2014. május 27., kedd

Buddha és Jézus, Májá és Mária

Ha valaki vallástudománnyal kezd foglalkozni, pillanatok alatt elfelejti azt a naiv gondolatot, hogy a zsidó-keresztény hitvilág hermetikusan elzárt burokban töltötte évezredeit, megőrizve magát a külső behatásoktól. A Biblia szövegében számos motívumot találunk, melyek nem Izrael kultuszából, hanem más területről érkeztek  – annak ellenére is, hogy a zsidóság szigorúan monoteista felfogása meghatározó módon uralja a Szentírás szövegét. Számomra az egyik legmeglepőbb párhuzam Buddha és Jézus élete között feszül – amennyiben persze helyesen következtetnek a kutatók. Mi köze lehet Krisztusnak Buddhához?

Noha személyéről és életéről túl sokat nem tudunk, a vallástörténeti kutatások szerint Buddha - eredeti nevén Gautama Sziddhárta – Kr.e. 563-ban látta meg a napvilágot Kapilavasztu városában, egy uralkodó fiaként. Noha Buddha életéről, tanításairól és a buddhizmus rendszeréről is lehetne elmélkedni (például összevetni a „buddhista tízparancsolatot” az ószövetségi Dekalógussal), ám most leginkább csak két kis epizódra, Buddha születési körülményeire és halálára kívánok összpontosítani. A legendát nem akarom az utolsó betűig leírni, a történet bizonyos részletei azonban érdekesnek mutatkoznak. 

Buddha édesanyja, Májá királynő önmegtartóztató és szűzies életet élt a Kapilavasztu királyság palotájában. Egy alkalommal nagyon furcsa álmot álmodott, melynek főszereplője ő maga volt. Az álom rövid lényege, hogy miután gondosan megfürösztötték és megtisztult minden emberi tisztátalanságtól, egy isteni ágyhoz vezették, melynek fejrésze Kelet felé nézett. A láthatáron egy csillag ragyogott fel, mely lebukott és Májához közeledett. A csillag földet érve fehér elefánttá változott, mely ormányával felszedett egy lótuszvirágot, és a királynő mellkasára helyezte, majd maga az elefánt eltűnt a királynő méhébe vonulva. Amikor Májá felébredt és elmondta álmát, a brahmanok (tulajdonképpen hindu papok) megjövendölték, hogy családjába hatalmas lény fog érkezni, aki bölcs lesz és nagy Királynak bizonyul majd.

A történelmi Buddha születési körülményeiről nem sokat tudunk. Annyit azonban ismerni véljük, hogy az életéhez hozzátett legendás elemek még Buddha életében elkezdtek kialakulni, és rövid idő alatt részévé váltak a buddhista mitológiának. Mindez Jézus születése előtt történt, nagyjából öt évszázaddal. Amiért érdekes lehet mindez számunkra, hogy a valláskutatók szerint Buddha és Jézus születéstörténetében párhuzamok fedezhetők fel. Buddha édesanyja is anélkül lesz terhes – akárcsak Mária -, hogy előtte férfival hált volna, sőt a legenda szerint – mintha csak a szeplőtelenségről lenne szó - meg is tisztult minden emberi tisztátalanságtól. Májá álmában fényes csillag szerepel, mely ugyancsak emlékeztethet Jézus születési körülményeire. Ehhez hasonlóan ismerős motívumnak tűnik a jövendölés aktusa is arról, hogy Buddha messze túlnő majd kortársain, és meghatározó személyiség válik belőle, aki királynak is nevezhető.
Ha Buddha történetét tovább olvassuk, akkor azt is látjuk, hogy már gyermekkorában rendkívüli képességekről tesz tanúbizonyságot, később pedig megkísérti a gonosz, hogy mondjon le az emberiség érdekében történő munkálkodásáról. Az evangéliumokból tudjuk, hogy ezek Krisztus életét is jellemezték. Buddha halála ugyancsak érdekes, hiszen földrengés és égi jelek is kísérik – amiről óhatatlanul Krisztus halála is eszünkbe juthat. „A Magasztos végső kialvásakor, a kialvás pillanatában, nagy földrengés támadt, félelmes, rémítő; és mennydörgés dübörgött.” – írja a Maháparinibbána-szutta Buddha élete végéről.

Mindezek után természetesen adódik a kérdés, milyen összefüggésben állhat Buddha születése és halála Jézus Krisztus születésével és halálával? Véletlen történt? Csak mi képzelünk valamit a két elbeszélés köré, ami valójában nincs is ott? Blaszfémia azt állítani, hogy bizonyos elemek átkerültek az evangéliumba? De akkor mi történik majd a szűzi születés dogmájával? 

Szerintem a motívumok, s közülük is leginkább a szűzi fogantatás annyira hasonlítanak egymásra, hogy ha nem akarunk tisztességtelenül eljárni, legalábbis el kell gondolkodnunk ezeken a párhuzamokon. Kézenfekvőnek tűnik, hogy az alapos és tisztességes válaszadáshoz rengeteg dolgot illene áttekintenünk, és számos kérdést szükséges feltennünk, de ezt a bejegyzést egyelőre csupán a labda feldobásának, a probléma felvetésének, vagy érzékenyebbek számára a bicska kinyitásának szántam. Milyen lehetőségei vannak a keresztény értelmezőnek, aki nem akar elvtelenül meghajolni a történetkritikai módszer mindent megkopasztó technikái előtt, de azt sem szeretné, hogy szemet hunyjon egy valósnak látszó probléma felett? Mi a véleményünk?

