hellenizmust. Platón nevéhez köthető az a görög filozófiai szemlélet, mely szerint létezik egy Istenhez hasonló örök anyag, ami alaktalan és egyfajta kellék a világ teremtéséhez. Platón tehát már nem csak kiinduló anyagról, hanem öröktől létező anyagról beszél.
Kezdetben vala a semmi vagy az örök gyurma? Ide fajult a kérdés.
A második századi apologétái persze válaszoltak, közülük is Tatianosz volt a leggyorsabb, aki egyszerűen rámutatott, hogy az ősanyagot is Istennek kellett létrehoznia valamiképpen (mármint ha az nem örök). Theophilosz különösen Platón elképzeléseitől lett ideges az anyag örökkévalóságát tekintve. Véleménye szerint Isten teremtő tettének nagysága csak akkor mutatkozik meg, ha nem a már létező anyagból alkot, hanem a semmiből. Befejezésül álljon még itt Jaroslav Pelikan megjegyzése:
Creatio ex nihilo - vagyis magyarul, a semmiből való teremtés. Közismert teológiai kifejezés, mely arra utal, hogy a teremtésnek nem volt anyagi forrása, hanem Isten pusztán a szavával hozta létre a világot. Érdemes azonban tudni, hogy ez a gondolat nem volt mindig magától értetődő. A creatio ex nihilo kifejezés maga, határozott formában csak a 2. századból származik, Theophilosz és Irenaeus munkája nyomán került elő.
De akkor hogyan gondolták a második század előtt?
Az ókori Keleten általános volt az az elképzelés, hogy a teremtés alapvetően nem a lét és a semmi, hanem a rend és a káosz ellentétpárjában értelmezhető igazán. Mivel a semmit nem igazán lehet elképzelni, ezért annak fogalmát a rendezetlenséghez kötötték. Egyszerűen szólva, ha nincs rend, akkor nincs világ sem, ezért a teremtés aktusa alapvetően nem más, mint utat vágni a dzsungelben, azaz rendet tenni a káoszban. A Bibliában ezt a "kaotikus semmit" az őstenger, az ősfolyam , azaz a mélység (héberül tehóm) jeleníti meg, mely nem csak formátlan, hanem még a felszínén is sötét, vagyis kialakulatlan, rendezetlen. Ám Isten Lelke már ott lebeg felette, ami előrevetíti a folytatást, a rendszerezett teremtést.
Ebből a gondolatmenetből - első nekifutásra - többeknek úgy tűnt a történelem során, hogy Isten kiindulópontja nem a semmi, hanem valami formátlan, ám létező anyag lehetett, amiből megalkotta a világot. Ez a fajta nézet az elképzelt "ősanyagról" a hellenista zsidóság irodalmában rendszeresen felbukkan, sőt Jusztinosz mártír is emlegeti. Nem véletlenül említem a hellenizmust. Platón nevéhez köthető az a görög filozófiai szemlélet, mely szerint létezik egy Istenhez hasonló örök anyag, ami alaktalan és egyfajta kellék a világ teremtéséhez. Platón tehát már nem csak kiinduló anyagról, hanem öröktől létező anyagról beszél.
Kezdetben vala a semmi vagy az örök gyurma? Ide fajult a kérdés.
A második századi apologétái persze válaszoltak, közülük is Tatianosz volt a leggyorsabb, aki egyszerűen rámutatott, hogy az ősanyagot is Istennek kellett létrehoznia valamiképpen (mármint ha az nem örök). Theophilosz különösen Platón elképzeléseitől lett ideges az anyag örökkévalóságát tekintve. Véleménye szerint Isten teremtő tettének nagysága csak akkor mutatkozik meg, ha nem a már létező anyagból alkot, hanem a semmiből. Befejezésül álljon még itt Jaroslav Pelikan megjegyzése:
"Az apologéták... felismerték, hogy az az elgondolás, miszerint Isten és az anyag egyaránt öröktől fogva létezik, Isten szuverenitásával és szabadságával összeegyeztethetetlen."
A Bibliában nem az van hogy a semmiből, hanem az hogy a láthatatlanból teremtett Isten. Érdekes, hogy a legtöbb teológus ettől függetlenül nyugodtan írogatja hogy a semmiből...
VálaszTörlésEz igaz Kedves Névtelen, de gondoljunk bele, hogy mi az amit nem Isten teremtett, hanem már megvolt eleve(mondjuk láthatatlanul), volt/van ilyen egyáltalán?
TörlésIsten az idő felett van, úgyhogy nála minden megvan egyszerre. Tehát a felvetésednek semmi értelme sincs.