44 megjegyzés :

  1. Azon kaptam föl a fejem, hogy a zsidóság szigorúan monoteista felfogású lett volna. Azt gondolom, hogy ez ebben a formában, különösen a zsidó nép kialakulása elején nem igaz. Ennek kapcsán ajánlanék egy könyvet:

    Karen Armstrong: A History of God
    A teljes szövegét angolul itt lehet elolvasni: http://goo.gl/i1Z36d

    Armstrong szerint a mezopotámiai és kánaáni istenek átvételével alakult ki a zsidó-keresztény Isten. Bemutatja hogyan is győzte le Jahve, a seregek Ura Elohimot, aki korának egy jóval békésebb istene volt. Ha nem is felel meg minden a valóságnak a könyvben, érdekes gondolatébresztő olvasmány.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mondjuk ez így ebben a formában nem állja meg a helyét.

      A kánaáni népek vallása keveredett Izrael népének vallásával, de az nem a szigorú értelemben vett "zsidóság", hiszen ők a déli országrész maradéka voltak az asszír fogság után.

      Persze azon megint lehet vitatkozni, hogy mit értesz monoteizmus alatt. Pl. ha egy kegytárgyboltot kiásol úgy 1000 év múlva, vajon monoteistának látod-e a szentek kultuszát a katolicizmuson belül, ha csak a szobrokat találod meg és semmi leírást.

      Én is hadd ajánljak valamit. A kánaáni népek vallásáról még a gyermekem írt, valamikor megboldogult gimnazista korában: http://bratan-bratan.blogspot.hu/2009/05/kanaani-nepek-vallasai.html

      Törlés
    2. Köszönöm a javítást és a kiegésszíŧést, valamint a linket lányod szuper dolgozatához!

      Törlés
  2. Miután lelkesen és részletesen áttanulmányoztam Buddha beszédeit és életrajzait, azt gondolom, hogy nem Jézus történetéhez vettek át tőle részleteket, hanem fordítva: Jézus alapján építettek be utólag részleteket Buddha életrajzába.

    Buddha nem hasonlított Jézusra: dúsgazdag herceg volt, egy egész háremmel, amitől egy este megundorodott, így lett aszkéta. Számára az volt a vezérmotívum, hogy ami ma szép, holnap csúnya lesz, aki ma boldog, holnap boldogtalanná válik. Buddha számára az élet céltalan szenvedés, értelmetlen körforgás, hinduista felfogás szerint, amiből ki kell szállni. Erre az alapvetően pesszimista mottóra alkotta meg a maga módszerét.

    Jézus pedig örömhírrel, optimista módszerrel érkezett, ez hatalmas különbség.

    Buddha meditáció közben szelíd mosollyal elszenderült, ez teljesen ellentmond a mennydörgésnek, ebből is gondolom, hogy Jézus életrajzából emelték át ezt a Buddhához egyáltalán nem illő elemet.

    Ami a judaista istenfelfogást illeti, Norbertnek igaza van, Ábrahám -3500 környékén indult el Ur városából, Elohimnak nevezett, többes számú istennel/istenekkel, és ebből -1200 tájára, Mózes idejére Jahve lett, egyes számban. Hogy Jahve békésebb lett volna, mint Elohim? Armstrong tehetséges szerző, de azért ő is csak spekulál. Gondoljunk pl. a hét csapásra, meg az egyiptomiak kirablására... A szerető és megbocsátó Isten teljes egészében Jézus tanítása.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. - Jahve a seregek Ura;
      - Elohim a békésebb isten;

      Törlés
    2. Szerinted melyikük nyerné a 100 méteres békeversenyt? Özönvíz, Szodoma, stb. (Ha egyáltalán két különböző Istenről van szó, és nem ugyanannak az egy Istennek a történelemben változó felfogásáról, mint én gyanítom.)

      Lényegi változás a zsidó Messiás színre lépésével következik be az istenképben, ekkor alakul át a radikális rasszista übermenschelmélet egyetemes örömhírré - a Messiást elfogadók számára.

      Buddhára visszatérve, a fő különbség: Buddha végtelenül pesszimista, kiutat kínál a kozmikus körforgás szenvedéséből. Jézus végtelenül optimista: Isten jobban szeret, nagyobb egyéni és kollektív boldogságot készít számodra, mint azt legmerészebb álmaidban remélted.

      Törlés
    3. Laci, senki nem vitatja, hogy Buddha és Krisztus alapvetően különböznek egymástól. Mások voltak a céljaik, a habitusuk, a hozzáállások, világszemléletük, nem utolsó sorban a hitük. De ez nem zárja ki, hogy a róluk szóló perikópákban hasonló motívumok legyenek. Nem akarom Buddhát összemosni Krisztussal, hanem csak arra akarok rámutatni, hogy a buddhista legenda néhány eleme emlékeztet a gyermekségtörténetre, valamint Jézus halálára.

      Lehetséges, hogy igazad van, és a buddhizmus emelt át részeket Krisztus életéből, de az öt évszázaddal korábbi keletkezés, valamint az a tény, hogy már Buddha életében alakították ezeket a történeteket, számomra ezt kevéssé teszi valószínűvé. Mindazonáltal kíváncsi lennék olyan véleményre is, ami korrekt érveket tud felhozni ezzel szemben.

      Törlés
    4. Az én érvem logikai: Buddha alakjához nem passzolnak a Jézus-szerű háttérelemek.

      Ha Jézus kicsit jobban hasonlított volna Buddhára, akkor főpapi családba születik, elmenekül a többnejűség elől, 50 évig él pusztai remeteként, nem jár körbe tanítani, hanem kelletlenül fogadja a hozzá ellátogatókat, húszoldalas beszédeket tart egy szuszra, mindent ötször ismétel el, öt különböző irányból vezet le egy-egy gondolatot. Azt tanította volna, hogy ő ugyanolyan ember, mint bárki más, csak a tudatosság magasabb szintjére jutott, és bárki követheti, aki sztoikusan viselkedik (fokozatosan elsorvasztja a vágyait, az életszomját, az érzékeit), míg végül ellobban, mint a gyertyaláng, a semmibe, ahol nincs folytatás, ahonnan nincs visszatérés, mivel nincs ott SEMMI. Aki nem ezt teszi, az a földi élete után újra visszakerül a kínzókamrába, gilisztaként vagy páviánként újjászületve, vagy akár bölcsebb emberként (bódhiszattvaként), míg a távoli jövőben akár ő is eljuthat a felébredett tudatra. Aki ezt eléri, az kicsekkol a körforgásból, a főisten szalutál neki, és közli, hogy megfejtetted a lét nagy rejtvényét, kinyitottad az ördöglakatot, kiszabadítottad magad a kozmikus mókuskerékből, szevasz-tavasz, a soha viszont nem látásra. Tudjuk, hogy Jézus abszolút nem ilyet tanított, nem is ebből a megfontolásból részleteztem, hanem azért, hogy világos legyen, miért nem passzol Buddhához Jézus díszlete.

      Jézus Isten fia, ezért szükségszerűen transzcendentális hátterű. Buddha az apja és az anyja fia, maga sem állít mást, a többi kegyes kitaláció. Jézus halála kozmikus tragédia, a választott nép elfordulása, az egyik tanítvány árulása, ezért a mennydörgés és kettéhasadt kárpit. Buddha halála szelíd gyertyaláng - én még nem hallottam pislákoló gyertyát dörrenni, bocs.

      Buddha és Jézus története egy meglepő ponton mégis összeérni látszik: a három keleti bölcs pont úgy követi a csillagot, ahogy a buddhista vallási vezető halála előtt ma is szokás megkeresni azt a gyereket, akiben nemsokára újjászületik, akibe átköltözik a lelke, és aki majd átveszi tőle a stafétát. A napkeleti bölcsek pont így érkeznek, és lelnek rá Jézusra - de aztán ez a vonal nincs következetesen kifejtve.

      Törlés
  3. Sytka, mennyire megbízhatóak a Buddha-legendákról szóló beszámolód forrásai? Másik: kimutatható, hogy időszámításunk előttről származik a legenda?

    Azért kérdem, mert számos ehhez hasonló dologgal találkozni (Mithrász, Ozirisz stb.), aztán, ha utánajár az ember, kiderül, hogy aki erről beszámol, az arcunkba hazudik, vagy hogy a legendák első megjelenései jócskán Jézus utánról származnak.

    Norbs, a te elméleteddel (tudom, nem te találtad ki) az az egyik problémám, hogy az 1Mózes 2, a második teremtéstörténet, ami korábbinak tartott (mert Isten kézzel formál), Istent JHVH Elohimnak nevezi. Ez a név máshol is sokat előfordul. Namost, tudom, Elohimről (és főleg Elről) jóval korábbi feljegyzések is származnak, azonban ez a korabeli sémi nyelvekben egy köznév volt, jelentése isten. Ugyanúgy, ahogy az arabban isten Allah, az iszlám létrejötte előtt és az iszlámon kívül is (pl. arab keresztények). Amire ki akarok lyukadni:
    1) JHVH és Elohim már nagyon korán együtt volt kezelve (vszeg 2. évezredbe visszanyúlóan
    2) nem beszélhetünk Elről vagy Elohimról mint önálló istenségről ("a békésebb isten"), mert ezt mint köznevet különböző népek, vallások különböző istenségekre használták.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Utánanéztem, és egyes vallástudósok szerint (vagy, ahogy egyesek ezt beállítani szeretik: A Vallástudomány szerint) ez a Buddha-eredettörténet (ami egy a sok közül) valószínűleg keresztény eredetű, a fordított irány nagyon valószínűtlen, mert a történet Buddha után 5-10 évszázaddal jelenik csak meg, Jézus után a sajátja azonban pár évtizeden belül. Ellenvéleményt csak interernetes szintű populista ateistáktól találtam.

      Törlés
    2. Ödönbéla, az én kérdésem is pontosan ez lenne. :-) Buddha esetében azért valószínűsíthető, hogy már Krisztus előtt létezett a legenda, mert már Buddha életében is szőtték. Bevallom, nem ismerem a buddhizmus szövegtörténetét és vallásfejlődését, ezért biztosat nem mernék állítani ezzel kapcsolatban. Nem tartom valószínűleg, hogy Buddha születése és halála olyan elemei lennének a mítosznak, melyek csak 5 évszázaddal később alakultak volna ki, átvéve a kereszténységből. Ám lehet, hogy tévedek, és mégis ez történt. Utána kellene nézni a dolognak, amire most finoman szólva nincs időm, de ha lesz, meg fogom tenni, mert érdekel a történet vége.

      Az is eszembe jutott, hogy majdnem ugyanakkora a távolság Buddha és Krisztus között, mint Krisztus és Mohamed között. Mohamed átvett a kereszténységből, konkrétan az evangéliumból motívumokat a Koránba: az irány egyértelmű, senki nem vitatja, senkinek nem jut eszébe ezt fordítva elképzelni. De akkor ez valószínűsíti a Buddha-Krisztus történetet is, nem?
      Nem tudom, csak hangosan gondolkodok.