TörlésÉrdekes. Arra nem gondolt senki, hogy Isten önmagából alkotott mindent? Amiből nem következik, hogy az anyagnak isteni természete lenne. Tehát nem valami animizmusról beszélek.
VálaszTörlésEgyértelmű hogy önmagából. De ezeknek a kérdéseknek a megértéséhez fel kell ismerni hogy az eleve elrendelés és a szabad akarat egy és ugyanaz. Enélkül ezek a dolgok sem érthetők meg.
Törlés"az eleve elrendelés és a szabad akarat egy és ugyanaz" - ezt kifejtenéd?
TörlésEleve el van rendelve a szabad akarat.Mit nem lehet ezen erteni? :D
TörlésAz ember szabad akaratként éli meg teljesen, s ezért egyébként az erkölcsi felelőssége is megáll önmagában, de valójában az történik, ami el volt eleve rendelve.
TörlésSzerintem ezt többen meg is éltük már kereszténységünk alatt. Azt hittük, hogy mi döntöttünk szabadon, önként, aztán évek távlatából látszott, hogy mondjuk nagyon sok minden együtt hatása volt érvényben, amibe helyezkedett a mi döntésünk. Tipikusan a házassággal szoktak így lenni keresztények. Lehet, hogy "puszta" szerelemmel indult, vagy akár jó értelemben vett érdekből, aztán hamarosan kiderül, hogy ez így nagyon rendben volt. Sokaknak ilyen természetesen a "megtérés-élményük" is.
Évek óta terveztem, most végre megírtam:
Törléshttp://barathendre.wordpress.com/2012/11/12/eleve-elrendeles-vagy-szabad-akarat/
Sajnos megint olyan témát választottam, ami sokkal hosszabb kifejtést érdemelne. Akkor kiderülne, hogy a "creatio ex nihilo" elv megalkotása a korszellem elleni tiltakozás egyik eszköze volt. Ahogy írtam is, a platonizmus és más ideológiák erőteljesen hangsúlyozták egy alaktalan "örök anyag" létezését, ami mint születetlen princípium létezik Istenben vagy Isten mellett. Az első századok apologétái jórészt úgy vélték, csak Isten örök, sem benne, sem rajta kívül nincs semmi más, ami időben állandó.
VálaszTörlésUgyanakkor a "creatio ex nihilo" elvet nem fogadja el még ma sem sok teológus (csak erről már nem írtam a bejegyzésben). A Bibliából ugyanis nem igazolható egyértelműen a semmiből való teremtés. Ez az alapja például a folyamatteológiának, ami nemhogy elutasítja a creatio ex nihilo-t, hanem azt is állítja, a folyamatos teremtés eszméjét inkább alátámasztja a Biblia (ez már egy másik téma lenne).
De ott van Walter Bureggemann, ismert német teológus is, aki ugyancsak megkérdőjelezi a semmiből való teremtést. Ezzel kapcsolatban ezt írja: "... Izrael, úgy tűnik, nem így nyilatkozott és nem így fogta fel. És ha nem ex nihilo, akkor kötelesek vagyunk arra következtetni, hogy Izrael úgy értette Jahve teremtési művét, mint formálót, alakítót, irányítót, rendezőt és fenntartót, egy "káosz anyagából" előteremtett világot..."
Szóval nincs egységes látásmód - ebben sem. :-)
és ha nincs egységes látásmód? akkor mi van? olyan mintha az lenne a lényeg nálad hogy van-e egységes látásmód...
VálaszTörlésnem lehet igazolni a bibliából a semmiből teremtést? persze mert nincs benne. a gkfdsjgerit-t se lehet igazolni, mert az sincs benne. az viszont benne van hogy: "a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy ami látható, a láthatatlanból állott elő".
amúgy a "semmi" az nem is létezik, csak mint egy jól használható emberi fogalom, fizikailag meg semmilyen hasonló értelemben nincs olyan, hogy semmi
megint kiderült hogy a teológusok elég silány gondolatokat pörgetnek évezredekig...
Semmi pusztán azt jelenti, hogy nem használt anyagot vagy nem létezett anyag amit használhatott volna. Bár magát az embert anyag által(föld pora) formálta meg és lehellete által tett élővé. Tehát itt használt az Úr anyagot és eszközként használta a föld porát.
VálaszTörlésHa az 1 Mózes1-re úgy tekintünk, mint az anyag megalkotására az eszközre, ami által és amiből formálta Isten a világot(vagy annak részét), akkor nincs különösebben probléma. A teremtés 6 napja megmarad annak aminek eddig is véltük. Az , hogy Isten formál és alkot azt a zsoltár írók és jób is megerősíti(ha szó szerint értjük).Tehát Isten tényleges kétkezi munkálkodása nem mond ellent annak ,hogy szava által lett ami lett.