      Törlés
    3. "Utánanéztem, és egyes vallástudósok szerint (vagy, ahogy egyesek ezt beállítani szeretik: A Vallástudomány szerint) ez a Buddha-eredettörténet (ami egy a sok közül) valószínűleg keresztény eredetű"

      Ez érdekes: pontosan kik azok a vallástudósok, akikre gondolsz? Hol tudnék én is utánanézni? Azért kérdezem, mert az általam eddig fellapozott vallástörténészek (pl. Glassenap, Eliade) nem ezt az irányt írják, vagy csak egyszerűen leírják Buddha születésének történetét.

      Törlés
    4. J. Gresham Machen The Virgin Birth of Christ (Krisztus szűztől születése) c. könyvében találtam, ő egy korabeli vallástudományi lexikon Buddháról szóló cikkére hivatkozik. Ha fontos, megkeresem, de azt hiszem, nem olyan érdekes. Tény, hogy nem a legfrissebb (20. század eleje).

      Nem akarok úgy tenni, mintha szakértő lennék vallástudományi téren, de abból, amit picit olvasgattam, nekem az derült ki, hogy Buddha születéséről több történet is van, és az, amit te bemutatsz, a későbbiek közé tartozik. Megértem, hogy macerás, de ha majd lesz időd, nagyon örülnék, ha fel tudnád kutatni az elsődleges forrásokat.

      Még egy dolog jutott eszembe: (proto-)Ézsaiás már az i.e. 8. században megprófétálta a messiás szűztől születését (Ézs 7:14), ami minden értelmezési és fordítási problémával együtt is szerintem nem elhanyagolható érv a zsidó-keresztény hagyomány eredetisége mellett.

      Törlés
    5. Béla, én is szívesen utánajárnék ennek, és ha találnék valami fontos, fajsúlyos dolgot, szívesen kerekítenék neki újabb bejegyzést. Mindenesetre köszönöm a kutatómunkádat! A proto-Ézsaiás idézet pedig kifejezetten jó érvnek tűnik, ez eszembe sem jutott.

      Egyébként a felvetett téma jól illusztrálja, hogy sokszor milyen nehéz ezeket a vallástörténeti összefonódásokat évezredekkel később kibogózni.

      Törlés
    6. A buddhizmus legautentikusabbnak tartott szövegeit tartalmazó páli kánon rögzülését Kr.e. 250 körülre teszik. A szövegek írásba foglalását a 4. buddhista zsinat határozta el Kr.e. 29.ben.
      Fennmaradt kéziratok azonban csak jóval későbbről vannak. A 8.-9. századból csak néhány jelentéktelen töredék, teljes kéziratok pedig csak a 15. századtól maradtak fenn.
      Hogy mennyire képzelhető el a keresztény hatás a buddhista szövegekben? Elméletileg nem zárható ki, de elég valószínűtlen...

      Törlés
  4. Sziasztok!

    Külön válaszolnék mindenkinek. :-)

    Norbs: az a vélemény, amit Armstrong kapcsán leírsz, a kutatók egy részének véleménye. Izrael monoteizmusa kapcsán nincs egységes álláspont, mert nincsenek perdöntő bizonyítékok, melyek ezt lehetővé tennék. Egyes kutatók úgy gondolják Izrael politikai és vallástörténetét kizárólag az "elsődleges forrásokra" (azaz az epigráfikus és régészeti leletekre) kell alapozni, és nem az Ószövetségre. Ugyanakkor ők maguk is tudják, hogy ezek az anyagok elégtelenek a döntés meghozatalára, ráadásul egy megtalált lelet önmagában még kevés, azt értelmezni is kell, ami viszont csak írott dokumentumok bevonásával lehetséges. Éppen ezért más kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a bibliai hagyományt nem lehet kizárni a vallástörténeti rekonstrukcióból, mert ez az egyetlen értelmezési keret, melyben a tárgyi és írott emlékek értelmezhetőbbé válnak.

    Ezen a ponton válik ketté a tudósok tábora. Az egyik vonal (köztük teológusok is vannak), azt mondja, hogy Izrael monoteizmusa késői jelenség, mely leginkább a babiloni fogság (Kr.e. 587) után jelent meg a ma ismert, határozott formájában. Szerintük ez egy folyamat végpontja volt, melynek csúcsa, hogy a fogságban a monoteizmus győzedelmeskedett, míg a fogás előtt politeisztikus tendenciákat találunk (legalábbis Jahve, mint nemzeti Isten mellett más istenek létezését is elfogadták). A másik vonal szerint Izrael vallásának lényegéhez alapvetően hozzátartozott Jahve kizárólagos tisztelete, és ennek dinamikájából nőtt ki a teoretikus monoteizmus, mely megfogalmazta a kijelentést, hogy Jahve-n kívül nincs más Isten. Ez nem jelenti azt, hogy Izrael gondolkodására ne hatottak volna más kultuszok, és ennek adott esetben ne lenne lenyomata a szövegben.

    Mindkét modell lehetővé tesz egy bizonyos vallásfejlődést, az első nyilván nagyobb mértékben, a második viszont inkább áll harmóniában a bibliai textussal. A lényeg azonban, hogy bármennyire is divat az elsőt előtérbe tolni: 1) nem minden kutató osztja a nézetet, tehát indokolatlan, ha bárki úgy fogalmaz, hogy "a kutatók szerint" (tudom, te nem fogalmaztál így), 2) senkinek nincs a kezében olyan perdöntő elsődleges forrás, ami bizonyítana, vagyis ezek az elképzelések többnyire hipotéziseken nyugszanak, 3) személyes véleményem szerint a hipotézisekből kialakított elméletek milyensége nagyban függ az adott kutató világnézetétől.

    Végül én is ajánlok egy "kis" olvasnivalót: Rózsa Huba két művében is kimerítően tárgyalja a témát. Az egyik az "Isten a kezdet és a vég" című könyve, melyben "JHWH az egyetlen Isten. A monoteizmus Izrael vallástörténetében" címmel olvasható tanulmány. Ebben szépen levezeti az eddigi felvetéseket, bemutatja mindkét alapvető irányt és kutatóit és levon bizonyos következtetéseket. A másik a Genezis kommentárja 2. kötetet, ahol a pátriárkák kapcsán szintén végigveszi, vajon a kánaánita és más kultuszok tényleg befolyásolták Izrael vallási gondolkodását vagy sem.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm a tisztességes kiegészítést és a könyvajánlást.

      Armstrong a könyvében aktívan használja a Szöveget és az archeológiát is. Úgy gondolom, ennek nincs közvetlen köze Buddha és Jézus kapcsolatához, ezért nem is folytatnám ezt itt. Ha lesz affinitásom hozzá, írok egy bejegyzést erről a blogomra.

      Törlés
    2. Szia Sytka!

      Azt szeretném kérdezni, hogy olvastad-e Spinoza Teológiai-Politikai Tanulmányát?

      Törlés
    3. Szia!

      Nem olvastam, miért?

      Törlés
    4. Elég részletesen foglalkozik azzal amivel Rózsa Huba is, az ószövetség irásának idejével, és az írók személyével. Bár nincs nagy múltam a bibliakritika olvasásban, ennél részletesebbet még nem olvastam

      Törlés
    5. Értem, köszönöm az ajánlót!

      Törlés
  5. Az jutott eszembe, hogy Indiába a kereszténység Tamás apostol térítő munkája nyomán érkezett, tehát egészen korán. Nyilván hatást gyakorolhatott az új vallás a formálódó buddhista kultuszra. A fordított hatás fizikai vonala (hogyan jutottak el a buddhista eszmék a Közel-Keletre) nehezebben térképezhető fel, de lehet, hogy csak én nem tudok róla. Kimutatható-e a buddhizmus jelenléte vagy ismerete a Közel-Keleten Jézus előtt?
    Ezek a "nagy ember"-életrajzi elemek egyébként toposzok, az emberiség közös kultúrkincsének tekinthetők, függetlenül attól, ki használta először. (Szűzen / tiszta lélekkel születés, csillag, égi jelek,stb.) Már Kr. előtt pl. Nagy Sándor legendájában is szerepelnek, később részben Attila, Csaba vagy László legendáiban is, és még biztos sok ilyet lehetne találni. (Pl. Zoroaszter?) Ezt az ateista tudósok annak bizonyítására használják, hogy lám, ebből látszik, hogy emberi csinálmány az egész. Holott lehet, hogy fordítva van: az emberek hordozták az ősi tudást, milyen jelek járnak egy kiemelkedő személyiség földre születésével, és ezek teljesülnek is (vagy csak szeretnék, hogy teljesüljenek a legitimáció miatt). A Gilgames eposz és az Ószövetség teremtéstörténetének hasonlósága például engem megerősít abban, hogy két forrás is tanúskodik a teremtéstörténetről hordozott régi emberi tudásról. (Míg a gimnáziumi marxista irodalom könyvem szerint ez bizonyítja, hogy pusztán csak emberek találták ki és adták tovább egymásnak, ezért nem igaz.)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. "Nyilván hatást gyakorolhatott az új vallás a formálódó buddhista kultuszra."

      Ez egy jó gondolat: Buddha leginkább egy a hinduizmusba született deista filozófus, és alapvetően nem kultusz tárgya, ez már önmagában meghamisítja Buddha tanítását. Az emberiségnek hatalmas igénye van a kultuszra, de Buddhánál alkalmatlanabb személyt aligha találhatott volna az imádásra.

      A buddhizmus annyiban deista, hogy nem tagadja, de nem is állítja istenek létezését, és névleges szerepbe degradálja őket. A főistent is egyszerű statisztának tartja, aki tehetetlen a "felébredettel" szemben, az történik, amit a felébredett akar. Az ember önmaga megváltója és üdvözítője. Ez hasonló filozófia pl. Hegeléhez, és ahogy Hegelről nem készülnek aranyszobrok, nem énekelnek népi énekeket Hegel dicsőségéről, virágkoszorúval sem járulnak elébe, úgy Buddha esetében is téveszmés ez a viselkedés.

      Jézus idejében már bizonyosan jelen volt a Buddhizmus a Közel-Keleten, pl. a sztoikus görög filozófiai irányzat formájában, amelyben ugyanaz a világfelfogás, ugyanaz a belőle következő viselkedés.

      Jézus történetébe is beleszövődik Buddha, a három napkeleti bölcs nem csak földrajzilag stimmel, hanem megegyezik azzal, ahogy a buddhista lelki vezető halála előtt a közeli hívei elindulnak egy csillag nyomán megkeresni azt a gyereket, akibe a lelke átszállt, és aki majd az utódja lesz. Még az is egyezik, hogy a megtalált gyereket és családját elhalmozzák értékes ajándékokkal, de nem viszik magukkal, hanem 10-12 éves korában térnek vissza érte, hogy lelki vezetővé tegyék. Jézus esetében ez nem valósult meg, még az sem biztos, hogy megtörtént. Lehet, hogy az evangéliumok keletkezése idején trendy motívum volt, és beépítették a mondanivaló hangsúlyozása végett - miszerint Jézus világméretekben fontos jelenség. (Ha összevetjük a rómaiak által épp tönkrevert jelentéktelen Izraelt a hatalmas, virágzó és független Indiával, akkor érthető, miért tűnhetett vonzónak közös történetbe kerülni egy nagy nép sikeres kultúrájával, legalább Máté evangéliuma erejéig.) Bár meglehet, hogy Máté csak egy Sába királynéjaszerű elemet keresett, ebből lett a három, a szírek szerint tizenkettő! király.

      Törlés
  6. Sytka,

    a felvetésedről Samuel Sandmel "Parallelomania" c. írása jutott eszembe, amit néhány éve olvastam. Sandmel a bibliai tudományok egyik betegségeként írja le azt a jelenséget, hogy kutatók folyamatosan erőltetett párhuzamokat keresnek ott is, ahol inkább önálló belső logika magyarázza az adott jelenséget. Mutatis mutandis szerintem ez a vallástudományban - és a konkrét példád esetében - is igaz. A párhuzam szerintem erőltetett. Akit érdekel Sandmel cikke, itt elolvashatja:

    http://www.biblicalstudies.org.uk/pdf/jbl/parallelomania_sandmel.pdf

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ádám, bevallom ezt a választ elégtelennek érzem. A két történetben lévő párhuzamot valósnak gondolom, semmiképpen nem mesterkéltnek és erőltetettnek. A jelenségre nem én, sem nem csupán bibliai kutatók, hanem olyan valláskutatók is felfigyeltek, mint például Glassenapp, Eliade vagy Horváth Pál. A felvetés nem újkeletű és magától adódó, nem lehet annyival megmagyarázni, hogy itt erőltetésről beszélünk.

      Ettől függetlenül a jelenség, amiről írsz, valós, létező, és tényleg lehet találkozni vele. Én Euripidész "Bakkhánsnők" c. alkotásáról hallottam, hogy az pont olyan, mint az Apostolok Cselekedetei. Ez még viccnek is rossz volt, a kettőt egymás mellé téve az ember nem érti ki és honnan szedte az ötletet. Egy ilyen esetre tényleg merem állítani, hogy az általad megfogalmazottak állhatnak a háttérében, de amikor két perikópában kisebb részletekben is áll a hasonlóság (szűzi születés, fényjelenségek, bölcsek látogatása, földrengés a halálakor, stb...), akkor jogosan vethető fel, hogy itt nem vizionálás áll a háttérben.

      Törlés
    2. Sytka,

      a "parallelomania" alapjául mindig vélt párhuzamok szolgálnak.:) Viszont nekem az általad (illetve más vallástudósok által) látni vélt párhuzamban itt pont a különbözőség az igazán szembetűnő. Az egyik történetben egy csillag elefánttá változik, ormányt növeszt, behatol a királynő méhébe, stb. A másik történet (Jézusé) hangulata merőben eltérő ettől. A mindkettőben jelenlévő motívumok számomra nem annyira meglepőek, hogy a hasonlóság indokoljon bármiféle kapcsolatot a két történet között. Motívumok ismétlődésére ezer és ezer példát lehetne sorolni.

      Szóval lehet, hogy tényleg nem értünk egyet. Az, hogy Jézus és Buddha történetében egyes tudósok párhuzamot, egymástól való függést, evolúciós láncolatot, vagy bármi más kapcsolatot vélnek felfedezni, számomra inkább Sandmel tézisét igazolja: a parallelomania valódi mánia bizonyos körökben. Engem ennek a jelenségnek az okai egyébként jobban is érdekelnek, mint a konkrét párhuzam további feszegetése, úgyhogy az utóbbit meghagyom másoknak.:)

      Törlés
    3. Ádám, azt hiszem akkor mi most ebben valószínűleg tényleg nem ugyanúgy látunk. Nem tagadom az általad leírt jelenség valóságát, csak ebben az esetben érzem indokolatlannak.

      Ha másodlagos részletekben, elszórtan találnánk parallel elemeket, mégis ragaszkodna néhány vallástudós ahhoz, hogy párhuzamot feltételezzen, jogosan felvethető volna, amit írsz. Az azonban, hogy mindkét esetben pont a születéstörténetben és az elhalálozásnál látunk ilyesmit (még ha a motívumok nem is fedik egymást egy az egyben, ahogy te is írtad), jogosan felvetheti a kérdést, hogy mi a kapcsolat a két perikópa között. Amit Ödönbéla írt fentebb, azt korrektebbnek érzem, és elképzelhetőnek is, hogy a formálódó buddhizmusra is hathatott a kereszténység és Buddha legendájába ők szőtték bele a Krisztus születése közti motívumokat. Nem ismerem a buddhista hagyományok szövegtörténetét, az is lehet, hogy ezek alapvetően később szerkesztett iratok és különféle redaktorok belenyúltak a tripitaka ama három kosarába. :-)

      A vallások egymásra hatása tény. Elismerem, hogy a blogomban provokatív éllel mindig olyan példákat hozok, melyekben a kereszténység emelhetett át más forrásokból, noha olyanok is vannak szép számmal, amikor a kereszténységből merítettek más vallások (lásd például a Koránt). Nem azért járok el így, hogy borsot törjek hívő testvéreim orra alá, hanem mert az első irányt érzem inkább "megtárgyalandónak".

      Ugyanakkor keresztényként is érzékelek egyfajta "túlérzékenységet" az egész témakör kapcsán. Azt könnyedén lenyeljük és természetesnek vesszük, ha tőlünk, a keresztény hagyományból emelnek át mások, de ha mi építünk be valahonnan motívumokat, elemeket, vagy építettek be a Szentírásba, hát azt már nem, az botrány, az már szentségtörés. Ez azonban szerintem életszerűtlen: miért is gondoljuk, hogy a vallások kölcsönhatása csak az egyik irányba működik? (A kérdést nem feltétlen neked teszem fel, mert te rugalmas ember vagy, csupán hangosan gondolkodok róla és szeretném megérteni az indokokat).

      Törlés
    4. Vallások természetesen hat(hat)nak egymásra. A kölcsönhatások megítéléséhez viszont különböző szemüvegeket osztogatnak. Rajtam most nincs olyan, amivel látnám azt, amit te látsz. És szerintem ez az igazán izgalmas ebben a témában. Az előfeltevéseink.

      Törlés
  7. Sytka, te vagy a tudós, de ha jól tudom Ézsaiás könyve előbb keletkezett, mint a Buddháról szóló legendák, és abban már ő megprófétálta, hogy szűztől fog születni a megváltó (Ézs 7,14)
    Ha innen nézzük, akkor nincs olyan irányú párhuzam, amit te felvetsz.
    Illetve pont ellentétes irányú a "vallások egymásra gyakorolt hatása".

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tudós, uhh... hagyjuk ezt. :-)

      Igen, az ézsaiási érv nekem is szimpatikus, és valószínűsíti, hogy a buddhista vallás fejlődése során beépíthette és céljainak megfelelően módosíthatta a Krisztus születésével kapcsolatos leírást. Ezt jó érvnek tartom, ahogy fentebb már jeleztem.

      Törlés
    2. Ó, tényleg.
      Bocs, figyelmetlen voltam és nem olvastam el az összes hozzászólást...

      Törlés
  8. És mi szerepel eredetileg abban az ézsaiási versben? Szűztől született, vagy fiatal nőtől született?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Alec Motyer Ézsaiásról írt kommentárjában (Isaiah, IVP) amellett érvel, hogy a héber szó (almah) a 7,14-ben egyértelműen szűz lányra utal.

      Törlés
    2. Az almach valójában hajadont jelent (tudomásom szerint), de a történelmi kontextust és különösen a kultúrát figyelembe véve aki nem volt akkor férjnél, az még szűz is volt. A mai korban ez már nem ennyire triviális.

      Törlés
    3. És azt a hajadon, aki már nem volt szűz, azt hogy nevezték?

      Törlés
    4. Sytkának igaza van. Egyébként nincs is olyan ismert utalás (a Bibliában vagy azon kívül), amelyik az említett szóval házas nőt jelölne. A 2Móz 22 egy másik szót (betúlah) használ, melynek hasonló a jelentése. A házasság előtti szexuális kapcsolat nem volt megengedett, a fiatal nő definíció szerint szűz volt, ha elcsábították - vagy megerőszakolták - azonnal férjhez kellett adni. Nem tudok arról, hogy lett volna külön szó a szüzességét elveszített fiatal nőre.

      Törlés
    5. >>A házasság előtti szexuális kapcsolat nem volt megengedett<<

      Nekem az ószövetséget olvasva az az érzésem, hogy ezt inkább a keresztények szeretnék így hinni

      Törlés
    6. Ez nem érzés kérdése, Sefatias. Komoly tanulmányok születtek erről. Ha érdekel, meg tudok jelölni néhány forrást. Az ószövetségi és az intertestamentális korban élő zsidók számára a házasság előtti szexuális együttlét egyértelműen tiltott volt.

      Törlés
    7. Például ezekre a forrásokra gondoltam:

      M. Harris, "Pre-Marital Experience: A Covenantal Critique" (Judaism 19, 1970)

      V. H. Matthews, "Marriage and Family in the Ancient Near East," in K. M. Campbell (ed.) Marriage and Family in the Biblical World (IVP, 2003)

      D. I. Block, "Marriage and Family in Ancient Israel" in K. M. Campbell (ed.) Marriage and Family in the Biblical World (IVP, 2003)

      D. W. Chapman, "Marriage and Family in Second Temple Judaism," in K. M. Campbell (ed.) Marriage and Family in the Biblical World (IVP, 2003)

      A. Köstenberger, "Marriage and Family in the New Testament," in K. M. Campbell (ed.) Marriage and Family in the Biblical World (IVP, 2003)

      J.J. Collins, "Marriage, Divorce, and Family in Second Temple Judaism," in L. G. Perdue et al (eds.), Families in Ancient Israel (WJK, 1997)

      C. S. Keener, "Adultery, Divorce," in Dictionary of New Testament Background (IVP Academic, 2001)

      D. C. Jones, Biblical Christian Ethics (Baker, 1994)

      A. Köstenberger és D. W. Jones, God, Marriage, and Family: Rebuilding the Biblical Foundation (Crossway, 2004)

      Ch. Ash, Marriage: Sex in the Service of God (IVP, 2003)

      P. Ramsay, One Flesh: A Christian View of Sex Within, Outside, and Before Marriage (Grove, 1975)

      M. L. Satlow, Jewish Marriage in Antiquity (Princeton University Press, 2001)

      A fenti szerzők által feldolgozott primér források egy irányba mutatnak. Csak két példa a sok közül: 1) József és Aszenát házasság előtti tisztasága a zsidóság egyik gyönyörű és inspiráló példatörténete volt; 2) az 5Móz 22,20-24 nem hagy kétséget afelől, hogy a zsidók a házasság előtti szüzességet fontosnak tartották.

      Törlés
  9. “Ha valaki hajadont csábít el, aki nincs eljegyezve, és vele hál: jegyajándékkal jegyezze azt el magának feleségül. Ha annak atyja nem akarja azt néki adni: annyi pénzt adjon, a mennyi a hajadonok jegyajándéka.” 2Móz 22:16-17

    VálaszTörlés
  10. Bevallom, nem nagyon tanulmányoztam Buddha életét, de szerintem az a konstrukció, hogy egy bölcs/hőesies/messianisztikus férfiú születik egy szent/szűzies/különleges kvalitásokkal rendelkező/stb hölgytől, amit valamiféle természetfeletti bejelentés/látomás előz meg, meglehetősen tipikus történet.

    Jézuson kívül a Bibliában is számos ilyen történet van - pl. Sámuel, Sámson, János születése is bizonyos szempontból hasonló. De ez más vallásokban is ez egy tipikus scenario. Az ókorban amúgy is rendszeres volt, hogy még a középszerűbb uralkodók köré is csodálatos születéslegendát költöttek (általában hatalmi megfontolásokból), igazolandó a dicső uralkodó isteni származását.

    A szent anya - kiválasztott fiú kép elterjedtségének szerintem több oka van. Egyrészt praktikusan minden hősies (és nem hősies) férfiú nőtől születik (legalábbis a legutóbbi időkig így volt, bár a modern orvostudomány lassan ezeket az axiómákat is relativizálja), tehát a legtöbb ilyen csodálatos születéslegenda minimum szükséges, hogy tartalmazzon valamiféle - szintén csodálatos - anya képet is. A másik ok az, hogy Isten már a legelején, a bűnbeeséskor kijelentette, hogy a Messiás asszony magva lesz, és ez a tudás minden civilizáció és vallás őstudatába bekerült. Emiatt, valamint Jézus Krisztus születésének univerzális és örökkévaló igazsága miatt is logikus, hogy a legtöbb - akár kitalált, akár pedig okkult forrásból inspirált - születéslegenda tartalmazza ezt az igazságmagvacskát, ami szerintem tudatos taktikája is az Ellenségnek.

    A fentiek miatt tehát azt gondolom, pontosan az lenne furcsa, ha a hamis messiások és Jézus születése között nem lenne párhuzam. Amíg lesznek hamis messiások, addig lesznek hamis születési legendák is. Véleményem szerint Buddha is ebbe a sorba illeszthető bele.

    VálaszTörlés
  11. Nagyon érdekesek a megjegyzések, köszönöm, hogy közzé tettétek. Valójában nagyon nehéz vallástörténeti és filozófiai alapokon "kinyomozni", hogy mi az "igazság" Jézus és Buddha élettörténetének "hasonlóságai" körül. Mindazonáltal szeretnék néhány gondolatébresztő kiegészítést hozzá tenni ahhoz, amit eddig irtatok. Egyes feltételezések szerint Jézusnak is voltak korábbi inkarnációi. Amit olvastam, hogy a sumer Enlil (vagy Enki - sajnos a hivatkozásokban össze-vissza cserélik e két nevet amihez két isteni személyt kapcsolnak. Egyikük az emberiséggel jóságos míg a másik kegyetlen volt.) isteni személy volt aki -sumer nyelvemlékek szerint- ugyanazt az imádságot tanította meg az embereknek, mint Jézus (!) Egy másik lényeges felvetés: Badiny Jós Ferenc tanulmányai szerint Jézus hercegként született a korabeli Párthus birodalomban és édesanyja Adiabenei Mária királynő volt. A zsidó-keresztény "hagyomány" írta át Jézus történetét az istállós verzióra. Egy másik verzió szerint Jézus nem született, hanem megtestesült, hasonlóan Buddhához. Léteznek olyan irodalmak ahol mindkét személy esetében írnak arról, hogy a szülés nagy "fényesség" kíséretében történt és az újszülött azonnal beszélt (!) Olvastam olyan felvetést is, hogy Enlil-Buddha-Jézus egy reinkarnációs láncolata ugyanannak az isteni személynek. Sokan azt is bizonyítottnak vélik, hogy Jézus nem halt meg úgy ahogyan a Bibliában olvashatjuk, hanem magas kort ért meg - Indiában...Egy másik adat amit a napokban találtam a szkíta-buddhista vallásrokonság...Hát, volna mit kutatni...Csak hát épp ezek azok az információk amiket igyekeznek elrejteni előlünk...

    VálaszTörlés
  12. Nagy élvezettel olvastam a bejegyzéseiteket, s tisztelem felkészültségeteket. Mindezt komoly dolognak is tarthatnám ha olyan bizonyítékok állnának rendelkezésre amelyek a kétségeket kizáróan erősítik meg Jézus születését, életét, halálát, feltámadását. bennem mindig csak kérdések merülnek fel.
    Jézus a feltámadás után is emberi alakban létezett a Földön, majd felszállt a mennybe ?? akkor most emberi testben van valahol az univerzumban?? Ha igen akkor melyikben?? Hogy tud ott élni?? Hol van a mennyország?? Mi van az apokrífokkal?? Miért Pál alkotta meg a kereszténység alapjait s nem az apostolok?? Miért ő akinek semmiféle ismerete nem volt Jézusról?? Soha nem látta, nem hallotta?? Elnézést, de még sok-sok kérdés merült fel bennem, de sajnos olyan választ ami bármit bizonyít soha senkitől nem kaptam.

    VálaszTörlés

Megmondhatod te is... de kérlek, NE tedd névtelenül!
(A szerző a beírt kommentek közül bármelyiket előzetes figyelmeztetés és minden magyarázat nélkül törölheti. Kommentedben ne használj túl sok hivatkozást, mert a rendszer automatikusan moderál!)